Dunántúli Napló, 1951. szeptember (8. évfolyam, 203-228. szám)
1951-09-30 / 228. szám
Védd a ma&ynr függetlenséget, oltalmazd a békét, jegyezz békekölcsönt! Dolgozó népünk megbecsüli a pedagógusokat A pedagógus a horthysta-korszakban ftem tartozott sem az úri társadalomhoz, sem a kizsákmányolt osztályokhoz. Kétségtelen azonban, hogy a ki- asáktnányoló érdekei irányították munkáját, « hogy a polgári társadalom külsőségei, úrhatnámsága, kasztrendszere nagyban befolyásolták világnézetét akkor is, mikor világosan láthatta volna, hogy ő csak eszköz, hogy, nem más, mint a papok háziceelédje s a kizsákmányolok nevelési elveit megvalósító rabszolga. Net» tagadható, hogy kiszolgáltatottsága legalább annyival volt nagyobb, mint amennyivel kevesebb volt fizetésé a többi állami hivatalnokhoz viszonyítva. Gazdasági nyomorát mi sem jellemzi jobban, mint az a tény. hogy az „éhenkórász" jelző állandósult a tanítói cim melleit. Élete örökös rettegésben telt el. Félnie kellett a paptól, a jegyzőtől és a hitelezőktől egyaránt. A félelem és anyagi gond nevelte kisebbségi érzése letört, elher- vásztott minden törekvést, minden nyiladozó gondolatot. Az állástalanság réme kisértette a legvilágosabban látó pedagógusokat — Mindannyian emlékszünk még arra az időre, amikor kinevezési kérvényünkre azt a választ kaptuk: ..Adják be 4 5 év múlva újra!'4 Elfelejthetjük-e azt, hogy hány éyig dolgoztunk, mint óraadók, helyettesek és más nem fizetett, vagy csak éhbérrel javadalmazott pedagógusok? Elfelejthetjük-e, hogy a pedagógus az lirt csemeték tréfáinak céltábJá• ja, a színházak kifigurázott alakja volt? A felszabadulással megváltozott a helyzet. Népi demokráciánk, Pártunk segítő keze a stitusrendezésen keresztül biztos anyagi alapot teremtett pedagógusaink számára, amikor a sok helyettes, címzetes, óraadó és egyéb, nem fizetett I jóra, s körülbelül 800 azoknak a szónevelőket a közoktatásügyi minisztérium besorolta A pedagógus megbecsült tagja lett népi demokráciánknak. Nyitva áll előtte a továbbképzés és az önképzés minden útja, de nemcsak a jogot, hanem az eszközöket is megadja hozzá Pártunk, kormányzatunk. Baranya megyében az 1949—50-es tanévben 235, az 1950—51-cs tanévben 495 pedagógust szervezett továbbképzésre a megyei tanács oktatási osztálya. A fejlődés nemcsak mennyiségi téren mutatkozik. A továbbképzésnél különvált az általános iskola alsótagozata: az ált, iskola a gimnáziumtól, s Így lehetővé vált, hogy a módszertani elvek is feldolgozásra kerüljenek. A továbbképzés munkáját az oktatási osztály irányítása mellett a legképzettebb szaktanárok vezetik. Az egyéni tanulásban százhútvanan vesznek részt, azok, akik eddig a leg- e.íhanyagoltabbak voltak, főleg az ált. iskola alsó tagozataiból, a nehezebben meg köze lithe tő községekből. A materialista világnézet kialakítását szolgálja a Természettudományos Társaság segítő munkája is. Szovjet mintára a moszkvai és lenin- grádi Továbbképző Intézet tapasztalatai alapján valósult meg nálunk is Budapesten a Továbbképző Intézet és alakultak meg minden megyében az oktatási osztályokon belül a továbbképző csoportok, mint irányító szervek. A pécsi Pedagógiai Főiikola is az ötéves terv sikerét tartja szemelött, amikor a magántanulók megsegítésére külön szervet hozott létre. A magántanulók tanulmányaikat teljesen díjtalanul folytathatják, csupán a jegyzetek, valamint az egyes könyvek beszerzése kerül néhány forintba. A pécsi Pedagógiai Főiskolán jelenleg 199 pedagógus készül magántanulóként. januári szaktanári vizsgáma. akik későbbi időpontban vizsgáznak. Pártunk, kormányzatunk megbecsüli a pedagógus munkáját. Megbecsülése nemcsak elismerő szavakban, hanem az anyagi juttatások terén is megnyilvánul. Baranya megyében az elmúlt tanév ideje alatt 130.000 forint jutalmai osztott ki a megyei tanács oktatási osztálya. Szakszervezeti segélyként 30 ezer forint került a rászoruló pedagógusok kezéhez Szakszervezetünk minden főre 80 forintos keretet állapított meg, melyből 42 forintot sportra és könyvtárfejlesztésre, 38 forint ol. a üdülők karbantartására s az üdültetéssel kapcsolatos egyéb kiadásokra for ditanak. Baranya megyében ez összesen 160 ezer forintot tesz ki. A nyár folyamán 273 pedagózm pihent legszebb üdülőhelyeinken mwriyítva, hogy a kormányunk adta jogok ft. mcsak papíron vannak meg. Ha számbavesszük, hogy csak néhány év múlt cl még a háború óta, rá kell jönnünk, hogy ez a hatalmas vá1- lozás, mely a pedagógusok sorsában beállolt, a Szovjetunió a Pártunk segítsége, tervgazdálkodásunk sikere nélkül soha sem lett volna lehetséges. Pedagógusaink ezt tisztán is látják, amit lelkes bókckölcsönjcgyzésük bizonyít leginkább. Tudják, hogy ezzel ötéves tervünk sikeréért és a békéért harcolnak, saját jövőjüket építik. A lemorzsolódás elleni küzdelemben, az eredményesebb tanításban, az önképzésben, az ellenség elleni harcban mutatkozó minden eredmény arra utal, hogy a nevelők a bekéért folyó harc katonái, hogy hazájukat védő, a munkát dicsőségesnek tarló, a Pártot követő dolgozói szocializmust építő társadalmunknak. Túrák János _____pedagógiai főiskolai tanársegéd. A multi munkanélküliség, nyomor A jelen: bőséges munkaalkalom, jólét „A szellemi szükségmunkások részére napi 43 fillért biztosít a város. Az értelmiség, amint az iskolából kikerül, gazdátlanná válik, felhasználni senki sem siet azt a friss energiát, amit az érettségizettek tömegei hoznak magukkal. Ezek a hatalmas eTŐ- fcomplexumok céltalanul széjjel hullanak minden irányítás nélkül, ezerféle módon igyekeznek arra, hogy tudásukat kifejezésre juttathassák, hogy valahol érvényesüljenek. Az érvényesülésnek azonban más módja nincs, csak a szükségmunka. Az állam nem használja fel az ifjúság energiáit, mert nem találnak módot ezeknek az erőknek értékesítésére." (Duftántúl, 1934 december 5. 5. o.) Nagymányokon fokozni kell a népnevelőmunkát többieknek is, hogy mi is lesz az ő kölcsönükből, mennyiben szolgálja az a béke ügyét. Ezt nem mondták el Kauímann Hemichnek és így nem is gondolkodott rajta, a tossz példák, az ellenség hangja jobban belolyásol- ta. Amikor Kész elvtárs. a párttitkár beszélgetett vele és érdeklődött, hogy miért jegyzett 700 forintot, — ta'án az erejéből nem lelik többre — így válaszolt: „Vannak a bányában olyan vájárok, akik sokkal keveseb. bet jegyeztek, miért jegyezzek én többet?“ Ezt nem mondta volna, ha a jegyzésgyüjtö, amikor felkereste, elmondta volna neki, hogy a kölcsönadott forintjai hazánk felemelkedésére az ö és családja bo’dog életének biztosítására, a saját munkájának megkönnyítésére, új gépek, lakóhá- zak. iskolák, kulturális intézmények létrehozására lesznek íordítva. Reggel van, nemsokára hat óra. Siető bányászok, liatalok és lányok készülődnek a munkához. Nemsokára együtt van már az egész csoport, a dé előttös harmad bányászai. Ez a munkanap másként kezdődik, mint a többi. Az üzem, az épületek ünnepi díszbe öltöztek és hasonlóan ünnepélyes arccal hallgatják a bányászok Kész József párttitkár elvtárs szavait. A békéről, a Második Békekölcsönről beszél. Szavai lelkesen hangzanak a bányászok érze'meit tükrözik visz- sza Utána Molnár László beszél és 1200 forintot jegyez. Márkus János a DISZ-brigád vezetője sem marad el tőle, mert ő is 1200 forintot jegyez. * Szeptember 28. Már második napja folyik a jegyzés. Egyre több név szerepei a jegyzésgyüjtö íveken, mindig nagyobb lesz az összeg, amit a nagylány oki bányászok kölcsönöznek a magyar nép államának. Közben lent a bánya mélyér, még nagyobb lendülettel dolgoznak a bányászok a Ráko_ Si elvtársnak tett Ígéretük megvalósításán. „December 21-re belcjezzük a térvet“ vállalták és ez kötelezi Őket még jobb munkára. A lendületes munkából nincs is hiány. A nagymá- rjyoki bányászok ehhcn az évben még minden hónapban túlteljesítették a tervelőirányzatukat, több szenet adták a népgazdaságunk számára. * A Szarvas Táró 54. csapatán Hermész Antal a csapatvezető és egyben a jegyzésgyüjtö is. Ennek ti csapatnak a bányászai is az élenjárók közé tartoznak. Nehéz körü'mények között de hősiesen lejük a szenet, hogy a tervet minél előbb betejezzék. A csapatvezető Hermész Antal, mint jegy- zésgyüjtő most az új megtisztelő tel- ' döntött sírköveitől kezdve egészen a adatát a Második Békekölcsön jegy-\ padláson felhalmozott szctrvasnggan- zését is becsületesen akarja teljesíte- j csőkig. Ott, a poros, fülledt padláson ni. Jegyzése példamutató is, 1200 to- bukkantam rá arra a ládára, amely a rintot jegyzett, Először a saját nevét bárói leveleket tartalmazta. Rengeteg A nagymányoki bányában nem egyedülálló az ilyen eset. Az 51-es, 52-es, 53-as és a többi csapatokon is találunk hasonló példákat. Ritter József, Scháth Jakab, Benhard Mihály és még sorolhatnánk azoknak a neveit, akik úgy érezték elég, ha csak egy „kicsit segítik“ a béke ügyét. Az egész bányában elterjedt már: „Minek jegyezzek én többet, his7 vannak, akik még nálam is kevesebbet jegyeztek.“ Ezt a hangulatot az ellenség idézte elő és a nagymányoki népnevelőknek kell megmagyarázni, bebizonyítani, hogy a nagymányoki bányászok nagy többsége megértette kormányunk leihívását, erejéhez mérten jegyzett. Herget Pál 2000, Veitner JóJ zseí WOO, Fischer József 1100 íorinlos jegyzése fényes bizonyíték erre. „5. Az ország szakember-szükséglete az ötéves terv előirányzatainak felemelése, a szocialista építés meggyorsítása következtében jóval na» gyobb lesz, mint amennyi eredeti tervünkben szerepelt. Ennélfogva öt» éves köznevelési tervünket is fel kell emelnünk. El kell érnünk, hogy 8 középiskolások létszáma az ötéves tervidőszakban az előirányzott 45.0GÖ helyett 77.000-el emelkedjék. El kell továbbá érnünk, hogy az egyetemi és főiskolai hallgatók száma az eredetileg előirányzott 8000 helyetti mintegy 30.000-rel emelkedjék." (Révai József elvtárs pártkongresszust beszédéből.) „Mezőgazdasági Vízépítő VáHalat felvesz Bntözötcíepek és mélyépítésben jártas kultúrmérnököket, technikusokat. Jelentkezni lehet: Buda- pest, V., Mária Valéria u. 10, IV. em., 419-es szoba, munkaügyi előadónál." (D. N, 1951 szeptember 26. 4. o.) „Fenn,tartható-e soká a jelenlegi állapot Pécsett az úgynevezett mintaszerűen megszervezett nyomore'hárí- tás mellett, anélkül, hogy a városi munkásságot, családjaikat, gyermekeiket a minden télen most már szervezetten visszatérő havi 20—24 pengős ínségkeresetek végső katasztrófákba ne sodornák? A munkásság azt remélte, amint kifejlődnek a városi szociális intézmények, csökken az ínség. Ehelyett az tapasztalja: ■* minél mintaszerűbb a szociális berendezke. dés, annál nagyobb az ínség. A magyar városok közt Pécs a legelső, mely mintaszerűen kiépítette az Ínségesek, munkanélküliek gondozásának szerveit és ugyanakkor vezető helyet foglal el a városok munkanélküli statisztikájában." (Dunántúl, 1934 december 6. 4. o.) a pécsi „Kőművesek, segédmunkások jelentkezzenek szakmunkára Sertéshizlaló Vállalatnál, Líceum-utca 1. 34-48." „A jelenleg nem dolgozókat várja az Inotaí Erőmű. Megélhetést és keresetet biztosít minden dolgozni akaró részére. Jelentkezés: Pécs városi tanács, III. emelet, Munkaerőga zdálkodás. Arató elytársnál." „Perfekt gyors- és gépíró adminisztrátort keres állami gazdaság vidé. ken. Jelentkezést a kiadóba kérjük 3449 számra." „A Sopiana Gépgyár keres gyakorlattal rendelkező műszaki előraj- zolót és esztergályos szakmunkásokat. Jelentkezés Pécs, Regős-utca 8. 34-51." „Azonnal felvételre keresünk kőműveseket, női és férfi segédmunkásokat, kik közül szakmunkásokat is képeznek ki épületelcmgyártáshoz. Pécsről jelentkezőket naponta Komlóra és vissza szállítjuk. Komlói Épület- elemgyártó Szakipari Vállalat, Komló." (D. N. 1951 szeptember 23. 8. o.) * átlagkeresetek mindenütt körülbelül „Petneházi Antal iparügyi államtitkár Komlón. Aki központi őrhelyén állva gondját viseli és ellenőrzi a magyar munkásság sorsát, megállapíthatja, hogy a helybeli munkásság a fizetés tekintetében a hasonlók közül első Helyen áll országos viszonylatban is — mondotta az államtitkár. — Ma az három pengőn állnak . .. tehát nyilvánvaló, hogy a munkásság itteni helyzete ellen komoly panaszt nem lehet emelni. Természetbeni szolgáltatások ügvében is hangzottak el kívánságok. De mi őszi és téli segélyt nem adunk!" (Dunántúl, 1936 december 20. 4. o.) „Addig, amíg a régi módszerrel {ejtették a szenet, a vájárkereset nem volt több, mint 33—35 forint. A szovjet ciklusos munkamódszer bevezetésével ez a szám 45—47 forintra emelkedett. De vannak olyan vájárok is, mint Mészáros István elvtárs, aki már több hónapon keresztül megkeresi az 50 forintot is egy-cgy műszakon." (D. N, 1951 szeptember 16.7.0.) „Komlón 350 főre emelkedett az új munkások száma. Szeretettel fogadták őket, új Jcgénylakást készítettek számukra. A felvétel gyorsan megtörtént és a 400, forint szerződési jutalmat már az érkezésüket követő napon megkapták.“ {D. N. 1951, szeptember 7. 3. o.) „Hétfőn este elkészültek az új bányászlakások, a meszest hármasszámú építkezés dolgozói négy napp al a határidő előtt beiejezték a mánkét. Egv-egy épületben 18 bányászcsalád jut világos, kétszoba-konyhás, fürdőszobás lakáshoz. Métr n inraI vitt ki valamilyen dolgom a szenlegéti állami gazdaságba. A magas, métervastag falu, régi épületet látva, azonnal érdeklőd ni kezdtem: — Nem vdami grólí kastély volt ez valamikor? A gazdaságvezető helyettese rábólintott: — Ha nem is gróli, de bárói kastély voltI Itt éltek a leiszabadulásig, sőt még azután is egynéhány évig a Biedermann „báró urék“. Az övék volt itt minden amerre csak a szem ellát... A park, a szántók, legelők, no meg a fürdőmedence és mellette a kutyatemető ... Megnéztem mindent apróra a régi bárói fészekben, a kutyatemető le1935-TŐL 1951-IG ráírta a jegyzési ívre, csak azután lordul/ a csapat dolgozóihoz, hogy példáját kövessék, a kö'csönadott pénzükkel segítsék a nagymánvoki bánya fejlődését is. Kaufmann Henrich is itt dolgozik. Jó munkás. Havonta 1200 forintot keres. A békekölcsönből azonban csak 700 forintot jegyzett. A megváltozott bányamunkát szereti, örül a hűségjutalomnak, a több keresetnek. A régi keserves b&nyászéletről szeret megleledkezni és látszott rajta, hogy úgy érzi elég, ha csak 700 forintos á'dozatot“ hoz azért, hogy boldog életünket semmi se zavarhassa meg. Hermész elvtárs nem beszélt neki arról a hatalmas fejlődésről, amit szerte az országban, Komlón, Dunapentelén, Inotán, Barci- kán. és Nagymányokon láthatunk, aminek egy részét a dolgozó nép kölcsönéből építettünk. Hermész e'vtárs példát mutat a termelésben, példát mutatott a békekölcsön-jegyzésben is, dé ez még nem elég. El kellett volna port nye tem. míg kotorásztam ben. ne, de sok érdekes anyagot találtam a felhalmozott szerelmes, üzleti, fenyegető slb. levelek között, többek közt akkor akadtam rá arra a listára, melynek nyomán Szigetvárra utaztam a Szántó-családhoz. A lista, melyet előke'öen kék gépírószalaggal, merített papírra gépeitek azokat a családokat sorolja lel, melyeket az egykori bárónő 1935 tavaszán filléres könyö tudomány okkal „segített", Az összeharácsolt ezresek szerény töredékeinek sem nevezhetők azok az összegek, me'yek a ne. vek mellett szerepelnek. Az egész „jótékonykodás“ csupán arra volt jó, hogy a munkanélküliség és a nyomor, az éhezés és a betegség miatt elkeseredett embereknek port hintsen a bárónő a szemébe A asztalomra raktam a többi irat, levél közé, gondoltam, valamikor telhasználom, a héten őst.ze- raktüm a szerteszét heverő régi pa- mondani Kaufmann Hemichnek, de. a1 pírokat, akkor akadt kezembe ismét a kékbetüs lista: az úri világ adta nyomorúság sötét bizonyítéka. Akkor gondoltam arra először: El kellene mennem Szigetvárra, megnézni legalább egyet azok közül, akiknek neve itt, ezen a jegyzéken szerepel. Mi lett vele az eltelt 16 év alatt, mint változott meg sora a telszabadulással, a tervvel? ' A második néven akadt meg az ujjam: „Szántó György, élelem. 9 pengő 32 fillért.“ őket nézem meg — határoztam el. * Mikor a szigetvári kultúrház szomszédságában benyitottam a kiskapun, majd kiütöttem egy nagy tál szőlőt egy tiatalasszony kezéből. Szép, kövér, hamvas-lekeieszemü szőlő volt, éppen a padlásra igyekezett vele a mosolygó asszonyka. Télire akarjuk eltenni, de majd ért? — Tíz-tizenkét kiló kenyeret — vágtam rá kapásból. — Pnn/nnnn "iinylt- mi is azt vettünk rajta, azon éltünk hétszám, hónapszám. De itt volt a betegség. Gyógyszer, lej, cukor ke'lett volna. Hideg is volt még akkoriban, a beteget nem lehetett hidegben hagyni, mint a két kisebb gyereket. Mit volt mit tenni, apám elment a báróékhoz, munkáért könyörögni. — Persze nem kapott? — Hát munkát azt nem. De a bárónő nagykegyesen megígérte, hogy küld valami élelmiszert, meg tüzreva- lót. „Aztán majd megszolgálja, jóembert“ ■— tette hozzá az ígérethez Bie- dermanné. Meg is szolgálta az apám! hétszámra vágott tát, járta az erdőt a báróéknak az „ajándék“ tejében — természetesen ingyen. tOí- íjrrv é/'l*1 « mtfillh-" Szánlelaggatjuk holnap! -mondta miután (<Wfc De é íud/am ,,, nem is er- bemutatkoztam és megtudtam, hogy o Szántó György leánya. — Jöjjön beljebb az elvtárs. úgyis már este'edik! Behívlak a tiszta, csinos kis konyhába. ahol rögtön kiböktem, miért is jöttem. A tiatalasszony beszélni kezdett, térje és én csak hallgattuk az egyre sűrűsödő félhomályban az igaz mesét: — Mikor az eset történt én tizenöt éves voltam. A Neumann cipőgyárban dolgoztam reggel fél hattól este kilencig, heti háromhatvanért. Apám munkanélküli volt, mint sokszázan mások, anyám itt-ott vállalt házimunkát, ezt-azt, ami éppen akadt. — Akkor szakadt rátok a baj — szólt közbe a lérje. — Igen, akkor. Anyámat szél érte, a kórház nem akarta bevenni, én kerestem egyedül a családban, de az még a hidegvízre sem volt elég. Mit lehetett kapni három pengő hatvanre voltam kiváncsi. Azt akartam megtudni, hogy é’nek most. Volt-e valamilyen változás az életükben. Meg is kérdeztem: — És hogy volt a leiszabadulás után? Hogyan éltek akkor? — A felszabadulás után? Valamivel jobban, szabadabban — állapította meg az asszonyka. — Persze, hogy jobban! De itt volt még Szentegálon a Biedernwnn-család, ezeknek meg a hasonszőrűeknek az árnyéka még elfogta a napot! Bn állásba kerültem: a Sáfrány textilesnél voltam kiszolgáló havi 180 forintért. — Hát ez s„ volt valami sold — Hát nem! De az apám még eny- nVit sem keresett, mert még nem volt állása. De az öcséin, a Pista már állásba került, oda, ahol én is dolgoztam. A cipőgyárba. Gyári tűzoltó lett, — Azután főtt az ötéves jerv- Az mit hozott magúknak7 — kíváncsiskodtam tovább. — A terv? Hát az azután sokat! Azt. is mondhatnám, hogy az hozott nekünk mindent! Az apámnak állást, 500 forintot keres havonta az öreg. Az öcsém most végezte el a tisztíts- kólát, most tanulja a kisfia kimondani a szót: katonatiszt. Én pedig boltvezetői iskolát végeztem és most a Népbolt vezetője vagyok! 4kkor futón rexemh* csak, hogy én az ästige!, Szántó Györggyel akartam beszélni. Kőrülnézegéttem, vájjon hal lehet. Meg is kérdeztem: — Hol jár az édesapja? — Ö csak hetenként egyszer jár haza. Kint dolgozik a téglagyárban, oil kocsis. Alig lehet elszakítani a mott» kától, amióta dolgozik, egészen megfiatalodott. Már a nyelvem hegyén volt a kérdés: Aztán mit tett. ta Szántó-család azért, hogy megváltozzon a soruk? De mielőtt még megkérdezhettem volna, kis töprengés után megszólalt ismét az asszony: — Látja, ezt hozta nekünk a kölcsön. A tervkölcsön és a békekölcsön. Igaz, tervkölcsönt még nem sokat jegyzett a család. Én is csak 150 forintot írtam. A békekölcsönnél azután már rápótoltuk, akkor már mindenki jegyzett. Én 750 forintot, apám 225-öt, öcsém is szépen írt a mi kölcsönünk- böl... — Rólam se feledkezz már meg! — szólt rá a férje. — Az én 550 forintom talán nem a családé? Kexelrúttunk, viszontlátásra köszönéssel búcsúztunk. Azóta már jóné- hányszor gondoltam a szigetvári Szántó-családra. Vájjon mennyivel járulnak hozzá most. a Második Békekölcsön- jegyzés idején, új, szép, békés éltükhöz? Nem tudom, nem találkoztam azóta velük, de remélem, hogy megírták: ..A Szántó család nem fukarkodott, mikor saját jólétéről, a haza sorsáról volt szol Q. L.
