Dunántúli Napló, 1952. január (9. évfolyam, 1-25. szám)

1952-01-15 / 11. szám

m* JANIJA* IS *•> * r*> * Jó munkát végzett a magyar sajtó baranyamegyei levelezőinek konferenciája KÉPEK A KONFERENCIÁRÓL közmondás az: ,,Ne szólj szám, nem fáj fejem,“ így volt ez a múltban. Ha a munkás szólt, valami '1 nem tetszett neki, elküldték. Ma más a helyzet. Ma a munkás szabadon szólhat, nyilváníthatja véle­ményét bárhol, így a sajtóban is. Régen az volt a mondás: ,,Beszélni ezüst, hallgatni arany,“ Ez nem ígv van a népi demokráciában. A múlt. loan valóban arany volt a tőkéseknek a dolgozók hallgatása, de nekünk ólomsúlyként nehezedett szívünkre — így beszélt Kéméndi^Józseí elvtárs, az üszögpusztai állami gazdaság párttitkára, a Magyar Sajtó baranyame­gyei levelezőinek konferenciáján, amely határkő volt a sajtó baranyamegyei levelezőinek munkájában, "amely megmutatta milyen hatalmas erő rejlik azokban a dolgozókban, akik a becsülettel elvégzett napi munkájukon kívül szívükön viselik falujuk, üzemük, bányájuk, megyéjük, az egész ország és a do'gozó nép érdekeit, akik a. sajtónak írt leveleikkel ismertetik munkaterületük eredményeit, módszereit, — akik szívükbe zárták Sztálin elvtárs tanítását, hogy: „A levelezők az igazság füzétől lángoló, leleplezni, hibáinkat minden áron javítani kí­vánó emberek.“ 99A- konferenciának sok sikert kívánunk“ Az egész megye érdeklődéssel for-(gyárból így írtak a táviratban: ,Jle- dult a vasárnapi levelező konferencia, méljük, hogy ez a tanácskozás nagy- teié, megyénk bányáinak, üzemeinek, ban segíti szabad sajtónk munkáját falvainak dolgozói küldték üdvözlett) .! így lehetne tovább soro'ni az üdvöz- ket a konferenciának, A komlói 102-1 léseket, amelyek világosan mutatják: ee feltáró csapat dolgozói így üzen- Megyénk dolgozói magukénak érzik i rek: „A magyar sajtó baranyamegyei a sajtót, amely munkájukat segíti, levelezőinek konferenciáját szeretettel amely leleplezi és segít kijavítani a üdvözlik a komlói Feltárási Vállalat boldog jövő építésében n»egmutatkozó 102-«s csapatának dolgozói. A konJe- hiányosságokat. rencla tiszteletére vállalt felajánlásun­kat becsü'ettel teljesítet fűlt. Három Hosszú, vörös térítővel letakart asr van de szavai már belevesznek. a tapsorkánba, amely úgy csattog és dübörög végig a teremben, mint a vi­har. Meszesné lelép az emelvényről, megindul helye leié, de a taps csak nem marad abba. Újult erővel tör fel és még akkor is hangzik, amikor Me­szesné már ül az asztal mellett. * A késő délután órákban, amikor a küldötteket választotta meg a konfe­rencia — akik résztvesznek a magyar sajtó országos levelező konferenciá­ján, — felszólalt az egyik résztvevő: „Javaslom, hogy válasszuk meg kül~ dőltnek azt az elvtársnőt, akinek tiszti­iskolás fia van.“ Újra felzúgott a írják meg a határ szélén lakók, mit látnak „odaát“ méter elővájás helyett 4.5 méter el& talok me'lctt ülnek megyénk legjobb »áfást értünk el. A konferencia mun- j levelezői. A beszámoló már elhang, Icájához sok sikert kívánunk.“ j zott, újabb és újabb hozzászólások A 73/1. Építőipari Vállalat dolgozói következnek. A konferencia elnöke azt üzenték: „Harcos üdvözletünket bejelenti: „Szegedi József elvtárs hor küldjük a konferenciának, sok sikert, zászólása után Meszes József né kö- lcivánunk.“ A Mezőgazdasági Szeráru. {vetkezik.“ A leTcleaEŐk legyenek bátrak és »züárdak Alacsony, fejkendős asszony emel­kedik fel a hosszú asztal mellől, el­indul az emelvény felé, hogy ismertes­se véleményét a. részvevők érdeklő, klésse! figyelik .arcát, s mikor feláll %z emelvényre, mindenki feléje for­dul. Komolyan néz szét a teremben, majd k$t kezét ráhelyezi az emel­vény párkányára és megszólal. Még azok is megfordulnak, akik addig háttal ülnek és figyelik Meszesnét. szinte isszák szavait, amelyeket nem olvas fel, hanem valóban szívből mondja:- — Nagy hálával és szeretettel gon. dolok d szovjet hadseregre, amely felszabadított bennünket a régi já­romból és alkalmat nyújtott nekem, parasztfejkendős asszonynak hogy résztvegvek kultúrefőadásokon, sajtó- i‘konferenciákon. És szeretettel gondo_ lók Rákosi elvtársra, aki megadta.ezt ez alkalmat. A múltban 50 éven ke­resztül csak szomorú sorsban voltam. Grófi birtokon nevelkedtem, apám cselédeskedett, a rabszolgajáromban meggörnyedt, elnyomorodott, én pe­dig véres verejtékkel kerestem meg kenyeremet. Férjem is cseléd volt. A fe’szabadulás után Egyházaskozáron két és fél hold földet, családi házat kaptam. Nagyon boldog vagyok ezért. Egy esztendeje még egyénileg gaz­dálkodtam, azután ráébredtem arra, hogy nekünk is ott a helyünk a tár­sas gazdálkodásban. Ekkor leltünk a Rákosi tsz tagjai. A férjem 65 éves, a Rákosi tsz állatátamányát gondozta amíg most pártiskolába küldték, én pedig most itt állok a konferencia előtt, hogy beszámoljak arról, miért te tartom fontosnak, hogy eleven kap­csolatunk légyen a sajtóval. Nagyon fontosnak tartom elvtársak és elvtársnők, hogy eleven legyen a kapcsolatunk a sajtóval. Miért? Azért is, mert például a „Termelőszövetke_ zet“ című újság nagyon sok jót ad és ezen keresztül sok jót lehet tenni Többek között cikket oWastam a taps, egyhangúlag szavazott a kon­ferencia. •Is Három, vagy négy hozzászólás hangzott el, amikor a konferencia el­nöke bejelentette: „Elvtársak! \ ha. tárőrök kívánják üdvözölni a konfe­renciát.“ Néhány pillanat múlva az ajtó ki­nyílt, kitárta fehér szárnyait A be, A konferencia lüvlrata Rákosi elviársiliOK Rákflri Mátyás áriáén! Budapest. Orága Rákosi Elvtársi Mi. a magyar sajtó baranyamegyei levelező konferenciájának résztve­vői forró szeretettel köszöntjük Rákost elvtársat, pártánk ás népünk bőles vezérét. A megyei levelező konferencia megtárgyalta n munkás-paraszt levelező mozgalom kérdéseit és az előttünk állő feladatokat. A levelező-mozgalom fejlődött megyénkben. A bányászok, üzemi nan kasok, dolgozó parasztok. haladó értelmiségek levelei jelentős segítséget nyújtottak az 1931. évi terv teljesítésében, a mezőgazdasági feladatok meg valósításában, az ellenség elleni hare Iván. Számos példa bizonyítja, hogy a párt megvédi azokat a levelezőket a támadástól, akik bátran feltárják n szocializmus építésének hiányosságait és segíti munkájukat. ígérjük Rákosi elvtársnak: Példát mutatva a termelésben, még szorgal­masabb. odaadóbb levelező munkánkkal elősegítjük a* 1952. évi terv tel jesflését, a munkafegyelem és állampolgári fegyelem megszilárdítását. Kérlelhetetlen harcot folytatunk a népünk függetlenségére törő impe­rialisták és aljas zsoldosa^ megyénk déli határán leselkedő Tito.bands el­len. További levelező munkánkkal, a munkás-paraszt levelezők számának emelésével elmélyítjük megyénk dolgozóiban a szeretelet a felroabaifiíA ' Szovjetunió és népünk nagy barátja, Sztálin etvfárs Iránt Szilárdan követjük pártunk és Rákost elv-társ útmutatásait, bogy újabb sikereket, győzelmeket vívjiink ki a sznelatizmus építésében, a béke meg­védésében. A MAGYAR SAJTÓ BARANYAMEGYEI LEVELEZŐINEK KONFERENCIÁJA ^kekeTte^gv tártak ^kon feímncte Ilé, váljék é* segítse a határőrséget az [ Ezt elvárja tőlünk pártunk, e/várftt többi -észtveflh'ri «nrfitt Néhány I ellenséges ügynökök elfogásában, tőlünk dolgozó népünk és mi ezt a - ya: .’ niegsemmtsítéseben, akik drága ha- feladatot teljesítjük is. Előre pártunk pillanat múlva kemény léptek dob­bantak. Fehérkeeztyűs, tányérsapkás, állszíjjas határőr lépkedett elől nyo­mába,, a küldöttség tagjai, nyakukba vetett géppisztollyal. Úgy dongott a léptük, hogy az asztalokon lévő po. harak is táncot jártak. Feltört a taps- oíkán. A keménykötéeű határőrök fel­sorakoztak az emelvény előtt és arc­cal a részvevők felé fordultak. Ebben a pillanatban mindenki egyre gon­dolt: Próbálkozhat Tito, küldheti a kéme­ket, provokátorokat, ezeken nem jut keresztül. Ilyen fiúit állnak határain­kon — a mi fiaink. De nézd csak! Hogy markolja a géppisztoly agyát, hogy tudná belőle szórni a támadóra a halált — a békét védi vele, az én, a te, a mi életünket. Azt, hogy csa­ládod béké jét meg ne zavarhassa sen­ki, S most köszöntem jöttek bennün­ket a mi fiaink. — de már mondja is egy kemény hang a szavakat. zánfc békés akadályozni. építőmunkáját akarják Ott áll feszes vigyázzban és olyan kemények a szavai, mint amilyenek léptei voltak. És jönnek a szavak, mondatok, — a nép egyik fia, a nép hadseregének egyik tagja mondja: — Az ÁVH Határőrség pécsi pa rancsnoksága és harcosai nevében elvtársi szeretettel üdvözlöm a ma­gyar sajtó baranyamegyei levelezői­nek konferenciáját., Elvlársak! Saj­tónknak Igen nagy jelentősége és szerepe van a szocializmus építésében és munkánkban,. Elősegíti munkánkat teltárja a hibákat, hiányosságokat, se­gítséget ad a hibák kijavítására és eredményeink megnövelésére. A sajtó megtanít bennünket az el­lenség elleni harcra. Ismerheti az ame­rikai imperialisták és közvetlen a déli határainkon ugató, minden aljas provokációra kész Titcrbanda szerepét és célját. Tudjuk azt elvtársak, hogy a, el­lenség mire készül. Ismerjük a Tito- banda szerepét és célját, a Rajk- ügyön és az aljas provokációkon ke­resztül, amit nap, mint nap elkövet- Szovjetunióban erősen fejlődő kolho-\nek drága hazánk határai eVen. Nap, yOkról, amelyek nekünk is irányt nur\mint nap dobják át kémeiket, hogy latnak. En úgy érzem, kötelességem, j építő munkánkat, békés fejlődésünket hogy levelezzek továbbra is, mert , megakadályozzák. De határőreink kar szükségesnek tartom, hogy az ország. | öltve a határmenti lakossággal, min- ban fejlődő tszcs-ket, a nagyüzemi den ellenséges provokációt, határsér- gazdálkodást az újságokon keresztül tést visszavernek és az ellenség ügy­összehozzuk. Olvasunk a7 egyes köz­ségek termelőszövetkezeteinek előre- ha’adásáról, látjuk a fejlődést és ugyanakkor a hibákat is. De saját meggyőződésem, hogy nőkéit megsemmisítik. Elvtársak! ^ jugoszláv fasiszta saj. tó, a Borba azt kürtöli, hogy Jugo­szláviában „szocia’izmust“ építenek. __ . „ A jugoszláv szocializmus“ építését, va nnak tnég olyan levelezők, akik I amit a jugoszláv sajtó és a Tito-ban. nem mernek bátran fellépni, nem me-(da hangoztat világosan látják határ- ríjc megmondani a termelőszövetkeze- menh dolgozóink. A tarlókat Jugoszlá. tűkben fennálló hibákat. Pedig fel viában még most sem szántották fel, kel/ tüntetni ezeket is. Ezért nagyon az ő „szocialista“ építésüket bizonyít- szeretném megkérni — kiváltkép a I ja az, hogy Udvar községen túl a ju­táinál evtársnőket, — legyenek bát- goszláv mezőkön ott rothadnak el a rak és szilárdak, ne remegjenek a búzakereszlek, mert a parasztok nem fenyegetésektől. Tudjuk azt, hogy az vo'tak hajlandók betakarítani, meri ellenség n€jn csukó t, hanem nyitott n Tito-banáa hajcsárai úgyis elviszik szemmel jár. Éppen ezert. nem í/e-ja parasztoktól az utolsót is adó tejé­rtünk meg és ne féljünk a lény eg etc- ben. Erre egy kis példát szeretnék sektől, írjanak meg mindent, ne csak mondani az elvtársaknak amit egy azt,, ami szép, ami jó, de a hibákat ^Jugoszláviából hozzánk küldött juao- is jés azt, hogy miért van az a hiba. [szláv főhadnagy beszélt el: Hogyha Segítsük a sajtót és segítsük az or-ja parasztok nem tudták kifizetni az siágban a szocializmus építését azzal adót, börtönbe vetik megkínozzák is hogy a jó eredményeket és hi- j őket. Elmondotta a főhadnagy, hogy bókát megírjuk a szerkesztőségnek. \ az UDI3 ügynökei egv szerencsétlen Itt ezen a gyönyörű sajtókonferen- jugoszláv parasztnak a kemencéje-1 Htettem azt, hogy a határmenti köz- cián ígéretet teszek, hogy bármi tör- bo' vitték el az utolsó kenyeret, mi-] ségek levelezőinek a nagy feladatuk, téník, ezután stkraszállok. Igenis ki vei nem tudta adóját kifizetni , - . ,, , , • , , merem írni a neveket is, hogy ki az. j Az értekezleten ittlévő levelező elv \h°9v me® jobban elmélyítsék a dől- áld által a hibákra világosság derül.“ társaknak feladata az. hogy az 1952- Hozók és a határőrség közötti kapcso- Még mond néhány mondatot Me- es évben minél több levelet írjanak a látót, hogy a falu do'gozóit neveljék, sres Józscíné. fiáról, aki tisztiiskolán, sajtónak és Jeti lömképpen feladata a'hogy minden egyes dolgozó határőr. határmenti községekben dolgozó eV társaknak, hogy írjanak a sajtóba cikkeket Írják meg, amit tapasztal­nak, amit saját szemükkel látnaJc a túloldalon is. írjanak konkrétumokat a cikkeikbe, hogy munkásaink ha az üzemben kezükbe veszik a sajtót és olvassák az elvtársak cikkeit, lássák, amit közvetlen a határmentéről írnak a túloldalon látottakból, hogy hogyan hármak a Titcrbanda hajcsárjai a dol­gozó parasztokkal, matt kasok kai és a nemzetiségiekkel. Udvar község dolgozó parasztjai tapasztalták, amit elmondok, és ez az eset nem is régen lóriéul (t jugo­szláv oldalon: A jugoszláv karaolánal két jugoszláv határőr állt és figyel­lek a magyar területet. Figyelték a mi dolgos, szorgalmas parasztjainkat. Egyszerre csak zörejre leitek figyel­mesek. Puskáikat lövésre emelték. Ek­kor a magas tűben két kismalac je­lent meg. A jugoszláv járőrök a két malacot rögtön hajtani kezdték a ka- raolába. Persze arzok nem akarták men­ni, így leszúrták őket. Majd később egy :szerencsétlen jugoszláv paraszt- jelent meg, aki a malacait kereste. Es amikor bement és kérte a malacait, egyszer csak kilökték véresen. Meg verték azért, mert a saját tulajdonát követelte. Az Vyen történeteket is írják meg szerkesztőségnek, hogy amikor a dolgozóink kezébe kerül az újság és amikor olvassák, gyűlöletet váltson ki belőlük az ellenség ellen és még foko­zottabb munkára ösztpnözze a dolgo­zókat, hogy az el'enség provokációira még nagyobb munkaiéndiilcttel vála. szóljanak. Levelezőink feladata, ha az értekez­letről hazamennek, hogy minél több levelezőt szerezzenek a sajtónak. Az e'vtársajc magyarázzák meg a dolgo­zóknak, hogy mi a mi sajtónk jelen­tősége Meg kell magyarázni dolgo­zóinknak, hogy joguk van arra. hogy sajtóban levelezzenek joquk van arra, hogy bírálják az üzem vezetősé­gét, ha nem helyesen dolgozik. A mi sajtónk célja az, hogy állandóan ne­velje a do’gozókat, tanítsa őket se­gítséget adjon a munkájukban. de ezt csak úgy tudjuk elérni, hu az elvtársak segítik cikkeik írásával, a sajtó szerkesztőségét. Itt már megem­MMcet, határőröket pártunk és dolgozó népünk állított drága hazánk védelmére, hogy megvédjük azt min­den ellenséges támadástól. Mi, határ_ őrök, meg is fogadjuk pártunknak, dolgozó népürücnk, hogy míg az elv- társak kalapáccsal és tolla! a kezük­ben harcolnak a szocializmus építé­séért, hazánk felvirágoztatásáért, ad­dig mi fegyverrel a kezünkben a ha­tármenti lakossággal vállvetve állunk őrt drága hazánk határainak megóvd_ sóért. Megvédjük hazánkat minden ellenséges provokációtól, biztosítjuk dolgozó népünk békés építőmunká­ját, hogy az ötéves terv harmadik évében még hatalmasabb eredménye­ket érjenek el. vezetésével az 1952-es évben a még hatalmasabb eredmények eléréséért! Éljenek munkás és paraszt levele- z öink! * S azok akiket éltetett a határőrség egyik fia, viszonozták az üdvözlést. Mire a határőrök elindultak, már zen­gett az egész terem, — a partot él­tették, amely létrehozta a rendíthetet­len erőt: néphadseregünket, azt éltet­ték, aki parancsnoka a néphadsereg­nek és a lelke® ..hurrá, hurrá, hurrá" kiáltásokkal együtt zengett: „Éljen Farkas! Éljen Farkas"... A fehérszámyú ajtó becsukódott a határőrök küldöttsége mögött és min­denki azt érezte: Ez a hadsereg úgy szereti a népet, mint ahogyan a nép szereti, — hisz fiait odaküldte. — és folytatódott tovább a vita. Kekünk baranyai levelezőknek különösen nyitóit szemmel kell .járnunk Ennek során mondta el ifj. Kenye­res Imre elv-társ. a komlói Kossuth akna levelezője a következőket: — A tavaly ősszel Budapesten meg­tartott bányászlevelezői konferencia előtt, pártunk nagy napilapjának, a Szabad Népnek munkatársa munkagé­pemnél keresett fel és elbeszélgetett velem a munkáslevelezés fontosságáról. Én akkor úgy gondoltam, hogy az én versenyműnk ómban időkiesést fog je­lenteni, ha levelezéssel is foglalkozom. Később felhívtak a Szabad Nép bá- nyászlevelező-értekczletére s elvtársak az ott elhangzottak után rájöttem, hogy a versenymunkámban azzal okoz lám magamnak időkiesést, hogy nem lettem levelező. Azóta rendszeresen minden kéthétben megírom levelemet, — így lettem levelezője a Szabad Népnek. A továbbiak során így folytatta: — A hibák feltárásánál feltétlenül szem előtt kell tartanunk azt, hogy bírálatunk alkalmazásával elérjük az igazi célt. A bírálat legyen tárgyila­gos, elvi és építő. Ha ezeket tartjuk szem elült, úgy bírálatunk minden bi­zonnyal helyesen lesz alkalmazva el­éri igazi célját. Nekünk, baranyamegyei levelezők­nek különösen nyitott szemmel kell járnunk, fel kell figyelnünk minden hi­bára, minden hiányosságra, hisz nem messze tőlünk ólálkodik és ugrásra késien áll az amerikai imperialisták láncos kutyája: Tito és bandája, akik­ről tudjuk, nem szívesen látják ered- menyeinket és az a céljuk, hogy amit építettünk, összerombolják. Éppen ezért fontos, hogyha hibát, vagy hiányosságot látunk, ne feledtük el megkeresni az ellenség kezét és ha megtaláltak, feltétlenül tegyük ártal. mattanná azt. A párt nem tűri a bírálat elnyomását * Nusszer Péter levelező a hozzászó­lása során többek között ezeket mon dotta: — Első levelemet 1951 júliusában Írtam meg. Ettől kezdve állandó leve lezője lettem a pártsajtónak, amelyen keresztül sok kibát kiküszöböltünk. Amikor nem tudjunk jó munkál vé gezni, az építésvezetőhöz fordultunk aki csak ígért, de nem segített. Ekkor elhatároztam, hogy írok a sajtónak. Erről tuJrmást szerzett. Tímár Fe­renc volt norma- és bérfelelős és en­gem, meg a brígádvezetőt behívatott szobájába, ajtaját bezárta és megkezd te a kihallgatást, amiről jegyzőkany vet vetetett fel. A kihallgatás után megjegyezi^: ,.Vegyék tudomásul: c levél nem fog megjelenni az újság ban." De a bírálat elfojtása nem sike­rült, mert megvédtek, a levelet, az igazságot a Dunántúli Napló le is kö­zölte. Timárt pedig két nap múlva le­váltották. így bűnhődött az, aki el akin la lejtőn: a bírálatot. A pártnak, a pártsajlónak segítse get nyújtok azután is és még több le­velezőt szervezek. Harmincöt hozzászólás hangzott el a magyar sajtó baranyamegyei leve­lezőinek konferenciáján. A vita végén a konferencia megválasztotta az orszá­gos levelező értekezlet baranyamegyei küldötteit Küldöttnek választották a Szabad Nép levelezői közül: Szilágyi M. József Pécsvárad Dózsa tszcs, Travuskó Dezső Bikái állami gazdaság, Vidúkovics Károly András aknai vájár, Major Ferenc váj ár, Kos­ifjó suth akna, Szabó József Szajk, Harka Antal juhász Ilma-pusztai A Szabad Ifjúság levelezői közűi küldöttnek választották Kiss Gy. Já­nosi Pécs. A Néphadsereg levelezői körül kül­döttnek választották: Rozgonyl Sándor hadnagyot Ács János alhadnagyot, Hajdú Tibor nö­vendéket. A Dunántúli Napló levelezői közül küldöttnek választották: Várnai László MÁV főintézőt, Nusszer Péter kuhrkust. Jakabovict István délszláv dolgozó parasztot, Papp István tanulót a szentlőrinci technikumból Mézer János bányászt. A magyar sajtó batanyemegyei le­velezőinek konferenciája jó munkát végzett, megmutatta az eddigi eredmé­nyeket, hiányosságokat, a feladatokat és komoly segítséget adott alihoz. iiogy a pártszervezetek, tömeg és gazdasági szervezetek vezetői világosan megért­sék a munkás-paraszt leveWőmozga lom jelentőségét és megfelelően támo­gassák is. A megyei lévelező konfe rencia megmutatta, milyen hatalmas legyőzhetetlen erő van a dolgozó nép ben, megmutatta azt, hogy az eddigi­nél még bátrabban, kell támaszkodni ágy a párt, mint a tömegszervezetek nek s tömegek alkotó erejére. * Az értekezlet részletes ismertetésé re Hankó elvtárs beszámolójára la punk legközelebbi számaiban még visz sz átérünk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom