Dunántúli Napló, 1951. szeptember (8. évfolyam, 203-228. szám)

1951-09-02 / 204. szám

2 MfiPIO 1951 SZEPTEMBER 9 PÁR1 ÉS P ÁR TÉ Pn ÉS ★ A fftafólsáíM pártszervezet tag’^yíílése neu® töltötte be feladatát A taggyűlés a pártszervezetek éle­tében a legfontosabb esemény. Itt ér­tékelik ki a kommunisták az elmúlt hónapban elért eredményeiket és itt határoznak a pártszervezet előtt álló feladatok megoldásáról. Ahhoz, hogy a taggyűlés valóban betöltse ezt a feladatát, szükséges, hogy a pártszervezet titkára a beszámolójában pontosan el­mondja a tagságnak, milyen nun- Icát végeztek egy hónap alatt, hol kell a munkán javítani, milyen új feladatokat kell megoldani. A beftsámoJó © taggyűlés gerince, !A beszámoló a taggyűlés gerince, ezért komolyan kell rá készülni, min­den sorát a vezetőséggel alaposan átgondolva, tanulmányozni kell a szervezet munkáját, mérlegelni az előtte álló feladatokat. Ragoncsa elvtárs, a pécsi fűtőház párttitkára nem Így készült fel a be­számolójára. Órák alatt „oldotta" meg a beszámoló elkészítését. S Egyszerűen elővette a tavaly augusztusban elkészített referátu­mát, kijavította benne a közben r jelenőségüket vesztett számokat. így például az ötnapos kocsiforduló i helyett háromnapot írt be, gondolta: — „lényegében más változás úgysem történt egy év alatt." Ilyen lélektele- nül, bürokratikusán természete.’n ; nem lehet jól felkészülni taggyűlésre. A párttaggyűlés beszámolója nem számtani előadás, hol a tételek egy év óta változatlanok. Az ötször öt, már Róma alapításakor is huszonöt volt, de a fűtőházi kommunisták 1951. augusztusi taggvülésének más feladatokat kell megoldani, mint az 1,950. augusztusinak. Súlyos hiba. hogy lényegében a tavalyi beszámo­lót öltöztette Ragoncsa elvtárs az új számok köntösébe és mondta el a taggyűlésen. Ezen a taggyűlésen kellett volna a beszámolónak megmutatni, hogyan kell készülni a resetőség újjáválasstásdra, hogyan kell az előkészítő munkákat elvégezni, együttesen az őszi csúcs- forgalom gyes lebonyolításának a megszervezésével. Ragoncsa elvtárs ahelyett, hogv a bszámolójában ezt a két fontos fel­adatot egymással összekötötte volna, szétválasztotta. A tavalyi beszámolója alapján jórészt csak a csúcsforgalom­mal foglalkozott, de azzal is csak ál­talánosságokban. Arról, hojjy magának a pártszer- y vezetnek, a kommunistáknak mi­lyen feladatot jelent ennek a megszervezése, mindössze egy-két szóval beszélt. Ezen a taggyűlésen nem adott fel­adatokat sem a pártcsonortbizalmiak- nak, sem a népnevelőknek, az elő­adása jórészt abból állt: „Az ősz! csúcsforgalom lebonyolítása politikai feladat is, amit az ellenség elleni harcban lehet végrehajtani. A szta- hánovista munkamódszerek eisaját. tásával a kispolgári szokások legyő­zésével kell az újtípusű embert ki­nevelni." Ezzel szemben nem ismer­tette milyen feladatokat kell meg­oldani a háromnapos kocsifordulo megteremtéséért a kommunista moz­donyszemélyzetnek, mennyi irányvo­natot kell továbbítani, hogy sikerül­jön leszorítani három napra a fordu­lót. Ez hiányzott a beszámolóból, Hiányzott e mellett a vezetőségek újjáválasztására való előkészületek ismertetése is. Persze erről még any- nyit sem mondhatott Ragoncsa elv­társ, mint a csúcsforgalomról, meri tavaly augusztusban nem volt erről szó. Pedig ha alaposan készült volna, sokat beszélhetett volna erről.. - El­mondhatta volna, hogy éberen kell bőrűin esni, kiket választ a tagság vezetőnek. Ne­hogy ismét olyanok kerüljenek a pártszervezet vezetőségébe, mint Resztl Jenő és Rádi Sándor, akiket éppen most kellett eltávolítani a pártszervezet soraiból, mert bércsa­lást követtek eL Amikor őket magé választották, nem nézték meg alapo­san, ki az, akire felemelik a piros *agsági (könyvecskéjüket a választás­kor. Ennek nem szabad most is elő­fordulni, ezért minden fűtőházi kommunista felelős. Erről kellett volna Ragoncsa elv- társnak beszélni... Éppúgy mint a beszámoló, az elv­társak hozzászólásai sem az igazi, konkrét feladatokról beszéltek Mindössze két elvtárs vetette fel, tanulni kell a Resztl—Rádi-féle eset­ből, hogy me kerülhessenek többé ilyenek a vezetőségbe. Ennek a taggyűlésnek kellett volna a vezetőségválasztás előís- kolájának lenni Itt kellett volna legjobban kibontakozni a bírálat­nak, a kezdeményezésnek, új mnnkafal- ajánlásoknak. Sokkal magasabb szín­vonalú, harcosabb taggyűlésnek Kel­lett volna lennie, mint az egy évvei ezelőttinek. A titkár elvtárs nem ké­szült fel a beszámolójára, egy évvel ezelőtt elmondott referátumát ismé telte el, ezért nem tölthette be ez a taggyűlés az Igazi feladatát. A pécsi járási pártbizottság harca a begyűjtés győzelméért Ű.5 bányagépek, áj bányászlakások ötéves tervünk új létesítmények egész sorával segíti a bányászokat, hogy gondtalanul, egészségesen vé­gezhessék munkájukat. A bányamunka megkönnyítésére bányagépeket kap­nak. Több gépfajtát állítottak és áll. tanak majd üzembe az ötéves terv so­rán: szovjet gyártmányú Donbasss- kombájnt, az Ajtai Szilárd-Iéle liliputi iejtögépet, továbbá széníúró gépeket, rázócsúszdákat és kompresszorokat. Tervünk öt esztendeje alatt tizenki­lenc új bányaüzem nyílik meg. Már a hároméves tervben felépült 904 bá. nyászlakás, az ötéves terv első két esztendejében további 3328 bányászla­kás és 31 legényszálló épült. Versenyre hívjuk a íregádmindszenti állami gazdaság dolgozóit A kelemenligeti állami gazdaság fo. gatos és traktoros munkacsapata augusztus 29--én gyűlést tartott. A gyűlésen megbeszéltük az 1951—52. évi növénytermelésről szóló minisz­tertanács határozatát. Megbeszéltük azt, hogy őszi szántási és vetési mun­kák elvégzésére hívjuk ki a bogád- mindszenti állami gazdaság fogatos és traktoros munkacsapatát. Elhatározásunk abból született meg, hogy az őszi szántás és vetés határ­idő előtti elvégzésével a békét erő­sítjük. így akarunk válaszolni ellen­ségeinknek. A szántás és vetés gyors elvégzésével elérjük, hogy a jövő évi termésünk bőségesebben fizet még az ideinél is. Mindezek szemelöttartásával szo­cialista munkaversenyre hívjuk a bo- dádmindszenti állami gazdaság dol­gozóit, akik résztvesznek az őszi szántás, vetés munkálataiban. Vállal­juk, hogy a 100 hold ősziárpa veté­sünket a minisztertanács által kitű­zött határidő előtt egy nappal, tehát szeptember 14-én befejezzük. Vállal­juk még art is, hogy 200 hold búza­vetésűnket határidő előtt őt nappal, tehát október 15-ig befejezzük. Kérjük a bogádmindszentieket, hogy szervezzenek meg egy versenyellen­őrző bizottságot, aki minden héten eljön hozzánk és ellenőrzi a verseny állását. Egy ilyen ellenőrző-brigádot mi is elküldünk majd, hogy az ott el­végzett munkát és annak minőségét megvizsgálja. Az ellenőrző bizottság üzemi gyűlésen mondja el majd ta­pasztalatait, ugyanitt mondjanak majd javaslatot a munka megjavítására.. Kérjük a bogádmindszenti állami gazdaság vezetőségét, hogy velünk közösen készítsen egy versenyzászlót, amit a verseny győztese kapjon majd meg. Kérjük a bogádmindszentieket, hogy a versenyfelhívásunkat fogadják el. Elvtársi üdvözletünket küldjük minden dolgozónak. Sovány István Löffler József UB-titkár. I. számú helyettes. Kelemen Sándor Németh Sándor brigádvezető. kocsis ceoportv. A békearatásban a pécsi járás ver­senyben a többi járással, az elsők kö­zölt végzett az aratással. A bé- fcebegyüjtésben állandó «zívós felvilá. gosito munkával, az ellenség elleni fokozottabb harccal elértülj, hogy a versenyben a második helyen va­gyunk. A békebegyűjtés csatájában páru szervezeteinkre támaszkodva a tszcs-k voltak elsősorban példamutatóak. 22 régi tszcs közül 20 messze cúlieljesf- tette beadási kötelezettségét. ÖcsaTd 1750 mázsa gaboi-ut adott be C-jegyre és ezzel tervért 441 czáza.ékra telje­sítette. Öcsárd község, amely járá. surikban az első helyezést érte et 160 százalékra teljesítette egész évi kötelezettségét. Pártszervezeteink megfogadták sze- retetj vezérünk, Rákosi elwárs út­mutatását, hogy a kommunisták le­gyenek példamutatóak a termelőmun­kában, a helytállásban és az állami kötelezettségek teljesilesében. így tett Tésenybem Kovács István párttitkár elvtárs is, aki 170 százalék, ban teljesítette kötelezettségét. A sa­ját példájával győzte meg a többi párttagokat és népnevelőkeit aTról, hogy ők is példamutatóan teljesítsék beadási kötelezettségüket és úgy in dúljanak el felvilágosító munkára a faluba Ennek eredménye, hogv a községek között folyó versenyben az utóbbi napokban Téseny megelőzte Németi községet és a' járási verseny­ben a második helyezést érte él. Né­meti község délszláv dolgozó paraszt. | jai a begyűjtési harcban az első nap­ból kezdve az é'enjáró községek kö- j zött volt. Bors Ferenc párttitkár elv. ! társ 180 százalékra teljesítette beadá­si kötelezettségét. Az ő példáját kö. vette Szaláncsán György 11 holdas egyénileg dolgozó paraszt is, aki a békearatásban is élenjárva jó népne­velőmunkát végzett az aratás gyors befejezéséért. Jó munkájáért a párt- szervezet felvette tagjelöltnek. Beadá­sát 180 százalékra teljesítette és a hozzá beosztott tíz család között olyan felvilágosító munkát végzett, hogy mindegyik túl teljesítette köte­lezettségét. Járásunk területén a pártszerveze­teink a békebegyüjtés; héten érték el a legmagasabb eredményeket. Ezen a héten mindé,, két napban népnevelő­értek ez'-etet tartottak, ahol a pártitit- kár elvtársak ismertették a népneve­lőkkel a helyi tanácsok által elkészí­tett kimutatás alapján, hogy melyik dolgozó parasztnál mennyi felesleg van, hogy kik azok, akik törvényes köta'iezettségüknek még nem tettek eleget. Egy.egy ilyen népnevelő-érte­kezlet után újabb eredmények szület­tek., Olyan versenyszellem községeink között még nem alakult ki, mintami­lyen most van. Németi és Bostn, Té­seny és Baksa egymásközt folyó ver­senyének eredménye, hogy mindegyik község túlteljesítette beadási tervét. Mikor a németiek tudomást szereztek arról, hogy néhány százalékkal elé­jük került Bosta. azonnal rákapcsol­tak és tíz százalékkal mentek előre egy nap alatt. Ezzel ©’kerülték a bos­tal dolgozókat. Több ideig Bak^a Té­seny előtt járt, majd később Téseny behozta Baksát és ma a járásunkban a második helyezést érte el. A verseny nyilvánosságát a verseny- táblákon, békebegyüjtésj híradón és a járási tanács által kiadott begyűjtési versenyhíradón keresztül biztosítottuk. A dinnyeberki tanácselnök, Horváth Géza elvtárs elbeszélgetett azzal, aki elcsépelt, arról, hogyan fizetett a ga­bonája, milyen volt a termésátlaga. Elmondotta, hogy milyen kedvezmé­nyeket kap a dolgozó paraszt, ha C. jegyre beadja felesleges terményéi. A békebegyüjtés csatája megmutat­va, hogy melyik területen vagyunk gyengébbek. Az egerági párttitkár elv- társnő, aki maga is az ellenség uszá­lyába került, elhitte a kulákoknak azt a rémmeséjét, hogy a begyűjtési terv teljesíthetetlen. Hasonló a romonyai pártszervezet titkárának példája is. A pécsi járás területén többször is felütötte fejét a kulákoknak, a kleri­kális reakciónak, a Tito-banda ügynö­keinek az a híresztelése, hogy „nem termett annyi, hogy a beadást teljesí. teni tehessen," Járási pártbizottságunk idejében visszaverte ezt a nézetet és leleplezte azokai, akik az ellenség hangjának terjesztésével, vagy szahotálással akar­ták akadályozni a begyűjtést- Mint Aranyosgadány községben Tóth Péter 18 holdas kulákot, aki vizes gaboná­ját nem szárította meg, hanem zárt helyiségben úgy helyezte el, hogy a 30 mázsa búza megpenészésedelt, tönkrement. Járási pártbizottságunk minden nap tájékozta: ásít kért a község begyűjtési eredményeiről. A pártbizottság tagjai és politikai munkatársai a begyűjtési munkák idején egy-egy hétre egy te­rület felelősei leMek, ahol segítséget nyújtottak a pártszervezetnek ahhoz, hogy helyesen alkalmazzák a népne- velőmunkát, a jó tapasztalatokat. Járási pártbizottságunk munkamód­szere a békebegyüjtés csatájában je. lentősen megjavult. És miután kiad­tuk pártszervezeteinik felé a jó tapasz­talatokat, amelyeket javasoltunk, hogy hajtsanak végre, az időnk nagyobb részét az ellenőrzésre fordítottuk. Az elleriörzésen keresztül adtunk egyben segítséget a párttitkár eivtársaknak és a pártszervezeteknek ahhoz, hogy a feladatot sikeresen tudjuk végrehaj­tani. Munkamódszerünkben hiba volt, amire csak később jöttünk rá, hogy ne általában a járás minden községe felé adjunk segítséget, hanem elsősor­ban a lemaradt községekben. Erre a hibánkra a Megyei Pártbizottság mu­tatott rá és az utóbbi időben már azoknak a községeknek adtunk na­gyobb segítség©!, ahol nagyobb volt a lemaradás. Most pedig az a feladatunk, hogy azokban a községekben alkossunk súlypontot a begyűjtésben, ahol az el. csépelt mennyiség és a beadott meny- nyiség között nagy az aránytalanság. Ezeken a helyeken j)ártbizottságunk és járási tanácsunk az ellenőrzésen keresztül ad legtöbb segítséget. Tovább javítjuk eredményünket minden erőnkkel azon leszünk, hogy győze­lemre vigyük a begyűjtést Földvári János Pécsi járási párttitkár. Pernecber Antalt sokan ismerik Ist- ván-aknán. Az öregek is, meg a fiata­lok is. Mintegy harminc éve száll le a föld mélyére, hogy megvívja a har­cát a természettel, a szénért. Per- necker Antal bányász. Ahogy mond­ják, — izfg-vérig. Bányász volt az ap­ja, a nagyapja, talán még a dédapja is. bányász a fia is. Még ezernyolcszázegynéhányat írtak, amikor nagyapja a szászvári bányában már vájár volt, a századfordulón, az 1900-as évek eleién j>edig már az apja is az lett a DGT-nél a Rücker-aknán. Pemeokcr Antal ekkor már „nagy" gyerek volt Már a negyedik éve élt a somogyi bányászkolónián. Kerekrenyi- tott szemmel hallgatta apja, meg a többi idős bányász meséli, hogyan gyűrték maguk alá a természet vad erejét, egy szál csákánnyal a pislákoló bányászlámpa fényében, és hogyan küzdöttek az igazi ellenség, a DGT urainak mesterkedéseivel szemben. Hal­lotta a keménykötésű bányászok elke­seredett hangját, amikor bevezették, hogy addig nem szállhattak ki, míg az előre kiszabott munkát ei nem végez­ték. megtanulta, mit jelent az a szó: sztrájk. Amire 12 éves lett, már hatá­rozott: bányász lesz. Úgy fejti majd a fekete szenet, mint a többi kérgeskezü bányász. 1917-ben aztán egyik nap már ő is felkapaszkodott a meredek kaptatón Rückner-akna felé. Ettől a naptól kezdve számítja magát bányász­nak. Először csak napszinten dolgozott, két évig, azután került le a mélybe, a csillogó szén birodalmába. — Amikor először leszálltam az apámmal, meg Istvánnal, a bátyámmal, •— szedegeti elő a jó harminc év előtti élményeket Pcmecker Antal.— nem keltett Izgalmat bennem a bánya. Sö­tétség terpeszkedett a vágatokbon, fej­tésekben. A vájárok hátáról kis pa­Cserébe kapja az ország megbecsülését tokokban folyt az. izzadtság, a csáká­nyuk meg-megvillanó vasának ütése nyomán dőlt a szén, a csillék pedig zö­rögve szállították az akna felé, így lett bányász Pernecker Antalból. Harcos, aki nem riad meg a veszedel­mektől, sem a bányabárók üvöltő szol­gáitól. 1919-től 1937-ig sok szenet el­füstöltek a gyárak kéményei, a hajók, a mozdonyok. Közben megindult a szállítás István-aknán is. Ott lett se­gédvájár Pernecker Antal, sokévi csil- lásség után. A bánya korlátlan hatal­mú kiskirályai egyre több munkát kö­veteltek, egyre több pénzt kívánt a DGT puha bőrfoteljeiben tespedő fő- részvényesek és igazgató urak zsebe, de a bányászkolóniák kis lakásainak az asztalára egyre kevesebb és keve­sebb került. Mindig jobban gyűlt a keserűség ezekben az otthonokban, aztán egyszer megtelt a pohár. Nem lehetett tovább bírni a nyomort, nem nézhették az éhező családot, a rongyos, 6Író gyere­keket. Harcba indultak a nagyobb fa­lat kenyérért, a több bérért az urak ellen. Nagy harc volt ez, kegyetlen harc. Minden régi bányász emlékezeté­ben ott él kitörölhetetlenül. az 1937-es év emléke. Pernecker Antal sem fe­lejti el soha. — A föld a-nlt :ztráikolt.ak étien, szomjan a barátaink, a szomszédok in­nét a telepről is. Itt körül az erdőben kakast oltások őriztek bennünket Ist­ván bátyámat hajkurászták itt, hálunk is. Emlékszem rá — idézi vissza em lékeit Pernecker elvtárs —, hányszor kellett az életünket kockáztatnunk, hogy a guritokon keresztül élelmet tud­junk a föld old juttatni. Még Utón ha egy napig áll a sztrájk, győzünk. Ek­kor az utolsó nap jött ide az a vér­cseszájú Payer. Szónokolt, hogy a va- sasiak már felvették a munkát., meg­kapták követelésüket, nincs értelme itt sem a további sztrájknak. Akkor jöt­tünk rá, milyen aljas módon becsapott bennünket, am;kor már elment. Azután jött a csertetői vérengzés, amit soha soha el nem felejthetek. Amikor meg­indult Vasasról az elkeseredett, harcol­ni vágyó bányászok áradata be Pécs feléi, mi is mentünk velük a bátyámmal, és még sokan mások is jöttek innét a telepről. Amikor a szabolcsi temető­höz értünk, ott szólítottak fel a ka­kastollasok: „Kotródjatok vissza, csür- he népség!" Mi csak mentünk, rettene­tes erő volt bennünk. Már majdnem eltapostuk őket, amikor tűz csapott ki a puskájukból. Hegedűs elvtárs ott, azonnyomban meghalt. Féltig, aki mel­lettem ment. összerogyott, ö is ott vér­zett el a Gsertetőn. Rettenetes volt! Szétvertek bennünket Pernecker Istvánt azonnal kidobták a bányából, a „bujtogat* vörös“ ré. gén szálka volt mér a „főnökség" sze­mében. Antal az öccse még három hónapig járt „schichtre“ a sztrájk után. a bánya és a s-zén nem lett hűt­len a bányászokhoz. A fejtések sötét­jében új tervek születtek, a szén, a bánya szinte súgta: bosszuljátok meg kársaitokat, ti vagytok az erősebbek.. A terveket szövögették. Készü­lődtek Egyik nap azonban Jakab Jó­zsef műszakmester, az Is*ván-akna hírhedt „házlatyaúrislene". magához hivatta Kill (2) Andrást, — aid most a komlói Kossuth-aknán vájár, — és • Hatol Ponoeckert „Na, mákvliúgok — üvöltött rájuk, — holnap már ne találkozzunk! Nem kell maguknak már schichtre jönnil Lázadókra nincs semmi szükségünk. Mehetnek. Azt el ne felejtsék — ordított rájuk az ajtó­ból, — ha a DGT területén meglátom magukat, csendőrkézre kerülnek Így kerültek ki sokan, a legjobbak közül a bányából az utcára. Elszakí­tották őket a bányától. Kivették a kezükből a lámpát, a csákány nyelét, amit már annyira megszoktak, el. tiltották őket a fejtések közeléből is, aho^á vágyódtak, ami az életük volt. Ezután már a Pernecker-csa’ád la­kásába is ott kísértett a munkanélkü­liség réme. Fél évig semmi munka. Az asszony hol kapálni járt, hol meg a hirdi kendergyárba, hogy legalább a két kicsi gyereket megmentse az éhhaláltól. A bányától elüldözött bányászt nem fogadták fel sehol. Legtöbb he­lyen azzal fogadták: „Hm. A DGT.töl kidobták? Sajnos, nem alkalmazhat­juk." Négy évig dolgozott kőművesek melilett, napszámba,, a kőbányában, postás volt Somogybán. Nem volt a régi ember. Kínlódott Láthatatlan szálaival húzta, vonzotta maga felé a szénbánya. Csak a síró gyermekei tartották vissza attól, hogy külföldre szökjön, hogy bányában dolgozhas­son. 1941-ben. amikor már a hazaáru­ló bitangoknak szükségük volt a szén. re, akkor tudott csak ismét bányába menni. Komlóra került. Itt lett 20 évi bányamunka után vájár. Mindennap 3 órát gyalogolt Somogyból oda és vlesza a munkáért, a komlói bányá­ban akkor már Kovács atázsdos „úr“,/ katonai parancsnok, meg SzéH főtaná­csos „úr“ volt a bánya két főfejese. Kovács százados ha lehet, még a DGT urainál Is nagyobb zsarnok volt. Kő- J zel húsz jó bányászt vitetett el a nmn- kaitáborok mozgó vesztőhelyeire, ahon nét egy sem tért vissza közülük. A bűnük: „szabotázs“. Ecjy műszakmu- lasztás: „szabotázs" A büntetés 3—4 nap elzárás és megszámlálhatatlan csendőrpofon, verés. Ilyen „módsze­rekkel vezette“ a bányát a „parancs­nok úr.“ Rab volt a bánya, csendőrszuro- nyok őrizték a bányászokat. Ennek a rabságnak azok a vöröscsillagos sapkás szovjet katonák vetettek vé. get, akik 1944 telén Pécsről is, Kom­lóról is, elűzték a bánya urait, akik boldogan ölelkeztek a fekete bányá­szokkal az akna előtt. Ekkor jött vissza ismét 27 társával együtt Pernecker Antal is az István aknához, az ö aknájukhoz, ami most már valóban az övék volt. Azóla is mindennap fe'ballag a somogyi dombon István-aknára mű­szakra. Nem adná semmiért a bányát, az ő bányáját, pedig most már nem fiatal és kaphatna már más munkát, ígértek már neki De nem. Nem kell. Épp most hagyná el a bányát, amikor annyi sok harc után az övék lett és minden nap szebb és szebb a bányász munkája, élete. Mert szép a bányás«- é’et. Most szép Mindennap szembe­száll a természettel, fegyverével, a lég-kalapáccsal kiharcolja tőle a sze­net, a7 ország iparának a kenyerét. Cserébe kapja a dolgozó nép megbt. csülését, ami az ország minden sarká­ból száll Tatabányára, Dorogra és ox István-akna Jelé is. Carnes PA ;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom