Dunántúli Napló, 1951. szeptember (8. évfolyam, 203-228. szám)
1951-09-25 / 223. szám
1951 SZEPTEMBER 25 NAPLÓ 3 PARI és PÁRTÉPUÉS Kommunisták példamutatása Ä magyar kommunistáik, közötiük a bányász (kommunisták is, évtizedeken át kemény harcokat vívtak a munkás- osztály johb életéért, az üldözések, a fasizmus kegyetlenkedései ellenére szilárdan, bátran megáBMák a helyüket. Az István-aknni bányász kommunisták is mindig ott voltak, ahol a legkeményebb volt a harc. 1037-ben a eserlc'.öi vérengzésnél az Ist/ván-aknai kommunisták is szembenéztek a csendőr-puskával, a felszabadulás után, ők is résztveitek az ipar kenyeréért, a szénért folytatott győzelmes küzdelemben. A harc most ötéves tervünk győzelméért, időelőtfl befejezéséért folyik. Ez sem kisebb. Iebecsülendőbb feladat, mint az előbbiek. Ez is éppolyan áldozat- készséget, harcosságot, lelkesedést kíván meg minden egyes kommunistáiéi, mint amilyet megkívánt a fasizmus elleni harc, hiszen most a terv fdőelőtli 'teljesítésével, a szocializmus előbbi megvalósulását is biztosítjuk. Ebben a harcban is megállnák helyüket az István-aknai bányászok. Becsülettel harcoltak az új munkamódszerek bevezetéséért, a bányamunka magasabb színvonalra emeléséért A melegcsákáuyváltás ma már nem i'ij dolog a bányáinkban. De az. hogy ma már általánosan el van terjedve, áldozatos munka eredménye. Amikor j9-t0 nyarán Garai elv-társ csapatvezető vájár kezdeményezésére útnak indították ezt a mozgalmai István-aknán, ellene fordult az emberek maradisá- ga, az újtól való tartózkodásuk, de ellene agitált az ellen ég is. Garai elv- társ azonban nem hátrált meg a nehézségek elől sem az ellenség támadásai előL A saját csa-pata emelkedő termelésével bizonyította be, hogy helyes, igazságos ügyért állít ki. Segítségére hívta a kommunista vájárokat, csapatvezetőket. így állt melléje elsőnek Bozsér élvtárs, azután őket, a kommunistákat követték a többiek. Ma már napnál világosabban láthatja mindenki, az járt jól, az járt a ti elves úton, aki a Pártra hallgatott, aki a Párt tagjait követte. Nem kisebb nehézségekkel találta magát szemben Forál elvtárs sem. amikor az első ciklusos fejtést megszervezte az aknán. Amikor 1951 tavaszán egy értekezleten hallotta, hogs7 szovjet bányászok új fejlettebb módszerrel, a legjobb István-aknai vájár Teljesítményének is a többszörösét érik efl, elhatározta, ha törik, ha szakad, de megszervezi az első ciklusos fejtést. Harcolni kellett neki a műszaki előfeltételekért, azért. hogy helyesen szervezzék meg a mnnkákat, hogy valóban több szenet adhassanak az országnak. A harca sikerrel járt. A siker. az eredmény látltára pedig egymás után alakultak meg a többi ciklusos fejtések is, a Bozsér-, a Buzási és Ncv- fejlések. Most István-aknán is ,az évi terv túl- teljesí'éséért harcolni a kommunisták közvetlen, mindennapi feladata. Azt, hogy az elvtársak meglátták azt, hogy itt is milyen kiszámíthatatlanul hatalma® szerepe van a kommunista példa- mutatásnak. mutatják a felajánlásaik. Paik József elvtárs augusztus végén már á novemberi tervét teljesítette Most példamutatóan felajánlotta, hogy november 7-re, befejezi 1951 évi- tervét. Farál elvtárs december 21-re, Sztálin elvtárs születésnapjának tiszteletére, I952-es tervének első negyedévének befejezését vállalta. Azt, hogy a kommunisták példamutató munkafelajánlásai és azok végrehajtása mennyire előrelendíti a terv teljesítését, itt is megmutatkozott. Követőkre találnak a pártonkívüliek között, akik segítik őket, velük együtt harcolnak. Buzási József csapata is az ő példájuk nyomán váKötla, hogy tíz csillével, a Háromszéki-csapat pedig öt csillével több szenet adnak, mint amennyit i tervük előír. A kommunisták között azonban még vannak, akik nem látják elég világosan a szerepüket. Igen kevés a párosversenyzők, egyéni versenyzők száma. Párosversenyző a Bozsér- és a Garai-csapatok hat versenyzőjén kívül atig-álig akad. Az egyéni versenyzők száma nem több harmincnál. Vájjon, ha István-akna minden kommunista vájára párosversenyben állna, úgy mint, mint Kis István (20) elvtárs Szabó János (19) elvtárssal, altkor is lemaradna az akna a terv előírásai mögött? Minden vatószinűség szerint nem. A Párt tagjai hivatottak arra, hogy a pártonkívüliek tömegeit mozgósítsák a Párt és a kormány által elénk állított feladatok megvalósítására. A párttagok a felelősek azért is, hogy a legfőbb állami feladatunk, az ötéves (•érvünk minden vonalon valóraváljon. Ezért, ezt a célt tartva szem elölt, legyenek példamutatóak, járjanak mindenben élen, érjenek el még nagyobb győzelmeket, mint eddig elértek. Vasárnap déli 12 órakor Baranyában Ä szeptemberi napnak már nagyobb a fénye, mint a melege, de azért jól süt. BékegyűCéseket tartanak ma a •nagyobb községekben. Bolyon is az van. A tucatnyi hozzászóló között akad jó-tanulást ígérő uttörőkislány, többunokás ember is. Sokan vannak a teremben, de nem elegen. Akadna ‘itt még hely másoknak is. Arra az üres székre például nyugodtan leülhetne Eberhardt József, a falu papja, de nem ül. Megmondta, amikor hívták: „Nem mehetek, mert perselyt. pénzt kell olvasnom." Azt olvassa most otthon, mig itt a békéről beszélgetnek. Bizonyara különrakja a két és egyforintosokait és ötvenfilüé- reseket, a húsz, meg a tízíilléresekre pedig megcsóválja a fejét. Sok munkát megtakaríthatott volna magának, ha több békekölcsönt jegyez, mert Budapesten, a Zeneakadémián most forog a kerék és sokezer forintos nyereményeket húznak ki. Szó kerül erről is a békegyülésen. De most meg Sütő Sándor, állami gazdasági dolgozó a mu! t és a jelen közötti . különbségről beszél, a különbségei .nem azzal foglalja össze, hogy jobb a jelen, hogy százszor jobb, de meg azzal sem. hogy ezerszer, hanem az- jsaCr „A békebegyűjtés és az őszi munkák jó elvégzésével bizonyltjuk be, hogy nem rés, hanem bástya vagyunk ltt„ a Tito-határszélen Köves József, a Haladás tszcs nevében ígér jó munkát, Dósa Pál tanácselnök ' a dunaszekcsői párosversenyről és arról beszél, hogy szép eredmény lenne,.ha a község november 7-re teljesen termelőszövetkezeti faluvá alakulna. Van hozzászólás bőven. Egy a közül Schmidt József honvéd törzsőrmester: „Ha kcU. fegyverrel, ha kell, munkával, ha JcelU könyvvel védjük a békét“ —- mondja, de másról is beszél. Arról, hogy itt született, de évek óta nem járt itt és most győzi szám- bavenni, hogy mekkorát fejlődött Boly. Erről is sok szó esett, a megye fejlődéséről is. Szabó István pedig hozzászólásában gyenesen a komlói kétszázmilliós beruházásról beszélt, arról az összeq rőt-, amely ötszöröse megyénk békekölcsönjegyzésének. Komlón is dél van és vasárnap, A 27 méter magas szénosztályozó iete- jén vasbetongerendára kuporodva, tizenkét darab vasat vág le egy Vas. szerelő. A hangszórókból zene száll a — Tanácstagok fogadóórái. Szabadság-utca 25. szám alatü iskolában kedden délután 7 8 óráig Csorbíts József és Rcndeczki Lajos ta- nácstagok fogadóórát tartanai. város felett. Ha körülnézne, akkor látná a mélyben a sporttelep oldalánál a sétálókat, kiíehérlő új házakat, de csak a munkájára figyel. Nem erős a szél, de így rs kicsal egy-egy könnycseppet a szeméből. A hetedik vasat vágta le, de levágja mind a tizenkettőt, pedig gém is sejti, hogy a békegyűlésen róla és Komlóról beszélnek. De a gyűlésen újra másra terelő-' dött a szó. Arra hogy csak a terv- kölcsönházásnál harmincnál többen nyertek Bolyon, de a környéken is sok a nyertes. Nem is olyan messze, Babarc-pusztán, kihúzták egy traktoros kötvényét 25 ezer forintra. Ezt beszélik. Hál csak hadd húzzák, nem irígylí senki tőle, legfeljebb csak maga is szeretne nyerni. Azelőtt az ilyen nyertesre azt mondiák: „Na, ennek is biztos a jövője, ennek sincs mit félni, a holnaptóla munkanélküliségtől.“ De ki fél? Ki fél a holnaptól? Nem a becsületes ember, annyi bizonyos. Meg js mondja Szabó István: „Erős cs becsületes ember nem lél a holnaptól, éppen azért lél‘Tito." Igaz a Babarc-pusztai 25 ezer forintos nyeremény csak éppen nem traktoros, hanem rakodómunkás nyerte, Schmidt János. Babarc-pusztán, az állami gazdaság dolgozói már javában ebédelnek. Hatalmas tálban áll az asztalon a finom húsleves és már hozzák is utána a csirkepaprikást. A rádiót, az ablakba állították és onnan zeng a zene. Csak néhányan sétálgatnak az új kultúrház és iroda előtt. Odafent új fürdőszobás családi házak állnak. — Mégegyszer ennyi épül majd ide. „Hol a nyertes?“ — ismétlik a kérdést a dolgozik- Az előbb ment egy nagy teherautó- a futballmeccsre. biztos azon van. örülnek, hogy nyert, hogyne örülnének. Frid- rich Józsefné a főszakácsnő, aki fa- lúiabeli, még azt is elmondja, hogy milyen szegény volt azelőtt a Schmidt- csaíád, de most már három éve az állami gazdaságban dolgozik. Azóla rendbejöttök. Nem is irígyli senki, — miért irigyelnék. Az- új lakások, az új ku'túrház, a sokezer holddal megnövekedett állami gazdaság sem kis nyeremény. Schmidt Jánost ezentúl sem úgy emlegetik, mint a „gazdag Schmidt“, hanem „az a köpcös, bajuszos.“ A rádió előtt valaki egy belgyógyászatról szóló könyvet olvas. Schmidt pedig már drukkol a mérkőzésen vájjon' nyer-e a csapata is. Ez már nehezebb ügy. A vasárnapi ebéd gondo'ata nem idegen a béke gyűl és lő’.. A békéhez tartozik az is. Ezért hát berekesztik a hozzászólásokat. Végezetül még arról volt szó, hogy amíg nálunk a kerék forog, és építünk, addig az imperialisták az ágyukerekeket forgatják. Igen! Megállapította a békeayűlés ezt a különbséget, de megállapította azt is, hogy csak a nagy nyereményeket dönt el a szerencse, de azt, hogy mindenki dolgozhat, hogy változik az ország, épül a vasmű, Inota, Komf.ó, hogy változik a falu, azt már nem a szerencse, hanem mindannyiunk munkája, áldozatvállalása dönti el. Ugyanígy a leges!egnagyóbb közös nyereményt: a békét is ez dönti el. Nem a pergő kerékből húzzák ki a békét találomra, hanem ott őrzik a falu határában, a begyüjtőhelyen, a gyárakban, a bányákban, az íróasztaloknál és nem is olyan messze innen — a határon, őrizzük jól, hogy ne tehessünk egymásnak szemrehányást és felnevelhessük békében gyermekeinket. így határoztak vasárnap délben Bolyban, miközben Eberhard? József számolta a perselypénzt.. TÍZ evvel ezelőtt történt . .. „Pécs, szeptember 30. Baranya vármegye törvényhatósági bizottsága ma délelőtt 10 órai kezdettel tartotta meg rendes őszi közgyűlését. A közgyűlésen jelen voltak: Monte- nuovo Nándor herceg, Heckenberger Konrád, Teleki Sándor, Koszits Ákos, Szűts Ernő kormányfőtanácsosok, Fischer Béla felsőházi tag, Patacsi Dénes, Bognár Gyula, Angyal László, Stitz János országgyűlési képviselők. Ott láttuk még Mándy Samu nagy- birtokost, Sipos István kanonokot, Barna Lajos kir. közjegyzőt, Biedermann Imre bárót és másokat.“ (Pécsi Napló, 1940 október 1. 3. o.) Hercegek, földbirtokosok, bárók, kormányfőtanácsos urak határoztak a megye ügyeiben — nem volt a törvényhatósági bizottságban egyetlen paraszt, egyetlen munkás sem. „Rendkívül érdekes tanulmányt közöl Szép Tivadartól a Magyar Statisztikai Szemle most megjelent száma a gümőkórhalandóság újabb alakulásáról Részletesen foglalkozik a tanulmány a férfiak és nők közötti arányszámokkal s a városok és községek viszonyával. Megdöbbentő képet fest a tuberkulózis pusztításáról az egy éven aluli gyermekek között. A halálozások száma országszerte márciusban szokott emelkedni, amit a kutató a téli időben elfáradt szervezet kisebb ellen állóképességé vei, a munkanélküliség, a nyomor okozta rosszabb táplálkozással magyaráz.“ (P. N. 1940 október 2. 5. o.) Az urak számára ,.rendkívül érdekes" tanulmány rendkívül szomorú volt a dolgozó nép számára, hiszen a munkanélküliség, a nyomor a tüdővész a dolgozók soraiból, az egy éven aluE és felüli proletárgyermekek közül szedte áldozatait és nem az urak közül! „Vidéken összesen 3579 munkahelyet, 8574 munknkeresőt tartottak nyilván és 2009 közvetítést eszközöltek az előző havi 3685 munkahellyel, 9785 munkakeresővel és 2441 közvetítéssel szemben. Vidéken tehát 100 munkahelyre az elmúlt hónapban 269 munkakereső és 100 munkakeresőre 23.4 közvetítés jutott, míg az előző hónapban az aránv 265, illetve 24.9 voh. (P. N. 1940 október 5. 4. o.) A statisztika valószínűleg szánt- szándékkal nem közli a pécsi munkanélküliek számát, mert az a vidékinél is szomorúbb képet mutatott az úri világban. Igaz, hogy a Pécsi Napló ugyanakkor, mikor a munkanélküliségről szóló cikket lehozta, azonnal javaslatot is tesz arra, hozván fordítsák meg a munkanélküliek sorsukat. Talán munkaalkalmat kínál? Nem! Egy hirdetést közöl: „Sorsdöntő időket élünk. De nem elég a sors eldőltét csupán az időtől várni. Nekünk is tennünk kell valamit. Sok .ember sorsa dől el például az osztálvsorsjáték húzásain. De azt a sorsfordulatot, hogy egyszerre meggazdagodjunk és egész életünk má- ról-hónapra megváltozzék, csak úgy érhetjük el, ha van sorsjegyünk." Hogy a lerongyolódott és éhező munkanélküli miből vásárolja meg sorsjegyét, arra a P. N. nem tesz javaslatot. „A Budai Kát. Kör díszvacsorája. A Budai Kát. Kör nagytermében tartott százötven terítékes díszvacsorán megjelentek között ott láttuk az egyház, az egyetem, a város és vármegye notabilitásait: (itt következik a névsor: méltóságosok, vitézek, kanonok, stb.) majd a cikk befejező mondata: „A Himnusz és az Erdélyi Induló eléneklése után a társaság cigányzene mellett kedélyes hangulatban maradt együtt,“ Kommentár helyett közöljük a Pécsi Napló ugyanezen oldalán megjelent másik cikk egy részletét, azokról, akik nem vettek részt a díszvacsorán: „A legszegényebb néposztály minden pénztartalékot nélkülözve, csak napról-napra képes beszerezni néhány deka zsírszükségletét. (P. N. 1940 október 6. 5. o.) „Két választás lehetséges tehát a dolgozók részéről. Vagy lízikamuk munkaképességének tartására elengedhetetlen táplálkozási szükségletűket elégítik ki s emellett rongyos- kodnak és fagyoskodnak az elkövetkező télen, vagy egészségüket óvják a bekövetkező zordabb időjárás ellen lábbelivel, ruházattal, fűtőanyaggal, s akkor táplálkozás] szintjüket kénytelenek olyan mértékig lecsökkenteni, amely egyértelmű a nélkülözéssel.“ (P. N, 1940 október 9. 1. o.) Azokról nem ír a lap, akik se „fizikumuk munkaképességben tartására", sem pedig „egészségük óvására“ nem képesek. Nem beszél a cikk a munkanélküliekről, akiit ezerszámra kóboroltak Baranyában és Pécsett, a munkaalkalom minden reménye nélkül. „ ... a két éven aluli borbélysegéd heti fizetése 7.50 P, a 2—4 éves segéd bére 11.— P, 4—6 évig 14.— nengő és a hat éven felüli segéd bére 18.— P hetenként. Ha tudjuk azt, hogy a fodrászíparbau a heti 48 óra helyett átlagosan 65 órát dolgoznak, illetve tartózkodnak az alkalmazottak az üzletben, úgy a fenti kereset órabérre átszámítva 11.5, 17, 21.5 és 27.6 fillér óránkénti keresetnek felel meg." (P. N. 1940 október 13. 9. o.) A lap által felsorolt száraz számok szörnyű nyomort, nélkülözést takarnak Azonbán ez még nem minden. A borbélysegédek még ezt a fizetést sem kapták többnyire meg, meri a hivatalos munkabéreket az állástalanok serege az előírt alacsony munkabéreknél is alacsonyabbra szorította. „Hóman Bálint kultuszminiszter úr az egyházak iskolafenntartó jogát a legnagyobb tiszteletben tartja és a mostani rendszer mellett elavult intézményeiket életképes és a jelenlegi köz- igazgatási rendszerbe beleilleszkedő iskolákká alkarja fejleszteni A tandíjkérdéssel kapcsolatban a miniszter kijelentette, hogy az az elve, hogy magasabb tandíjat kell megállapítsál" (P. N. 1540 október 17, 3. o.) A horthyfaslszta kormány gondosan ügyeit arra, nehogy munkás vagy szegényparaszt-származású gyermekek kerüljenek a közép- vagy felsőiskolákba. Ezt a célt szolgálta természetesen a tandíjak felemelése is. A Sgyíiti úimlíek aele Ixángdiztánai Pénteken emte nyolc óra felé járhatott az Idő, amikor Szendrődi Vencel Széchenyt-aknal vájár benyitott a káposztáevőlgyt lakásának ajtaján. Otthon a felesége meleg vacsorával várta az értekezletről hazasiető emberét_ Szendrődi Vencel ugyanazt tette, mint sokezer ember azon a napon, — az újság után nyúlt. Először átböngészte a elmeket, majd egy-két hir elolvasása után elkezdte összehasonlítani a cédulára felírt, számokat a békekölcsönsorsoláson kihúzott számokkal. Az asszony nem is Ügyelt oda és csak akkor tűnt fel neki. hogy valami történi férjével, amikor az újságol egészen, a lámpa alá tartotta. Úgy látszott, hogy szeretne egy nagyot ugrani az örömében, amikor odaszólt a feleségének: — Nyertünk! A felesége nem akarta elhinni, hogy ilyen nagy öröm érte őket, nem hitt az újságokban közölt számoknak. de azért aludni mégsem tudott, mert egész éjjel ez járt. a tejében. Reggel Szendrődi Vencel újból elindult a bányába és a felesége Is vidékre utazott. Az aknán senkinek nem szólt arról, bogy n békekölcsön-sorsoláson az ö kötvényszámál is kihúzták — habár már tízszer is összehasonlította a kötvényen tévő és az újságban közölt számokat, amelyek egyezlek. — Mégis visz- szatarlotta a hírt. 4 munkahelyén egy ideig csak bírta tartani magái, de kikívánkozott belőle a beszéd. Egyszer csali meg is szóla't: „Nyertem ölezer forintot“. A Beieitb íe/iés dolgozói. Jóvi Károly, Schneidet János (19) és a többiek is megörüllek érmék a hírnek. Büszkeség töltöitc el őket, hogy az ö csapatukon olyan is dolgozik, aki ötezer forintot nyert. Még jobban ment a munka ezer. u műszakon. Már három óra leheteti, amikor kiértek az aknához. Útközben már jött velük szembe a váltás, köröttük Irzsikovszki József vájár, aki mrndjár4 meg ts szólította Szendrődi eJvtársat. — Siessen már ki, meri várják.“ Miért siessek, minek várnak rám? — Azért, meri nyert ötezer forintot, — hangzik a válasz — de ekkor már többen szorongatták Szendrődi elvtárs kézéi. Ezután már meggyorsította lépteit az akna leié. Kint mar türelmetlenül várták. Telelonon már az ötödik színia*1 is kereslek, hogy az örömhírt elmondják neki, _ amíi o már előtte való nap este tudott. Ahogy kilépett a szállítókosárból, körülvették az emberek. Kis úttörőlány vörös őszirózsákból kötött csokrot adott át neki. Ez a virágcsokor jelképezte azt, a felmérhetetlen megbecsülést, szeretetet, amelyet a dolgozók egymás iránt éreznek. Szendrődi elvtárs kimondhatatlanul boldognak érezte magát. Talán ebben a percben jobban örült annak a virágcsokornak, amit kapott, mint az ötezer forint nyereménynek. Körülötte boldog, mosolygós arcú bányászok állottak, új emberek, akik együtt tudnak örülni bányásztársaikkal a megváltozott életüknek. — együtt tudnak harcolni a több szénért, az ötéves tervünk mielőbbi megvalósításáért, minden áldozatra képesek, ha szabad életünk megvédéséről, a szebb jövőnk felépítéséről van szó. Earv érrel cselüti szeptember 28-án. amikor Szendrődi elvtárs az elsők között lépett oda Spies?. Károlyhoz, hogy 800 forintos jegyzésével, hozzájáruljon n zavartalan békés életünk megvalósításához. — nem gondolt a nyereményre. Azért jegyzett, hogy még több bányászpalota épüljön Meszesen, — amit séták' közben már olyan sokszoi megcsodáltak a feleségével —, hogy minél több gépet kapjanak, ami megkönnyíti a munkájukat, hogy minél erősebb néphadsereg védje országunk határait, békés építő munkánkat. A kölcsön sokszorosan visszatérőit. Az életük megváltozott, sokszorta szebb lett. Megszilárdult bennük a még szebb jövőbe vetett hit. Nagyon sok dolgozó ajkáról hangzott már el ez a szó: „Érdemes volt jegyezni.“ Nem csak azok mondták, akik nyertek a tervkólesön, vagy c békekölcsön sorsolásakor. Ezt mondta Hornungné és lánya, Roszpim Mária és a többiek, amikor eljö'tek együtt örülni Szendrődiékhcz, amikor a nyereményről, az új, szebb életről beszélgettek. SsendrőtU Pence' akinek az elmúlt harminckét, éves bányamunka, az örökös gond. mély ráncokat húzott a homlokára, — mosolyogva indult haza. 4 virágcsokrot egy vázába tette és a hálószoba asztalára állította. Hadd lássa az asszony, ha hazajön, hogy szeretnek engem a bányásztársaim, hogy tudnak örülni az én örömömnek. Később kiállt a kapuba és izgatottan várta a feleségéi. Nemsokára meg is érkezett Szeme azonnal a virágcsokron akadt meg. A kérdések özönét zúdította a tériére —kitől, kaptad, miéri kaptad? 4 feleletre az örömtől sirva/akadt, — hát mégis igaz igazán nyeltünké M. Gy.
