Dunántúli Napló, 1951. november (8. évfolyam, 255-279. szám)
1951-11-25 / 275. szám
mi NOVEMBER 25 N A S» h O 5 1 MPKÜnZßMSMUNK ^ s o,- Aucon 1Á/WA 9 A polgárok bármilyen hátrányos megkülönböztetését ... nemzetiségek szerint a törvény szigo- rúan bünteti. Délszlávnyelvű a pártoktatás Németi községben Először Kecskéé Márk, Szalánta- Nómetí községek tanácselnöke szólt Bőre elvtársnak: — Te Feri! Hallottam szombaton, hogy megkezdődik Németiben is a politikai iskola. Úgy számítsd, hogy én is jövök! Iveszics Márk pártonkivűli népnevelő is felkereste a párttitkárt: — Írj fel engem is a listára! Kamarics Mihállyal szombaton találkozott össze Bors elvtárs. Kama- rioe előszűr az időjárásról és az őszá munkáról beszélt, csak a végén kérdezte meg: — Hát igaz, hogy szeminárium lesz a faluban? — Igaz hát! — hagyta rá a pártttt. kár. — Hát én még nem tudom pontosan, mi is az és hogyan megy, de azt tudom, hogy tanulni lehet... — Kamarics Mihály kis szünetet tartott, azután kibökte: — Ha járhatnak arra a szemináriumra pártonkivüliek is, altkor én is eljárnék ... , — Csalt gyere, szívesen látunk! — hívta Bors elvtárs az újabb jelentkezői — Legyél a pártszervezetnél hétfőn este hat órára! Kamarics Mihálv elköszönt, elindult, de még visz- szaszólt: — Ott leszek! Bors elvtárs is hátrafordult: — Pontosan hat órára!... 4t A politikai iskola anyaga ugyan még nem érkezett meg hétfőre, de a jelentkezett elvtársak hiánytalanul összejöttek. Hat órára már ott Hit a pártszobában 19 délszláv dolgozó paraszt és egy magyar anyanyelvű: Szekfű János. Bors elvtárs a társadalmi formák fejlődéséről beszélt. Elmondta, hogyan változtatta formáit a kizsákmányolás és hogyan maradt mégis a dolgozó nép örök átka. Azután beszélt az új társadalmi rendről, amely a Szovjetunióban valósait meg először, és amelyet mi is meg akarunk valósi, tani Szalanceanin György egyezer csak felemelte a kezét, szót kért: — Bors elvtárs, jó lenne, ha délszláv nyelven tartanád a szemináriumot ... Jobban megértenénk. — Jól van, — egyezett bele a párttitkár, — Szekfű elvtárs is beszél dél- szlávul, hát folytassuk úgy! Ezután már délszláv nyelven folyt a vita, csak Kundár Gvörgy tett még egy ellenvetést: — Megkérdezted, hogy szabad-e?... Bors elvtárs nem is várta meg, mig Kundár György befejezi. —■ Nem kérdeztem én senkitől semmit! Hát az csak természetes, hogy jogunk van anyanyelvűnkön tanulni ... A többiek helyeslőén bólogattak a párttitkár szavaira. Kamarics Mihály Bors Ferenc elvtárs. Németi község párttltkára pedig már anyanyelvén kérdezte meg áz előadótól: — Igaz-e, hogy a kommunizmusban megszűnik az állam? — Igaz... — hangzott a válasz. * Későre hajlott már az idő, mikor a hallgatók kifogytak a kérdésből. Már szedelődzködni akartak, mikor Bors elvtárs megkérdezte: — Hát elvtársak, mi lesz a járdával? — Hát azt bizony megcsináltathatná a járás! — dünnyögte egyikmásik. — Nagy szükség lenne arra a járdára! — Akkor meg minek várjult a járást? — csapott le Bors elvtárs. — A begyűjtésnél se vártunk senkire, másodiknak szabadidt fel községünk a járásban! Az őszi munkáknál se tátották a szánkat, azzal is jól állunk, még csak egy kevés mélyszántással vagyunk vissza... Most, a járdaépítésnél pedig várjunk? — Csináljuk meg magunk! — javasolta a tanácselnök. — Hát persze! Csináljuk meg magunk! Csütörtökön reggel nekilátunk, estére már el is feleltettük! OdaJiaza Bors elvtárs elégedetten vetett számot a politikai iskola megindításáról: — Ott voltak mind a húszán . . . Minden után érdeklődtek... A végén pedig elhatároztuk, hogy megcsináljuk csütörtökön a járdát! Németi község párttitkára nekilátott a vacsorának. Gsak a leves felkanalazása után szólalt meg újból: — Jó párttagok lesznek belőlük! Eszéken, november ötödikén adták fel azt a levelet, amely az elmúlt héten érkezeit meg Alsószentmárionba. A levél rablók garázdálkodásáról, a Tito-banda gyalázatos „munkájáról“ számol be. A borítékon ott „díszeleg“ 0 0 ~ a bandavezér: Tito képe egy bárom- dináros bélyeg alakjában. A bélyeg azonban mit sem árul «1 a bandavezérnek és rablóinak tevékenységéről. A levélben már annál többet olvasha, lünk erről. JuchiorU.'tcüX& on&tyrco vicc mernry OMemhcd, oLcyO a, ania/m KÉT DÉLSZLÁV SZTAHÁN0V1STA Kadia Márk A két gyerek — Kadia Márk és Firling Márk, — már az első elemiben egymás mellé került. Napról- napra, évről-évre egymásmelleit ültek a pécsudvardi kis iskola össze-vissza faragott iskolapadjában. Együtt jártak haza, ha befejeződött a tanítás, együtt szöktek el délutánonként golyózni, ha már untak a könyv fölött görnyedni. Sok öröme nem volt az is. kólában a két barátnak. Hiába tudták a leckét, hiába tanultak többet, mint a magyar anyanyelvűek, mégsem kaptak jó osztályzatot. Nem. egyszer rájuk is förmedt a tanító egy-egy apró nyelvboilásuk után: — Hát ti már sosem akartok megtanulni magyarul? Ha hazamentéit ti eryereheh, otthon sem. tudtak örülni az életnek. Firling Márk és Kadia Márk szülei is napszámba jártak — a két.károm holdból nem. lehetett megélni, — az ekéért és az igáért még a gyerekeknek is dolgozatok kellett, nem egyszer hosszú hetekig. Negyvennégyben, a háború végefelé pedig így biztatták őket a vasaltbársonynadrágos kulákcsemeték és a német katonák: — Gyorsabban dolgozzatok! Gyorsabban, mert ha ideérnének az oroszok, biztosan elvinnének benneteket Szibériába! A két fiú nein ijedt meg. Tizenkétévesek voltak ugyan mindössze, de azt már tudták, hogy nekik, nincsteleneknek a felszabadulást, az életet hozzák a szovjet csapatok. # HMO.et mutatott a naptár, mikor Firling Márkhoz így szólt az apja: — Jó lenne fiam. ha elmennél a vasúthoz... Igaz, hogu azelőtt ide-oda dobálták a pályamunkásokat, többel koplaltak, mint ettek, de úgy hallom, most már másképpen van ott is... Próbáld meg! Firling Márk nem szólt egy szót sem. kifordult, az aitón és egyenesen Kadiáékhoz ment. Kihívta barátját és úgy kérdezte meg: — Pajti, nincs kedved, a vasúthoz jönni? — Dehogynincsf — kanolt az alkalmon a másik. — Akár azonnal indulhatunk! — Hát akkor menjünk azonnal! Az ttszögi rendezőn — akkor méa íny hívták Pérs- bániytrcndezö-pdlya udvart. — Kárváti Károly főpálya, mesterhez vezetett a két fiú útja, Itt is a magas, fekete Firling Márk beszélt, „ szőke, lányosképű Kadia csak helyeslőén bólogatott. — Pályamunkások szeretnénk lenni... Innen Pécsudvaráról jöttünk,., Felvesznek?. ---c(y MA ^u^nrv' 'i rwet&m, a oLa, ct0-aAf€Si'U. onnasra/M o- ot&k rfULäoCKau cUrf, 600% cJL&őCd~ h<Z n/) „52 mázsa kukoricát kellett beszolgáltatnunk — így szól a levél ma- gyár fordítása, — de mivel nem volt ennyi, vettünk 15 mázsát, hogy be- vihessük. Beszolgáltattunk már előtte 18 mázsát, a többit még meg kell vennünk, hogy az előírást teljesíthessük, amigcsak bírjuk. Nem akarom, hogy bezárjanak. Bartolovék apóját lecsukták, mert nem volt elég búzája a beszolgáltatáshoz. Hiányzott neki hét mázsa és ezért 20 hónapra bezárták.“ ’ , , .... _ ....... Fi rling Márk Másnap már dolgozott is a két délszláv fiatal. A kilencedik pályamesteri sza. kosz legjobb munkásai lettek. Egy év sem telt bele, máris száz százalékon felül mozgott állandóan a teljesítményük. Egymás után fektették a vágányokat, gyorsan rakták ki és be a vagonokat, szinte észre sem vették és máris sztaháno- visták lettek. Együtt kapta meg májusban a sztahanovista oklevelet az egész bri. gád: 20 dolgozó. — Hát ezt hogyan csináltátok? — kérdezgették tőlük széltében-hosszában a pécsvdvardiak. A két sztahanovista pedig úgy válaszolt, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne: — TI át csak úgy! Három hónapon keresztül 742 százalékra teljesítettük a normát, most se végzünk heve. sebbet... — ügylátszik, ti könnyebb munkál kaptatok! Vagy ti másképpen rakjátok ki a vagont, másképpen dolgoztok, mint a többiek? Firling Márk ilyenkor csak legyintett, de Kadia elkezdte magyarázni: — Ez úgy van, hogy a ml brigádunk, a sztaháno- vistn brigád ésszel dolgozik! ■ Persze a kiváncsi nem elégedett meg ennyivel. Tovább kérdezősködött: — No, de mégis hogyan csináljátok? Mondj egy példát! — Hát egy vagon betonali kirakása például három óráig tartott a róni géppel — kezdte mesélni Kadia. — Mi nem használjuk a népet, hanem ketten felmegyünk a vagonba, egyikünk megemeli a betonali eleiét, a má. sik eav vascsövet, rak alá ja. azután simán legúrítjuk A többiek lenn elkapják n „ruckfávdt“ és kész a kocsi... Fele idő alatt végzünk, # — Pajtikám! — kezdte a beszédet néhány hónapja Firling Márk — Pajtikám! Te vem. szeretnél a párt soraiba lépni? A vasúton is elvégezzük a munkát. n HISZ. ben sem dolgozunk éppen rosszul, biztosan felvesznek bennünket. Kadia helyeselt: — A párt repifptt hevrnünhet. Mióta a várt veseti az országot. azóta senki nem. veti szemünkre, hogy délszlávok vagyunk... azóta nyugodtan, jól élünk... Fia felvesznek bennünket, mi is jobban segíthetjük a pártol! ' A~ót.a a két délszláv fiatal már menkaptn a piros tagjelölt Igazolványt Ott kordiák <- zsebükben, a szivük felett. Ez a legdrágább kincsük, Kadia Márk és Firling Márk elvtársak most azért dalnnznák, hogy kiérdemeljék a megtisztelő párttagsági könyvet is. így fosztja ki Tito rabló bandája a dolgozó parasztok ezreit és tízezrei: A szabadonbocsáto'.t fasisztákból, kulák ifjakból, tőkés elemekből szervezett rendőrség és államigazgatás szervezetten fosztogatja a jugoszláv falvak dolgozóit, ugyanakkor a kutá- kokat alig terheli valami beadási kötelesség. Azt a dolgozót, aki a lehetetlen követelményeknek nem tud eleget tenni, aki már utolsó párnáját is eladta, hogy a kuláktól vásárolt terménnyel teljesítse a Tito-banda által kivetett kibírhatatlan adókat, akiből már nem tudnak többet kiprése'ni a fosztogatók, azt koncentrációs táborokba, kényszermunkára viszik. . Az összeharácsolt terményekkel, az összelopkodott dinárokkal, az ország természeti kincseivel fizet Tito gazdáinak, az amerikai tőkéseknek. A doögozó nép véres verejtékén vásárolja a fegyvereket, a dolgozó nép bőrére köti az imperialistákkal szerződéseit a jugoszláv bandavezér. De rosszul számol az amerikai imperialisták leg' újabb szövetségese: Tito. Rosszul számolt, mert a kifosztott, kizsarolt jugoszláv nép, ha kezébe kapja ezeket a fegyvereket, nem arrafelé fordítja, amerre az amerikaiak szeretnék, hanem elnyomója, Tito ellen, a garázdálkodó rablók ellen emeli azokat! Barics Pál Antalovics György felsőszcnlmárinnl délszláv dolgozó paraszt szereti hazáját. Ezért akart első lenni falujában a begyűjtési verseny ben. Teljesítette is mindenből beadási kötelezettségéi, nem is csak annyit, amennyi előírása volt, de annak a kétszeresét. A Magyar Népköztársaság megjutalmazta Barics Pál délszláv dolgozó parasztot. November hetedikén, az Októberi Forradalom napján 200 forint jutalmat adtak át neki, a begyűjtési verseny egyik győztesének. Barics Pál azonban nem elégszik meg eddigi eredményeivel Most. az őszi munkák végzésének idején meg akarja mutalni, hogy mennyire szereli felszabadult hazáját. Ezért első az őszi munkákban is. » - - ^ mikor az első zsákol rakta a kocsijára, még arra gondolt, hogy elég tesz, ha száz százalékra teljesíti beadási kötelezettségéi. Be is vitte ai előírásos mennyiségit gabonát. A raktárból vlsszajövct azonban találkozott vejévcl. — Hol volt, merre járt? — kiáltott az fel neki a kocsira. — Csak itt a raktárban! — válaszolt Antalovics György. — Bevittem a leadást, mind a száz százalékot! — Hát az elég kevés — lépett mellé a veje. — Gondolja csak meg. hát ennyit ér magának a szabad élete? Ennyit ér az egyenjogúsága? A fiú nem mondott töhhpt. De Anfa- lovics György hazahajtott, felrakott még jónéliány zsákot: 500 százalékra teljesítene kötelezettségét. Ezért kapott jutalmat népi demokráciánktól.
