Dunántúli Napló, 1951. július (8. évfolyam, 151-176. szám)

1951-07-06 / 155. szám

1951 JULIUS 6 N ü P L O PARI ES RAR TÉP ll ÉS Ünnepélyes összefoglalót tartottak az erzsébettelepi pártszervezet alapfokú politikai iskolájának hallgatói Szerdán -ea'ie tartották összefogla­lójukat az erzsébetlelepi pártszervezet af.apfokú politikai iskolájának hall­gatói. Az iskola kezdetén 14 volt a hall­gatók száma. Ebből négyen vagy más­hova iköliöztek, vagy Pártunk másik munkaterületre szólította ed őkel. A kongresszusi anyag tanulmányozása­kor ismét fölemeGkedelt a hallgatók száma az eredetire. így 14 elvtárs­nak kelleti megjelennie az összefog, lalón. Pontosan hét órakor kezdődött meg az összefoglaló. Erre az időre 11-en jöttek össze, hárman műszakom vol­tak. Tehát nem kell] várni, leiiet kéz den? az ünnepi évzárói. A hallgatók izgatottan forgatják, bújják jegyze­tüket. Jól akarnak hozzászólni. De Beck elvtárs szavai nyomban el­oszlatják az izgalmat: „Nehogy az' gondolják az elvtársak, hogy hőtan egyetemi vizsgáztatásról vám szó. Nem. Csupán annyiról, hogy amit egész éven át tanultunk, azt most rö. viden összefoglaljuk, megbeszéljük amit még nem látunk elég világosan, az: újból megtárgyaljuk“. Az előadó elvtárs szavai felLelkesí tették az egész iskolát. Fruzsina Ist­ván sz'a'hánovista csillés elvtárs ar­cáról már szinte te lehet olvasni: Alig várja, hogy az előadó elvtárs feltegye az első kérdést: Miért erő. sebb a Szovjetunió áltat vezetett bé- ketáhor. mint az imperialisták tábo ra? Erről a kérdésről valóságos kis. előadást tartott Fruzsina elvtárs, úgy. hogy Beck elvtársnak kevés kiegészí­teni valója maradt a kérdés össze­foglalásánál. Az előadó fftvtárs min­den egyes kérdést külön összefoglal: és azt, amit esetleg kifelejtettek a hallgatók, hozzáfűzte. Beck Eeremcné pártonkíviili elv'.árs- nőnéi, aki a kongresszusi anyag tár gyalusakor jelentkezet: politikai ok­tatásra, kissé nehezem ment a válasz­adás. De amit mondott, az szívből jött. A Tito-banda szerepéről szóló kérdésnél kapcsolódót! be a vi­tába: „Tito már akkor is az Imperialis­ták szekértolója volt, amikor a jugoszláv partizánok önfeláldo­zóm! harcoltak a nácik ellen. A legjobb partizánokat ölette le a Gcstapoval, ugyanúgy, mint aho­gyan most állíKatja falhoz a leg­jobb jugoszláv hazafiakat. Tűtől azzal bízták meg amerikai gaz­dái, — mini ahogy ez világosan ki­jött ügy a Rajk., mint a*Grősz-banda perében — hogy támogassa a népi­dom o-k ráciákban működő háborús u«zí iókat, és merényCetekei'. szervez­zen a népi demokráciák, a Szovjet­unió ellen“. Ehhez a kérdéshez szólt hozzá Mei- zinger elvtársinő is, aki elmondotta, hogy milyen fondorlatos módon doh gozik az ellenség, igyekszik félreve­zetni a bányászokat Erzsébettelepen. Elmondotta, hogy a mull napokban egy ember — nevét nem tudja — úgy agitál! a bolt előtt: ..Ugye meny­nyivel jobb voll a muftiban, akkor legalább lehetett hitelben is vásárol­ni!“ Persze nem maradt adós Mei- zinger elvtársim az ellenségnek: jó! megválaszolt neki: „Akkor azért vá­sároltunk hitelbe, mert nem vol1 pénzünk. Most nem vagyunk rászo­rulva a hitelre, mért van annyi a keresel, amiből szépen megélhetünk“. Meizinger elvtársnő csak később jöf: rá, hogy azzal az idegein emberrel másképpen kellett volna elbánnia: Átadni a rendőrségnek, mert az is a múltat kívánttá vissza, akárcsak Gr őszók. Egyik hozzászólás követte a má­sikat. Az összefoglaló színvonalát, ér­tékét emelte az a tény, hogy a hall­gatók a kérdéseket szervesen összekötötték a napi élettel, az előttünk álló feladatokkal, min­denkor a helyi viszonylatokra alkal­mazták. Süvecz János elv-iára szta­hanovista vájár például, amikor a békehareröl volt szó, elmondotta, hogy ő úgy szolgálja a béke megvé­désének ügyc’f, . hogy tervelőirányza­tát állandóan 140—150 százalékra jel- jesíti. De ennél sem akar megállni. Az alkotmány ünnepére, még 10 százalékot ajánlott fel. Az összefoglalón meglátszott, hogy a haOlgatók valóban lelkiismeretesen felkészültek erre a nagy napra. Egy- egy kérdéshez 3—4 elvtárs is hozzá­szólt. Az összefoglaló végén kedves meg­lepetés érte az erzsébettelepi alapfokú politikai iskola hallgatóit. Nem fe­ledkezett meg róluk- az András-aknai pártszervezet. A legjobb és legszor­galmasabb hallgatónak egy értékes könyve! küldött, melyet Fruzsiiig; elv. társ vett boldogan. Fruzsiim cCvtárs nemcsak az összefoglalón, hanem állandóan a legjobb volt a lanfolva- mon. Ezért iíéCI'.ék roeki az értékes emléket. R. J. 'A csoport e'nöke. Lukács Lajos is borúlátó. Azon a véleményen^ van. hogy nem megy csupán kézierővel az aratás. „Eltart még egy hétig is, ha nem jön a gép.“ Ezért kell a tanácselnöknek „csitit- gatni“ egyeseket. — Majd megjavítják a gépet — mondja ilyenkor Miha’.ik Péter ta­nácselnök, — majd lesz hús is, csak nem kelj elkedvetlenedni] Pedig nem ezt- kéne tenni. Nem csak vasárnap, de hétköznapokon is, amikor csak ideje van, kezébe kelle­ne fognia a kaszát és aratni. Példát mutatni a többieknek. Azoknak a tízes-tagoknak, akik nincsenek kinn » földeken, akik a többiek szerint „otthon vannak az állatok mellett, vagy íöznek.“ De vájjon helyes-e az, hogy egy hatvanöttagú csoportból harminca,, „állatokat ápolnak és íöznek?“ He­lyes-e, hogy hatvanöl csoporttag kö­zül csupán tizenketten aratnak, hu­szonhárma^ szednek markot, a többi­ek pedig sehol sincsenek, mikor ége­tő szükség lenne rájuk!? . A megalkuvó „csitítgatás“ helyett harcolnia kellene a tanácselnöknek! El kellene mondania azt is, hogy van hús, van bőven! Ezerkétszáz ba- TOmli hápog, csipog, gágog P eV érden és ehhez jönnek méq a pelyhesedő állatok is! Telne ezekből az állatok­ból beadásra is, szaporításra is. a fa­zekakba is. — És beszélhetne a tanácselnök . a disznókról is Ha nem nagyobbat, akkor 120—150 kilósat minden háznál vágtak, az ta­lán már elfogyott? Erről beszéljen a tanácselnök, harcosan — s nevelje harcossá a dolgozókat! huláksírást reitéte át egyenek a csoportban Nem nehéz felfedezni azt sem, hogy honnan erednek ezek a siránkozások. A csoportból kisepert kulákolt hang­fa ez! Es ezt a hangot olyanok ter­jesztik, akik még mindig sajná'ják a Itfzsákmányoló, cselédnvomorgató. rej­tegető, háborúra spekuláló kuhikohat. A kuíákok szeretnék, ha a csoport­ban egyenetlenség, kedvetlenség üt­né fel a fejét, a kuíákok dörzsölnék a kezüket, ha a csoport földjein pe­regne a szem és a kulákok nevetnek a markukba az indokolatlan siránko­zás hallatára isi Az se csoda, hogy lassan megy az aratás. A tanácselnök maga csak va­sárnaponként arat, hétköznap fél hat­kor még úgy ke’lett felzavarnia a já­rási tanács elnökének, Rácz elvtárs­nak. A csoport elnöke is azon a vé­leményen van, hogy hét óra előtt nem érdemes kijönni a földekre,-mert „harmatos gabonái úgysem lehet vág­ni.“ Arról megfeledkezik, hogv haj­nalban nagyszerűen .el lehetne készi- teni a köteleket és akkor nem kelte­ne minden tizedik suhintásnál letenni a kaszát, kötelet fonni. Az egyenlősdi a Jó munka akadálya Meg aztán ha lassan megy az első kaszás, lassan megv a többi is. Nem is érdemes gyorsabban menni úgyis csak annyit kap a szorgalmas is, mini a lusta — a banánrendszerben! Bez­zeg. ha munkaegységre dolgoznának, röpülne a munka! Kinn lennének már a do'gozók a földeken kora hajnal­ban. Biró Józseíné se a másfél hold kinnmaradt szőlőjében szöszmötölne, hanem a csoportnak, saját magának áldozná egész idejét. így Pozsgai Já­nosuknak se menne el a kedve, nem mondhatná egyik-másik csoportlap­nak : — Míg én a lányommal egész nap dolgozom, hol maradsz te? És miári kapjunk mi ugyanannyit, mini ti? A pellérdi tanács elnökének ezek­ről a do'gokról kéne beszélgetnie a csoport tagjaival, különösen pediq a csoport elnökével. Szívesen ‘segítene neki agitálni jónéhány dolgozó, aki látja, hogy a kezdeti nehézségeket, a fejlődés nehézségeit csak bátran, nyíl­tan, maradi nézetek elsöprésével, a jó kezdeményezések támogatásával lehet mego’dani. Harcosan, keményen, minden erővel n győzelemért! Az opportunizmust pedig most, az aratás idején fel kell számolni! Az aratástól függ a csoport sorsa, a cso­porttagok jövő évi kenyere, az új ruha, új cipő, a törzstenyészet, a gaz­dasági felszerelés, rádió. és ki tudná még felsorolni mi minden. Mozgósít­son hát a pellérdi tanács minden munkáskezet, mozgósítsa a csoport minden tagját, a családtagokat is, hogy a tanácsülés napjára, vasárnapra, be­fejeződjék a pe'íérdi határban is az aratás, hogy a tanácsülésre büszkén jelenthessék be a csoporttagok: ,.Pellérden már nem áll lábon érett gabotia.“ Garami László FöId művesszővel keze t ei n k (okozzák piaci kereskedelmi tevékeny-éhüket Fártunk és kormányzalunk felhívá­sát megyénk loldművesszövetkezete megértette és megindította az állami vállalatok részére történő felvásárlás mellett a saját piaci értékesítésre va­ló felvásárlást is. Az árukkal megje­lentek a pécsi és néhány járási szék­helyen llévő piacokon, hogy a dolgo­zóknak friss áruval való ellátását biztosítsák. De nemcsak megyénk területen, hanem Budapesten is megjeleni a dunaszekcsői . földművesszövetkezét, hogy a Vörös-Csepol dolgozói! jó és olcsó áruval lássa el. Jó munkát végezlek a siklósi föld- mű vés sző vetkezet dolgozói, akik je­lentékeny mennyiségű zöldárut szái- lí'ottaik a pécsi piacra, az egerági főldművesszövetkezet. mely jelenté­keny mennyiségű szabad lisztet kül­dő: I. A legjobb munkál azonban Du- • naszekesűu végzik,' ahol a dolgo­zók szabad idejükben verseny­ben dolgoznak, hogy minél több árut kiildhcssrnck a városi dol­gozóknak. Jó munkájukat jórészt annak köszön­hetik, hogy a környéken lévő föld­mű vessző velkeze'ekkeil munkaközös­séget lé’eeítiei'lek. Azonban hiba az. hogy a legtöbb helyen még nem tud­ták a folyamatos áruelosztást bizto- sítani, mert nem szerveztek munka­közösséget. Ezeken a helyeken ve­gyenek példát a dunaszekcsöieklől. 15—20 községből szervezzenek mun­kaközösséget, amely biztosítani tudja a folyamatos árueUosztás't. Megyénk • minden földművesszövef- kezete tekintse harci feladatának a piaci kereskedelem megjavítását és tervszerű fejlesztését, .mert ez az ősz. telyharc egvik formája és a munkás- paraszt szövetsége' erősfii. Borán yarn egy ei Szövetkezetek Szövetsége. Az összeesküvés tanulságai Leleplezték a vásári bányászok Sára Ádám jobboldali szociáldemokrata kárlevőt A Grősz-baoda ügyének tárgyalá­sakor, a szervezkedés vasúti kártevő csoportjának vezetői bevallották, hogy beszerveztek a csoportba egy norma- tisztet is és Pécsi Pál, — az egyik vezetője a szervezkedésnek —, utasí­tást adott a normatisztnek a normák és a munkateljesítmények me.ghamhí- tá&ára. Ezzel azt akarta elérni a szer­vezkedés. hogy elvegyék a becsületes dolgozók munkakedvét. Ennek a bandának hű szövetségesei a jobboldali szociáldemokraták, akik ott vannak bányáinkban is, megbújva lazítanak, csalinak, meglopj áík társai­kat. Egy ilyen férget leplezték le a vasasi bányászok Petőfi-aknán. A történet már régebben kezdő­dött. A Kongresszusi Héten alaku't meg az aknán lelkes ifjúmunkásokból a Szabadságharcos-brigád. A fiatalok a kongresszusi versenyben 193 száza­lékos teljesítéssel elsők leltek Petölí- akna csapatai között. A kongresszusi verseny után is állandóan az elsők között voltak. A jó eredményeket el­sősorban annak köszönhették, hogy szovjet ciklusos munkamódszerrel dolgoztak, legyőzték a kezdeti nehéz­ségeket. A brigád keményén harcolt a műszakmulasztások ellen, nevelte a műszakmulasztókat. Akkoriban még Kengyel Ferenc is minden hónaljban ötször-hatszor hiányzott. A jó neve­lőmunka eredményeként ma már nincs iVp-rnlfttlan műszakimulasztás a csa­patban. A csapat áj fejtést kapott a Vll. szinti kettes telepen.'Ebben az új fej­tésben is sikerült a brigádnak 101.3 százalékot elérnie. Bányászok ‘tud­ják, mit jelent új lejtésben ez az ered. meny. A brigád nagyszerű eredményei lát­tán „munkához“, látott az ellenség is. Két legyet akart ütni egy csapásra: Ellopni a brigád teljesítményét saját macának, s ezzel* elvenni a fiatalok munkakedvét. Akárosa.k Grósz bandi­tái tették a vasútnál. Hiába emelkedett a fiatalok telje­sítménye, hiába termeltek ki egyre több csille szenet, — a versenytáblau nap-nap után csökkent, a százalékú*. A brigád tagijai nem tudták elkép­zelni, mi lehet ennek az oka. Végűik* a pártszervezethez, a szakszervezet és az üzem vezetőihez fordullak. Az elvtársak maguk is csodálkoztak, az­után azt javasolták, hogy a csillék belsejére is írják rá a fiatalok a Hri- g.ádvezető nevét és számát, ne ©saVc kívülről. Majd aztán meglátják, mi a helyzet. A fiatalok eií meg is tetteti. A csillék tetejére rátűzték a csapat jelzősét. — de o csille belsejére is rá­írták. Mire csilléik napszintre értek, a csilléken már a Sára-csapat jelzése, díszelgett. De a tolvaj nem fogadha­tott: a csille belsőében ott volt a Szabadságharcos-brigád jelzése! Sára A dánt fejtési csapa I vezető' régi jobboldali szociáldemokrata. Már ez egyesülésnél is szította a tüzet a kom­munisták ellen, agitált az egyesülés ellen. Nem tagadta meg magát most sem. Ezek az undorító férgek mind ilyenek. Lopnak, csalnak, rabolnak, csakhogy ártsanak a becsületes dolgo­zóknak. zavart, elégedetlenséget tud­janak kelteni. Szövet«ége«*el «z«k a jobbol­dali szoedemek minden más szemét­nek, aki c-ak r.énünk ellensége. Mód. szereik ugyanazok, mint a Gfőár­ba oda. a Tito-ügynökők, vagy az ame­rikai imperializmus más néven -neve­zett diverzánsaínak, kártevőinek mód. szerei. A Grősz-handa leleplezése figyel­meztet bennünket arra is, hogv az eddiginél is éberebben figyeljünk, vi­gyázzunk, leplezzük le a jobboldali szociáldemokratákat, népünk ellen­ségeit! Sára Ádám, ez a piszkos tolvaj e! fo.gia nyerni méltó büntetését. Auth Antal (2) István-aknai vájár megértette feladatát Lapunk keddi — július 3-i — szá­méiban azokról a bányászokról írtunk, akik még nem látják elég világosan, hogy milyen fegyverekkel kel] küzde- nünik a Grősz-banda, megbízóik, s még hazánkban lévő szövetségeseik ellen Megírtuk, hogy a műszakmulasztók, a munkafegyelemlazítók sok tonna szén­nel károsítják meg államunkat, nem .„Én, Antii Antal (2) István-a kezdve megváltozom a műszakin termelésbe úgy, mini a többi niu teszek. erősítik hazánkat, a 'béke bástyáját. Akarva-akaratlanul az ellenség rosi. mára hajtják a vizet. A cikkben Auth Antal vájárról is írtunk. Auth Antal (2) István-aknai vájár megértette azóta, hogy ini az ő fel­adata. Szerkesztőségünkhöz küldött levelében a következőket írja: knai vájár ígérem, hogy 3-ától (riasztás terén, bekapcsolódom a nkatársam és versenyfelajánlást Jószerencsét! Anth Antal (2)“. Harcban az úpehei gépállomás dolgozói a fadóhántás gyors elvégzéséért v Miért „ápolja as állatokat“ és „fős“ a tagságnak csaknem fele aratás idejen? Miről beszéljen Mihailk Péter pellérdi tanácselnök a termelőcsoport tagjaival? Nem siránkozni, hanem harcolni hell, — es a győzelem titkal A peliérdl tanácselnök gyakran megy ki a földekre. Órákat is eltölt « termelőcsoport földjein. Elnézi a munkát és ahogy ő mondja: „csitít- gatja“ egyik-másik dolgozót. Vájjon, miért kell a pellérdi Alkot­mány tszcs egyes tagjait „esititgatni“? Vájjon miért siránkoznak a csoportta­gok ahelyett, hogy teljes erővel neki­látnának aratni a bő termést, a sár­gáig gabonát? „Nincsen hús“ — ezt panaszolják a csoport egyes tagjai. Ezt mondja Kovács József, Pozsgai Jánosné, Bíró József né, sőt, mag-a a csoportelnök: Lukács Lajos is. A mezőgazdaság szocialista átszer­vezésének alapvető biztosítéka a gép­állomás dolgozóinak jó munkája. Dol­gozó parasztságunk nagyon sokat vár a traktoristáktól, a gépektől. Az újpetrei gépállomás a tavaszi szántás, vetési ennél sokkal nagyobb eredmé­nyekért harcolnak a traktoristák. A minisztertanács határozata sze­rint tszcs-inknél a earalandó terület­nek-legalább. 30 százalékát géppel kell végezni. Az újpetrei gépállomás dolgozói fid—70 százalékban géppel ural­ták a hozzájuk tartozó tsz-ek és tszcs-U kerületét. Ujpeórén a Dózsa tsz.nek 180 hold őszi- árpáját és 200 hold búzavctcíiét (diesen aratőgéppel, a gépállomás traktoristái végezték el Tóth Ernő és Titz József traktoris­ták egymással versenyezve végezték az aratást. Titz József szerda estig 150 holdat, Tóth Ernő 112 holdat ara­tott le. a traktoristák eredményét nagyban e’ősegítették a gép mellett dolgozó elvtársnők, akik fáradtságot nem ismerve dolgoztak, hogy a béke* aratást szemveszteség nélkül befejez­zék. Kovács Zsuzsa és Bajusz Julian­na 60 holdat arattak le és éjjel 20 hold tarlóhántást elvégeztek. R DSSZ-brigád végezné é iel a tarlóhántást, ha a vókányi tszcs-iagok lepsrehlvézrék időben a tarlót Minden munkába^ a DISZ-brigád jár az élen. Moldovány József, DISZ brigádvezeiő egyik géptő! a másikhoz megy és mindenütt segít a traktoro­soknak, hogy zavartalanul végezhes­sék a győzelmi munkát. Szabó Lajos DISZ-tag Vókánvban arat. Naponta 12 holdat arat átlagosan. Éjjel, a har_ mates búzát aratni nem lehet. Szabó Lajos azonban szívesen végezne tar­lóhántást, ha a tszcs az aratógép uíáp rendbe tette volna a földjét, de nem gereblyéztek. így hát nem lohet buk­tatni. Legtöbb tszcs-bén hasonló hely­zetet találunk, pedig az újpetrei gép­állomás ifi brigádja vállalta, hogy nappal arat és, éjjel szánt. Helyesen oldotta meg ezt a kérdést a ki.sfótfalusi „Előre a jobblétérl“ tszcs. Reridheteíték a learatott területei és Kapitány István trak­toros é.jjet-napna] szántott és 69 holdat már el végzett szerda estig. A DISZ-brigád mecrszervezte, hogy éjjel.nappal csépel. Már a világítás­ról is gondoskodtak, hogy az éiszakai sötétség n<‘ akadályozza a munkát. — Minden közséoben jól kijavított csép­lők vannak. Egyes helyeken árna előcséplés mar történt és készenlétbe állnak a gépek, hogy dolgozó pa­rasztságunk egész évi munkájának gyümölcsét 'csépelhessék. Ke hagyják aludni a versenyt! A traktoristák jó. munkáját sokat segíti Titz Péter elvtárs a gépállomás veze'ője, aki rendszeresen kijár a gépektiez és kint a helyszínen ma­gyarázza meg'a feladatokat és . segít leküzdeni a nehézségeket. Az üzem­anyagot zavartalanul biztosítja, így emiatt sincs kies«. Az eredmények mellett azonban vannak hiányosságok is a gépállo­máson. amit ki lehet küszöbölni, csak fel kel! számolni a lazaságot. A géti- állomáson két vándorzászió van: egy a legjobb brigád és egy a legjpbb traktoros részére, a versenyt azpnba^ nem értékelték egész aratási idő alatt, lgv ahelyett, hogy a zászlót a 'eg. jobb traktorista gépén lengetné a szél. az irodáb„n porosodik. . Ne feledték az uioetreiek: a versenv a munka előreendítője, s ha megszer­vezik, nyilvántartják gégéd tömésükön a versenyt, akkor jobb eredményeket érnek el. hozzásegítik megyénket alt­hoz. liogv az aratás cséijics. begyűj­tés nagy csatáiéban megelőzze ver­senytársát, Tolna megyét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom