Dunántúli Napló, 1951. november (8. évfolyam, 255-279. szám)

1951-11-18 / 269. szám

1051 NOVEMBER 18 NÄPLO * Ét táPKŐnáMASÁGUNK ALKOTMÁNYA* A KÁTOLY1 DÉLSZLÁV ISKOLÁBAN > pont EEVEE 39 „II Magyar Mépközlárssság a termeién éíő minden nemzetiség számára bizto­sítja az apanyelvén való oktatásnak és nemzeti kultúrája ápolásának [ehetőségét.“ ODAÁTRÓL“ A stagy fekete táblán szaporán gömbőlyödnek egymásután a betűk. Kaszapovics Anice magasra ágaskodva írja a feladatot, az osztály — vagy húsz szempár, — pedig kíváncsian figyeli, ho­gyan sorakoznak a ciril betűk, hogyan keletkez­nek belőlük szavak — délszláv szavak. A kátolyi délszláv iskolában saját anya-nyelvükön tanulnak a délszláv dolgozó parasztok gyermekei. Mégpe­dig nem is akárhogyan tanulnak, hanem öröm­mel és eredményesen. Búsa tanulója ran most a kátolyi délszláv iskolának. Az elmúlt tanév végén alig volt rá há. rom-négy jelentkező. A kidákok agitáltak a délszláv iskola ellen. Le akarták beszélni a dol­gozó parasztokat arról, hogy éljenek alkotmá­nyunkban biztosított jogukkal és saját anyanyel­vükön taníttassák gyermekeiket. Azonban nem sikerült a tervük. Maguk a gyermekek kérték és követelték a délszláv iskolát. Sztipanova Anasz­tázia példáid, — aki most Kaszapovics Anice mel­lett figyeli, mit ir a táblára iskolatársa, — széd- tében-hosszábasn igy beszélt: — Jó, ha mind a két nyelvet, a magyart és a délsddvot is beszéljük, de azért mégis csak töb­bet beszélünk otthon délszlávul, jobb lepne a dél. szláv iskola! Kaszapovics Anice már csak ezért is dél­szláv iskolába akart járni, hogy a gyermekrádió­hoz kerülhessen — a délszláv adáshoz — mun­katársnak. it, i Az olaszi tanács ■fégTébajtótoteottBágáaak egyik Legaktívabb tagja Sajuovice Mária. Gyakran megtalálható a taiioos- vagy Pécsett a járásai tanácsnál (annak ás végrehajtóbiaotteági tagja), esetleg éppen a tanáctiiroda melletti kis szobában: a párthelyi- ségbem. Itt, a pártbelyieógben írta Sajnovic® Má­ria Dögéi elvtársiak, a parat>ztküidö-ttség vezető­jének szóló levelét is. A levél beszámolt arról, hogy milyen szeretettel fogadták mindenütt, ahol csak beszámolót tartott, ot a délszláv dolgozó parasztlányt. Pedig nem is kevés helyen volt, 22 községbe vitte el a Szovjetunió élenjáró rnezö- gazdaoágának hírét, látogatása nyomán bárom he­lyen meg is alakult a csoport. Siklósbodonyban és Birjánban hármas típusú. Olaszon magában egyes típusú csoport létesült, igaz ugyan, hogy ez utóbbi még nem kezdte meg a közös munkát. Egyszóval hallgatnak Sajnováos Mária sza­vára a dolgozók, pedig a felszabadulás előtt még beszélni eeun mert. Legalábbis anyanyeivén nem. Szerntirmay ez redes,, úru nem egyszer ráförmedt cselédjére, a 13 éves Sajnovdcs Máriára: — Te kis szerb béka! A városban nem egyezer utánafordultak a népviseletbe öltözött parasztlánynak az urak: . — Vadrác! Azóta eltakarodtak az urak. Egyenrangú dol­gozó polgára lett Sajnovics Mária is a felszaba­dult wánjik Földet kapott, hét holdat, a Szov­jetunót is megjárta, tanácstag lett és j-mi a leg­fontosabb: megbecsült, szabad ember. Sajnovics Mária, tanácstag, Szovjetun lót Járt pa­raszt-küldött Persze, ehhez még jócskán kett tanulni és Anice éppen ezért nyitott füllel figyel Témun Máriára, aki a következő feladatot diktálja: — Szlusáj, Anice... — Figyelj hát, Anice... A tábla fölött a falon papírbetűkből fel­írás díszeleg: „Borbenim radom cuvamo mir' — Hősi munkával védjük a békét. A felírás igazat mond: a kátolyi kis délszláv iskolások legfonto. sabb munkája a tanulás, ezzel védik a békét és jótanulásukkal mutatják meg, hogy szeretik drága magyar, hazájukat r~, ■e, Az aíssszenimártani küllőre söpöri egyike volt az ország legjobb délszláv kultúr- csoportjainak. Maga Rákosi elvtárs tapsolt gyö­nyörű népi táncaiknak ós dalaiknak, mikor a téli falusi kultúrverseny után Budapesten szerepeltek. Mégis az eddigi jó munka ellenére, baj van a kultúrcsoporttal. Az utóbbi időben már nem sze­repelnek olyan szívesen, mint azelőtt, a lányok nem akarnák táncolni, nem akarnak más közsé­geket is megörvendeztetni művészetükkel. Az utóbbi időben a kulákok támadásra in­dultak a kultúrcsoport ellen, azért ez a vissza­esés. A kulákok, akiknek természetesen nem tet­szik a kultúrcsoport fejlődése, akiknek nem tet­szik, hogy a délszláv dolgozó parasztok nem le­hetnek az ő kizsákmányolt rabszolgáik többé, el­kezdték terjeszteni a hírt: — Ne menjetek vidékre, ne menjetek a kultúr­csoporttal, mert megszólnák benneteket, hogy fia­talembereikkel jártok! Néhány lány hitt is a kulákcsemetéknek és ha a faluban egyik lány nem megy valahova, nem megy oda 6zivesen a másik 6em. Pedig a szabad­sággal érdeme® élni! Hosszú éveken át nem volt lehetőségük az alsószentmártoni dolgozóknak nemzeti kultúrájuk ápolására — most minden le­hetőségük megvan rá! Használják hát ki ezeket a lehetőségeket! Nem szólja meg őket senki a kultúrmunkáért, éppen ellenkezőleg, ahogy eddig megbecsültük gyönyörű népi kultúrájukat, úgy becsüljük meg még inkább ezen a kultúrán ke­resztül őket magukat i®. Sanylcs Agnes, az nlsószenlmártoni délszláv kul­túrcsoport tagja A levelet Sárokra hozta a posta. Idegen volt a levélen a bélyeg, a bé­lyegző, a címzés, idegen országból jött az írás: Tito Jugoszláviájából. Idegen világból jött ez a levél. Olya n világból, ahol a „szövetkezetbe“-, a titoista kulák-zadrugába kényszerűéit dolgozók még a fejadagot sem kap­ják meg, kukoricát csak 14 sort kapnak, olyan világból jött a levél, ahol a föld művelői nem győzik a kenyeret venni, ahol a dolgozó pa­rasztok gyakrabban vannak kenyér nélkül, mint azzal. De nem csupán határtalan nyomorúságról, éhezésről számol be ez a levél, hanem gyil­kosságról is. „A boldogtalan Gyúrót agyonlőtték“ — írja a levél abból ez országból, melyet Saroktól csak néh ány méter választ cl és amely mégis bcláthaiatlanul messze esik a ni! bol dog világunktól. P-jAA Egy terrortól rettegő, a nélkülözéstől megtört dolgozó paraszt írta eze­ket az Ide-oda düledező betűket A nyomortól clgyengült, az örökös kukoricakenyértől bélburutos gyernie kék sorsán panaszkodik a levélíró, csupán az egyik bekezdés végéa derül fel kicsit a levél komor hangja: ... „most már jobban van, már kies it eszik ...“ De vájjon mii eszik? , Hiszen a következő levélrészlet már arról számol he, hogy egy kiló liszt azon a vidéken 100 dinár (aránylag nem Is drága, mert vannak vidékek, ahol a 300 dinárt Is meghaladja egy kilogramm fekete lisztnek az ára), arról beszél, hogy egy nugzsa búza ára 4000 és ölezer dinár kö­'TjrztiafL&s köurtia készül a niőkáesii kiiltátesúpm t A mohácsi délszláv kultúrcsoport fényképeket, melyek budapesti szerep­tagjai büszkén mutogatják azokat a lésük nlkalmával készültek róluk. A téli falusi kultúrverseny győzteseként került fel a kultúrcsoport Budapestre, ahol — mint Budzsúklia Mátyás elv­társ meséli — egészen a szállodáig kísérte őket az elragadtatott közönség. A tavasszal és a nyáron Is jól dol­goztak a mohácsi kulturosok, jár­tak Majson, Bolyban, segítettek a bé- kckölcsön-agitáclóban. Igaz, kapnak 19 sok segítségei mun­kájukhoz. Kultúrotlhont kapott a cso­port, melyei éppen az elmúlt hetek­ben festettek újra, méghozzá a régi, eredeti délszláv mintákkal. A meny- nyezet például koszorús motívumok­kal díszített, a festő jónéhány dél­szláv községet végigjárt, mig megta­lálta a megfelelő mintát. Most pedig arról beszél Budzsáklia elvtárs, a kul­túrcsoport egyik lelkes fiatal tagja, hogy a népművelési minisztérium kultúraulójával tíznapos körútra men­nek, és visszaadják a katymáriaknak is multhavi látogatásukat. zött ingadozik a szabadpiacon. /yyx/CXA'l ^ r*IZaoSZ /Vy\J2s£<A' Ha tudjuk azt, hogy egy jugoszlá v dolgozó havi keresete (különöseit falun) nem éri el az 1500—2000 din árt, akkor döbbenünk csak rá igazán 11 to és fasiszta cinkosainak mérhet ellen bűnére, a jugoszláv dolgozóit Irtózatos nyomorára. A jugoszláv né p azonban tudja, hogy létezik egy szabad világ Is, melyet a szocialista Szovjetunió vezet, amely felszabadí­totta a jugoszláv népet Is a náci Iga alól. A jugoszláv dolgozók nem hagy­ják, hogy a dicsőséges szovjet katon ák, hogy u hős jugoszláv partizánod küzdelmeinek eredményét egy faslsz ta fenevad, az áruló Tllo és bandája megsemmisítse! A nyomor és elnyom ás ellenére egyre főbben lesznele azok, akik sztrájkokkal, termésük cl pusztításával, sőt fegyverrel Is felve­szik a küzdelmet Tito banditái ellen. És ha egy Gyúró el is esik ebben ■ harcban, utána újabb hősök állnak talpra és kelnek harcra a jugoszláv dolgozók szabadságáért!

Next

/
Oldalképek
Tartalom