Dunántúli Napló, 1951. december (8. évfolyam, 280-304. szám)

1951-12-16 / 293. szám

2 ff RPLO 1951 DELEMBRR t® rAm és pÁRTÉpnts * Ágitációs munkám tapasztalatai II gépátaások versenyében továbbra is első a herbányi, a traktorosok versenyében Szerbék Károly bó;yi traktoros tört az élre Kemerovo városában a SzK(bjP savodazki kerületi bizottságának ve- jwiőaégi ülésén nemrégen meghallod ‘ ÜV Sz. T. Cservovnaik, a kokszold é* vegyiünem agitátorának beszámoló Ját a műhelyben végzett népnevelő munka módszereiről. A kerületi párt vezetőség megállapította, hogy Cser­kor elvtárs jól és lelkiismeretesen tel jesfti a párt felelősségteljes megbízá­sait, s azS ajánlotta a kerület pártszer veretéinek, hogy széles körben ter­jesszél: Ceervorr élvtárs népnevelői la pasztalalah. — A pártszervezeé 1917-ben azt a felelősségteljes megbízást adta ne­kem —1 mondotta Gservov elvtárs, — hogy végezzek .agitáció* munkát mun­kahelyemen. Azon a taggyűlésen, mtsVen népnevelői megbízásomat jó­váhagyták, az egyik kommunista azt mondotta; ^A népnevelői megbízatás a párt bizalmát jelenti, az ön hivatása — a dolgozók előtt megvilágítani pártunk eszmélt1'. 4 népneretSi tevékenységemet tzzal kezdtem, hogy gondosan és ala­posan felkészültem előadásaimra Igyekeztem » politikai és termelés" kérdéseik széles köréi átfogni, azon­ban szomorúan tapasztatom, hogv előadásaim nem elégítették ki a hall­gatókat, EDgondolkozrtam halsikereim okán és arra a következtetésre jutottam hogy a népnevelő munka egyetlen helye» formája az eleven megheszó lés, mely élénk visszhangot keit. A politikai kérdések mellett fel létlenül beszélni kell saját mű helyünk mindennapi kérdéseiről, a termelés soronlcvő feladatairól, így irányítottam tehát népnevelői munkámat s őrömmel láttam, hogy hallgatóim mennyire másként fogad­ják felszótásnimat. A heszélge'ések során kibontakozott a fogyatékossá­gok bírálata, az önkritika és f©'szín­re kerültek az ésszerűsítési javaslatok, Az egyik beszélge'ésem témája s takarékosság vök. Beszélgettünk az állami eszközök megtakarításának, a nyersanyag és a berendezés gondos felhasználásának jelentőségéről és * hozzászólások során Kukájuk elvtárs az ügyéi értés lakatos, fontos kérdésre hívta fel a figyelmei. Amikor a kén- savat kiszivattyúzzuk a cisz!©mából, rendszerint jelentős mennyiség ma rád benne. Ez egy ciszternánál talán még nem la olyan sok, de az ér fo lyamán sok tonnányi kénsav vesz kárba, ami erősen növeli az önköli- séget. Kukujuk elvtárs rámutatott, hogy a veszteségek oka a rossz szivaty tyúkban keresendő. Egyidejűleg javas tatot tett a szivattyúk munkájának megjavítására. A szivattyúkat megjavították és azóta a savveszilcség a minimum­ra csökkent és a műhely észreve­hető megtakarítást ért el. Népnevelő munkámban nagy segít séget kapok az üzemi pár bizot ság tói. Hetenként rendszeresen résztve szék a népnevelői szemináriumokon, ahol tájékoztató beszámolókat hal­lunk, megkapjuk a szempontokat és átadjuk egymásnak munkamódsze­reinké'.. Sok tekin'etben tapasz'al- tabb társaimnak köszönhetem azoka* a módszereket, melyeke! agitációs munkám során felhasználtam. Az üzemi pártblznrttnág funkcio­náriusai gyarknn ellenőrzik a nép­nevelő munkát. Többizben megjelent nálunk Satvilov elv Ars, a pártbizottság instruktora, részié'esen elbeszélgetett velem, rá- mu'atoti a hiányosságokra, az elkö vetett hibákra és ezzel jelentősen se­December nyolcadikén olvastam a Dunántúli Naplóban Mészáros Jenő András-aknai segédvájár levelét, amelyben a munkaerővándorlással foglalkozott. Mészáro-s Jenő eivtáresal egye tér tek, mert helyesen hozta fel azt. ho­gyan koL! nevelni az új brigádtago­kat, ée ezen keresztül, hogy szüntet­hettük meg a munkaerő vándorlást Már három éve dolgozom Komlón egyhelyen és egy brigádban. Ezalatt a három év alatt volt öt olyan bri- gádtagunk, akiket nein tudtunk meg­nevezi, pedig hónapokon keresztül próbálkoztunk velilk. Reggel későn jöttek a munkára, sőt nagyon sok esetben csak négy napot dolgoztak egy héten. „Gyógyíthatatlan'* bum.li- zók voltak, nem akartak komolyan résztvenni a munkában. Amikor lát­tuk, hogy felesleges minden erőfeszí­tésünk, kizártuk őket a brigádból. Az öt közöl legfegyelmezetlenebb Vük István volt., aki három hónapja dolgozott velünk egy brigádban. Minden reggel későn jött és hetenkint csak négy, esetleg öt napot dolgo­zott, hétfőn soha nem jött munkára Ez így ment három hónapig. Decem­ber hetedikén egy új munkahelyre kerültünk és azt vállaltuk, hogy de­cember 21-re, Sztálin elvtárs szüle­tésnapjára befejezzük az autógarázs építésének munkájából ránk eső részt. gitette az agitáció színvonalának emel­kedését. Hallgatóim körében mindig nagy érdekCődéat kef.enck a vL.ágbékéért vívott harc kérdései. Mű helyünk minden egyfes dolgozója, mint minden szovjet ember, őszintén kívánja a békés életet. Tavaly nyá ron nagy lelkesedéssel írtuk alá a s.ockholmi béke fel hívást és az öt nagyba alom bétkeegyezznónyé követe­lő felhívást is nagy lelkesedéssel fo­gadtuk. A műszak összes dolgozói elhatá­rozták, hogy újabb mnnkasikerek- kel erősítik a béke ügyéit. Békeműszakot tartottunk és vállaltuk a reánk bízót* műhelyfelszerelés szo­cialista megőrzését. Műhelyünk hőnapról-hónapr» túltel­jesíti minden vonalon az előírt tér feta dalokat. Az idén többszázezer ru­belt tiakarí'oVtunk meg terven felül az államnak. így vettük ki részünké1 a békeharcból és szilárdan elhatároz­tuk, hogy eredményeinket növelni fogjuk. Erre irányul mflhelvpártszer- vezetünk egész politikai munkája és ezen belül az én népnevelői tevékeny­ségem. Vük István is beleegyezett. Tudta ő is, hogy külön huszonötezer forint jutalmat osztanak ki azoknak a dol­gozóknak, akik ebben a munkában jól kiveszik a részüket. Tehát Vük Tstvá.n is megígérte, hogy velünk tart. mégsem jött vasárnap munkára. En­nek az volt az oka, hogy vállalatunk pénteken kifizette októberi fizetésünk 10 százalékát. így Vük István is ka­pott 120 forintot. Erre nyolcadikán újra későn jött a munkára és csak délelőtt 10 óráig dolgozott, velem pe­dig közölte, hogy sem ma, sem hol­nap nem tud dolgozni, mert más el­intézni valója van. Felelősségre von­tam Vük Istvánt és megkérdeztem tőle, tudja-e mit vállalt és mjért nem teljesíti az Ígéretét? Eszembe jutott Rákosi elvtárs beszéde, hogy a fe­gyelmezetlenekkel szigorúbban kell eljárni. Megmondtam Vük Istvánnak a brigádtagok nevében, hogy nekünk elés: volt a három hónaoi lecke, nem tűrtük tovább a bumlizásait és a késéseit, mert mi csak rendes mun­kásokkal akarunk együtt dolgozni. Ezt mondtam még neki: — Te a mi brigádunkban nem dol­gozhatsz tovább, de amit vállaltunk Sztálin elvtárs születésnapjára, azt győzelemre visszük nélküled is! — Nusszer Péter levelező, eztahán oviét* kubikus. Nem tűrjük meg magunk kozott a „javítbatatJan“ műszak mulasztókat Gépállomásaink versenyében tovább tartja elsőségét a harkányi gépállo­más 109-5 százalékával. De jól kell Igyekezniük, meri a bolyt gépállomás dolgozói gyor­san hátadnak az első hely felé 106.8 százalékukkal és a vajszlói gép . állomás 106.5 százalékkal. Élenjáró gépállomásainkon az eredmény eiiéré seben legnagyobb érdemük azoknak a traklorista elvtársaknak van, akik minden perc idő kihasználásával vé­gezték munkájukat és elérték, hogy teljesítették tervüket. De lemarad ak a terv teljesítésében az abaiigeti, a szenfi'ászlói, kétújfalusi, szigetvári gépállomások. Ezeken a helyeken fő­leg a gépállomás vezetőségét terhe­li a felelősség, ahol nem foglalkoztak kellően a traktoristékkaö, az élenjá­rók nem ad.ák ál jó módszereiket, nem ellenőrizte a gépállomás vezető­sége a dolgozókat, nem népszerűsitet- ék a jó eredmény! elérőket és nem pellengérerték ki a lemaradókat. Megyénk élenjáró traktolistáinak versenyében az utóbbi kiértékelés óta nagy változás állt be. Az első helyre Szerbák Károly bolyt trak- torlsta került 265 százalékával, aki jó eredményét úgy érte el, hogy nyújtott műszakban dolgozott. Máso diik helyre az eddig ismerőien nevű Vadász Vince traktorista került, ak: nyújtóit műszakban dolgozva őszi ter­vét 245.2 százalékra teje-sítette. Az első heCyrőI harmadik helyre kerül Árva Lajos vajszlói traktorista 241.8 százalékával Ugyancsak lemaradt Gu­lyás Sándor villányi traktorista e.v- társ is. Árva és Gulyás e'lvársak ne hagyjátok magatokat, hozzátok be a lemaradást, versenyben minden perc idő jó kihasználásával szerezzétek vissza az elsőséget. Az élenjáró trak- loristák még, akik egyre inkább kö zelednek Szerbák Károly teljesítmé­nyének elérése felé, Szefcsik Sándor, vajszlói traktoros 231, Szabó Sándor vajszlói trak’oTos 206.S, Kapitány András Ujpetre 203, Suba János Uj- petre 190, Takács Árpád Bőly 197 Fóris János Vnjsrió 177.9 százalékuk­kal De sok traktorista elhagyja az éj­jeli műszokokat, hidegre hivatkozva nem használják ki a munkaidői, mint Hollód János újpetrei trabtorÍEta. aki­nek 33, Gyúró ülés bóóyi traktoros, akinek 28, Herceh József szigetvári traktorista, akinek 35 százalékos a teljesítménye. Traktorista eJrtársak. igyekezzetek úgy a terv teljesítésével, hogy december 21-ig büszkén mond hassuk el, megyénk befejezte a mélyszántást Sztálin elvtárs szilletés- nap jónak tiszteletére.. A párfszervefe adjanak komoly támogatási a Szabad Főid Téli Esték sikeréhez Az őszi mezőgazdasági munkák be­fejezéséhez közelednek. Dolgozó pa­rasztságunk a hosszú téli estéken előveszi a sajtót és olvas. Érdekli őket is, hogy épül a szocializmus, hogy- harcol az egyiptomi, a koreai nép a* imperialista betolakodók ellen. Ez az idő legalkalmasabb arra, hogy megfelelően foglalkozzunk a dolgozó parasztsággal, az asszonyok kai és a fiatalokkal. A már megin­dult Szabad föld Téli esték előadá­saira hívjunk meg minden asszonyt, dolgozó férfit és fiatalt. Sajnos, Saly- lyén a legutóbbi előadást csak tizen­hármán hallgatták meg. Mi ennek az oka? Először az, hogy * járási pártK zottság nem kezeli komolyan ezt a kérdést, mert a járás több községé­ben is előfordult, hogy még a mai napig sem indultak be az előadások Magyarteleken és Királyegyházán például különös gonddal kellene ke­zelni ezt a kérdést, mert szocialista községek, de itt sem tartottak még előadást. Hasonló a helyzet a járás délszláv községeiben is. Böhönyei Gizella elvtársnő a nép­művelési ügyvezető személyesen is meghívja a dolgozókat a Szabad föld Téli esték előadásaira, de az ő mun­kája egymagában véve kevés ah­hoz. hogy ezek sikerre! is járjanak. Szükség volna a pártszervezet hat­hatósabb támogatására, hogy a dol­gozó parasztokat érdekeljék az isme­retterjesztő előadások. Járásunk területén olyan dolgok is előfordultak, mint például 0’áb *s„rOilva1 aki tanttó Drávátok köz­ségben. O, mint népművelési ügyve­zető volt nyilvántartva és semmit nem tudott erről a megbízatásról. Drávafokon is megállapítható az, hogy a pártszervezet nem harcol a Szabad Föld Téli Esték sikeréért. A fenti hiányosságokat csak úgy tudjuk kiküszöbölni, ha szorosabbra vonjuk a pártszervezetéket és a tö­megek kapcsolatát. A tömegek neve­lése fontos feladat és ezt csak úgy tudjuk végrehajtani, ha a pártszerve­zetek komolyan hozzálátnak ehhez a munkához és mindent megtesznek .az ügy sikeréért. fflés Gábor levelező, Sellye. — .4 tttccíMcfitirt* férf‘1 először 9i kfamajori dolgozó parasztok lát­ták, kora ha Inaiban. Nyugodtan, zseb- retsti kezekkel bandukolt a magasra rakott boglyák, az ébredező cséplő­gépek között. Néha-néha kimért. hosz- tzú lépésekkel mérte le a távolságot két, egyrgáshoz túlságosan közellek- vő osztag között, azután le/csóválva elővonta noteszát és jegyzett belé valamit. Amikor az Idegen tűzoltó odaért az Idamajoriakhoz, megbökte aranysuj- tásos tányérsapkája szélét: — Adjon isteni Az idomajoríak visszaköszöntek: ~ Jó reggeltl — de rögtön utána meg is kérdezték: — Mit keres itt az elvtárs? Az idegen néhány papirost vett elő és megloboqtalla: — A tűzrendészettől jöttem... El­lenőrzőm a tűzbiztonságot, az óvóin­tézkedések megtételét... Az idamajoriak megelégedtek a válasszal: — No, rendben van elvtársi munkát! A tűzoltó megbökte megint a sittet és morgóit va’amit, majd lassan, himbálódzva megindult a tarlón dél felé. • ■* * Ifivé la » r fi ii. i i zés* n •* étévé »»«•* lllocskai úttörő, aki ott lábatlanko- dott a felnőttek között, elégedetlen- kedve csóválta a lejét, méltatlanko­dott: — Legalább a papírjait meg kellett volna nézni! Én most olvastam egy könyvet abban az volt.,. — Te, hagyj már békén engem azokkal a híres könyveiddel! — tor­kolta értés. cA th&teLetkell határéi Jó felügyelő! Egyenruhába ran... lát­hattad! A kispajtás egy másik cséplömum- káshoz sündörgött, ott folytatta: — Pert bácsi! Hallja, Feri bátyámI Menjünk utána és igazoltassuk ... Abban a könyvben, amit olvastam, az volt... ~ Te gyerek, ne okvetetlenkedj armyü. mert rádhúzok egyet! — ve­tett véget a beszédnek a másik. — Csináld inkább, amiért jöttéll Szedd össze az elhullott kalászokat! A kispajtás elindult a tarló leié, ahol szépen sorban, mint a fegytrl- mezett katonák, úgy álltak a kévék. Fejét magasra feltartotta, nagyokat szipogott és egyre mondogatta: sírni, nem fogok — Nem fogok sírni.., Talán nem is az tájt a kispajtás­nak hogy nem hal'gatták meg a fel­nőttek, hogy megszégyenítették, ha­nem az, hogy időközben a tűzrendé­szet! felügyelőnek nyoma veszett. Akármerre nézett, nem látta sehol Egyre gyorsabban verte oda talpait « dülőút porába. Észre sem vette, hogy^már elég messze került a töb­biektől, hogy már alig hallatszik hoz­zá az imént rríegindult csép’őgép dü­börgése. Csak ment és valósággal kétségbeesve kereste, kutatta a ha­tárban a szürke tűzoltóruhát. Egy­szeresük meglátta: ott hevert a tűzol­tó egyik kéve tövében háttal a gye­reknek, két könyökére támaszkodva, maga előtt ügyelt valamit. Tányér- le a;: egyik dolgozó. — Nem sapkája o tarkóján pihent és néha­ié ehhez! Ez a tűzrendészet! t néha beletúrt bozontos hajába. A leim űttnríi m*«rfnrfnt* feléin. Mezitláb volt, éktelenül szúrta a tal­pát a tarló, de csak ment, lopódzott az Idegen felé. űzte a kíváncsiság: vájjon mit nézhet olyan elmerülten a tűzoltó1 — de a kötelességérzet vitte elsősorban a szürkeruhásnak enyhet nyújtó kéve leié: mit akarhat az ide­gen, nem el’enség-e? A pajtás odaért a kéve mellé. Egy­re óvatosabban rakta lábait, nehogy e'árulja magát, egyre jobban vigyá­zott, nehogy felesleges zajt csapjon. Nem, nem azért volt óvatos, mert félt. Arra egyetlen percig sem gon­dolt, hogy az egész határban sehol a közelben egy lélek. Az sem jutott eszébe, hogy segélykiáltásait még akkor sem hallanák meg a, idamajo­riak, ha nem járna fülsiketítő zajjal a gép. Az úttörő csak egyre gondolt: — Meg kell nézni, ki cell fürkészni ki az ide­jén! Nem ártani akar-e a hazának mint abban a könyvben olvasták az is­kolában?! A kéve me’lé érve a gyerek előrehajolt. átkan- ■likáit a másik oldalra, az idegen télé. Egy pillantás iJég volt, hogy megfor­duljon és ugyanolyan óvatosan, ahogy jött, meginduljon visszafelé a tár ón. Most már nem is érezte a szúrásokat a — C*éndeaebben verj nehogy meg­hallja az ismeretlen! A dülöútra érve rohanni kezdett kisfiú Futott az állami gazdaság fe­lé. Közben járt a szeme jobbra-balra keresett valamit vagy valaldt. — Csak jönne egy járőr! Csak most jönne egy járőr! — fohászkodott ma­gában. Az állami gazdaság kapujáig azonban nem találkozott senkivel. — Telefonáljanak az őrsrel — esett be valósággal az irodába a gyerek. — Telefonáljanak azonnal az Örsre, hogy egy kém van a mezőn! — liheg­te fulladozva a futástól és az izga­lomtól. * A határőr elvtársak a határ felöl, félkörben kúsztak az idegen fölé. Az már nem a térképet nézte, hanem la ** t""- fwt„C A kéve mellé érve a gyerek előrehaj olt... talpán. Csak rakta egyik lábát a másik után és mellére nori-1 latozott. Nagyokat vágott a szalon- tóttá kezét, mintha’torkában dobogó nából, még nagyobbakat harapott a szivét így akarta volna visszaszorí-, fehér kenyérből. Inni: 1 — Né, csak, ítél Kétpoíára főmi ma­ffdtf — súgta az «gylk határőr elvtárs szomszéd fának. — Ugylátszik tzltk neki a magyar koszt/ — felelte ai vissza. — Izlene az a gazdájának is! Szívesen elenné a magyarok elől a kenyeret aI Is! TBhb uá n'-fti esett, A két határ­őr egyet gondolt: Ahogy ez, úgy az sem eszik már meg a nép elől sok kenyeret. A szürkeruhás megtörölte zsíros száját, azután teltápászkodott. Nyúj­tózott egy nagyot és körülnézett. Az egyik kéve mögül ekkor lépett elő a járőrparancsnok etvtárs A géppisz­toly torka fenyegetően tátongott a tűzoltóruhái leié. Annak szinte földbe gyökeredzett a lába. Futni akart, de nem bírt elmoz­dulni a helyéről. Azután a pisztolyát akarta előrántani, de karjai nem en­gedelmeskedtek akaratának: azok felemelkedtek a levegőbe és a revol­vert már egyik határőr emelte ki: — Itt az ágyul A járőrparancsnok megvizsgálta és megjegyezte: — Colt! Amerikai! A tűzollóruhás idegen: Tit0 kémfs megindu't a határőr elvtársak között az őrs felé. ,*í„r'f-nf>iívr* a dol­gozók. Velük ünnepelt a határőrség Is. Ünnepelték a bátor kis úttörőt, aki pirulva feszengve fogadta a dicsére­teket, a fejére nyomott barackokat Csak akkor húzódott a füléig a szája a boldogságtól, mikor egyik határör- elvtárs nyújtotta oda neki kemény markát: — Na. csapi hele. pajtást "Fe... tiszteletben határőr! 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom