Dunántúli Napló, 1952. január (9. évfolyam, 1-25. szám)

1952-01-20 / 16. szám

6 N a r t. w 1952 JAMAR M» EGY HÓNAPPAL A BÍRÁLAT UTÁN A SZÉCHENYI-TÉRI DIÁKOTTHONBAN „A megyei tanács oktatási oez- j versenyben dekorálnak, szépítik, oei- tá-lya minden bizonnyal komoly : nositják kollégiumukat, az építősök segítséget tud nyújtani a diákott-1 pedig megkérték Iskolájuk igaagató- hon nevelőinek a hibák, a bajok iát, hogy mühölyóráikon a dekoráció- feiszámoiására, hogy a karácsonyi. hoz szükséges famuukákákat elvégez- szünidő után visszatérő diákok ; hessék. Debitzky elvtárs, az Építőipa­ri Technikum igazgatója készségesen teljesítette a fiúk kérését és így máris vagy 30 darab virágállványt és 50 képkeretet készítettek az építősök a diákotthon Számára. már valódi otthonuknak érezzék a -Széchenyi-téri diáko'tthont, hogy a tanú ók igazi barátot,, segítő, Szerető elvtársat lássanak tanára. ■ övban, nevelőikben és ne ellensé­get, hogy megszűnjenek a fegyeL toezetlenségiek és lazaságok a Széchenyi téri hatalmas épület fa.axn beiül és megindulhasson természetesen nem csupán a külsősé- henne a lelkiismeretes, rendes. gejjben nyilvánul meg. mint a deko- szorg,almas munka _ I ció, a tanú ok, hálók és folyosók új­- ezekkel a szavakkal fejeződik be rafestése, de megnyilvánul az egyre n Dunánítúri Napió december | szilárduló fegyielemben és a tamilmá­A lanuSók i/rvekestele, a nevelők odaadó munkája szAmában megjelent cikk, amely , Széchenyi-téri diákotthon hibáit hiányosságait tárta fel. A cikk meg. jelenese óra éppen egy hónap telt el és megállapítható, hogy az eltelt egy hónap alatt gyökeres javulás követ- kezott. be a Széchenyi-téri diákotthon ■éleiében. A megyei tanács oktatási osztályá­nak vezetője a cikk megjelenése után azonnal értekezletet hívott össze, me­lyen a diákotthon tagjai és nevelői egyaránt résztvevők. Easn az értekez­i nyi színvonal emelkedésén is. Bocz f‘s i László Hosszuhetényről bejött tanuló például elmondja, hogy a bírálat óta sokkal jobban kihasználják a korre­petáló tervet, a stúdiumok alatt is már jóval kevesebb a beszélgetés, fe­csegés. Katona Gyula is szívesen büszkélkedik azzal, hogy kevesebb a panasz az építősökre és hogy saját ta­nulmányi eredménye 4-röl 4.3-raeme- kodéit az utóbbi hetek során. — Csak meg kell nézni a napos­könyvet — hivatkozik bizonyítékra is ■»Mén megtárgyalták mindazokat az Katona Gyula a kilences tanulóból, okokat, melyek a hibák forrásai vol -fák, határozatok születtek meg a hi­bák fel számolására. A határozatok ' már a születésüket követő napokban kezdtek megvalósulni. \ DlSZ-bizott­fcág ka’tégiunij összekötőt állított, aki j nek. tanulnak nincs benne már annyi panasz, minit egy hónappal ezelőtt! A 11-es tanulóban sem alszik már senki, ennek a tanulónak a lakói is már szorgalmasan, csendben készül­. rendszeresen ellenőrzi a diákotthont i é? segíti a újHH stef igen komolyan hozzálátott aszfir- . vezeti, élet megerősítéséhez. A külön­böző iskolák szülői munkaközösségeit ■is íüc’ivizálta az oktatási osztály. A 42-es tanulóban Bo­,nyár Vilmos, drávaualkonyai dolgozó gtf! az ifiusugi szervedet mimká- paraszt fia dic>ekszik el a tanuló meg. ja-. Az új DISZ-felelős, Kovács Jó- j javult eredményeivel és azt sem fe­lejti e! megmondani, hogy saját maga •V .-zölői munkáközö8«f-«ek is mennyit javított, hogy számtanból és földrajzból hármasról ötösre emel­te átlagát. — Van, aki egyszerre négyöt ötöst is hoz egyetlen nap alatt haza az Is­ti határozatok megszületését követő kólából! — mondja Bonyár Vilmos és- I’ tenon mar 500 forintot adtak össze , játszik rajta, hogy úgy érzi: ,.Ez ami dekoráció céljára, különösön kitűnt t eredményünk!" íY a., ígti'ő.pari Technikum szülői j A korrepetálás komolyan megindult: mnr\ a,,. t; amey áz építőipari A tanáriban két fiú ismerkedik Siptár ’tanulószobák valamennyi dekoráció­jának hrezerzését vállalta és ezt a vál­la ist .azóta teljesítette is. A diákotthon lakói is ráébredtek a nevelő segítségével az orosz nyelv­vel, az emeleti étkezde hosszú asz­tala mellett ugyancsak orosz korre­petálás folyik, itt Pétorfia elviére, a ’'■birs-tat és az értekezlet nyomán, hogy , Nagy Lajos gimnázium tanára fog- c diákotthon valóban az ö második i lalkozik vagy egy tucat tanu'nivágyá Otthonuk. A tanu'ók szabadidejükben I fiatallal. Egyszóval megváltozott az élet a Széchenyi-téri diákotthonban. Az eredmények szépek, biztatóak, azon­ban csak kezdeti eredmények! A to­vábbi jó politikai és nevelői munka, a diákotthon rendszeres csinosítása, otthonossá tétele elengedhetetlen fel­tétele annak, hogy a tanulmányi ered­mények ezentúl is növekedjenek, hogy a fegyelem tovább szilárduljon., Ä 29-es tanulóba^ például arra hi­vatkoznak még egyes diákok — így Jung Rudolf is. — nem tudnak az orosz korrepetálásról. Pedig Jung Ru­dolfra alaposan ráférne az, hogiy ne­velő segítségével tanuljon, hiszen orosz nyelvből mindössze 2.9 a tanul, mányi eredménye. Az egyénenkénti beszélgetés, az egyéni meggyőzés ilyen esetben, sokat segítene. A tisztaság területén is vannak még követelmények. A hálókban pé'dául elég felhajtani iónéhány ágynak a takaróját, hogy lássuk: gyakrabban kellene mosni a lepedőket, érintke­zést kellene találni a szülői munka- közösségekké1, meg kell beszélni a szülőkkel, hogy szaporítsák a diák­otthon lepedőáíiományát Gondoskodni keli minél előtt meg­felelő társalgóról is, ahol a fiatalok kellemesen, hasznosan tölthetik ide­jüket, növelhetik általános művelitsé. güket. kulturális szín vonatokat. A Je­lenlegi társalgó kicsinysége, kopársá- ga, hiányos berendezése miatt erre a célra nem alkalmas. A diákotthon vezetői és diákjai előtt álló feladatok tehát még igen nagyok. Az>onban az otthon szellemén, nem utolsó sorban az eddig; eredményeken látszik az, hogy ebeket a feladatokat a kollektíva végre akarja és véqre is tudja hajtani. Minden bizonnyal nas»v seeífeéeet jelent ehhez a megyei tanács oktatási osz­tályának néhány nappal ezelőtt kelt határozata, mely tapasztalatcaere-ér- tekeztetek megtartását tűzi ki célul a diákotthoni nevelők számára, valti. mint előírja, hogy az oktatási osztály dolgozói hetenként legalább két diák­otthont látogassanak meg, számol jó­nak be tapasztalataikról aiz osztály’* nak, hogy mód legyen a meg’évő hiáj- nyosságokat minél előbb kiküszöbölj ni, a jó tapasztalatokat pedig elten j észtén i. Segítsék a dolgozók bírálattal az SZMT kuliúrotthont! 1951 november 7-én nyílt meg a Szakszervezetek Baranyamegvei Tanácsának minta-kultúrotthona. A kultúrotthont a legszebb, legmo­dernebb berendezéssel láttuk el, hogy minél jobban szolgálhassa a dolgozók kényelmét, pihenését, hasznos szórakozását. A kultúrotthon jó munkájához ezonban elengedhetetlenül szüksé­ges, hogy a dolgozók a kultúr­otthon igazi tulajdonosainak érez­zék magukat. A dolgozóknak irá­nyítaniok, bírálniuk kell a kultúr­otthon munkáját, így segítsék an­nak vezetőségét további munkájú­ban. Ha ezt a segítséget: bírálatot es irányítást megkapjuk, akkor elér­jük azt, hogy munkánk megjavul és a dolgozók még nagyobb szere­tettel fordulnak a megyei mini»- kultúrotthon felé. WESZTL LÁSZLÓ SZMT. kultúrotthon pol. műnk. Levét Hartmann János élmunkásnak Hévízre Szertette', kosz öntjük jól megérdemelt üdülése alkalmával Hartmann elvtársat! Értesítjük, hogy csapatának tagjai a mai napon megkezdték s ciklusos munkamódszer alkalmazását. Meiszinger Henrik eledére vezetésé­vel vállvetve do'gomak. hogy a csapatok közötti munkaversenyben to­vábbra is az elsők között legyenek. Jánosi elvtárs csapatbiziatmi büszkén mondja, hogy 109 százalékra tol- jesítik napi tervüket a kultúresoport is köszöntötte üzemi szereplése 'al­kalmával a csapat dólgozóit jó munkájukért. Az erzsébetteőepi kultútcsoport nevében arra kérem Hartmam, elvtársat, hogy használja ki pártunk éf kormányzatunk által biztosított üdülését, hogy a Rákosi elvtárs születés­napjának tiszteletére folyó munka verseny ben győzelemre vihesse csapata dolgozóit, túlszárnyalva ebben a munka versenyben a Bányásznap alkalmá­val elért eredményeiket is. Mi, kuHúrmunkások pedig még jobb kultúrmunkával segítjük elő né­pünk szeretett vezére születése napjAngik tiszteletére indult munkaverseny sikerét. Az erzsébetteiepi kultúrcsoport nevében: GARAMSZEGI GYÖRGY ku'.túrfelelős. Szövetkezeti közgyűlés — ez volt a címe annak a levélnek, melyet Zöldfáról kapott szerkesztősé­günk. A levél — egy kitépett irkatap, — színes virágkoszorúval volt éke­sítve, egyik virágkoszorú a címet másik írójának nevét, harmadik pedig a rajzok készítőjének nevét foglalta körül. A levél, melyet Torkos Mária ötö­dikes írt és Hegedűs Mária hetedikes rajzolt, így hangzik: „Szép napunk volt vasárnap Ekkor tartották meg a földműves szövet kezet évi közgyűlését. Zaláta dolgozó parasztjai mind ott voltak. Nagyon sok vendégünk is volt a szomszéd községekből. Beszédet tartottak. A mi ügyvezetőnk is megtartotta beszámolóját. ,4 gyűlés végén pedig kultúrműsor következett. Mi tíz számot adtunk. A* MNDSZ és a DISZ is szerepelt. Ez szép volt tőlük, azonban a legszebb a mi népi táncunk volt. Szereplésünkért egy fcüó cukrot adott a szövetke­zeti elnök bácsi. Mi azt kívánjuk, hogy az 1952. évi közgyűlés ig olyan jól sikerüljön, mint az idei. Mi jövőre is szereplünk majd, mert a szövetkezet megérdem­li. Kaptunk már szép és jó kályhát, kerítésdrótot és még nagyon sok min­dent. ,, Most újult erővel fogunk a. tanuláshoz, hogy megháláljuk a szövetke­zeti tagok szeretedéi. Nem leszünk engedetlenek soha. Nem hozunk szé­gyent úttörőcsapatunkra! TORKOS MARIA‘‘ RIDEG SÁNDOR: A K1SVATYAIHARANGOZÓ NYILATKOZATA A kisvalyai harangozó hivatalához Klö komolysággal éppen habot váIn­ga olt a kcmencesulban, amikor rá­kászon era. fizuén mindjárt elmond iám neki. hogy a hajdani plébánosa ügyében jö'tani, aki azóta sokkal na- 'g-iobb ember Cet;, mini gondolnánk, 'azonfelül most újra elő akarják lép Vetni. Már a római pápa is foglalko­zol1 a dologgal. ' a barangóró éppen befejezte a I hafováloga'áis'., elölőrülgeWe száját a szőr közül és beszélni kezdet', fin Ugyan nem tudok táj&zólással beszélni, ;'de annyit mondok el a nyilatkozatá­ból, amennyit mondoKI, néni veszek el ■ „belőle egy igét sem: Ott éltünk hármasban a kis­■ va'yai parókián, én meg a plébános .Ú"- meg a Zsófi nevű gazdaasszony, aki nem volt több, húsz esztendő-miéi Lecer aztán mikor javában éldegé­lünk, a papomat váratlnnü meglátó ..ga>'ta a püspök, A papom, mint illik, kezel csók olt a püspöknek, árián kö- . rü'vezettük az udvaron, meg a ker*- :ben. megmutatok neki a kiszáradt ,körtei'á, a deszkáim] ácsolt budit, a disznóólai, majd a plébános hálószo­bájára kerüli a sor. A szoba összes .. bútorzata egv kopot" szekrényből é- eg y ágy biti ólt. A falon néhány szent- ,kép..lógót',, de az már nem sokat ja viteti a dolgok vagyoni helyzetén. A plébánoson) röS'elikedel' a nagy sze­génység miaut és elmondta a püspök­inek, hogy úgy él, mint a hajdani szent apostolok: minden munka ma ga végez, imádkozik, rendes időben : m sét mond, litániái tart, ruha' fol­toz, harisnyáé jav/', mos, fő« és ta. kai-ft. E? Így nagyjából igaz volt, mer a húszéves gazdaasszonyok nem sroh- llrak agyon dolgozni magukat a paró­kián. i -v Micsoda szörnyű szegénységi — Csodn'Tozo t a püspök. *• — Bizony nagy a mi szegénységünk, püspök aivám, — mond'a a papom — olyan szegények vagyunk, hogy ke! harangs'Zinik a toronyban, ahol már a bő, reger ok is éhen pusztulnak a nagy éhség mis 1. Ami engem illet, leg inkáid} káposztán élek. Tyúkól csak képes újságban láthatok meg a gazdák udvarán. A püspök szomorúan ingatta illatú­ba kos fejét, mer1 nagy eniberbará! volt és igen sajnálta a bőregereket. — Van v valami ven gazdaasszo­nyod. aki néha ebédel főzne, fiam? — kérdezte a jóságos püspök — Van gazdaasszonyom, püspök atyáin, kegj es engedőimével, de őt se 'udom kellően ellátni, mert minden­nap többet kíván. — Hány éves a gazdaasszonyod fiam? - kérdezte a püspök. — Húsz éves lesz karácsony szén1 napján, kegyes atyám. Aztán hol szokoll aludni a gaz­daasszonyod, ha már nincs több ágyad? l-t szoko t aludni mellettem az ágyban, püspök atyám. Úgy segítünk magunkon, ahogy lehet. Kerülöm a pénzkiadást, meri. vékonyán áll az eklézsia erszénye. — Hát ez rettenetes — sóhajtott a püspök — és hogyan bírod ki mel­lette. ha leszeni azt: éceaka önfeled­ten ki-akarodzik és meglátod a keb'e fehérét, meg miegymást? — Van áin egy hosszú vasalódesz­kánk, — mondta a pa-potn, —- a desz­kát végiigállí.juk az ágy közepén és így el vagyunk egymástól kerítve. — Öli, te szerencsétlen! — kiáltod a püspök kétségbeesve. — Mondd mit ud,sz tenni, 'ha minden keménységed ellenére megkísért az ördög? Hogy tudsz ellenállni a rossz, csábbásának, ha erőfeszítésed ellenére fölkelti alan­tas indulatodat, hiszen éppen éceaka leggyengébb a férfiember az ördög hatalmával szemben! Jlyenbor úgy teszünk, — mondta a papom — hogy megfogjuk a vasalódes/kát és letáinasr juk oda a sarokba, reggelre aztán minden rendbe gyön magától. Igv beszélgetett plébánoson) a püs­pökiké', míg ■teljesen meggyőzte, hogy erkölcsi javakban egyáltalán nincs hiány a parókián. A püspök ezután megigazította fején a liiaszínű kóbak- já1'- es elment a másik fahiba. Szeren esőre ez a püspök is csak holtig élt es a plébánosommal á’kerüUiinik egv zsírosabb parókiára. O t már olyan jól ment do gunk, hogy én. ha meg- íríia költeni, szalonnával löriilget’em meg a számai. De nemcsak én éltein jól, meg a papom, de még a halhús kw válik is palacsintát szivarozót' ebedn.an. így éltünk a parókián, ami kor egy kerekhasú püspök lú' ugatod el hozzánk. Aszongya egy reggel a pa­pom: isba, le! Szerezz magad mellé egy ember', és minden szebb bútordarabot vigyetek le a pincébe. Vem akarom, hogy a püspök úri meg­lássa gazdagságunkat, mert könnyen megtör émhetne. hogy ezt a helyet is odaajándékozza valamelyik pártfo­gol1 jának, mink meg mehetünk mak- .kölni valami Istentől elhagyott koldus helyre. Minden díványt és fo'elt vi­gyetek le a pincébe, csak a régi fa- ágvat hagyjátok bent a hálószobám­ban. Nem akarom, hogy a püspök úr sokáig nálunk időzzön Képes volna meggyúntafni bennünket, aztán imád kozhatnál helyettem is vagy három hónapig. •. Olyan tiz e uh é t - ti 70 nn yo 1 c év kflrüM 1-eány volt a plébánosom gazdaasszo­nya akinek teljesen szabadkeze volt a vagyoni dolgokban, de a plébáno­séin most őt is e'látta tanáccsal ilyen, formán: —- Marcsa szedd össze magad és tűnj el a parókiáról! Gyön a püspök úr! Nem akarom, hogy véleUtenül megásson nálam. Ilyen vén papok te­le vannak ártó irigységgel és szinte bizonyos, hogy kár érné erkölcsödet, ha észrevenné, hogy milyen szép kebled, iábodszára és milyen fehér bőröd van ... Marcsa el is ment a parókiáról rög­tön. vitte magával az erkölcsét is. Volt a faluban egy kocsis, aki e! akarta venni, azt kereste föl az istái, lóban. Én meg a sógorommal minden bútort lehordtam a pincébe. Csak a falra akasztott szentképeket hagytam bent' a házban, meg a régi faágyat így vártuk a püspököt, a legteljesebb szc. génysógben. Estefelé meg is érkezett a püspök. A plébánosom megcsókolta rajta a bőrkesztyűt, aztán kivezette a kertbe, megmutatta neki a legna­gyobb tököt, ami valaha a földön ter­mett és bevezette a házba. A püspök látta a nagy szegénységet és igen megcsóválta a fejét. — Ilyen szegényesen vagy, fiam? — kérdezte a püspök a papomat. — Sz'-jén-y vagyok, püspök atyám, mert szegény az eklézsia. Már 'majd­nem ott tartok, hogy magamnak kell harangozni. Kevés a stólapónz, ke­resztezés alig akad, temetés pedig még ritkábba,, fordul elő, bár úgy ünnepnapokon igazén szívhez szó'óan dícsérgotem a túlvilágot. A .megátal. kodott parasztok egyáltalán ne-trh akar­nak meghalni. Még azt se mondha­tom, hogy a köszvény gyötri őket, dg a garast a fogukhoz verik és már a kötelező párbért sem akarják megfi­zetni. Ciberén éltünk farsangban és ciberét eszünk böjtben. A miseborho« nyúlni sem merek, nehogy magva szakadjon ... — Még egy rendes ágyad sincs, fi­am! — szörnyűlködött a püspök. — Szállást se tudsz adni püspök atyád­nak! — Elférünk ebben az ágyban ket­ten is — szíveskedett a papom — ugyanúgy hívunk szükségből, mint régi nagy elődeink, a szent apostolok, akik ugyancsak gyakran háltak együtt a puszta földön és igen sok­szor vacsora nélkül feküdtek le. Na­gyon boldognak érzem magam, ha szent elődeim halvány nyomdokába léphetek. Már régen tapasztalom, hogy a tisztes szegénységben üdvö­zítő erő van, ugyanúgy, mint a jám­bor tudatlanságban. így beszélt a plébánosom a püspök­nek és végül teljesen elbeszélgette a vacsora ügyét. Abban reménykedett, hogy a püspök hamarosan odább áll, a püspök hasát pedig úgy ítélte meg, hogy máris tül van táplálva s bizonyo­san javára válik, ha vacsora nélkül marad. A püspök látva, hogy a parókia szegénységéből egy vacsora sem te­lik, szegre akasztotta lila kobakját, levetette eugos cipőjét, lerakta nya­kából a láncot, a rózsafűzért meg a többi kacatot és ellebegte az esti fohászkodást. Imádkozás után mind­járt ledőlt az ágyra és egy fertály óra müva olyan vígan fújta a kását, mintha egész héten vályogot vetett volna. A papom lehúzta a firhangot, hogy nyugodtabhan pihenjen a püs­pök, aztán, hogy más ágy nem volt a házban, ö is lefeküdt a püspök moXé. Azonban a régi vasalódeszkát elfé'ej tette elhelyezni az ágy köze­pén. Mindamellett hajnalig nem tör­tént semmi különösebb hiba a papom szobájában. De ekkor megszólalt az utcán a csordás száján a duda, ami a (ehenes gazdákat, figyelmeztette, hogy siessenek kihajtani a tehene­ket ... A csordás istentelen dudálá­sától a papom is eszmélni kezdett, de csak a füle környékén és ahelyett, hogy a püspök létezésére emléke­zett volna,, ébresztgetni próbálta a gazdaasszonyát a koromsötét szobában, üyen formán: — Mgj-cga tel.., Fene a csülköd! -. BbretfjT Marcsal... Hajtsd ki a tehe­neken ... Siess Marcsa, aztán majd újra lefekhetsz mellém... No kéresd magad Marcsa, mert úgy letaszítalak az ágyról, hogy a nyakad is kitöröd... A. Marosának vélt püspök háta a papom tomporát me'engette és nem- csak, hogy nem sietett fölébredni a tehenek miatt; de olyan csúnya sza­már hangon hortyantott, mint a kincs­tári öszvér. A papomat elöntötte a pogány harag és tomporával igen na. gyot taszított a Marcsán. A püspök pillanat alatt lepuffant a padlóra, ott aztán akkorát kurjantott amekkorát bírt. Ö se érkezett mindenre emlékez­ni és azt hitte, hogy el akarja vinni az ördög, vagy már el is vitte. Nem volt hozzászokva a hajnali ébredé­sekhez és nem tudta fölfogni ésszel, hogy miként került az apostolokat megillető csupasz földre. \ papom vi­gasztaló biztatására hamarosan létre tért, de mindjárt sorra vette keserves prédikációjában az összes földönháló régi apostolokat, ugyanúgy, mint az újakat. Hogy ezután mi történt a házban, akár el se mondjam. Reggel aztán bekövetkezett min­den, amitől a papom félt. A püspök beült a gyóntatószékbe és meggyón­tatta a papom. Majdnem dél lett, mi. kor abbahagyta a gazdám vegzálását és eltávozott a parókiáról. Ekkor a papom kijött hozzám a kertbe és azt- mondta: — Miska- te! Itt van egy pakli hár­mas dohány, imádkozz el helyettem negyvenkilenc miatyánkot, ld'encyen- hat őrangyalát, kilencvenkilenc üd- vözlégyet és hetven rózsaíűzért! Abbahagytam a knimplikapálAat és leültem a szíIvafa alá imádkozni. Teljes egy héten keresztül hánytam magamra a keresztet és három hétig imádkoztam egyfoytában. A püspök akkora pcnitenciát szabott 3 papom­ra, hogy akármilyen gyorsan daráltam az imádságokat, nem tudtam vele elébb elkészülni. — Hígyje el, uram — mondta a kis vatyai harangozó — én már akkor tudtam azt, amit a papok a mai na­pig se tudtak megtanulni, hogy sok­kal könnyebb imádkozni, mint krump­lit kapálni...

Next

/
Oldalképek
Tartalom