Dunántúli Napló, 1951. július (8. évfolyam, 151-176. szám)
1951-07-22 / 169. szám
6 NAPLÓ 1951 JULIUS 29 KI VOLT PERO TSbb, mint kétszáz esztendővel ezelőtt a hazai magyar és délszláv ös*- siefogdsnak egyik kezdeményezője tolt Joyanovics Pető Szegedinác. Peró azok közé tartozik, akikben felvillant az a felismerés, hogy csak közös összetartással győzhető le a közös ellenség: a népeket kizsákmányoló úri hatalom. Ki volt Pero? A krónika úgy emlékszik meg róla, mint tüzes indulaté és jóeszű emberről. Magyarul még gyermekkorában szülőföldjén tanult meg. Sok csatában vett részt a határt nyugtalanító ..török ellen. De harcolt Rákóczi zászlaja alá gyülekezett szabadságharcosok .ellen is. Történelmi hőssé éppen azzal vált Pe-ró, hogy élete végén megtagadta népellenes múltját és ' megkereste a néphez vezető utat. Iláhócsi nevében ■ Magyarország dolgozóira Pero korában — a XVIII. század derekán, — kettős iga nehezült: az egyiket a Habsburgok és. az osztrák főurak rak- , ták a nyakára, a másikat a magyar /földesurak, főpapok. . • j Ezidőtájt hazánk olyan gyarmattá 'süllyedt, amelyben ezek is, amazok is, dúsan, táplálkoztak a jobbágyok Verejtékének gyümölcseiből. A parasztok helyzete már-már elviselhetetlenül súlyos volt. A nehéz adóterhek .állandó növekedése, a földesúri zsarolásók, a beszáliásolt osztrák katonák ‘eltartása mind a népre hárult A parasztnak a két élősdi réteg eltartására oly. sok kötelezettséget kel- i lett teljesítenie, hogy ' saját földje megművelésére szinte ideje sem jutott Napirenden volt, hogy az elkeseredett parasztok nyílt lázadásban -törtek ki. Ez az elégület.lenség vezette ^ket annakidején Rákóczi seregébe.; 1711-ben Rákóczi-féle szabadság- harc elbukásával a nép sorsa az eddiginél is kegyetlenebbé vált. De a jobbágykunyhók lakói és az erdőkben, mocsarakban portyázó kurucok :nem adták fel a reményt, hogy visz- szatér közéjük szabaditójuk: a bujdo- V*p nagy fejedelem. Békés megyében — amelynek korlátlan ura a hadiszállításban mérhetetlenül meggazdagodott báró Har- ruckern, volt, — különösen elevenen » élt a Rákóczi-féle kuruc felkelés emléke. E megyében volt a tömegek elkeseredettsége is a legnagyobb. Itt indult meg — Békésszentandráson — 1735 tavaszán Vértesi, Szilasi vezetékével a jobbágyfelkelés megszervezése. E magyar jobbágyok megindítandó harcukhoz társakat kerestek. KI lehetne szövetségesük, mint éppen azok, akiket ekkor szintén sérelmek értek az uralkodó osztályok részéről? A felkelő magyar jobbágyok így kerültek kapcsolatba a szomszéd Arad megye szerb határőrségének híres kapitányával: Peróval. Peró seregében jS nagy volt az elkeseredés. Az osztrák császár a törökök végleges kiűzése után már inkább csak a jobbágyok mozgolódásának elnyomására tartott katonákat. Ugyanekkor „gyre-másra vonta meg a határőrség eddigi előjogait. Peró vénségében rájött arra. hogy egész élele során rútul becsapták az urak és neki is a nép oldalán van a helyé. Amikor tehát a békési magyar jobbágyok képviselői felkeresik öt és segítségét kérik, Peró megesküszik hogy velük lesz az urak ellen való harcban. 1735 április 27-én Békés megyében fellobbant a leikelés füze. Ez a láng hamarosan átcsapott a szomszéd megyékre is. A megbeszélt haditerv az volt, hogy a felkelők és Peró csapatai Erdőhegynél egyesülnek, majd közös erővel elfoglalják Arad vázát. Vértesi két parasztot bízott meg azzal, hogy a felkelés részleteiről Perót értesítsék. De a küldötteket útközben elfogták, akik a kegyetlen vallatás közben elárulták megbízatásuk titkát. A magyar jobbágyok és a hazai szervek kapcsolata így jut az ellenség: a császár helytartói és a velük egy gyékényen áruló magyar urak .tudomására. Peró mene- kü’ne, de már nincs hová! — Nehéz láncokra verve Budára szállították a bosszúra szomjas nagyurak. A Rákóczi nevébe!} felkelt jobbágyok eközben türelmetlenül várják Erdőhegy tövében Perót és seregét. A seregben ekkor már nemcsak magyarok, de szerb és román jobbágyok is voltak. Egyesítette őket a közös jogtalanság és embertelen életük közös okozói iránt érzett gyűlölet. Mezőtúr felől báró Orczy, vezetésével a magyar földesurak zsoldjában álló sereg közeledett, hogy véresen megtorolja a felkelést:. Árad felöl pedig a császári csapatok vetették magukat a felkelőkre Azok a gazdag paraszti származású szerb tiszteik, akik Peró elfogatásáig osztályhelyzetüknek megfelelően ingadozva bár — de hajlamosak voltak a jobbágyokkal való együttműködésre, most — a veszedelem órájában elárulták társaikat és a reakcióhoz csatlakoz* tak. Ezek után az úri önkény a parasztfelkelést hamarosan vérbefoj- totfa. Jött a kegyetlen megtorlást ;— Perót, Jőrger osztrák tábornok háromszoros kínzásnak veti alá. 1736 április 4-én végrehajtják az ítéletet: Perét tíz társával együtt kerékbe törik, tetemüket négyfelé vágják, majd elrettentésül körülhordozzák a Tiszántúl falvaiban. Mire tanít a p ara sslfelkelés? Ekként zárul a XVm. század e parasztmozgalma, amelyben a magyar és nem magyar dolgozók egymásra találtak. De a felkelésnek el kellett buknia, mert a történelem tanúsága szerint a parasztság csak a munkás- osztállyal szövetségben tudja diadalra vinni harcát. Ekkor pedig mégnem volt Magyarországon számottevő munkásság. Ám Peró és társai harca nem volt hiábavaló. Példájuk ébren tartotta a népben a szabadság és a különböző nyelvű dolgozók testvéri összetogásdnak eszméjét. Az ö véres árnyékuk is századokon keresztül vádolta a népek kizsákmányolóit. Ma pedig, amikor már hazánkban a dolgozók kezében van a hatalom, Peró Szegedinác emléke is arra int bennünket, hogy Izzó gyűlölettel küzdjünk azok ellen, akik, mint Tito és áruló bandája, — a kizsákmányoló osztályok érdekelt szolgálva, a dolgozó népek egységét a nacionalizmus felkeltésével próbálják megbontani. Peró Szegedinác emléke azt tanítja, hogy a jugoszláv népek szabadság- szeretefének gyökere, mély és eltép- helellen. Peró Szegedinác emléke arra Is tanít bennünket, hogy mi, magyar és délszláv dolgozók, rendíthetetlen egységben építsük, erősítsük, a béke és szabadság táborához tartozó Magyar- országot: hazánkat. 1 Vihar Béla PARTTAQSAC/I KÖNYV Irta: KÖVESDI JÁNOS tiszliiskolás Az irigység nem volt sohasem kenyerem, pénzért gazdagságáért nem irigyeltem én embert még soha, de mikoT bátyám az új piros könyvvel zsebében jött haza, \ szememből kibuggyant egy könnycsepp. Szinte lobogott a mellén a zászló 8 benne szinte ringott a búzakalász, s az ötágú csillag messzibe kiáltó diadalt sugárzott, melyre száz meg száz millióknak szíve dobban meg, „Nem értelek Téged miért sírénkodsz? Hogy a Párt tagja légy tanulj és dolgozz! Harcos legyél, olyan, mint egy bolsevik, erős, mint az acél, ha é keményre edzik f 9 a piros könyvet te is megkapod,“ f A 4 Szavai vágtak, mint az- éles penge és gyújtottak, mint a benzines kanóc és harmadnapra már ott volt a zsebemben DISZ tagsági könyvem! Vörös csillagos útjelző, mely a Párt leié vezet Hónapok teltek el s én új emberként élek és dolgozom. Nem érzem már azt hogy magam vagyok. Otthonom lett a DISZ, mögöttem a Párt s gondosabb apát Rákosi elvtársiiál ki talál? A boldogság minden embernek célja, s én mondhatom, hogy boldog is vagyok. Életem vidám lett, eltűnt nyomtalan a céltalan napok keserű sora: Beadtam a Pártba a kérelmemet.,, KONYVISMER TEJ ÉS L. Tolsztoj: Anna Karenina 'Anna Karenina új magyar kiadása mindenképpen jelentős eseménye irodalmi életünknek. Ez a valamikor csupán szerelmes regénynek tartott mű tulajdonképpen óriási társadalmi körkép. Hatalmas művészettel mutatja be a nagy író kora társadalmának betegségeit, a lélleudjális, kapitalizálódó világ korhadtságát: a házasság, a vallás, a munkáltatók és dolgozók viszonya mind a nagy író éles szeme, md’eg szíve sugarába kerül. Tolsztoj Anna Karenina alakjában és sorsában megalkotta a korszak emberi válságának tragikus hősét és Levin alakjában megteremtette az élet tör ellenségében bízó, a megoldást kereső hős típusát is. Nem véletMn hogy Lenin Tolsztojról szóló írásában —- éppen Levin szavait idézi: „minden megváltozott és most valami új kezd kialakulni." Tolsztojtól megtanulhattuk, ml az, ami az egyén életéből közügy és, hogy a kor hogyan a'akítja, formálja és dönti el az ember . életét. Ezért lenne helytelen a Háború és béké-vel szemben az Anna. Kareniná-i csak egy szerelmi szenvedély regényének látni. A világirodalomnak ez a nagy alkotása nem csak az orosz népé, hanem az egész emberiség büszkesége és öröme, élő és ható társadalmi erő mindaddig, amíg a löld egy részén, a kizsákmányolók erkölcstelensége, a lelketlen eltyomds uralkodik. Ax egész MÁV Igazgatóság izgatottan készült vasárnapra. Vendégségbe készültek a dolgozók, a tisztviselők — de nem akármilyen vendégségbe. Ahogy a tervről beszéltek, látszott, hogy valamennyien örülnek a vasárnapnak, látszott, hogy midannyian szívesen mennek. Az ebédszünetben, munka előtt és . ntáh nem is beszéltek másról: — Jössz te. is aratni? — Nem tudod még, hogy hova megyünk? — Meglátod, olyan barnára sülök az állami gazdaságban, mint egy né- ger! — Engem le. nem hagy senkt az ara- fásban az biztos! Ilyen és ehhez hasonló beszélgetések folytak le az utazást mege'őző szombati napon a hatalmas igazgató- sági épületben- A népnevelők mégegy- 'szer körüljárták a hivatalokat. Ide is, oda is beszóltak:- — 'Aztán jól állítsátok ám be a vekkert, mert korán indalunk! El ne aludjatok! Ennivalót ne hozzatok, mert esek hazavinnétek. Bőségesen megvendégelnek majd bennünket az állami gazdaságban! A népnevelőket valóságos csatakiáltásokkal "fogadták: —- Dehogy késünk! — Nem kell engem félteni, előbb ott leszek, mint te! Minden szobában lelkesen készültek a dolgozók, hogy kisegítsék az állami gazdaságot, mely a hosszú esőzés, a gabona gyors érése miatt visz- szamaradt a növényápolási munkában. Csak a Ili. osiztály egyik szobájában nem fogadták a népnevelőt szívesen. — Én ugyan nem megyek veletek — mondta Kanizslai István előadó, — el tudtok ji menni nélkülem is! — Pont te nem akarsz jönni ve. lünk? — kérdezte meglepődve a nlép- neveiö elytárs. Hitetlenkedve nézett az az aktáiba hajló, fel sem tekintő Kanjzstaira. — Ppnt te, egy munkás- káder, egy párt tág, nem mutatsz példát? Hát nem látód, milyen fontos, hogy idejében learassuk a. termést? Hogy ne legyen szemveszteség? — Nem megyek és kész! — vágott barátságtalanul1 közbe Kanizslai István. aztán kis gondolkodás után fanyalogva hozzátette: — Ha nem lennének állami gazda. . ságok és termelőcsoportok, bezzeg nem kéne nekünk, városiaknak kulizni a földeken még vasárnap is! népnevelő kifordult a szobából. Kinn a ragyogó csempével kira- . kott folyosón sem tért még magához a meglepetéstől. • . • Emlékezz jobban, Kanizslai István! — Egy munkáskáder, egy kommunista ... — mondogatta félhangosan. — Ha nem lennének térmelöcsoportok és állami gazdaságok ... Hát ez az ember nem emlékszik rá, mi volt akkor) mikor még valóban nem voltak állami gazdaságok és termelőcsoportok? * • Mikor Kanizslai István született, 1914-ben, akkor mé^ hire-hamva sem volt állami gazdaságnak. Hatalmas birtokok, papi, földesúri latifundiumok barázdálták részekre az országot. A dolgozó parasztok sem termelöcso- poriban dolgoztak még, hanem ezeken a földbirtokokon húzták az igát, verejtékeztek azért, hogy ..gróf" Zichy csemetéje havi 8000 pengőért, hogy a megyefai Jeszenszky família reménydús sarja, Pitykó, havi 2000 pengőért lopja a napot a legdrágább angol kollégiumokban. \ Kanizslai István születése idején a gyárak igazgatói irodáiban még zsíros- mancsú, félgyűrűzött ujjú tökösek ültek: a Zsolnavban a Mattvasovszkyak dirigáltak, a Bőrgyárban Róth Sándor nyúzta a dolgozókat, a Sopianában a kapzsiságáról- hírhedt Roboz Miksa volt az úr. A MÁV hivatalaiban sem Kanizslai-félA munkáskáderek ültek hanem „úrifiúk", akiket a nyugdíj csábított a vasúthoz, meg a szabad lopás, úriemberek, akik kényelmes életre vágytak, akik nem szerették az „izgalmakat." M íkor Kanizslai István született; a tőkések akkor marakodtok össze a koncon. Kitört a világháború és a kis Pisti négy éven keresztül nem evett mást, mint1 kukoricakenyeret. Aztán visszajöttek a katonák a frontokról és piros kokárdát tűztek a mellükre. Kitört a forradalom. — Most már jobb életünk lesz — biztatta feleségét akkor Kanizslai István apja. — a gyerekeknek is jobb lesz, mint nekünk volt! Édesanyja már álmokat is szövögetett: — Nem lesznek a gyerekek életük végéig pályamunkások, vagy kalauzok, nem törik magukat egész életükön keresztül azért a nyomorúságos kalauzt fizetésért, mint te csinálod. Az lesz belőlük, amire, tehetségükkel, tudásukkal viszik! De mire István hetedik évét elhagyta. megint sötétség ült az országon. Pécsre is bevonult Soós tábornok és Kíszcly íökormánybiztos. Az öt Kanizslai testvér se várt ezek után sokat az élettől. Nagy keservesen el végezték a négy polgárit, aztán, ki erre, ki arra keresett magának állást, egy kis nyomorúságos kenyeret. István is állásba ment. Müsze- résztanonc, magyarul inas, lett a Palái cégnél. Apja megelégedetten beszélt István főnőkéről: — Igaz. hogy fizetést nem ad, de pofont sei Három évig dolgozott Kanizslai István egy fillér bér nldkül akkor, mikor nálunk még nem is álmondtunk állami gazdaságokról és termelőcso- portokról. Mint segéd se kapott sokkal többet a semminél: heti öt pengő, ez volt a bére, — Fél óra alatt megkeresem azt a pénzt a gazdámnak —. kesergett otthon István, — amit 5 nékem egy kétre odadob! — Igaz, hogy ez *ewé», de legalább biztos — csitította ilyenkor az édesanyja. — Biztos belőle az éhenhalás! — békétlenkedett tovább a fiú. — Nem is maradok tovább ezen az átkozott helyen, találok én állást máshol is! Kanizslai István azonban tévedett: nem talált ő olyan könnyen állást akkor. mikor a gyárakban a tőkések, az irodákban az urak, a földbirtokokon pedig, az intéző urak dirigáltak! 1934-ig csak tengette életét, mint városi szükségmunkás. Egyik nap örömmel jött haza az apja. — Elsején állásba léphetsz. Pálya- munkás leszel. Sikerüli! Ez 1934 tavaszán volt. Egészen őszig dolgozott Kanizslai István az 1. sz. pályamesieri szakaszon, egészen őszig krampácsolt 18 fillér órabérért ha szép idő volt, és lopta a napot ingven. ha esett az eső. Ősszel aztán elküldtük. ajd havat lapátolok ‘— bizakodott. Csak akkor döbbent meg. mikor látta, hogy mennyien várják a szükségmunkát, a havat. Néha azért neki is jutott lapát, néha az ő zsebében is megcsördült egy-két nyomorúságos garas. — Hát egye lene, felvesszük — mondta neki 1935 tavaszán egy elegáns egyenruhás vasúti úr, — de előre megmondom: csak kisegítő fékező lehfi. előléptetésre, átminősítésre nem számíthat! Kanizslai István aztán hol fékezett, höl söpörte a pályaudvart, hol kisegítő kalauzként is működött (időközben ugjyanis letette a kalauzi vizsgát. ,ia) Á szorgalomnak meg is volt az „eredménye“. Ha nem Is léptették elő, ha nem is beszélték úgv vele, mint emberrel szokás, de legalább megvolt a „biztos’’ kenyere és évenként emel kedett az órabére ie — kerek egy fillérrel. Egy napon örömmel ment haza: — Végre! Rendszeresítettek! — ez 1939-ben történt, négy évi szolgálat után. — Ez igazán szép — őrült vele az anyja, — legalább ezentúl nem a saját ruhádat szaggatod, hanem az államét. Végre már te is kapsz a vasúitól ruhát! Újabb két év telt el, mikor újabb örömhírrel ment haza a vasútról: — Kineveztek — ujsájgplta —, révbe jutottam! Fél év malva már katona volt Veszprémben. Aztán leszerelt. 1943-ban újra bevonult. Beszterce, Debrecen, Budapest, Szombathely —, így követték egymást az állomásai 1945 március másodikéig. Akkor szökött meg és esett fogságba. A kolhozok és szovhozok földjein utazott keresztül. Ukrajnában még csak ft-Iprrzsell földeken dolgozó, új életet vető kolhozparasztokat látott. Aztán minél beljebb ment a hatalmas szovjetországba, annál gazdagabb, annál dúsabb földeket látott. Jcrivánbnn olyan szölőlürlök lógtak a lányivá nőtt tőkékről, amilyet Kanizslai István még álmában se képzelt addig, A kolhozok és szovhozok földje volt az a löld. Olyan föld, amely bőséggel ellátta a Szovjetuniót békében és biztosan táp’álta a háború ideién is. Olyan föld, melyen nem intéző ba. sáskodik, melyet nem dologtalan földesúr. vagy pap bitorol, hanem amely fölött a nép az úr. Olyan fö’d, melyet nem szabdalt apró gerezdekre, kicsiny parcellákra a magántulajdon, hanem szélesen, hatalmasan terült el bo'áthatatlan távolságra. 1948-at mutatott a naptár, mire Kanizsai István hazajött. A népi demokrácia visszamenőleg kifizette kél és félévi bérét, két hónapig pihentette. Pihenés közben volt ideje Kanizslai Istvánnak körülnézni. Sok-sok újat látott! Sok olyat, ami emlékeztette arra, amit a Szovjetunióban csodálatosnak tartott. Látta a gyáraidat, melyek a népé leltek, a földeket, mélyeket már a dolgozó parasztok saját maguknak művelték, a vasútat, melyen az új gyárakhoz, új üzemekhez szükséges anyagokat, gépeket szállították. Aztán hallott vs. •-lamit — és egyre többet hallott a termelőszövetkezetekről is. — Áfás iez az élet, mint ami akkor volt, amikor bevonultam —, mondta örömmel, — más érzés még dolgozni is! Ekkor már kalauz volt. Hiszen megvolt a vizsgája és a nép állama mindenkit a megfelelő helyre helyez. Egyszer aztán megint örömmel ment haza: — Iskolára megyek! Aztán jsmét egy örömhír: — Bemegyek az üzletigazgatóságra, Előadó lettem! Álmában is meg tudná mondani Kanizslaii István, mikor volt ez: 1949 októberében. Akkor már nős volt. Két kézbe fogta felesége arcát és úgy kérdezte: 1 — Ugye, milyen szép az élet? * 1 . így emlékszik vissza Kanizslai István az életére. Hiszen ezeket mind ő maga mesélte el. A dátumokat, 1 az eseményeket, mindent, — mindent. A régi rosszat és az új jót, a felszabadulás előtti boldogtalanságot és a felszabadulás utáni szép életet., „Ha nem lennének állami gazdaságok és termelőcsoportok'' — így mond. ta Kaniizs'ai István a népnevelő elv~ társnak, nvkor úgylátszik egy pillanatra megfeledkezett az életéről!... „Ha nem lennének állami gazdaságok és tcrmelöcsopörtok1', —. akkor még mindig a földesúraké lenne a föld, a tőkéseké a gyár, az uraké a vasút! Akkor Kanizslai István sem ülne tudásával ez igazgatóságon, mint előadó, hanem kint krampácsolna, vagy seperne valahol a pályán, akkor nerri menne üdülni feleségével, akkor nem tudná. hogy az új házak cpilésc néki is lakást koz, okkor még mindig földig haji halná a fejét, ha az állomásfönök úr menne el mellette felemelt orral a vópánygépkocsin. Az is igaz, hogy akkor nem lenne szükség, hogy a bő termés betakarításában segédkezzünk az állami gazdaságoknak, a dolgozó parasztoknak, akik az esőzések miatt, a megfelelő számú gép hiánya miatt még ebben az évben segítségünkre szorulnak. Találna a földesül éppen elég álláslalant, aki csupán száraz kenyéréri aratná le a termést, melyből „cm Kanizslai István és a többi dolgozó, de az urak sütnének kvlnrsol és hófehér kenyeret. F xkmlékezK jobban Kanizslai István! Garami László.
