Dunántúli Napló, 1951. július (8. évfolyam, 151-176. szám)
1951-07-08 / 157. szám
1951 JULIUS S NAPLÓ 5 PÁR1 ÉS PÁRTÉP1TÉS ★ A Grősz-per ismét megmutatta: az osztály ellenség tovább folytatja mesterkedéseit és mindent elkövet, hogy megkísérelje gúzsba kötni igába tömi a magyar dolgozó népet; mindent elkövet, hogy megdöntse a nép uralmát, s hogy megkísérelje visszahozni az átkos múltat, a tőkéseket, munkásnyúzó hajcsáraikkal, a grófokat, bárókat, parasztnyúzó kasznáraikkal és intézőikkel együtt. Ezzel a söpredékkel egyidöben Washington és a Vatikán urai is a nép nyakára ültek volna. Soha nem volt még annyira világos, mint a Grősz-per után, hogy a dolgozó nép e1 fenségei közös arcvonalat alkotnak, s éppen ezért szükséges tovább fokoznunk forradalmi éberségünket 1 A forradalmi éberség — a kommunisták elválaszthatatlan tulajdonsága írtai I. SZOBKO Békebizottságaink röpgyűléseken beszélték meg a dolgozókkal a Orosz-banda leleplezésének tanulságait Békemüssakok szervezésével válaszolnak dolgozóink a hazaárulók aljaiságáira A Bolsevik Párt kezdettől fogva szívós harcot folytat a szocializmus ellenségei ellen. Ebben a harcban a forradalmi éberség mindenkor a leg. erősebb, legélesebb fegyvernek bizo. nymt. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta, amikor az emberiség történetében először alakult meg a munkások és parasztok állama, s ami- Kor a világ tót egymással szemben álló ellenséges táborra szakadt, a forradalmi éberség elengedhetetlen feltétele annak, bogy a szocialista hazát megvédjük a nagyszámú belső és külső ellenségtől. Mint Sztálin elvtárs 1933 januárjáét1, az első ötéves terv eredményeiről tartott beszámolójában mondotta, « szocialista állam hatalmának növekedése fakozza a kihalóban lévő- osztályok utolsó maradványainak ellenállását; ezek tehát a támadás egyik formájáról áttérnek a támadás más, erősebb formáira, a lakosság elmaradt rétegeire támaszkodnak és mozgósítják őket a szovjetliatnlom ellen. Nincs az a mocsok és rágalom,, amelyet, az elhaló osztályok képviselői ne zúdítanának a szovjiethatalomra és «melynek segítségével ne kísérelnék meg az elmaradt elemek mozqósitá sát. A megdöntőit és halódó kizsákmányoló osztályok ellenállását a nemzetközi ellenforradalom mindig kész támogatni. Ezt bizonyítja a Bolsevik Párt és a szovjet állam egész története. A trocklsták, zinovjevisták, bnchn- rinisták mind Ilyen idegen hátülni ak kémszervezeteinek ügynökei voltak és külföldi gazdáik parancsait hajtották végre. »Nem szabad elfelejtenünk, hogy mennél reménytelenebb ellenségeink helyzete, annál hajlandóbbak leszek a „végső eszközhöz“ nyúlni, mint egyedüli eszközéhez azoknak, akik a Szovjethatalom elleni harcukban pusztulásra vannak ítélvie. Ezt nem sza bad elfelejteni és ébernek kell tenni“ ! — figyelmeztette a bolsevikokat a Párt Központi Bizottsága levelében, Kirov eivtárs gálád meggyilkolása után. Rendítlietet]en kitartás, bolsevik elvhűség, kérielhetetlenség a nép ellenségeivel szemben és magasfokú forradalmi éberség: ez jellemzi a kommunistákat A bolsievikok önfeláldozó, politikailag felvértezett és éber harcosai a kommunizmus ügyének. Ezt a tulajdonságot Lenin és Sztálin Pártja lankadatlanul fejleszti, hogy megsokszorozza saját erőit, hogy emelje a pártszervezetek harci képességét és politikai érettségét A forradalmi éberség kifejlesztésének legfontosabb előfólté. tele és eszköze a bolsevik káderek ideológiai képzése és politikai edzése, továbbá a bolsevik kritika és önkritika, valamint a tömegek politikai nevelése. | , „ ; M Azok a funkcionáriusok, akik nem képezik magukat, bizonytalanok munkájukban, nem értik a politikai összefüggéseket, nem látják tisztán a forradalmi perspektívát, s ez feltétlenül a forradalmi éberség cltompulásához vezet. Érthető tehát, miért fordít olyan nagy gondot a Párt a kommunisták ideológiai és politikai képzésére. A forradalmi éberség, mint a bolsevik vezetési mód elengedhetetlen forrásának kérdése, közvetlenül egybekapcsolódik a bolsevik káderek helyes kiválasztásának, ellenőrzésének és nevelésének kérdésével. A kádereket helyesen kiválasztani annyit jelent, mint kiválasztani őket nemcsak a munkára való alkalmasságukra nézve, hanem politikai megbízhatóság.- politikai képzettség tekintetében is, továbbá abból a szempontból, hogy mennyire képesek az embereket a kommunizmus ügye iránti hűség szellemében nevelni. Ehhez pedig jól kell Ismerni a kádereket, tanulmányozni kell őket. Ma, amikor az amerikai-angol imperialisták a szocializmus tábora iránt érzett eszeveszett gyűlöletükben minden eszközt igénybevesznek, hogy gyengítsék ezt a tábort és hogy új háborút robbantsanak ki a Szovjetunió és a népi demokratikus orszá gok ellen, a forradalmi éberség erősítése különösen lényeges feladata minden kommunista és munkáspártnak. ; Az Emberiség ellenségei Sütőt szándékaik megvalósítására a legszélesebb keretek közt használják fel minden országon beiül ügynökeiket, a munkásosztály árulóit, a jobboldali szociáldemokratákat és labouristákat, a különböző na_ . cionnlistn, soviniszta és más reakciós csoportokat, amelyek tulajdonképpen nem mások, mint gonosztevők és kémek bandái. Az utóbbi évek eseményei megcá- folhataiíanul bizonyítják, hogy a népi demokratikus országokban az amerikai-angol imperialisták sz-éltes kémhálózatot szerveztek, amelynek segítségével igyekeznek befurakodni a kommunista pártokba és a legmagasabb állami vezetésbe, hogy érvénye sítsék befolyásukat a politikában és hogy meghiúsítsák a felszabadult né. pék szocialista építómunkáját Világosan tanúskodnak erről a jugoszláviai események is. Az imperialisták gálád mesterkedéseivel, a kommunista és munkáspártoknak, az összes dolgozóknak és mindazoknak, akiknek drága a béke, az igazi szabadság és haladás, szembe kell szögezniük a legszigorúbb forradalmi éberséget, hogy idejében leleplezzék és meghiúsítsák a nemzetközi reakció terveit, amelyekké egy új háború szakadékéba akarják taszítani az emberiséget. iwwwcna un juh.«, iiiihhhmi-umi —pui—w Üzemeink békebi zotfsá gal rőpgyülésen számoltak be a Grősz József és bandájának aljas tevékenységéről. Ez az összeesküvés, ez az aljas merénylet, melyet dolgozó népünk ellen elkövettek, újabb lendületet adott bé- kebizottiságaink munkájának, /Eddig békebi z ot tsá ga/ink a legtöbb üzemben inkább csak papíron szerepeltek, a valóságban pedig keveset tettek a békeharc fokozása érdekében. Ritkán számolnak be a dolgozók előtt a békeharcban elért eredményeikről, az egyre élesedő nemzetközi helyzetről, a háborús uszítók mesterkedéseiről, arról, hogy mit kell tenniük a béke megvédéséért. A iGrősz-per ifenuüságaftaal foglalkoztak most ezeken a harcos béke- röpgyűléseken. A Zsolnay-gyár ban például már le kellett zárni a hozzászólásokat — az idő rövidsége miatt — mert minden egyes dolgozónak lett volna hozzászólása az összeesküvő banda aknamunkájához. Így volt ez a Pécsi Dohánygyárban is ahol nyomban munkafelajánlással válaszoltak az üzem békebizottságának szavaira. Pécsi Józsefné sztahanovista elvtársnő így beszélt: ,,Ugy éreztem eddig, hogy mindent megteszek a béke ügyéért de most világosan látom hogy még ennél is sokkal többet kell tennem. Ezért elhatároztam, hogy ezentúl még nagyobb lendülettel dolgozom, hogy eddig elért teljesítményemet is túlszárnyalhassam’. Ezem a röpgyülésen elhatározták a dohánygyári dolgozók: bizonyos időközönként külön béke- műszakot'‘ rendeznek, A szavak nem röppentek üresen a levegőbe, hanem nyomban tettek követték! melyeket jól lehetett mérni a június 27-i békeműszak eredményein: Ezen a műszakon egyszerre három százalékkal emelkedett a gyár átlagos teljesítménye. Bányászaink is többtermeléssel válaszolnak a fasiszta összeesküvők merényletére. Olt is békeröpgyüléseken ismertette az üzem b:'ik/-bizottságának titkára további feladatait. A vasasi Petőfi-aknd bányászai minden szombaton békeműszakot tartanak. A legutóbbi ilyen műszakon is kiváló credmé nyék szüléitek: Duzsi István Szabadságharcos fejtési brigádja nyolc, Nimsz József csapata pedig 10 százalékkal emelte ezen a műszakon teljesítményét. Ugyancsak az összeesküvők leleplezése serkentette fokozott harcra a Mező- gazdasági Szerárugyár békebizoltságá- nak tagjait is. Mikor a békebizottság titkára ismertette a dolgozók előtt a per tanulságát, még azon a napon többen vállalták: Királyegyházán az Uj Élet és a Kossuth tszcs-ben minden szombaton délután és vasárnap segítenek az aratási és a növényápolási munkákban. De meg kell mondanunk azt is, hogy még mindig vannak olyan béke- bizottságek, melyek még most sem látják elég tisztán feladataikat. Ezek közé tartozik a Tatarozó Vállalat i®, ahol még a párttitkár elvtárs sem tudja megmondani: ki az üzemben a békebizottság titkára. Ennél a vállalatnál persze a dolgozók még azt sem tudják, hogy miért helyes a békeműszakok megszervezése, annak megtartása. . | ’ ; j i A békeharc fellendülése fényesen igazolja, hogy milyen hatalmas segítséget jelent egy üzemben a pártszervezetnek, ha a békebizottság jól működik. De, hogy jól működjenek, ahhoz elsősorban is a párttitkár elvtársaknak kell segítséget nyújtárnok. Ahol a párttilkár elvtárs törődik a békebizottság munkájával, —- úgy, mint, ahogy ezt teszi a dohánygyári párttitkár. Csorbics elvtárs — megkérdezi, milyen munkát végzett és együtt megbeszélik a feladatokat olt jelentkezik is a békeharc eredménye. Éppen ezért a párttitkár elvtársak sokkal bátrabban támaszkodjanak be. kebizottságainkra. Úgy kezeljék őket, mint kemény békeharcosokat, akik hivatva vannak arra, hogy az üzemben felvilágosító munkával mozgósítsák a dolgozók széles tömegét, a békcharc újabb győzelmeire. Szcndrödi Józsefné a városi békeiroda vezetőia OSZLÁNCZI FLÓRIÁN, GRŐSZ EGYKORI CSELÉDJE TOVÁBB HARCOL 1932. Ebben az évben vett magának Uj autót „gróf4 Bethlen, ebben az évben készíttetett új frakkot 1200 pengőért a'bükkösdi Jeszenszky urálik ebben az évben ment kj párezer bányászunk Amerikába, Belgiumba, “.°9Y ott folytassa az éhezést, amit itt — és ebben az évben ment először dolgozni a kis Oszlánczi Flórián. . «ok idő múlt el születése óta. Mindössze nyolc esztendő. Nyolc éhe- nélkülözéssel teli év. A „boldog békevilág“ idején Oszlánczi Fló_ nannak és négy testvérének csak annyi _ kenyér jutott, hogy* éhen nem vesztek. Pedig apja, meg nagyobb át^s'föl vakulésig dolgoz- tak. De mit keresett egy napszámos- _ a .-jól megfizették'1, napi 80 ví r ai Pengőt. A gyerekmunkás pedig még ennyit sem, csupán a felet. A sok éhes szájat pedig be kellett tömni Oszláncziéknál. Ezért kellett elmennie dolgozni a nyolcéves Flóriánnak is. — Ha éri kibírtam, meg az apám eltűrte, neki se lesz semmi baja — vigasztalta anyját az apja, mikor Fló rián először indult a láttákhoz munkába, de a kemény hang mögött tehetetlen keserűség, elfojtott düh érvet! — Na, menj csak fiacskám — fordult aztán Flórián felé, — becsüld meg magad és ne legyen rád panasz! Nyolcéves korától aztán megtanult hallgatni, megszokta a tűrést Ószlán- czi Flórián. Mire tizenhét éves lett, nneggömyedt a nyaka a kilencóven keresztül hordott igától. Ekkor került Izsák-puszfcára, Grősz József kalocsai érsek birtokára. Hatalmas birtok volt ez. Bőven adott volna kenyeret, meg kenyér mellé valót is akárhány embernek. De csak penészes, száraz morzsákat és döghúst adott azoknak, akik a húst, a hófehér, foszló, illatos kalácsot, az édeshusú, zamatoslevü gyümölcsöt az érsek úrnak előteremtették. Az iga, a járom egyno nehezebb lett, s mégis, ahelyett, hogy lejebb hajolt volna Oszlánczi Flórián feje: feljebb emelkedett, kiegyenesedett. — Adjanak több bért, emberibb ellátást — követelte tizenhétéves fejjel, pár hónappal munkábaállása után az agancsokkal körülaggatott intézői irodában, melynek íróasztalán minden eshetőségre készen, ott feküdt keresztben a kétcsövű, csőretöltött vadászfegyver. — Hars ki Innen, mocskos paraszt! — vágta el a további1 szavak útját vérbenforgó szemmel az intéző és a felkapott puskával úgy hadonászott, hogy Oszlánczi Flórián szikrázó szemmel és öszeszorított ököllel — de távozott. A kalocsai érsek, Grősz József az érseki palota faragott, antik csillárja alatt vacsorázott mikor az intéző kereste és jelentette a béresek „gálád merényletét“ — £z már valóságos lázadás — he. begte és a lázadás szó fakóvá tette az érsek arcát is. — Fogja őket még rövidebb pórázra, úgyis túl jók vagyunk ezekhez az istentelenekhez ... Hiszen úgy bánunk velük, mint a hímestojással ... Ezen az éjszakán a bold kék sugara megkereste Oszlánczi Flóriánt is az istállóban Ott feküdt, ahol szokott. Holtfáradtan, az egésznapi — hajnaltól késő éjszakáig tartó —munkától kimerülve. Ott feküdt a szalmán a többi cseléd között. Férfi, nő gyermek ... együtt. Néha egy árnyék emelkedett fel: egy fiataq anya szoptatta síró csecsemőjét. Feküdt, de nem aludt Szemét kerülte az álom, nyugtalanította a jövő. Tudta, hogy az intéző nem felejt; el, hogy .béremelést kért. Hajnalban, mikor munkára mentek, még nem történt semmi. De délben már utolérte az üzenet: — Az Intéző úr a birkaápolókhoz rendelt, birkaíürösztéshez! Oszlánczi Flórián meg rém egeit, mi. kor meghallotta az üzenetet* Tudta, hogy ez a munka még keményebb lesz, mint mikor Grősz József kifica modott kezére való tekintettel, — könnyű munkaként, — zsákokat ci- psltetett vele. A rühes birkák maró levelekéi telített mosóvize tüzes vasként égette a mosdatok kezét. Oszlánczi Flórián is éjszakákon át nem aludt, csak borogatta, mosogatta csupa-seb, csupa-fekély kezét. — Te is felhúztad Grősz József kesztyűjét? — kérdezték tőle részvéttel, akik látták elformátlanodott kezét. — Látod, ezért nem szabad ujjat húzni nagyokkal, különösen az olyan nagyokkal, mint Grősz József. De Oszlánczi Flórián megízlel tie a szabadon kimondott szó édes izét, és nem akarta többé „befogni a száját.“ Inkább megszökött arról "a birtoKról! melyről a környékbeliek csak úgy beszéltek, mint a magyar „ördögSzi- gef“-rő] Nem tűrte tovább az ura- dailombeli életet, mely csak annyiba,, különbözött a barométól, hogy a cselédeket nem kötötték oda a jászolhoz, mint az állatokat. Mikor megszökött, tizennyolc éves volt, mikor felszabadult, akkor múlott húsz. Akkor már a vasútnál dolgozott. Pályamunkás volt. Megnősült. Építette a felrobbant síneket, az ösz- szerombolt pályatestet. Uj országot épített, magának és gyermekeinek, akikre már nem végtelen robot, velőt kiszívó élet, hanem iskola, jólét, és boldogság vár. i Oszlánczi Flórián harcolt ezért a boldogságért. Harcolt az újjáépitésért, a családért, harcolt a földet újra szétosztani akaró urak, földbirtokosok ellen, a kalocsai birtok után áhítozó Grősz József ellen. Mintha érmet tűztek volna a mellére, olyan boldogan vette 1949-ben a hírt: kilenchónapos iskolára küldi a Párt. Es mint a kitüntetést tartotta becsben küldetését. Mire a harmadik gyerek megszül e-1 tett, már osztályfőnök- helyettes volt, a pécsi MAV-igazgatóságon. Vállát széles aranysáv, arany rozetta díszítette, mellén a pártjelvény és a szabadságharcos jelzés mutatta: Oszlánczi elvtárs itt is harcol. Harcol azért, hogy megtanulja a vezetés művészetét, megismerje feladatait. Aztán látta, hogy ez a harc nem elég. Keddi nap volt június tizenkilencediké, mikor erre rájött. Ahogy ki nyitottta a Szabad Népet, ott volt a harmadik oldal élén a cím: „Vádiról. Grősz József és bűntársai ügyében“... Szemei rátapadtak a sorokra. Úgy cl. vasta a volt kalocsai érsek bűnlajstromát, mintha az ő vádjait is befog, i-nlta volna az ügyész a vádiratba. Es ahogy olvasta, látta, hogy minden vád az ő vádja is Grősz József ellen, mindazzal, amivel az ügyész vádolja Grősz Józsefet és társait, Oszlánczi Flórián és minden magyar dől gozó vádat emel ellenük. És olvasta Pécsfalusi Péchy Pál vádiratát is. A józsefvárosi állomás- főnök bűntetteit. Látta hogy minden területen vannak még olyanok, akik vissza szeretnék hozni az urak, — a Grőszök, gyárosok, földesurak, — világát. Látta, hogy a vasút területén is körül kel; nézni, de alaposan Még aznap leült,' levelet írt a Párt lapjának, a Szabad Nép-nek: „En, Grősz Józset egykori megkínzott summás cSeléd/e, arra kérem a bíróságot, hogy Grősz Józsefre és aljas bandájára a legszigorúbb büntetést szabja ki, olyat, amilyet a nép ellenségei megérdemel, nek.“ Nem félt megírni az igazat és nem fél harcolni az ellenség ellen, azok ellen, akik névtelen levélben fenyegették meg. Tudja, hogy vannak még néhányan olyan „ittfelejtett“ emberek, mint Balogh János, a III. csoport vezetők el ye ties e, volt barcsi állomásíönök, aki a múltban megbüntette a forgalmi szolgálattevőt, mert egy ,,bug- ris“ váltókezelővel együtt kuglizott és aki ma is mindent elkövet, hogy a munkáskáderek (szerinte továbbra is csak „bugrisok“) kedvét elvegye a munkától. — Nem jó ez így kérem — mondja a munkáskáderek kiadványaira méz- édes mosollyal Balogh János, kj hűen kitart jobbolodali szociáldemokrata „elvei“ mellett. — Nem jó ez így ké- Tem — mondja és átjavítja, tönkrete. szí a teljesen hibátlan kiadványokat, természetesen csak azokat, amelyeket önállóan dolgozni akaró munkáskáderek ráknak Íróasztalára. Az elmúlt hetekben egyik munkás- káder-ügyeletes egy úgynevezett sablon-táviratot tett aláírásra Balogh János ölé. Olyán táviratot, mely a dátum és a szóbanforgó csoportos utazás számszerű adatain kívül tökéletesen, szószerint megegyezett Balogh János csoportvezető úr egy saját maga által régebben megfogalmazott táviratával. — Nem jó ez így kérem — jelen, tette ki mégis Balogh és nekiállt átírni — saját fogalmazványát. Az ilyen munkápgyulölő jobboldali szoedemek ellen harcol most Oszlánczi Flórián. Az ilyen Balogh-félék ellen, akik Grősz József és összesküvó társa, Pécsfaiu- si Péchy nyomdokain haladnak, akik azt szeretnék, hogy a legidősebb Oszlánczi gyerek három év múlva ne második általánosba, tizenkét év múlva ne gimnáziumba járjon, hanem nyolcéves korában kulákföldön, ti- zemhétéves korában pedig papi nagy- birtokon hordja az igát. Ettől óvja meg Oszlánczi Flórián gyermekeit, mikor a névtelen levélíró fenyegetéseivel nem törődve, küzd a lazaságok, a fegyelmet lazító, „jó fiúnak“ látszani nkaró tisztviselők, a kétiakiság, a mnnkásvándorlás elles. Grósz József még szabadon szaiadgá ló cinkosai ellen, akik azonban előbb vagy utóbb éppúgy megérdemelt he. lyülcre: a rács mögé, kerülnek, mint Grősz és bandájaI Garami László
