Dunántúli Napló, 1951. szeptember (8. évfolyam, 203-228. szám)

1951-09-16 / 216. szám

2 P *» f, o % 1951 SZEPTEMBER 16 PARI ÉS PARI ÉPÍT ÉS » így dolgozik a mohácsi vasöntöde pártszervezete a termelés fokozásáért A moháé« Állami Vasőwtöde épü­let«!, az öntő és a lakatosműhelyek ipeghüzódnaJc a Kossuth Lajos-utca egyik jókora háza mögött. Azt, hogy a kapun belül egy fejlődő, növekvő üzem él és dolgozik, csak a felirat jelzi az épület homlokzatán.. Az üzem, bár nem emlegetjük az ötéves terv hatailmas alkotásai között, mégis ötéves tervünk gyermeke. Még nincs egészen egy éve, hogy az apró, gépgyárnak elnevezett mű­helyt államosították. Kivették a ka­pitalista Zsoldos úr kezéből és a dol­gozóknak adták. A kisüzem, ahol az­előtt 4—5, nagyritkán pedig 17—18 munkás dolgozott, egyszerre fejlődés­nek indult. Az államosítás utáni egy-két nap. bon már 30-ra emelkedett a mun- . káslétszám, ma tnár tízszer any­nyian dolgoznak benne, mint as államosítás előtt, az ötéves terv végér« pedig mégegy ner annyi munkás lesz az üzemben mint ma. A régi, szűk öntőmühely mögött épülő új, világos csarnok fa­lai már a jövő képét mutatják. Az újonnan született középüzem vezetése, a túlnyomórészt faluiról be­került új munkások nevelése, a mun- kaverseay szervezése, a pártszervezet megerősítése komoly, nagy feladatok elé állította Kiss Károly párttitkár elvtámsat és Barta elvtársat, a helyet­tesét. Márciusban, amikor megalakult a pártszervezetük, alig heten, vagy nyolcán voltak párttagok- Kis* elv­társ akkoriban került haza a kéthó­napos párt iskoláról. Késlekedés nélkül hozzáfogott • felvilágosító, nevelő munka megjavításának, „L«gelő«zör 1« alaposan körülnéz­tem a műhelyekben, kik lehetnének tagjelöltek, ki érdemli meg, hogy ko­molyul számítsunk rá- Hamarosan megtaláltam őket. A népnevelőknek név szerint megmondtuk, kivel foglalkozzanak többet, és felelőssé tettük őket az Siető szaktémák fejlődéséért. Én Doskity Antal ifi munkást vettem pártfogá­somba. Taaftgattam, magammal vit­tem népnevelő munkára, a békealás- írások alkalmával pedig már önálló munkát adtam neki. A területi párt- szervezetnél végzett akkor agilációs munkát. Szakmai fejlődését is figyel­tem. 11 éves vasöntöi tapasztalataim mai sok mindenre meg tudtam taní­tani. A tanítást lelkesen fogadta és az alkotmányi versenyben már jutal­mat is kapott jó munkájáért. Körül­belül így foglalkoztak a többi népne­velők, bizalmiak is a rájuk bízott fia­talokkal Eredményes munkájukat bizonyít­ja az, hogy rövid idő alatt már öt tagjelöltet neveltek, de már is­mét vannak újak és a jövőben is lesznek újabb tagjelöltjeínk. A mohácsi vasöntöde termelése ma már nem a régi, rozoga cséplő­gépek javításából áll, mint régen. Ko­moly megrendeléseken dolgoznak már. Villanymotorpaizsokat, kereteket gyártanak nagvűzemek részére. így tehát népgazdaságunk számára sem közömbös, hogy milyen munkát vé­geznek az üzem munkásai. Teljesi- Hik-e, vagy túlteljesítik a tervüket. Hogv nem végeznek rossz munkát, arra bizonviték a városi tanács vörős- selvem versenyzászlaja, amit az alkot­mányunk tiszteletére indított verseny­ben nvertek a többi 'mohácsi üzem előtt. Tervteljesitési százalékuk ed dig minden hónapban emelkedett. Jú­liusban 108, augusztusban 112 száza­lékra tele sít ették a tervüket, az ed­digi eredményeik is azt mu'atják, hogy szeptember végére már 120 szá Zalákra szökkenhet a tervtelj esttési grafikon szára. Ezekben a beszédes tényekben is visszatükröződik a pártmunka eredménye. A pártszervezet nép­nevelői egyúttal munkamódszer- átadók is, Hermann elvtárs, akire Muschler DISZ fiatal nevelését bízták, a poli­tikai munka mellett jó esztergályost is faragott Muschler Sándorból. Az eredmény nem maradt el. Ma már állandóan ICO százalék felett telje­síti a normát és. mint a legjobb ifjú­munkást — jutalomképpen, üdültetés­ben részesítették. A versenyszervezés terén azonban még sok tennivaló vár a pártszervezetre. A jólszervezett, cél­tudatos népnevelő munka mellett biz­tosítani kell a verseny nyilvánossá­gát is. A versenytábla amellett, hogy apró, aÜg fér eí rajta három név, rosszul is van vezetve. Néhanapján kerül csak rá új eredmény. A verseny pedig csak úgy lehet eleven, ha a versenyző munkások tudják, hogyan alakul a versenyük, ki vezet a ver­senyben, ki ért el kiemelkedő ered­ményeket. Nem lehet elnézni azt, hogy a normás gyengesége, vagy nem­törődömsége miatt sánt'káljon a verseny nyilvánossága. A munkaversenyszarvezés hibája, hogy a DISZ-re nem bíz a pártszer vezet önálló feladatokat. Önálló fel­adatok nélkül pedig a DISZ-szeirvezet nem válhat a pártszervezet igazi se­gítőjévé. Nem az & cél, hogy egy-két ifi kitűnjön a többi közül, hanem az, hogy mindenki magáénak érezze a tervet és harcoljon érte. A DISZ a pártszervezet által adott termelési feladatok megoldása közben mutat­hatná meg igazán az erejét, és még nagyobb számban új harcos tagjelöl­tek is nevelkednének. A mohácsi vasöntödében nagy figyelmet kell fordítani az ellenség elleni harcra is. Vannak a gyáron belül még levitézlett kulá- kok, mint például Jónás István, ak: a fő műszakmulasztó volt, míg 100 fo­rintra meg nem büntették, mellette ott van Újvári, aki kupec, később pedig kocsmáros volt. Ezek minden erejűkkel azon van­nak, hogy a dolgozók figyelmét elvonják a munkaversenyről. Ami­kor a népnevelők az ötéves terv­ről beszélnek, ők siránkoznak. Ezeket a „siránkozókat" le kell lep­lezni, úgy, hogy mindenki tudja meg, kik voltak ezek az „urak" azelőtt és mi a céljuk most. így lesz csak erő­sebb a munkások gyűlölete a kupe- cek, kulákok ellen, így szeretik majd meg igazán a tervet, amiért harcolni szép és érdemes. Ha átnézünk a határon, akkor fndjuk csak igazán megbecsülni a mi boldog, szép életünket A járások begyűjtési versenyeredménye Megyénk két hellyel visszaesett a begyűjtési versenyben a legutóbbi ki­értékelés szerint. A második helyről a negyedikre estünk vissza, mert nem fokoztuk eléggé eredményeinket, mert nem számoltuk fel járásainkban ke­mény kézzel a megalkuvást, az elbiza­kodottságot. Ez a döntő hiba talál­ható tanácsaink munkájában úgy az élenjáró, mint az elmaradó járásokban mindössze azzal a „különbséggel", hogy egyik' helyen kevésbé, a másik helyen nagyobb mértékben mutatko zik. Az, hogy negyedik helyre kerültünk, figyelmeztetés számunkra: Ha nem igyekezünk, még hátrább is kerülhe­tünk. Ezt pedig nem akarja, nem akarhatja egy becsületes dolgozó pa­raszt sem. Éhhez azonban az szüksé­ges, hogy a járások meggyorsítsák a begyűjtést, mert napi egytized száza­lékos „előrehaladással" — mint a leg­újabb mohácsi eredmény mutatja —, nem megyünk előrébb. Az élenjáró pé­csi járás sem gyorsított az eredmé­nyen, mert kéttized százalékot mentek előre. A járások begyűjtési versenyének to­vábbi sorrendje: Második a mohácsi járás, harmadik a siklósi, negyedik a villányi. őtöd:k a pécsváradi, hatodik — hetedik a komlói és szigetvári já­rás, nyolcadik a sásdi, kilencedik a Sellye.] járás. A mostani „eredményekkel“ nem le­het tovább folytatni a begyűjtést, mert előbbutóbb oda vezet, hogy hátrább kerülünk. Éppen ezért tanácsaink, pártszervezeteink vezessék új harcra a népnevelőket, az élenjáró dolgozó pa­rasztokat és új kezdeményezésekkel tegyék elevenné a versenyt. Ne tűrjék el tanácsaink megalkuvóan a „nincs felesleg" mesét,- mert számtalan eset­ben bebizonyosodott, hogy van feles­leg, ahol céltudatosan, harcosan dol­goznak a népnevelők. Nem tétovázhatunk egy percet sem, nem várhatunk a „holnapra", hogy majd akkor begyüjtünk, hanem még a mai napon új eredményeket kell elér­ni a begyűjtésben. Törvényes köteles­sége minden községnek, minden dolgo­zó parasztnak, hogy legalább teljesítse az előrenyzott mennyiséget. Fokozzuk a begyűjtés versenyt! Az ígéret szép szó, ha megtartják ügy jó Azt mondja a közmondás: „Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó.“ A bikali dolgozó parasztok az utóbbit választották, mert nem tart­ják be ígéretüket — azóta, hogy d- haitgzott Drávaszerdahely dolgozó parasztjainak felhívása (pedig az már hetekkel ezelőtt volt) és csatla­koztak hozzá — mindössze egy szá­zalékot mentek előre a begyűjtésben. Eb as egy tusnatalék három mázsát tes,, ki. Pedig van ga- bonafe’.es'eg a községben. Hogy miért áll a begyűjtés Bika- Ion, arra megtalálni a választ. Neu­bauer K. Ernő elvtárs, helyettes párt­titkár így beszél a felvilágosító mun. káról: „Hogy milyen fe'világosító munkát végzünk? Kint van minden­hol a tábla, hogy: Előzzük meg Bács- Kiskun megyét.“ Ezek szerint „szépen“ mozgósítják Bika’.on a dolgozó parasztokat a ver­seny fokozására, azaz a táblákon ke­resztül azt hirdetik: Menjünk vissza hatodik helyre, mert Bács-Kiskun megye a legutóbbi versenykiértéke- léskor az ötödik helyre került, Ba­ranya pedig a negyedikre. Mintha csak a rákok példája elevenedne meg. Nem előre, hanem hátra men­jünk. így érthető, hogy' nincs, ami moz­gósítja a bikali dolgozó parasztokat, A felirat, hogy: ,.Előzzük meg Bács- Kiskun megyét", még nem mozgósítja, nem győzi meg Bózsig Dánielt, Ka- szonits Imrét és a többi dolgozó pa­rasztot, hogy miért kell teljesíteni begyűjtési kötelezettségét. Pedig van mindkettőjüknek feleslegük, volt ne­kik jó termésük. Ez az egyik hiba Bikaion. A másik ats, hogy úgy agitálnak, mintha könyőr- adományt kérnének a dolgozó pa­rasztoktól. Csermák elvtársnő tanács­elnök ezt a helytelen „módszert“ al­kalmazza. Nem, erről szó sincs! Nem könyöradomány a beszolgáltatás tel­jesítése, hanem törvényes kötelesség Helves lenne, ha a pártszervezet több segítséget adna a tanácsnak. A köz­ségben öt párttitkár van (a tszcs-k és a községi pártszervezeté), de egyik elvtárs sem ad a begyűjtési munká­hoz megfelelő segítséget. Gyorsítsák meg a begyűjtést Bikaion, csatlakoz­zanak Baksa község dolgozó paraszt­jainak felhívásához, de úgy, hogy a szavak és tettek között ne legyen különbség. Megkziiitl a krgcnya,k«!rá ás napraforgómag begyűjtése Ma, csütörtökön Szabó Vendel Kos­suth La jós-utcai lakos megállított az utcán. — Legyen szives, adjon nekem C- oásdrlási utalványt, • mert látom, hogy megérkeztek a bakancsok a földműves- szövetkezeti boltba. Megkérdeztem tőle: — Miért olyan sürgős Szabó elv­társ 7 , — Tudja titkár elvtárs — felelte Szabó Vendel — az én lábamon a fel- szabadulásig, de még azután js egv darabig nemhogy új, de rendes lábbeli sem volt. Most, hogy az állam ilyen kedvezményt biztosit számomra, hogy C-utalvárryra olcsón bakancsot vásá­rolhatok, minél előbb ki akarom hasz­nálni az alkalmat, minél előbb fel aka­rom húzni az új bakancsotl Sok ilyen dolgozó van a ran faiunkban, aki múltban zsellér- aorban élt: sommás, vagy napszámos volt. Ezeknek nemhogy bakancsra nem jutott, hanem még rendes ingre sem. Alá már nem Így van. Ma a község dolgozói rendes ruhában és cipőben járnak, nem rongyosan, mint az urak idejében. Ezt hozta a felszabadulás, a földosztás, ezt adta a Párt, ezt érte el munkájával az egész dolgozó nép.* Büszke is rá községünk, hogy jó munkájáért gyönyörű kultúrotthon! kapott, olyat, amilyenről a múltban nean is álmodhattunk. A kultúrotthon- ba kétszázötvenen férünk, meg is kap­tuk az államtól a szükséges 250 új széket. Az itkolo is gyönyörű tiszta, úgy várja a dolgozók gyermekeit. A község főterének parkírozására pedig most kaptunk 6.065 forintot. A járda- javításra ja 10.000 forintot adott az állam. Ezt a munkát az őszi szántás­vetés után végezzük el. Azt a sek mindent, amit kaptunk, jó munkával háláljuk meg, olyan mun­kával, amilyet nz állam minden hazá­ját szerető, becsületes dolgozótól el" vár. Községünktől pár száz méterre hú­zódik a fasiszta Tito Jugoszláviájá­nak határa. Ha átnézünk a határon, akkor tudjuk csak igazán megbecsülni a mi boldog, szép életűiket. Amikor mi már learattunk, „odaát“ még semmi mozgást sem láttunk. Mi­kor Pétcr-Pál napján csépeltünk a Szabadság-utca végén, közvetlenül is láthattuk, hogy .túl" nemhogy nem csépelnek, de még nem is aratnak. Jól tudják a jugoszláv dolgozók hogy miért szabotálják a munkát. Tud ják, hogy nem maguknak, hanem a titoista banditáknak aratnának. Azt hozzák a hírek, amit mi magunk is lá­tunk: ahogy a jugoszláv dolgozók el­csépelik terményeiket, a titoista jani csárok elmennek és elviszik azt szin­te az utolsó szálig. Annyit áem hagy nak a dolgozóknak, hogy éhen ne vesz- szenek, Fels őszen tmártoo délszláv anyanyelvű dolgozó parasztsága büszke arra, Hogy hazánkban egyenlőek a dolgozók nem zetiségre, nemre, anyanyelvre és fele kezetre való különbség nélkül. Titoná! viszont úgy mér k a „becsületet", hogy kinek mennyi földje van, kinek mennyi vagyona van, ki tud jobban uszítani a háborúra. Titoék aljas tervei és a mi ötéves tervünk között felmérhetetlen ellentét Nincs a korai vetésnek pírja Az ivánbattyánj Ságvári Endre ter­melőszövetkezet alig fejezte be a 15 hold bíborhere és 15 ho'd szöszös rozs vetését, a taz tagjai • -1 hozzálát tak a vetést előkés: ' szántáshoz. ,,Nem várhatunk a ve ,.l, mert min­den perc késedelem kárt okoz n jövő évi termésben", — hangsúlyozza Ber- náth István, a tsz elnöke, „Nincs a kera vetésnek párja," Hogy miért az) is megmagyarázza- Tavaly, október 29-re minden termé­nyünket. elvetettük. Ez a bő termés mellett azt eredményezte, hogy korán learat Itattunk és 150 hold főidet be­vethettünk másodnövénnyel. A földei így kétszer használtuk ki. Először meg­teremte a gabonát, utána a másodnö vényt c>s ezzel könnyen biztosíthatjuk az állatoknak a takarmányt,“ A tsz tagjai most azon igytfceznek. hogy a* összes vetést október 15-re befejezzék és elérjék húzóból a 16 ár pábcl a 22 mázsás terraésátlajjot. van. De nincs különbség a jugoszláv becsületes dolgozók és a magyar dol­gozók terve és harca között. A jugo­szláv és a magyar dolgozók terve és célja egy: a békéért és a szocializmus­ért folytatott harc győzelemre segítése! Balogh Antal VB-tltkár. Országszerte megindult a burgonya, kukorica és napraforgómag begyűjté­se. Zala megyében a legjobb eredményt eddig a zalaegerszegi járás érte el 2580 mázsás begyűjtésével. Vas megyében a vasvári járásban ér­tek el legjobb eredményt. 907 mázsa burgonyát gyűjtöttek be a földműves­szövetkezetek. Szabolcsban a kapások közül a búr gonya begyűjtése igen jól indult. A, B és C-jegyre együttesen 32.9 száza­lékosan teljesítették eddig a burgonya- begyűjtési tervet. Jőafsz&iőia/t megtérült a &frpiana-gigának kölrJő tie J947 »xopf-mh’-r- 77. Az „Uj Dunántúl“ hasábja in a következő hír jelent meg: „Leégett a Sopiana Gép­gyár. A gépi berendezés, a műhelyek majdnem teljesen elpusztultak, 120 ember vált munkanélkülivé.“ Az Uj Dunántúl a 19-j számban így ír: „A Sopiana Gépgyárat a tulajdonosok nemtörődömsége és gondatlansága vetet­te oda a lángok martalékául. Ez a gondatlanság abból áll, hogy — alighanem bízva saját kártalanításukba„ nem törődtek azzal, hogy az üzemnek megfelelő tűzvé­delmi berendezések álljanak rendelkezésére.“ A nagytőkések ebben az időben mindent megtettek, hogy egyre erősödő népi demokráciánkat gáncsolják. Ez azonban nem sikerült nekik. Valóra váltak az Uj Dunántúl szeptember 17-én írt szavai: „Mentették a munkások a részvényesek gyárát, akiknek eszébe sem jutott, hogy akár csak egy tűzőrt állítsanak. A leégett gépgyár fel fog épülni! De ez a gyár azoké a munkáso­ké legyen, akik a verejtéktől csurgó arccal, a fecsken­dőtől tetőtől talpig vizesen, kormosán és átégett geren­dákat kerülve, életük kockáztatásával mentették mun­kahelyüket!“ A Sopiana Gépgyár a dolgozóké lelt. Rohamosan, máról holnapra épült lel. A szűk, sötét műhelyeket tá­gas, új, korszerű csarnok váltotta tel, kezdett megvál­tozni a dolgozók munkakörülménye. ■ 194'* rxtptemhvr ÍV'. Az egész ország népe lel­kesen sietett a kormányunk íelhívását teljesíteni. A Sopiana Gépgyárban is folyt a tervkölcsönjegyzés. A dolgozók emlékezetében még tisztán élt a régi műhe­lyek, a nehéz munkakörülmények emléke és a régi, hasz­nált gépek helyett jQ újakat szereltek válna kapni. 132.200 forintot jegyeztek, bízva abban, hogy ez sokszo­rosan megtérül nekik. Nem is kellett sokáig vúrniok. Az ötéves terv első évében a meglepetések sorozata érte őket. örömtől ragyogott a munkások arca, dicsekedve mondották a többi „vasasnak", amerre csak jártak: „Gyönyörű új gépeket kaptunk“ Ezt a mondatot egyre sürűbben ismételhették. Az év végén már öt darab új EU 175/1500 gyártmányú esztergapad állt a műhelyben, amelynek darabja 82 ezer forintba került. A tervköl- csünre jegyzett 132.200 lorint jól kamatozott már az első évben isi Tizennégy új korszerű géppel gyarapodott a nagy szerelőcsarnok, ami a jegyzett összegnek több, mint három és félszeresébe: 470.000 forintba került, Ezt eredményezte gépekben a dolgozók tervkölcsönre adott 132 200törni ia De a Sopiana.gépgyári dolgozók ugvan- ‘úgy, mint az ország többi munkásai, még ennél is töb­bet kaptak. Az élet megváltozott, szebbé, tartalmasabbá vált. Az ötéves terv második évében a fejlődés üteme egy­re gyorsult. Az új gépek egyre sűrűbben érkeztek a gyárba, felépült az új fürdő, az új iroda. A Sopiana- gyári dolgozók kölcsöne sokszorosan visszatérőit. Németh Gyula, a gyár DISZ-szervezelének titkára is új gépet kapott. A Szovjetunióból küldték. „Horizon­thál“ esztergapad. Mint a rossz emlékre, emlékszik visz- sza a régi gépére, amelyen csak nehéz, megfeszített mun­kával lehetett dolgozni. Boldogan beszél az új, a szov­jet gépről, amely gombnyomásra végez minden munkát. A dolgozók még ma is megállnak egy-egy pillanatra, gyönyörködnek az új esztergapadok munkájában és szin­te még most Is csodálatosnak tűnik az, ahogy dolgoznak rajta. Ksepfinr* da a .fordulatul- percenként és a for­gács elvi tv a válik le a megmunkált anyagról, a táfJi esz­tergapadokon ritkán lokozták a íordulatot száznál fel­jebb. Ezernyi és ezernyi példa mulatja a Sopiana Gépgyár­ban is, hogy a tervkölcsönre jegyzett forintok a dolgo­zók munkájának megkönnyítésére, szebb és boldogabb életük megteremtésére lettek fordítva. Az ötéves terv második évében 812 ezer torint ér­tékű új gépet kapott a gyár. Ezek a gépek, a rajtuk ké­szített munkák mezőgazdaságunk, iparunk fejlesztését, a béke megvédését segítik elő. A Sopiana Gépgyár dolgozói az ónba,, nem csak új gépekben, a 620.000 iorintos fürdő és irodaépületben kap­ták vissza a tervkölbsönre jegyzett forintjaikat, 1hanem a mostani tervkölcsönsorsoláskor is. Sokan vannak a dolgozók között, akik már nyeréményekbői visszakap­ták azt a pénzt, amit az államnak kölcsönöztek. 132.200 forint tervkölcsönt, 188.500 forint békeköl­csönt, összesen 320 700 forintot jegyeztek a gépgyár dol­gozói. Ennek az értéknek több, mint hatszorosát. 1 mil­lió 092 ezer 500 forintot kaptak vissza két év alatt. N'-rrr ér telt «■ a tűz óta Négy év alatt a dolgo­zók tulajdonában épüli, fejlődött korszerű gyárrá a So­piana. öntudatos dolgozók új gépeken végzik itt a mun­kát A fejlődés nem áll meg, tovább erősödünk Terve­ink nagyok, a béke ügyét 'szolgálták A Sopianában is úlabb szerelőcsarnok átképzösmöhely építkezését kez­dik meg. A dolgozók kölcsöne ez* a munkát segiti elő. MESTERFALVI GYULA

Next

/
Oldalképek
Tartalom