Dunántúli Napló, 1951. augusztus (8. évfolyam, 177-202. szám)
1951-08-19 / 193. szám
2 »51 AUGUSZTUS » NAPLÓ Tótszentgyörgyön a termefőcsoportról beszélnek a dolgozó poroszlók a rA palotabozsoki gépállomás sásdi járásba átcsoportosított gépelnél dolgozó traktoristák és cséplőmunkások, telhívjuk Baranya megye összes traktoristáját és cséplőgépmunkását, hogy vasárnap és hétfőn, alkotmányunk ünnepén munkaversennyel ünnepeljünkl Vállaljuk, hogy átlagos napi teljesítményünket 30 százalékkal növeljük, az üzemanyagfogyasztást 90 százalékra csökkentjük. Vállalásunkkal méltóképpen akarjuk ünnepelni alkotmányunk megszületésének második évfordulóját. Békecsépi ősünket: „Harc minden szem gabonáért és a határidöbeni begyűjtésért“ — jelszó jegyében végezzük/ Ezzel is a béketábort, erősítjük és ökölcsapással válaszolunk a szomszédságunkban acsarkodó, fasiszta Tito-bandánalc. Éljen a Párt! Éljen szeretett vezérünk, Rákosi elvtársi ' Az alkotmány hozta meg Sólyom Andrásnak a boldog életet, fiának a tanulási lehetőséget Páradtep ül „a kocsira Bankárai János alvtárs, tóíraentgyöirgyi párttit- kár, hogy feleségével együtt a mezem folytassák a munkát. A felesége kérdően néz rá. Vájjon miért sóhaj- ’toaik a férje? — Mennyivel könnyebb a csoportban dolgozni, — kezdi Barkascni elvtárs. Ott, aki ko. 1 cats, azzal va^, éLfogiailva, aki pedig a növénytannieCéssiel fogilautoazü, nincs a lovákkaij törődni valója. — Bar kaszámé is így látja eat a kérdést sokat beszéltek ők már a csoportról. — No, majd meglátjuk estére — folytatja Bankárai elvtárs. — összehívtam az embereket, hogy megbeszéljük, melyik típust alalzftsuk meg? Barkasai elviára a III-os típust szeretné, ő azffc látja legegéssségosebbnek. — Ott aaiám meglátszik: a közös gaz. 1 dálkodás fölény® _ egyre east hajtoga tja. A faluban itt äs, ott is, a csoportról j beszélgetnek. Petes József nyolchol- das dolgozó paraszt zabot rak le a kocsiról féleségével. A szövetkezeti ,.'gaizjdál3kiodás.TÓÍl beszélgetitek. Petes József szervezte a földmű vessző vieit- kezetet a faluban. Bizony sok nehézség volt akkor is, nem mindenben értettek egyet az emberek. Ettől tart most is. ,Jla jól együtt dolgozunk, már az egyes típusban is megláthatjuk a közös munka eredményét. En . egyelőre azt szeretném“ — magya- i rázza a feleségének. Közben határoz. A két ünnepnap (augusztus 19—20), ; van ráérő ideje. Elmegy Kálmán csá- ra, Homoksraemigyörgyre. Ott laknak rokonai. Már évek óta működnek tszcs.k, A rokonok majd csak meg- ; mondják az igazságot. Este, nyolc óra fáé kezdtek gyülekezni a dolgozó parasztok. Nem hivatalos gyűlés volt ez, hanem ki hogyan akart, hazzáraóit a kérdéshez. Bartoaszi eöviárs elmondta bogyan győződött meg ő a szövetkezeti gazdálkodásról. Elhatározta, belép a III. típusú tszcs-be. ö ezt látja a legfejlettebbnek. Mindjárt ki is töltötte a belépési nyilatkozatot. Gsaía István párttag, ötholdas dolgozó paraszt szántén kitöltötte a belépőt a III, típusúba. Dergec József 11 hoídas dolgozó paraszt sóhajtozva ülrt a helyén. Egyre törülgtefcte gyöngyöző homlokát. Látsaoitl rajta, hogy mélyen gondolkodik a dolgon, de va^ valami, ami bántja. — Nem egyformák az emberek — kezdi csüggedt hangon —, hát én keressek kenyeret annak, aki most sem jó munkás ember? En örök életben cseléd voltam. Apám uradalmi kariász volt. Semmi nélkül kerültem őssze az asszonnyal. — Idegesen simogatja haját, majd így folytatja: — Sokait éheztem, nyomorogtam, hogy a két lányomnak már szebb élete legyen, minit nekem volt. a demokráciában földet kaptam, — meg szereztem ils. — Két szép lovam és mindenem van. Most egyszerre mindent odaadjak? Ismét nincstelen legyek? — Nem mondhatja azt senki, hogy én nem vagyok rendes gazda. 20 mázsa ósziárpa termett neíkem most Is egy holdon. Még C.jegyre Ss adtam lie búzát is, árpát is, Holí vannak azok tőlem, akik szemetet termelnek? Én eraekfceffi legyek egy csoportban? Kérdőn néz a párttáikánra, fürkészi annak gondolatát. Beurkarai elvtára meggondoltan, nyugodtam válaszol: „Tudom, hogy szenét! a földjét, az állatait, amiért verejtékeket hulflatott Józsi bátyám. A magáé marad az továbbra te. Sőt Az egész csoport vagyon® a saját tulajdonunk lesz.“ —i Nem kell ott senki helyett dolgozni — veszi át egy másik bang a szót. — Hisz munkaegységre dolgoznak. mindenki annyit keres, amennyit dolgozik, — Aztán, boigy nem mindenki egyforma. Meg kell nevelni az emberekéit, — folytatja Barkaszi elv társ.' —• No, meg aztán megnézzük ám, hogy kit veszünk fel a csoportba? Ha tó-, -ábbiakban pedig valaki nem jól dolgozik nem tudjuk megnevezni, hátráltatja fejlődésünket, jogunk van kizárni a csoportból. — öreg napjaimra nyugodt életet szeretnék, — bátorkodik neki ismét Dergtec József. Ugv megindult belőle a szóáradat, mintha mindent 5 szerelne elmondani — örülök, hogy végre miniden az enyém, amit kaptam és szereztem. És most... — egy pdl. laniatm eűhalílgiat, a muff jutott eszébe, a botosispánok parancsolgatása. — Engem vezessen orromnál fogva az elnök? Mit tudom én, hogy paraszt iesz-e vagy más? — teszi fel a kér- 1 dést Barkaszi elvtórs felé. A sarokból valaki megseölal: „Nem parancsolgat az .elnök senkinek. Ml magunk válasszuk a legjobb gazdát, a legjobb parasztot elnöknek, aki szívvel-lélekkel úgy harcol a csoportért, mint az ö' saját terméséért. Olyat, aki velünk együtt dolgozik a mezön, munkaegységet kap, mint ml, aki nem parancsolgat.“ Különböző problémák vetődnek fel. Egyiket az bántja, hogy a háztáji gaz. dálkodásiból nem termeinek annyit, hogy a tehenet, disznót — amit tarthatnak, — etethessék. A másik azt verti fel, hogy „miért kell a gépi munkáit alkalmaiand, hisz a jövedelem nagyrészét elviszi a gépállomás?" A gépi munka kérdésére Láng elv- társ, a járási pártbizottság munkatársa válaszol, ö tsEcs-efaök volt, gyakorlatból ismeri a kérdést. „A nagyüzemi gazdálkodást éppen a gépi munka eredménye biztosítja. A nagy táblákon eltűnnek a mesgyék és a legnehezebb munkákat géppel könnyen elvégzik a traktorok. Fizikailag is segít az embereken és a jó gépi munka biztosítja a magasabb termést." Példával számítja ki. hogy mennyibe kerül egy pár tó takarmányozása. Több tehenet tartanak, amiből sok tejpénizt kapnak és értékes borjúkat nevel. így már meg is van a gépi munka ára. Azonkívül sokkal több jövedelmet hoz a csoportnak a tehénállomány. A háztáji gazdálkodásban lévő állatok eltartásáról beszól Barkaszi éVliára. — Olvastam az új jövedelemelosztásiról szóló rendeletét — ■magyarázza. — A csoporttagok minden magtermelt terményből természet, ben részesülnek. így árpát, kukoricát és minden más takarmány kapnak. Disznót bíztatná, tehenet tartani bőven lesz mivel, — Józsi bátyám üdülni akar menni — szólal meg valaki a sarokban —, reumás a Iába. A csoportból majd elküldjük ingyen üdülni. — Az orvosi kezeltetések is Ingyen lesznek, havonta befizetjük a ha* forintot az OTI-ba .— feleli Barkósai lelvtérs. Dergec József és a többi dolgozó parasztok mélyen elgondolkodtak azon, hogy mennyi probléma tisztázó, dott előttük, amit eddig nem tudtak. Sok apró, különböző -kérdések merültek még fél. Már bátrabban kérdeztek az emberek és megőrződött szavukon, hogy közelebb kerültek a termelöcsoportboz. Ary Róza. Sólyom Andrásról a múltban az uraic így beszéltek: „Ez a sváb", a sváb zsirosparasztok pedig így: „Ez a rongyosJogai nem voltak, hát még egyenjogúsága! Négy hold földön dolgozott Sólyom András és ami azon termett, a család megélhetéséhez közel sem volt eiég. Gond volt, nagy gond a mindennapi kenyér, de ha Sólyom. András fia: Fri. dolin jövőjére gondolt, még jobban elkeseredett. — Mi lesz belőle? Nem lehet más, mint én: „rongyos sváb!" Majd öt is kicsúfolják az iskolában, mint engem, elkerülik a módosabb gyerekek! Dk hiába törte fejét-, sorsán nem tudott változtatni. A négy hold föld, alig hozott valamit, a felesbérlet pedig csak munkát adott, jövedelmét nem sokat. * — Nincs szabadulás a nyomorból — sóhajtott néha Sólyom András és elkeseredetten húzta az igát tovább. m Azlán mégis megjött a szabadulás, A Szovjet Hadsereg hozta meg. Aztán három holdat kapott a földosztáskor a meglévő négy mellé. Sólyom András boldog volt, örült a főidnek, az egyenjogúságának, annak, hogy a fia előtt kinyílt az iskola kapuja, hogy már nem csúfolják kiejtése miatt. í949-ben új esemény hozta lázba a falut. Megalakult a csoport Máriáké, ménden. De még csak néhány család lépett a közös gazdálkodás útjára. — Belépjek: ne lépjek? — fontolgatta Sólyom András is. Most sem élek rosszul, most. is jobb a sorsom, mint valaha is volt. Milyen lenne a csoportban? Bizony a csoportban eleinte nem ment minden jól. Már úgy is volt egy. szer, hogy felbomlik. Aztán jött az állami segítség, jószág, vetőmag,., tapasztalatcserére is elmentek a szóin, széd csoportokhoz, Lippóra, ide-oda. Észre sem vették .és megjavult a munka. A csoport tagok már nem veszekedtek, hanem dicsekedtek: — Két mázsával többet termeltünk egy holdon, mint ti egyéniek! — ügy látszik jobban lehet nyolcszáz holdon gazdálkodni, mint hét sovány holdon, — kezdett ismét gondolkodni a belépésen Sólyom András. A felesége is sokat emlegette: „Jobb lenne nekünk a csoportban!" Q Addíg-addig beszéltek róla, míg 1950 augusztus 20-án beléptek a tszcs-be. Azóta egy év telt el. A csoport egyre erősödött, hiszen Sólyom András és a többi hozzá hasonló jól dolgozó paraszt dolgozik benne. A föld jó termést hozott. A jószágállomány egyre gyarapodik. Már 53 szarvasmarha, 27 ló, 20 anyakoca, 1700 baromfi, a gépek. és sok más teszi szebbé és könv- nyebbé a máriakéméndi Sólyom András és a többi csoporttag életét. A dolgozó nép alkotmánya pedig nemcsak az egyenjogúságot, a boldog munkás életet biztosította Sólyom Andrásnak. Biztosítja fia, Fridolin* sorsát is. Fridolin nem lesz „rongyos sváb", hanem ha továbbra is jól ta. nul, megvalósul apja kívánsága: — Jövőre gimnáziumba adom a gyereket. Jó feje van, orvos akar lenni, hát legyen az! Most már megvan hozzá a módja! H. I. ”' Amerre nézek, itt minden az enyém —, erre gondolt báró Biedermann Imréné, született Kendeffy Katinka Öméltósága, ha végigfutotta pillantásával a szentégáti határt. Erre gondolt, ha földön, vagy vizen, ha fán, vagy füvön, ha zselléren, vagy állaton akadt is meg a tekintete. — Itt minden az enyém, ezt senki el nem veheti tőlem, ezt biztosítja nekem az ezeréves magyar alkotmány, a Wcrbőczy-félc i, hármaskönyv! A. kastély parkjának hatalmas, zöldsátrú, árnyas fái alatt szeretett leginkább elüldögélni a bárónő. Ott szokta kipihenni az egésznapi semmittevést, a vendéglátás, az udvarlások fogadásának fáradalmait. Itt, a parkban szerette leginkább felbontani a napi ; postát is. Volt mit olvasnia, jött levele bőven! — Nini, irt a Lala — derült fel a bárónő únott arca és izgatottan tépte fel a Mezőkémesről érkezett levélborf- tékotí — Lássuk csak, mit is ír? — A dátumot, még gondosan elolvasta: „1935 VI. 11.“, a megszólítást is: „Drága Jó Katinka!“, de aztán már csak a fontosabb részeken időzött tovább: „ ... a megmaradt 1200 lej útiköltségem még Kolozsvárt elfogyott. Azért , tudtam ilyen jól spórolni, mert Pestről tovább, illetve Kolozsvárig harmadik osztályon utaztam..." ' — Óh, szegény — «óhajtott fel a sajnálkozástól elérzékenyült hangon a bárónő, — szegény... * ... de úri utazók körében”, — nyugodott meg aztán elolvasva a mondat befejezését. — így már más! Azt hittem — elképzelni is borzasztó, — hogy talán parasztok között utazott a Lala,—, fordult a bárónő a társalkodónőjóhez és átnyújtotta a levelet: . — Lássunk egy másikat, ezt most ; nem olvasom tovább. Egészen felzak- latolt! A. társalkodó nő egy kis név. I jegyborítikot nyújtott át: 1 i ’ Küldönc hozta Bükkösdről.,. j 2V méltósága kibontotta és olvasta: 1 „K- Mándy Sámuel, a felsöház tagi ja — állt a névjegyen nyomtatva, majd alatta kézírással, — tisztelettel jelenti, hogy Borhy Istvánnal rendelkezésére 'Inának, ha egy bridg-partíra meghi' kapnának. (BieA&iwtatinik „alk&tmáiuj,au Szívesen várom őket — mondta a bárónő, majd megkérdezte: — Van még valami? — Igen, a Reiter szál ónból egy levél! Biztosan számla —, állapította meg a bárónő és igaza volt. A pesti, Wekerle Sándor.utcai „couture” — divatszalon 3.621 pengőt kitevő számlája érkezett meg, háromhavi bárónői ruhaellátmány varratáéi díja. —- Óh, de elfáradtam ettől a sok levéltől, felmegyek és ledőlök egy kicsit —, állt fel a bárónő és átnyújtotta a számlát a társalkodónőnek. — Ezt adja majd oda a báró úrnak! TTéícn is hasonlóan folyt, folydo- gált a hatalmas kastélyban az élet. A parkot hő lepte be, de a vastag falak mögött meleg, gazdagon berendezett szobákban tovább folyt a postabontás szertartása. Címeres kartonlap hullott ki az egyik borítékból. Pestről hozott hírt: „ ... Idáig csend volt, de holnap megindul a szezon a miniszterelnökségi vacsorával, karácsonyra pedig Indokolva elmerül az ember a meghívások tömegében.,.“ — De jó Babynak, kijut neki a szórakozásból —. vette ét a következő levelet a bárónő. — igaz, hogy mi spm unatkozunk .. . „Miki Sopronban van áz erdészeti akadémián. Klára már félig nagy lány, januárban viszem ki vagy Ausztriába, vagy Bajorországba valamilyen intézetbe, jövőre pedig Svájcba. Nem tudsz véletlenül az idényre nevezett helyeiére valamit ajánlani? Nem akarok egy nagy intézetet, inkább svájci mintára egy kisebb, család; jellegű leányotthont, ahol a tanulás mellett sportolás stb. van." Zsuzsa is hamar el akarja vinni a házóból a lányát, hogy ne lássák meg rajta, hogy milyen vén — jegyezte meg epésen a méltósága, majd újabb boríték után nyúlt. A kis pap is írt, a Balázs — Szigetvárról! — mondta a társalkodónö. Biedermanné már olvasta is: Méltóságos bárónő! Tegnap aggasz- MŰ hogy köhögni hallottam: kimerüli köhögés volt az. Kellene már egy kis alaposabb pihenés, úgy értem: önmagára gondolás. Tegye meg, én érzem, hogy kell! —- Azért Írom. e levelet, mert tudom, hogy a vendégek és a vadászai lekötik. Ha telefonon méltőztatik válaszolni, holnap, szombaton délig a szobámban fogok tartózkodni, vagy Jobszt gyógyszerészhez méltőzfassék leüzenni, hogy mikor hívjam fel telefonon méltóságodat. Móltóztassék továbbá megengedni, hogy Katalin napjára lelkem minden imádságát, az aznapi Dobszán mondandó szentmisét Méltóságos Bárónőért felajánlhassam. A jó Isten áldja meg életét és ajándékozza meg a Hűséges Lelkek kiváltságával: a boldog lelki békével, hogy sokaknak édes anyja és Nagyasszonya maradhasson.” — A kis Balázs — merengett a bárónő és különrakta a levelet a többitől, — hát persze, hogy felhívom. .. A merengésből csak a társalkodónő hangja riasztotta fel: — A művész úr is írt, a Sidló művész úr... — Biztosan Béla állapotáról is be számol —, kapott a levélen Biedermann« és máris olvasta: ......Az állandó laboratóriumi vizsgálatok hál isten kielégitőek. Ma már Béluska frissnek mondható, az étvágya is kezd megjönni és igen jól érzi magát a Pajorban, mert. az összes orvosok iés ápolónők folyton vele vannak és simogatják azt a csinos pofiját. Az utóbbi különösen tetszik neki..." — A huncut, olyan mint az apja —, állapíttatta meg elégedetten a bárónő. — Nincs más? De igen. Két kérvény. Tessék! Hát csak nem gondolja, hogy kezembe veszem!? Lehet, hogy megfertőzne! Olvassa csak fel! A társalkodónö elkezdte: „Méltóságos Asszonyom! Alulírott alázatos kéréssel járulok méltóságos asszony színe elé. Magános asszony vagyok, bejárónő voltam és nyolc pengőt kaptam egy hónapra, melyből nagyon szűkösen bírtam csak megélni. Sokszor a házbérre futotta csak. E hónap nyolcadikén beteg lettem: influenzás, cs még más bajom is van. Pénzem nem volt orvosra és gyógyszerre, ingyen pedig nem kezelnek. A kórházban annyit megtettek, hogy megvizsgáltak ingyen és megállapították a bajomat. Nyugalmat és étkezést rendelt az orvos. Még mindig beteg vagyok, dolgozni nem bírok, azért kérem alázattal méltóságodat, móltóztassék részemre egy kis természetbeni segítséget adományozni, hogy naponta egyszer legyen egy kis meleg ételem, mert egyelőre dolgozni nem bírok és ezt méltóságos asszony kívánságára orvosi bizonyítvánnyal is fogom tudni igazolni. Nagyon kérem méltóságos asszonyt, ha csak lehet, méltányolja szerény kérésemet.. Maradok legalázatosabb szolgája: Pandur Györgyné." — Szerény kérés ... Szerény kérés.,: Ha minden koldus hozzám jönne, hol állnánk? Vegyen neki fél kiló zsírt, pár kiló lisztet, jó lesz ötös is. Persze csak úgy adja oda, Jia látta az orvosi bizonyítványt. Az elismervényt pedig írassa vele alá. Az egész ne kerüljön többe mint három pengő! Most pedig nézzük a másikatl A. társalkodónö ismét olvasni kezdett: „Méltóságos Bárónő! Ezerszer bocsánatot kérek, hogy e pillanatban arra kell elhatároznom magam, hogy Nagyméltóságodnak a szíves adományához folyámodjam. Felsorolom Méltóságos Asszonynak szomorú, szegény állapotomat. Méltóságos Bárónő, arra kérem szíveskedjék átolvasni kérelmemet, melyet talán túl hosszúra is nvujtok, hogy egész sanyarú életemet Mcltósá- gos Asszony előtt kitárjam: Tanult pincér vagyok, de szakmámat két éve nem folytathatom. Két év óta vagyok munkanélkül és elzárva minden keresettől. Nagymélfóságú Asszonyhoz azzal a kéréssel fordulok, hogy nagy szegénységemen valami csekélyét változtatna. Kérném a Méltóságos Bárónőt, hogy aiándékozzon nekem valami élelmiszert. Bármit, ami a konyhán megmarad, nagy örömmel elfogadnék, Méltóságos Asszonyom, már két hónapja nem tudok házbért fizetni, kérem járuljon hozzá pár fillérrel házbérem kipótlásához is. Méltóságom Asszonyom! Szegénységemről eleget írtam, kilétemet a mellékelt szavazócédulával igazolom. Ezerszer bocsánatot kérek Nagyméltósá- godtól, nem azért küldöm a szavazócédulát, hogy ezáltal kérjem a Méltóságos Asszony támogatását. Ha esetleg Méltóságos Asszony kérvényemet visz- szautasítaná, esküt teszek rá, hogy szavazáskor akkor is a Méltóságos Báró Urra szavazok. Csókolja kezüket Sárközi Gyula pincér, Szigetvár, Al- más-út hét." — Ez \ránk szavazott, ennek többet adunk, öt pengőt adjon majd neki, persze nyugta ellenében. Mennyi bajom is van ezekkel. Na ők nem is tudnak ide bejönni, hát betolakodnak ezekkel a piszkos papírlapokkal! # A zőfa tizenhat év felt el. Még áll a kastély, a parkban talán még vastagabb törzsűek, még dúsabb lombot hajtanak a fák, de már más emberek járnak a szobákban, más emberek járnak a lombsátrak alatt. A dolgozóké lett a kastély, a park, a fürdőmedence és az a láda Is, amelyben a bárónő gondosan összegyűjtötte levelezését. A munkanélküliek, a nyomorgók, az éhezők eltűntek azóta Szigetvárról, az egész országból. A dolgozó nép alkotmánya biztosítja mindenkinek a munkához, a becsületes megélhetéshez való jogot. Eltűntek, „báró" Biedermann !: és társaik is. Már nem köhögnek a semmiitevéstől a vadászatoktól és a vendéglátástól kimerülve a szentegáti kastélyban, már nem ők töltik meg a Parlament széksorait, a főiskolák padjait. A dolgozókat már ingyen közeliié az orvosok és a Pajor szanatóriumban '# azok gyógyítfatják magukat, akiknek munkájára az országnak, a népn fe szüksége van: a dolgozók. „Báró” Biedcrmannék nyomát, *z urak „ezeréves alkotmányát" ped'g már csak a. „kutyatemető" egy ősszel ö- redezett sírköve jelzi, melyről már alig-alig lehet elolvasni a feliratot: „Hű barátunk Néró, 1901—1911.“ És az egykori zsellérek gyermekei, akik a padlásról lehozott bárói levelikből készített hajókkal játszadoznak, az egykori Biedermann kastély fürdőme- dcncéj'ébcn, nem is sejtik, hogv a régi úri világ ogy-egy rosszemlékű dokumentuma. süllyed cl mindörökre akkor, ha a ki® hajókat átjárja <? -íz.
