Dunántúli Napló, 1951. augusztus (8. évfolyam, 177-202. szám)

1951-08-24 / 196. szám

Söpörjék ki Romonyem a termelccsoporiból a befurakodott kuSákokat Hozzászólás „A komlói Kossuth-aknán a laza műnk a fegyelem akadályozza a tervteljesítést“-című cikkhez A {elszabadulás íía Romonyán is alaposan megváltozott a dolgozó pa­rasztok élete. Akik a felszabadulás előtt a kutaknál cselédeskedtek, a földreformkor földet kaptak a nép államától, később a legöntudatosabb dolgozó parasztok összefogtak, meg­alakították a III. típusú tszcs-t is, ahol ebben az évben már másodszor aratták le a közös munka gyümöl­csét. A falu egykori urai a kulákok, ma már nem tartanak cselédet úgy mint régen, amikor 15—16 rongyos­ruhájú szolgalegény is lakott a kulák- istállókban. ök is taktikát változtat­tak, nem nyíltan, hanem alattomban, furfangos módon akarják becsapni a dolgozókat. Ma már a kulák is azon speku­lál, hogy beférkőzzön a tszcs-be, hogy belülről magát dolgozó pa­rasztnak álcázva, mint valami undok féreg hozzáfogjon a rom­boló munkához. így lett Péter István is. aki mihelyt szóbakerült, hogy jó len­ne I. típusú csoportot alakítani, nagy hangon helyeselt kulákbarátjaíval együtt, és hogyan-hogyansem még el­nöknek is megválaazttaAta magát. Ezt a Péter leránt igen sokan is­merik a faluban, sokan vannak, akik nála cselédeskedtek. Sülé Imre elv­társ, most a III. típusú csoport tagja, egy évig dolgozott nála, egész évi munkájáért egy öltözet ruha és 120 pengő volt a fizetsége, a lakása pe­dig az istálló volt. De Kiss István meg Seid János is jól megismerték a négy év alatt, míg Péteréknél szol­gáltak. — Amíg az öreg Péter fia, aki most elnök, gazdasági iskolára járt, a szünidőben csak játékból dolgozott valamit, addig én virradattól sötétig dolgoztam nekik minden áldott nap, évi 350 pengőért meg egy rend ruhá­ért — emlékszik vissza Kiss István. Most meg 6 az elnök. De nekem ugyan az ilyen elnök nem kell. Elég volt nekem az a négy év, amíg cselédje voltam, nem is megyek ilyen csoportba, ahol a volt úr most a vezető. Vannak még azonban a faluban, akik nem úgy ismerik ezt a kulákot, mint a volt cselédje, Kiss István. Sülé Kálmán elvtárs, párttitkár is rosszul ismeri. Ahelyett, hogy meg­kérdezte volna akár a saját unoka- öccsét Sülé Imrét, ki is ez a Péter István, bedőlt a kulákok hangjának, elhitte, hogy a Péter Pista egy „igazi szakember", aki mezőgazdasági isko­lát végzett, és mint szövetkezeti pénztáros nagyon megállta a helyét, most pedig mint csoporte'lnök, jobb a jónál. Ezért ajánlotta a pártszerve­zetnek, vegyék fel tagjelöltnek, mint „becsületes középparasztot," Ezzel az ébertelenségével komoly bűnt kö­vetett el a Párttal szemben. Kulákot akart bevinni az élcsapat soraiba, ellenséget, aki gyűlöli a Pártot, a kommunistákat, akik elvették tőle korlátlan gazdagodás lehetőségét, azt, hogy cselédeket tarthasson és a harminc hold földje mellé még har­mincat vehessen a cselédek verejté­kén. A pártszervezetbe befurakodva még több kárt okozhatott volna, mini „párttag“' még leplezetle­nebből segítette volna „szövet­kezeti útra lépni“ barátjait. A vezetése alatt álló csoportban már így is lehetne egy valóságos „kulák szakosztályt" alakítani. Bent van a csoportban a Herrmann csa­lád is. Nekik közel 