Dunántúli Napló, 1951. július (8. évfolyam, 151-176. szám)
1951-07-21 / 168. szám
1961 JULIUS 21 W ' & & i» <u PÄR l ES PÁR1ÉP1TLS ★ Nem jól megy a munka KétájfaMan, mert nincs a pártvezetsségben termeiíimnnkában résztvevő deigizó paraszt ,,A Magyar Dolgozók Pártja a biztosíték arra, hogy a kitűzött célokat maradék nélkül magáévá teszi a magyar dolgozó nép és fáradságot, verejtéket, áldozatot nem kímélve,_ végre is hajtja" — mondotta Rákosi elvtárs kongresszusi záróbeszédében. A Párt élcsapat. A Párt a szervezettség legmagasabb formája, a motorja, irányítója szocialista építésünknek. A Párt a lelke mindennek. A munkásosztály pártja harci vezérkar, mely mozgósítja, vezeti a széles dolgozó tömegeket, a kitűzött célok végrehajtására. A Párt, az alapszervezeteken épül fel. Eres, jól niöhödő falusi pártszervezetek szükségesek ahhoz is, hogy mezőgazdaságunk szocialista átszervezését megvalósítsuk. Erős és jólműködő pártszervezeteink. csak akkor lesznek falun, ha olyan vezetőség ál! a pártszervezetek élén, akik személyes példamutatással, fáradságot nem ismerve, harcolnak a Párt politikájának a végrehajtásáért. Olyan falusi pártvezetőségre van szükség, ahol a vezetők maguk is a termelés frontján harcolnak a békéért, a magasabb terméseredményekért. Megyénk területén számos helyen tapasztalhatjuk, hogy összefonódott a Párt a tanáccsal, vagy földművesszövetkezetekkel. Az ilyen pártvezetőségi tagok azután nem tudják harcba vezetni a dolgozó parastzságot. Elhanyagolják a pártniunkát, mert a tanácstól, vagy a szövetkezettől kapják a fizetésüket, onnan függenek. így van ez például Kétujfaluban is. Kétujíaluban jelenleg titkárhelyéttes van, Bóós János elvtárs, aki egyben DÉFOSZ-titkár is és a foglalkozása — éjjeliőr, Peti József tanácselnök és Lempcl Fülöp főldművesszövetkezeti ügyvezető a pártszervezet vezetőségi tagjai. Nincs a pártszervezet vezetőségében egyetlen oyan dolgozó paraszt sem, aki termelőmunkában dolgozik és személyes példamutatással vezethetné harcba a falu dolgozó parasztságát. Ilyen körülmények között a pártszer- veeztnek nincs tekintélye a faluban, nem fordulnak teljes bizalommal a dolgozó parasztok a pártszervezethez, hiszen nem találják ott a vezetőségben dolgozó paraszttársaikait, akik ugyanolyan problémákkal küzdenek, mint ők, akik segíteni tudnának, akik közelebbről megértenék őket. , ■ Kétújfaluban 31 párttag van. Valamennyien 45—46-os párttagok. Egy tagjelöltjük van csupán, akit 1951 őszén vettek fel. Bóós elvtárs szerint új tagjelölteket fel venni nem tudnak, mert „nem jelentkezik senki”. Népnevelő munka nem folyik, mert a párttagok „nem dolgoznak". Pál István 10 holdas dolgozó paraszt, Tancsík István nyolcholdas és még néhány kommunista van, akik zuhogó esőben is éjjel-nappal, fáradságot nem ismerve dolgoznak a Párt politikájának a megvalósításáért, de a tagság többsége még taggyűlésre sem jön el, tagsági díjat sem fizet. A legutóbbi taggyűlést kétszer hívta össze Bóós elvtárs, de megtartani selm tudták, meri nem jöttek össze a tagok. Bóós elvtárs szerint az ilyen tagokat „megnevelni nem lehet." Mindezek a hibák nem véletlenek, — következnek a pártvezetőség rossz összetételéből, abból, hogy a vezetőség tagjai kivétel nélkül gazdasági funkcionáriusok. Gazdasági funkciójuk mellett nem tudják elvégezni a pártmunkát, amellett a dolgozó parasztok sem igen tudják; most kivel beszélnek, a pártvezetőségi taggal, vagy pedig, például a tanácselnökkel. Innen erednek a hibák. Ahogyan Pál elvfárs és még néhányan igen jól dolgoznak a kommunisták közűi, úgy dolgoznának a többiek is, csak nevelni, segíteni kellene őket. És ha a termelésben dolgozó paraszt lenne a párttilkár, akkor meglátná a békearatás, begríjtés,' a mindennapi munkák során élenjáró, példamutató pártonkívűli dolgozó parasztokat, s akkor lennének új tagjelöltek a pártszervezetben, erősödne, frissülne Kétujfalu pártszervezete. Bóós elvtárs azt mondja, hogy nem is akarta elfogadni a titkár helyetesí- tését, le is mond. Nem megoldás az, hogy ha nehézségek elé kerülünk, akikor „lemondunk." A kommunista vezetőknek a nehézségek ellen fel kell vennie a harcot és a tagokat is áldozatkész, odaadó pártmunkásokká kell nevelnie. A szocializmus építésében minden állami és gazdasági funkció nagyon fontos és szükséges, de nincs megtisztelőbe szebb és fontosabb funkció a pártfunkciónál Ezt kell látnia Bóós elvtársnák, és ezt kell látníok a kétujfalusi kommunistáknak is. Pártunk Központi Vezetősége május 22-i ülésén elhatározta, hogy ebben az évben újjáválasztjuk a párt- szervezetek vezetőségéit, A kétujfalusi kommunisták már most gondolkodjanak azon, kiket választanak meg vezetőiknek. Válasszák ki azokat az elvtársakat, akik a legjobban állják meg helyüket a munkában, tisztámul, tuak, áldozatkészek, harcosak. Bóós elvtársnák is van ideje még addig, felszámolni munkájában a hibákat, s odaállni elvtársai elé: döntse- tek, érdmesnek tartotok.e továbbra is a vezetésre. Nagy gonddal készüljenek a kétujfalusi elvtársak a vezetőségválasztásra. Javítsák meg e munka közben a pártmunkát, tegyék szorosabbá kapcsolataikat a község dolgozóival, keressék meg az élenjárókat, s nevelje- nek belőlük új, harcos tagjelölteket, párttagokat. A. R. Amiről két ablak beszél István-aknán és amit nem értenek meg Horváth István (29), Sáfrány István (2) és Sáfrány István (1) műszak mulasztó vájárok „Versenyszervezés" a városi kőbányában A Pécs Városi Kőbánya és Mészégető Vállalatnál nemrég termelési értekezletet tartottak. Az értekezleten Czenzer Béla elvtárs tartott beszámolót, — beszélt az alkotmányi verseny eredményeiről, arról, hogy a vállalat kőbányáiban dolgozó brigádok milyen eredményeket értek el. Ennek során elmondta: A volt Polgár-féle kőbányában a „József Atilla“-brigád 120 százalékot, az .,/4dy‘‘-brigád pedig 170 százalékot .ért el. Meglepetten hallgatták a kő bányától ütlévö munkások szép eredményeiket és főleg azt, hogy — ők brigádban vannak. — Nálunk brigád? — kérdezték egymástól. Igaz ugyan, hogy dolgoznak, de brigádot. „József Atillái“ meg „Adyt“ nem hallottak. Ott, a termel/sí értekezleten arról is szó volt, hogy a szakszer vezeti bizalmiak dolgoznak. Pedig náluk üzemi bizottság sincs. Meg is mondták a termelési értekezleten: Nálunk sem brigád, sem bizalmi nincs. Erre a beszámolót tartó Czenzer Béla elvtárs „csodálkozott*1 el a legjobban és azt válaszolta: „A munkavezető Horvátis elvtárs hibája, lm a munkások nem tudják, hogy brigádban dolgoznak“!?) „Útmutatást is kapott, aki felvetette a nem- létező brigádok és bizalmiak kérdését: „Közölni kell a munkásokkal, hogy milyen brigádok vannak és ki melyiknek a tagja.1' Valamelyik kőbányai munkás állítja: „Nálunk nem volt semmiféle brigád! Egyszer volt róla szó, hogy alakítanak brigádokat, de ez nem történt meg a valóságban.“ Valamelyik íróasztalnál viszont volt „bri• gádalakulás", amelyben résztvett egy jól hegyezett ceruza, egy iv pa-. pír és valaki a vállalat, vagy a kőbánya vezetője közül aki beírta melyik milyen brigád, ki tartozik oda. A bányában azt állítják, hogy bent. a vállalat központjában állították össze a brigádokat, Czenzer elvtárs viszont azt állítja, hogy neki úgy adták meg, hogy ezek és ezek a brigádok vannak. Hogy kettő közül melyik az igaz, nem lehet pontosan tudni. Tény azonban az, hogy brigád nem volt és még ma sincs a volt Polgár-féle kőbányában. A lefolyt beszélgetések is a bürokráciára mutatnak: Közölni kell a munkásokkal“ .........A munkavezető hi bája, ha a munkások nem tudják, hogy brigádban dolgoznak." Ennek fordítva kell lennie A munkásoknak kell közölni a munkavezetővel, hogy brigádban dolgoznak és a munkavezető hibája az, ha nem tudja, hogy a munkások brigádban dolgoznak, így kellett volna lenni, — de nem így volt —, könnyebb volt a papír és a ceruza... Ebből pedig verseny soha nem lesz — nem beszélve arról, hogy megengedhetetlen az ilyen „verseny- szervezés" —, de viszont lett — versenykigúnyolás. Változtatni kell ezen. akár a kőbányában, akár a vállalat központjában történt a hiba. Levél Sipos József beremendi dolgozó paraszthoz a Sopiana Gépgyárból Örömmel olvastuk az újságban hogy a dolgozó parasztok milyen nagy lelkesedéssel teljesítik törvényes kötelezettségüket, viszik a gabonát á cséplőgéptől a begyiíjtőhcly re, mint Sipos József beremendi dolgozó paraszt is, aki 360 százalékra teljesítette a beadást. Sípos József és a többi élenjáró dolgozó paraszt megértette, hogyan kell küzdeni, tenni a békéért, s tettükkel megmutatják az amerikai imperialistáknak és a Tilo-bandának, hogy' milyen erős a mi országunk, milyen egységesen harcolnak a magyar dolgozók a békéért, hazájuk erősítéséért. Mi, a Sopiana Gépgyár dolgozói még fokozottabban dolgozunk, hogy minél több mezőgazdasági gépet gyártsunk nektek, hogy ezzel is meg. könnyílsük munkátokat. Válaszkép. pen a fi hazafias tetlctekre megfogadom, hogy túlteljesítem az alkotmány ünnepére telt vállalásomat. Vállaltam, hogy átlaglcjesítménye- mel 169 százalékról 180-ra emelem, ezt most túlteljesítem. Eddig — július 1-től 10-ig — máris 226 százalékot értem el. Dolgozzatok ti is mégjobban a bé- ke.begvüjtés győzelméért, a békéért, erősítsük közös, jó munkánkkal a munkás-paraszt szövetséget. Molnár Gábor Sopiana.gépgvári munkás. Hem sikerül! Haraszti József terehegyi kálóknak kelurakadni a csapodba a bányász „alkotmánya": Munkásfel- vétel nincs.“ Erre vájjon göndoltak-e már Sáfrány, Horváth vájárok és a többiek? Valószínű, hogy nem. de azt is elfelejtették már, hogy azelőtt nem hogy felvették, hanem elzavarták a munkára jelentkezőket.! István-aknán van egy ablak, ahol Wáger ós Sillai beszélt az "urak nyelvén“ és van egy ablak most. ahol a munkások érdekeit szemelőtt tart,va hallatszik a jóútra térítő figyelmeztetés: „Munkatárs, ne mulasszon műszakot." Ha Horváth, Sáfrány és a többi mulasztók úgy keresték volna a munkát, mint, Borba® elvtárs, megfogadnák ezt a tanácsot. Kászoo József Július 14-én, kora hajnalban, négy óra körül, megállt az ablakom alatt Haraszti József kúrák. Bejött az udvarra, kopogtatott. Csak vártam, mit akar. Kezet is nyújtott, de én az ellenséggel nem fogok kezet. Mézes-mázos -szavakkal kezdi me- sélgetni, hogy segíthetnék rajta, vegyem le róla a kulákcímert, mert ő is szeretne a csoportnak tagja lenni, nem rossz ember ő, ugyanolyan paraszt, mint, a többi. Megmondtam neki a véleményemet. Milyen „becsületes dolgozó“ az olyan aki a szőlőjét július 1-én kezdte meg kapálni és egy része, még mindig ka- pálatlan. A cukorrépát még július elsején sem egyelte, az aratást is kiadta másnak, mert még egy kaszavágást is lusta volt megtenni. És hogyan lehetne a csoportnak tagja, hogyan járhatna egy .úton a dolgozó parasztokkal, ő, aki a dolgozók ve„A Magyar Népköztársaság biztosítja polgára! számára a munkához való jogot.“ (Az alkotmány. ból). István-aknán a nagycsarnokban van «gv ablak, amire az van írva: „Bá- nyamesterek". Van egy másik felirat is, de ezt a felszabadulás óta 9e-m használják: „Műszakmester.“ Ehhez a táblához, az ablakhoz, sok kellemetlen emlék fűződik a felszabadulás előtti időkből, — itt könyö költ Sillai „méltóságos, vitéz, főmérnök úr." Amikor Sillai nem ért rá, Wáger Ferenc crédóvezér, főfelügyelő dugta ’ ki kopas-z fejét és lelógó bajusza alól, ellentmondást rern törő hangon ordította ki: „Munkásfelvétel nincs, ide van írva." Munkát kapni, az 1929-os években be-héz volt. Borba® elvtár-s mégis eb |ndult egy pislákoló reménytől biz- feóva: „Hátha." Megmászta a szabóiéi dombot, bement a nagycsarnokba, rendesen várt — mert így kellett 771 és akkor végre kinyílt az ablak, fordított Wáger: „Munkásfelvétel tincs, ide van írva" e Mehetett tovább. Megjárta Mohá- ísof, — lakatos volt, a lakatos szakjában akart elhelyezkedni —, de *Junkát nem kapott. Elindult újra 'ftvtán akna felé. Az ablaknál ott fityegett ismét a tábla: „Munkásfel- vétel nincs.“ „Hátha" — villant fel lenire a pislákoló remény. „Talán '■sah azért van kint, hogy ne jöjje- ^fk sokán.“ Kinyílt az ablak, újra yordítottak: „Munkásfelvétel nincs.“ Budapest következett, de munka ott lett. Újra Tstván-akna volt a so- lon. újra kikiabáltak. A pislákoló tömény pár nap múlva újra fellángolt: „Hátha“ —, de megint csak ** állandóan fülébe csengő mondatot hallotta az ablaknál: „Munkástelvétel nincs." így ment. ez hónapokon keresztül, * na munkát kapott volna, a világ -ogboldogabb emberének érezte volna Oiagát Hosszú hónapok után való- tan boldog lett, vagy megunták ál- bindó odajárását, vagy leséríilt egy állományban lévő munkás —, de a Valóság az, hogy felvették, • 1945. A Műszakmester“ felirat1' ablakról lekerült a ..Munkásfelvétel ■**ics"’felirat. Eltűnésével egészen Sűrűit a nagycsarnok, de nem hiányzott azért senkinek, — bár mindenkinek szembetűnt. Helyébe, a szembeniévé ablakra egy másik felírás került: „Munkásfelvétel.“ Annyi ember soha nem tudott jönni, hogy egyszer is mondták volna: „Munkásfelvétel nincs." Ilyen beszélgetések zajlanak 1c ennél az ablaknál a felszabadulás óta: — Munkára jöttem jelentkezni. — Lehet. El kell mennie orvoshoz, ha egészséges, semmi kifogás nincs ellene és akár holnap is jöhet már dolgozni. Másnap aztán meg is jejenik a? új munkás, megkapja beosztását és dolgozik, egy pillanatra sem kel! ar ra gondolnia, hogy elküldik, hogy szanálás lesz. Ellenkezőleg. Munkába lépésekor A00 forint, jutalmat kap, munkaruhát, bakancsot. « A felszabadulás óta, a „Munkásfel vétel nincs“ feliratot másfajta fel irat váltotta fel: „Akik nem veszik ki részüket a munkából.“ Ide kerül nek azok a nevek, amelyeknek tu lajdonosaí műszakot mulasztanak. Azokat pedig, akik a táblára kerül nek, a „Bányarnesterek“ ablakhoz híviák s itt elbeszélrtettnek velük, megmagyarázzák nekik milyen kárt jelent az, ha valaki műszakot mulaszt. Mekkora változás! ..Munkástelvétet nincs, ide van írval" — ordította Wáger, vagy Sillai. Ma arról beszélnek ennél az ablaknál, hogy egv munkás se mulasszon még egv napot sem. Beszéltek erről már Horváth István (29) segédvájárral, akinek eb ben a hónapban négy. Sáfrány István (2) .és Sáfrány István '(1). vájárok . kai is. akiknek ebben a hónapban két igazolatlan mulasztásuk van. A szavak egyik fülükön bemenlek, n másikon ki, mert minden hónapban újra és újra mulasztanak. • „A dolgozók munkájukkal, munka versenyben való részvételükkel. a munkafegyelem fokozásával és a munkamódszerek tökéletesítésével a szocialista építés ügyét szolgálják.* (Az alkotmányból). Az alkotmány eme pontjának gya korlati megvalósításáért küzdenek an nál az ablaknál, -A-ol 1944-ig az volt ] A dtilőút mrnU'-n húzódó akácosban ebédelnek az aratók. Alig párszáz méter ide a határ. A nehéz munka után különösen jól esik az ízletes ebéd. Közben Tito Jugoszláviájáról folyik az aratók beszélgetése. Sasi József, n tszcs egyik alapító tagja. Amíg ebédjének utolsó falatjait fogyasztja, elmondja, hogy a közelmúltban kijött megnézni a határ mellett húzódó répaföldet. Akkor látta, hogy Tito terrorlegényel kényszermunkára tereltek a túlsó oldalon mintegy 50—60 lerongyolódott jugoszláv parasztot.. — 4 szívem majd meghasadt, amikor ott elvonultak, — mondja Sasi József. — Ej, ez, a rabi óbanda kifosztja n népet. A dolgozó parasztoknak * ss a kamrája, korpaciberén és zöld almán élnek. így aratnak odaát. Mindenki komoran hallgatja a beszédet. A többiek is láttak már ehhez hasonlót. Ct Késő entire az aratóbriqád levágta a nagy tábla búzát. Már teljöttek a csillagok, amikor elindultak hazafelé a tanyákba. Fáradt, de vidám a csoport. Messzire szál! ajkukról a dal. S az éneklők közül jói kivehetően hangzik Sasi József hangja: Tengernyi n búzánk, izmos a karunk, kora hajnaltájtól vígan aratunk.,. A tanyaközpontban szétoszlik a nép. Sasi József sietős léptekkel megy haza. Még meg kell etetni, Hatni, rendbe kell hozni a disznóólát, mosdani is kell és mindjárt itt a tíz óra. A jó vacsora, a tejfeles zöldbab is csiklandozza az ínyét. De már be is lép a kapuján, felakasztja kaszáját az eperfára. Kapja a villát és máris serényen tisztogatja az ólai. A vacsora alatt végiggondolja még- egyszer, hogy jó munkát végzett ma is a brigád. Nem maradt le a versenyben, nem peren ki a szem A Vörös Csillag tszcs időben végez az aratással. * Hirtelen, mintha megzörgetlek volv.a az ablakot. Sasi Józsel lelriaa. — Ki az? — kérdi és már le is lép az ágyról. — Engedjen be hangzik idegen, kiejtéssel kintről a szó — Bujtasson el — lihegi az idegen. — Ezer forintot kap. De gyorsan, mert már itt. vannak a határőrök. Sasi Józsel megdöbben. Ezer forint, szép pénz, de egy pillanatra sem in- gat ja meg. Ezer torin/ért? Még százezerért sem, semmi áron el nem adnám hazámat — mondja magában Sasi József. Eszébe jut, amit a halárőrök politirejtőkét, vérét „zlvta egész életében, a napszámosokat hajtotta a munkára, „csürhézte** őket, nem fizette meg a bérüket! Ellenségnek semmi keresnivalója a mj csoportunkban! Erre elkezdett a kulák más' úton próbálkozni. „Meg lehetne azért csinálni, adok egy kis árpát, búzát, annakidején egy kis kukoricát, meg pénzről is lehet szó.“ Kiugrottam az ágyból és kizavartam ezt az aljas banditát, aki be akart furakodni a csoportba, hogy belülről bomlassza azt, és hogy a törvény vonja felelősségre a növényápolás szabotálásáért. Hát ez nem sikerült neki! De legyünk ' éberek, mert ha most nem sikerült neki, meg a többi hasonlónak, akor ezek újra és újra megpróbálkoznak befurakodni a csoportba, rombolni, szabotálni! Fényszárosi Miklós tereliógyi tanácselnök. kai vezetőjétől hallott a tszcs egyik értekezletén: „Tito ügynökét áilövöfdöznek a szabad magyar dolgozó parasztokra, zavarni akarják a termelőmunkát, Atküldik pribékjeiket, hogy felgyújtsák a termést, hogy megmérgezzék a jószágot, hogy rombolják traktorainkat, cséplőgépeinket, kombájnjainkat, hogy megfertőzzék kút/ainkat, lerombolják házainkat. Minden határmenti dolgozó szent kötelessége, hogy támogassa az államvédelmi határőrök harcát a tifoista ügynökök ellen.“ Ezek jutnak eszébe Sasi Józsefnek, ahogy a küszöbön szemben áll ai idegennel. Vájjon ez mit akarhatott, kinek a búzáját akarta felgyújtani? — Na jöjjön, eldugom, de először a pénzf ide! — mondja. A sötétben csak egy köteg papír zizegését haltja. S már tuszkolja is a lihegő alakot a kamara télé. Be a búzásládába, íöléje a ponyvát és a láda tetejét: Majd becsukja az ajtót, s azonmód elindul a határőrőrs felé. Tudia hogy ezt a haza kívánja tőle, ez a tszcs érdeke, s ez az ő eayéni érdeke is. dk. ,-í határőrök futólépésben jöttek a tanyára és szuronyaikkal piszkálták Is a ponyvát a határsértőről Tito ügynöke volt és a dolgozók tették ártalmatlanná. SZEBELKO IMRE Nem zavarhatják meg a Vörös Csillag aratását Tito gyújtogató kémei
