Dunántúli Napló, 1951. augusztus (8. évfolyam, 177-202. szám)
1951-08-14 / 188. szám
1551 'AUGUSZTUS fi ÍÍÍSPIO 3 A súsdi járá&han a, megalkuvás u hegyiíjíés egyik legnagyobb akadálya A sásdi járás leghátul kullog a begyűjtési versenyben. Ennek a súlyos elmaradásnak oka elsősorban a politikai felvilágosító munka hiánya, az agitáció és a népnevelőmunka felszínessége, sablonossága. A népnevelők rossz munkája, a felvilágosító munka gyengesége 'miatt a sásdi járásban nagymértékben eluralkodott a megalkiwás szelleme, elsikkadt a Párt ellenőrző szerepe, elaludt a kulákek, az osztályellenség elleni küzdelem és ezzel együtt elaludt számos pártszervezetnél, sok tanácsnál az éberség is. Nem szereznek érvényt a törvénynek A pártszervezeteik megalkuvása —, hogy begyűjtési kötelezettségüket nem . teljesítő népnevelőket is hagyott „ági. iáim', hogy nem a legjobban teljesítő dolgozó paraszt párttagokból és pár- tonkívüli'.fcböl válogatta össze aktíváit, népnevelőit, vezetett oda, hogy a sásdi járás megszegte a tervfegyelmet, elmaradt a begyűjtésben. Márpedig a begyűjtési terv elmaradása éppúgy gátolja szocializmusunk építését, mint ahogy annak teljesítése meggyorsítja azt. A terv traktorok ezreit, utakat, villanyt, telefont, szövetet és bútorokat ad a falunak és a terv ezernyi ajándékát taszítja el magától az a község, az a járás, amelyik a begyűjtést nem, vagy nem kielégítő mértékben teljesíti, amelyik opportunista módon meghátrál a nehézségek elől. A megalkuvásra, a tehetetlenségre igen „szép" példákat találhatunk a sásdi járás egyik községében. He tv ehe- íven. Szárnyrakeli Ht a kulákmesc az ..alacsony termésátlag"-ról, itt csak dobolnák arról, hogy megbírságolják azokat, akik a cséplést követő nyolc napon belül nem teljesítik beadási kötelezettségüket —, de a bírságolást nem hajtják végre! ' HetveSielyen eddig 42 család csépelt, ezek közül mindössze tizenkettőn adtak be. — Nagyon bűkkőnyős a gabona, most triőrőzik —, ezzel mentegeti a tanácselnök a hanyag, kötelességüket elhanyagoló dolgozó parasztokat, ahelyett, hogy érvényesítené a törvényt, melyet, a dolgozók áltat, a dolgozók közűi megválasztott kéoviselők, törvényhozók holtak! A 14 dolgozó paraszt közül, akik már nyolc nappal ezelőtt elcsépeltek összes terményüket, még egyetlen egyet, sem bírságolt meg a törvény által előirt 5, illetőleg 10 százalékos kötclezettségemclésscl a tanács. — Engem a dolgozó nép állított ide —. ezzel indokolja Strigán János tanácselnök a törvényszegést, — ha megbüntetném a dolgozókat, mit szólnának a faluban? Aztán arról beszél a tanácselnök, hogy nem kapott a falu építőanyagot, hogy elromlott a traktor gyújtófeje, hogy mennyi mindenre lenne még szüksége Hetvehelynek. De hogy várhatja el Strigán elvtárs, hogy várhatják el a hetvehelyi dolgozó parasztok, hogy meszet, cementet, traktort kapjanak a városból, hogy sürgősen kielégítsék a gyárak munkásai kívánságaikat, ha ők nem adnak nyersanyagot az üzemeknek, ha ők nem adnak kenyeret a dolgozóknak? Nemcsak Hetvebelynek. a többi falunak is sok mindenre szüksége van. hiszen nálunk minden épül, minden fejlődik! De a város, az üzemi mukásság elsősorban annak küldi termelvényeit, akiknek az állam törvénye szent, akik a nép által hozott törvényeiket meg is tartják. Strigán elvtársat valóban a nép állította a tanács élére, a nép tette a község egyik vezető emberévé. De nem azért, hogy a kulákok sirámait fújja, hanem azért, hogy a nép törvényeinek érvényt szerezzen és megértesse azokkal, akik még nem értik: a jó begyűjtés százszorosán megtérül a falunak! EíuraSbodott SleívcTaelyen a kraSáSsmcs® — Kevés termett a községben, azért nem megy a beadás —, ez a másik „érv", amellyel a tanácselnök leplezni akarja a hibáit. De ha az ember megnézi a cséplési eredmépylapokat, kiderül. hogy az átlagos termés nem kevesebb, mint hét mázsa. Ez a szám természetesen még magasabb is lenne, ba nem rontanák olyan eredmények, mint Elter Józsefé aki „két és fél holdon mindössze 760 kilogramm búzát termelt." Ha a tanács ellenőrizné Elter József vetésterületét, könnyen kiderülhetne nála is, mint a többi „alacsony termésátlagú" gazdánál, hogy a vetés- területet ,véletlenül" rosszul jelentették be. De ha valóban alacsonv lenne a termés, akkor miért, várnák meg a gazdák azt. hogy öt-liz százalékkal megbírságolják őket? Akkor miért őrizgetnék a padláson a fejadagon és vetőmagon felüli feleslegüket? Hiszen most többet is kapnának érte, mint később, mint ha várakoznak a beadással! Akik ennyire nem ..spórolnak", azoknak bizonyára van gabonájuk, van bőven. De nem adnak be, mert hisznek a hutáknak. hisznek abban, hogv majd később jobb ára lesz. vagy el lehet felidézni. Pedig téved a kulék és tévednek azok is. akik rá hallgatnak! Azoknak lesz Igazuk, akik már teljesítették, sőt túlteljesítették kötelezettségüket. Nem véletlen az, hogy a dolgozó parasztok. hittek az ellenségnek, félre hagyták magukat vezetni. A tanács ta. goik egykét kivétellel éppen úgy elhanyagolták kötelességüket, mint őfc. Sőt, a tanácselnök sem járt dől jó példával, nem adott be egy szemet sem, hiába hirdeti irodája ajtaján a válla, lás: „200 százalékot cidok be búzából, 100 százalékot árpából." Az ellenség munkája, az ellenséges agitáció az oka, hogy Hetvehelyen ilyen kép fogadja az odaérkezőt. Ho.'.y az ellenség dolgozik minden erejével a begyűjtés akadályozásán ,azt bizonyítja, hogy a vasárnapi oséplést is sikerült megakadályoznia. Az állami gazdaságban is, a tanácson is az esőre hivatkoztak, amiért állnak a gépek, csak nagysokára jöttek rá az állami gazdaságban, hogy nem a régen felszáradt cső miatt áll a csáplés, hanem azért, meri a dolgozók közül vagy negyvenen elmentek a Balatonra — a legnagyobb munka idején! Igaz< hogy nem egyedül mentek. Velük ment a VB-fítkár teendőivel megbízott tanácsnyilvántartó, Csizmadia Irma elvtársnö ts, megsértve a köteles állami fegyelmet, A párttagok, a tanácstagok fegyelme., zetleasége, a rossz példa, a balatoni kirándulási és körmenetet szervező ellenség munkájának eredménye tehát az alig néhány százalékos begyűjtési eredmény. Ahol a népnevelőértekezletre alig három.négy kommunista gyűlik össze, ahol a párttitkár elvtárs nem ellenőrzi, hogy a tanács a Párt útját, a nép útját járja-e, ott nem is mehet jobban a mur,ka. A pártfitbár «ívtárs megjavítja a mnnkát Sebes elvtár®, Hetvehely pávttitkára azonban ígéretet tett: „ígérem, hogy augusztus húszadikáig 100 százalékra teljesítjük a begyűjtést. Elsősorban pél. dát mutatunk mi, párttagok, tanácstagok, hogyan kell teljesíteni kötelességünket. Beszélünk minden dolgozó paraszttal, megmagyarázzuk mit jelent az ország és saját maga számára is az, ka rendben teljesiti kötelességét. Fel. vesszük a harcot az ellenség ellen, nem hagyjuk, hogy a kulák agitációjával megfertőzze a dolgozókat. Így köszörüljük majd ki a csorbái’.“ Ezt ígérte Sebes elvtárs és a tanácselnök is helyeselt erre az ígéretre. A .járási pártbizottság és a sásdi járás új tanácselnöke, Rapp elvtárs pedig segíteni fogja Hetvehely kommunistáit, dolgozó parasztjait, hogy vállalásukat teljesíteni i® tudják. Garami László Erősödik, új tagokkal gyarapszik az egyházaskozári Bercsényi tszcs Gyimesi Itólmáimé traefja, mi. az alkotwiáiiy Gyorsan nőnék a. házak a meszest építkezéseknél. Szép, tágas lakások lesznek ezek fürdőszobákkal ellátva, olyanok, mint amilyent Gvimesd Kál- mánnié is kapott már. Gylmesiné 51 éves sokait küzdött és dolgozott 13 éves kora óta. Mikor 14 éves tett, már neki kellett három testvérét is eltartani. A szappangyárban kapott nagy-nehezen munkát, ahol 10—12 órás 'férjhez ment a lányom ts, kinek új . lakást rendeztünk he, ágyxuhát és hat öltöny léríiruhát'vettünk és még j sok mást, amit hosszú volna itt felsorolni. ' Igen, így mondta el Gvimesi Kálmánná, a meszes! 4-es építkezés dolgozója és még büszkén teszi hozzá, hogy az alkotmányunk ünnepére tett felajánlásét teljesítette, mert az alkotmányunknak nem csak a jogait, de a kötelességeit is ismeri. „A mezőgazdaság az eredmények dacára kezd szocialista építésünk gátló java válni, mert a követelmények sokkal gyorsabban nőnek, mint a mezőgazdaság termelése ‘, — mondotta Rákosi elvtárs többek között a kongresz- szuson. Mezőgazdaságunk elmaradottságát csak aktkor tudjuk megszüntetni, ha dolgozó parasztságunkat fokozatosan rávezetjük a szövetkezeti gazdálkodás útjára és a szocialista ipar mellett- megvalósítjuk a szocialista mezőgazdaságot. Pártunk II. kongresszusa falusi párt- szervezeteink elé legfontosabb feladatként. tűzte a tszcs.mozgalom fejlesztését. * Bot József, az egyházaskozári alap- szervezet párttiíkára Szkipkár Péterné üzemi pártiiikárral karöltve dolgoznak 8 Iszcs (eilesziéséérL 1 izénkét népnevelő-brigádot szerveztek, akik rendszeresen elbeszélgetnek az egyénileg dolgozó parasztokkal a tszcs kérdéséről, előnyeiről és az alap- szabályzat ismertetéséről!. Februárban, a kongresszus idején alakult a faluban a „Bercsényi“ I. típusú csopor!, amely július 23-án 13 családdal III. típusúvá alakult át. Az elvtársak a népnevelőket úgy osztották be, hogy egyik csoportból is, a másikból is vannak egy- egy brigádban és a dolgozó parasztoknak megmondják, hogy amelyik csoportot válassza, abba lépjen be. Lackó István 13 holdas dolgozó páráséi úgy indult cl agitálni, hogy belépett a Bercsényi csoportba és a kitöltött belépési nyilatkozatot magával vitte. Amint elbeszélget a dolgozó parasztokkal, hogy mennyire helyesebb a nagyüzemi gazdálkodás útja, megmutatja belépési nyilatkozatát, hogy ő ezt az utat választotta és családjával együtt néhány nap óta csoport tag. Bot elvtárs az alapszervezet párttitkára, a Rákóczi csoport tagja, amely már 1!M8 óta működik. Bot elvtárs agitációjában ismerteti a csoport eredményeit. Míg az egyénileg dolgozó parasztok búzatermése nyolc mázsa volt, a csoport átlagtermése kilenc. A 105 hold bűzave- tésülcet két nap alatt laratták szemveszteség nélkül. Á cséplést befejezték és Í80 százalékban teljesítették beadási kötelezettségüket. Gyorsabb és eredményesebb a munka, a szövetkezeti gazdálkodás útján. Az elmúl! érben például Ingnia Ferenc csoporttag, és Pelcmán Antal a természetbenieken kívüli közel BUM ezer forint készpénzt kaptak, amit ruházkodásra fordíthattak. Vagy vegyük Márics Györgyné példáját, aki hat gyereknek keres kenyeret egyedül. Közel 15 mázsa kenyérgabonát kapott fejadag címen. Hogyan tudna egy asszony például részes-aratással ennyit keresni? Pálfy Józsefet, a Bercsényi csoport elnökét tegnap felkereste Lukács Gyula kilencholdas és Csősz József 11 holdas dolgozó paraszt. Vasárnap a népnevelőknek azt mondták, hogy „megbeszélik együtt a családdal, hogy melyikbe lépjenek be.“ így hétfőn jelentkeztek és Pálfy József lakásán kitöltötték a belépési nyilatkozatot. „Meghánytűk-velettük ezt a kérdési, — mondották. Igaza van, leglielveselib a nagyüzemi Gazdálkodás álja. Mi sem akarunk az utolsók lenni.1' Pálfy József csoport elnök 14 holddal lépett a csoportba. Minden évben elsőnek csépeli el a gabonáját és a neve a dicsőség-táblán évről-évre több százalékot mutat, a begyűjtésben. Jő gazda gondosságával műveli a földjét* Az egyhold másodvetés kölesből idén 12 mázsa magot vár, mert az árpát tarlóbaaratás után azonnal elvetetta, Dolgozó paraszttársai szívesen mennek' utána. A Rákóczi csoportban, mely már leküzdötte a kezdeti nehézségeket, még nines új jelentkező. A szigorú önkéntesség elvét, amire Rá* kosi elvlárs nyomatékosan felhívta figyelmünket, itt is be kell tartani. Mindenki abba a csoportba lép, amelyikbe akar. Az egyházaskozári dolgozó parasztok ne féljenek belépni a régi csoportba. hisz annak pár éves tapasztalata van, könnyebben megbirkózik a nehézségekkel Ez azonban nem jelenti azt, hogy az újonnan alakult Bercsényi csoport nem végezhet még jobb munkát, mint a régebbi Rákóczi csoport. Szkipkár elvtársnö, a Rákóczi cső* port pártlitkára art mondja; hogy ők' „nem érnek rá“ reggeltől estig agitálni, — mint a Bercsényi csoport elnöke , ezért nincs nekik új tagjuk. Szkipkár elvtársnőnek nincs igaza, mert a régi csoport nemcsak akkor agitál, mikor elbeszélget a dolgozó parasztokkal, hanem azzal is agitál, ha jó munkát végeznek és példát mutatnak az egyéniek' előtt A Rákóezi csoport jő munkát végzett n tavaszi növényápolás, a bc- kcaratás, e»éplés és begyűjtés idején. Azóta, hogy a fejadagot kimérték a tagoknak, egyes csoporttagok hanyagul járnak, vagy egyáltalán nem járnak á csoportba dolgozni. Mindenesetre ezért elsősorban a vezetőséget terheli a felelősség, hogy elhanyagolja a munka jó megszervezését és a tagok közötti felvilágosító munkát. Például nem lehet jő a munkához való viszonya Szkipkár elvtársnő férjének sem, amikor a legnagyobb munka idején elegánsan kiöltözve találjuk meg az udvarban. Arra hivatkozik, hogy disznóólát takarított. Disznóólát nem kell egész nap takarítani, amit igazol az is, hogy tisztára kipucolt cipőben és szép ruhában volt, amiben egyáltalán nem szokás disznóólban járni. Ezenkívül disznóól tisztítására este, vagy kora reggel is van idő, A brigádvezető is kiment megnézni, bogy szedik n. burgonyát, de ő sem dolgozott. Szkipkár elvtársnő gondok kozzon ezen a kérdésen és ha az agitáció mellett , jól megszervezett munkával mutatnak példát, egész biztos lesznek új belépők a Rákóczi csoportba is. A iMíig^yaFÍeleki IM® Z-íiatalob éjszaka is csépelmefe Az ókoráéi DISZ-titkár cserbenhagyta a fiatalokat volt a munkaidő, de a kereset kevés. — Bizony, nem volt könnyű dolog, mert mikor lizetéscmelésért mentünk, Icgle’jebh Icfmondólevelst nyomtak a kezünkbe, mert — ahogy a gyáros mcnidla, — a törvény szabta meg a bért. Igen a törvény az akkori „alkotmány“. Megvolt abban minden, csak az nem, ami a gyakorlati életben égy munkás segítségére lett volna. Nem olyan volt, mint a mostani — fűzi tovább a szót Gylmesiné, — mert a mi alkotmányunk nem csak leszögezi, de gyakorlatilag meg is adja jogainkat. És ami nekünk, nőknek a , legfontosabb, biztosítja női egvenjo- > gűs'úgiunkat. Azelőtt a főzőkanál mellé voltunk szorítva és ha tudtunk is munkát kapni, akkor sem kaptuk meg ' a megillető bért. Mert hiszen csak nők voltunk. Nem úgy. mint most a lányom, csak húsz éves és már szavazati joga van szakmáit is tanulhat. Fiamnak meg csak nyolc elemije van, mégis a bányamérnöki hivatalban dolgozik és megvan, a lehetősége arra, hogy .továbbképezze magát, hiszen alkotmányunk előírja, hogy: „Minden munkaképes polgárnak joga, kötelessége cs becsületbeli ügye. hogy képességei szerint dolgozzék.“ ' — Nem is panaszkodhatok most — 1— folytatja Gvimesi Kálmánná, aki • mér régóta dolgozik a Pécsi Magasépítési Vállalatnál, ahol először segédmunkás volt, később brigdídvézető íiett. most meg anyagkezelönek jelölte az építés vezetősége, — hisz 1045 óta konyha- és szobabútort vettem. Magyart# Irkon Kis-Szabó Ferenc szérűjén dolgozik a cséplőgép. Vasárnap is dolgoznak a községben azért, hogy a szombati tanácsülésen vállalt, kötelezettségüknek eleget legyenek — szerda estig befejezze a cséplést Magyartelek dó'gozó parasztsága. A magyarteleki Gerő Ernő tsz DISZ ifjúsága is készülődik, hogy ezt a győzelmet, munkájukkal ők is elősegítsék. A lelkes Halatok Bánhegyi Vendel DISZ-titkár vezetésével készülődnek az esti munkához. A tsz üzemi iíjúmunkásain kívül a községi DlSZ-iiatclok is csatlakoztak a7 üzemiekhez, — az ügy közös, ezt a csatát a -dolgozó parasztokkal együtt akarják győzelemre vinni! A DISZ-fiatalok vállalták, az éjjeli. cséplést a szombati tanácsülésen. A községi MNDSZ-szervezet csatlakozott a fiatalok válla’ásához. Ök ja részt, vesznek, kiveszik részüket az éjjeli cséplési munkából. Seren Jánnx a cséplőgép trakto. rosa együtt örül á fiatalokkal. Már a délutáni órákban szerelni kezdte az. éjjeli világítást, miközben a DlSZ-iii- ket lelkesítette: „Éjjel-nappal veletek dolgozok, kedves fiaim. Ti vagytok azok, akik tovább viszitek a harcot, az új. szebb élet leié. ígérem, hegy minden erőmmel segítelek benneteket, mert látom azt, hogv nem riadtok vissza a feladatoktól!''' Estére együtt volt a DISZ cséplőbrigád. A reflektorok lénye bevilágítja a cséplőgépet, az asztagot az elevátort. Nagy György vállas alakja kiemelkedik a többiek közül, ő az asztagok télé veszi az útját. Lassan elszélednek a nappali cséplési végzők, helyükbe a DISZ-liatalok lépnek. A reflektor fénye megvilágítja Gács- liqcii János párttitkár elvtárs arcát, aki elíoglalja helyét; ő az etető. Szűcs Károly, Szabó Károly, Tóth Margit, Szekeres Aranka, Tóth Teréz, Károlyi Margit, meg a többi 'DlSZ-íiatai a kijelölt munkahelyére megy. Megindul a gép... A pnríiithár elvtársra tekint minden szem. Az első kévét behegedi a dobba, utána. a. másodikat. A gép felbúg, zengi-zúgja dicsérő himnuszát a bátrak, a Icczdeményezők, a becsületes hazafiak felé! Már dohog a gép, lendülnek az ifjú karok, megfeszülnek az izmok. Győzelmesen villannak össze a szempárok: győzött az ifjúság Magyarteleken... Jíj. Varga József úttörőt felváltja egv tűzoltó, ő iog tovább őrt. állni a dolgozó nép vagyona felett. A7 éjjeli csendet csak a csép’őgép dohogása töri, meg. Emelkedik minduntalan a teljesítmény. A gabona dúsan ömlik a zsákokba, hull, mintha aranyszemek lennének. * Amihnr tűzpiros sugaraival reggelt jelez a nap, ismét egy ullörfí ve. szí át a tűzörséget. A cséplést végző DISZ-iiaialok pedig délután elindulnak meggyőzik a gazdákat, hogy több búzát, több kenyeret adjanak az ipari dolgozóknak, akik értük is dolgoznak. Este ismét találkoznak a fiatalok. A párttitkdi tekintete végigszalad rajtuk, keresi, kutatja, ott van* e mindenki. F, B. Vasárnap délelőtt tíz óra körül az ut-okó csavarokat szorítja meg traktorán Kovács László okorági traktoros. Eltört az együk dugattyú, ezt azonnal újjal pótolta, hogy emiatt ne legyen kiesés a munkában. Sokat segítettek neki Nagy István és Nagy Sándor etetők. Igyekeztek, mert tizenegyre ígérték jövetelüket a DISZ- fiatalok és az MNDSZ-ből néhány asszony, alkík segíteni akartak a fiataloknak a vasárnapi cséplésben, hogy e-zzel is elősegítsék a községet beadási kötelezettségének túlteljesítésében. — Hozok egy kanna üzemanyagot — szólt az etetőnek Kovács elvtárs. — Feltöltjük a gépet, bejárunk a cséplő mögé, felrakjuk a szíjakat és máris indulhatunk. Gyorsan elintéznek mindent és várnak. Figyelik a karmt, várják, mikor jelennek meg a fiatalok, hogy elkezdhessék a munkát. Izgatottan lép be a kapun Vörös Ferenc tanácselnök. Arcán látszik, hogy valami rendkívüli, hogy valami váratlant akar mondani, mert egyébként nem szokott ilyen izgatott lenni. A gépész.és az etetők kérdően néznek rá: „Baj van!" — szakad fel az elnökből a kiáltás. — Vajda Lajos, a DISZ titkárunk nincs itthon, elment horgászni. Cserhehagyott bennünket, megszegte vállalását. Az asszonyok Kovács Sándorné MNDSZ ügyvezetővel az élen már munkára készpn állnak, de jelen pillanatban nincs férfi munkaerőnk. Amíg ezeket a szavakat mondja, gyakran szünetet tart, elgondolkozik. Mi lehet az oka annak, hogy már másodszor történik meg hasonló eset? A múlt vasárnap ezért nem csépeltek, mert Kanizsai József sportfelelös meghívott községükbe egy futballcsapatot, melyet hiába vártak, nem érkezett meg. Most meg az ifjúság vezetője követte el a hibát, vállalását félredobva, elment halászni. — Csak nie vállalta volna a tanács" ülésen a vasárnapi cséplést, akkor nem bántana annyira — mondja, az* tán rövid gondolkodás után határozottan hozzáfűzi: „Mindegy!1 — Siránkozásnak helye nincs! A gép nem állhat. Elmegyek a párttit- kár elvtárshoz, szerzünk embereket, Farkas eivfárs, a párttitkár azonnal felismeri a helyzetet, hogy miről van szó. A tanácselnökkel együtt útnak indul, hogy biztosítsák a munkaerőt. Mindketten átérzik, hogy a csépié® ütemének meggyorsítása döntő jelentőségű a község becsületében. Eddig a cséplést 57 ; százalékban végezték el, a begyüjtsben is csak 35 százalékra állnak. A lemaradást pedig csak úgy tudják behozni, ha meggyorsítják a munkát. Szereztek is munkaerőt. Már ment a cséplőgép, • amikor eszébe jutott a párttitkár elvtársnak a DISZ-titkár súlyos hibáia. Szinte hihetetlennek - tűnt első pillanatban, hogy a DISZ-titkár így félredobta szavát, cserbenhagyta a fiatalokat. De elkövette. Tönkre tette tekintélyét a többi fiatalok előtt .nem vezetheti tovább őket. Olyan nem méltó vezetőnek, aki egyéni érdekeit tartja elsősorban szemelőtt. Egy elhatározás megszületett a párttitkár elv-társban; A későbbiekben sokkal többet foglalkozik majd a DISZ-fiatalokkall F. I.
