Dunántúli Napló, 1951. augusztus (8. évfolyam, 177-202. szám)

1951-08-15 / 189. szám

1951 AUGUSZTUS 15 f* & P L, o «5 Ha megjavítja a népnevelő muokát a máriag^űdi párüítkár, meggyorsít! a begyűjtés is a faluban Szerezzen érvényt a törvénynek a szálántai tanács! „Elsők leszünk a járásban begyűj­tésben“ — mondotta határozott han­gon Varga István máriagyűdi tanács- .■almök, mikor a cséplés megkezdése idején feldíszített kocsikkal vitték az első eredményt a. siklósi begyűjtő- helyre. . Máriagyűd azonban nemhogy az első községek között lenne, ha­nem úgy- lemaradt, hogy komolyan vészéiyeEÍetfi a siklósi járást, 1 hogy élre 'törjön. A község eddig több, mint 80 százalékban befejezte a csép­lést és kenyérgabonából csak 38 százalékra teljesítette beadási köte­lezettségét. „Minden dolgozó paraszt a géptől azonnal teljesíti beadási kötelezettsé­gét“ — mondja a tanácselnök. Mária- gyűdöjj valóban értek el eredményeket, több dolgozó paraszt jóval túlteljesí­tette beadási kötelezettségét. Árpa- beadásukat 102 százalékban teljesí­tették. Ez azonban semmi okot nem ad arra, hogy az elvtársak enbizakod_ jamak aa eredményükkel Nagy fel­adat vár a pártszervezetre és a ta­nácsra, hogy a község a vállalását becsülettel teljesítse. A Párt segítséget adott Máriagyűd pártszervezetének, Számlái elvtársat küldte segítségül a munkásosztály so rajiból, hogy segítse győzelemre vin­ni Mária gyűdön a b ékeb &gy ü j test. Szántai elvtárs már az első napon he­gyesen. látta meg a kérdést: „A hiá­nyosság onnan ered, hogy a párltlt- kár elvtárs elhanyagolta a felvilágo­sító munkát, nem lógta össze a nép­nevelőket, nem adott konkrét jó ér veket, számukra..“ Szombat este nép- nevfelőértekezlet volt. Akkermann elvtárs, a pártititkár n-em készült fel kellően erre az igen fontos értekez­letre. így aztán ha kimennek an elv- társak agitálni, nagy szavakkal, üres frázisokról beszélnek, ami nem győzi meg a dolgozó parasztságot a be­gyűjtés fontosságáról A pártszervezetet a tanács sem támogatta kellően. Nincs tiszta kép a tanácsba^, arról, hogy kik mennyit csépeltek el és mennyi féleslegje lehet. Ha eljön hoz­zájuk a járástól valaki és megkérde­zi, ki, hogy teljesített, az egész köz. ség oséplési eredménylapját íel kell forgatni mert külön kimutatást eddig nem készítettek. Így a népnevelők­nek sem tudták papíron kimutatni, hogy amó'.yik dolgozó \ parasztot fel­keresi, hogy áll a felesleggel? így könnyen előfordulhat, hogy olyan dolgozó paraszthoz mennek el, aki már minde^ feleslegét beadott Máriagyűdi dolgozó, parasztok sok esetben bebizonyították már, hogy szeretik Pártjukat, hazáju­kat A békebegyüjtés vonalién is bebi­zonyítják és Síre törnek, ha a párt. szervezet a tanáccsati karöltve meg­javítja a felvilágosító munkát, ha a tanács felszámolja soraiban az oppor­tunizmus szellemét. Móz er József 39 holdas kulák például már pár hete e’csépelt. még mindig nem teljesítet­te beadását, de a tanács semmi intéz­kedést nem foganatosított ellene. Kíméletlenül leplezzék le a népne­velők a falu dolgozó parasztsága előtt a spekuláló kulákot, aki elszabotálja a beadás teljesítését, a tanács pedig a törvény szigorával járjon ©1 a ku­takkal. Szántad élvtárs segítségével a párt- szervezet mozgósítsa a népnevelőket állandó, szívós politikai, felvilágosító munkára. Magyarázzák meg a dolgo­zó parasztoknak, hogy új iskola épül a faluban. A mozihelység építése fél­ben van, most épül az is, amáre ko­moly pénzösszeget fordít az állam. A dolgozó parasztok amilyen mérték­ben segítik népgazdaságunkat erősi­tiik a békét, olyan mértékben várhat­nak segítséget Pár nap válaezit csak el bennünket augusztus 20-tól Még van ideje a máriagyűdi pártszervezetnek kijavíta- . ni a hibáját, ha azonnal hozzáfog. Jó I felvilágosító munkával, az ellenség el- 1 leni kíméletlen harccal elérhetik, hogy vállalásukat teljesítik elsők (lesznek a járásban, a békebegyüjtés I vonalán. Viola Antal csillés belátta, hogy A szegedi Magasépítési Vállalatnál dolgoztam, amikor a péctfcörnyéki MESZHART-aknákhoz munkásokat jöttek toborozni Szegedre. Én is je. 1 entireztcm a bányamunkára és június másodikén, — István-aknán szálltam le a bánya mélyére. Alig végeztem egy fél hónapig a bányamunkát, ami­kor a ruhán és a bakancson kívül megkaptam a 400 forint szerződési ju­talmat is. Ahelyett, hogy ezt a jutal­mat még jobb munkámmal háláltam volna meg —, mint annyi sok munka­társam —, mm ezt tettem. Pár napra rá egyszerűen, elhagytam as üzemet, megszegve a szerződésemet és mint tolvaj, zsebemben a 400 forinttal, visz. szautaztam Szegedre- Amíg a pénz­ből tartott, jól éltem, de amikor elfo­gyott, hiába akartam munkát vállalni, bárhova mentem, sehol sem alkalmaz­tak, mert nem volt munkakönyvén!, mert megszegtem a murira törvény könyvébe foglaltakat A legjobb erő­ben lévő férfi létemre, alkalmi mun­kával, és barátaim kenyerére szorulva töltöttem el majdnem két hónapot. E hónap elején visszajöttem és cse­lekedetemet nagyon szegyéivé, kértem István-aknán vegyenek vissza. Ahogy rám néztek az elvtársak, munkatársak, a bányásztársaim, a szemükből láttam, azt gondolták: „Vájjon meddig marad megint itt? Hány műszakmulasztása lesz ebben a hónapban?“ És igazuk volt, hogy azt gondolták, hisz nem is gondolhattak mást rólam. A visszalé­pésem elé ennek ellenére nem gördí­tettek semmi akadályt. Ekkor akarat­lanul a múltra gondoltam vissza, ami­kor egész csekély mulasztásokért a fekete-listára kerültek a dolgozók és a munkábaállás lehetetlenné vált a számukra. Engem a cselekedetem elle­nére megjegyzés nélkül visszafogadtak, újból gyönyörű helyet kaptam a szesi iegényotihonban, és az én momra- is főztek már a legínyolthon konyháján. A kéthónapi könnyelmű . élet, amit folytattam, életem legsötétebb része marad mindenkorra. Beláttam, hogy milyen nagy hibát követtem el, amit nemcsak az egész dolgozó nép előtt, de még a saját gyermekem előtt is szegyetek. Azóta nemcsak a rendes munkámat végzem el, hanem még sok esetben pótműszakra is ott maradok. Amit elmulasztottam, be akarom hoz­ni. ki akarom érdemelni a munkatár­saim megbecsülését, el akarom érni, hogy rólam is úgy beszól jenek, mind aki megállja a helyét a termelésben, nem akadályozza, hanem segíti a terv te! jesítését. A munka törvényének megszegése arra figyelmeztet, hogy többet ne la­zítsam a munkafegyelmei Meg is fo­gadtam erős elhatározással, hogy szí­vósan és kitartóan fogok dolgozni, nem lesz egyetlen müszakmulasztásom sem. Vannak még sokan a meszes! le­génylakásban olyanok, akiknek tíz-ti­zenöt műszakmulasztása van egy hó­napban és ha nem foglalkoznak velük, sokan közülük oda juthatnak, ahova én. Ezért az egyik este munkáról ha­zajövet — habár eléggé fáradt voltam —, átmentem a szomszéd szobába és beszélgetni kezdtem az egyik rendszeres „bumHzóval", Bo­ros Gyulával. Ebben a hónapban még nem volt egy műszakja sem, pedig már tizedikét írtak. Elbeszélgettünk azon, amit én cselekedtem és kértem, okuljon az én példámon. „Vegye/ részt a munkában becsületesen, más­kén! néznek majd rád is mindenütt", kértem meg öt. Ez a beszélgetés nem volt falraszórt borsó, mert Boros Gyula reggel már elment munkára és azt is megígérte, hogy ezután még pót- mŰGzakra is el fog velem jönni. A kormányunk megértő intézkedése folytán május tizenötödike után munkahelyükről önkényesen eltávozott hibát kövefett el \ dolgozók visszatérhetnek a munkahe­lyükre ős semmiféle hátrányok nem fogják sújtani őket.. Ez az intézkedés most módot pyujt a munkájukat ön­kényesen elhagyott dolgozóknak, hogy hibájukat kijavítsák és jóyátegyék ■ n munkahelyükön való pontos megjele­néssel, az alkotmány ünnepére és a bányásznap tiszteletére becsületes, jó munkájukkal Elmondotta: Viola Antal István-aknai csillés. „Esett a» eső44 A drávaiold MNDSZ-aszonyok minden erejükkel harcolnak, hogy községük az elsők közé kerüljön a cséplésben, a begyűjtésben, Már szombaton este megszervezték a cséplőbrigádjiíkat, nehogy a vasár nap „pihenő", még nem elég öntu­datos cséplőmunkások miatt egy értékes napot veszítsenek a nagy versenybén. Keresztes tanácselnök elvtárs azonban nem támogatta lelkes kezdeményezésüket, hanem egyenesen megakadályozta munká­jukat: „Vasárnap már igazán nem érdemes csépelni, hiszen már dél­után egy óra van, — vélekedett a tanácselnök —, meg aztán minek is hajszolnánk még ünnepnap is a dolgozókat. Különben is esett az eső, nem engedélyezem a cséplést", — jelentette ki az MNDSZ-brigád vezetőjének, ifj. Mohácsi Istvánná MNDSZ ügyvezetőnek. Gondolt-e arra Keresztes tanács­elnök, amikor hazaküldte és nem engedte csépelni az MNDSZ-brigá- det, hogy a kulákoknak tett ezzel jó szolgálatot, ők szeretnék min­denáron akadályozni a cséplés gyors befejezését. ők, csakis^ ők akarják azt, hogy a sellvei járás a csiga hátáról nézze végig, hogyan harcolnak a többi járások az első helyért. Az ilyen intézkedés bizo­nyára nem tetszik azoknak a drá- vfifoki dolgozó parasztoknak, akik szeretik a falujukat, Szeretnék, ha előretörnének a versenyben. A ta­nácselnöknek pedig az ilyen öntu­datos dolgozó parasztoknak véle­ményét kell meghallgatni és ve'ük együtt kell harcolni a kulák ellen, a vasárnapi csépléssel is .,. A drávapiski „kevés termés“ Repülőgép, autó, motorkerékpár — eat a három robogó járművet rajzol­ták a dolgozók a szálánál tanács- ház elé. a fekete táblára, A verseny- táblán messze élői szárnyal Németi, utána autón siet Bosíia, legvégül jön motorkerékpáron Szálán ta. A szálán - tai motorkerékpárnak azonban „de- febtje" lehet, mert nem nagyon Igyekszik behozni az előtte járókat, pedig erre minden módja meglenne. Talaarmánygaboinabeadásban 70 szá_ ealékon áll a község. Ez a szám azon­ban már elérhette volna a százat is, sőt túl is hafadhatta volna azit Vannak még jónéhányan a köz- ■ «égben, akik már régcs-régcn, már júliusban elcsépeltek, de ár­pával még mindig adósai az ál­lamnak és a tanács semmit sem tett azért, hogy ez ne így legyen. a hátralékosok között még knlákok is Tannak, akiknek pedig a cséplést követő há­rom napon belül te kellett volna ad- niok kiadott beszolgál t ató si kötele­zettségüket. Betetics Márk kulák, aki augusztus elsején már é'-csépelt, 12 mázsa árpa helyett eddig mindössze 879 kilót adott le. 400 kilogramm árpa As 429 kilogram zab pedig ott fekszik a pad­láson. Sztánlcs Mihály kulák Is 10 má­zsa helyett csak 14 mázsa 44 ki­lót adott be, 1070 kiló feleslegét pedig nyugodtan tárolja már au­gusztus harmadika óla. Hogy a kulákok mire várnak, aznom kétséges. Arra, hogy elfeketézzék, hogy a „fekete csatornába“ tereljék a gabonát és elvonják azt a dolgo­zók elől. De mire vár a lanáes? Miért nem bünteti le a törvény, a dolgozó nép törvénye áltat előírt öt, lile. tőleg 10 százalék bírságra a sza­botáló kutákokat? Ez a hanyagság ez a nemtörődöm­ség az oka, hogv a szafántaiak elma­radtak a versenyben, hogy „defektes“ motorkerékpáron, cammognak ver­senytársuk, Németi után. De jónéhány dolgozó paraszt is el­feledkezett a kulákagitáció hatására törvényes kötelességének teljesítésé­ről. Kordík Ferencné már július 24-én elcsépelt, de 005 kilogramm árpa- , termésből mtudezideig nem adott be egyetlen egy szemel sem. Bozsánovics Istvánná ugyanakkor csépelt, de 300 kilogrammot kitevő kötelezettségéből még egy dekagram, mot sem adott be. Ugyanez a helyzet Örsükig- Györgynél, azzal a különb­séggel!, hogy ő már július 19 óta őrizgeti otthon több mint hétmázsás árpa term esőt, de mégsem ad be belőle semmit sem. Lehet még ezeken a dolgozó pa­rasztokon kívül találni szépszáminal olyanokat is, akik beadtak ugyan valamit, de nem az élőírt kötelessé­güket, nem azt a mennyiséget, arneny- nyit az állam, a dolgozó nép elvár1 tőlük. A tanácsnak tehát feladata, hogy ha népnevcl/ffmunUávat nem megy, akkor a törvény által előírt bír­sággal értesse meg az elmaradók­kal, hogy a beadási terr — törvény és ezt teljesíteni mindenkinek , kötelessége. Természetesen, a bírság kivetése a megbírságoltak szemszögéből nézve nem „népszerű" feladat. De annál népszerűbb azok előtt, akik — és ezek vannak többségben —. becsüle­tesen teljesítették törvényes kötelessé« güket, becsülettel bevitték a rakiár- ba az előírt gabonamennyiséget, sőt még annál többet is. Népszerű lesz ez az intézkedés s jót teljesítők előtt, már csak azért is, snert az elmaradók miatt ők is elesnének a szabad piac telje- tőségétől, mert az elmaradók, miatt ők Is el lennének zárva attól, hogy terményeiket szabu- dón, jó áron értékesíthessék. Márpedig néhány szabotáló Imiéit, néhány kötelességéről megfeledkezett dolgozó paraszt miatt nem akar ezek­től a kedvezményektől elesni Udva- rácz Miklós és a többi szaláutni jól teljesítő dolgozó paraszt. Szerezzen hát a szalántai tanács sürgősen ér­vényt a nép törvényének! Bírságolja meg kivétel nélkül azokat, akik el­maradtak törvényes kötelességük tel* jesítésével! Az intézkedések követkéz* lében egész biztosan megjavul a- szpJánlaiak motorja és pár napon be­lül utolérik az autón robogó Bostát* n repülőgépen száguldó Németit! Hiába várták a cséplőmunkások Ferbach Antalt A gyöngyfái cséplőgépnél legna­gyobb részben gilvánfai munkások csépelnek. Szombaton, este elhatároz­ták, hogy vasárnap is fognak csépel­ni. Megbeszélték, hogy reggel korán mindenki együtt lesz és teljes lendü­lettel fognak munkához, mért sokkal nagyobb teljesítményt akartak elérni, mint más napokon, Ők érzik és tud­ják azt, hogy az idő sürget, egykét napon belül be kcF.1 fejezni a csép­lést, mert a dolgozó parasztok csak így tudják batáridő előtt túlteljesí­teni vállalt kötelezettségüket. Tudják azt, ha többet csépelnek, többet is keresnek, sőt jutalmat is kapnak ió munkájukért, pihenni pedig azután is ráérnek, ha minden készen van. Reggel hatkor meg is jelentek a dolgozók. Ferbach Antal, a szentlő- rinci gépállomás traktorosa azonban nem volt sehol. Pikó János cséplési ellenőr azonnal telefonált Szentiő- rincre, megkérdezte, miért nem je­lent meg. Erre azt a választ kapta, hogf a borult idő miatt nem indult el a traktoros, azt gondolta, úgyis megéred az eső, tehát kár elindulnia, úgysem tudnak csépelni. Ez termé­szetesen nem állt fenn, mert vasár­nap reggel szép idő volt, nyugodtan meg lehetett volna kezdeni a mim* kát, csak a felső kévéket kellett vol* na félretenni az asztagról, amely ad­digira megszáradt volna, amire á csépléssel végeznek. Az ellenőr fel­hívta a traktorost, hogy azonnal in­duljon el, mert a dolgozók várják, szeretnének már dolgozni. Meg í« ígérte, hogy azonnal elindul, ezért még tovább vártak rá. Fél tízkor azonban már türelmet­len volt mindenki, mert a felelős ve* zető még mindig nem érkezett meg, Félrevezette a dolgozókat, akik nem győzték várni és hazamentek. Jóval később aztán megérkezett Ferbach Antal. A munkások viszont hazamentek. Mulasztásával súlyos kárt okozott. Először azt, hogy 22 embernek Gílvánfáról be kellett jön­ni Gyöngyfára, ezzel kiestek egy cső* mó otthoni munkából és elvonta őket attól a keresettől, melyhez vasárnap jutottak volna. A cséplőgép naponta átlagosan 130 mázsát szokott csépel­ni. Vasárnap pedig biztosan elcsépelt volna 140 mázsát. Ennek elmaradá­sáért is a gépész a felelős. Ezzel ter­mészetesen a falu beadás tervteíiesP tését is akadályozta. HOGY KERÜLT A CSIZMA AZ ASZTALRA? Drávapiski község lemaradt a be­gyűjtésben. A kulákok és egyéb kár­tevők elhíresztelték azt, hogy kevés a termés, nem tehet beadni. A be­csületes dolgozó parasztok közül vol­taik, aikik elhitték a kulákmesét, de már odáig nem jutottak el, hogy meg­nézzék, hogy honnan ered az aljas híresztelés. Nem nézték meg azt sem, hogy mi okozta azt, hogy ilyen alaptalan rágalom szálldos a faluban. Nézzük csak meg honnét adódik a „kevés termés" meséje magában Drávapiskín. özv. Borsós Jánosné itt élt a köz­ségben bosszú idő óta. A község dol­gozó parasztjai jól emlékeznek rá, hogy a férje csendőr volt. Borsósné, aki már a meggyőződésénél fogva is a kulákok szekértolója, saját maga terjesztette ezt a hírt. Ahhoz azon­ban, hogy „felmutasson" valamit, cse­lekedett i?. A kulákbarát Borsósné a hat és félhold előirányzott búzavetésbűl csak négy holdat vetett el. Ezzel szemben bejelentette a tanácsnak, hogy hat és fél hold földjén termelte azt a mennyiséget — amit csak négy holdon vetett el. így a letagadott két és fél hold termése nem mutatkozott meg. Borsósné ezt tgy akarta! így akarták ezt a kulákok is. Borsósáét azonban leleplezték, felelni fog elkö­vetett cselekedetéért. A drávapiskiek azonban most már a napnál is vilá­gosabban láthatják, honnét szárma­zott i „kevés" termés meséje.. T/ asárnap gyűlt össze Jágónak ' dolgozó parasztsága, hogy ta­nácsülésen beszélje meg soronkövet- kezö íela.datail. „Legsürgősebb fel­adat a begyűjtés“ — ebben állapod­tak meg a tanácstagok, párttagok és ennek alapján a begyűjtés kérdését tárgyalták meg elsősorban. A’ig egy­két dolgozó felszólalása után égy szer ,csak megszólalt László Antal, a köz­ség legzsírosabb kulákjainak egyike, akinek kezével megismerkedett már a le'szabadulás előtt' egv sgyeg cse­léd: — Miből adjunk be, mikor csak hal mázsds volt az átlagtermés? Nem le­het beadni! — mondta László Antal. — Mit akar itt ez a kulák? Hogy került ez ide? — ezt. kérdezgették egy­mástól csodálkozva a dolgozó parasz­téit. — Ki innen, de gyorsan — tért ma­gához a meglepetéstől egykét D1SZ- íialal. — Huszonöt évig megsüvegeltek. ha a községházára jöttem — próbált aprehendálni a barátságtala„ „marasz­talás“ ellen a kulák, de nem tudta beíejezni. mert egyre többen rázták lenyegetően az öklüket. — Az a világ már elmúlt! Elegünk volt belőle! gozó parasztok C-vétell jegyre, kőié* lezettségükön leiül. Nem sikerűit a kulák terve, nem sikerült hátráltatnia a begyűjtést! Meg akadályozd a ezt a dolgozók ébersége, mint ahogy meg­akadályozta azt is, hogy a kulák kis- haszonbérletbe adja ki földjeit, a dol­gozó parasztokra hárítva át így be- szolgáltatási kötelességét. A párttitkár, a párttagok és a tér — Gyerünk keresztapám, nincs itt ^ nácstagok azonban legyenek nekünk helyünk — rángatta László éberebbek. Nekik kellett volna meg- Antal kabátját egy fiatalabb „kiadású“ akadá'yozni azt hogy a ravasz kulák kulák. — Menjünk már! .résztvehessen a tanácsülésen! Nincs . . ' ott neki semmi keresnivalója, ott Ahogy eltakarodott a kulak, meg- , . kezdődtek a {előjött*ások- 200- csak becsületes do gozok szamára 300 kiló gabonát ajánlottak fel a dől- '■ van helyi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom