Dunántúli Napló, 1951. december (8. évfolyam, 280-304. szám)
1951-12-06 / 284. szám
1951 DECEMBER 0 NAPLÓ H Wan még javíáaailvalé Aocirás-aknán a munkaidő jé klka§ználá§ának területén A munkafegyelem lazasága jest lenleg egyik legnagyobb fékünk, s .Minél hamarabb teremtünk e téren rendet, annál erőteljesebb lesz további fejlődésünk.-(Rákosi elvtärs beszédéből.) Megyénk bányaüzemei közül az utóbbi hónapok alatt a legszebb termelési eredményeket az András-akn.ii bányászok érték el. Októberben a Megyei Pártbizottság egy versenyzászlót alapítót;, melyet a tíznaponként légjobbj eredményt elérő aknák dolgozóinak» .adnak át. A november 7-re, majd később december 21 tiszteletére, az évi terv határidő előtti teljesítéséért folyó munkában az András- aknai bányászok kiváló eredményt értek ef'és el is nyerték már az első kiértékeléskor a Megyei Pártbizottság zászlóját. Ekkor megfogadták, bogy a továbbiakban úgy fognak küzdeni vállalásaik és a tervük túlteljesítéséért, bogy ezt a zászlót nem engedik át más bányaüzemnek. Szavukat az eddig elért eredményeik igazolják és még ma is boldog tulajdonosai a Megyei Pártbizottság zászlajának. A Kálmán-csapat módszere Az András-áknai bányászokat eredményeik elérésében a lelkes versenylendület mellett a jntfnkaidő jó kihasználása is, segítette. Különösen a fejtési - csapatoknál jelent ez nagyobb teljesítményt, de nem kisebb jelentőségű ez más munkaterületeken sem. > Andrásiaknál) általában n legszervezettebb csapatnak Kálmán Fe- ■rene csapatát tartják. Plzen a csapaton két ember előre bekészíti a fát a fejtés kijáratához és a csapat tagjai mindjárt a műszakkezdéskor a fabeadást végzik el két vájár kivételével, mert azok azonnal a szénfejlésbez kezdenek. Ezt megelőzően a csapatvezető Kálmán eiv- társ a hatodik szintre száll le és a fejtésben alulról feljőve! megállapítja, hogy egy műszak alatt mennyi fára lesz szükségük és egyben a munkahelyek szerint be is osztja a csapata tagjait, hogy a faadás elvégzése után mindenki tudja hol kezdjen a munkához. így a Kálmán-csapaton legkésőbb nyolc órakor már meg is indul teljes ütemben a termelés, hogy a két órával ezelőtt termeléshez fogott vájárok 10 15 csillés eredményét, most már egyre sűrűbben, egyre' több szénnel töltött csillék kövessék. A csapat eddigi eredményei bizonyítják, hogy a csapat dolgozói helyesen osztják fel egymás közölt a munkát és igyekeznek kihasználni a munkaidő minden percét. Ennek érdekében az evésidő', is felváltva tartják. 4 Trick-csapai példája bizonyítja, hova vezet a munkaidő kihasználása Nem mondhattuk volna el ugyanezt a múlt hónapban a Trick-csapat dolgozóiról. A csapat egyes harmadainak vezetői Trick és Ilipszám vájárok — annak ellenére, hogy egymást a munkahelyen kellett volna váltaniok, ha jól ki akarták volna használni a munkaidőt,— csak nagyon ritka esetben 'alálkoztak, de akkor sem beszélték meg egymással a munkahellyel kapcsolatos közös problémáikat. „Nem értették meg egymást** — ezzel magyarázták a bányászok. Ennek következtében ezen a munkahelyen szinte kivétel nélkül minden hibát meg lehetett találni és ami ezzel jár, a termelésük is alacsony volt. A fejtést — ahogy Szokola elvlárs, a bányamester elmondja — soha nem lehetett olyan állapotban találni, hogy az a biztonság szempontjából teljesen meg- felt volna. Pedig ez a bányában mindennél fontosabb. A hanyag, felelőtlen munka kü-. V'Ctkeztébcn a mull héten Is kél napig nem termelhettek a fejtésben, mert biztosítani kellett. A csapatvezetők nemtörődömsége, az egymás közötti viszálykodások kö- vetkezlébcn csökkent a csapat dolgozói között a munkafegyelem is, ami párosult a fejtés eléggé nehéz viszonyaival. Jellemző példa erre a 6 i, amikor a többi bányászok ünnepi műszakot tartottak és minden eddigi eredményeiket túlszárnyalták, akA pécsi piacon — o ienyrendszer eltörlése elán A pécsi piacon az elmúlt hetekben bizony hiába akart a dolgozó vásárokul. Felhozatal nem nagyon volt, a kevés baromfi és termény amit hetipiackor kiraktak a piactér beton t aktjára, majd minden esetben a spekulánsok kezére jutott. Ki tudná megmondani, hányszor mentek haza üres kosárral a háziasszonyok azzal: „Nem lőhetett semmit sem kapni“, vagy elmondták: „Olyan drága minden, hogy nem tudjuk megvásárolni!“ . Rákosi elvtárs beszédét és a minisz. tertanáos rendeletét követő napokban azonban megváltozott a piac képe. Tizenkét órakor tehát az árusítási idő vég-én. is ott csipogott a „standon“ nem egy csirke, jónéhány búboscsőrű japán liba gágogott búsán, vevőt várva; A dogozók már nem álltak sorba az.árusatok előtt, pedig olcsóbban kínálták a baromfiakat, miint az utóbbi időben bármikor. 80 forintért nem talált gazdát két kövérrehízott (négy kilós) tyuk, 100 forintnál!, többet senki sem adott félig hízott, nagy libáért. Nem adja? — kérdezte a házi- aészonv a néhány nappal ezelőtt még magas lóról beszélő kofát. — Nem adja? Akkor megyek az üzletbe, ott Vvvág.va, kopasztva 17 forintért kapom kilóját! Persze, most már nem csupán kofák árusítottak. Megjelentek a piacon a kötelezettségüket becsületesen tel. j esi tő dolgozó parasztok is, akik számára. megnyílott a szabad értékesítés lehetősége. A ,‘sjtkl.ósi földművesszövetkezet bóJobb munkával narcoM a terv idöelőtli befejezéséért \i Nagyjavá’tozás állott be családom életében, amikor elhangzott Rákosi elytars “beszéde a rádióban. Mind a hat gvernwikemmol ott ültem a rádió mellett, lás hallgattuk Rákos) elvtárs szavait. Amikor a jegyrendszer megszüntetéséről, az árak felemeléséről és a bérrendezésről beszélt, boldogon sóhajtottunk fel. Tudtuk, hogy mit jelent ez a,mi számunkra. Több kenyeret, ruhát iés mindent, ami az élethez szükséges. Fizetésért/ jóval több lesz, a családi pótlékudk pedig háromszorosára emelkedett, de ezt csak szabad és békés országban lehetett megválósí. tani. Elérkezett az ideje, hogy megszűnjön a spekulánsok ideje, mert már nagyon nyeregben érezték magukat. En magam hálával tekintek pártunk és vezére, Rákosi elvtárs felé és Ígéretet teszek arra, hogy minden igyekezetemmel jobb és több munkával fogok harcolni a közös célért, az ötéves terv időelőtti befejezéséért. Szálai Sándor sztahanovista kőműves, dója előtt is soka^ vásároltak. Kitűnő disznókolbász, ..svárili“, tepertő és sonka kínálta magát n polcokon és került negyed—félkilószám a kosarakba, táskákba. Ezeknek az ára sem haladta meg a jegyesáruk árát. A Rákosj elvtárs beszédét követő első piaci nap: az árubőség a teli kosárra] távozó háziasszonyok igazolják hogy milyen sokat segített is. mét a dolgozókon a párt. A tele üzletek, a zsúfolt piac viszont arra figyelmeztetik dolgozóinkat: „Most van már mindenünk bőven! Ezt a bőséget azonban jobb munkával, többtermeléssel, tovább kell fejlesztenünk. kor a TricU-csapatróI a második csille szén féltizenegykor jött ki. Hol az volt a baj, hogy nincs a bejáratnál elegendő fa, ha szállítottak nekik, akkor meg az volt a hiba, hogy a délutános harmad dolgozói — mint legutóbb is —’a fejtés legrosz- szabb részén betörtek, de még desz kával sem biztosítottak, gondolva arra, hogy a következő harmad majd úgyis elvégzi. A délelőttösök azonban hozzá sem nyúltak, hivatkozva arra, „csinálja, meg a délutános, ha elkezdte“. Ennek az lett a vége, hogy mire a délutános harmad megjött, a betörés beomlott. 4 munkaidő kihasználása magasabb termelést eredményez De nemcsak a munkaidő kezdésekor fordul elő, hogy az András-aknai bányászok egyrésze később kezd, hanem megmutatkozott ez, különösen a bővítő csapatoknál, hogy a munkát a műszak vége előtt 25—30 perccel előbb abbahagyják. A méterszakmány bevezetése előtt nem tartozott a ritka esetek közé az sem, hogy az éjjeles műszakban már reggel öt órakor egyesek — a bővítésnél dolgozók közül — szemüveggel az orrukon, a szerszámládán ülve, hozzáfogtak, hogy felírják, mennyit is teljesítettek. Hogy milyen hatalmas kiesést jelentett ez, azt csak a mostani eredmények bizonyítják. A méterszakmány bevezetése előtt, ha egy bővítésnél dolgozó vájár egy hó alatt 15—16 méter bővítési munkát végzett, az szinte „csodákkal“ volt határos, fts mit matatnak a mostani eredmények. A múlt hónapban Könyves János 20.2 méter szállitóvágatot, Kovács János (20) 23 métert, Bukovszki Gyula 22 métert, Feri András 22.2 métert bővített. És a többi eredmény is hasonló. Ezek azt mutatják, hogy még van sok javítanivaló a munkafegyelem megszilárdítása, a munkaidő teljes kihasználása területén, A párt- szervezetnek és a szakszervezetnek is közvetlen feladata az, hogy a munkaidő minél jobb kihasználására nevelje András-akna bányászait. Mesterfalvl Gyula A megyei pártértekezlet tiszteletére ... A sásdí járás dolgozói vállalják az őszi munkák teljes befejezését Megyénk még mindig az utolsók között van az őszi munkák végzésében. Különösen a mélyszántás elvég zésénél kell meggyorsítanunk a munkát. Járásaink versenyében az őszi mélyszántásban első a sásdi járás 82.7 százalékával. A sásdi járás dolgozó parasztjai jó eredményüket a fogatok helyes csoportosításával érték el. Az eredmény elérésében nagy segítséget nyújtott a járási tanács mezőgazdasági osztálya, ahonnan minden tanács területére kiment egy elvtárs, aki segített a mélyszántás gyors elvégzése érdekében a fogatok beosztásánál, álcsoportosflá- sánál. A sásdi járás dolgozó parasztjai vállalták, hogy a megyei párt- értekezlet tiszteletére a Járásuk területén elvégzik az összes őszi munkákat, így a mélyszántást is. — A többi járásoknak is tanácsolom, hogy kövessék példánkat mondta Szilvásy Imre, a sásdi' járás Munkaérdemrcnddel kitüntetett főag- ronómusa — a fogatok caoportosí:áss terén, meri ha jól beosztjuk a fogatokat és az a község, amelyik már elvégezte az őszi mélyszántást, átmegy segíteni a lemaradóknak, biztosítjuk vállalásunk teljesítését, ami annyit jelent, hogy jövőre az időben végzett mélyszántás eredményeként minden holdon 2—3 mázsával több termést takaríthatunk be. A versenyben második Mohács város 08.8, 3. a sellyei 67, 4. a pécsi 53.4, 5. a szigetvári 47.1, 6. a siklósi 41.9, 7. a villányi 36.4, 8. a pécsváradi 36.7, 9. a komiói 31, 10. a mohácsi járás 30.6 százalékával. A sásdi járás dolgozóinak példáját követve, gyorsi- taniok kell különösen a mohácsi járás dolgozó parasztjainak a mélyszántás ütemét. Mert nagy. szégyen az a mohácsi járás dolgozó parasztjaira, hogy eddig vezettek a versenyben és most az utolsó helyen vannak. Különösen a járási mezőgazdasági osztálynak kell javítani a munkál. „Sztálin elvtárs születésnapjára tett vállalásomat nyolc nappal előbb teljesítem“ Egyre több dolgozó csatlakozik a megyei pártértekezlet tiszteletére indított- munkaversenyhez, melyet Glock Imre pécsbányatelepi csapatvezető vá_ jár kezdeményezett. Kocsis Imrétől kaptunk ezzel kapcsolatban levelet, amely így hangzik: „Én, Kocsis Imre kőműves sztahá. novista, aki a Komlói Magasépítési Vállalatnál dolgozom, a megyei párt- értekezlet tiszteletére a következőket vállalom:, Sztálin elvtárs születésnapjára tett vállalásomat nem öt, hanem nyolc nappal előbb teljesítem. Arra kérem majd a megyei pártválasztmányt és a megválasztandó megyei pártbizottságot, hogy. végezzenek továbbra Is jó munkát. Ehhez ón úgy akarok hozzájárulni, hogy minden tőlem telhetőt megteszek a szocializmus építéséért, az ötéves terv mielőbbi teljesítéséért. KOCSIS IMRE sztahánovista kőműves. Komló. A Dunántúli Napló levelezőinek versenye A Dunántúli Napló szerkesztősége a mai nappal versenyt indít levelezői között hogy mindjobban kiszélesíthessük le ve! ez őmozg almunkat. Ezzel a versennyel azt akarjuk elérni, hogy az üzemi és falusi dolgozók százai kapcsolódjanak a levelezésbe és írja. nak minél több, értékes levelet a megyei pártsajtónak, hívják fel minden jelentős eseményre a figyelmünket és tájékoztassanak bennünket a körülöttük történő eseményekről. A levelezők közti versenyt a következők szerint értékeljük ki: 1. levelek mennyisége, 2. levelek minősége, 3. levélek aktualitása, 4. új leveleízók szervezése. Legesélyesebb az lesz a december 21-én 'kiértékelt versenyben, aki munkaköre szerint a legérdekesebb, leg. időszerűbb és legtöbb levelet küldi be a szerkesztőségbe. Külön jó pontnak számít, ha a levelezők aktívákat szerveznek maguk köré, meggyőzik őket a levelezés fontosságáról Ás elérik azt, hogy ezek Írjanak. \ ver- senykiértéke'lésig a levelezők által beszervezett aktíváknak legalább kétszer kell ímiok. Két legjobb levelezőnk (üzemi és falusi) elnyeri a levelezők piros selyem vándorzá sziláját és egy-egy ér. tékes könyvjutalomban részesül. Könyvjutalmat adunk a második és harmadik helyezetteknek is. A szerkesztőség bízik abban, hogy az üzemi és falusi levelezők lelkesen fogadják a versenyfelhívást és amellett, hogy ezentúl szorgalmasabban írnak, sok új levelezőt fognak a szerkesztőség levelező táborába toborozni. Ehhez kívánunk Jó munkát! Komló. Ferenczi Jánosné a nyitott, verandán mosott. Magasra tornyozódott lürge kezei nyomán tek- nőjében a szappanhab és a solcezer buborék a szivárvány minden színében törte meg a nyári nap sugarait. Ferencziné tekintete mosás közben mész- szire kalandozott. Végigszaladt szeme a gazdag életet hordozó halárban, clgyönyörködött a nyugodtan hömpölygő folyóban sőt. ellátott még azon túl is, messzire, Jugoszláviába. A ruhacsomó egyre inkább fogyott Ferencziné balkeze mellett és annál jobban nőtt a jobbra eső kosárban a kicsavart, egymásrapúpozott tiszlahol- mi. Ferencziné édesapja oda is szólt lányának, miközben megszortyogtatta pipáját: — No, ez hamar megvolt! Ferencziné kiegyenesedett, megropogtatta derekát, úgy válaszolt: Persze, maguknak fériiaknak „hamar megvolt."! Csinálnák csak maguk a nagymosást... tudom, hosszú lenne minden perc a tekenő fölött. . — Jó ... jó ... nehéz munka! Nem is úgy gondoltam én, hogy könnyű — nevette az öreg lánya felháborodását., _ csak úgy mondtam, hogy milyen hamar megvoltál! Még hamarabb meglennék, ha a konyha. kredencböl elökotorná nekem a kékítőt, mert az öblögetésnél igen kellene... Maguk haszuá'ták a múltkor, mikor kifogyott a tinta... Az ördög tudja, hogy hova tették, én hiába kerestem! Miközben az öreg a kékítőért ment, Feren- cziné kidöntötte a teknöből a szennyes vizel, kimosta és telemerte tiszta vízzel. Az utolsó vödörrel azonban megállt a keze a levegőben. Kerekre nvitotta szemét, úgy nézett a Dunáén felé Majd lecsapta n vedrei, kezeit gépies mozdulattal szoknyája J:ét oldalába_ törölte és berohant q házba. Már útközbe,, kiabált: — ^esaP^m- Édesapám! Jöjjön csak gyorsan! Küllösi András már azt hitte, a kékítőt sürgeti a lánya, így visszakiabált: — Még nincs meg! Ne óbégass! Csak akkor értette meg, hogy nem a kékítöröl van itt szó, amikor Ferencziné szörnye_ izgatottan a vállát kezdte rázni: Vajaki most jött át a vizen... Biztosan „túlról ‘ jött! Hívjunk segítséget! — Ugyan kit hívnánk? V- spekulált az öreg.- Itt a szivattyútelepen nem találunk most sen. kit... Be kellene szaladni Feisöbédára! Ruhát kapok magamra és szaladok! Maga addig tartóztassa itt azt az alakot... — kapott az ötleten Ferencziné. Már öltözött, mikor íoly- tatta: — Nem engedhetjük továbbmenni, bizonyo- *"\ *an azért jötl, hogy kárt okozzon... De ml megKÜLÖNÖS ÜRGEÖNTÉS akadályozzuk, igaz-e?! A kérdésre nem kapott választ, ttmi nem is volt csoda. Az öreg már kiment a verandára, megtömte pipáját, és réigyujtotl, miközben kíváncsian ügyelte a közelgő csuromvizes alakot. — Olyan vagy, mint egy kiöntött ürge! — gondolta magában, miközben kihajolt a „gang'‘-ról és odakiáltolt a közelgő leié: — Meleg van, hát fürödtünk egyet, igaz-e? Az idegen felkapta lejét a hangra, majd látva a „barátságos“ öregembert, bátran letelt: — Hát ami igaz, az igaz... meg akartam mártani a lejem a vízben, azután fürdés lett a vége... Beleestem! De adhatna a bácsi egy kis vizet, hogy kimossam a számból az iszap ízét! — Ej, ej... Itt rossz a víz, vasíze van — sajnálkozott. Küllqsi András de éppen most készül a lányom vízért, üljön le, várja meg, pár perc alatt visszaér! Közben majd hoz kékítőt is, mert sehol sem találjuk az üveget... Ferencziné kezébe kapott két vödröt és elsietett. Az első kanyarnál azonban elhajította a kannákat és úgv futott, ahogv erejéből tellett. Határőröket keresett. — Csak találnék egy járőrt, mie'ött elmegy az „ürgénk" — fohászkodott. A halárőr elvlársak, akiket először meglátott.- nem is értették az első pillanatban, hogy mit is akar tőlük a magából kikelt, izgatottan hadaró, futólépésben indullak a jelzett irányba. mutogató asszony. Csak nagynehezen értették meg: — A szivattyútelepen ... határsértő ... olyan vizes, mint az ürge ... Az elvtársaknak nem is kellett több. Futólépésben indultak a jelzett irányba. Csak az egyik elvtárs maradt vissza egy pillanatra és szólt még oda Ferenczinének: — Szóval most nem „halat', hanem kfőntötl „ürgét" fogunk igaz-e? Közben Küllösi bácsi barátságosán beszélgetett az idegennel. Megkínálta a csuromvizes embert a dohányzacskóiából füstölnivalóval, kivitt neki székel a napsütötte udvarra: — Itt egy-kettőre megszárad, öcsém, csak rak. ja ezt a skatulyát a fejére, nehogy megszúrja a nap! Az idegen is elővont egy félliteres palackot: Hát... itt van egy kis papramorgó, én már beszívtam belőle, kóstolja meg öregapám, hogy ízlik?! Ekkor vette csak észre az öreg, hogy az idegen bizonv részeg. No, veled még én is elbánnék, ha szüksége támadna! — gondolta, miközben visszaadta az üveget. Majd észrevette a7 úton bekanyarodó' határőröket és továbbfűzte a gondolatát: — De azért, mégis csak jobb, hogy már itt vannak az elvtársak ... Ami biztos, az biztos! Hangosan csak ennyit mondott: Köszönöm Ham, de én, nem iszom! — Pedig szívesen adom! — felelte az idegen és vállatvonva igyekezett a zsebébe visszanyomni a palackot. — Minket nem kínálna meg? — hallatszott ekkor a kapu felől. Az idegen, mint akit rossz helyen csípnek meg, felugróit — azután látva a nekhrányuló fegyvert, ismét leült. Megadom magam! — mormogta. — Mehetünk ... A menet megindult. Elöl ment n titoista kém, • utána ráirányított fegyverrel az elvlársak, Fe- rcncziné addig nézett utánuk, amíg csak látta őket. Azután bement a szobába, átöltözött és újból oda. állt a teknő mellé. öntsön be egy kis melegvizet édesapám! — kérte Küllösi Andrást. Az csak nevetett: — Hát aztán hogyan? Elhagytad a vödröket valahol az úton! Meg a kékítőt hol hagytad, mi? Ferencziné is elnevette magát. —• Hát, akkor csak keressük meg szaporán « kannákat! Hadd legyen kéznél, ha ismét ürge öntésre kerülne a sor. G. L.
