Dunántúli Napló, 1951. november (8. évfolyam, 255-279. szám)
1951-11-13 / 264. szám
1981 NOVEMBER 18 NAPLÓ 3 SE PARI ÉS PÁRTÉPÍT ÉS » Bíihbösd községben fordnflatot kell jelenteni a csácmesKeidsé^-válaiKté taggyűlésneh l^Tagy ünnep volt vasárnap Bükküsdön. Hat alapszervezet kommunis- * * tál jöttek össze, hogy megválasszák az új csúcs vezetőséget. Számol vetettek a bükkösdi kommunisták a végzett munkával és elmondható, hogy a taggyűlés hat pártszervezet munkájának megerősödését jelentette. A régi vezetőség munkájáról Pán József elvtárs pár1.titkár számolt be. aki példásan, messzemenő gondossággal állította össze a beszámolót. Komoly feladat volt ez számára, hisz a csúcsvezetőség munkaterületén ipari üzemek, tszcs-k, egyénileg gazdálkodó parasztok, és más területen dolgozó kommunisták vannak. Ezeknek a munkájáról számolt be Pari elvlárs. Mit mu'alo'.t a beszámoló? A különböző feladatok végrehajtásában szép eredményeket ért el a csúcsvezelőscg. Létrehozták a homokbányában a pártszervezetet, ahol rövid idő alatt az új pártszervezet tíz új taggal és tagjelölttel erősödött. Jól dolgozott a pártszervezet a begyűjtésben is és a legszebb eredményt a szentdomjáni Kossuth tszcs érte el, amely 200 százalékon felül teljesítette a beadási kötelezettségét. így sorakoztak az elért eredmények, amelyeket Pari elvtárs igen helyesen összekapcsolt a nemzetközi helyzettel olymódon, hogy minden egyes dolgozó világosan meglátta a saját munkája és a nemzet- k0zi méretekben folyó békeharc ösz- szefüggését. Ugyanígy értékelték a hiányosságokat is. Elmaradtak a cséplésben, nem segítette a tanácsot megfelelően a vezetőség és ahogy a beszámoló felvetette: Rés maradt a béke frontján a cséplés idején, amikor fokozott dühvei támadt az ellenség jövő- évi kenyerünkre, A másik rés a béke frontján a homokbányánál keletkezeti, ahol hagyták, ho g elaltassák a versenyt, hogy üresen ..dongjon a versenytábla, hogy a homokbánya ne teljesítse tervéi. Azt, hogy miért történt ez és az olyan esel, hogy Kloffer elvtárs 200 százalékon felüli tejesítéséért miért kapott kevesebb bért, mint Kovács Ferenc 90 százalékos teljesítéséért, nem vizsgálták ki, nem nézték meg „nincse- nek-e ott is olyan emberek, mint amilyen a tanácson volt Huth Ferenc romboló, lazító provokátor". Ilyen alapvető hiányosságok is voltak a bükkösdi csúcsszervezet munkájában, de volt olyan is, hogy a tszcs-ben nem szorgalmazták a mnnkabrigádok megszervezését, hagyták, hogy a meglévő brigádok szétmenjenek és ebből fakadt az, hogy a tszcs képességeihez mérten - ha előbb is fejezte be a szántást — az eddiginél még szebb eredményeket érhetett volna el. így értékelték pontról-pontra a vezetőség- választó taggyűlésen az eredményeket és a hibákat. A beszámoló hű képét adta az eddigi munkának, színvonalasan tárgyalta a bükkösdi kommunisták, de egész népünk dolgozóinak ügyét is. Meg is szívlelték a kommunisták, hogy kijavítják az olyan hanyagságból eredő hibákat, hogy az Les számú alapszerveze'.néí a 13 párttag kö- • zö'.t mindössze egy dolgozó paraszt van, hogy nem hagynak rést a maguk munkaterületén az ellenségnek. Ezt a fogadalmat meg is valósíthatják a bükkösdi kommunisták. Olyan szép kezdeményezések születtek éppen a vezetőségválasztó taggyűlés előkészítésében, amelynek fordulópontot kell jelenti az eddigi munkában. Nézzük csak a népnevelők munkáját. Eddig bizony volt e téren is hiányosság. De éppen a vezetőségválasztás előkészítésének csatájában változott meg a helyzet. A taggyűlés jelentőségének tudatosítását nemcsak a tizesbizal- miakra bízták, hanem megbíztak egy- egy párttagot is arra, hogy öt-hat elvlárs felvilágosítását végezze el és az eredményről adjon számot. így sok elvtárs segítette a veze- tőségválasztás előkészítését, a választás jelentőségének megmagyarázását és ennek tudható be az az érdeklődés és aktivitás, ami a taggyűlésen volt tapasztalható. De a jó munkál mutatta e téren más is. A távolabbi helyekről felvirágozott, zászlós kocsikkal mentek a bükkösdi kommunisták, így is ünnepélyesebbé téve a vezetőségválasztó taggyűlést. A bükkösdi vezetőségválasztó taggyűlés megerősítette a bükkösdi pártszervezeteket, új harcra mozgósította a pártszervezet tagjait, rajtuk keresztül az összes becsületes dolgozókat. E harc eredményeinek pedig a közeljövőben a homokbánya lervtelje- sítésében, a pártépítés megjavításában, a jobb népnevelő munkában, a fokozottabb éberségben kell megmutatkozni. Ambrus Dezső „Semmi közöm hozzá, nem a mi üzemünkhöz tartozik“ — így vélekedik néhány öntudatlan dolgozó az előforduló hibákról a komlói bányában Ä komlói bányában már hónapok, ka! ezelőtt bevezették a diszpécser «állítási rendszert. „III. számú szállítási üzemrész1' nevet kapták az aknánál a szállítási folyosón dolgozó bányászok, akiknek a feladata a.z, hogy • állandóan és zavartalanul ellássák a fejtésekben, ©lővájáson, vagy feltáráson dolgozó bányászokat ürescsillével, fával, deszkával, hogy biztosítsák a Ifésizlet mielőbbi kiszállítását. Ezt a «nunkát valamikor emberi erővel, ké- wöbb lovakkal, majd a végtelen kötél_ pálya segítségével végezték el. A Komlói bánya gyors, eddig soha nem tapasztalt hatalmas fejlődésével együtt a szállítási üzemrész dolgozói „Nem a mi üzem Perlaki Alajos elvtárs, a szállítási üzemrész vezetője mondta ©1 az alábbi esetet minap az üzemi bizottság irodájában. Lent a bányában az új mozdony ,,kiesett“ a sínéi: közül, mert a váltót eltiltották, a mozdony vezetője még annyi ,,fáradságot“ sem vett magnak, hogy kiszálljon kényelmes helyéről és segítsen a többieknek a mozdonyt a sínekre visszaállítani. A váltó is két darab új Diesel-mozdonyt kaptak, hogy munkájukat gyorsabban és könnyebben tudják elvégeznii. Ez a két mozdony még csak a kezdete a további gépesítésnek. Már várják az újabb négy Diesel mozdonyt, az aknához az önműködő kihúzó és betoló szerkezetet. De míg ez elkészül, addig is nagy szüksége van népgazdaságunknak a komlói szénre. A komlóiak elmaradtak a terv teljesítésével. Sok szó esett errö] már és rendszerint az ,,ellenérvet“ az igazolatlanul mulasztók magas száma adta meg. De nemcsak ez akadályozza Kossuth-aknán a termelésit. iánkhoz tartozik4* Az ilyen esetek igen gyakoriak a komlói bányában. A megyei bányász, értekezleten Béres István e'vtárs, a komlói feltárási és aknamélyítő vállalattól is hasonlóan számolt be. Az egyes üzemrészek dolgozói annak ellenére, hogy sokszor közvetlen egymás me'Sott végzik a munkájukat, nem segítenek egymáson, még termelési akadály esetén sem. Ha az egyik üzemrész cselesének ..leesik“ a csilléje, a másik üzemrész csillése — már nem egy esetben fordult elő — leül melléje és nézi, hogy milyen erő_ feszítéseket tesz az, hogy csilléjét a sínekre állítsa. Ha az arra járó felvigyázó, vagy maga a csillés szól. hogy segítsen neki, a válasz rendszerint az: „Semmi közöm hozzá, nem a mi üzemünkhöz tartozik " Ez a válasz akkor is, ha az öntudatos bányászok látják és szónak érte, hogy a csőszerelők mitsem törődve mennek e. a hibás csővezeték mellett, melyből szökik a drága energia, a .sűrített levegő. \ nép ügyéről van szó. Sürgősen kell javítani ezen a tart. hatatlan állapoton. Az új szocialista bánya nem kü'ön-külön épül minden egyes üzemrész számára, nemcs-ak azzal kell törődni, ami „ ,.mi üzemünkhöz tartozik“, mert a miénk, a dolgozó népé az egész bánya és ami ott tör. tűnik, azért e!sősorban maguk a bányászok a felelősek. Ezt kell megmagyarázni • legsürgősebben a párt- és szakszerevzeti aktívák által a széles dolgozó tömegeknek, hogy egyem- berként, egymást segítve a termelési lemaradás megszüntetéséért folyó harcban az eddigieknél magasabb t.er_ melési eredményt érjenek el a komlói bányászok. M. Gy. Ráfizetlek a dunaszekcsői kulákok eltörött és vagy harminc csilléből, álló készletet kézierővel, féloldalra döntve kit keréken kellett átsegíteni ezen a szakaszon. A mozdonyvezető itt sem segített. Mintha neki semmi köze nem lenne a szállításhoz, a szállítási felvigyázónak, sőt még a diszpécser vezetőjének a felszólítására sem volt hajlandó az elszállításra váró csillékhez nyúlni, ő a gépműhelyhez tartozik talán er tartotta vissza? Tűrhetetlen, hogy egyes munkások, illetve mozdonyvezetők még a továbbhaladásukhoz szükséges váltó átállítását sem hajlandók elvégezni, A most meginduló mozdonyvezető tanfolyamra csak olyanokat veszünk fel, akiknek szívügye az. hogy Aknáinkon minél több szenet tudjunk kiszállnám’. Először meg kell tanulniuk a íékesek munkáját, hogy ne forduljanak elő ilyen esetek, mind a tegnapi is volt. A jelenlegi mozdonyvezetőknek '■ szakképzettsége is nagyon alacsony. A. legutóbb amikor elromlott a mozdony 32 óra esett k< a termelésből, mert nem tudták kijavítani. Amikor a tiöszttöi kértünk egy szakembert, az két óra alatt üzemképes állapotba helyezte. Ez így tovább nem mehet, nem ke’lenek nekünk az olyan emberek, akiknek nem érdeke « szállítás zavartalan menete. Meg is beszélem ezt a gépüzem vezetőjével, Mécsei elvtárssal, — mondta végül Pferiiakj elv társ az üzemi bizottság titkárának. Gyuricza Mihály, Martina Mihály, ifjú Szemelácz Józsefrié és Huszti Já_ nos dunaszekcsői kulakokat a messze környéken úgy ismerik, mint a legkapzsibb, a harácsolásért mindenre kész, veszett kizsákmányolókat. Valamennyié,, cselédeket dolgoztattak és dolgoztatnak maguk helyett; Gyuricza Mihály két-három cselédet is alkalmazott egyszerre. A cselédek helye természetesen az istállóban volt, enni csak azt kaptak, amit a kulákok még nem dobtak a moslékba, de már nem ettek meg. Nem is tartott ki egyetlen zsellérjük se tovább, mint legfeljebb egy évet, azután megszökött. A kizsákmányolás ideje azonban véglegesen elmúlt. A dunaszekcsői kulákok mintha összebeszéltek volna úgv keresték az alkalmat, ml modor, ártsanak — ha nem közvetlenül de legalább közvetve — a dolgozó nép. nek, a dolgozók államának. Huszti János azt fundálta ki, hogy két hold nyi árpavetést bejelentett, ugyanakkor azonban a vetést ténylegesen nem végezte el hat holdját pedig mind össze 15 centiméter mélyen szántotta fel. — Majd kevés lesz legfeljebb a termésátlagom a „rossz idő“ miatt.! — mondogatta gúnyosan a kulák barátainak. Gyuricza Mihály más utat keresett és talált, hogy becsapja a nép álla. mát. 30 kilogramm búzát elrejtett a baboszsákok közé. „Ezzel is kevesebb jut a dolgozóiknak!“ felkiáltással Martina Mihály zabot, és ifjú Szemelácz Józsefné ismét búzát rejtett el az elszámoltató bizottság elől. A szekcsöi kulákok úgy látszik még nem tanulták meg, hogy egyes embereket be lehet ugyan csapni, de a népét soha. Nem figyeltek fel a közmondásra: addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik, a négy ku’ák rajtavesztett mesterkedésén. Gyuricza Mihályt négyhavi börtönbüntetésre, 500 forint pénzbüntetésre és két évi közügyektől való eltiltásra, Martina Mihályt 800 forint pénzbüntetésre, ifj. Szemelácz Józsefnét 1000 forint. pénz. büntetésre ítélte a bíróság, hogy elvegye a kedvét hasonló próbálkozásoktól. A vetést, szabotáló Huszti János ügyében még nem született meg ítélet, de minden bizonnyal ez a ku- 'ük is megtanulja a saját kárán, hogy a dolgozók ellen vétők kemény ököl lel találják magukat szemben; a’nép oklevél! Szerető gondoskodás az öregekről Vasárnap került nyilvánosságra az Ehlöki Tanács törvényerejű rendeleté, melyet a párt és a SZOT kezdeményezésére hozott és amely a bérből és fizetésből élő dolgozók nyugdíjának rendezéséről szól. A rendelet értelmében lényegesen emelkedik- az öreg, rokkant, mun- kaképte'en dolgozók és özvegyeiknek nyugdija, bizonyítékául annak, hogy népi demokratil-us rendszerünk szeretően gondoskodni kíván az öregekről, anyagi és kulturális színvonaluk emeléséről, egészségük védelméről. A nyugdíjaknak ilyen mértékű emelése, a kiöregedett dolgozókról való ilyenmértékű gondoskodásra soha egyetlen tőkés államban sem kerülhetett sor. Nem kerülhetett volna sor ilyen intézkedésre a régi, a Horthy-fa- sizmus alatt görnyedő Magyarországon sem. Ez a rendelet csakis olyan ál'amhan születhetett meg, ahol a népé a hatalom, ahol a legnagyobb érték az ember. A Horthy-fasizmus idején rettegve gondoltak öregségükre még azok is, akiknek a rezsim némi vékony nyugdíjat biztosított. Hogyne rettegtek volna hát azok, akikre semmit éle nyugdíj sem várt munkaképtelenségük esetén, akik életük alkonyán 10—15 pengős járadékból kellett, hogy életüket lengessék. Azonban nem csupán Horthy-Magyar ország dolgozóinak volt ilyen a sorsuk. Ilyen sorban élnek ma is a tőkés államok kizsákmányolt. agyonhajszolt dolgozói, kiket még mindig fenyegető rém gyanánt kisért elöregedésük veszélye. A lökések semmire sem becsülik azokat, akiket már nem lehet kizsákmányolni, s mint hasznavehetetlen tárgyat dobják oda az. elaggott munkást az éhség, o nélkülözés martalékává. /\ legtöbb tőkés arszágban nincs intézményes öregségi biztosítás, s ahol van. ott nevetségesen kicsiny összegek jut. nak azoknak, akiknek bérük komoly százalékát éppen az öregségi biztosítás címén vonták le. A mi rendszerünkben megvá'to- zott a helyzet. A Magyar Népköz- társaság törvényerejű rendeletéből sugárzik a szeretet, az a gondoskodás, amelyet népünk, kormányunk az öregek iránt érez. A párt és a kormány úgy intézkedett, hogy az igazságosság elvének meg_ felelően a nyugdíj nagysága a munkabértől függjön, azaz, aki egész életén keresztül jobban dolgozott. aki népi demokráciánk számára többet termelt, az magasabb nyugdíj alakjában is é'vezze az állam, a dolgozó nép megbecsülését. Különösen nagy szeretettel gondoskodik államunk az öreg bányászokról, kohászokról, a nehéz testi munkát végzett dolgozókról és a nőkről. A nők védelme megnyilvánul abban az intézkedésb’-n is, hogy előbb válnak nyugdíj jogosultakká, mint a férfiak. Az új nyugdíjrendszer azonban nemcsak bőkezű gondoskodást nyújt az öregek számára. Egyúttal arra biztatja a rendelet idősebb, de munkaképes dolgozóinkat, hogy lehetőleg a nyugdíjhaláron túl is folytassák munkájukat, segítsék tapasztalataikkal a fiatalabb dől. gozókat, hogy azután még magasabb nyugdíjjal nézhessenek a boldog, nyugodt öregkor elébe. Boldog, békés, nyugodt öregkor — ezt. biztosítja az Elnöki Tanács törvényerejű rendelele azok számára, akik becsületesen dolgoztak egész életükön keresztül. Így nyilvánul meg népünk tisztelete, szeretete és megbecsülése munkában megöregedett dolgozóink iránt. , Több, mint ezerltoldns zöldövezetei létesítenek az éj bányászváros, Komló körül Az egykori kicsiny bányászfalubó! korszerű várossá fejlődő Komló ellátásának biztosítására az új bányászváros körül hatalmas zöldövezetei létesítenek. A több, mint ezerholdas zöldövezet felállítását már október közepén megkezdték. A komlói és a sásdi járásban — amelyeknek mezőgazdasági termelését főként Komló város bányászainak ellátására állít ják át — nagy 'lelkesedéssel fogadták a dolgozó parasztok a megyei te" nács intézkedését. Nemcsak azért, mivel terményeiket ezután már köny- nyebben tudják szállítani a közeli bányászvárosba, de azért is, meri tudják: igy még szorosabbra fűzik kap- csolaluicat a bányászokkal. A mekényesi Uj Alkotmány, a gödrei József Attila és a csikóstöttös' Tarlós Béke tszcs-k lagjai például elsők közölt határozták cl, hogy jövőre öntözéses kertészetet létesítenek. A mágocsi Rákosi termelőszövetkezetben pedig már meg is kezdték a 12 holdas kertésze; továbbfejlesztését. A bet* vehelyi és a bikali állami gazdaságok gyümölccsel, a györgyipusztai pedig egyéb mezőgazdasági terményekkel tálja majd el az új bányászvárost. Az egyénileg dolgozó parasztok szintén felismerték a zöldövezet jelentőségét. A kél járás legtöbb községében már az első napokban száz százalékig megkötötték az előirányzott termelési szerződéseket. Számos községben pedig — mint például Bikaion, Bdranya- szentgvörgyön és Kisballyánban — a dolgozó parasztok falugyűléseken ha- tározlák el, a jövő évben még több, még jobb árul termelnek a komlói bányászok ellátására. Mentőakció különös módszerekkel Lapunk november 2-i számában „Mégegyszer a MÁVAUT komlói járatáról** címmel cikket közöltünk, melyben megbíráltuk az egyik autóbuszvezetőt, hogy önkénycskc- dett, le akarta hagyni a bérletes ulasokat, félig üres kocsival akarl kifutni és ugyanakkor gorombán rendreutasította azl az utast, aki ezért kérdőre vonta. A cikk megjelenése után három autobuszutas kereste fel a szerkesztőségünket és aláírásokkal eilalotl fvet hozlak, melyet válaszként akar tak leközöllelni. Ebben az állították, hogy a cikkben foglallak nem felelnek meg a valóságnak. Szerintük a cikk írója szólította meg a kocsivezelől „nem inegciigedhelő módon" és végezetül azl kérték, hogy a MÁVAUT a jövőben sem Intézkedjen az ilyen bíráló cikkekkel kapcsolatban. Mintán a válaszcikk állításai nem felellek meg a valóságnak és néni a bírálat segítéséi, hanem annak elfojtását célozta, a szerkesztőség azl a választ adta, hogy a kivizsgálásig semmiesetre sem közöljük le ezt az írást Erre a háromtagú „küldöttség“ méltatlankodott, hogy „a sok aláírást*' nem vesszük figyelembe. Hogyan is áll a ..sok aláírás“ kérdése? A szerkesztőség és a Komlói Magasépítési Vállalni ellenőrzési osztálya kivizsgálta a válaszcikk ügyét. A vállalat azért larlott ,vlzs- gálatol, meri a dolgozók felháho- rodotlan tárgyalták, hogy akadlak olyanok, akik aláírásukkal resztvettek egy leljeson igazságtalan men- lőnkriőbau és abban, hogy elvegyék a bírálat élét, ugyanakkor, amikor ennek a bírálatnak a segítségével érlék el, hogy a lisztviselők munkakezdésére már két autóbusz jár. Az aláírók közül Mednyánszky István, Gill Tibor, Cylmésl István. Kovács Mária és Szieberl Jolán elmondották, hogy az ivet aláírták, pedig az cmlitcft esetnél nem is vol lak jelen. Ilyen módszerekkel Hkart az aláírást gyűjtő Fábián Ilona és Szövényi Ilona még több „tanul“ is szerezni, Beer Antalt is igyekeztek rábeszélni: „Nem baj, hogy nem volt oil, csak írja alá“. Snrányi Klára „aláíró** a tör téliteknél olt sem volt és a nevét úgy hamisították az Ívre. Udvarhelyi János nem hallotta a beszélgetést és amikor aláíratták vele az ívet, annak tartalmát cl sem olvasta. Horváth Károlyné, Hareos Kornélia és Bellas Sarolta nem hallottak a cikk írója részéről semmiféle „megengedhetetlen“ hangot. A megkérdezetlek közül csak Fábián Ilona, Szövényi Ilona és Koppányi Irén tartották feni továbbra is állításukat, annál Is Inkább, mert a választ ők írták és a különös mentőakciót ők szervezték. Meg azl is meglelték, hogy az anyagié- lep egyik dolgozóját. Szabó Józsr-' fet felelősségre vonták, hogy miért van külön véleményen. Felvetődik az a kérdés, hogy miért ellenkező a mentőakciói szervező három utasnak az érdeke a többiévcl, aznkéval, akik nem egyszer áldozatai egyes, MA' AL T alkalmazottak paekázásainak? A válasz erre az. hogy ennek a három utasnak a helye közvetlenül a vezető háta mögött mindig biztosítva van, ha valaki véletlenül odaül, akkor elzavarják onnan, a közelmúltban egyenesen „leszemtelenez- tok“ egy utast, mert nem tudta. hn«y ez a három .fenntartott hely“. Fáhtán Ilona pedig akkor is, amikor üres helyek vannak fel kel a székről és ráül a molorliáz- ra. Iiogv a „szimpatikus1* vezetővel beszélgethessen. A szimpátia és a közösség érdeke pedig nem mindig egyezik. Tanulják me« ebből azok. akik felelőtlenül aláírásukat adták egy bírálatot visszafojtó és szemétves érdeke két szolgáló mentőakcióhoz, tanulják meg azt. hogy nézzék meg, mit is Írnak alá.
