Dunántúli Napló, 1951. július (8. évfolyam, 151-176. szám)

1951-07-01 / 151. szám

ii HITTS' sä. MESSZE SZÁLL A ZENESZÓ BEREMENDRŐL Sok csodálatos dolog történik ma- nopöág az olyan kis községben, mint Beranend.•' Nap, mint nap akad vala- milyen „szenzáció", melyről hetekig' hónapokig beszélnek a falu dolgozói. Aztán lássan hozzászoknak egy-egy csodához. Ma már senki sem beszél arról, hogy sportfelszerelést, sport- dresszt kaptak az úttörők a gyártól hogy a munkások gyerekeit tavaly Pestre vitte, a gyár nyaralni, hegy az 'éj&enytiló két kémény froze két elv­társ egy kötelet feszített, melyen a mui.kavcrseny dicsőségét hirdető vö­rös zászlót húzták ki. Ezek ma már megszökött, mindennapos dolgok. Hát nem csodálatosabb ezeknél, hogy csütörtökön kombájn aratott tok is gyakran rendeznek műsort, de eljönnek Bcrémenrc a környékiek is. a püspökbólyi határban? A beremen- dieknek . természetesen csodálatos ma meg, Schipert János nyolcadikos út­törő. a falu egyik legle.íresebb „focis* ■.tája" se ment pénteken labdát rúgni, hanem elbakíatott jó három kilomé­tert, látni akaria a kombájnt. De a felnőttek is búcsújárást rendezők a határban. Nemcsak a dolgozó parasz­tok, még a cementgyáriak is elmentek megnézni a Szovjet unióból jótt ter­ve«. szerint épült hatalmas masinát. . Kiment Fleischmann Adám is, a ce­mentgyár ifjúmunkása a határba, jól megnézte a tarlót a kombájn után. Bizony nem lehetett azon találni ka­lászt még nagyítóval sem. Elégedetten, a jövő lehetőségéiről be­szélgetve menttik vissza a ao,gőzök a falu felé. Arról áz időről beszéltek, rnikpr nálunk is, — mint a Szovjetr unióban, a kombájnok ezrei vágják majd a rendet és öntik a tarlón a zsa­kettba a tiszta szemet. A jövő szép­sége mosolyt csalt az arcokra, fényt a szemekbe. Csak a kis Schipert Já­nos volt csalódott...- Nekem azt mondta a Iraklorisla (így nevezte a kombájn vezetőjét), hogy a gép rögtön szánt is, vet is, he is takarja a magot, a másik telén .pedig kiesik a szalma, fölötte pedig ki­jön a kisült kenyér — panaszkodott. -*-• Aztán egy csudát! Se nem vet, se llcm süt ,,csak'‘ arat, csépel. Március 15-éji a kásádü délszláv MNDSZ 'kultúrcsoport vendégszerepelt a faluban, május elsején pedig ugyan csak a kásádi délszlávok jöttek el, csak most a DISZ kulfcúrcsoportja. A kis Schipert János is először csak tudomásul vette: — Jó. Kultúrműsor lesz, hál lesz. Lehet, hogy elmegyek. Aztán meghallotta, hogy a határ­őrök rendezik, a pesti határőrzenekar vendégszerepel. Ez már felvillanyozta. De a villamos szXcra átfutott az egész falun Izgatotton készülődtek az Államvédelmi Határőrség, a honvédség, a helyi, süt a környéki kullúrcsopor- tok is. Szépen akarták fogadni a pes­ti bajtársakat és a fogadtatáson-túl menően részt akartak kérni a kultúr műsorban saját szárnak részére. Elt-er Mária szavalattal és béke* osasztusfcával készülődött, a honvéd­ség „Trüman úr nyilatkozik" című vidám jelenetet gyakorolta, a község' DISZ kultúrcsoport „Jámbor kartárs talpraáll" című jelenettel akart sze­repelni, Németh Mária tűzoltó Zcik Zoltán' ..1919" című versével készülő dőlt. Még az úttörők is részt kértek a műsorból: hirjáni és széki táncokat akartak előadni. Érthető volt a falu és a környék izgalma. Hiszen nagy öröm az. hogy a határőrből tár sakkal szerepelhetnek. Tudja a falu, hogy mit köszönhetnek a baj társaknak. — Télen, nyáron, esőben, hóban vé­dik a határt a tUoisiáktól — mondja róluk szeretettől átmelegodett han­gon Fleischmann Ádám DISZ-tag A mi határainkat védik. A, .faluban aztán „megvigasztaló- ' 4oít‘ Schipert János. Meghallotta. ' hogy pénteken nagy kultúrműsor lesz. Ez még nem lett volna „csoda", hiszen a kultúrműsor Beremenden nem ritka­ság. Az üzemi és falusi kultúrcsopor­Dc segítenek bennünket máskép is. Ma is vagy tizenöt bajtárs segített aratni, mint ahogy 10—20 kojtárs tegnap is dolgozott a halárban és holnap is majd dolgozik. Igaz. hogy miránk is számíthatnak akármikor. Az elmúlt hetekben segítettünk elfogni három ti- toista kémet. A falu apraja-nagyja résztvetf c gyilkosok keresésében. Va- lamennyiőnbn-k van fftár mit félte­nünk tőlük. A gyárat, a földeket, hó zainkat, családjainkat, nekünk nemzeti­ségi dolgozóknak az egyenjogúságun­kat. Hosszú volt a pénteki nap Sokáfa gyultak csík ki a csillagok, a kőbá­nya előtti térre felszerelt hatalmas lámpák. De mire k’-gyultak. •oil volt a szinpod körül az egész falu: gyer­mekek. iljak, öregek, dolgozó parasz­tok. üzemiek. Csak az éjszakás har­mad dolgozói hiányoztak. Azok, akik a ha'ftan surranó csilléket tolták, akik a szürke-fekete füstfeTegeket eregető üzemben készítették Meszes. Koinió. Dunapentele számára a cementet. Aztán egyszerre felharsogott a muzsika. A „Sztálini aratás" a ..Béke dala" kö­vették egymást majd jelenetek szava­latok és ismét zene. Gyorsan színe­sen. változatosan gördült a műsor és az egész napon át ólomlábakon cam­mogó idő futni kezdett. Mire a záró­szám. a Sztálin-kantáta hangjait ver­ték vissza a teret koszorúzó vörös, megvilágított sziklák, már tizenegy órát mutatott az óramutató. Szélesen, hömpölyögve szállt a dal­lam a gazdag, dús földek felett Meg- re-bhentotte a kalászok súlyos, lehajló ét, a kukorica haragoszö’d leveleit. M-ssze szállt az éjszakában a hang. Átjutott még a határon is. ahol égi­szén más tájat talált. Olyat, amilyen­ről Fleischmarn Ádám szokott mesél­ni. ha azt kérdezik tőle, mit lát túl a határon. — Nincs olt se vetés, se állal, se trektor, csak gaz- kóró. dudva. Nincs kedvük azoknak dolgozni hiszen t-iioék úgyis elviszik tőlük a termést. Néha. nagyritkán látni csak a határ­mentén rgy-egy teprengyos dolgozó pa­raszt ol. amint katonák hajkurásszák. Nem élet ott az élet . . . A dallam csak szállt tovább a ko­pár földeken a határon túl. Szállt to váhb és megdobogiat!a odaát a kietlen viskókban élő dolgozó parasztok szí­vét, megrémítette a rablóit dcrékaljon fekvő, harácsolt ennivalón élő Tito- pribékeket. A határon túli fö'dviskókban együtt dúdolták a dallamot, a Sztálin-kantá­ta dalia-mát azokkal a beremendi dol­gozókkal. akik a kőbánya előtti té­ren énekeltek együtt a Államvédelmi Hatóság határőrségének központi fu vószenckarával: — Es boldog az ember, ki Róla da­lol... Garami László ÜDVÖZÖLJÜK AZ ORSZÁGOS GYERMEKKONFERENCIÁT M. osolygós, pufók gyermek­aicok gond nélkül tanuló, szórakozó, sportoló ifjak képével szívükben utaz­nap Pestre az országos gyermekkonfe­renciára megyénk kü.dőltei. Ezekről a boldog, -'megelégedett gyermekekről, fiiatíiktiról beszélnek majd a gyermek­konferencia résztvevői az ország min­den részéből; Megbeszélik, hogyan kell még keményebben harcoln.ok a magyar anyáknak a békéért, hogyan kell harcolniok azok ellen, akik ezt a boldog, békés életet el akarják rabol­ni fiainktól, azok ellen, akik — mint Grösz József, — a háború viharát a nélkülözés, tanulaflanság, nyomor világát akarják gyermekeink sorsává tenni. Hatalmas eredményeket kell megvé- denüii v az imperialistáktól, a táto sta gyilkosokkal szövetkezeit Grösz. Ve­zér, Hagyó-Kovács féle . fasiszta haza­árulóktól Uj ovódák, napközi-ottho­nok. új iskolák százait, a szabad élet. a felemelkedés, a szabad tanulás jo­gát. Baranya megye három küldötte saját falujából is hatalmas eredmé­nyekről számolhat majd be a konferen­cián. Olyan eredményekről melyekről következtetni lehet arra a hatalmas átalakulásra, mely ebben az országban a felszabadulás hat esztendeje alatt végbement. Ha arasztia Pálné alsószentmárton; délszláv küldött s-aját gyermekeiről, saját falujáról beszél, amikor ezt mondja: — Nálunk napköziotthonok épülnek, Titoéknál börtönök. a mi falunkból három gyermek megy nyaralni a Bala­ton mellé, Jugoszláviában kényszer- munkára hajtják a fiatal gyermekeket is. A mi falunkban ebben az évben már megalakul a délszláv iskola, Tito elnyomja a nemzetiségekéi. Nálunk kultúrműsorral készülnek a gyermekek ünnepeinkre, tanulnak, művelődnek. Tito Jugoszláviájában élni sincs ked­vük. Ezért végezzük még jobban (* munkánkat, mint eddig, hogy megmu lassúk a Tito bandának: nem sikerül soha gyermekeinket nyomorúságba ta­szítani. mert eredményeinket ha kell, fegyverrel is megvédjiik! Várkouyi Lajosné. a Dohánygyár­ból és Krém Ferencnc Beremendröl is eredmény.kről, örömről, boldogságról számolhatnak majd be a konferencián. Arról, bogy a Szovjetunió példája nyomán milyen szeretettel foglalkoz­nak üzemeinkben, napközi otthonaink­ban a gyermekekkel, hogy Pártunk és Rákosi Mátyás elvtársunk a felszaba­dulás első napjától kezdve milyen so­kat tett és tesz azóta is állandóan legféltettebb kincsünkért: a gye?* mekért. ' A múltban — mondja el majd «, konferencián Várkonyi Lajosné, — as utcán éllek a dolgozó nők gyermekei« A'em vigyázott reájuk egész nap senki sem. Ma mór van üzemünkben nap* közi. bölcsőde. A felszabadulás után épültek. Fiaink tanulhatnak. Az én 16 éves fiam, aj-c![ is gépipari tcchni- kuniba jár, Büszkén írja a Ganz gyári­ból, ahol szakmai gyakorlatát tölti, hogy tengerjáró hajón dolgozik. Szép éeete van, szebb sokkal, mint a mi gyermekkorunk volt. He azánk erősödése gyermekeink számára még több jót, még nagyobb lehetőséget hoz. Ötéves tervünk a. gyermekek számára új napközik, isko­lák, könyvek, ruhák, sportlehetősége!« tömegét hozza. De az ötéves terv sU ker-ahez, a gyermekek sorsának továb­bi szépüléséhez a szülők jó munkája, az apáit és édesanyáig áldozatkészsége szükséges. Krém Ferencnc beremendi küldött m kor elmondja a konferen­cián. hogy Beremenden iskolakönyv­tár. üzemi napközi, ovóda létesült, hogy ez üzem minden évben a gyér- mekek seregét viszi nyaralni hogy * gyár sportfelszereléstől kezdve, öltő« zőkön és klubhelyiségen át. a sportok- látóig minden lehetőséget megad a* gyermekek testi fejlesztésére — egy­úttal arról is számol ad, hogy mennyi munkát, menny; áldozatot igényelnek ezek a jullatások a Párt. az állant részéröl. Megyénk dolgozói ezeknek az áldo­zatoknak csekély viszonzásaképpen még jobb munkával, még harcosabbal> állnak a békefront reájuk háruló sza­kaszán és örködnek gyermekük sorsú feleli. Ezt az üzenetet viszik fel a kül­döttek is Budapestre, az országos gyermikkonferenciára, melyen hazánk gyermekeinek sorsán kívül megbeszé­lik éis ismertetik a Szovjetunió boldog gyermekeinek életet, a baráti népi de­mokráciák ifjúságának sorsát, azokat a sikereket, melyeket a népi demokrati­kus államok, a Szovjetunió és a kom­munista, valamint a munkáspártok se­gítségével elértek. A konferenciának ezeken kívül felad;-la, hogy rámutasson a tőkés or­szágok gyermekeinek szomorú sorsára. A magyar anyák sokat várnak az országos gyermekkonferenciát-ól. Irány­mutatást várnak tőle. útmutatást vár­nak tőle. Elvárják tőle, hogy jó mun­kájával hozzájáruljon a Nemzetközi Demokratikus Nőszövelség nemzetközi; gyermekvédelmi konferenciájának si­keréhez. Közvetlenül * török hódoltság nlűn , nyugatról 'meginduló bevándorlás- landyrokat, törvénytől űzőiteket is csa- ■ lógatott a töröktől megtisztult senki- földje felé. így történt ez Baranyában is, ahol a bevándorló idegeneket igye­keztek fondorlatosán fosztogatni. Tanuljunk haladó hagyományainkból EC/Y különös Árverés özép csendes júniusi estében, araikor a váró» fölött szinte' ibolya kéken permetezett a hóldfény, egy poros, nyikorgókere-kü ekhós ezekéi . átlőtt meg- a szigeti városkapu előtt. Müller Szepi. e korszak tipikus jár müvének tulajdonosa, rózsaszín szep­lő« ábrázatával szelíden nézett a vas veretes városkapura, mely tömör eme- ' lote«, piramisban végződő tornyával eljárta előtte az utat. . Nő, Ut sem lesz ma Müller ék nél olvas -- mondta németül csendé 'pen és ostora nyelével megvakarta pártol szürke tarkóját. ' Körülnézett. A Korona szálló földszintjén, egy olajiámpa mellett piulattak. lamnaci illat-szeres vándorpatikusok voltak, akik nagyon régi dalmáciai népdalo­kat énekelitek olasz és horvát nyelven vegyesen a gyükósi bor mellett. Szem­ben odaát magánosán kéklett a kar- bsútornyos, elhagyott török mecset év m ültette a félig romban búslakodó te- "tőtlen ház. ahol nem régen még tán­coló anatóliai dervisek jajongtak. ar eukat a boldfénynek tartva. Szepi megfordította rogyásiv fárad: fakóját, amelynek raegfogyatkozou testi egységét már csak a bőre tar­totta. össze s a török mecset gázzá benőtt udvarába hajtott. A fáradt négylábú utitárs elejtett, fejjel hara­pott a szagos zöldbe, aztán meg sem várva, hogy egyszerű német iránijá­ból kifogják, kötelékei között leiu-esz kedott őszinte és jóleső szuszugassai a fülre. A gazda' üggyel-bajjai leen­gedve a hámot visszászáilt a kocsi sátra alá. hogy a türkizként ragyogó 'csillagok alatt átaludja élete első pé­csi éjszakáját. Az! első percek nyugalmát a- sza­bd sátoros kocsija körül, mintha für­késző patkányok neszeztek volna, megzavarták, az árnyak, melyek a táncoló det \ izek- komor árnyékéi rom ja.i felől kúsztak elő. Nőm volt Kö- zép-Európának az a ’á jszólása. amely­ből, az- imnerittidnek-ne kevertek vol­na suttogásukba, amikor settenkedve körülvették a kocsit. Alázatosan és hajlongva köszöntötték a szendergőjéből ébredt Szepit és kifejezték őszinte sajnálkozásukat azért, hogy éppen most kellett Pécsre lóval érkeznie. Ugyanis Vecchi tábornok őexellentiá- ja. aki különben a vándor települök legőszintébb, de igen szigorú barát ja egy különös és nyugatról behurcolt álltvészben elvesztette kedvenc pari­páját és így jaj annak, aki lóval nie részkedik közeledni a város felé, A kapukat is azért zárják e városban oly korán, mint sehol másutt. Szepi szelíd ábrázattal. de belső fé­lelemmel merengett jövendő sorsa fe­löl. Kellett neki Vecchi veszélyes is tállói közelébe kerülni egy girhes, jó szággal, amelyre minden ragályt rá­foghatnak? Mit kéne hát tenni? Hiszen másnap akart jelentkezni a tanácsnál írásai­val s most a szegény elcsigázott lova miatt még börtönbe vetik. Mivel azonban csodálatos -jószívű emberek mindenütt nőnek mint itt a török mecset sűrűn benőtt udvarán is — megegyeztek az idegenek a há !ás. hiszékeny .Szepivei. Ugyanis az­nap a Rácvárosban meghalt ..sze-m- meiverésben" egy szintén aznap érke­zett települő; Azt fogják mondani, hogy övé vök a fáradt fakó s Vecchi bosszújának már nem lesz mit keres­nie egv halotton. Szepi hálás volt a sorsnak, mely .• barátokat véletlen útjába sodorta és sajnálkozást sém érzett., araikor fel- ráncigálták a vén lovat. Egy tviirr- tembergi rézüstöt is adott hálaként, hogy megszabadították iit. a közvet­len veszélytől. Másnap reggel a koránkelők derül­ten szemléltek, egy hókaképü legényt • aki szelíd pislogással és tiszteletre méltó, buzgalommal húzott egy. ekhós kocsit a Főtér felé. A korán szorgos kodé Cscrdy városbíró is elképedve nézte a. kicsit, melyet sokszáz kilo méteren át húzhatott, ígv ez a fan« tikos költözködő. A Főutcán átvo­nuló tehéncsorda pásztorgyerekei oda mondogattak egyet mást a türelméből ki nem mozduló idegennek, mire a Főtérén több oldalról harsányan visz- szaharigzott az egészséges nevetés. Cscrdy bíró uram komo.yra fogta az ügyet. A tanácsház nyitott ab la kán át Ipkiá'totf. hogy hagyják békén az idegent, aki fáradjon fel hozzá azonnal. Legényünkkel forgott egye1 a Főtér. Ez biztosan az. a bizonyos pa ripagyái-zoló Vecchi lehet, akihez most'fel kell mennie. Szepi nyugtalanul gyűrve zsíros ka­lapját. dadogott a városbíró előtt, hogy.bizony amerre ő vándorolt .ott i lovaknak semmi baja nem volt é- ö nem is akar bajt hozni e tisztes vá­rosra. ahol letelepedni szeretne céh- levéllel igazolt olajütő foglalkozású vak Háromszor kellett Oserdv előtt ki­magyaráznia fakó lova esetét a jó­barátokkal. míg végre a szigorú bíró megértette az ekhós kocsi elé kapasz­kodott legény szomorú s egyben hu maros esetét. Lementek együtt a kocsihoz. A gyű­rűbe összegyűlt kiváncsiak közön volt már Vidovác. a bo -nvákok . \ '-ze tője és Krecsmaycr, a németek Tür­mendere. szószólója is. Cserdy ma­gyar bíró nem titkolva bosszúságát a. Szepi vei történtek miatt, azonnal üzent Krönet- postamesterért, aki a pécsi városbéke egyik társadalmi osz­lopa volt. A tömeg, mely folyton nő*t. néma tisztelettel várt a tanács e szo­katlan kora reggeli készülődésére, míg Szepi egy óriási tarka kendöve! iörölsro-tve homlokát próbálgatta sza­vakba szedni., hogy ő semmi beteg­séggel nem találkozott s különben is már lova sincsen. Amikorra Kroner megérkezett, a rácvárosi részről i-s. elősettcnkediek olyanok, akiknek csak reggel (-■< dél­után öt óra között lehetett a város­ban tartózkodni. Itt volt. természete- sen Krenvái-s is. aki csak akkor ka­pott a városban lakhelyet, amikor a anácsház tömlöcébon tilt. Csetdyék egv kevéskét félrevonulva összebúj tak s gyakran tekintették Krenvács. a furfangos gazfickó felé. Rövid meg­beszélés után a városbíró harsányan kihirdette, hogy most pedig árverés 'esz. az újonnan érkezett idegen né­hány holmijára. Előkerült Szepi dohányos zacskója. Olyan kopott volt,, hogy a bajthozo fakója bőréből különbet lehetett vo! na fabrikálni. Cserdy magasra tartot­ta a-zacskót és elkiáltotta: —- Árverésre teszem e zacskói, de tartalmát nem közölhetem. Ajánlatom I rajnai forint. A tömeg felzúgott és áhítattal bá múlt a maszatos zacskóra. Kroner ko­molyan válaszolt. — Két rajnai forint. Vidovácz erélyesen ráfelelt: — Én igényt tartok rá, a bosnyá- kok részére. Tartom három rajnai fo­rintra. A tömegben valaki s-zélnek eresz tette a suttogást: — Színarany van henne! Ideges mozgolódás támadt, mi? -Tzepi verejtéktől fénylő arccal átknz- •a azt, aki a lovat kitalálta. Krönet- licitált: — Négy forint! Krecsmayer. a szétszóló megerősítet­te, hogy nekik négy forintért nagyon i-s megéri. Cserdy fefpsattant: — Holló, ezt még sem engedem. A )>écsi magyar kompánia is jogot tort rá. Vidovácz repükázott: — A horvátok és bosnyákok az ajánlatot megduplázzák: nyolc forint­ra tartjuk. Krönet- felemelte az öklét: — A németeknek tizet ér! Halotti csend támadt. - Ilyet á város még soha nem hallott és látott, hogy a nemzetségek- vezetői összevesztek egy ócska holmin. Valaki forró áhí­tattal sóhajtott: — Szinarany. Feszült várakozás ült a tömeg fö lőtt. Cserdy komoran hirdette:-— Tíz rajnai forint. Senki többet? A csönd a térségen olyan volt. mint­ha az teljesen néptelen lett volna. Hátul félve megszólalt egy bang: — Tizenkettő. Odafordultak kíváncsian. Kfényára c olt. ki szinte alázatba görnyedve te­kintetével kért bocsánatot, hogy a rá- licitálással beavatkozni merészkedett a nagyok dolgába. Kroner jóindulatúan megjegyezte: — Igen, joga vau neki is licitálni, Cserdy hangja érces és lelkes lett; — Joga van minden örubernek ve­lünk együtt szavazni, és licitálni. Krenyács tizenkét rajnai aranyért először, másodszor... Vidovácz áhítattal, még kalapját is 'evévé, hozzáfűzte: — Krenyács harmadszor. A zacskó Krenyácsé lett. aki .mo­hón. remegő kézzel nvult a zsákmány felé. Kibontotta a zacskót a tömeg né­ma bámészkodá-sa mellett. Bizony ab­ból csak erősszagú, törött német • pi­padohány hullott le a földre. Krenyács felhördült. A tömeg tá­gult. a kivörösödött ember mellől. Cserdy hozzáment és nyugodtan a fülébe súgta: — Majd eladsz a lovaid közül ti­zenhét arany értékül. Tegnap este in­gyen jutottál egyhez, most eladhatod a többit egy pipadohányért. Mert ugyebár már rendnek kell lenni ott kunt, a falakon kívül is. Krenyács rekedten -suttogta: — Igen. rendnek, de csak nekünk szó! c törvény? Oil künn a falakon kivitt? Itt a falakon belül Vecchi aráknak mindent szabad? Nekik nincs törvény? Hát ő honnan szerezte a lovait? - • Aztán, bár forgott vele a föld. látta Krenyács. hogy Cserdy. Kröne- és Vidovácz karonfogva egymást, vidá­man elindultak a tanácsház felé. Vit­ték magukkal -Szépít- is. akinek e ko­ra reggelen tizenkét aranyat szerzett kiszolgált vén lova. Cserdy arra gondolt. hogy a* Ostrom utcában örökösök nélkül el­hunyt Bálira néni házát nyolc raj­nai aranyért meg lel"' -•-.••-m,.; Vörös Márton • ) * •-V;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom