Dunántúli Napló, 1951. szeptember (8. évfolyam, 203-228. szám)

1951-09-09 / 210. szám

N Ä P LO mt SZEPTEMBER » TANULOK ÉS BIZTOS, HOGY SIKERÜL Barkó Rózsa ott. ült az ünnepélyes tanévnyitón a többi .pedagógiai főis­kolással' együtt. ö üs • hallgatta a mi­nisztériumi kiküldöttnek1 és. a főisko­la igázgátójának. buzdító, lelkesítő Szavait. Azonban nem tudott teljes szívvel, teljes, lélekkel figyelni. Ál, íandóan av járt az eszében: ­— Vájjon megállom-e a helyemet? Megállom-e a helyemet érettségi nél­kül? ' * Barkó Rózsa már akkor ' '‘szerette a könyveket, mikor apja a felszabadulás előtt a ..Thomraen.aknán1 * fejtette a. szenet. Kormosán; szenesen, hqi'tfáradtan jött haza apja.mindig a, bányából, hiszen a tőkés vállalat kevés pihenőt, sem­mi üdülést sem biztosított a .föld mé­lyében dolgozók számára. Kormosán és szenesen jött haza.apja, de mosdás után mindig elővette és olvasgatta a dugott., tiltott könyvelt „A Szovjet­unió történeté“xt. ,v: A'kilencéves Rózsa is beleolvasga­tott' ebbe a féltett- könyvbe, melyben a bányászokról is szó..esett — otíyan bányászókról, akik nem heti 14—15 pengő, éhbért, hanem munkájuknak megfelelő fizetést kaptak. Szó volt ebben a könyvben á bányászok gyér. mekeiröl is, akik nem ha-pszámoskod- tak száraz kenyérért, mint Rózsa, ha. nem iskolába, majd főiskolába jár­tak. ■ •• * ■ Aztán egyszer csak nem kellett már dugrjosnd a könyvet. Szabad élet jött hazánkba, js, kirakatokba is kikerült a Szovjetunió története, kikerült mel. lé a Párltörtériet, Rákosi Mátyás be­szédei és még sok .sok más könyv, melyeket csak befüggönyözött abla­kok mögött olvastak a dolgozat ad­dig, amíg a szovjet csapatok meg­hoztál; szabadságunkat. Barkó Rózsa továbbra is napszám­ba járt, de közben olvasott. Az anya után Zója önéletrajzát olvasta el és minden elolvasott szovjet könyv, minden orosz mestermű olvasása után vágyakozva mondta: — De szép is lehet ez eredetiben, oroszul! * \ forint megszületése után szebb tett az életük Barkóéinak. Megkere­sett már 1000—1200 forintot is az öreg vájár,1 könnyebb Sóra Tétt lányának i$. yVzogban .a tőkés bimyába^ tönk­rement 'tüdő nem sokáig bírta-a‘ mijfrií kát: nyugdíjazni kellett a 'szjuls&iis. ban szenvedő Barkó Jánost. L'ánya közben gyors-, és gépírást, tanult, az­tán elhelyezkedett legjobb barátaihoz, á könyvekhez közel, A Könyvterjesz­tő'.VálCial^triúÉ nqm Csak eladta • a könyveket Barkó Rózsa, de olvasta is. Még több szovjet könyvet olvasott, mint. eddig és még jobban vágyott megtanulni a szovjet írófe nyelvét, mint eddig. Sokszor, nyúlt már a. nyelvkönyv felé, hogy elkezdi magánosán a ta­nulást, Aztán félúton megállt a keze. — Nem, hátha rosszul tanulom meg a szavakat, vagy a kiejtést... In­kább várok!, Meg jó volna nem csak tanulni, hanem úgy tanulni, hogy ké­sőbb tanítani is tudjak, Hiszep olyan sokan meg szeretnének ismerkedni ezzel a Csodálatosan lágy, zenélő, me­sélő nyelvvel.... * Egy héttel ezelőtt Barkó Rózsa felemelte a telefonkagylót és feltár­csázta a Pedagógiai Főiskolát. Szó. kolszky elvtársat, az igazgatót kérte. — Lehet még jelentkezni /elvétel­re? — kérdezte és várta a. választ. > Lehet,, de sürgősen adja be a ké­relmét, önéletrajzával együtt — jött a válasz a drót másik végéről. ' —r De... De nékem nincs érettsé­gim! —Az sem baj. Majd a* felvételnél eldől, hogv megfelelje, a minisztéri­umban pedig , eldöntik: felvehetjük-e. Siessen, írja meg a'kérvényt és adja be! , Barkó Rózsa sokáig tartotta még kozében a hallgatót. Aztán óvatosan (etette a villára, tollat és tintát vett élő. írni kezdett, önéletrajzot irt és felvételi kérelmét. : A vá'asz hamar megjött a minisz­tériumból,­a felvétel is sikerült. Az aggodalom aizőnban csak ekkor ébredt fel Barkó Rózsában igazán: — Meg tuäom-e állni majd a he­lyemet a főiskolán, a tanultabbak között? A minisztériumi kiküldött beszélt a felvételin:. — A tanulmányi színvonal emelé­se, a folyamatos tanulásba való átté­rés a legfontosabb feladat számo­tokra ... — Hozzám is beszél — gondolta Barkó Rózsa főiskolai hallgató, hoz­zám is beszél, csak én nem tudom, eleget tudok-e tenni a követelmé­nyeknek, végre tudom-e hajtani a feladatokat... — A folyamatos tanulás — folyta- ta a minisztériumi elvtárs, — meg­könnyíti a feladatok végrehajtását, megkönnyíti a tanulást, kiküszöbölia rohammunkát az iskola életéből... i — Megpróbálom, talán sikerül, — válaszolt gondolatban Barkó Rózsa, aztán megtapsolta -a kiküldöttet, alti sok sikert kívánt a főiskolásoknak, neki is. .Azután az igazgató állt fel szólásra. Bankó Rózsa Szokolszky elvtérs be­széde alatt már nyugodlabb volt. mint kezdetben. Egyre kevesebbet gondolt magára, egyre többet az' iskolára, az orosz szakra, a tanulás, a tudás örö­meire. Együtt büszkélkedett Szokol- szkv elvtárssal, mikor az kijelentette: — Iskolánk alapításakor hallgató­ink létszáma 120 volt. A következő évben ez a szám már 230-ra eme'ke. dett. Az elmúlt .tanévben 300 hallga­tó tanult a főiskolán, ebben az év-’ ben pedig 650 hallgató iratkozott be... — Ez aztán fejlődés! Hatalmas in­tézet a’mi iskolánk!sóhajtotta Bar­ka Rózsa és ismét odafigyelt, mert az igazgató befejező szavait mondta: — Munkánkat jól fogjak végezni. ha él bennünk a hazaszeretet, ha 'él bennünk a népünk iránti szeretet, ha él bennünk a Szovjetunió és a Párt iránti szeretet. — Tanulok, és biztos, hogy sikerül — határozta el magát Barkó Rózsa.­G. L. Kónya Lajos: TAVASZI UTAZÁS (Szépirodalmi Könyvkiadó) Ebben a versciklusban dolgozta fel Kónya Németországban szerzett be­nyomásait, élményeit. Rendkívül sze­rencsés hangütést, talált: noha kötetre elején azon a hangon szólal meg, melyet nálunk, magyaroknál tqrjp- nelmi hagyományaink és a náci él. nypmás élményei indokolttá tesznek, később az új Németország demokrati­kus harca feloldja és szeretetté .vál­toztatja ezt a gyűlöletet, . A költő végigvezet bennünket azo. •kon a helyeken, ahol megfordult, megismerjük a német kultuszminipz- temöt, sétálunk Weimárban, Götjie otthonában, Potsáamban, ott, ahol Sztálin volt. — A múlt keserűsége, a biztató jelen, s a reményteli Jövő kap helyet a kis kötetben. Ez a szerencsés és őszinte motívum .biztosítja'elsősorban a ciklus cikerét. Egyes versei ’nem annyira a valóság ■ mélyebb, élesebb rajzát adják, • mint ■ aT új Németország politikai, gazda­sági eredményei 1. problémáit. Do .Kó­nya szerencsés lírizmusa és formai színvonala ezeket a részeket is köl- itészetté emeli, úgy, hogy az egész' .kötet, témajlag és formailag is gazda­godása költészetünknek. MEGKEZDŐDTEK A KÖNYVNAPOK Megkezdődtek a Könyvnapok. Dolgozóink már .a könyvsátiak megnyi­tásának első perceiben nagy érdeklődéssel vették körül azokat és a sát­rak kiszolgálóinak gyakran kellett „erősítéséit“ szaladgálniok a könyves­boltokba. ■ , ■ ■ ■ > . Az üzemi könyvsátrakban tulajdonképpen csak hétfőn kezdődik meg az igazi forgalom, de a kezdeti, jelek is már arra mutatnak, hogy ez a for­galom igen szép lesz. Az OSZH és a Nemzeti Bank könyvsátrában például 218 könyv fogyott el szinte percek alatt, q Vízmüveknél Rideg Sándor felolvasása után csak úgy kapkodták a dolgozók a könyveket, a komlói bányászsátorban pedig a délutáni nyitás után egy órával már 1600 forint­értékű könyv cserélt gazdát. Ezen az eredményen is túltett a komlói altg- róépítkezés, melynek dolgozói a' sátor valamennyi könyvét felvásárolták. - Azsájev, Babajevszkij,'Sztálin rövid életrajza — ezek voltak Komlón a legkeresettebb könyvek, a. magyar írók, költők közül leginkább Kónya Lajos, Kamjén István könyvei fogytak. A szombat^déhíláni. órákban Rideg Sándor és Kónya Lajos kimentek az ötéves terv városába, hogy megismer­kedjenek bányászolvasóikkal, hogy bányászaink őket .is megismerjék, ' A fővárosi yendégírók, valamint a Pécsre érkezett cseh írók a köpyy- napolc ideje alatt vidéki községeinket is felkeresik. Fahlsj dolgozóink még­is érdemlik ezeket a látogatásokat, hiszen a tervezett fő hely‘helyett szíttá te valamennyi íalubán állítottak a dolgozók egyszerűségükben is megkapó, szeretettel díszített köhyvsátrakat. A „Gáruló, Könyvesbolt“ is. jnoSt, tó Könyvnapok idején látogatja megyénk íhlvait és bangosbeszélím ■ keresztül ismerteti az egyes könyveket, a könyvek íróit. Földeák János és Tamási Lajos, a városi könyv sátrakban- tartózkodtak: a szombati napon. Szeretettel vették körül dolgozóink a. neves magyar írókat, éppén olyan szeretettel, mintamilyen szívesen vásárolják\és Jót-, gqtják könyveiket is. * A Baranyamegyei Filmhét sifceré A Baranyamegyei Filmhét szeptem­ber hetedikével végétért. Hatalmas si­ker, felt nézek kísérték a Filmhét min­den egyes filmjét, A filmszínházakból távozó dolgozók nyilatkozatai igazol­ták azt, hogy a haladó film mennyire közel került már dolgozó népünkhöz. Minden szónál szebben beszélnek azon­ban azok a számok, melyek a Filmhét egyes filmjeinek látogatottságáról szól­nak. A Boldog nyár, Gyarmat a löld alatt és Dalolva szép az élet című filmek egyedül Pécsett 21.000 nézőt hívtak a filmszínházakba, A Teljes gőzzel előre cimií vasutasfilmet egyetlen este 1.200 vasutas látta. A Gyarmat a föld alatt című filmnek már bemutató előadását is zsúfolt ház gyönyörködte végig s az utána következő anketon a sok ér tekes felszólalás között egy dolgozó így beszélt: — Úgy éreztem, hogy nem filmet nézek, hanem magát az életet. A vész gon nem színészek mozognak, hanem mi vagyunk, mi beszélünk, mP cselek­szünk, mi, u dolgozó nép. A Baranyamegyei Filmhét sikerét természetesen elsősorban dolgozóink kulíúrszomja, a haladó film iránt meg­nyilvánuló általános érdeklődés hozta meg. De sokban segítette a sikert a Párt, a tanácsok cs - a fö megszervezi­tek' támogatása is. Üzemeink is kivették részüket a munkából: a Magasépítési Vállalat, a Poroe!lángyár,-és a Bőrgyár pécsi filmszínházainkat dekorálták, áz előcsarnokokban szép kiálliíáSokst rendezlek, amelyeken termelési 'erefd'- ménycikét, kiváló' munkásaikat, sztaha­novistáikat ismertették. Áz>;i Állami Áruház, Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat'. Ruházati Bolt, a Szigetvári Ruházati Bolt és még sok más vállala­tunk szcbbnól-szebb ' fil-mkirákateí/at készítettek, míg községeinkben a Nép-, boltok, szövetkezeti boltik kapcsolód-, lak bele a Filmhét népszerűsítéséníjk. munkájába. Különösen szép eredmények' szil-' lettek meg Mohácson. Dünaszcküsőnj. Beremendcn, Szent tőrincen, ahol a mo­zik Várakozáson jóval felüli látogatott* ságot értek el. Általában, megyei ín- szonyldban valamennyi-mozi túlhalad­ta szokásos forgalmát. í,M(í- dolgozni és, müvcl$dn,i \e-gyclje­lent“' —j mondotta Révai teív társ?-'-lét: Pártkpngresszuson és a Filmhét sikere azt mutatta, hogy dolgozóink megér- telték Pártunk szaval, hogy dolgozóink szakképzett, műveli emberekké akarják magukat nevelni. DUMAS PROFESSZOR írta:ILJA • A ..Kilencedik hullám" című regény, amelyen most dolgozom, a ..Vi­har" folytatása. Cselekménye a Szov/et unióban. Franciaországban, az Egye­sült Államokban, Németországban és Csehszlovákiában játszódik. A „Kilen­cedik hullám'-ban a „Vihar" alakjai tűnnek fel, de mellettük szerepelnek más hősök is. A cselekmény 1948 nyarán kezdődik és egészen napjainkig húzódik. A ■Kilencedik hullám” a háború és a -bé ke erőinek harcáról szól. ILJA ERENBURG. vörös. Nézzétek át mégegyszer a pogy- gyászát, ezt jól szemmel kell tartani." A. repülőtéren Dumast két ame­rikai fogadta. Azt gondolta, hegy ifjú tudósok, s Müller professzor munkái ról kezdett beszélni nekik. A.z ameri- kA.uk elmosolyodtak.. Az egyikről ki­derült. hegy- újságíró, a másikról pe­dig, hogy, a szűcsipari szövetség titká­ra'. Dumas azt mondta,: — De hiszen engem a kartársaim hívlak mag... ' * Az újságíró zavarba jött:­— Adams professzor gyengélkedik. De holnap reggel fel fogja keresni önt. A szíics alig észrevehetően elmoso- lyodoü: — Az újságok sajtókampányt kezd­tek Ön ellen, azt írjál«, hogy Ön kom­munista és Adaths professzor, hogy úgy mondjam, hivatalos tisztséget' tölt bé. önt úgylátszik meglepi, hogy eb jöt­tem ki a fogadtatására? Én a ..Béke barátai ligájának" egyik szervezője va­gyok. Azt akarjuk, hogv ön felszólal­jon New-Yorkban, A Madison square az egyik legnagyobb előadóterem, de meglátja;- 'hogy meg fdgjuk tölteni. Adams professzor tartózkodik ezektől a dolgoktól, de;a mi ..ligánkban' benn' .vanvan Mickley. kémiaprofesszor, több pap., tanító és örvös .Nem, politizálunk, — de ez emberek békéi akarnak ... Amikor az újságíró egy píUana'l'a odébb ment. a szűcs súgva azt mondta:' Én is kommunista vagyok. Nálunk ez igen nehéz.. Megszoríthatom n kezel?... Adams professzor valóban eljött a szállodába. Dumas eltntmdte neki es"- 'tót a'balyégzelÜ kérdőívvel; .együtt ne­T)uma.s professzor, a kiváló fran- eia tudós és bé^eharros az Egye­sült Államokba érkezik. A hábo­rús gyújtogatok helytelenítik, hogy beutazását megengedték, de most már nem találnak más kiutat, mint 'hogy a sajtó útján tegyék lehetet­lenné. Law szenátor ráveszi az ' egyik cinikus bértollimkot, hogy rágalmazó cikkel koholjon Dumas > < professzorról.- A cikk incg Is je­lenik. Adams amerikai professzor kötelességének érzi, hogy kimutas­sa szándékát a minősíthetetlen el­járás jóvátételére és fogadást akar . rendezni Dumas tiszteletére. Du­mas repülőgépe közben megérke­zik Amerikába.-» A balszerencse sorozat már a repülőgépen megkezdődött. Dumas gyönyörködött a tengerparti városok­ban —, amelyek felülről kőligettltnok látszottak, -— amikor a stewardess pa­pírlapot nyújtóit át neki: ,,Kérjük ki­tölteni a kérdőívet." Dumas gondosan beírta nevét, születési helyét és dátu­mát, állampolgárságát. majd egy ,74/" feliratú rovat következett. Elmosolyo­dott ős egész értekezést írt be a faj .fogalom önkényen használatáról. Az­tán összegyűrte, a papirost: ..Miért tö rom mágápiat, rtiaid valami félmüvclt ,detektív fogja elolvasni“... Zavartan ■másik űrlapot kért, a leánytól: „.Vélet­lenül pacát csináltam ..Kitöltötte az összes rovatokat. <1:: a .Jaj" kérdésre . nem .válaszolt. A repülőterén két óra Hosszat feltartották: a rendőrök talál­gatták,' hogy a francia 'miért nem akar­jabeírni, hogy fehér-e, vagy' fekete. • míg a főnökük lei nem derítette: „Ez vettek rajta. Adams azt mondta: — Tudatlan emberek! Ismerhetnék az Ön nevét. Ma mondtam a riporterek­nek, hogy az Ön érkezése megtisztelte­tés Amerikára nézve. — Nohát, Ön igazán túloz. De ami a négereket illeti, valamit nem érlek. Ez olyan, mint a németeknél... Érde­kes, mivel világítja meg ön ezt a ma­gatartást? — Erre nehéz válaszolni: túlságosan bonyolult kérdés. Ezt rendszerint a néger lakosság alacsony kultúrszínvo- nalával magyarázzák. _ —7 De hiszent ezt a színvonalat mes­terségesen tartják ilyen alacsonyan. Ön éppen olyan jól tudja, mint -én, hogy a hiba nem a négerek koponyájában, hanem a társadalmi egyenlőtlenségük­ben van. — Én személy szerint egyetértenék ön tied. de minden népnek megvannak a maga gyengeségei és nem könnyű el oszlatni az előítéleteket ... Ha szétnéz egy kissé a mi életünkben, meg fogja látni, hogy a tudománynak nálunk szá­mos privilégiuma van: pénzt adnak rá éspedig bőségesen, nem punaszkodha- tom a munkakörülményekre, — gvo- nyörü előadótermek, könyvtárak, kü­lönleges intézetek vannak. — csak nem mindig’hallgatnak meg bennünket... Az Amerikai Légió fasiszta ter­roristái merényletet .szeeveznek Du. • mus ellen. A professzorunk azon­ban a provokáció ellenére .sikerűi eljutnia Mickley Inda dó tudós kí­séretében a tiszteletére rendezett taékrgynlésrc. Amikor DuniS6 belépett a terembe, Micldéy professzor már beszélt: Valami semmirekellő megtámadta a mi tiszteletreméltó vendégünket. És akkor a tömegből előtört egy egyszerű amerikai és megvédelmczt.c Dumas pro­fesszort, .Bravó!" — kiáltások hallatszottak. — Szégyenkeznem kell Amerikáért, Mondotta Mickley, —- Szeretem a ha­zámét, hegyeit és: folyóíf. városait cs ais fstmlait, szeretem az egyszerű ame­rikaiak jólelküségét. becsületességét, bátorságát. De ki adja ki magát né­pink képviselőjének? Az oslóira és szervezett emberek kis csapata. Pedig nem igaz! A nép itt van!... Az óriási amlitheátrum helyeslőin felzúgott.' „llgy van!" — Én nem vagyok kommunista, sem haladópárti, minderltor tartózkodjam a politizálástól. D<‘ gyűlölöm a hábo­rút! Mi hozott ma ide bennünket? Nem akarunk háborúskodni és nem fogunk háborúskodni. Nem hiszünk a csirke- fogúknak, bármilyen tisztséget foglal­janak is el. De hiseünk a népben, szi­vében és értelmében. Egy néger lépett a szószékre. Gyer­mekesen mosolygott, de arcán gyöngyö­zött a veríték. A háború -Idején azt mondták nekünk, hogy mi jó ainerikaiak va­gyunk. Most üldöznek, mcglincsclnck, rjpusztilqnak bennünket. Jacíisonbon David Harrison néger felakasztotta ma­gát. Most azután nyomoznak: ki jut­tatott be hozzá kötelet a' börtönbe? De miért nem kérdezik azt, hogy ki .az, aki öngyilkosságba kergette? Law szenátor azV mondja, hogy har­colni kell a szabadságért. De hol van rabság, ha nem nálunk, Amerikában? Nekünk nem háború kell, hanem béke. Azután Mac Hill lelkész szólalt fel. Biztosan, beszélt, mint tapasztalt szó­nok. — Jártam a hadsereggel az Elbánál. találkotlam oroszokkal. Ök ugyan­olyan emberek, mint mi. Persze nekik más eszméik vannak, de „ok ez a leg­borzalmasabb háborúra? A keresztény ember, tudom, meg is hal a hitéért, de azért nem szabad mást, megölni, mert neki más hite van. Drága barátaim, mentsük meg ne csak városainkat, gyer- fnekeinkcl, hanem lelkünket isi Utolsónak Duma® szólalt fel: Én nem vagyok könyvmoly, de sok éven át ültem könyveli közöli. Az én szakmám —- áz ember származása. Az embriológusok megállapították, hogy őseink egykor fákon éltek és nem tudtak kcllábon járni. Miért beszélek én most erről? Azért, mert van hala­dás, s az embereket nem lehet újból Xisszukergelni a Iákra. A haladás nemcsak az, hogy fel­hőkarcolók, hitek és.gépkccúk vonnák; a haladás az értelemmel, a gondolhat zás képességével függ össze. Az em­beriség előrehaladása törvényszerű. Az emberek nemcsak kétlábon járni tanul­tak meg, hanem spk mindent meg tg érleltek. Észszerűbben, becsületesebben akarnak élni. Vannak ' csirkefogók, ak'linek ez nem tetszik. Ezek le akar­ják szoktatni az embereket n gondol­kozásról. Mg láttam beteg nőket, akik térdenálllak az utca közepén és kér- tékA az istent, hogy mentse -meg őket tőlem. Ne gondolják, hogy elmegyógy­intézetbe küldték''őket. Hiszen -akkor sokakat kellett óotna -oda küldeni;-sze­nátorokat, Zacharias : tengernagyot.> Menken ural. Ö tudniillik ejobbníik;lát­ja, hogy mindent megsemmisítsen, csak­hogy céljait (lérjé'.. Én 73: éves vagyok, már írtam is egyel-mást és ,40 éveiy á-t taníiottam a főiskolásokat. S most -lá­tom, hegy hogyan fenyegetik/a .hala­dást a gyeng'.*,'lméíüek. Nem, vplLjnc- hűnk elég Hitlerből?^ Én. láilam a . jyi- cikat, akik magukat „übermcnsgtíe'k- gek" nevezték, s a valóságban .ázöfíra az, ősökre emlékeztettek, amelyek', mgg .a fákon mászkállak... Varin.uk" gaz­emberek, akiit be akarják csapni. bq.tJ­Htársaikat. -Ezek például azt állítják, hogy a franciáit harcolni fognak öéríük. Én ismerem Franciaországot:; az az én hazám. A franciák fognak harcolni, csakhogy nem az orosze.li ellen, hanem a háború ellen.^ Emlékszem, hogy a.ná­cik Párásban micSocja gyászszéílartáát rendeztek azoknak, akik Sztálingrádnál „védték" Európát. Nem akarom, hogy egy év múlva, vagy öt év ’múlva' New- Yorkban gyászistentiszteletet '{nr!savak Paris amerikai védőiért. Mint: francia, mint tudós és mint öreg ember békét akarok, békét a fiatat oknak, békét inin. Jenkinek: a békét védelmező amerikai­aknak, oroszoknak és franciáknak. Az emberek Dumas köré lódultak, virágokat dobáltak feléje, a kezét szo­rongatták. Egy öreg néger azt. mond- ta: — Én egyszerű ember vagyok, teher­hordó. Megengedi, hogy megöleljem?... Egyetlen fiam ivóit, nem tért vissza a háborúból Dumas megérezte, hogy az< 'emberi érzések melegei hogyan járja át'a,'szi- gél és fojtogatja a turkál.;hogy könny •zökik a szemébe. Megölelté az'őreg négert és azt sult.gl.a: ' — Mi már megegyeztünk,.. ‘‘

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom