Dunántúli Napló, 1951. november (8. évfolyam, 255-279. szám)

1951-11-11 / 263. szám

R H Pl Ó í*51 NOVEMBSB If ÉS PARTÉPÍTÉS * A falusi alapsi©rvezetelc vezetőség-újjavalasztó taggyűléseinek eddigi tapasztalatai A szocializmus építése, békénk vé­delme terén eddig elért eredményein két az ellenség elleni szakadatlan harciban értük el. Különös jelentősége van a ézocializmus építése, a mező- gazdaság szocialista átszervezése ér­dekében folyó harcunkban a falusi alapszervezeteknek. Pártunk II. kon­gresszusa határozatában megfelelően kidomborította a falusi pártszerveze leink jelentőségéi és az egész párt számára feladatul jelölte meg a falusi pártszerveze'ek megerősítését. A Köz­ponti Vezetőség a beszámoló és a ve­zetőségeket xíjjáválasztó taggyűlések megtartásáról szóló határozata is alapszervezeteink megcrősllését tűzte ki döntő célként. A% eddig lefolyt taggyűlések általában a Központi Vezetőség ba tározatának szellemében zajlottak le A taggyűléseken kétesmullú és ellen­séges elemeket leptieztek le és rekesz tettek ki a Vezetésből. Az opportunisták, a megalkuvók helyére a termelésben, az állam iránti kötelcsségtcljesítésbcn élen­járó dolgozókat választottak. A vezetőségválasztó taggyűléseken a magyar, délszláv és németajkú párt­tagok legjobbjai egyaránt be lettek választva a vezetőségbe, ezzel is ki fejezve azt a szoros egységei — bele­értve a délszláv és némelajkú dolgo­zókat is ~ amellyel építi dolgozó né­pünk egyre szépülő hazánkat. A tag­gyűlések lefolyása megmutatta, nogv pártszervezeteink az elmúlt év nagy feladatainak végrehajtása során igen ríagy fejlődésen mentek keresztül. A beszámolók többsége híven tükrözi vissza azt a nagy fejlődést, amit a szociatlizmus cpí.ése, a dolgozóknak helytállásra való nevelése, az ellen­ség elleni harc terén elértünk és azl, bogy ebben a fejlődésben a pártszer- véze'.ek töltötték be a mozgósító, élenjáró szerepet. A sokezer kommu­nista sokszáz atlapszervezetének önfel áldozó munkája nélkül nem érhettük volna el azt, hogy megyénk a begyiij tési versenyben országosan a negye- dik, Drávacsepely község országosan az első helyre kerüljön. A beszámolók többsége nagymértékben elősegíti, hogy párttagságunkkal megértessük a Szovjetunió által vezetett béketábor egyre növekvő erejét, az imperialis­ták egyre vadabb háborús készülődé­sét és azt, hogy Tito és janicsárjai rémuralma milyen nagy nyomort je­lent á jobbsorsra érdemes hős jugo­szláv nép számára. Bemutatják a beszámolók, hogy a Tlto banda ereje egyre gyengül, de ez egyben veszélyességüket |s növeli és így fokozottabb felada­taink vannak békénk megvédése érdekében. A most folyó taggyűlések alapszcr- vezeteinket még erősebbé, még alkal­masabbá teszik, hogy a dolgozókat a szocializmus építésének hatalmas, fá­radtságos, de dicsőséges munkájá­ban, az ellenség elleni könyörtelen és kővetkeketes harcban újabb és újabb diadalra vezesse. Ahol a Központi Ve­zetőség határozatának szellemében ment régbe a beszámoló és a vcze'ö­séget újjáválasztó taggyűlés előkészí­tése és levezetése, mint a Iippói tsz pártszervezetében is, ott a tagság ter­mékeny vitája eredményeként a ku' Iákok szószólói, az ellenség beférkő­zött ügynökei lelepleződtek. A tag­ság kirekeszli a vezetőségből a bizony­talan, az ingadozó, a tiszlázatlan múl­tú, az ellenséges elemeket. A legjob­bak, a termelésben élenjárók, az ál­lam iránti kötelezettség teljesítésében példát mutató dolgozók beválasztásá­val felfrissített pártvezetőségek új len­dületet adnak az alapszervezetek, a község egész lakossága munkájának. Az alapszervezotek többségében heycsen újból megválasztják azo­kat a vezetőségi tagokat, ktk ed­digi munkájukkal bebizonyították, hogy érdemesek a község vezeté­sére, a pártvezetóségi megbízatásra, és he­lyesen nem választják meg újból azo­kat a volt vezetőségi tagokat, kik nem álltak helyt a nehéz harcban, vagy esetleg visszaélve a párttagság bízat mával, elhanyagolták a pártszervezel vezetését, a dolgozók nevelését, vagy a pártfunkciót egyéni célok elérésére használták fel. A szederkényi alap- szervezetben helyesen nem választották meg Kulcsár elvlársat, a voll párt­titkárt, mert funkcióját saját céljai ra használta feL A beszámolók és a viták során ala­posan megtárgyalta a párttagság a termelés, az állam iránti kö'elességtel jesítés és a párlépílés kérdéseik A teklafalusi páriszervezetnél Peidi Mi- hálync titkár elv'.ársnő helyesen mu­tatott rá — mikor a kommunisták példamutatásának jelentőségéről be­szél'., — hogy milyen helytelen az, ha az egyes elvtársak hátralékba vannak az adófizetésben, vagy a be­gyűjtés teljesítésében. Az Igv elhang­zott konkrét bírálatra helyesen vála­szoltak azok az elvtársak, akik vál­lalták a taggyűlésen, hogy még a hé. len rendezik az állam iránti kötele­zettségüket. Vagy a belvárdgyulai állami gazdaság alapszervezetének taggyűlése for­dulatot jelentett a gazdaság mun­kájában, a taggyűlésen megtárgyalták az addigi hibákat, meghatározták a feladatokat, minek eredményekén! a belvárdgyulai állami gazdaság az elsők között vé­gezte el az őszi mezőgazdasági mun­kát. De a drávacsehi pártszervezel taggyűlése js hasonlóan eredményes volt, mert míg a taggyűlés előtt a ku­koricabeadás teljesítésében 60 száza­lékon álltak, a taggyűlés hatására, a kommunisták példamutatásán keresz­tül el tudták érni, két nap alatt a 100 százalékot. Azonban voltak olyan taggyűlések is, hol az eíőkészllés során a tagsággal nem beszélték eléggé meg a vezető­ség tagjai a beszámoló és a határo­zati javaslat főbb kérdéseit, Így a lagság nem készülhetett fel eléggé a taggyűlésre, nem végezhetett előre számvetést a saját és a vezetőség évi munkájáról. A szellői III-ás lípusú termelőszövetkezet alapszcrvczelében a vita nem is volt termékeny. Az újonnan megválasztott vezetőség nem is kaphatott emiatt munkájához meg­felelő segítséget a tagságtól. A lagság politikai előkészítésének hiánya miatt történhetett meg az, hogy a választás során a párttagok nem voltak eléggé éberek és beválasztottak olyan tagol is a pártvezetőségbe, ki múltja, eddigi munkája miatt nem érdemli meg a pártfunkcióval járó megtisztelő megbízatást. így rosszul választottak a magyarhertelendi kommunisták, mikor Vágó Józsefet, kinek kulák ve- je van, cséplőgépe van, és kulák irá­nyítás alatt dolgozott eddig, beválasz­tották a vezetőségbe. De előfordult az is, hogy a tagság, mivel nem lett az előkészítés során kielégítően megbe­szélve velük a Központi Vezetőség ha­tározata, helytelenül nem a termelés­ben, az állam iránti kötelességteljr sítéáben példásan élenjáró dolgozót választott, hanem ingadozó, kispolgári beállítottságú egyént, ki magával hoz­za a pártvezetőségbe az ingadozást a megalkuvást, a feladatok előtt való meghátrálást. Ilyen helytelenül választott a pées- várndl pártszervezet tagsága is, amikor Várhegyi Ferenc, volt le­vente föoklatól választotta a párt- vezetőségbe, ahelyett, bogy becsü­letes, szilárd dolgozó parasztot választolt volna. Az eddig lefolyt taggyűlések egy másik hiáryossága, hogy elég sok azoknak a régi vezetőségi tagoknak az indokolatlan kicserélése, akik csak azért nem végeztek az eddigiek so­rán jobb munkát, mert a járási párt­bizottságtól, részben a megyei párt- bizottságtól nem kaplak kielégítő se­gítségei. Teljesen helytelen és indoko­latlan, a Központi Vezetőség határo­zatával ellentétes az, hogy a különben becsületes, megbízható elvtársakat csak azért, mert a tagság türelmetlen velük szemben, kicserélik. Helyesebb inkább a vita során bírálva eddigi munkájukat, rámutatni hibáikra, ugyancsak bírálattal kell élni a járá­si pártbizottság felé, ezzel elérni, hogy az adjon több segítséget az il­lető elvtársak munkájában még meg­lévő hibák kijavítására. Előfordult az « kommunistához nem méltó eset is, hogy egyes elvtársak nem őrlették meg, hogy a pártfunkció megtisst éltetés, hogy büszke lehet minden párttag, akit a tagság bizalma az alapszer- vezet vezetőségi lagjává választ és az ellenség aknamunkája eredményeként nem vállalták a vezetőségi tagsággal járó megtisztelő megbízatást. Ilyen eset történt Kislippón, a termelőszö­vetkezet pártszervezetében, hol Do- lioczki József elvtárs nem fogadta el a pártfunkciót, Zengővárkanybsn, hol Szűcs János elvtárs nem fogadta el a vezetőségbe való jelölési. Ez hely­iden. Harcos, büszke öntudat kell, hogy eltöILsön minden kommunistát, aki a párttagság megtisztelő bizal­mából az élcsapat — a párt veze­Maábeo, a szocializmus építésében, mind vezető vehet rész t, «msei a szocializmus építésében, az el­lenség elleni harcban, a béke védel­mében az első sorokban harcol. A járást pártbizottságok és aktívái többségükben dícsérelre móltó jó mun­kát végezlek a taggyűlések előkészí­tésében és igen nagy segítséget adnak az alapszervezetek vezetőségeinek Azonban akadnak olyanok is, min' Kovács József elvtárs, kinek hanyag­sága következtében a villánykövesdi atapszervezet taggyűléséi nem is lehe­tett megtartani, de hasonló eset voll Hosszúheténybcn is, ahol Német elv- társ mulasztása miatt maradt el a tag­gyűlés. A fen-tl hiányosságok nem követ­keztek volna be, ha a járási pártbi­zottságok és azok -aktívái a taggyűlé­sek előkészítésében több segítséget nyújtottak volna az alapszervezetek vezetőségének éa biztosították volna, hogy minden aíapszervezetben a párt­tagság már előre felkészülhessen a taggyűlésre. A taggyűléseken választják meg a járási pártértekezletre a küldötteket, kiknek az lesz a feladatuk, hogy a járási pártválasrfmányt és azokat az elvtársakat, kiket a megyei pártérte­kezletre küldenek, megválasszák. A küldötteken keresztül vesz részt min­den párttag a felsőbb pártszerv tag­jainak megválasztásában, tehát feltét­lenül fontos, hogy a párttagság ennek megfelelően a legönlndaiosnhb, a párthoz és a dolgozókhoz leghűségesebb párt­tagokat válassza küldöttnek. Hibát követne el a párttagság, ha a küldöttek közül kihagyná teljesen a vezetőségbe beválasztott elvlársakat, hiszen ezek a legfejlettebb, a legön- tudatosabb párttagok. A taggyűlést kö vető egy héten belül — miután a járási pártbizottság a Központi Vezetőség határozatának megfelelően már jóváhagyta a megvá­lasztott vezetőséget — össze kell, hogy üljön az újjáválasztott pár'.vezetőség, hogy megválassza a titkárt és az egyes elvtársak között a munkát meg­ossza, hogy a taggyűlésen elfoeadott határozati javaslat alapján elkészítse a pártszervezet munkatervét. A Szent- lőrinc-keresz-'.espusztai I. típusú ter­melőszövetkezel pártszervezetének ve­zetősége helyesen választotta meg Bí­ró Sándorné elvtársnőt titkárnak, jó1 osztotta meg a vezetőség tagjai kö­zött a munkát, ugyancsak helyesen határozott a pártcsoport-értckezietek megtartásáról, helyesen foglalkoztak a tagjelöltfelvéleli munka terén lévő hibák kijavításával, azonban elkövet- ték azt a hibát, hogy nem készítet­tek a határozati javaslat alapján mun­katervet és így nincs biztosítva elég­gé, hogy a továbbiak során megfelelő előrelátással éa tarvtaserösággal vfr eezzék munkájukat. A fenti példákból láthatjuk, begy Pártunk Központi Vezetősége hatá­rozatának végrehajtása, alapszervezefelnk megerősítés* elsősorban attól függ, hogy meny-' nyíre sikerül a beszámoló és a vezetőséget újjáválasztó taggyűlés politikai előkészítése során a párt­tagsággal megértetni a vezetőség- választás jelentőségét, a párttagság felelősségét abban, hogv milyen vezetőséget választ. A politikai előkészítés során feltétlenül fontos a tag sággal azt tudatosítani, hogy az eíllenség tisztában van a vezelőségválasrtás je­lentőségével és mindent elkövet annak érdekében, hogy akadályozza a Köz­ponti Vezetőség határozatának végre hajtását, hogy becsületes dolgozó pa­rasztokat lebeszéljen a funkció vál­lalásáról, mint ahogyan azt Bükkös- dón Huth Ferenc is tette és a becsü­letes dolgozó parasztok helyett saját ügynökeit csempéssze be a pártveze- i őségbe. Sőt nem riad vissza attól sem, hogy a taggyűlés menetét pró­bálja megzavarni, mint »hogyan azt a Iippói termelőszövetkezet párt- szervezetében t.andek Péternén ke­resztül megkísérelte. Elég gyakran elő­fordul az is, hogy egyes gyengébb jellemű elvtársakat az ellenség a tag­gyűlés előtt leitat As a taggyűlésre azzal a megbizatással küldi el, hogy ott zavart keltsen. A vissvalévő taggyűléseken a fenti hibákból tanulni kell Bizto­sítani kell, hogy a párttagsággal tuda­tosítsák a vezetőség beszámolóját, mert ez növeli a tagság aktivitását, éberségét. így lehet elérni, hogy a párt­szervezet vezetőségéből a kulá- kok szószólói, a megalkuvók, a nehézségek elől meghátráló, tisz­tázatlan múltú vezetőségi tagokat ktrek esszék és a termelésben élenjáró, az állam iránti kötelesség teljesítésében —. be­gyűjtés, adófizetés — példát mulató, tisztamultú elvtársakkal frissítsék fel erősítsék, a pártonkívüli dolgozók előtt még népszerűbbé tegyék a párt- szervezeteket. Különösen fontos ez megyénk pártszervezeteiben. Közvetle­nül határainknál ngrásra készen áll az amerikai imperialisták legaljasabb csatlósa, a Tito-banda és janicsárjai, kik állandó provokációikkal próbál­jak zavarni békés építő munkánkat. A jó tapasztalatok felhasználásával, a hibák kijavításával vigyük győzelem­re a Központi Vezetőség határozatát, a vezetőségeket újjáválasztó taggyűlé­seken neveljük párttagságunkat és készítsük elő őket még fokozottabb feladatokra, a felemeli ötéves tervünk végrehajtására, békénk védelmére. HANKÓ JÁNOS MB párt- és lömegszerr. őszi. ■vei. KÉSZÜL A SZÁMADÁS A saroai M.csuzin tcrmeiöuö, vetkezet ablakain még késő éjszaka ts messzire kiviláglik a lány. Papíron., számítások tőié görnyednek a U-s szo­bában, hosszú szamoszlopoUat rónak a ceruzák es a szamoszlopok alatt le. kintétyes, sokatmondó összegek ala­kúinak ki eredményként. A zarszama. aast, készítik a csoportirodában, a ^zárszámadás, az egyes munkaegységek­re eső összeg születik meg az ejszaaa. ba belevilágító ablakok mögött. Két éve, 1949 szeptemberében IS tag radfta ie az alapokat. Két éve meg 3'/ darabban volt a töld, egyetlen bor­ja, egyetlen malaca sem volt a fiatal csoportnak. — Semmink sem volt a csupasz Zöl­dön kívül — így beszél a csoporl- einök, mielőtt az eredményekkel büsz. kélkcdik, s csak azután lolytatja. — Ma pedig mennyi mindenünk van már! A készülő zárszámadásból gyerek­játék kiolvasni, hogyan és mennyit gyarapodott a csoport. Elsősorban is a névsorban már 34 családnév szere­péi, ennyire szaporodott fel a most már önálló termelőszövetkezet tagsá­ga, De nem csupán a tagság létszáma emelkedett. Megszaporodott a tavaly vásárolt 48 választási malac is. A szá. madás mutatja: 89 hízott sertést már leszállítottak, szállítási szerződésre és meg mindig maradt 24 nyolchóna­pos hízó, 10 anyakoca, 5 kis kan és 14 háromhónapoa malac. A kezdeti te. hénállomány már az állam segítségével emelkedett. A három sovány tehénke helyett ma már 21 szarvasmarha ké­rődzik a szövetkezet istállóiban. Mikor idáig eljut. Horváth György elvtárs, a termelőszövetkezet elnöke, -korra már leleszi szemüvegét, két. felé simítja bajuszát és úgy mesél to vabb a csoportról. Ilyenkor kisimulnak arcán a mélyrevésődött barázdák. Fiaztalót építettünk saját erőnk. bői, vettünk egy 12 lóerős motorral járó darálót és ha a gyapot „beüt", veszünk egy leheruutöl is! Egy teaeraató nagy szó! Nem fillérekbe kerül egy szép, zöldre festeti C6epel-kocsi. De megvan a reménység alapja, hiszen a négy cs félmázsás át­lagtermést máris elhagyták, ezentúl mar 30 százalék felárral adják le a gyapotot. A húsz holdon annyi ter­melt, hogy csak győzzék leszedni! Cu­korrépából is megvolt a 150 mázsás átlag, a' takarmányrépából pedig 17 vagonra számítanak a csoporttagok a nyolc holdról. Nyugodtan mondhatja Horváth elv­társ: — Egy szó, mint száz, bizonyos', hogy megvesszük a teherautót! Ezt mar a lánya- sem hagyja szó nélkül. — Ne csak c. csoportra gondolj folyton! Vegyünk magunknak egy rá. diót! Maulék, Bodonyiék, Csaplárék, Müllerék is veitek! — Még mi is vettünk! — szól közbe a falu DISZ-titkára, Kern Károly, aki eddig szótlanul tanulmányozta az iro. da falára felakasztott 160 centiméter hosszú gyökerű répát. A többiek, azt hitték, nem is figyel. De úgy látszik csak a szeme foglalkozott mással, a figyelme nem- — Bodonyiék még tehe­net is vettek! ~ Hát ami azt illett, tehenet azt vettünk mi is — fűzi a szót Horváth elvtárs, — de rádió ... Hál majd meg. látjuk... Attól függ mennyi lesz a munkaegység. Persze ez csupán ..taktikázás", hi­szen Horváth elvtárs jól tudja, meny. nyi lesz a munkaegység Nem hiába dolgoznak éjjeleken keresztül, a szám már kialakult és egyre gömbölyűbbé, egyre teltebbé vált, egyre közelebb ke­rült a harminc forinthoz. És ehhez még hozzájönnek a kiosztott és a még kiosztás előtt álló termények!... Hor­váth elvtárs ravaszul mosolyog és megismétli: — Majd meglátjuk! Egy kis csend üllcpszik az irodára. Kern Károly ismét a répát méregéit és azon tűnődik, mikor jönnek el a határőr elvtársak újból kultúrműsort adni. Az elnök szemüvegét törölgeii és talán már azon gondolkodik, hogy néprádiót, vagy valamilyen drágább készüléket vásároljon-e, lánya az abia. kon kiszökő fény után néz, mintha az útját követné, túl a házakon, túl a határon, ö törte meg a csendet: — Levél jiJtf a faluba „odaátról“... Tér ka néniék írták... ; Mit írna!/ benne azok a szeren­csétlenek? — nézett fel az apja. — Nem sokat, de azl is mind rosz- szat! Panaszkodnak. Nem kapják meg azt a keveset sem, ami a csrlédjóran. dóságuk lenne, az élet pedig egyre drágább lesz. Háromszáz dinár már egy kiló liszt, írják, hogy olyan feke­te, mint a kőpor.,. — Szomorú, meghaj&zoll az a nép — bólint rá Horváth György, — olyanok az emberek, mint a rabmada. rak. Néha-néha, mikor kőzelebbjbnnek a határhoz, akkor látni. milyen sa­padtak, milyen soványak, milyen ron­gyosak. Nephosszal dolgoznak a föl. deken, még ebédidejük sincs. Pedig leg­többjük nő, vagy gyerek, a férfiak ki tudja, hol vannak?! & Amennyit a termelőszövetkezet fej. lődéséröl, a tagok gazdagodásáról tud­nak a sárokiak, majdnem ugyanannyit tudnak a határon túlról, a jugoszláv dolgozók nélkülözéseiről, szomorú sor 6áról is. Horváth elvtárs ahányszor csak a határban vagy a falu szélén jár, mindig átnéz a „szomszédba", Ju­goszláviába. Egyetlen pillantás elég arra, hogy nagyon is sokat lásson.. A bevetetlen földeket, a kény6zermun. kára kihajszolt dolgozókat. Az elmúlt év tavaszán történt, a ré­pavetés idején. Odaát a búzát gyom­lálták. 50—60 asszony közeledett mun­ka közben a határ felé. — Mélyen meggörnyedve dolgoztak tüskézés közben és még akkor sem egyenesedhetlek fel, n derekukat meg. ropogtatni, amikor visszafordullak. Vi­gyáztak rájuk a botosispánok. Ezen a tavaszon répakapáláskor figyelt meg egy esetet Horváth elv- társ. Az egyik kapálgaló nő felegye nosedett a határ közelében és pár szót szólt a mellette dolgozó 12—13 év kö­rüli gyermeknek. Egyszerre két őr ro. hant oda hozzá és elhajtotta a szeren, esetlent, nem törődve a gyerekbe!, aki kétségbeesve kiáltozott ra. aaszoúy után. Kern Károly DISZ.titkárnak jobb, fiatalabb a szeme, ö még többet Is lá­tott- Látta, amint a nyáron embarp.k százait hajszolták fegyveres örök Hat. vanpusztáról Föberceglak felé, látta, hogy a kukoricát csupán egyszer ka­pálták meg „odaát", látta azt is, hogy a búzát csak szeptemberben aratták le a parasztok, akkor is csak azért, mert fegyveresen kényszerítették rájuk a munkát. — Mert azok a botosispánok kato. nők ám! — újságolta Kern Károly egyizben. — Felmásztam a korlátra és láttam, hogy civilben vannak ugyan cs sapka sincsen rajtuk, de a puska', Ott tartják a kezükben a lábuk mellett! ® Horváth elvtárs ismét a papírok, számadások fölé hajol. Most azt nézi, hogy a 15.000 forint, értékű C-vásárlésí utalványból ki mennyit kapott munka . egysegei szerint. Az előlegeket is most adja össze, ellenőrzi, helyesek-e a szá. madások . .. Mert számadás készül a sároki Micsurin önálló tcrmelőszövet. kezeinél, zárszámadás! Odaát, a határon iűl is készül valami. Odaát clrothad a lábán a termés, szárítatlanok, vételiének a föl­dek. csak kényszerítve dolgoznak az emberek. A hegyekben ismét fellángol, lak a tüzek... Partizánok tüzei azok A Tito ellen felkelt munkások cs pa­rasztok gyülekeznek azok körül az éjszakai fények körül... Számadásra készülnek a jugoszláv dolgozóki

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom