Dunántúli Napló, 1951. augusztus (8. évfolyam, 177-202. szám)

1951-08-19 / 193. szám

2 »51 AUGUSZTUS » NAPLÓ Tótszentgyörgyön a termefőcsoportról beszélnek a dolgozó poroszlók a rA palotabozsoki gépállomás sásdi járásba átcsoportosított gépelnél dol­gozó traktoristák és cséplőmunkások, telhívjuk Baranya megye összes trak­toristáját és cséplőgépmunkását, hogy vasárnap és hétfőn, alkotmányunk ünnepén munkaversennyel ünnepeljünkl Vállaljuk, hogy átlagos napi teljesítményünket 30 százalékkal növel­jük, az üzemanyagfogyasztást 90 százalékra csökkentjük. Vállalásunkkal méltóképpen akarjuk ünnepelni alkotmányunk megszü­letésének második évfordulóját. Békecsépi ősünket: „Harc minden szem ga­bonáért és a határidöbeni begyűjtésért“ — jelszó jegyében végezzük/ Ez­zel is a béketábort, erősítjük és ökölcsapással válaszolunk a szomszédsá­gunkban acsarkodó, fasiszta Tito-bandánalc. Éljen a Párt! Éljen szeretett vezérünk, Rákosi elvtársi ' Az alkotmány hozta meg Sólyom Andrásnak a boldog életet, fiának a tanulási lehetőséget Páradtep ül „a kocsira Bankárai Já­nos alvtárs, tóíraentgyöirgyi párttit- kár, hogy feleségével együtt a me­zem folytassák a munkát. A felesége kérdően néz rá. Vájjon miért sóhaj- ’toaik a férje? — Mennyivel könnyebb a csoportban dolgozni, — kezdi Barkascni elvtárs. Ott, aki ko. 1 cats, azzal va^, éLfogiailva, aki pedig a növénytannieCéssiel fogilautoazü, nincs a lovákkaij törődni valója. — Bar ka­számé is így látja eat a kérdést sokat beszéltek ők már a csoportról. — No, majd meglátjuk estére — folytatja Bankárai elvtárs. — össze­hívtam az embereket, hogy megbe­széljük, melyik típust alalzftsuk meg? Barkasai elviára a III-os típust sze­retné, ő azffc látja legegéssségosebbnek. — Ott aaiám meglátszik: a közös gaz. 1 dálkodás fölény® _ egyre east hajto­ga tja. A faluban itt äs, ott is, a csoportról j beszélgetnek. Petes József nyolchol- das dolgozó paraszt zabot rak le a kocsiról féleségével. A szövetkezeti ,.'gaizjdál3kiodás.TÓÍl beszélgetitek. Petes József szervezte a földmű vessző vieit- kezetet a faluban. Bizony sok nehéz­ség volt akkor is, nem mindenben ér­tettek egyet az emberek. Ettől tart most is. ,Jla jól együtt dolgozunk, már az egyes típusban is megláthat­juk a közös munka eredményét. En . egyelőre azt szeretném“ — magya- i rázza a feleségének. Közben határoz. A két ünnepnap (augusztus 19—20), ; van ráérő ideje. Elmegy Kálmán csá- ra, Homoksraemigyörgyre. Ott laknak rokonai. Már évek óta működnek tszcs.k, A rokonok majd csak meg- ; mondják az igazságot. Este, nyolc óra fáé kezdtek gyü­lekezni a dolgozó parasztok. Nem hivatalos gyűlés volt ez, hanem ki hogyan akart, hazzáraóit a kérdéshez. Bartoaszi eöviárs elmondta bogyan győződött meg ő a szövetkezeti gaz­dálkodásról. Elhatározta, belép a III. típusú tszcs-be. ö ezt látja a legfejlettebbnek. Mind­járt ki is töltötte a belépési nyilatko­zatot. Gsaía István párttag, ötholdas dolgozó paraszt szántén kitöltötte a belépőt a III, típusúba. Dergec József 11 hoídas dolgozó paraszt sóhajtozva ülrt a helyén. Egy­re törülgtefcte gyöngyöző homlokát. Látsaoitl rajta, hogy mélyen gondol­kodik a dolgon, de va^ valami, ami bántja. — Nem egyformák az emberek — kezdi csüggedt hangon —, hát én ke­ressek kenyeret annak, aki most sem jó munkás ember? En örök életben cseléd voltam. Apám uradalmi kariász volt. Semmi nélkül kerültem őssze az asszonnyal. — Idegesen simogatja ha­ját, majd így folytatja: — Sokait éheztem, nyomorogtam, hogy a két lányomnak már szebb éle­te legyen, minit nekem volt. a demo­kráciában földet kaptam, — meg sze­reztem ils. — Két szép lovam és min­denem van. Most egyszerre mindent odaadjak? Ismét nincstelen legyek? — Nem mondhatja azt senki, hogy én nem vagyok rendes gazda. 20 mázsa ósziárpa termett neíkem most Is egy holdon. Még C.jegyre Ss adtam lie bú­zát is, árpát is, Holí vannak azok tő­lem, akik szemetet termelnek? Én eraekfceffi legyek egy csoportban? Kér­dőn néz a párttáikánra, fürkészi annak gondolatát. Beurkarai elvtára meggondoltan, nyugodtam válaszol: „Tudom, hogy szenét! a földjét, az állatait, amiért verejtékeket hulflatott Józsi bátyám. A magáé marad az továbbra te. Sőt Az egész csoport vagyon® a saját tu­lajdonunk lesz.“ —i Nem kell ott senki helyett dol­gozni — veszi át egy másik bang a szót. — Hisz munkaegységre dolgoznak. mindenki annyit keres, amennyit dol­gozik, — Aztán, boigy nem mindenki egy­forma. Meg kell nevelni az embere­kéit, — folytatja Barkaszi elv társ.' —• No, meg aztán megnézzük ám, hogy kit veszünk fel a csoportba? Ha tó-, -ábbiakban pedig valaki nem jól dol­gozik nem tudjuk megnevezni, hát­ráltatja fejlődésünket, jogunk van kizárni a csoportból. — öreg napjaimra nyugodt életet szeretnék, — bátorkodik neki ismét Dergtec József. Ugv megindult belőle a szóáradat, mintha mindent 5 sze­relne elmondani — örülök, hogy végre miniden az enyém, amit kaptam és szereztem. És most... — egy pdl. laniatm eűhalílgiat, a muff jutott eszé­be, a botosispánok parancsolgatása. — Engem vezessen orromnál fogva az elnök? Mit tudom én, hogy paraszt iesz-e vagy más? — teszi fel a kér- 1 dést Barkaszi elvtórs felé. A sarokból valaki megseölal: „Nem parancsolgat az .elnök senkinek. Ml magunk válasszuk a legjobb gazdát, a legjobb parasztot elnöknek, aki szívvel-lélekkel úgy harcol a csopor­tért, mint az ö' saját terméséért. Olyat, aki velünk együtt dolgozik a mezön, munkaegységet kap, mint ml, aki nem parancsolgat.“ Különböző problémák vetődnek fel. Egyiket az bántja, hogy a háztáji gaz. dálkodásiból nem termeinek annyit, hogy a tehenet, disznót — amit tart­hatnak, — etethessék. A másik azt verti fel, hogy „miért kell a gépi mun­káit alkalmaiand, hisz a jövedelem nagyrészét elviszi a gépállomás?" A gépi munka kérdésére Láng elv- társ, a járási pártbizottság munka­társa válaszol, ö tsEcs-efaök volt, gyakorlatból ismeri a kérdést. „A nagyüzemi gazdálkodást éppen a gépi munka eredménye biztosítja. A nagy táblákon eltűnnek a mesgyék és a legnehezebb munkákat géppel könnyen elvégzik a traktorok. Fizi­kailag is segít az embereken és a jó gépi munka biztosítja a magasabb termést." Példával számítja ki. hogy mennyibe kerül egy pár tó takarmá­nyozása. Több tehenet tartanak, ami­ből sok tejpénizt kapnak és értékes borjúkat nevel. így már meg is van a gépi munka ára. Azonkívül sokkal több jövedelmet hoz a csoportnak a tehénállomány. A háztáji gazdálkodásban lévő ál­latok eltartásáról beszól Barkaszi éVliára. — Olvastam az új jövede­lemelosztásiról szóló rendeletét — ■magyarázza. — A csoporttagok min­den magtermelt terményből természet, ben részesülnek. így árpát, kukoricát és minden más takarmány kapnak. Disznót bíztatná, tehenet tartani bő­ven lesz mivel, — Józsi bátyám üdülni akar menni — szólal meg valaki a sarokban —, reumás a Iába. A csoportból majd elküldjük ingyen üdülni. — Az orvosi kezeltetések is In­gyen lesznek, havonta befizetjük a ha* forintot az OTI-ba .— feleli Bar­kósai lelvtérs. Dergec József és a többi dolgozó parasztok mélyen elgondolkodtak azon, hogy mennyi probléma tisztázó, dott előttük, amit eddig nem tudtak. Sok apró, különböző -kérdések me­rültek még fél. Már bátrabban kér­deztek az emberek és megőrződött szavukon, hogy közelebb kerültek a termelöcsoportboz. Ary Róza. Sólyom Andrásról a múltban az uraic így beszéltek: „Ez a sváb", a sváb zsirosparasztok pedig így: „Ez a rongyosJogai nem voltak, hát még egyenjogúsága! Négy hold földön dolgozott Sólyom András és ami azon termett, a család megélhetéséhez közel sem volt eiég. Gond volt, nagy gond a mindennapi ke­nyér, de ha Sólyom. András fia: Fri. dolin jövőjére gondolt, még jobban el­keseredett. — Mi lesz belőle? Nem lehet más, mint én: „rongyos sváb!" Majd öt is kicsúfolják az iskolában, mint engem, elkerülik a módosabb gyerekek! Dk hiába törte fejét-, sorsán nem tu­dott változtatni. A négy hold föld, alig hozott valamit, a felesbérlet pe­dig csak munkát adott, jövedelmét nem sokat. * — Nincs szabadulás a nyomorból — sóhajtott néha Sólyom András és el­keseredetten húzta az igát tovább. m Azlán mégis megjött a szabadulás, A Szovjet Hadsereg hozta meg. Aztán három holdat kapott a földosztáskor a meglévő négy mellé. Sólyom András boldog volt, örült a főidnek, az egyenjogúságának, annak, hogy a fia előtt kinyílt az iskola ka­puja, hogy már nem csúfolják kiejtése miatt. í949-ben új esemény hozta lázba a falut. Megalakult a csoport Máriáké, ménden. De még csak néhány család lépett a közös gazdálkodás útjára. — Belépjek: ne lépjek? — fontol­gatta Sólyom András is. Most sem élek rosszul, most. is jobb a sorsom, mint valaha is volt. Milyen lenne a csoport­ban? Bizony a csoportban eleinte nem ment minden jól. Már úgy is volt egy. szer, hogy felbomlik. Aztán jött az ál­lami segítség, jószág, vetőmag,., ta­pasztalatcserére is elmentek a szóin, széd csoportokhoz, Lippóra, ide-oda. Észre sem vették .és megjavult a mun­ka. A csoport tagok már nem veszeked­tek, hanem dicsekedtek: — Két mázsával többet termeltünk egy holdon, mint ti egyéniek! — ügy látszik jobban lehet nyolc­száz holdon gazdálkodni, mint hét so­vány holdon, — kezdett ismét gondol­kodni a belépésen Sólyom András. A felesége is sokat emlegette: „Jobb len­ne nekünk a csoportban!" Q Addíg-addig beszéltek róla, míg 1950 augusztus 20-án beléptek a tszcs-be. Azóta egy év telt el. A csoport egyre erősödött, hiszen Sólyom András és a többi hozzá hasonló jól dolgozó pa­raszt dolgozik benne. A föld jó ter­mést hozott. A jószágállomány egyre gyarapodik. Már 53 szarvasmarha, 27 ló, 20 anyakoca, 1700 baromfi, a gé­pek. és sok más teszi szebbé és könv- nyebbé a máriakéméndi Sólyom And­rás és a többi csoporttag életét. A dolgozó nép alkotmánya pedig nemcsak az egyenjogúságot, a boldog munkás életet biztosította Sólyom Andrásnak. Biztosítja fia, Fridolin* sorsát is. Fridolin nem lesz „rongyos sváb", hanem ha továbbra is jól ta. nul, megvalósul apja kívánsága: — Jövőre gimnáziumba adom a gye­reket. Jó feje van, orvos akar lenni, hát legyen az! Most már megvan hoz­zá a módja! H. I. ”' Amerre nézek, itt minden az enyém —, erre gondolt báró Bieder­mann Imréné, született Kendeffy Ka­tinka Öméltósága, ha végigfutotta pil­lantásával a szentégáti határt. Erre gondolt, ha földön, vagy vizen, ha fán, vagy füvön, ha zselléren, vagy állaton akadt is meg a tekintete. — Itt min­den az enyém, ezt senki el nem veheti tőlem, ezt biztosítja nekem az ezeréves magyar alkotmány, a Wcrbőczy-félc i, hármaskönyv! A. kastély parkjának hatalmas, zöldsátrú, árnyas fái alatt szeretett leginkább elüldögélni a bárónő. Ott szokta kipihenni az egésznapi semmit­tevést, a vendéglátás, az udvarlások fo­gadásának fáradalmait. Itt, a parkban szerette leginkább felbontani a napi ; postát is. Volt mit olvasnia, jött leve­le bőven! — Nini, irt a Lala — derült fel a bárónő únott arca és izgatottan tépte fel a Mezőkémesről érkezett levélborf- tékotí — Lássuk csak, mit is ír? — A dá­tumot, még gondosan elolvasta: „1935 VI. 11.“, a megszólítást is: „Drága Jó Katinka!“, de aztán már csak a fon­tosabb részeken időzött tovább: „ ... a megmaradt 1200 lej útikölt­ségem még Kolozsvárt elfogyott. Azért , tudtam ilyen jól spórolni, mert Pest­ről tovább, illetve Kolozsvárig harma­dik osztályon utaztam..." ' — Óh, szegény — «óhajtott fel a sajnálkozástól elérzékenyült hangon a bárónő, — szegény... * ... de úri utazók körében”, — nyu­godott meg aztán elolvasva a mondat befejezését. — így már más! Azt hittem — el­képzelni is borzasztó, — hogy talán parasztok között utazott a Lala,—, fordult a bárónő a társalkodónőjóhez és átnyújtotta a levelet: . — Lássunk egy másikat, ezt most ; nem olvasom tovább. Egészen felzak- latolt! A. társalkodó nő egy kis név. I jegyborítikot nyújtott át: 1 i ’ Küldönc hozta Bükkösdről.,. j 2V méltósága kibontotta és olvasta: 1 „K- Mándy Sámuel, a felsöház tag­i ja — állt a névjegyen nyomtatva, majd alatta kézírással, — tisztelettel jelenti, hogy Borhy Istvánnal rendelkezésére 'Inának, ha egy bridg-partíra meghi­' kapnának. (BieA&iwtatinik „alk&tmáiuj,au Szívesen várom őket — mondta a bárónő, majd megkérdezte: — Van még valami? — Igen, a Reiter szál ónból egy le­vél! Biztosan számla —, állapította meg a bárónő és igaza volt. A pesti, Wekerle Sándor.utcai „couture” — di­vatszalon 3.621 pengőt kitevő számlája érkezett meg, háromhavi bárónői ruha­ellátmány varratáéi díja. —- Óh, de elfáradtam ettől a sok levéltől, felmegyek és ledőlök egy ki­csit —, állt fel a bárónő és átnyújtotta a számlát a társalkodónőnek. — Ezt adja majd oda a báró úrnak! TTéícn is hasonlóan folyt, folydo- gált a hatalmas kastélyban az élet. A parkot hő lepte be, de a vastag falak mögött meleg, gazdagon berendezett szobákban tovább folyt a postabontás szertartása. Címeres kartonlap hullott ki az egyik borítékból. Pestről hozott hírt: „ ... Idáig csend volt, de holnap megindul a szezon a miniszterelnökségi vacsorával, karácsonyra pedig Indo­kolva elmerül az ember a meghívások tömegében.,.“ — De jó Babynak, kijut neki a szó­rakozásból —. vette ét a következő levelet a bárónő. — igaz, hogy mi spm unatkozunk .. . „Miki Sopronban van áz erdészeti akadémián. Klára már félig nagy lány, januárban viszem ki vagy Ausztriába, vagy Bajorországba valamilyen inté­zetbe, jövőre pedig Svájcba. Nem tudsz véletlenül az idényre nevezett helyeiére valamit ajánlani? Nem akarok egy nagy intézetet, inkább svájci mintára egy kisebb, család; jellegű leányott­hont, ahol a tanulás mellett sportolás stb. van." Zsuzsa is hamar el akarja vinni a házóból a lányát, hogy ne lássák meg rajta, hogy milyen vén — jegyezte meg epésen a méltósága, majd újabb borí­ték után nyúlt. A kis pap is írt, a Balázs — Szi­getvárról! — mondta a társalkodónö. Biedermanné már olvasta is: Méltóságos bárónő! Tegnap aggasz- MŰ hogy köhögni hallottam: kimerüli köhögés volt az. Kellene már egy kis alaposabb pihenés, úgy értem: önmagá­ra gondolás. Tegye meg, én érzem, hogy kell! —- Azért Írom. e levelet, mert tu­dom, hogy a vendégek és a vadászai lekötik. Ha telefonon méltőztatik vá­laszolni, holnap, szombaton délig a szobámban fogok tartózkodni, vagy Jobszt gyógyszerészhez méltőzfassék leüzenni, hogy mikor hívjam fel tele­fonon méltóságodat. Móltóztassék továbbá megengedni, hogy Katalin napjára lelkem minden imádságát, az aznapi Dobszán mondan­dó szentmisét Méltóságos Bárónőért felajánlhassam. A jó Isten áldja meg életét és ajándékozza meg a Hűséges Lelkek kiváltságával: a boldog lelki békével, hogy sokaknak édes anyja és Nagyasszonya maradhasson.” — A kis Balázs — merengett a bá­rónő és különrakta a levelet a többi­től, — hát persze, hogy felhívom. .. A merengésből csak a társalko­dónő hangja riasztotta fel: — A művész úr is írt, a Sidló mű­vész úr... — Biztosan Béla állapotáról is be számol —, kapott a levélen Bieder­mann« és máris olvasta: ......Az állandó laboratóriumi vizs­gálatok hál isten kielégitőek. Ma már Béluska frissnek mondható, az étvágya is kezd megjönni és igen jól érzi ma­gát a Pajorban, mert. az összes orvo­sok iés ápolónők folyton vele vannak és simogatják azt a csinos pofiját. Az utóbbi különösen tetszik neki..." — A huncut, olyan mint az apja —, állapíttatta meg elégedetten a bárónő. — Nincs más? De igen. Két kérvény. Tessék! Hát csak nem gondolja, hogy ke­zembe veszem!? Lehet, hogy megfer­tőzne! Olvassa csak fel! A társalkodónö elkezdte: „Méltóságos Asszonyom! Alulírott alázatos kéréssel járulok méltóságos asszony színe elé. Magános asszony vagyok, bejárónő voltam és nyolc pen­gőt kaptam egy hónapra, melyből na­gyon szűkösen bírtam csak megélni. Sokszor a házbérre futotta csak. E hónap nyolcadikén beteg lettem: in­fluenzás, cs még más bajom is van. Pénzem nem volt orvosra és gyógyszer­re, ingyen pedig nem kezelnek. A kór­házban annyit megtettek, hogy meg­vizsgáltak ingyen és megállapították a bajomat. Nyugalmat és étkezést ren­delt az orvos. Még mindig beteg vagyok, dolgozni nem bírok, azért kérem alázattal mél­tóságodat, móltóztassék részemre egy kis természetbeni segítséget adomá­nyozni, hogy naponta egyszer legyen egy kis meleg ételem, mert egyelőre dolgozni nem bírok és ezt méltóságos asszony kívánságára orvosi bizonyít­vánnyal is fogom tudni igazolni. Nagyon kérem méltóságos asszonyt, ha csak lehet, méltányolja szerény ké­résemet.. Maradok legalázatosabb szol­gája: Pandur Györgyné." — Szerény kérés ... Szerény kérés.,: Ha minden koldus hozzám jönne, hol állnánk? Vegyen neki fél kiló zsírt, pár kiló lisztet, jó lesz ötös is. Persze csak úgy adja oda, Jia látta az orvosi bizonyítványt. Az elismervényt pedig írassa vele alá. Az egész ne kerüljön többe mint három pengő! Most pedig nézzük a másikatl A. társalkodónö ismét olvasni kezdett: „Méltóságos Bárónő! Ezerszer bocsá­natot kérek, hogy e pillanatban arra kell elhatároznom magam, hogy Nagy­méltóságodnak a szíves adományához folyámodjam. Felsorolom Méltóságos Asszonynak szomorú, szegény állapo­tomat. Méltóságos Bárónő, arra kérem szíveskedjék átolvasni kérelmemet, melyet talán túl hosszúra is nvujtok, hogy egész sanyarú életemet Mcltósá- gos Asszony előtt kitárjam: Tanult pincér vagyok, de szakmá­mat két éve nem folytathatom. Két év óta vagyok munkanélkül és elzárva minden keresettől. Nagymélfóságú Asszonyhoz azzal a kéréssel fordulok, hogy nagy szegénységemen valami csekélyét változtatna. Kérném a Mél­tóságos Bárónőt, hogy aiándékozzon nekem valami élelmiszert. Bármit, ami a konyhán megmarad, nagy örömmel elfogadnék, Méltóságos Asszonyom, már két hó­napja nem tudok házbért fizetni, ké­rem járuljon hozzá pár fillérrel ház­bérem kipótlásához is. Méltóságom Asszonyom! Szegénysé­gemről eleget írtam, kilétemet a mellé­kelt szavazócédulával igazolom. Ezer­szer bocsánatot kérek Nagyméltósá- godtól, nem azért küldöm a szavazócé­dulát, hogy ezáltal kérjem a Méltósá­gos Asszony támogatását. Ha esetleg Méltóságos Asszony kérvényemet visz- szautasítaná, esküt teszek rá, hogy szavazáskor akkor is a Méltóságos Báró Urra szavazok. Csókolja kezüket Sárközi Gyula pincér, Szigetvár, Al- más-út hét." — Ez \ránk szavazott, ennek többet adunk, öt pengőt adjon majd neki, persze nyugta ellenében. Mennyi ba­jom is van ezekkel. Na ők nem is tud­nak ide bejönni, hát betolakodnak ezekkel a piszkos papírlapokkal! # A zőfa tizenhat év felt el. Még áll a kastély, a parkban talán még vasta­gabb törzsűek, még dúsabb lombot hajtanak a fák, de már más emberek járnak a szobákban, más emberek jár­nak a lombsátrak alatt. A dolgozóké lett a kastély, a park, a fürdőmedence és az a láda Is, amelyben a bárónő gondosan összegyűjtötte levelezését. A munkanélküliek, a nyomorgók, az éhezők eltűntek azóta Szigetvárról, az egész országból. A dolgozó nép alkot­mánya biztosítja mindenkinek a mun­kához, a becsületes megélhetéshez való jogot. Eltűntek, „báró" Biedermann !: és társaik is. Már nem köhögnek a semmiitevéstől a vadászatoktól és a vendéglátástól kimerülve a szentegáti kastélyban, már nem ők töltik meg a Parlament széksorait, a főiskolák pad­jait. A dolgozókat már ingyen közeliié az orvosok és a Pajor szanatóriumban '# azok gyógyítfatják magukat, akiknek munkájára az országnak, a népn fe szüksége van: a dolgozók. „Báró” Biedcrmannék nyomát, *z urak „ezeréves alkotmányát" ped'g már csak a. „kutyatemető" egy ősszel ö- redezett sírköve jelzi, melyről már alig-alig lehet elolvasni a feliratot: „Hű barátunk Néró, 1901—1911.“ És az egykori zsellérek gyermekei, akik a padlásról lehozott bárói leve­likből készített hajókkal játszadoznak, az egykori Biedermann kastély fürdőme- dcncéj'ébcn, nem is sejtik, hogv a régi úri világ ogy-egy rosszemlékű doku­mentuma. süllyed cl mindörökre akkor, ha a ki® hajókat átjárja <? -íz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom