Dunántúli Napló, 1951. június (8. évfolyam, 125-150. szám)

1951-06-21 / 142. szám

1951 JUNIUS 21

?? ä p t. n

B

PÁR T ÉS PÁRTÉPITÉS «

Petőfi-akna párt titkára példát mutat a műszakmulasztás ellent harcban

A pécsbánvatelepi és szabolcsi bányászok már két hónap óla csodál- kozóan tekintenek az aknák közt folyó munkaverseny állására. „ Hát ezl nem értjük, a vasasiak állandóan az élen tartanak" — mondogatják egymásnak, amikor látják, hogy Petőfi- akna 3—4 százalék előnnyel, állandóan az élen halad. Május folyamán valóságos „közelharc“ alakult ki a vasasiak lepipálásáért. De a nagy erőfeszítések ellenére ezt még máig sem sikerült elémiök a pécshánytelepi és a szabolcsi bányászoknak. A Pe'.őfi- aknaiak nem hagyják magukat, nem mondanak le az elsőségről hisz a második negyedévi

éliizem cím megtartásáért harcolnak.

Ez a tudat serkenti őket, ezért teljesítették május havi tervelőirányzatukat is 105.8 százalékra, mig Pécsbánya 102.8, Szabolcs kerület pedig 102.3 százalékra.

Vasason a termelés fokozásáért vívott harc irányítója az üzemi pártszervezet, a terv teljesítésének élharcosai a kommunisták. Olyanok, mint Huzsi István elvtárs, akiknek fejtési brigádja, még a ciklust is messze túlszárnyalja. A fejtés hossza 23.7 méter, ami azt jelenti, hogy a brigádnak, minden nap annyi mé'.er pász'.át kell lefejtenie, hogy az előírt ciklust teljesítsék. A lelkes brigád június 17-én 27.5 méter, 18-án 34 méter, 10-én 28 méter pászta lefejtését végezték el, „Minden a politikai felvilágosító munkától függ“ — mondja Wavra János elvtárs, az üzemi pártszervezet titkára. Wavra elvtárs az értekezleleken kívül egyénileg is rendszeresen foglalkozik a tagsággal.

Jelenleg azokat n párttagokat keresi fel a munkahelyeken, vagy hívta magához, akik megfeledkezve magukról, csatlakozlak az igazolatlan műszakom la.sztók táborához.

Mert még ilyenek is akadnak Petőfi- aknán. Ezek közé a helytelen utón járó elvtársak közé tartozik Lovas Péter vájár is, aki ebben az évben már

hat műszakot mulasztott igazolatlanul. Wavra elvtárs behívta a pártirodába, hogy beszélgessen vele erről.

— Tisztában vagy azzal, hogy milyen hatalmas kárt okoztál először is saját családodnak, másodszor pedig az országnak már ebben az évben? — tette fel a kérdést Wavra elvtárs, beszélgetés közben.

— Hát ... amikor nem adnak szabadságot — hangzott a felelet kissé bizonytalan hangon. Érezte Lovas elvtárs is, hogy ez nem egészen így ált Ha valakinek sürgős dolga van, az kap is szabadságot. Természetesen minden apró-cseprő ügyekért, olyanokért, melyekei műszak elölt, vagy műszak után nyugodtan el lehet intézni — nem. Wavra elvtárs nem sajnálta idejét,

eíővette ceruzáiét és elkezdett számolni.

Kiszámította, hogy Lovas eávtán, — mivel évi átlagos keresete 31 forintot tesz ki műszakonként — a hat műszak lehagyásával 186 forinttal rövidítette meg családját. Ebben az évben nem kap hűségjutalmat, ami szintén felrúg 400—500 forintra, s nem szám tv a azt, hogy a ruhát és bakancsot is ki kei! neki* fizetnie. Lovas eüvtársat gondolkozásra késztették ezek a számok. De Wavra elvtárs tovább folytatva, rátért arra, hogy milyen károkat okozott Lovas elvtárs népgazdaságunknak. Kiszámította neki, hogy

a hat műszak alatt legkevesebb 48 mázsa szenet tudott volna termelni, ami egy iskola egész téli fűtésére bőven elegendő.

Mikor mindezeket feltárta Wavra elvtárs, akkor ismét felette a kérdést: „Mit gondolsz, bízhat-e Pártunk olyan kommunistákban, akik a jó példamutatás helyett' ilyen rossz példát mutatnak a dolgozó tömegek előtt?“

Lovas elvtárs nem tudott nyomban válaszolni, de arcáról le lehetett olvasni, hogy megértette Wavra elvtárs szavait Nyugodtan felállt és amikor elköszönt Wavra elvtársiét, csak anv- nyit mondott vissza az ajtóból: „Többet nem mulasztok igazolatlanul“.

Az óra mutatója három órát mutat.

A pártiroda metlletti szobában mindig többen jönnek össze. Megbeszélésre készülnek. A pártcsoportvezetők és a csapatvezetők a párttitkár elvóárssal együtt megbeszélik a tcrvteljesílésben mutaikozó lemaradás okait. Mert bizony jelenleg elég rosszul ált Petőfi- akna. Csak 96.5 százalékra teljesíti tervét. „Miért nem tudjuk elérni már a százat?“ — kérdezik egymástól a csapatvezető elv társak, — hiszen most is ugyanolyan lendületesen megy a munka, mint az eáöző hónapban!“ Wavra elviárs nyomban megválaszolja a hibákhoz vezető szálakat:

— Napi 70—80 főre emelkedett (egy hét alatt) az igazolatlan mulasztások száma. Ez azt mutatja, hogy kissé fejünkbe szállt a dicsőség, hagytuk ellaposodni a politikai felvilágosító munkát. Ha megnézzük a müszakmu- laszlók naplóját, akkor az tűnik ki belőle, hogy a mulasztásokat a falukról bejövő fiatal bányászok duzzasztották föl ilyen magasra.

Mikor erről beszéltnek, Széni József csapatvezető elvtárs nyomban szót kér és beszél a mulasztás emelkedésének okáról, mehret saját csapatán belül tapasztalt. Elmondta, hogy a vidékről bejáró bányászokat a kulá'kok igyekeznek aratási munkára lesze.rződtet- ni, csak azért, hogy ezzel is árthassanak fejlődésünknek. Igv volt ez az ő csapatában Maul Gáspár csilléssel is, aki sűrűn elhanyagolta műszakjait, ad. dig, mig Széni elvtárs nem világosította fél a kulákpk mesterkedéseiről.

A csapalvezeiők és a pártcsoportbi- zalmiak egymásra néznek és szinte egyszerre szeretnének hozzászólni Széni elvtárs hozzászólásához. Mer! valóhan a kutákok így csalogatják el a falusi bányászokat, még magasabb bért is fizetnek nekik, csak hogy ezzel is akadályozzák a széntermelést. De ez nem sikerül, mert az üzemi pártszervezet, a kommunisták, felvilágosítják a falusi dolgozókat is és így biztosítják a vasasi bányászelvtársak a műszakmulnsztások csökkentését, a júniusi tervelőirányzat túlszárnyalását, a birtokukban lévő élüzem cím megtartását.

Ragoncsa János

GRŐSZ JÓZSEF ÉS TÁRSAI

LEVELEINK NYOMÁBAN

Miért aiiiaes §2; taliánAvista a ICoks^sníírelméi?

Néhány nappal ezelőtt a Kokszmü. vektől Gál János elvtárs levelet írt szerkesztős éjiünkbe, arról, hogy ezámá- ra érthetetlen, miért nincs a Kokszraű- vekné! szíahánovista.

A Pécsi Kokszművek dolgozói május hónapban országos viszonylatban a vegyipari üzemek között a második he. lyczést érték el. Előirányzatukat. 104 százalékra teljesítették és csak 1.2 ponttal maradtak le az élenjáró Hungária Vegyi Müvektől. A Kokszmüvek dolgozói párosversenyt folytatnak a Óbudai Gázgyárral, a Miskolci Gázgyárral, a Debreceni Gázgyárral, a Szegedi Gáz. gyárral és többször megnyerlek már a párosversenyt. A kiértékelés szerint 339 ponttal győztek.

Ezekután valóban furcsán hat, hogy ilyen jóltermelő, tervét rendszeresen teljesítő, túlteljesítő üzemben nincs™ sztahanovista. Pedig így van. Okát úgy magyarázzák az üzemben az elv- társak, hogy ilyen üzem ninc6 több az országban, s így nehéz megállapítani a sztahánovieta követelményeket. Hogy nincs mégegy ilyen üzem az országban, ez igaz, de itt sem nehezebb megállapítani a szlahánovista teljesítmény kö. vetclményeit. lehetne is sztaliánovistá- vá javasolni kokszműi dolgozókat. Es eddig Is lehetett volna.

Azonban ez nem történt meg. Kovács elvtársi, helyettes ÜB-titkár ar ról beszél, hogy, ők „verekedtek“ a bánya- és energiaügyi minisztériumban, ele nőm állapították meg hosszai ideig, ki lehet sz Libán ovist a. A helyzet viezont az. hogy nem elég keményen „verekedtek“ az elvtáreak a, felsőbb vezetéssel, hanem megnyugodtak, hogy „Speciális egy üzem ez a Kokszmíi“. így aztán

nem leit még* senki sztahanovista a kemence- kőművesek közül,

akik egy évben egy, vagy két ízben építik át a kemencéket 80 fokos melegben. Ezt a munkát minden évben. 2—8 nappal határidő előtt elvégzik. Legutóbb 10 nap alatt építették át a kemencéket. Míg a szakályhőgyészi szakemberek csinálták, eltartott hat hétig. A hazánköművesek kiváló mun bájának köszönheti első fokon a gyár hogy teljesítette tervét.

De nem lett sztahanovista még sen ki n benzol üzemből sem. pedig 'ez az üzemrész az, amelyik a legszebb

eredményeket éri el. Nem lett még sztahánovieta egy gyári lakat oe sem. pedig igen szép dolgokat csinálnak. Közülük négyet. Fund Istvánt, Mó ricz Károlyt. Hóhmann Lajost, Novak Józsefet egyízben felterjesztették eztahánovista oklevélre, de a mai napig semmiféle válasz nem jött a minisztériumból. Viszont az is igaz. hogy a szakszervezeti vezetők nem nagyon sürgették, hogy mi van a válasszal.

így a minisztériumban nem harcolták ki, hogy állapítsák meg milyen teljesítmény keli hogy valaki a Kokszmü veknél sztahanovista legyen, a szakszervezeti vezetőség pe_ dig úgy gondola, hogy a minisztériumnak van igaza. Ezt az utóbbit maga a minisztérium cáfolta meg, leküldött egy kimutatást, — a vezetők legnagyobb örömére, — hogy ki lehet, a Pécsi Kokiszművéknél sztahá- novista. Fel i-s terjesztettek erre 10 legjobb munkást, de a kemencekőművesek kimaradtak. Ezen legközelebb változtatni ké!i. Kilátás van tehát arra, hogy

rövidesen lesz szlahánovista

a K ok szm ű veknél.

Helyes volt, hogy Gál elvtárs megírta a levelet, meglátszik belőle, hogy a szakszervezet vezetősége nem elég harcos, az is. hogy a pártszervezet vezetősége nem tanítja őket harcos Ságra! Anélkül, hogy Gál elvtárs írt volna róla, kiderült más is. Amikor levelét megírta, akkor már megvolt, hogy kik lehetnek sztahanovisták a Kokszművekné!. Csakhogv erről nem tudhatott Gál elvtárs és a többi dolgozó sem, mert nem ismertették ve_ lük. Ez viszont hiba. Hogyan küzdjön egy munkás a sztahánovista cím elnyeréséért, ha nem ismeri a feltételeket? Ezen változtatni kell a Kokszműveknél és minden bizonnyal még többen fognak harcolni a sztahánovista cím e-" nyer őséért. K. J.

Kiadták .a vádiratot Grősz Józsel kalocsai érsek és bűntársai ügyében. Mindszenty „művének" folytatója azt vállja: „Mindszenty.., megbízott,

hogy őrizetbevétele esetén vegyem át helyette a vezetést“. És mivel Mindszenty megkapta méltó büntetését, Grősz József a papi talár mögé bújt, emberszeretetröl prédikáló érsek maga köré gyűjtötte népünk esküdt ellenségeit, Hagyó-Kovács Gyulát, az egykori 30.000 holdas jószágkormányzót, Vezér Ferencet, a pálosrendházi főnököt, aki a tömjénfüst mögül orozva gyilkolta le népünk szabadságáért véreket hullató szovjet katonákat. Szövetkezett ai Osztenburg-különít- mény fasiszta, véreskezű, munkásgyilkos volt tisztjeivel és míg bűnbocsánatot, feloldozást ígért a gyilkolásra leszerződtetett fasisztáknak, addig egy cél vezette: Újra olyan világot teremteni hazánkban, mint amilyen a Hagyó-Kovács-féle volt, olyat, mint amilyet az Osztenburg-külőnítmény uralt, olyan 'világról álmodott valamennyi bűntársával, — dr. Farkas Endrével, dr. Hévey Lászlóval, dr. Pongrácz Alajossal, Endrédy Vendellel, Csellár Istvánnal és a többivel — amikor a föld, a gyár, a bánya, a dolgozó nép verítéke, élete és vére az ő tulajdonuk lenne.

Kidolgozták a feladatokat is, mindegyik összeesküvő megkapta a maga munkáját az álmodott jussért. Egyik körözött bűnösöket csempészett át a határon, a másik múzeumban rejtegette a bűnöst, a harmadik, az általuk olyan sokat hangoztatott földi javak

„megvetése“ mellett 2500 dollárt, 120 angol fontot, 1100 svájci'frankot, Na- poleon.aranyat és törtaranyat rejtegetett, külföldre csempészett jelentős értékű nemzeti vagyont

Ahogy szebb, ahogy derűsebb lett dolgozóink élete boldog, szabad hazánkban, Grősz és társai annál ve* szettebben, annál nagyobb, elkeseredett dühvei tám-' -»k, dolgoztak, készítették elő „jó. .adójukét“, szövetkezve minden rendű és rangú népellenséggel.

Nem maradt ki a szövetségből a íasiszta Tito-banda sem, s mint egyikőjük vallja: „Közölte Hévey, bogy komoly segítséget kapunk majd nyugatról és Jugoszláviából, ahol fel- fegyverzett magyar fasiszta csapatok állnak készenlétben". Kisek furcsa ez a szövetség? Nagyon jól megértik egymást Tito, Grősz, Mészáros, az oszfenburgísta csendőralezredes, Hagyó-Kovács és a többi,

Grősz és társai már felkészültek a „kormány megalakítására“ is, — átmenetileg, míg visszatér az országba Habsburg „trónörökös“ és Grőszék parolája mellett a dolgozó nép vérében gyönyörködve átveszi az „ural. mat". Grősz és társai a magyar nép ellen, békénk ellen, boldog életünk ellen törtek. A stóla mögé húzódó érsek és társai a magyar munkás- osztály, dolgozó parasztság, a magyar proletárdiktatúra ellen törtek. Kesét emeltek dolgozó népünkre, államunkra, békénkre, — és ezéTt rojtja ókei a proletárdiktatúra, a törvény teljes szigora megérdemelt büntetéssel.

Olasz község dolgozói Sajnovics Mária délszláv dolgozó parasztlányt küldik a nagy Szovjetunióba

Olasz község dolgozói nagy őrömmel fogadták a hírt, hogy ebben ar évben ismét kétszáz dolgozó paraszt mehet hazánkból a nagy Szovjetunióba, hogy közvetlen közelről, saját tapasztalataikból is megismerkedjenek a világ legfejlettebb mezőgazdaságával. De akkor lett igazán nagy ez az öröm, amikor megtudták az olasziak, hogy a küldöttek közűi az egyiket ők választhatják meg: községükből is ott lesz egy dolgozó paraszt a kétszáz között.

Nem is nagyon beszélgettek más ról szombaton és vasárnap, mint arról, líogy

kit küldjenek el,

ki is a legérdemesebb erre a nagy- megtiszteltetésre.

Vasárnap délelőtt még a lojásbe- gyüjtés közben is erről beszélgettek s egyre többször hangzott el Sajno- vics Mária délszláv, egyén-leg dolgozó parasztleány neve.

Este a község dolgozóinak a zőrae ott volt az ünnepi gyűlésen. Sajnovics Máriát javasolták küldöttüknek.

— Azért javasoljuk Sajnovics Máriát, — mondta Horváth János — mert ő az, aki legjobban megérdemli. Élenjárt a munkában, jó népnevelő, már nem egyszer bebizonyította tét teivel, hogy szereti a hazáját, népét Szereti, becsüli is a faluban mindenki öt.

Egyhangúan választották meg Sai novícs Máriát, s ntána csak úgy zá poroztak feléje a kérések: az assro nyok arra kérték, hogy a napközi- otthonokat nézze meg, hogyan dolgoznak azok; a fiatálok arra kérték, hogy a Komszomol munkájáról számoljon majd be előttük, — s ki tudná

felsorolni mindazt a számtalan kér dést, amelyre Sajnovics Máriától várják választói a választ, amikor majd visszaérkezik a szocializmus hazafi, bóL

Sajnovics Mária,

amikor megválasztották, szinte szóhoz sem tudott jutni a nagy örömtől. Fordulópontot jelent ez az utazás életében,

— Hárman vagyunk testvérek — mondja — és nyolc kataszteri hold juttatott földön gazdálkodunk. Ez a nap életem legboldogabb napja. A felszabadulás előtt iöldnélküli napszámosok voltunk. Gyula-pusztán az ura-^ ságnak dolgoztunk és a napszámból tengettük életünket. Kétszeres elnyomás alatt voltunk. Lenéztek, mert dolgozók vagyunk, kiközösítettek, mert délszláv az anyanyelvűnk. Csak dolgoztunk másnak, mindig másnak és nekünk semmink sem volt.

— De a felszabadulás után gyöke, résén megváltozott .az életünk, A Szovjet Hadsereg meghozta számunkra is a szabadságot. Nyolc kataszteri hold földet kaptunk és azóta magunknak dolgozunk. Az anyanyelvűnkön beszélünk és sorsunkat magunk irányítjuk. Mindezt a Szovjetuniónak él Pártunknak köszönhetjük. A felszabadulás óta mindig arra vágytam, hogy egyszer elmehessek a Szovjetunióba. Most teljesült a kívánságom. Valóra vált az álmom. S e megtiszteltetést jó munkámmal meghálálom.

Olasz község dolgozói munkavállalásokkal, s azok pontos betartásával, a hazai iránti kötelességük határidő előtti teljesítésével fejezik ki köszöntüket a nagy kitüntetésért.

(Sásdi járási tudósítónktól)

Kora hajnal van még, alig múlott el öt óra, de a nap sugarai már megcsillanok; a reggeli harmaton. A felső- mindszenti határban a termelőszövetkezet földje felé vezető dűlőútnn egy hatéves kisfiú sza- porázza lépteit. A ■ kukoricát öldtbl nem mész- sze megáll egy kicsit, szipogva fojtja magába a sírást, s azután nagy bátran belép a már térdén felül érő kukoricaszárak közé.

Kota B. Feri ez a fiú, első osztályos úttö- rőpajtás. Az iskolai tanév befejezése után a többi úttörőkkel együtt ő is jelentkezett a termelőszövetkezetnél és elmondotta, hogy szeretne lovat vezetni, segíteni, amikor ekekar pásnak. A termelőcsoport tagjai szívesen fogadták a lelkes gyermekeket, mert ezek a kis úttörők so.\ munkaerőt szabadítanak majd így

KOTA B. FERI TÖRTÉNETE

fel — szinte játék közben. „Ha jó munkái végeztek, elviszünk benneteket nyaralni*' — ígérte meg a termelőszövetkezet elnöke az úttörőknek.

Amikor ennek hire ment a faluban, még az egyéni. gazdák gyermekéi is jelentkeztek. „Mi is akarunk segíteni“ — mondották.

Feri az első munkanapon kora hajnalban édesapjával indult ki a földekre, ahol az édesapja lovát fogja vezetni. Egész délelőtt lépkedett Feri a ló előtt, vigyázva arra, nehogy a ló rálépjen a vetetné nyékre. Lassan, úgy két. óra felé kezdett már elfáradni Feri lába.

Feri nem szólt sem mit, csak lépkj.icti to vább, akármilyen nehezen is, inkább összeszo rílotta a száját., mer szégyelte megmondani, hogy fáradt. Visszatar

tóttá az Is a szavát, hogy látta: a fiáin ^ hét- három évvel idősebb társai még milyen vidáman dolgoznak. Édesapja szemét azonban nem tudta bekötni, az meglátta Feri botladozó tépted és szólt neki, hogy pihenjen egy ki- csit. addig majd m.ás vezeti a lovat. Feri ezt nem akarta és így válaszolt az apjának: „Édesapa könnyű vagyok én, tegyél fel engem. a ló hátára, onnan is tudom irányítani, azután meg nem is fáradok el."

Így került Feri a ló hátára, ahol úgy ült, mint egy vérbeli huszár. Naprói-napra folyt így tovább a munka, elvé gezték a répái, a burgonyát, már a kukorica- kapálás következett.

Ekkor történi Ferivel a meglepetésé A szülei reggel négy órakor indultak a munkába, de

az elfáradt fiút nem kellették fel, sajnáltak neki szólni. „Hadd aludjon szegény, ráfér a pihenés.“

Heggel öt óra, egyszer csak felébred a kis huszár. Körülnéz, aztán bemegy a másik szobába, de senkit sem talál otthon. Hamar felöltözik, átszalad a termelőszövetkezet istállójához és megkérdezi: ,,Hol van édesapám?'* — „Már régen kiment kapálhi“ — adták a felvilágosítást. Feri erre a válaszra sírvafakadt. Gyors léptekkel indult meg a kukoricaföld felé. Egész úton rázta a- zokogás: „Hát engem itthon hagytak, azt akarják,- hogy ne, mehessek nyaralni?“ — ez járt állandóan a fajélen.

Amikor odaért, ahol ekekapáztnk és látta, hogy az édesapja-lovát más vezeti, nem keseredett el, hanem nagy

bátran odalépett és azt mondta a lóvezető fiúnak: „Ez nem a te lovad, menj vezesd a tiédet, ezt majd én vezetem“ — és megfogta a ló kantárját, olyan keményen, mintha többet soha sem akarná elengedni.

Azóta Feri minden este megmondja a szüleinek: „De itthon ne hagyjatok ám."

A kisgéppel való kapálás befejeződött, Feri nekilátott, hogy kiszámítsa, hány munkaegységet teljesített. Ez sehogy sem akart sikerülni, mert az első osztályban erre. még nem tanították. Így hát az édesapját zaklatta állandóan a kérdésekkel:

„ügye édesapám én többet dolgoztam, mint Sáfár Béla, mert az nem jött ki mindennap“. Az édesapja megnyugtatta:

„Igen fiam. aki rendszer |magatokatI“

résen jár a mezőre, az Mesteríalvi Gyula

többet is teljesít, annak több munkaegysége is van.“

Hétfőn nagy volt pz öröm az úttörők között. Akik a termelőszövetkezetben segítettek, alig váriák már. hogy másnál) reggel legyen. Este. lefekvés előtt Feri kétszer is az édesanyjának: „Nehogy elaludjunk, nirrt reggel négy órakor indulunk Sütőn- dóra

Hojnnlodik, négy óra alig muh el néhány perccel, amikor az örömtől ragyogó arcú gyermekekkel megra kott kocsi kiindult a far luból. Sikondára. mennek az úttörők, oda, ahova azelőtt csak a „kiváltságosok" gyermekei inehettek, most pedig a dolgozók gyermekei mennek. Az édesanyák még egy utolsó tanácsot kiáltanak utánuk: „Vigyázzatok, baj ne legyen, érezzétek jól