Dunántúli Napló, 1951. november (8. évfolyam, 255-279. szám)

1951-11-13 / 264. szám

1981 NOVEMBER 18 NAPLÓ 3 SE PARI ÉS PÁRTÉPÍT ÉS » Bíihbösd községben fordnflatot kell jelenteni a csácmesKeidsé^-válaiKté taggyűlésneh l^Tagy ünnep volt vasárnap Bükküsdön. Hat alapszervezet kommunis- * * tál jöttek össze, hogy megválasszák az új csúcs vezetőséget. Számol vetettek a bükkösdi kommunisták a végzett munkával és elmondható, hogy a taggyűlés hat pártszervezet munkájának megerősödését jelentette. A régi vezetőség munkájáról Pán József elvtárs pár1.titkár számolt be. aki példásan, messzemenő gondossággal állította össze a beszámolót. Komoly feladat volt ez számára, hisz a csúcsvezetőség munkaterületén ipa­ri üzemek, tszcs-k, egyénileg gazdál­kodó parasztok, és más területen dol­gozó kommunisták vannak. Ezeknek a munkájáról számolt be Pari elvlárs. Mit mu'alo'.t a beszámoló? A különböző feladatok végrehaj­tásában szép eredményeket ért el a csúcsvezelőscg. Létrehozták a homokbányában a pártszervezetet, ahol rövid idő alatt az új pártszervezet tíz új taggal és tagjelölttel erősödött. Jól dolgozott a pártszervezet a begyűjtésben is és a legszebb eredményt a szentdomjáni Kossuth tszcs érte el, amely 200 szá­zalékon felül teljesítette a beadási kötelezettségét. így sorakoztak az el­ért eredmények, amelyeket Pari elv­társ igen helyesen összekapcsolt a nemzetközi helyzettel olymódon, hogy minden egyes dolgozó világosan meg­látta a saját munkája és a nemzet- k0zi méretekben folyó békeharc ösz- szefüggését. Ugyanígy értékelték a hiányosságokat is. Elmaradtak a cséplésben, nem segítet­te a tanácsot megfelelően a vezetőség és ahogy a beszámoló felvetette: Rés maradt a béke frontján a cséplés idején, amikor fokozott dühvei támadt az ellenség jövő- évi kenyerünkre, A másik rés a béke frontján a ho­mokbányánál keletkezeti, ahol hagy­ták, ho g elaltassák a versenyt, hogy üresen ..dongjon a versenytábla, hogy a homokbánya ne teljesítse tervéi. Azt, hogy miért történt ez és az olyan esel, hogy Kloffer elvtárs 200 száza­lékon felüli tejesítéséért miért kapott kevesebb bért, mint Kovács Ferenc 90 százalékos teljesítéséért, nem vizs­gálták ki, nem nézték meg „nincse- nek-e ott is olyan emberek, mint ami­lyen a tanácson volt Huth Ferenc romboló, lazító provokátor". Ilyen alapvető hiányosságok is voltak a bükkösdi csúcsszervezet munkájában, de volt olyan is, hogy a tszcs-ben nem szorgalmazták a mnnkabrigádok megszervezését, hagyták, hogy a meg­lévő brigádok szétmenjenek és ebből fakadt az, hogy a tszcs képességeihez mérten - ha előbb is fejezte be a szántást — az eddiginél még szebb eredményeket érhetett volna el. így értékelték pontról-pontra a vezetőség- választó taggyűlésen az eredménye­ket és a hibákat. A beszámoló hű képét adta az eddigi munkának, színvonalasan tárgyalta a bükkösdi kommunis­ták, de egész népünk dolgozói­nak ügyét is. Meg is szívlelték a kommunisták, hogy kijavítják az olyan hanyagság­ból eredő hibákat, hogy az Les szá­mú alapszerveze'.néí a 13 párttag kö- • zö'.t mindössze egy dolgozó paraszt van, hogy nem hagynak rést a maguk munkaterületén az ellenségnek. Ezt a fogadalmat meg is valósíthatják a bükkösdi kommunisták. Olyan szép kezdeményezések születtek éppen a vezetőségválasztó taggyűlés előkészí­tésében, amelynek fordulópontot kell jelenti az eddigi munkában. Nézzük csak a népnevelők munkáját. Eddig bizony volt e téren is hiányosság. De éppen a vezetőségválasztás előkészíté­sének csatájában változott meg a helyzet. A taggyűlés jelentőségének tudatosítását nemcsak a tizesbizal- miakra bízták, hanem megbíztak egy- egy párttagot is arra, hogy öt-hat elv­lárs felvilágosítását végezze el és az eredményről adjon számot. így sok elvtárs segítette a veze- tőségválasztás előkészítését, a választás jelentőségének megmagya­rázását és ennek tudható be az az érdeklődés és aktivitás, ami a taggyű­lésen volt tapasztalható. De a jó mun­kál mutatta e téren más is. A távo­labbi helyekről felvirágozott, zászlós kocsikkal mentek a bükkösdi kom­munisták, így is ünnepélyesebbé téve a vezetőségválasztó taggyűlést. A bükkösdi vezetőségválasztó tag­gyűlés megerősítette a bükkösdi párt­szervezeteket, új harcra mozgósította a pártszervezet tagjait, rajtuk keresz­tül az összes becsületes dolgozókat. E harc eredményeinek pedig a közeljövőben a homokbánya lervtelje- sítésében, a pártépítés megjavításá­ban, a jobb népnevelő munkában, a fokozottabb éberségben kell megmu­tatkozni. Ambrus Dezső „Semmi közöm hozzá, nem a mi üzemünkhöz tartozik“ — így vélekedik néhány öntudatlan dolgozó az előforduló hibákról a komlói bányában Ä komlói bányában már hónapok, ka! ezelőtt bevezették a diszpécser «állítási rendszert. „III. számú szállí­tási üzemrész1' nevet kapták az akná­nál a szállítási folyosón dolgozó bá­nyászok, akiknek a feladata a.z, hogy • állandóan és zavartalanul ellássák a fejtésekben, ©lővájáson, vagy feltárá­son dolgozó bányászokat ürescsillével, fával, deszkával, hogy biztosítsák a Ifésizlet mielőbbi kiszállítását. Ezt a «nunkát valamikor emberi erővel, ké- wöbb lovakkal, majd a végtelen kötél_ pálya segítségével végezték el. A Komlói bánya gyors, eddig soha nem tapasztalt hatalmas fejlődésével együtt a szállítási üzemrész dolgozói „Nem a mi üzem Perlaki Alajos elvtárs, a szállítási üzemrész vezetője mondta ©1 az alábbi esetet minap az üzemi bizottság iro­dájában. Lent a bányában az új mozdony ,,kiesett“ a sínéi: közül, mert a vál­tót eltiltották, a mozdony vezetője még annyi ,,fáradságot“ sem vett ma­gnak, hogy kiszálljon kényelmes he­lyéről és segítsen a többieknek a moz­donyt a sínekre visszaállítani. A váltó is két darab új Diesel-mozdonyt kap­tak, hogy munkájukat gyorsabban és könnyebben tudják elvégeznii. Ez a két mozdony még csak a kezdete a további gépesítésnek. Már várják az újabb négy Diesel mozdonyt, az ak­nához az önműködő kihúzó és betoló szerkezetet. De míg ez elkészül, ad­dig is nagy szüksége van népgazda­ságunknak a komlói szénre. A kom­lóiak elmaradtak a terv teljesítésé­vel. Sok szó esett errö] már és rend­szerint az ,,ellenérvet“ az igazolatla­nul mulasztók magas száma adta meg. De nemcsak ez akadályozza Kossuth-aknán a termelésit. iánkhoz tartozik4* Az ilyen esetek igen gyakoriak a komlói bányában. A megyei bányász, értekezleten Béres István e'vtárs, a komlói feltárási és aknamélyítő vál­lalattól is hasonlóan számolt be. Az egyes üzemrészek dolgozói annak el­lenére, hogy sokszor közvetlen egy­más me'Sott végzik a munkájukat, nem segítenek egymáson, még terme­lési akadály esetén sem. Ha az egyik üzemrész cselesének ..leesik“ a csil­léje, a másik üzemrész csillése — már nem egy esetben fordult elő — leül melléje és nézi, hogy milyen erő_ feszítéseket tesz az, hogy csilléjét a sínekre állítsa. Ha az arra járó fel­vigyázó, vagy maga a csillés szól. hogy segítsen neki, a válasz rendsze­rint az: „Semmi közöm hozzá, nem a mi üzemünkhöz tartozik " Ez a vá­lasz akkor is, ha az öntudatos bá­nyászok látják és szónak érte, hogy a csőszerelők mitsem törődve mennek e. a hibás csővezeték mellett, mely­ből szökik a drága energia, a .sűrí­tett levegő. \ nép ügyéről van szó. Sürgősen kell javítani ezen a tart. hatatlan állapoton. Az új szocialista bánya nem kü'ön-külön épül minden egyes üzemrész számára, nemcs-ak az­zal kell törődni, ami „ ,.mi üzemünk­höz tartozik“, mert a miénk, a dolgozó népé az egész bánya és ami ott tör. tűnik, azért e!sősorban maguk a bá­nyászok a felelősek. Ezt kell meg­magyarázni • legsürgősebben a párt- és szakszerevzeti aktívák által a szé­les dolgozó tömegeknek, hogy egyem- berként, egymást segítve a termelési lemaradás megszüntetéséért folyó harcban az eddigieknél magasabb t.er_ melési eredményt érjenek el a komlói bányászok. M. Gy. Ráfizetlek a dunaszekcsői kulákok eltörött és vagy harminc csilléből, álló készletet kézierővel, féloldalra döntve kit keréken kellett átsegíteni ezen a szakaszon. A mozdonyvezető itt sem segített. Mintha neki semmi köze nem lenne a szállításhoz, a szállítási fel­vigyázónak, sőt még a diszpécser ve­zetőjének a felszólítására sem volt hajlandó az elszállításra váró csillék­hez nyúlni, ő a gépműhelyhez tarto­zik talán er tartotta vissza? Tűr­hetetlen, hogy egyes munkások, illet­ve mozdonyvezetők még a továbbha­ladásukhoz szükséges váltó átállítását sem hajlandók elvégezni, A most meginduló mozdonyvezető tanfolyamra csak olyanokat veszünk fel, akiknek szívügye az. hogy Akná­inkon minél több szenet tudjunk ki­szállnám’. Először meg kell tanulniuk a íékesek munkáját, hogy ne fordul­janak elő ilyen esetek, mind a teg­napi is volt. A jelenlegi mozdonyve­zetőknek '■ szakképzettsége is nagyon alacsony. A. legutóbb amikor elrom­lott a mozdony 32 óra esett k< a ter­melésből, mert nem tudták kijavíta­ni. Amikor a tiöszttöi kértünk egy szakembert, az két óra alatt üzemké­pes állapotba helyezte. Ez így tovább nem mehet, nem ke’lenek nekünk az olyan emberek, akiknek nem érdeke « szállítás zavartalan menete. Meg is beszélem ezt a gépüzem vezetőjével, Mécsei elvtárssal, — mondta végül Pferiiakj elv társ az üzemi bizottság tit­kárának. Gyuricza Mihály, Martina Mihály, ifjú Szemelácz Józsefrié és Huszti Já_ nos dunaszekcsői kulakokat a messze környéken úgy ismerik, mint a leg­kapzsibb, a harácsolásért mindenre kész, veszett kizsákmányolókat. Vala­mennyié,, cselédeket dolgoztattak és dolgoztatnak maguk helyett; Gyuri­cza Mihály két-három cselédet is al­kalmazott egyszerre. A cselédek helye természetesen az istállóban volt, enni csak azt kaptak, amit a kulákok még nem dobtak a moslékba, de már nem ettek meg. Nem is tartott ki egyetlen zsellérjük se tovább, mint legfeljebb egy évet, azután megszökött. A kizsákmányolás ideje azonban véglegesen elmúlt. A dunaszekcsői kulákok mintha összebeszéltek volna úgv keresték az alkalmat, ml modor, ártsanak — ha nem közvetlenül de legalább közvetve — a dolgozó nép. nek, a dolgozók államának. Huszti János azt fundálta ki, hogy két hold nyi árpavetést bejelentett, ugyanak­kor azonban a vetést ténylegesen nem végezte el hat holdját pedig mind össze 15 centiméter mélyen szántotta fel. — Majd kevés lesz legfeljebb a ter­mésátlagom a „rossz idő“ miatt.! — mondogatta gúnyosan a kulák bará­tainak. Gyuricza Mihály más utat keresett és talált, hogy becsapja a nép álla. mát. 30 kilogramm búzát elrejtett a baboszsákok közé. „Ezzel is kevesebb jut a dolgozóiknak!“ felkiáltással Mar­tina Mihály zabot, és ifjú Szemelácz Józsefné ismét búzát rejtett el az el­számoltató bizottság elől. A szekcsöi kulákok úgy látszik még nem tanulták meg, hogy egyes em­bereket be lehet ugyan csapni, de a népét soha. Nem figyeltek fel a köz­mondásra: addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik, a négy ku’ák raj­tavesztett mesterkedésén. Gyuricza Mihályt négyhavi börtönbüntetésre, 500 forint pénzbüntetésre és két évi közügyektől való eltiltásra, Martina Mihályt 800 forint pénzbüntetésre, ifj. Szemelácz Józsefnét 1000 forint. pénz. büntetésre ítélte a bíróság, hogy el­vegye a kedvét hasonló próbálkozá­soktól. A vetést, szabotáló Huszti Já­nos ügyében még nem született meg ítélet, de minden bizonnyal ez a ku- 'ük is megtanulja a saját kárán, hogy a dolgozók ellen vétők kemény ököl lel találják magukat szemben; a’nép oklevél! Szerető gondoskodás az öregekről Vasárnap került nyilvánosságra az Ehlöki Tanács törvényerejű ren­deleté, melyet a párt és a SZOT kezdeményezésére hozott és amely a bérből és fizetésből élő dolgozók nyugdíjának rendezéséről szól. A rendelet értelmében lényegesen emelkedik- az öreg, rokkant, mun- kaképte'en dolgozók és özvegyeik­nek nyugdija, bizonyítékául annak, hogy népi demokratil-us rendsze­rünk szeretően gondoskodni kíván az öregekről, anyagi és kulturális színvonaluk emeléséről, egészsé­gük védelméről. A nyugdíjaknak ilyen mértékű emelése, a kiörege­dett dolgozókról való ilyenmértékű gondoskodásra soha egyetlen tő­kés államban sem kerülhetett sor. Nem kerülhetett volna sor ilyen intézkedésre a régi, a Horthy-fa- sizmus alatt görnyedő Magyaror­szágon sem. Ez a rendelet csakis olyan ál'amhan születhetett meg, ahol a népé a hatalom, ahol a legnagyobb érték az ember. A Horthy-fasizmus idején ret­tegve gondoltak öregségükre még azok is, akiknek a rezsim némi vé­kony nyugdíjat biztosított. Hogyne rettegtek volna hát azok, akikre semmit éle nyugdíj sem várt mun­kaképtelenségük esetén, akik éle­tük alkonyán 10—15 pengős jára­dékból kellett, hogy életüket len­gessék. Azonban nem csupán Horthy-Magyar ország dolgozóinak volt ilyen a sorsuk. Ilyen sorban élnek ma is a tőkés államok ki­zsákmányolt. agyonhajszolt dolgo­zói, kiket még mindig fenyegető rém gyanánt kisért elöregedésük veszélye. A lökések semmire sem becsülik azokat, akiket már nem lehet kizsákmányolni, s mint hasz­navehetetlen tárgyat dobják oda az. elaggott munkást az éhség, o nélkülözés martalékává. /\ legtöbb tőkés arszágban nincs intézményes öregségi biztosítás, s ahol van. ott nevetségesen kicsiny összegek jut. nak azoknak, akiknek bérük ko­moly százalékát éppen az öregségi biztosítás címén vonták le. A mi rendszerünkben megvá'to- zott a helyzet. A Magyar Népköz- társaság törvényerejű rendeleté­ből sugárzik a szeretet, az a gon­doskodás, amelyet népünk, kormá­nyunk az öregek iránt érez. A párt és a kormány úgy intézkedett, hogy az igazságosság elvének meg_ felelően a nyugdíj nagysága a munkabértől függjön, azaz, aki egész életén keresztül jobban dol­gozott. aki népi demokráciánk szá­mára többet termelt, az magasabb nyugdíj alakjában is é'vezze az állam, a dolgozó nép megbecsülé­sét. Különösen nagy szeretettel gondoskodik államunk az öreg bá­nyászokról, kohászokról, a nehéz testi munkát végzett dolgozókról és a nőkről. A nők védelme meg­nyilvánul abban az intézkedésb’-n is, hogy előbb válnak nyugdíj jo­gosultakká, mint a férfiak. Az új nyugdíjrendszer azonban nemcsak bőkezű gondoskodást nyújt az öregek számára. Egyúttal arra biztatja a rendelet idősebb, de munkaképes dolgozóinkat, hogy lehetőleg a nyugdíjhaláron túl is folytassák munkájukat, segítsék tapasztalataikkal a fiatalabb dől. gozókat, hogy azután még maga­sabb nyugdíjjal nézhessenek a boldog, nyugodt öregkor elébe. Boldog, békés, nyugodt öregkor — ezt. biztosítja az Elnöki Tanács törvényerejű rendelele azok szá­mára, akik becsületesen dolgoz­tak egész életükön keresztül. Így nyilvánul meg népünk tisztelete, szeretete és megbecsülése munká­ban megöregedett dolgozóink iránt. , Több, mint ezerltoldns zöldövezetei létesítenek az éj bányászváros, Komló körül Az egykori kicsiny bányászfalubó! korszerű várossá fejlődő Komló ellá­tásának biztosítására az új bányász­város körül hatalmas zöldövezetei lé­tesítenek. A több, mint ezerholdas zöldövezet felállítását már október közepén megkezdték. A komlói és a sásdi járásban — amelyeknek mező­gazdasági termelését főként Komló város bányászainak ellátására állít ják át — nagy 'lelkesedéssel fogad­ták a dolgozó parasztok a megyei te" nács intézkedését. Nemcsak azért, mi­vel terményeiket ezután már köny- nyebben tudják szállítani a közeli bá­nyászvárosba, de azért is, meri tud­ják: igy még szorosabbra fűzik kap- csolaluicat a bányászokkal. A mekényesi Uj Alkotmány, a göd­rei József Attila és a csikóstöttös' Tarlós Béke tszcs-k lagjai például el­sők közölt határozták cl, hogy jövőre öntözéses kertészetet létesítenek. A mágocsi Rákosi termelőszövetkezetben pedig már meg is kezdték a 12 hol­das kertésze; továbbfejlesztését. A bet* vehelyi és a bikali állami gazdaságok gyümölccsel, a györgyipusztai pedig egyéb mezőgazdasági terményekkel tálja majd el az új bányászvárost. Az egyénileg dolgozó parasztok szintén felismerték a zöldövezet jelentőségét. A kél járás legtöbb községében már az első napokban száz százalékig megkötötték az előirányzott termelési szerződéseket. Számos községben pe­dig — mint például Bikaion, Bdranya- szentgvörgyön és Kisballyánban — a dolgozó parasztok falugyűléseken ha- tározlák el, a jövő évben még több, még jobb árul termelnek a komlói bá­nyászok ellátására. Mentőakció különös módszerekkel Lapunk november 2-i számában „Mégegyszer a MÁVAUT komlói járatáról** címmel cikket közöltünk, melyben megbíráltuk az egyik autóbuszvezetőt, hogy önkénycskc- dett, le akarta hagyni a bérletes ulasokat, félig üres kocsival akarl kifutni és ugyanakkor gorombán rendreutasította azl az utast, aki ezért kérdőre vonta. A cikk megjelenése után három autobuszutas kereste fel a szerkesz­tőségünket és aláírásokkal eilalotl fvet hozlak, melyet válaszként akar tak leközöllelni. Ebben az állítot­ták, hogy a cikkben foglallak nem felelnek meg a valóságnak. Szerin­tük a cikk írója szólította meg a kocsivezelől „nem inegciigedhelő módon" és végezetül azl kérték, hogy a MÁVAUT a jövőben sem Intézkedjen az ilyen bíráló cikkek­kel kapcsolatban. Mintán a válaszcikk állításai nem felellek meg a valóságnak és néni a bírálat segítéséi, hanem annak elfojtását célozta, a szerkesztőség azl a választ adta, hogy a kivizsgá­lásig semmiesetre sem közöljük le ezt az írást Erre a háromtagú „küldöttség“ méltatlankodott, hogy „a sok aláírást*' nem vesszük fi­gyelembe. Hogyan is áll a ..sok aláírás“ kér­dése? A szerkesztőség és a Komlói Magasépítési Vállalni ellenőrzési osztálya kivizsgálta a válaszcikk ügyét. A vállalat azért larlott ,vlzs- gálatol, meri a dolgozók felháho- rodotlan tárgyalták, hogy akadlak olyanok, akik aláírásukkal resztvet­tek egy leljeson igazságtalan men- lőnkriőbau és abban, hogy elve­gyék a bírálat élét, ugyanakkor, amikor ennek a bírálatnak a segít­ségével érlék el, hogy a lisztvise­lők munkakezdésére már két autó­busz jár. Az aláírók közül Mednyánszky István, Gill Tibor, Cylmésl István. Kovács Mária és Szieberl Jolán elmondották, hogy az ivet aláírták, pedig az cmlitcft esetnél nem is vol lak jelen. Ilyen módszerekkel Hkart az aláírást gyűjtő Fábián Ilona és Szövényi Ilona még több „tanul“ is szerezni, Beer Antalt is igyekez­tek rábeszélni: „Nem baj, hogy nem volt oil, csak írja alá“. Snrányi Klára „aláíró** a tör téli­teknél olt sem volt és a nevét úgy hamisították az Ívre. Udvarhelyi János nem hallotta a beszélgetést és amikor aláíratták vele az ívet, annak tartalmát cl sem olvasta. Horváth Károlyné, Hareos Kornélia és Bellas Sarolta nem hallottak a cikk írója részéről semmiféle „megengedhetetlen“ han­got. A megkérdezetlek közül csak Fá­bián Ilona, Szövényi Ilona és Kop­pányi Irén tartották feni továbbra is állításukat, annál Is Inkább, mert a választ ők írták és a különös mentőakciót ők szervezték. Meg azl is meglelték, hogy az anyagié- lep egyik dolgozóját. Szabó Józsr-' fet felelősségre vonták, hogy miért van külön véleményen. Felvetődik az a kérdés, hogy miért ellenkező a mentőakciói szervező három utasnak az érde­ke a többiévcl, aznkéval, akik nem egyszer áldozatai egyes, MA' AL T alkalmazottak paekázásainak? A vá­lasz erre az. hogy ennek a három utasnak a helye közvetlenül a ve­zető háta mögött mindig biztosítva van, ha valaki véletlenül odaül, akkor elzavarják onnan, a közel­múltban egyenesen „leszemtelenez- tok“ egy utast, mert nem tudta. hn«y ez a három .fenntartott hely“. Fáhtán Ilona pedig akkor is, amikor üres helyek vannak fel kel a székről és ráül a molorliáz- ra. Iiogv a „szimpatikus1* vezetővel beszélgethessen. A szimpátia és a közösség érdeke pedig nem mindig egyezik. Tanul­ják me« ebből azok. akik felelőt­lenül aláírásukat adták egy bírála­tot visszafojtó és szemétves érdeke két szolgáló mentőakcióhoz, tanul­ják meg azt. hogy nézzék meg, mit is Írnak alá.

Next

/
Oldalképek
Tartalom