40 hold, de talán még több is volt a bérletekekl együtt. Volt év, amikor két cselédet is tartottak, amikor azonban már nem volt jó ku­liknak lenni, mikor a dolgozóké lett a hatalom, hirtelen ők is „földosz­tást" csináltak, egy részét megtar­totta özvegy Hermanne, egy részt kapott a veje, egy részt a fia, s így mint három „középparaszt" éldegél­tek továbbra is egy házban egy asz­talnál, sőt most csoporttagok is az I, típusban. Helfrich József is a díszes kulák kompánia tagja. Neki 20 hold földje, 2 cséplőgé­pe, Kiss József Mihálynak pedig 20 hold földje és cselédei voltak, még a felszabadulás után is. Péter István ezeknek a „díszes" tagoknak juttatott minden, amit csak tudott. Az aratási pálinka nekik ju­tott, báT szőlőjük is van mindnyá­juknak. Seid Jánosnak, aki két hold főiddel ment a csoportba, még egy deci sem-jutott. így csapta be a dol­gozókat a kulákból lett elnök. Ezt a kulákot akarta segíteni Sülé Kálmán párttitkár elvtárs, ahelyett, hogy leleplezte volna. Péter István tagfelvételi kérelmét visszautasítot­ták ugyan, mert erre nem volt méltó, Ai elnökségről azonban nem merték leváltani. Talán attól fél­tek, hogy szétbomlik akkor a csoport? Igen, a csoport valóban szétbom- lana, ha kísöpőrnék a kulák elnököt. A hasonszőrűek, a Herrmannok, a Helfrichek, a Kiss József Mihilyok vele mennének, de maradnának a becsületes dolgozók. A Sülé Imrék, Kiss Istvánok, Seid Jánosok, a volt cselédei nem kíván­nak vele egy tányérból cseresznyéz- ni, de nem akarnak ilyen -elnököt a többi becsületes romonyai dolgo­zó parasztok sem, ők azt akar­ják, bogy söpörjék ki a szemetet az I. típusú tszcs-böL Erre sor is kerül, mert a pécsi járási pártbizottság kezébe vette ezt az ügyet. Kurucz Pál A Dunántúli Napló vasárnapi számá­ban megjelent ,.A komlói Kossuth-ak- nán a laza munkafegyelem akadályoz­za a terv teljesítését" című cikk, mely komoly visszhangot váltott ki a komlói bányászok körében. A leszállás előtt, a kiszállás után nem lehetett mást hal­lani a bányász elvtársaktól, mint azt: „Olvastad az újságot? — és máris mér­legelték a komlói bányászok a vasár­nap megjelent cikket. Ehhez a vitához szól hozzá Gábor Balázs bányász elv­társ is levelében, mélyet beküldött szerkesztőségünkbe. A levél szövege így szól: # „Az igaz, hogy mi. komlói bányászok már hosszú hónapok óta nem tudjak teljesíteni tervünket. Az is igaz —, mint ahogy a cikk is megírta, hogy en­nek egyik döntő oka az igazolatlan müszakmulasztás. De én szeretnék egy kicsit részletesebben hozzászólni ehhez az igen fontos kérdéshez. A cikk elején azt Írja a cikk írója, hogy „ha az István-aknai bányászok megállnak a versenytábla előtt, akkor nem is tudnak mást mondani a komlói bányászokról, mint azf: „Nem értjük, ezek a komlóiak állandóan a 100 szá­zalék platt teljesítik tervelőirányzatu­kat." Ennek nemcsak mi, bányászok vagyunk az ókai —, Írja Balázs elv­társ, majd igy folytatja: „A csiliehiányt már rég el kellett, volna felejtenünk, ha a szeles nyomtávú vasútvonal épí­tése már befejeződött volna, mint ahogy már be kellett volna, hogy feje­ződjön, Csak körül kell nézni az al- táró és a Kossuth-akna környékén, ott vannak az új, nagyobbméretü csillék bevetésre készen, csak az a* hiba, hoív a megfelelő útvonal még nem készült cl. Sok. az igazolatlan mulasztások száma, bár nétni eredményt már értünk el ezen a területen. Szerintem nem­csak a pénzbüntetés az a módszer, amellyel harcolnunk kell a mulasztá­sok ellen, hanem elsősorban is politi­kai felvilágosító munkával. Ez elsősor­ban is a népnevelők a szakszervezeti bizalmiak feladata. Sajnos ez nagyon gyengén megy nálunk. Ehhez tartozik még az is, hogy egyszer sem vontak felelősségre még olyan egyéneket, akik a munkafegyelem lazításával, vagy .bár­milyen módon is gátolták a tervtelje- sifést. Ha a tervteljesités lemaradásának okait vizsgáljuk, feltétlen meg kell néz­ni a műszaki káderek munkáját is. Úgy az egyes, mint a kettes üzem ve­zetői, kifsé hanyagul végzik feladatu­kat. A kétoldalú verseny szerződések''!, megkötötték, de most, amikor megvizs­gálták. hegy melyik fél tartja be vál­lalását — a müszakiak-e. vagy a ter melók —, kiderült, hogy bizony a leg­több esetben a műszaki vezetők nem teljesítették a szerződésben vállalt fel­tételeket. Vagyis nincs kellő egyéni fe­lelősségérzet, a műszaki káderek egy részében. Ez is nagyban akadályozza széntermelésünk fokozását. Széntermelésünk fokozása érdekében szeretnék javaslatot tenni az üzemi pártszervezet és a szakszervezet veze­tői felé. Szerintem helyes volna, ha a kulfúrmunkásokat is beállítanák a tökbtermelés szolgálatába. Ezt úgy gon­dolom. hogy a kultúrmunkások a tag­gyűléseken, szakszervezeti napokon, vagy egyéb alkalommal feljönnének az aknára és színes, rövid müsorszámok- kai szórakoztatnák a bányászokat, hogy emel is elősegítsék a termeli$ lendületét GÁBOR BALÁZS sajtói el elős, Gábor elvtárs kiegészitette a Du­nántúli Napló cikkét, amit a komlói bárya lemaradásáról írt. Helyes lenne, ha Gábor elvtárs leveléhez sajtón ke­resztül hozzászólnának Pozsgai és Ru­dolf üzemvezetők. Fóris és Lajos elv­társ ÜB-tagok. De várjuk a sztahano­visták. élmunkások cs a többi dolgozók leveleit, javaslatait Í6. Szóljatok hozzá komlói bányász elvtársak saját maga* tok és az ország problémájához. Ezzel Í6 meggyorsítjátok a hibák kijavítását. A Pei&fl-sknán a szakszervezel nem foglaikezik a mantfaversennyei, nem tudatosítja a Bányászna? jelentőségét Üzemeinkben szélesedik a Gazda-mozgalom Még kilenc nap választ el bennünket September másodikétól, az első ma­gyar bányásznaptól. A baranyai bá­nyászok-készülődése azt mutatja, mél- óan akarnak ünnepelni. A Petőfi-akna dolgozói is úgy akarnak ünnepelni, dint. a többi aknák bányászai. Egy ré izük úgy is készül szeptember 2-re. Az üzem dolgozóinak ötven százaléka azonban nem tett felajánlást, nem vesz részt abban a lendületes munkában, ami a vállalások teljesítéséért folyik. Ez meg is mutatkozik a tervteljesítés- ben, ami 99.3 százalékot mutat. Igaz, nogy azok a bányászok is dolgoznak, akik nem tettek felajánlást, de nem úgy, mint akik termelési eredményeik túlszárnyalásával, vállalásuk teljesíté­sével készülnek a bányásznapra. Ben­nük nem él a versenyszellem, nem len­díti őket előre a kötelezettségvállalás, egyszóval nem vesznek részt a szocia­lista -munkaversenyben. fi szakszervezet „belebujt a bakancsjegyekbe“ Hogy ez így van. azért elsősorban az Izemi szakszervezet a felelős. Nem let.t tetlően tudatosítva a bányásznap jelen­tősége, mert az utóbbi időben a szak­szervezet. munkája ellaposodott. Ezt eizonyítja az, hogy nem születtek újabb kiajánlások, hogy elhanyagolták a ver- teny nyilvánosságát, nem lelkesítették v vállalások, teljesítésére a dolgozókat. A' szakszervezetnek kellene lenni a üunkaverseny irányítójának, szervező­jének. ami előreviszi szebbnél-sze^p eredmények elérésére buzdítja a bányá­szokat. Tóth elvtárs, a harmadtitkár, az elmúlt héten 6em ezt tette. Hogy a bányászok szavaival 'éljünk: „Belebújt a bakancsjegyekbe.“ Ez a legnagyobb hibája a munkájuknak. Az apró-cseprő feladatoktól nem látják a nagy célt —, h- tervük mielőbbi teljesítését. Kincs versenynyiivánossáo, mert „meszelték a nagycsarnokot“ Csak ez lehet az oka annak is. hogy megfeledkeztek a kimagasló teljesít­ményű bányászok mindennapi eredmé­nyeinek népszerűsítéséről. Könnyelmű­en hagyták, hogy hetekig ugyanazok az eredmények legyenek a versenytáblán, ami jogos felháborodást váltót ki a bányászok körében, Szóvá is tették Tóth József harmadtitkár elvtárs előtt a bányászok, hogy elvárják az elért eredmények nyilvántartását. Tóth elv­társ arra hivatkozott, hogy azért m'n csenek kiírva az eredmények. mert ..meszelték a nagycsarnokot." Ilyesmi­nek nem szabadna előfordulni és ebből tanulnia kell a szakszervezet vezetői­nek, hogy ezután ilyen „akadályok" ne hátráltassák a szocialista munkáver- senv eredményeinek népszerűsítését. fi néiinevelcmunkát nem bsiyeiiesiii a büntetés Még kilenc nap van vissza a bányász­napig. Addig még sok hibát kell kija­vítani, sok új kezdeményezést kell fel­karolni, hogy azután még jobb munká­val, minél előbb be tudják fejezni az ötéves terv második évét. Az egyik, a müszakmulaszlók számának csökken­tése. 21-én a műszakmulasztók száma már elérte a kilencvenet. A Petöfi-ak- nai bányászok, de maga Wavra elvtárs, a párttitkár, is abban reménykedik, hogy ezt a számot a büntetések beve­zetése fogja csökkenteni. Ez nem he­lyes. Az ilyen gondolkodás opportu­nizmushoz vezet, amikor a nevelőmun­kát a büntetéssel akarják helyettesíte­ni, megelégszenek azzal: „Ha van sok pénze, ekkor fizessen." A nevclömunkál nem helyettesítheti semmi és arra kell törekednie a párt- és szakszervezeti ve­zetőknek, hogy ezen a területen minél előbb megjavítsák a munkájukat. A fejtési csapatok huszonkettedik! eredményei érdekes jelenségre hívják fel a, figyelmet. A Balázs-csapaton húsz százalékra, a Széni-fejtésben 56.5 szá­zalékra teljesítették az előirányzatukat a dolgozók. Jó lenne megnézni, hogy mi volt itt a hiba. A műszaki vezetők­nek — még ha egy kis fejtörésbe is kerül, — de meg kell találniok a kellő JSlmulasztotfci Pereked község dolgozó paraszt­sága kenyérgabonából 105, takar­mánygabonából pedig 81 százalék­ra teljesítette kötelezettségét. Udvar község felhívása nyomén meg nagyobb lendülettel fogtak a begyűjtés meggyorsításához. Va sarnap Jellobogózott kocsikkal vit­tek be a még feleslegként mutat­kozó terményüket. De nem tudják kimutatni az emelkedést, mert Kontár Sándor berkesdi termény- felvásárló nem küldte át a vételi jegyeket, még arról a 30 mázsáról kötelességét sem, amit augusztus kilencedikén szállítottak be. Hibát követett el Kontár Sán­dor! Amikor a dolgozó parasztok minden igyekezetükkel azon van­nak, hogy túlteljesítsék a hazával szembeni kötelességüket, akkor ő erről egyszerűen nem vesz tudo­mást és mivel neki így kényelme­sebb, nem küldi le a vételi jegye­ket a tanácsnak, mely így nem tud eredményt jelenteni. Ezzel akadá­lyozza a község és ezen keresztül a megye előbbrejutását a verseny­ben. megoldást, módszereket kell adniuk, se- gíteniők kell a csapatok munkáját, hogy ne fordulhasson elő ilyen eset. A szakszervezet, de különösen az üzemvezetőség figyelmébe ajánljuk a DlSZ-szervezet tagjainak kezdeménye­zését. A Ferenc-aknai DISZ-fiatalok példája nyomán ök is meg akarják szüntetni a szállításnál még mindig fennálló hibákat, elsősorban az üres- csillehiányt. Orsós János (2) DISZ-tit- kár vezetésével már 13-án megalakult négy szinten a szállítási brigád. Azóta munkájuk már eredménnyel is járt és iirescsillehiány sűrűbben már csak Fuksz József második-szinti brigádjá­nál fordul elő. Ahhoz, hogy Petőfi-ak­nán i® olyan eredményes legyen a fia­talok munkája, mint a Ferenc-ak- naiakc, nyújtsanak segítséget a mű­szaki vezetők, legyenek segítségükre a versenyszerzödés mielőbbi megkötésével és annak betartásával. Adjon még na­gyobb lendületet a Peíőfi-aknai bányá­szok versenyének az élenjáró Duzsi- és Málhc-fejtések kiváló eredményei, hogy méltóan ünnepelhessenek az első ma­gyar bányásznapon. A PÉCSI MAGASÉPÍTÉSI vál­lalat Pccsváradi-uti építkezésén dolgozó kőművesek nem tekintik „végső állomásnak" az alkotmányi versenyben ejért eredményeiket. A Szalai Félix kőműves-brigád, amely az alkotmányi versenyben kiváló eredményt ért el és ezért ezer forint jutalomban részesült, átvettp a Gazda, mozgalmat. A brigád tagjai 'elhatároz, ták, hogs- a 'legkisebb törmelékanya­got Ls feldolgozzák és műszak végén összeszedik a munka során elhullott téglát, szeget és egyéb építési anya­gokat, # A SOPIANA GÉPGYÁRBAN a bé­kehéten gyári viszonylatban új kez­deményezés született. Kiss József elv- társ, párttitkár, a gyár dolgozóinak figyelmét fölhívta a Gazda-mozgalom jelent őségére. Egyben javaslatot is tett a takarékosságra. Az esztergályo. zásnál lehulló vasforgácsot ezután összeszedik, amit újra felolvasztanak és gépré.-zok, vagy szerszámok készí­tésére felhasználják, a gyár dolgozói közül sokan tették már felajánlást november 7 tiszteletére. #­A PÉCSI BŐRGYÁRBAN az „öreg. boxos“ üzemrész béke-brigádja . az alkotmány tiszteletére folyt verseny­ben sztahanovista oklevelet nyert. Most harcba indultak a sztahanovista jelvény elnyeréséért. A harc két nappal ezelőtt indult az üzemrészben. Az elmúlt két nap alatt máris igen szép eredmény született. Az alkotmá­nyi versenyben elért 120 százalékos átlagteljesítményüket 140 százalékra emelték. . Példájukat követik a nehézbőr kom. plex-brigád tagjai, akik a Gazda-moz. galomban mutatnak példát a gyár töb­bi dolgozójának. Tóth Géza műszaki vezető, Jagados János, a tálpasmű- hely üzemvezetője és Szántó Lajos kéziboffoló együttesen javaslatot tet­tek. hogy az eddig kényszerből levá­gott apró bőröket nem enyvkészítés- re, hanem a gyermekcipők talp áfásá­hoz használják fel. Ezzel az ötlettel november 7-;g hét-nyolcezer forintos megtakarítást érnek el. A nehézségeket a gyakorlótéren kell megszokni! ffixö nap még az Ingen ke­resztül is égeti az ember bőrét. Még annyi szellő sincs, hogy a leggyen­gébb fűszálat megmozdítsa. Valahol a Mecsek alján vagyunk! A baranyai nyár minden forróságát érezzük, szin­te felforr az agyunk a tűző napon. Még a Szaharában sem lehet sokkal melegebb, mint itt. Ásunk. Mindenkiről patakokban fo­lyik a víz. A hátizsák: mintha mázsás teher lenne. Már harmadik napja tart ez a gyakorlat. — Egy korty vizet! — igen, csalc legalább egy korty vizet ihatnék! Ez már mégis csal: túlzás: itt a kút. alig húsz lépésnyire és nem ihatom belő­le, mert ,,megmérgezte" az „ellen­ség." Jó, jó... Tudom, hogy a nehézsé­geket a gyakorlótéren ke'l megszok­ni, de a mindenségit, mikor itt a kút és én olyan szomjas vagyok, hogy a nyelvem már szinte lelrepedezett a szárazságtól! Es még hozzá ásni kell! Hiszen, úgyis mindjárt rohamozunk! itt van melle item ez a kis Tálos. Vékonyka ember, mellettem szinte" elvész, mégis mindenben ö a legelső. Igaz, én nem is erőltetem meg magam, hiszen úgyis csak gya­korlat .., „A kis Tálos integet .. „Gyüleke- fől ■ a rohamál'ás mögött kis lanka húzódik, e mögé kúszunk. Tá­los bajtárs középen vem és beszél. Beszél... Hogy még van kedve beszélni! Hiszen ő is csak akkor ivott, amikor én! — Nehéz gyakorlatba kezdtünk bajtársak. — mondja, — tudom, hogy szomjasak vagytok, én is az vagyok- Tudom, hogy fáradtak vagytok, mert én is fáradt vagyok, de gondoljatok arra, hogy támadás esetén az ellen­séget csak akkor tudjuk megsemmi­síteni, ha a gyakorlótéren megedzö- dünk. Az et'enség les ránk, várja a pillanatot, hogy a torkunknak ugor­jon. Akarjátok hallani, hogy miket csinálnak az amerikaiak Koreában? Ide ügy élj etek! Újságot vesz elő. olvas: — Kvan Táj 48 éves parasztot az amerikaiak letartóztatták, mert tagja volt a parasztszövetségnek. Annyira mcgkínozXák, hogy a lábujjai mind elnyomorod/ak és soha többé item tud már rendesen járni. Fe7eségél és leányát szintén összeverték az ame­rikaiak. H Iríelen felüti a tejét és rámnéz. ~ Hál a te apád Kopra Zsiga, mi­csoda? — kérdezi tőlem. — Földművés! — Mennyi földetek van? * — öt és fél kataszteri! Es a felszabadulás elölt? — A tel szabadulás előtt? Nem volt akkor egv morzsa se! Hát hogy lelt volna?! Napszámba járt az apám. — Látod Zsiga, — mondja a kit Tálos, — a te apáddal is úgy elbán nának az imperialisták, mint ezzel c koreai, paraszttal! Hogy a földeteké elvennék, azt talán mondanom sen kell. Látjátok, ezért kell jól végre hajtanunk a gyakorlatot, hogy ez so ha. ne iordlilhásson elő! F *■ arena gyerek ez a kis Tálos, d igaza van. Az anyjuk mindenül Ht Koreában így csinálták, akkor il sem csinálnák másképp. — Első raj! Vonalamban rajlánc — szakítja meg gondolataimat Ba'áz tizedes parancsa. Elnyomorítanú,k az apám lábát, hog] soha többé ne tudjon ráállni!? Első raj! Rohamra telkészülni! Elsőnek ugróm fel. Nem vágyó1 fáradt már, nem érzem a szomjúsága sem. Csak az árkot látom amit él ke 1 foglalnunk. Találnia kelj minden lő vésemnek... — Kézigránát! — Dobom.,. Por az árokba esett! Hajrááá! Hajrádé! Rárohanok az „ellenségre". Később, mikor mef'émkerül tulo, bajtárs, csak ennyit mond: — Jó munka volt Zsiga! _ és e: vé gtelenül jól esett nekem. Xopra Zsigmond honvéd el­beszélése alapján rrr-'- TOLNAI GÉZA tiszlliskolás.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom