Dunántúli Napló, 1951. augusztus (8. évfolyam, 177-202. szám)

1951-08-10 / 185. szám

J051 AUGUSZTUS 10 fa & P t O Gerényes kommunistái megtisztították az elieaségiőt, — megkezdődött Gerényes neon nagy falu. Jóformán csak egyetlen utcája van. Mégis, be­gyűjtési „eredménye“ sokban hozzá­járul ahhoz, hogy a sásdi járás a csi­ga-brigádban is leghátul kullog. A 14 százalékos sovány begyűjtési eredmény azt mulatja, hogy a község lakossága nem siet törvényes kötelességének ele­get tenni. Ez a kényelmesség, ez a nemtörő­dömség azt jelenti, hogy a falu dol­gozó parasztságának egy része a hu Iákokra hallgat, hogy a kólák agitáció erősebb a faluban, mint a Párt hang­ja. Az is igaz, hogy a szerdán levál­tott pártiilkár. Maros Ferenc úgy tán­colt, ahogy a kulák fütyült. A volt párttitkár ott kezdte, hogy rokonát, Ifjú Ko­vács János kupec-kulákot bejuttat­ta az első típusú termelőef eportha. Aztán folytatta azzal, hogy a hár­ma« típusú termelőcsoport ellen vitáit — úgy, ahogy azt a kulák rokonsag- barátság megmagyarázta neki: , — Nem jön ki abból semmi jó, én teszek az utolsó, aki belépek! Maros Ferenc természetesen a be­gyűjtésnél is a kulákok érdeke szerint, az ország, a dolgozó nép ellen csele­kedett: Nem adóit be egy szem gabo­na1 sem, pedig a fejadag, és vetőmag után még az általa kiszámított „ala­csony termésátlag“ szerint is volt 150 kiló fpleslege! Az államnak nem teMe'.l .—, de a kutaknak igen! Maros Ferenc kupcc-kulák rokoná­nak ugyanis szívesen kölcsönzött egv zsák gabonát, miközben szívé­lyesen biztatta: „Ha kevés, van ám ott még, ahol ez termett!“ A volt kulákbarál párltílkár termé­szetesen olyan környezetet épített ki magának amilyen a kulákoknak leg­jobban megfelelt. A szövetkezeti ügy­vezető például egy fegyverrejlegetésér: három hónapra elit élt nyugatos lett, a tanácselnökhelyet les, a terményfel­vásárló is jobban szereli a kulákokat, min', a dolgozó parasztokat. A kuli álkok barátja, Maros Ferenc, megfélemlítette nemcsak az egész köz­séget, de még a tanácsot is. Addig erő­szakoskodott, amíg megkapta 275 kilo­gramm búzára az őrteiési engedélyt, anélkül, hogy egy deka gabonát be­szolgáltatott volna. Akadnak fehérre mosdatott feke'e „báránykáJk“ is a községben. Ács Ist­ván Vendel és vője. Sáska István sző- lőjét „rosszul mérték fel‘‘ és így „nem kuIákok“ — ezt határozta el a községi tanács végrehajtó bizottsága. Sáska István befurakodott a termelőcsoport- ba is és sikerrel bomlasztott ott —, amíg ki nem záriák. Ferenczi István, az egyes típusú csoport elnöke, már alakuláskor erélyesen követelte, hogy a kulákokat vegyék be a csoportba. Csak „most derült kl“, amit mindenki tudott a faluban, hogy Ferenczi, azért követette a kuCákok kupecek a falu és a dolgozó nép volt nyűzóinaík felvéte­lét mert nagybátyja — kulák! ilyen pártszervezet, ilyen vezetőség mellett aztán kőny- nvű doilga volt a falu ellenségeinek. Ács Pál, — akinek csendőr veje szor­galmasan lazított minden adandó- al­kalommal a népi demokrácia, a ler- nieiőcsoport és a begvüj'és ellen —, a tettek mezejére ilépett: ő is bejelen­tene, hogy akárcsak a párttitkárnak, neki se termeti több búzája, holdan­ként mint négy és fél — öt mázsa. Csak mikor hire kelt, hogy az ilyen „alacsony termésátlagánál ulánamérik a földeket, altkor szaladt he a voll csendőr lélekszakadva a tanácsihoz: Tévesen jelentettük! Búzánk csak három hold 1100 négyszögölön termett négy hold 1100 négyszög­öl bejelentett terület helyett és rozsnál ugyancsak „tévedtünk“ egy holdat! A tanács megalkuvón kijavította az eredménylapot, segített eltüntetni a csalás nyomát, ahelyett, hogy nyil­a pártszervezete! a begyűjtés vánosan leleplezte volna az ellensé­get és megindittatta volna Acs Pál és csendőr veje ellen az eljárást. De nem nézett utána a tanács Fáik Ja­kab négy mázsa negyven kilós rozs és négy mázsa kilencvenes búza át­lagtermésének sem, aki mindeddig egyetlen grammot sem adott le .De követik a volt párttitkár „példáját" még többen is, Govnik Ferenc tanács­tagot már öt százalék bírsággal kel­lett sújtani, mert nem teljesítete kö­telességét, pedig 11.35 mázsa árpa és négv mázsa felesleges búza hever a padlásán. Ács János Gáborné MNDSZ-titkárnö árpabeadását egyál­talában nem, búzabeadását is csak részben teljesítette, pedig feleslege még van otthon bőven. A tanácsot azonban felkereste őrlési engedélyért — ha a párttitkárnak lehet, akkor ne­kem is lehet — jelszóval. így húzódik végig a községen Ma­ros. Ferenc volt párttitkár „agitácíó- jának" „munkájának" nyoma. így látszik mog a községen, hogy a párttítkáron keresztül egy da­rabig a kulákok vitték benne a szét, azok, akik az elmúlt rendszerben már számtalanszor megcsaltak, min­denükből kiforgatták a dolgozókat. Gerényes kommunistái cs pártonkívüli becsületes dolgozó parasztjai azonban nem hagyták ma­gukat az orruknál fogva vezetni! Szerdán este kizárták a Pártból Maros Ferencet, leváltották cso­portelnöki tisztjéről Ferenczi Ist­vánt és a következő napokban megtisztogatják a felelős poszto­kat a kul óitoktól és barátaiktól. A beadás pedig már a tegnapi na­pon megindult. A következő napok­ban pedig még nagyobb lendületet vesz, hiszen fellélegzett a falu: Meg­szabadultak a dolgozók a terroriszti- kus, kulákmentő Maros Ferenctől és aljas klikkjétől. G. L. AZ AJLKOTMAMYERT ... Lázasan folyik az alkotmányi ver­seny a Pécsi Bőrgyárban. Egymásután jőm\ek felszínre a még rejtett tartalék­ban lévő erők. Meglátszik, hogy a dol­gozók tudatában vannak, hogy: „A Magyar Népköztársaság a munkások és a dolgozó parasztok állama." (Alkotmányunkból). Tudja ezt Márton Zoltánná bőrrá- mázó élmunkás is, mert olyan boldo­gan beszél nyugodt, szép éleiéről. — Jó most dolgozni, mert nem kell attőí félnem, hogy máról-holnapra ki­kerülök az utcára kenyér nélkül. Biz­tosítja nekem a dolgozó nép állama a munkámat, nem kell a tőkés „urak­tól“ rettegni. 1 Meg is látszik a munkához való vi­szonya az egész brigád munkáján. Az alkotmányi versenyfelajánlásukban J16 százalékról 136 százalékra tették fel ajánlásuk at. Márton elvtársnő érté­k-síi a munkát, mert tudja, hogy a jól végzett munkáért a többi más mellett: „A Magyar Népköztársaság bizto­sítja a dolgozóknak a pihenéshez és üdüléshez való jogot.“ (Alkot­mányunkból) . Tavaly Gailyatetőn, az idén pedig Fonyódon töltöttem a szabadságomat — mondja Márton elvtársnő. — Nem is tudom ezt a két nyarat ; elfelejteni soha. Reggel felkeltünk, már várt a reggeli. Tejeskávé, méz, vaj, gyümölcs. Délelőtt sétálgattunk a gyönyörű nyá- ralótelepen, vagy fürödtünk az ebédig. Az ebédünk szintén kitűnő volt. Majd­nem minden nap hús, ha ebédre nem, hát vacsorára. Utána mindig finom sülttésztát kaptunk. Mártonné szavai­hoz Hirt Györgyné Is csatlakozik, aki 43 éves már, de azelőtt soha nem volt módjában, hogy egész évi fáradalmait nyaralóhelyen pihenje ki. — Tudták az urak, hogy mi a jó, értették a módját annak, hogy távol­tartsák a dolgozókat az ilyen helyek­től, Ilyenkor látom csak tisz'án, hogy a mi nehozen verejtékezett munkánk­ból hogy éiősködtek a gazemberek. „A dolgozók munkájukkal, inun- kaversenyben való részvételükkel a szocialista építés ügyét szolgálják“. (Alkotmányunkból). Alkotmányunk ezt a ponlját is ma­gáévá tette a brigád. Erről beszél a sok érdemzászló n műhelyben, a vörös­sarkon. Erről szólnak a versenytáblák, ahova nagy betűkkel van irva, hogy 116 százalékról a 142 százalékra emel­kedett a brigád teíjesitése. Szépen állja a helyét az „öreg boxosműliely", ahol a dolgozók egy­mást segítve dolgoznak, ahol o.gyik rá­mázó sem zárkózik el nagyobb iudá- sával, hanem sietve adja át tapaszta­latát másik munkatársának. Dicséretére válik ez a jó munkát végző brigád az egész Bőrgyárnak. Békés János dolgozó paraszt népnevelő lett .Bnnic dolgozó paraszt sietős léptekkel megy a bari tanácsház felé. Odaér az ajtóhoz, felsóhajt: „Csak si­kerüljön Nem vagyok in oka an. nak... odaadom én minden feleslege­met szívesen Minek az nekem, hisz úgyis eladnám" A tanácsházán Battyánszkf György tanácselnök elvtársat találja. Lassan, megfontolva a szavukat, előadja Békés János, hogy miért jött Hat malacot szeretne eladni a vásáron, származási bizonyítványt kér- . Választ nem kap azonnal, szavak helyett papírlap kerül az asztalra —, a tanácselnök úgy tolja oda, mozdulatából látszik gondolata: „Ez a papír megadja a választ." De meszólal ő maga is: „Nézze János, ne gondolja, hogy maga az első, aki ma felkeresett, hogy a somhereki vásárra akar menni árulni. Olyanok is voltak, akik egyáltalán nem teljesítettek még semmit... Azoknak nem, de magának szívesen megadnám, de nem tehetem, mert az egész községre vonatkozik a zárlat." A számokkal teleirt papírra két szempár ezegeződik, a tanácséin ökő és Békés Jánosé. „A letiltás napjától ma. tatkozik már a fejlődés"... Ez még nem kielégítő — hangzik erre a válasz. Tojásból mindössze 50 százalékot tel­jesítettek még csak, baromfiból is sok van még vissza. .— Nézzük a kenyérgabonát — java­solja a tanácselnök, s zörren a papír. — Látja János? Több, mint 30 vágón gabona van étesipelve és a Beadás mindössze 469 mázsa. Még tavalyról is visszavagyunk, hozzájön ehhez még a 20 százalékos emelés is... Szóval sok van vissza .., Békés János homlokán összefutnak a ráncok és már nem is a tanácselnök­nek, hanem a közben belépő párttitkár. nak teszi fel a kérdést: „Mondd Ko­vács elvtárs, mit kellene csinálni? — Hogy mit? — ismétli a kérdést a párttitkár. — Nem lehet azt monda­ni, hogy jó munkát végeztünk. De most azt kell végezni. Hiába osztjuk fel a falut a társadalmi bizottság és a ta­nács tagjai között. Nem lesz akkora eredmény, ha maga és a .magához ha_ sonló többi példamutató dolgozó pa­raszt ebben nem segít. — Mit segíthetek én — kérdezi Bé­kés János — én beadtam — és elha- rapja a szót. Szavaiból érződik, hogy nem érti világosan, mire gondol a párttitkár. _ Ha János bácsi és még néhányon ak ik eleget tettek beadási kötelezettsé­güknek, elmentek volna már az első időkben beszélgetni a többi dolgozó pa. raszttal. ma nem állnánk itt, ahol most vagyunk. Ha közösen hozzáfogunk azonban kijavíthatjuk a hibát. Ebből a magyarázatból már világo­san ért Békés János és szinte felkiált­va mondja:, „Visszaszerezzük a becsü­letei a falunak." Csendesebbre fogja a szót, s úgy mondja, hogy beszél majd az asszonnyal, hogy vegyen az is maga mellé egy-két társat é« menjen 8 ís beszélgetni. „Szervezek én is új nép­nevelőket" — határozza el magát. — Kovács elvtái» vegyed , kézbe a fiatalokat — teszi ezután a javaslatot Békés János, — mert azok is sokat tudnak tenni. Itt már a tanácséin 8k sem ma­rad szófián —. kitűzi a eélt, hogy augusztus IS.re Bár község legalább 100 százalékos eredményt érjen el. Hárman egyszerre hagyják jóvá a- célkitüzést: „Ezt feltétlen cl kell érni." Hárman indulnak kifelé. A kapunál búcsút vesznek egymástól, három „Jó- napot” vész el a tikkasztó melegben. Békéi? János hazafelé veszi az útját. de már nem úgy megy. mint ahogy a tanácsháza felé jött. Kiegyenesíti lép­teit. derekát és már maga elé képzeli, hogyan győzi meg n hanyagokat, hogy harcol, hogy községe megszabaduljon a szégyentói. Számok röpködnek gondo­latában — a feleslegeket számolja, úgy ahogy azt majd a beszélgetéseken teszi. Amikor a tanács-háza felé indult, terve az volt, hogy vásárra megy másnap. Most, hazafelé már más a terve: Holnap népneveim megy, — de talán még ma este. Odaér a kapuhoz és félhangosan, de csak úgy magának mondja: „Lesz itt még szabadpiac. A legközelebbi vásárra elviszem az álla­tokat" ... Segítenek neki a többi ön­tudatos dolgozó parasztok is, hogy így legyen ... ^. Leeres zik ed tt már az este Helesfára, mikor Sajnovics Mária, Olasz község délszláv parasztküldötte megérkezett faluba, a. helesíai éíVtársak azon­nal az iskolába vezették ■ a Szovjet- uniót-járt vendéget oda, ahova a beszámolóra összejött az egész köz­ség dolgozó parasztsága. Az iskola termében még sötétebb volt, mint odökürtn. Nyolc óra felé járt már az idő, ilyenkor már' igazán kell a villany. Sajnovics Mária is a kapcsolót kereste. Sajnovics Mária délszlávpar a sztküldölt a kolhoztagok boldog életerői beszelt Helesfán . — Nincs még nálunk villany, elv­társnő — figyelmeztette a . tanácsé '.nők Sajnovics Máriát. — majd lámpát ho­zunk! Mire a beszámoló megkezdődött, már három petróleumlámpa derítette fel a szoba sötétjét, de még lgv is alig látták egymást a hátsó sorokban ülők. Aztán'Sajnovics Mária beszélni kezdett. A beszéd nyomán kivilágo­sodott a terem, a jövő, a boldog jövő fénye a Szovjetunió kolhozparaszt- jálnak boldog élete derítette fel a homályt. Sajnovics Mária , elvtársnő a Magesztá hl Csoh-kolhozban a gyönyörű kalász- tengerben gyönyörködik. Olyan országba vitte Sajnovics Má­ria a helesfaá dolgozó parasztokat, ahol a nők nemcsak teljesen egyen­jogúak a férfiakkal, d„ tudnak is él­ni ezzel az egyenjogúsággal. — Ott varinak a nők a kolhozok­ban a szovhozokban, a gyárakban, a kombájn nyergében éppenúgy, mint a politikai munkában, vagy a legma­gasabb vezetőállásokban. A csustaka- rai Szlálin-kolhozban száz asszony kapta meg már a Szocialista Munka Hőse megtisztelő kitüntetését... így beszólt a szovjet nők életéről büszkén és leik-esen Sajnovics Má­ria. — Bizony, az új élet, a kommu­nizmus építésében, a szovjet nők de­rekasan kivették és ki is veszik a ré­szüket! Természetesen a hölesfaiak kíván­csiak voltak és meg is kérdezték: — Mit csinálnak akkor a gyere­kek. ha az asszony is, meg az ember is dolgozik? — aztán előredőltek, úgy várták a választ. — Hát a gyerekeket bizony nem veszik e-1 a szüleiktől mint azt nálunk meg biztos, maguknál is mesélték a ku Iákok válaszolt Sajnovics Má­ria. — Gyönyörű napközdoüthon várja a gyermekeket, ott lehetnek egész na.p, ott 'kapnak „kosztot“ is' — még­hozzá teljesen ingyen, a kolhoz költ­ségé re. A még kisebb gyermekeket a bölcsődék várják. Persze, ahol öregok vannak otthon, ott a szülők _ ha ak arják — otthon i*. tarthatják gyér. mekeiket. a7 öregek úgyis csak a háztáji gazdálkodás körül tesznek- vesznek, a kolhoz igen jó! gondosko­dik - róluk. - , — Hát akkor mégsem viszik ott menheiyre az öregeketl — szólt köz­be egy hetven év körüli ■ dolgozó pa­raszt. Békés öregkoruk van, nem, mint nekem, aki hetven éves múltam, mégis aratnom kell a földemen! ; Bizony, jó dolguk van az öre­geknek a Szovjetunióban — folytatja Sajnovics Mária. — A nők 56 éves koruktól, a férfiak 60 éves koruktól már nem kötelesek dolgozni. A szo­ciális alapból bőven.- telik megélhetés- re, aki pedig könnyű munkát vállal és dolgozgat, az külön munkaegysé­get is kap. A betegekről k_ gondosko­dik a kolhoz. Amerre jártam, minde­nütt' kolhozkórház is volt, .melyben a tagokat ingyen .kezelték és gyóg’yi. tották. Parasztküldöttségünk a dngeszlánl Ma hacs-Kala városának parkjában egy üzemi napköziotthon gyermekeivel. ja is van. Motorkerékpár pedig majd nem minden családnál akad! Dage szitánban járva, igen sóit kólhozpa ra.S7-th.oz bekopogtunk. Nem. csak nagy házakba, de a kisebbekbe is. - Szőnyegek, kézimunkák, gyöhyön csillárok díszítik a holhozparasztol otthonait. * • /. j • u Miikor beléptünk a virággal z-sú folt kedves, barátságos otthonokba rögtön előkerült a süteménnyel.' vág: gyümölccsel megrakott tál, a.szovje emberek ezer figyelemmel halmozta! el bennünket. . . Az óra mutatója túlhaladta már i tizenegyet is. a petróleumlámpák ci linderére már vastagon rárakódott s korom. Egyre halványabban, egyrt gyengébben pislákolnak a , lámpák, i Horthy-korszak itt felejtett „emlékei.’ De Helesfára is megjön a villany méc az ötéves tervben, Helesfán is meg­izmosodik Sajnovics Mária beszámo­lója nyomán a termelőcsoport, Heles- fa is a boldog jövő elébe néz, hp kö; veti a szovjet példát, a kolhozparasz­tok példáját! Az iskolában, ékkor már forr, pe­zseg a sok újonnan hallott dolog. — Akkor a csajkamese se igaz — teszi fel a kérdést egy bátortalan női hang. — A válasz nem Is késik: — De nem ám! a kolhoztagok ott­hon étkeznek, ezért művelik a ház­táji gazdaságot, ezért tenyésztenek hízót, tehenet, baromfit. Otthon ét­keznek, méghozzá gyönyörűen terí­tett asztal mellett és — tányérból! — Hát nem a kemence tetején al­szanak? — jön az újabb kérdés. — Sajnovics Mária most már hangosan nevet: — Hát az elvtársak ennyire hittek a kulák meséjének? Hát nem vették észre, hogy mikor a kulák a Szov­jetunió ellen agitál, mikor rágalmaz­za a szocializmus országát, akkor tu­lajdonképpen a mi boldogulásunk el­len tör? — Eikomolyodik, úgy foly­tatja: Nem, nem alszanak ke­mence tetején. Olyan lakásaik van­nak, hogy nálunk a városiak is meg­irigyelhetnék. Majdnem minden la. kasban láttunk rádiót vil’anygramo- font. Sok kolhozparasztnak saját autó-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom