Dunántúli Napló, 1951. október (8. évfolyam, 229-254. szám)
1951-10-07 / 234. szám
4 Kf ü P t ö »951 OKTÓBER 7 Emlékezzetek, szabadszentkirályiak 1 Érdekes dolog régi-régi, megsárgult, [ az udvaron vagy 30—40 tyúk, csirke mrg.rikult újságokat böngészni. Mintha a múlt támadna fel és vonulna el az ember szem-' c őtt. mintha a múlt figyelmeztetné az olvasót: „Emlékezz nini cs okulj belőlem!“ •<! 1950 hail niGiiipíen? ujságlanokrúl valósággal harsog felénk ez a kiáll.4«. Az elnyomatás, a n vorn'.r. a né ' ö özév ■ hullámai' minden do'gőzét eléri** es ezt a helyzetet art* linveglden kérdésekben velük szembenálló burzsoá lapok már leplezni sem tudták, Igv jelent meg az alább i , , , idézelt cl- részlet a ..Dunántúl" című * tck Uxtúmi lao Í936 december nyolcadiki számá- Lan. is szaladgál össze-vissza, ha csak egykéitől is eladnak belőle, máris szép pénzt kapnak érte. Gabonából sem volt sok a beadási kötelezettségük, hi szén marad négy mázsájuk C-jegyr- is. ezután pedig két mázsát őrölhettek szabadon — Most sem járunk mezítelenül, dinem állunk bővében a ruhának, cipő nők! — így mondja Tóth Bcláné az érdeklődőknek. Azonban ha vasaláskor toppan be valaki hozzájuk, hát a sok ruha minden szónál szebben árulkodik: ecu a Tóth családnak ruhája bőven! A selyemhernyóul ahányra is kap- a C-vétrli jegy után ts kaplak 300 forint ára vásárlási utalványt (bár arra is panaszkodik Tóth- né, hogy ennek csak kétharmadáért . . Hűti ktttli/költl A divatra és kocsmáziara panaszkodik a tanító ;*«*■<< ;/oii!i»«i ♦ "h.t* vj.Ué. ti bűaSk -ifyniNio mlad. *• p*ld»»dA tlWnl putri« hire tt Mliígfr;. • »f.yir» m-fU-jSek kAitűk t E»ur»tzt«nU. „ lében ■ i| frc!c»«o ilt it ds»«t ti rjyke t--.'leiéi étik tíy eertendébea. 1 A iMltó t div.tr, é, , kcci I *'<tihjJ'#nU é. MplilkorJ« terén 1 pioti:«ml,k. * ’ '»»•'!* * k'-rotto. - ftajrtej .( - KcHúrU« kiinyik-,,, „,t v»t> Filde. »zobiVbin. nCÍoltin ként kecir.íí,« kérytrerSl t • -k E«:« ttearig ettk ntpjtbim, ak- \uí!»tük«t c’ajg) ti k. >i '» íyreje «eleket > éVIraikcn »«• • eíyeii»! ,jy.it,, — ...... '• E.dek.J , T .akárh’giénlrt és táplálkozás terén — mondja a kotorvas :—rengeteg a tennivaló. Földes szobákban, zsúfol'an laknak. Este főznek csak napjában, akkor is gvenge ételeket,.. Táplálkozásuk valóban nem más, mint puszta ha-c az éhségérzet ellen . . . A tanító a divatra és a kocsmázás- ra pnr-asikodik: Ku'túrház hiányában vasárnaponként a kocsmába kéiyszeriil a fiatalság... Szahndszcnlkirúlyról szól a riport. A rzabadszrnlkirályi dolgozók tizenöt év előtti életéről. Vigasztalan, sötét képet lesi a lap erről az életről, r.aj- vc’kozik azokon, akiket éppen a lan- íulnjdonos: a pécsi püspökség. vagy annak üzlettársai: a nagybirtokosok, tőkések és bankárok juttattak abba az állapotba melyet a ..Dunántúl“ szem- h-"nfó sajnálkozással leír. \ cikk 15 éve ic’ent meg. 15 év pedig elég hosszú idő a feledésre, A sza- bsdszertkirályiak *1 is felejtették azt az utolsó sorig. Ez ugyan még n-m lenne baj. de elfelejt élték azt a kilátástalan életet is. amit akkor éltek. m:- kor ez az írás a Dunántúlban megje- lent. Nem emlékeznek a szabadszentkirály'?,k a múltra, mert ba emlékeznének, akkor nem feküdne annvi név a tanácselnöknő asztalán, azok neve. akik nem jegyeztek békekölcsönt, s akikhez ö m?ga akar elmenni, hogy felvilágosítsa őket. H? emlékeznének a szabad- szentkirályuk a múltra. akkor nem hal'*itatták volna olyan sokan süket fülekkel a népnevelőket, akkor nem hallgattak volna a kuláktkra, azokra, akik a régi világban kímélet nélkül kihasználták. kizsarolták őket. Itt vannak például Tóth Béláék. Ott Bírnak a 201. számú ház szép, fekete va*kcríté»e mögött. Ha valaki megkérdezi Tóth Bélánét: — Változott-e a sora, hogy él most, a népi demokráciában? — bizony így válaszol: — Hát... Most sem élünk jobban, mint azelőtti Vájjon nem? De bizony jobban él! Ez derül ki akkor, ha kicsit mélyebbre nyúlunk a múltba, ha egy kicsit viiszaemlékeztetjilk Tóth Béláékat cs a többi szabadszenlkirályi dolgozó parasztot is arra. hogy mi volt régen és mi van most. Bizony régen nem tudtunk megélni három és fél hold földünkből — emlékszik vissza Tóthné. — Felesbe, harmadába vettünk ki földet és a gazda (a világért ki nem mondja, hogy kulák!) csak ott állt korba!ett kezekkel és dirigált jobbra-balra. Ma már nem dolgoznak a kuláknak Tóthék. Földjüket megtoldotta a földosztás, igájuk is vari. fuvart is szívesen vállalnak a löldmüvesszövclkezeitől, innen-onnan, ami éppen akad. — Régen nem tellett ruhára, cjpőre. Még szerencse, hogy mikor összekerültünk, megvolt mindkettőheknek a „sla- firungunk". Különben járhattunk volna rongyosan — emlékezik vissza Tóthné is, ha firtatják. Azonban rögtön hozzáteszi: — Ma sincs azonban bőven! Sok a leadás (200 tojás, 15 kiló baromfi), kevés a pénz! Igaz. hogy azuíán kiderül: a 200 lo jós! már'pár darab hijján le is adták, arai ezután lesz. azt már egytöl-egyig p eren te vihc’k w árut kapnak érte; ■t :drrifl az is, hogy van a házban liba. s‘c »«ti üi.-é.i,-; nira.jT.nrW - n/J ;t««vi • kap barackszínéi ágyhuzafot. a többiért mást — szövetet, vasárut, vagy bőrárut vásárolnak majd, azt pedig saját maga árulja el. ho-ty éppen nemrégiben vettek férjének 350 forintos bn kancsot. Hol tellett volna ennyire a múltban? Hiszen örültek a szentkirályi dolgozó parasztok, köztük Tóthék is. ha megkeresték a szűkös minden- naoi kenyeret! Hiszen maga Tóthné mondja, hogy évekig nem vásároltak ruhaneműi, nem telteti rá. „Jó hogy a stafirung megvolt!" De beszél ő az öccséről is:- Mennyi! leifelt nélkülöznünk otthon, hogy kijárhassa a gyerek a négy polgárit... Milyen keserves volt az iskoláztatása! Tóthék tízéves kisfia előtt már nem állnak ilyen akadályok. Tanulhat, művelődhet a gyerek., nem érzi meg a család Nyiiva állnak majd előtte nemcsak a középiskolák, de a főiskolák kapui is. Épp úgy gondoskodik majd róla a nép állama, mint ahogy gondos kodotl Tóthné más'k öccséről. aki most a Sopiana Gépgyár tanulója és akit e-látott munkaruhával. tanuló-egyenruhával. télikabáttal, aki ingyen bőséges, ízletes ebédet kap az üzemben és a fizetése sem egy-két’ pengő, mint a Horthyrezsim megvetett, kihasznált „inasaié", hanem havi 210 forint, amiből bőven telik szórakozásra, ruházko-- dás-ra is jut a fiúnak. így változott meg Tóthék sorsa, akár észreveszik, akár nem és igy változott meg a falu sorsa is. Ma már csupa jólöllözölt dolgozói látni Szabadszenl- kirá yon. ma már nem kocsmáini járnak, nem életuntak a fiatalok, vasárnap tele van a DISZ helyisége, rádióznak. gramofonoznak az ifjak, hetenként elmennek a kultúrházba megnézni a legújabb filmeket, melyek nemcsak szórakoztatnak, hanem nevelnek is. A tömegsport is mennyit fejlődött a felszabadulás évei alatt! Van sportpálya, a futballcsapat tökéletes sportfelszereléssel vonul ki — dresszben, stoplis cipőkben. — éppen most kaptak újabb 2000 forintot a Hálálok sportfejlesztésre, de van ezen kívül pingpongfelszerelés. röplabdapálya is a faluban. Az ötéves terv. a szentkirályi dolgozók által jegyzett tervkölcsön és békekölcsön két év alatt többet fejlesztek a falun, mint a Horthy-rezsim 25 éve. A mozi, az egészségház fürdője, az új járda a Temető-utcában, az ártézikut, m'nd-mind a tervben épült. A Második Békekölcsön is kamatostól visszajön majd a faluba, a szabadszentkirályi dolgozó parasztok látják majd annak is hasznát -— azon kívül, hogy hiánytalanul, sőt nyereménnyel tetézve kapják majd vissza kölcsönadott forintjaikat. Ezért jegyezzenek hát minél többet Tóth Béláik és a szabadszentkirályi dolgozó parasztok valamennyien a saját hasznukra, a haza javára, hogy vissza ne térjen a sötét múlt és hogy még szebb legyen a napsugaras jövő! A DOLGOZÓKÉ FÖL \\\\F0lDBtRTOKC- 100KH- FÓ'tÜl. HUlÁKCK ES A Fül.SZAPADUZAÍ ÉLQTT. A felszabadulás előtt Baranya megye földterületének több, mint fele az úribirtokosok, papok, kulákok kezén volt. Az uradalmi cselédek, zsellérek súlyos teherként nyögték az urak és basaparasztok igáját, még a legszükségesebb kenyeret, a legfontosabb ruhadarabot is nélkülözték, A dolgozó paraszt pedig hiába túrta hajnaltól vakolásig a földet, nem sok hasznát látta. Elvitte az egész termést az igauzsora, a horthysta kormány által kivetett súlyos adó. Ma már a dolgo zóké a föld. Már nincsenek százezer- holdas főúri és papibirtokok, már nem szorul a paraszt a kulák igájára. A gépállomások traktorosai szántják a földet, dolgozó parasztságunk jólétben él és építi a szocializmust, . ----------- ... r - .......— ---------------Eq y hír 1934-ből : „Vónko st kér egy szegény család11 A megsárgult „Dunántúl" című újság köteteiben lapozva láttuk ezt a hirdetést, mely vasárnap, 1934 december másodikén jelent meg a kilence dik oldalon: „Vánkost kér egy szegény család. Egy szegény munkásasszony tegnap este ikreket hozott a világra. Két egészséges fiút, akikkel együtt immár nyolc gyermeke van a szülőknek. A szegény család most arra kéri a Dunántúl útján a nagy nyilvánosságot, hogy akinek egy felesleges vánkosa van, ajánlja fel az ikrek részére.“ 0KJBI3ECEK —-----------------© Jo o Km. Háromszáz kilométert gyalogolt a múltban egy tizholdas dolgozó paraszt, mire felszántotta földjét. Ez az út megfelel a Pccs-Debreccn közti távolságnak. Ma már traktor végzi a dolgozó paraszt helyett a munka nehezét és a traktoreke mélyszántása után dúsabbsn terem a föld, gazdagabb termést arat a gazda, „IDEI TÉLI HANGULAT a címe annak a képnek, mely a „Dunántúl“ című lap 1934 december 21-i számában jelent meg. A képet szórakoztatásnak, a kor szellemének megfelelő szentimentális hangulat előidézésére közölte a burzsoá lap. Szinte azt mondja vele! „Látjátok, az állástalanok, a nincstelenek is megtalálják a maguk karácsonyi szórakozását, a maguk „téli hangulatát.“ Mi azonban többet is látunk a képből. Látjuk „ decemberben tárva-nyitva álló ablakot (Igaz, ha csukva lenne, akkor is .hefújna a szél rajta, hiszen törött), látjuk a rongyos ruhát, az ormótlan cipőket — melyek a Horthy-rezsim- ben jellemzőek voltak a dolgozókra és a dolgozók „téli hangulatára“. A tőkések kétségtelenül gyönyörködtek a képben. Tetszett nekik. Talán többen elégedetten meg is állapították! „Ez a mi művünk!“ S DR. KÖN-YY&. . képzés lse getö kérdése mel- iomloktorébta a ónak, kétségei an. , a nyoméban fél* mía! mlá&z les« td6 alanyok, so* terhit a tiért do'.mi kirí 'lé foroUljiik a*! Met lÜl Utálat. . gexaftk- Kell? ielnéleti tudással kimélyi* tik a kibévvUiú a gyakorlatot. ügyesed i&eglrt könyv, páca lé-rGBit* r.ak igaz riye'téség«. Ha eddig is Vigy ál« lőtt Péca város, mint a szociális gyakorlati intézkedések és intézmények vezet« »zponlja, ennek a kdnyvnslt révén hogy * Tizenhét évvel ezelőtt történt Pécs, 1934 december 7. Dunántúl. „Az állástalan középiskolát végzettek pécsi szövetsége tegnap értekezletet tartott, amely a következőket mondotta ki: A javadalmak egyenlőtlen, mértéken túli felhalmozása az egyik oldalon akkor, amikor a másik oldalon havi 12.33 pengőért dolgozó szellemi szükségmunkások, díjtalan gyakornokok, állásnélküliek tömege áll, nemcsak méltánytalan, de demoralizáló is. Az állásnélküli középiskolások az álláshalmozások megszüntetése..! Akkor, amikor az ifjúság nagyobb része munka nélkül tengődik, akkor, amikor egy szellemi szükségmunkás napi 40 filléres kereseten él, nem engedheti meg a társadalom azt, hogy álláshalmozók akadályozzák az ifjúság elhelyezkedését. Mivel az állásnélküli középiskolások munkájának az eredményessége a társadalom szempontjából sem érdektelen, remélhető, hogy támogatásra találnak és rövidesen birtokában lesznek egy olyan kimutatásnak, amelynek alapján folytatprogramjának egyik legfontosabb té- >f tele az álláshalmozók felkutatása és hatják további munkájukat. A tőkéseket kiszolgáló Dunántúl lehozta ugyan az állástalan középiskolát végzettek cikket, hogy ezzel port hintsen a nyomorgó, állásnélkül tengődő fiatalok szemébe, de más nem történt. A cikk megjelent az állástalanok továbbra is állástalanok maradtak, az álláshalmozók pedig azután is megtartották jól jövedelmező igazgatósági tagságukat, kormányfőtanácsosi rangjukat, tisztviselői fizetésüket, birtokuk és bérházaik jövedelmét. A cikk szavaival ellentétben továbbra is lehetőség volt an-a, hogy az áüáshalmozók megakadályozzák a fiatalok elhelyezkedését, hogy kivegyék a középiskolát végzettek szájából a kenyeret. Erre legjobb bizonyíték az, ha elővesszük ugyancsak a Dunántúl két évvel későbbi, 1936- os számait és megnézzük, milyen volt akkor az ifjúság helyzete. Dunántúl, 1936 december 13: „A kultuszminiszter meghallgatja az ifjúság vezetőit —■ cím alatt ezeket taáljuk: Balogh Elemér felsőházi tag érdekes javaslatot terjesztett elő Ezek szerint 1936-ban még bőven végzett munkanélküliek, akadtak an volna belőlük kiállítani. Arról már n halmozókkal mi történt, de tudjuk, a ahogy nem csökkent a nyomor, a ni Emlékezzetek fiatalok! egy szellemi munkás-hadsereg felállításáról, amelybe az összes állásnélküli értelmiségieket, diplomásokat be kellene osztani.“ akadnak diplomás és középiskolát nyian, hogy egész hadsereget lehetett incs szó az újságban, hogy az állás- foknak a száma sem csökkent, mint acstelenség sem. 9? A VÁROS JÓTÉKONYKODÁSA 66 címmel irt cikket egy újságíró a „Dunántúl" című lap 1936 december 24-i számába. Ezeket irta: „Pécs város, mint minden esztendőben. az idén is jelentős értékű tűzifát, szenet, ruhát és cipőt osztott ki karácsonyi segélyként az arra rászoruló, teljesen szegénysorsú családok között. A népjóléti ügyosztály által kiosztott anyag túlnyomó részben a város jószívű közönségének ajándéka. Ösz- szesen 1914 család részesült segélyben. A kiosztott anyag értéke 7682 pengő. ‘ V- áu iíuípánn. ...idényei ‘»öUreteJ* jílWvAnűí*«*'j* , .noetclenek rárzér* igazi kai dnéepclt ■!lca!roáfc«l '«íiT MayVöp- f cíoiiy. ízérrttt'. A vár&s fÓtékonykotiása Köztit nyofeazsj’ panyő értékű fa, sa&n, ruha óa ctpö körűit kiadatásra 542 U!l ítkezteUies ** 714 egyéb cialádot A «cgélyezés seráa kiosztisr* ke att.i ■ ne-1 eért elv .-tár* nyáGutb redPéce, dec. 03. — Péee »Afo«, mbit minden esztendőben, ** idén ii Jelentős értékű tűzifát, ezenet, ruhái #0 Cteflt osztott k i karácsonyi se- Mélyként *z orra rászoruló, taljesen szegény*orsú családok között A népjóláil ügyosztály által kiosztott anyag t$nyonő részben ■ város iószSvü, közönségének ajándéka, összesen 1914 család résr.w’sült, segélybaa. A kiosztott anyag értéke 7682 pengő. A város karácsonyi jólékooykodá- •snról készült statisztika szerint* segélyeztek 362 sokgyermekes. 63 frontharcos. 263 hadirokkant. A nagyhangon beharangozott segély sok mindent elárul. Elárulja azt, hogy kétezer család élt Pécsett ebben az időben, mely vagy semmit sem. vagy majdnem semmit keresett. Négy személyt számítva egy családra, ez nyolcezer nyomorgó, éhező embert jelentett. De elárul mást is a cikk: azt, hogy egy-egy éhező, fázó családnak négy pengő értékű segéllyel akarlak „enyhíteni" a nyomorát, annyival, amrny- nyivel egynapi megélhetését sem lehetett biztosítani négy személynek! , És kik jótékonykodtak 1936-ban? Az a ,Jószívű" közönség, amely kiuzsorázla, kizsarolta a dolgozókat. Az a tőkés vetette oda elnyűtt cipőjét a nyomorenyhítő akció javára, aki heti 8—10 pengőért dolgoztatta munkásait, az a föld- birtokos lökte oda vedlett ingét, akinek zsellérje az éhhalál küszöbén állt, az a bankár sietett a nyomorgók segítségére", aki talán éppen akkor üt- telte meg a dobot egy eladósodott dolgozó utolsó párnája fölött. A cikk elolvasása után önkénylele- niil felsóhajlunk: De jó, hogy ma már egyetlen dolgozó sincs ráutalva a ,,jószívű közönség" ajándékaira! rült felnő« és r l*6ruha, cipő. fa. élelem Feltör Alsó Cipó Fa Sz# Él* J*
