Dunántúli Napló, 1951. október (8. évfolyam, 229-254. szám)

1951-10-04 / 231. szám

Az ötéves ferveH, a taagvar nép boldog jövőjéért, a szocializmusért jegyezz békekölcsön!! PÁRT és pártéphés * Birján dolgozó parasztjai és népnevelői elvárjak a párftitbár elvtárs példamutatását A birjáníak méltán büszkéit arra, hogy az ide? békekölcsön-jegyzésnél már jóval többet jegyeztek, mint ta­valy és közel háromszor annyit, mini • tervk ölesön-jegyzéskor. Falujuk a versenyben megelőzte a kölcsöngyüj- tési versenyben Belvárdgyulát, Lot- hárdot, és a többi környező községet, amelyek pedig mindenképpen nagyob­bak, erősebbek Bitjánnál. A lalu egy főre eső jegyzési át­laga 300 forint- Nincs már a falu­ban egy dolgozó paraszt sem, akinek ne szerepelne a neve valamelyik jegyzési íven. Est as eredményt — aránylag rövid idő alatt, — úgy tudták elérni, hogy a népnevelőgár­dát jól megszervezték, jól kiképez­ték és pontosan elosztották őket, feltérképezték a falut. Minden nép­nevelőpárra tíz házat osztottak^ ami körülbelül tíz családnak felel meg. így a népnevelők pontosan tudták, már «lőre, mi a feladatuk, ők maguk is jól beoszthatták a munkájukat. A népnevelőértekezleten megbe­szélték, mit kap majd. a falu az öt­éves terv hátralévő idejében. Mindegyik jegyzésgyüjtő pontosan tudta azt, hogy a 14 tanulóter- mes, új iskola, ami hamarosan megépül a kövesút mellett, ahol most a község lucernája van, 36 ezer forintjába kerül az államnak. Megvitatták azt, hogy így megszűnik az az áldatlan állapot, hogy az is­kola kétfelé van szakítva, és a gyer­mekek bizony ma még nem egészen iskolának való szűk, homályos helyi­ségben kénytelenek tanulni. Az új ovóda ott épül, ahol most a régi is­kola áll. A homok, tégla és az egyéb építési anyagok már várják, hogy fa­lat formáljanak belőlük a munkás­kezek- Minden családnak sokat je­lent ez, ahol apró gyermek van a háznál. Nyugodtan dolgozhatnak majd kint a földeken, nem kell félve gol- dolni arra, nem-e esett valami baja a gyereknek, vagy nem-e tesz kárt valamiben egész nap, így, ha a népnevelők fejében pontos, mindenki számára világos adatok vannak arra, mit várhat a falu a tervtől, van bőven miről beszélgetni a dolgozókkal. Mindenki kíváncsi arra, mit is hoz a jövő, mi épül jövőre. Ha mindezt tudja egy népnevelő, álékor nem kell ajtóstól a házba rontani, mint. ahogy Zécz Szaniszló tanácselnök elvtárs mondja, — aki egyúttal kiváló nép­nevelő is: „Ha sokat tudunk, akkor nem kell úgy kezdeni az agítációt, hogy János bácsi legyen szíves írja itt alá, mennyi békekölcsönt jegyez." Ilyesmi nem is igen fordult elő a birjáni jegyzésgyüjtőkkel. Ha igen, azt még idejében kijavították. Zécz elvtárs eredmény nélkül még nem is járt egy háznál sem. Soha nem mulasztja el figyelmeztetni a dolgozó parasztokat arra, hogy emlékezzenek vissza a múltra. Vessenek számot azzal, mi­lyen változáson ment keresztül a falu a felszabadulás óta. Régen a falut duplán is elnyomták, azért, mert dél­szlávok laktak benne, akiket a régi, „úri" Magvarországon nem is vettek emberszámba. Most pedig, mint ahogy Zécz elvtárs mondja: „A mi államunk úgv gondoskodik minden nemzetiségről, mint anya a fiáról. Egyformán segíti vala­mennyit." Ez igaz. Nem is kell mást említeni, elég ha a kövesutat felhozzák a nép­nevelők az agitációjukban. Régen ten­gelyig érő sárban kellett Birjánból télvíz idején kivergődni a mohácsi útra. 1946-oan azonban kövesutat kap­tak, amin vígan gurulnak a dolgozó parasztok szekerei. Érvek persze akadnak a falu min­den sarkában. Weisz József, akit már úgy ismertek, mint afféle kísérletező embert, most is új dologgal lepte meg a falut. Négyméteres kukoricája ter­mett a földjén. Egyik másik száron hat csövet is megolvastak. A nép­nevelők nem mulasztották el megma­gyarázni, hogy az ötéves terv végére, már ilyen kukorica terem majd az egész határban. A népnevelők munkája azonban •még eredményesebb lenne, ha a párt- titkár maga is jó példával járna elől. A párttitkár, ifj. Kétyi Pál elvtárs nevét nem találhatjuk az élenjáró kölcsön jegyzők között. Az apjával együtt — közösen jegyez­tek 300 forintot, Ezt ha kétfelé oszt­juk, csak 150 forint fejenként. így nem ssámithat arra, a párt titkár elvtárs, hogy az 6 pél­dáján lelkesülnek majd tel a dolgozó parasztok. Hogy is vennének róla példát, amikor egy egész sor elvtárs és pártonkívüli többet jegyzett, mint ő. Mislenác Antal középparaszt 600, Matusi József tanító 500, Csehné elv- társnő a téglaégetőben dolgozik, ő 300 forinttal járult hozzá tervünk megvalósításához, és ahhoz, hogy Birján most az első között van. Ha a párttitkár elvtárs jobban kezdemé­nyezne, ő maga járna elől jó példá­val, bizonyára ezek a dolgozók is követnék, segítenének neki, hogy még nagyobb eerdményeket érhessen el a község. Amit a népnevelők mondanak Nagykozár községben Zsupán Katalin délszláv dolgozó parasztlány, aki 000 forint békekölcsönt jegyzett. Nép no velő munkája során elmondja a dolgozó parasztoknak azt, hogy ö is azért jegyezte a 60« forintot hogy erősebbé legye vele államunkat, hogy ne fordulhasson többé elő az, ami a múltban volt akkor, amikor nem beszélhettek anyanyelvűken és ami­kor édesapja a 200 holdas Lenkei Jakab kuláknál a nehéz munkába, szán­tás közben halt meg. Elmondja azt, hogy azzal a 600 forinttal amit a békekölcsönre jegyzett, biztosítja, hogy továbbra is egyre könnyebb, szebb legyen az életük. Jó népnevelőmunká jának eredménye nem marad el Egyet­len dolgozó paraszttól sem jött úgy cl, hogy az tehetségéhez mérten ne jegyzett volna* * Tóth József népnevelő (12) Petőfi-aknán dolgozik. A kormányunk felhí­vása után ő jegyzet*, először békekölcsönt 1500 forintot. Elmondotta a dol­gozóknak, hogy mi vitte őt arra, hogy elsőnek jegyezzen. „Nekem két gye­rekem van — kezdie a beszédét — és minden erőmmel azon lestzek, hogy az én gyerekeim ne érezzék meg a háború borzalmai“,, hanem békében, szabadon éljen Ez a kölcsön sokszorosan visszatérül nekem is. A fiam­ból honvédtiszt iksz — most tanul — és öt is arra nevelem, hogy jó hazafi legyen, bátran védje határainkat a Tito hordáinak provokációi ellem. Az 1500 forintot azért is adom, hogy országunk még jobban erősödjön és az én életem is jobb legyen. Szeretném, ha mindenegyes dolgozó követné a példámat — fejezte be szavait. * Ifj. Horváth János kővágótötlösi népnevelő nem tartozik a falu módo­sabb gazdái közé. Mindössze egy hold földje van, azonkívül, hogy azt meg­művel!, napszámba jár. Mégis 600 forintot jegyzett a mi békekölcsönünk­ből. De azonkívül, hogy ő maga erejéhez mérten szép összeget adott köl- esőn a dolgozók államának, igyekszik, hogy mások is kövessék példáját. — Azért jegyeztem 600 forintot és azért adjatok kölesön ti is az ál- lomnak, amennyit csak tudtok, hogy ne jöhessen többé soha vissza az urak világa, az elnyomás. Horváth elvtárs saját keserű sor »át beszéli el Ilyenkor s elmondja azt te, hogyan változol! ez a sors mindig jobbra a felszabadulás után, A J6 agitáclónak meg is van az eredménye. Gyorsan szaporodnak Horváth János jegyzési listáján a nevek, a forintok. * Németh Mária ócsárdi traktoros lány 600 forintot jegyzett. Büszke is volt és nem rejtette véka alá, hogy szépen Irivette részét a Második Békekölcsön jegyzéséből Annyira büszke volt, hogy kihívta a gépállomá­sokat versenyre, hogy ki ér el jobb eredményt a jegyzésben és a jegy- zésgy Ejtésben. Németh Mária erősen bízik benne, hogy megnyeri a versenyt. Van is rá reménye, hiszen jó, meggyőző érvekkel agitál a gépállomás dolgozói között, összehasonlítja: mennyivel jobb ma a fiataloknak, mint a Horthy- vílágban volt, vagy akár, mint ezelőtt két-három évvel is volt. Ma sza­badon tanulhat, dolgozhat a fiatalság, nyitva áll előtte minden lehetőség. 77 * kölcsönt, a Második Békekölcsönt az ifjúság kapja, hiszen a miénk a jövő, amit ebből a pénzből építünk — szokta mondani Németh Mária, füaiasi bámiászők, ne (eJedqetek! Egy óra múlt pár perccel, amikor ) Petőfi-aknára vezető lépcsőkön fel­tűntek: az első dolgozók, hogy napi ti unkájukat elvégezzék lent a bánya nélyén. Amint az utolsó lépcsőket elhagyják, rögitön szemükbe tűnik az rip* nevét büszkén hirdető „Petőfi" fcév. Valamikor ezen a helyen „Tho- men“ felírás volt. Ez a név lassan feledésbe merül, mint ahogy a betűk hagyta világosabb rész is eltűnik a rárakódó szénpor alatt. Ez a név „Th-omen“ a vasasi bányászoknak csak az átkos múltat juttathatja eszé­be, amelyről sokan szeretnek már megfeledkezni, hogy a jelenben elé­gedetlenek, siránkpzók válhassanak belőlük. 1934-et írtak akkor, amikor a vá­gási bányászokat a DGT akkori urat kilencven százalékkal fizették ki. Bér- redukálásnak mondták ezt a bányá­szok ég elkeseredve kérdezték egy­más-tói: „Nálad is felváltották a né­gyet?“ Ez annyit jelentett, hogy tőled te levontak a napi négypengös kere­setből 50—60 fillért? „Fel hát" — rendszerint ez volt a felelet. Sztrájk­kal válaszoltak. 1937 februárjában amikor még hófoltok tarkították a tájat, elkezdődött újra a szervezke­dés. Még mindig azért az öt száza­lékért folyt a harc, amit három évvel ezelőtt elvették a bérredukálásnál. A DGT bányaigazgatósága már sok ha­táridőt ígért, — de nem tett semmit. Amikor a mozgolódás elkezdődött, Kessler István és Raub János, két vasasd vájár Pécsre utazott Tolnaihoz, n szociáldemokrata párt akkori „ve. véréhez“ és ezt azonnal elmondták ráki. Fejenként pengőt kaptak, hogy akadályozzák meg a sztrájkot, de ezt már nem tudták megtenni. A délutános harmad leszállt a bányába , és lent is maradt, Uj éhségsztrájk kezdődött, ami 111 óráig tartott. A délelőttösök külszíni tüntetést szer­veztek. A vasast dolgozók kilencven­öt százaléka ellepte az utcákat és ■ a következő jelszavakat kiabálta: ,.Le az osztrák kapitalizmussal! Több ke­nyeret a népnek! Vesszen a bur­zsoázia!“ Ezután a tüntető tömeg az akna felé tartott. Az úton már várta őket a csend- őrség szuronyt szegezve, lövésre ké. r.zen. a tüntetést szétverték és két dolgozót megsebesítettek a csend­őrök. Ez még fokozta a bányászok harciasságát. Másnap reggel közel kétszáz főnyi tömeg indult el « Pischer.íéle udvarból a Csertető fe'é. Hi. a csendőrök sortűzze! fogadták őket, amelynek három ha'álos és 16 se­besült áldozata lett. Sok év felt el. A felszabadulás után a vasasi bányá­szok is megbecsült emberek lettek, akikre méltán volt büszke az egcsz dolgozó népűnk akkor is, amikor a széncsatát vívták, vagy 1948-ban, amikor országos viszonylatban elsők lettek a bányák között folytatott versenyben és elnyerték az élüzem címet. De később is mindig az elsők kö­zött találhattuk a Petőfi-akna nevét. 1951 első negyedévi tervteljesítésben az élüzem cím második helyét vívták ki a jó munkájukkal. A bányásznapra is méltóan készültek, melyet az au­gusztus havi 105.1 százalékos tervtel­jesítésük is mutat. Méltán tehető fel ezután a kérdés: „Vájjon a vasasi Petőfi-akna bányászai elfelejtették a múltat, hogy a termelésük a múlt hó­napban csak kilencvenhat százalék volt és most a békekölcsön-jegyzés­ben is az utolsók között kullogna^? A válasz egyszerű. Sokan elfejtet­ték, mert ebben segítségükre volt a megváltozott élet, a megváltozott munka. Valószínűleg így van ez El­ter Aladár sztahánovista vájárnál is, aki még nem jegyzett békekölcsönt, annak ellenére, hogy már többször felkeresték Árvái és Kostyák elvtár­sak, Elter Aladár sztahánovista és a dolgozó nép megbecsüli a munkája után, az államunk szeretően gondos­kodik róla is, jutalmakban, kitünte­tésekben részesíti. Szebb, boldogabb az élete, de Eltér Aladár ezt nem értékeli. Hogy a Második Békekölcsön jegy­zésénél a Petőfi-aknai bányászok egy- része nem járul erejéhez mérten öt­éves tervünk, a béke tervének meg­valósításához, a Párt és a szakszer­vezet vezetői is hibásak. Amikor 27- én röpgyűldsen ismertették a kormá­nyunk felhívását, a dolgozók örültek ennek. A tizenegy főnyi Duzsi-csapat azonnal 14 ezer forintot jegyzett. Horváth János (9) 1500 forintot, Kos­tyák Mihály vájár a hármas számú aíapszervezet titkára 1700 forintot, Németh János sztahánovista segéd­vájár 1600 forintot jegyzett és egyben jegyzési versenyre hívta a többi szta­hanovistákat is. Amikor Sápi Béla csillés szintén 1600 forintot jegyzett, még kettőszáz forinttal emelte jegy­zését. A dolgozók lelkesen szálltak- le a hányába, de a munkahelyükön az elíő napo' kivéve nem kérésié fel őket egv^'ten népne­velő-pár sem. A népnevelők nem vég­zik el feladatukat. Az irodai doí’go zók ülnek kint a felolvasó teremben és várják ho.srv a bányászok odamen­tenek hozzájuk jegyezni. Ruppeil Endre műszaki rajzoló és Koprényi Dezső statisztikus van megbízva a jegyzés lebonyolításával. Rupperl End­re így látja a megtisztelő fel ad a''át „Jönnek a manuszok, mi meg odaül­tünk az. ahlak elé és várjuk őket." Ez a példa nem csak Rupperl Dezsőre jellemző, hanem ilyen hasonló formá­ban megtalálható a MESZHART üze­meiben. Petőfi-aknán ha a népnevelő-párok munkájáról beszélnek, akkor csak a függetlenített funkcionáriusokról és a műszakiakról lehet szó. Hova lettek a pártcsoportvezetők, tizesbizalmiak, szakszervezeti bizalmiak, DISZrtagok, akik a bányásznap tiszteletére folyta­tod versenyben jó munkát végeztek. Ott vannak azok mos! is vasasi bá­nyában, csak a párt- és a szakszerve­zet vezetői nem bízták meg, nem moz­gósították őket ennek a megtisztelő feladatnak a végrehajtására. Az író­asztal melletti jegyzésgyüjtés eddig nem vezetett eredményre, nem alakul­hatott itt ki a jegyzésgyüjtési ver­seny, nem folyt kellő felvilágosító munka. Ezek okozták részben, hogy a Petőfi-aknai dolgozók még MESZ­HART viszonylatban is az utolsó he­lyen vannak és csak részben csatla­koztak kormányunk felhívásához. Ä Petőfi-aknai bányászok harcos múltra tekinthetnek vissza. Hosszú évekig harcoltak a dolgozók jobblétéért, fel- szabadulásáért és egész bizonyos, hogy most sem maradnak el az ország töb­bi dolgozója mögött. Ehhez azonban az szükséges, hogy a népnevelők meg­javítsák a munkájukat, példamutatóan legyenek elsők a jegyzésben, hogy kormányunk felhívásában megjelölt 1 milliárd forintot túlteljesítsük. Hásságyi Kossuth tszcs tagjai, kövessétek az élenjáró tszcs-két Megyénk termelőszövetkezeteinek munkaegységre. Úgy számolnak, hogy tagjai több helyen, felismerik, hogy mint minden munkában, a békeköl­csön jegyzésében is a közös nagy­üzemi társasgazdálkodás harcosainak kell példát mutatniok. A liptódl tszcs-ben 250 forintot tett ki aT egy főre eső átlag, de nem sokkal rosz- szabb a kölkedi, vagy befvárdgyulai tszcs sem. Ezek a tszcs-k tudják, hogy nagyobb jövedelmet elérni, ma­gasabb terméseredményt biztosítani csak békében lehet, ezért nemosai szóval, hanem tettekkel is harcolnak a béke megvédéséért. De máskép néz ez ki a hásságyi „Kossuth“ termelőcsoportban, ahol 21 tag még egyáltalán nem is jegyzett. A tszcs-tagok legtöbbje között az a hír járja, hogy nem is kapnak, csak pár forintot egy munkaegységre, „ebből meg nem lehet jegyezni.“ No meg hát követik Vigh Mihály cso­portelnök „példáját“, aki csak 200 forintot jegyzett. Petz Ede könyvelő még semmit, Teibler János brigád­vezető semmit. És még lehetne so­rolni tovább azokat, akik máig sem jegyeztek le. Nem azért, hogy nem telne miből. Hisz a tszcs vezetői azt mondják, hogv 30 forintot osztanak ki egy-egy csak a gyapotból hetvenezer forint kerül kiosztásra, de még vissza van a 86 darab süldő, ami 40 ezer forin­tot jövedelmez, a nyolc hold dohány, ebből 50 ezer forint bevételt várnak. Ezekből bőven telik kiosztásra. Fritz Ferenc, Teibler János, Petz Hd„ a legtöbb jövedelemben részesülnék, öt-ötezer forint lesz az évi jövedel­mük, csak pénzben. Ezenfelül még kapnak kukoricát is, azonkívül, hogy négy kiló árpffe kaptak egy munka, egységre. Ä tszcs pártszervezete alszik. Nem világosítja fel ezeket a tagokat, miért hazafias kötelesség a békekölcsön­jegyzés, hogy ezek a forintok köny- nyitik majd meg a dolgozók munká­ját. Hiszen a község már eddig is te­lefont, kultúrházat és új hidakat ka­pott. A tszcs földjét traktor szántja. Vontatóval hordják a cukorrépát, amit a gépállomás segítsége tesz lehe­tővé. Éppen ezért a hásságyi tszcs tag. ja! kövessék az élenjárók példáját, segítsék államunkat, hogy jegyzéseik nyomán még több iskola, kultúrház, bekötőút épüljön minden községben, hogy jövőre már minden hásságyi la­kásban kigyulladjon a villanyfény. Pécsudvardon szabotálják az őszí velésf, begyűjtést A pécsudvardi dolgozó parasztok az ősziárpa vetését már befejezték és most a kukorica törésével egyidö- ben a rozs és a búza elvetése lenne a legfőbb feladatuk. Eddig 30 hold búzát és haszonö! hold rozsot tettek a földbe. Ver- senytársuk, Kozármislény le is hagyta őket. Ennek meg is van az oka. A faluban lassan megy az ősziek vetése. Szabotálják az őszi munkákat a pécsudvardi kulákok. Kruoics Mihály, Horváth Pál, Sztanics Miklós 28 hol­das kulákok fittyet hánynak a ta­nács figyelmeztetésére és azt mond' iák: „Nálunk még nem szokás ilyen kor a rozsot elvetni." Azután pedig a dolgozóknak szépen elsuttogják: „Nem jó még most vetni, kieszi a fut rinka, meg sáros is a föld." Néhány nappal ezelőtt még azt mondták: „Száraz a föld“. Egyik sem jó nekik és nem véletlenül... A kulákok nemcsak az őszi mun­kákat szabotálják. Nem elégszenek meg ők ennyivel. Támadási indítanak minden olyan ellen, ami szép cs jó. Még tavasszal tszcs-t akartak alakítani a dolgozó parasztok. Már csoportosan folyt a döntő elhatározásról a beszélgetés, a dolgozó parasztok jelentős része már be is akart lépni, amikor a kulákok támadást indítottak, tudva, ha meg­alakul a tszcs, nem lesz aki helyettük dolgozzon. Bozsánovics Anna, ez a minden hájjal megkent, furfangos kr- lákasszony befutotta á falut és elhí­resztelte: „A személyi tszcs-ben l~ vöre már nem lesz mit enni, mert nem terem nekik terményük, nagyobb a gaz, mint a kukorica." Azután pe­dig odasúgta a doléozó parasztoknak: „Jobb lesz, ha leadjátok a földet él­elmentek gyámba dolgozni." így uszított ez a kulékasszony, aki nem a kenyeret, de még a nsp- fénvt sem é<-dewh meg. Nagylábon éltek azelőtt a pécs­udvardi küákok. Cselédet tartottak Blaskovics Márk is cselédjük volt. aki most tűzoltóparancsnok. Sorsa olyan volt. mint a többi kulákcselédé. „fizetése“ egy évre egy pár csizma és kél nadrág Míg a cselédeit dol­goztak. a kulákok a hasukat hizlal Uk. Így szeretnének élni most is a pécsudvardi kulákok, ezért, szövet­keznek, ezért végeznek aknamunkát a ve­tés, a tszcs-fejlesztés, a be­gyűjtés ellen. A falu tizenegy kulákja közül még egy sem teljesítette sem tojás-, sem baromfibeszolgáltatási kötelezettségét. Krupics Mihály kulák többszöri fi­gyelmeztetés ellenére sem te.!jesitette beszogáltatási kötelezettségét. Padlá. sán egy mázsa eldugok lisztet talál­tak, amit nem ck nélkül rejtett el. Mint minden munkában most a békekölcsönjegyzésben sem tétlen­kednek a kulákok, hanem végzik aknamunkájukat. Támadnak a kulákok Pécsudvar­don, nem elég kemény ellenük a tanács és a pártszervezet barca. Ez elsösrnban abból fakad, hogy a pártszervczetnek és a tanácsnak nincs elég szoros kapcsolata egymással. Igen helyes lenne, ha a tanács na­gyobb gondo* fordítana a kulákok ellenőrzésére és lelepleznék a kulá­kok aknamunkáját a dolgozó parasz­tok előtt Nem halgatna rájuk Pécs udvaxd dolgozó parasztság«

Next

/
Oldalképek
Tartalom