Dunántúli Napló, 1951. szeptember (8. évfolyam, 203-228. szám)

1951-09-04 / 205. szám

»01 SZEPTEMBER 4 *» M P L O a Vápossái ‘avattál? Mimiéi az első magpp toárayásszmapon A komlói ünnepi gyűlésen Aitai Zoltán és Ambrus Jenő elvtársak mondtak beszédet Szeptember másodikon reggel zenés ébresztő köszöntötte a komlói dol­gozókat. Az utcák, a házak piros és nemzctiszinü zászlókkal, képekkel és virágokkal gyönyörűen fel voltak díszítve. Az indulók pattogó hangjai mel­lett már kilenc óra előtt gyülekeztek a dolgozók a felvonulásra, hogy részt- vegyenck az ünnepi nagygyűlésen. Tíz órakor a sportpályán a magyar és szovjet himnusszal kezdődött meg az ünnepély. Aitai Zoltán elvtárs, a bánya- és energiaügyi minisztérium küldötte tartott ünnepi beszédet. Meg­emlékezett a bányászok hősi harcáról, amit a múlt rendszer urai ellen folytat­tak. méltatta a felszabadulás óta el­ért hatalmas eredményeinket, rámuta­tott a komlói szénmedencében folyó hatalmas munkák hiányosságaira is. Beszéde után a minisztérium nevében átnyújtotta a dolgozók és a műszaki vezetők legjobbjainak a kormányunk kitüntetéseit. Kovács József vállalatve­zető. Kusz János sztahánovista vájár, Alram József, Szilas Adolf és még számos bányász dolgozó boldogan vette át, a hősi munkájuk után járó megér­demelt jutalmat. A régi falucskába'f a későbbi községből város lelt Ezen a napon lett város Komló. Ambrus Jenő elvtárs, a Megyei Párt" bizottság kádertitkára ünnepi beszédé­ben elmondotta: ..Aki régóta él Komlón, tudja, hogy milyen volt ez az akkori falu, jelen­legi község, a mai nappal várossá ava­tott lakóhely. 1903-ban itt 38 ház volt, mind a 38 zsuppfcdcles. Azon a he­lyen. ahol ma még a régi szénosztályo­zó áll, nádas, pocsolvás terület volt, olyan falucska volt, hogy a téli idő­szakba ide bejönni nem lehetett, mert a szekér is tengelyen felül süppedt a sárba. A bányában akkor még csákány­nyal fejtették a szenet. Boldog, szavakkal ki sem fejezhető nap volt a felszabadulás napja Kom­lón. Akkor még nem tudtuk, hogy a felszabadulás mellett, új korszak nyí­lik meg, hogy a régi kis falucska he­lyén egy város fejlődik, olyan város, amire nemcsak a komlóiak tekintenek büszkén, hanem az egész ország. A Párt, Rákosi elvtárs bölcs vezetésével tette teketővé, hogy Komlóról mint szü­lető bányászvárosról beszélhetünk. Du- napenlele és Komló számunkra azt je­lenti: ..béke“. Azt jelenti, hogy kemé­nyek legyünk az ellenséggel szemben, kemények a termelésben, azt jelenti, hogy átformáljuk népünket. Onnan fentröl, Kökönyösből látni lehet az egész Komlót, az újat, a régit. Ahol még 1947-ben kukorica termeti, ahol gazos, bokros vidék volt, ma há­romemeletes házak emelkednek a ma­gasba. Ott, ahol sáros, szűk utacska volt, — a sportpálya mellett —, ott ma kilencméter széles betonút van. Ambrus elvtárs ezután az ellenség el­len vívott harcról beszélt, majd így folytatta: Boldog a jelenje, de még boldogabb a jövője Komlónak. A hősies munka, a nehézségek, az ellenség ellen vívott harc során már 1949-ben elkészült 42 lakás, 1950-ben 164 lakás épült. Ezen­kívül egy 100 személyes, négy 50 sze­mélyes legénylokás. De ezzel nem állt meg Komló fejlő­dése és új házak, új alkotások nőttek a község minden részében. Ebben az évben 230 új lakás készült el. elkezd­tek 294 lakást építeni, amelynek mun­kálatai 1952 márciusára fejeződtek be. A 1952-es évre 340 lakás van előirá­nyozva. Ezenkívül ebben az évben el­készül a szülőotthon, az orvosi rendelő és kórház, egy 52 és egy 128 személyes legényotthon. További fejlődés előtt áll Komló Mindenki saját szemével láthatja komló jelenjét, de csak kevesen tud­ják. kevesen ismerik Komló holnapját. Tovább fejlődik ez a város. Ma már város, mert a fejlődésével együtt emel­kedett lakóinak száma is. Nézzük meg a számokat: A leiszabadulás elölt mintegy 3.500—4000 lakosa volt Kom­lónak. 1949-ben a lakosság száma 4.117 voll és jelenleg 13.500 ember Komló város lakóinak száma. Ez a szám to­vább emelkedik. Újabb alkotások, újabb nagy vívmányok létesülnek Kom­lón. Nézzük meg néhány percre a jö­vőt, amely egyrészt még efcfoen az év­ben, másrészt jövőre valósul meg. A komlói bányában ez év szeptem­berében megszűnik a kötélszállítás, lószállítás, helyébe lép a Diesel-moz­dony, amely majd az eddiginél gyor­sabban huzza a csilléket. Ezelőtt csak két akna volt Komlón, ma már hét akna van egyrésze készen, másik ré­sze építés alatt, folyamatban van a komlói hatalmas szénvagyon feltárá­sa és erre a szénre számít nagy béke­művünk, szocializmusunk építésének nagy büszkesége, a Dunai Vasmű. Ezért a szénért épül az egész Komló. Ambrus elvtárs beszédének továb­bi részében a bányászok elért ered­ményeivel további feladataival foglal­kozott. Megalakult új szocialista városunk, Komló tanácsa Az ünnepi nagygyűlés után a kom­lói kultúrházban tartotta alakuló ülé­sét a komlói városi tanács abból az alkalomból, hogy a volt bányászköz­séget a Népköztársaság Elnöki Taná­csa várossá nyilvánította. Az ünnep­ségen megjelent Farkas Mihály elv- társ honvédelmi miniszter, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságá­nak tagja. Az új városi tanácsot a Magyar Népköztársaság miniszterta­nácsa nevében Varga András elvtárs, belügymimszterhe'-ettes üdvözölte. * Hasonló ünnepségek voltak Bara­nya többi bányavidékén is. A nagy- mányoki bányászok táviratban ígér­ték Rákosi elvtársnak: „December 21-én befejezzük ezévi tervünket és az év végéig ötezer tonna szenet ter­melünk terven felül." Tf$luai Muris, leweißt kapott ^oduútwól66 — 250 százalékkal válaszolt rá Még nem töltötte be tizenharmadik életévét Tolnai Márk, alsószentmárto- nj dolgozó paraszt, mikor elvesztette szüleit és árván maradt ötéves húgá­val. Mit számított akkor két ember éle­te? Ki törődött akkor azzal, hogy mi. bői fog meg&nii a két gyermek. Szal- matetös kis vit.yiHót örököltek'szüle­iktől, abban lakiak. _ Ne sírj húgom, majd megélünk valahogy — vigasztalta kis testvérét.. Aztán fogta magát és elment kubi­kosnak. Nehéz volt a fiatal gyerek­nek a kubilkosmunika, de hova me­hetett volna más munkára? Lassan, nehéz munkában teltek a napok: Tolnai Márk már otthagyta a kubi- kolást. Magusits Pál 21 holdas, Ver- banácz Ifetván volt cséplőgéptulajdo­nos délszláv kulókokhoz ment szol­gálná. Sok, nehéz munka és kevés fi­zetés volt a sorsa, hasonlóan a többi délszláv, magyar, nemet dogozó sor­sához. — Mi műveltük meg a földjeiket, a7 egész maltyi határt. Mi, alsószent. mártoniak öntöztük verejtékünkkel azért, hogy termése a kulákoké le- gyen. A munkán kívül egyebet sem tehet­tek, szórakozásra gondolni sem lehe­tett. Tolnaj Márk így emlékszik erre vissza: „Volt úgy, hogv feleségemmel együtt nem kerestem többet egy nap alatt egy szakajtó babnál." De vége lett ennek is egyszer. Jött a felszabadulás! A földosztás! Nem a kulákok földjét műveli már Tolnai Mánk. Nyolc holdon dolgozik. Uj, cseréptetős házba költözött. Szépül a házuk környéke, gyarapszik az ólban a jószág, a szék. rényben a ruha. Saját földjét műveli és a termés ü- az övé. Azóta Magusits Pál és többi kulák társai is köpönyeget fordítottak. Ed­dig Tolnai Márkot figyelembe sem vették és nem szólították máskép, mint ez a „rongyos cseléd.“ Tolnai Márk és a többi dolgozók most egyszerre . „délszláv testvérei“ lettek, mint Magusits Pál kulák be­széli, aki arról panaszkodik nekik: — Minket, délszlávokat, hogy el­nyomnak. Saját példájukkal leplezik 1c éket, hiszen még soha ilyen szabad nem volt és ilyen jól nem élt Tolnai Márk, mint most. Hiába beszél neki a kulák, nem hall­gatja meg a szavát, mert tudja, hogy Magusits Pál kulák és a többi,' azt sze­retnék visszahozni, ami volt, azt sze­relnék.. hogy nálunk is úgy legyen, mint Tito Jugoszláviájában. Ißmeri jól Tolnai Márk, hogy milyen az az élet, mert jönnek onnan hírek, levelek. Az egyik nap is ezzel a hírrel fogadta felesége: — Levelet írt „odaátről“ az ur.okahugom. — Hol a levél — kérdezte. A felesége már hozta is a levelet, az első szobából és Tolnai Márk kíván­csian olvasta: miközben a felesége nó­gatja: — Olvasd hangosan. ■Kedves nővérem, Ida! Dolgozunk nagyon, de nem tudom. Icsz-e kenyerünk. De nagy gondom van mi lesz? Mit csinálunk? Nagy az éhség. Nem is magamért aggódom, ha­nem Paliért, a kisfiámért. Mináhmk nincsen még csak gyümölcs sem. De Mi, Mágocs község dolgozó pa­rasztjai, akik termelőszövetkezeti csoportokba tömörültünk, hogy ezzel biztosítsuk ötéves tervünk sikeres végrehajtását és számunkra a szebb, boldogabb életet, örömmel csatlako­zunk Drávaszerdahely község béke­harcosainak felhívásához, hogy az eddigi hibák kijavításával, jó felvilá­gosító munkával a gabonabegyüjtési versenyünket szeptember 5-ig győze­lemre visszük. Vállaljuk, hogy szénabeadási ter­vünket szeptember 25-ig 110, tojásbe­adási tervünket október 10-ig 60 szá­zalékra teljesítjük, Napraforgóbcadasj tervünket október 5-ig, kukorica- és burgonyabegyüjtési tervünket októ­ber 20-ig teljesítjük. Válla'iuk a Nagy Októberi Szoc;-’- lista Forradalom évfordulójának, no­most kérdezem, meg van-e még a gä­be jük és a malacok? Nekünk van há­rom kismalac, de miért is van? Nincs mit etetni velük semmi. Ha tudnátok milyen nehézségek vannak nékem eb­ben a messze távolban. Legalább csak a kenyerünk lenne meg." Tolnai Márk már elolvasta a levelet, de még mindig a kezében tartotta. Ar­ra gondolt, hogy mennyivel más az ö élete. Meg van a fejadagja, vetőmagja és még felesleges terménye is van. Kötelezettségét még sem teljesítette ed­dig. Még nem vitt egy szem gabonát sem az államnak, a nép államának, akiktől már oly sokat kapott. A mun­kásosztálynak, akik még szebbé teszik az életét, több gépet, ruhát adnak a falunak. — Nem várhatok tovább egy percet sem. — Letette a levelet és ment azon­nal, vitte a gabonát a terményrridár- ba, 250 százalékra teljesítette kötele­zettségét és 260 kilót hagyott fejada­gon felül szabadőrlésre. Horváth Ibolya vember 7-ének tiszteletére állat-, zsírbeadásból 180, burgonyából 150 százalékban telejsítjük kötelezettsé­günket. Versenyvállalásunk végrehajtásához még fokozottabb erőt ad az a tudat, hogy hős bányászaink nagy ünnepén, a bányásznapon tettük meg. Megfo­gadjuk, hogy mi, Mágocs község dol­gozó parasztjai követjük hős bányá­szaink példáját és harcolni fogunk vállalásunk teljesítéséért. Előre a begyűjtés sikeréért, „bé­kénkért, ötéves tervünk sikeréért." A mágocsi dolgozó parasztok ne­vében: Szabó István Varga M. Lajos párttitkár vb. elnök. Sziveri Kálmán Rákqsi tsz elnöke. Üdvözlet a Lékebegyüjtésben élenjáró dolgozó parasztoknak! BOSNYÁK GYÖRGY hatholdas (Személy) SZÁNTÓ JÁNOS hétholdas (Személy) NEMES ISTVÁN kilencholdas (Csertő) ZAKRADNYIK GUSZTÁV háromholdas (Csertő) 666 százai 492 ’*>8 „ Mágocs csatlakozott Orsvaszerdalieiy versenykihívásához Üdvözöljük tan ülői íj űságimkat! Hétfőn reggel ismét megjelentek az utcákon — városban éppen úgy, mint falun — az iskolatáskával s:etö gyer­mekek, diákok. Hétfőn reggel három­hónapos szünet után ismét benépesed­tek a tantermek, az iskolák: a tanulók százai 6s ezrei elfoglalták helyüket az iskolapadokban, hogy pihent erővel új harcra induljanak: elfoglalni a tudo­mány várát. Ezen a napon mentek először isko­lába az elsöosztályosok. a béke gyer­mekei. A béke gyermekei, hiszen ők már a háború vihara után, a felsza­badulás után látták meg a napvilágot, nem egyel közülük a felszabadító hős szovjet katonák tanítottak meg az első lépésekre. Csupa rom. csupa háborús seb vette körül születésük után ezeket a gyerme­keket. Olyan ország gyermekeinek szü­lettek, amely csak a szovjet nép segít­ségével lélekzett. amelyről úgy beszél­tek, hogy csak hosszú évtizedek múlva tér magához. S mégis, most. mikor a béke gyermekei átlépik az iskola kü­szöbét, szebb, boldogabb ország fiai­nak mondhatják magukat, mint apáik, vagy nagyapáik mondhatták maguk­ról gyermekkorukban. Egy felszabadult, boldog ország gyermekei ők. egy gaz­dag és egyre gazdagabbá váló ország legféltettebb kincsei. Mert ebben az országban, melyben az urak ideje alatt a dolgozók gyermekei­nek csak angolkór, nyomortanya és ve­rés jutott, ebben az országban a nép csodát művelt. Uj iskolák ezrei emel­kedtek és emelkednek és ezekben az iskolákban nem úrigyerekek, nem ban­kárcsemeték ülnek, hanem munkások, parasztok és haladó értelmiségiek, kis­emberek gyerekei. A.z új tanévben a középiskolai tanulók 68 százaléka, pz egyetemi és főiskolai hallgatók 57 szá­zaléka munkás és dolgozó parasztszár­mazású. Baranyában ez a szám a kö­zépiskolákban meghaladja a 80 száza­lékot is. De nemcsak a tanulók aránya változott meg a béke, a népi demokrá­cia évei alatt. Megváltozott a tanulók létszáma is. A Párt felhívását követve olyan arányban jelentkeztek fiatalja­ink továbbtanulásra, hogy az ebben az évben a beiratkozott elsőéves közép- iskolások és egvetemi hallgatók száma meghaladja a Hor.thy-korszak összes középiskolásainak, egyetemi hallgatói­nak számát. Uj ország újtípusú gyermekei fog­lalják el helyeiket az iskolák padjai­ban. Akik már az elmúlt években meg­ismerkedtek az iskolai élettel, azok a diákok már tudják, hogy komoly fel­adat vár rájuk. Az új iskolások pedig —, akiket az óvoda bocsát szárnyaik­ra —, szintén érzik, hogy valami nagy feladat, nagy munka vár rájuk. A ta­nulás komoly munkája. Az elsősök, a béke gyermekei már talán nem is em­lékeznek a romokra, a háborús nélkü­lözésekre. ök már csak arra emlékez, nek, hogy az óvodában milyen jó dol­guk volt, hogy a napköziben milyen fi­nom ételt rakott az óvónénri kicsiny tá­nyérjukra. De a kis képeskönyv, me­lyet a tanévnyitón a füzet és a ceruza .mellé minden elsőosztályos megkapott, emlékezteti a szülőket és a gyermeke­ket, hogy nem éltek mindig ilyen bol­dogan a gyermeke?! nálunk, hogy ezt a boldog gyermeksereget, ezt a boldog életet nekünk kell megvédenünk! A béke boldog gyermekei töltik meg az iskolákat. Olyan gyermekek, akik tudják: sok múlik azon. hogy ök ho­gyan végzik munkájukat. Sok függ at­tól, hogy jól tanuljanak. A jövő szak­emberei, tudósai, technikusai és mér. ncííci, szakképzett munkásai évs agro- nómusai lesznek a mi iskolásainkból és azért nagyon fontos, — fontosabb, mint eddig bármikor volt, — hogy a tanulmányi színvonal tovább növeked­jék, tovább emelkedjék. Pedagógusaink eddig is lelkiismere­tesen, a Párt tanításai, a szovjet pe­dagógia tapasztalatai szerint nevelték tanulóifjúságunkat. A nyári szakosító és továbbképző tanfolyamok minden bizonnyal megnövelték tanítóink és ta­náraink öntudatát, tárgyi tudását A tanulást akarja megkönnyíteni, egyben pedig a tanulmányi színvonalat kívánja emelni kormányzatunk akkor ic, mikor ösztöndíjakban, anyagi támoj«. fásban, elsősorban a jól tanuló diáko­kat részesíti. Pécsett és Baranyában ebben a tan­évben 6.388.310 forint ösztöndíjai os: tanak ki a diákliatalok között, szem* ben az elmúlt évi 5,771.102 forinttal. Ilyen hatalmas áldozatot hoz álla­munk, hogy megkönnyítse a tanulást, a szülök gondjait. Természetesen a Szülőknek sem szabad elzárkózniok at­tól, hogy hozzájáruljanak gyermeke­ik taníttatásához. Ez az áldozatkész* eég már a nyár folyamán is megnyil­vánult, mikor a szülők számos pacsi és baranyai iskolát helyrehoztak, ki. tataroztak, kidekoráltak, hogy gyer­mekeiknek ne csak a tanulást, de a kellemes körülmények közötti tanu­lást is biztosítsák. Ez az áldozatkész* ség azonban már a tavaszi jelentkezé­seknél is megmutatkozott, mikor igen sok szülő kijelentette: szívesen támo. gat ja 50—110—150 lorintos hozzájánu lássál gyermeke kollégiumi ellátását, szívesen magára veszi ezt a csekély megterhelést, hiszen az állam ennél a pár forintnál jóval többet áldoz minden egyes tanulófiatalra. Pártunk is különös gonddal foglal­kozik iskoláinkkal, tanulóifjúságunk1 kai. Ebben az évben megalakul min­den iskolában, ahol legalább három párttag van, a pártszervezet. A párt. szervezetek megalakulása, a partéiét megindulása újabb hatalmas segítséget jelent iskolaügyünknek, minólen egyes pedagógusunknak. Az iskolában kiféj- Idődhet a bolsevik kritika-önkritika, melynek eddigi hiánya igen sokszor éreztette káros hatását. A Párt elsőszámú segédcsapata, a DISZ is vegye ki részét a tanfegyelem megszilárdításáért, a tanulmányi, szín­vonal emeléséért vívott küzdelemből! Őrködjenek az iskolák DÍSZ-szervéze. lei, hogy a társadalmi munka soha ne menjen a tanulás rovására. Őrköd­jenek, hogy DISZ-lunkcionáriusaink ne csak a mozgalmi munkában, ha. nem a tanulásban is példát mulassa- hiak. Újból megteltek az iskolapadok, új­ból vidámság tölti be a hónapokig csendes iskolákat. Uj nemzedék, új fiatalság nevelődik ezekbon az épüle­tekben, új feladatokra vértezik fel magukat fiataljaink. Felvértezik ma­gukat a tudás fegyverével, a tudo­mány páncéljával, hogy harcos kato. nái lehessenek szocialista építésünk­nek, hogy derekasan kivehessek ré­szüket a békéért vívott hatalmas, vi­lágméretű harcban, hogy legyűrhessék ellenségeinket, akik a béke, a szabad, ság, ifjúságunk boldog jövője ellep törnek, üdvözöljük tanulóifjaMcht, kívánunk nékik jó tanulást az új tan­évben! Élreíört a pécsi járás a begyűjtési versenyben A pécsi járás békeharcosai a vasár­napi napon jó munkájukkal megelőzték a mohácsiakat és első helyre törtek a járások közti versenyben. A pécsi já­rás bckcharcosai megmutatták, hogy jó népnevclőmunkával, a begyűjtési kedvez­mények széleskörű is­mertetésével tovább le­het fokozni a verseny lendületét. Üdvözlet a pécsi járás kommunis­táinak! Törjetek to­vább előre, szilárdítsá­tok meg első helyeteket, hogy vasár­napra ti kapjátok meg a Megyei Párt-, bizottság vándorzászlaját! A mohácsi járás tanácsai fokozzák a harcot. Ne tűrjék a megalkuvást, az opportuniz­must! Az első hely még nincs veszve, mohácsi békeharcosok, küzdeni kell •érte és visszajuthattok a járáso?! élére, A begyűjtési versenyben harmadik a villanyi járás. A villányi járás dolgo­zó parasztjai megmutatták, hogy nem hagyják magukat. Megmutatták, hogy az ötödik helyről egyetlen nap alatt egyszerre két lépcsőt is át lehet ugrani, csak akarni kell. Csak tovább villányi békeharcosok! Lehettek még elsők is a versenyben! A pccsváradí járást, — mint ahogy előre látható volt —. elkerülték a sik­lósiak. A siklósiak előnye azonban nem nagy. Alaposan meg kell nyom- niok a siklósiaknak, hogy biztosan áll­janak a negyedik helyen, sőt előre tör­jenek a harmadik helyre. A pccsváradi járást már a szigetvári járás fenyegeti amelynek sikerült kitörnie a csiga-bri­gádból és napról-napra több mázra ga­bonával biztosítja elfoglalt helyét, sőt elkerüléssel fenyegeti a pécsVáradiakat. Előre szigetváriak! Hagyjátok maga­tok mögött bcláthatatlanul messze, a csigcbrigádban rostokoló három járást! Ahogy a komlói járás magtáraiban egyre kevesebb dolgozó paraszt fordult meg, úgy haladt a komlói járás a csi­ga-brigád felé. A komlói járás begyűjtő szerveinek hanyagsága, nemtörődöm. sége, a felvilágo­sító munka hiá­nya, végij.1 is a csiga-brigádba vezette Komló dolgozó paraszt­jait. Komló; járás kommunistái,, ! ékc- harcosai! Ne hagyjátok, hogy járáso­tok az utolsók között, a csiga-brigád* ban kullogjon a többiek mögött! Sze­rezzetek vissza nocsak a hatodik he­lyet. hanem törjetek előre az élenjá­rók közé. A versenyben nyolcadik sellyei járás már nem tartja szilárdan utolsóelőtti, egyáltalában nem megtisz­telő posztját. Ha nem fogják meg job­ban a sellyei békeharcosok, már csak egykét nap és lehagyják őket a sásdi járás egyre jobban harcoló dolgozó parasztjai. Előre sásdiak! Itl az idő, hogy elhagyjátok az utolsó helyet, itt. az idő. hogy kikerüljetek a csiga-bri­gádból! Baranya békeharcosai! Fokozzátok a tempói, ne feledjetek el: Rákosi elv. társnak ígértük meg. hogv akár az aratásban, úgy a begyűjtésben is az elsők leszünk. Váltsuk be adóit sza­vunkat!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom