Dunántúli Napló, 1951. június (8. évfolyam, 125-150. szám)

1951-06-29 / 149. szám

N Ä P L o 1951 JUNIUS 23 PÁRT ÉS P ÁRTÉP 1TÉS « Fokozott gondot fordítsanak pártszervezeteink a propagandisták kiválasztására A godisai Petőfi íszcs-ben azonnal permetezni kell a gyapotot A felemelt ötéves tervünk, a szo­cializmus sikeres építésének egyik döntő feltétele a pártpropaganda meg­javítása. Az 1951—52-es oktatási év jó előkészítése nagy követelményeket állít pártszervezeteink elé. Az új ok­tatási évben beinduló politikai isko­lák eszmei" politikai színvonalának emelése egyik döntő alapja a propa­gandisták ió kiválasztása. „A pártoktatás színvonala alapve­tően a propagandista káderek összetételétől azok elméleti, po­litikai és módszertani felkészült­ségétől .Sügg’’ — állapítja meg a Politikai Bizottság határozata. Pártszervezeteink vezetői sokat ta­nultak az 1950—51 oktatási év taoasz- talataiból. A tapasztalatokat felhasz­nálva, okulva a hibákból hozzáláttak a propagandist tilt kiválasztásához. Azokat a politikai iskolák vezetőit, akik jól megálltak a helyüket, becsü­letesen foglalkoztak az iskolák, hall­gatóival, maguk is tanultak, magasabb iskolák vezetésére javasolják. A bőrgyári pártszervezet vezetősé­ge egyik középfokú politikai iskoú> vezetőjének Szalaí László elvtársat ■avasolta Szalai elvtárs, mint sztahá. no vista az 1950—51. oktatási évben így alaofokú politikai iskola vezetője ,/olt. Példái mutat a termelésben, ■észt vesz a propaganda iskolákon, ovább képezi magát. Jól vezette a ■eábizott politikai iskolát. Sokat tö- ■ödött az iskola hallgatóinak a fejlő­lésével. Minden előadására jól felkészült, világosan, érthetően tartotta meg az előadását. A kérdéseket alapo­san kidolgozta, ezenkívül alkér- déseket is lett fel a hallgatóknak, hogy érthetőbbé váljon az anyag, ■önnyebben tudjanak az elvtársak hozzászólni a kérdéshez. Az iskolát órák előtt, tíz perces jegyzetkészítési időt tartott és megtanította a hallga­tókat helyesen jegyezni. Különösen nagy gondot fordított azokra az elv­társakra, akiknek nagyon nehezen ment az anyag megtanulása. Ezek kö­zé tartozott Mecseki Ernő elvtárs is, akivel Vnég külön is foglalkozott Szá­lai elvtárs. Mecseki elvtárs elmondta, hogy na­gyon sokat tanult az iskolán. Ennek köszönheti, hogy a termelésben az előbbi 130'—140 százalék helyett 160— 200 százalék között áll, mert a tanultak alapján önindfitosahhá lett, jobban megszervezte a munkáját. Szalaí elvtárs foglalkozott az is­kolát mulasztókkal is. Megköve­telte a fegyelmet, erre tanította az iskola hallgatóit is. Egyik hallgatója Varga Józsefné egy alkalommal nem jelent meg az okta­táson. A következő hét oktatási nap­jáig nem szólt neki, néni kérdezte meg tőle: Miért nem jelent meg az iskolán? Ezt az egész iskola hallgatói előtt, a szeminárium után kérdezte meg Varga elvtársnőtöl, hogy mi volt az oka, hogy kimaradt a múlt óráról. Varga elvtársnö kissé meglepődve vá­laszolt: „Hát azért nem tudtam el- iönni, mert sok volt a dolgom." A vá­lasz után az iskola kollektívája bírá­latot .mondott Varga elvtársnő felé. A bírálat után többet nem mulasztott Varga elvtársnö- és a legjobb tanulók közé küzdötte fel magát, Szalai elviárs politikái iskolájára nemesük párttagok, tagjelöltek járnak, hanem három pártortkívüli dolgo­zó is. akike', tagjelölteknek nevel. Az egyik párlonkívüli hallgató Frank Károlvné. Frank elvtársnő ezen az iskolán sokat fejlődött. Világosan megértette, hogy mit jelené párttag mik lenni, látja, hogy mi a feladata egy párttagnak. Most az iskola elvég­zése után elhatározta, hogy kéri ma­gát a tagjelöltek soraiba, mert ezután sokkal többet akar lenni a béke vé­delméért. hazánk és dolgozó népünk boldogabb jövőjéért. A bei gyári pártszervezet vezetősé­ge jól választott, amikor Szalai elv­társat javasolta a következő oktatási évre középfokú politikai iskola veze­tőjének. Nem így történt ez á Pécsi Magasépítő Vállalat üzemi pártszervezeténél. Középfokú politi­kai iskola vezetőjének javasolták Kreutzer Jenőt. Kreutzer apjának egy hentesüzlete, egy vendéglője, három háza, anyjának pedig egy fitmszínhá- za volt. Ő maga nyugalos, most a Magasépítő Vállalatnál, mint anyag- telepi csoportvezető 700 forint havi fizetése mellett a vasasi „Május 1“ filmszínház üzemvezetője is, ahonnét külön 345 forint hasznot húz. Nyilvánvaló, hogy ilyen elemek­hez nem szívesen járnak el a hall­gatók tanulni. Ml .súlyos hibát kö­vetett el a Magasépítő Vállalat üzemi pártszervezete, amikor ilyent javasol középfokú politikai iskola vezetőjének. Pártszervezeteink vezetői. most, amikor a jövő évi oktaláshoz válo­gatják ki a politikai iskolák vezetőit, egy pillanatra sem feledkezzenek meg Sztálin elvtárs útmu'a'.ásáról ... „akik vakon és gépiesen hajtják végre a felülről jövő uinsitásokut. akkor ezt egész állami és párt- munkánknak feltétlenül meg kell sinylcnie“. Csak a jól kiválasztott propagandisták­kal tudjuk biztosítani az 1951—52. oktatási évad sikeres végrehajtását. Ambrus Dezső (Sásdi járási tudósítónktól.) ' A godisai Petőfi III-as típusú ter­melőszövetkezeti csoport dolgozói ve­tettek a tavasszal gyapotot. A gyapot nemsokára kikelt. Ekkor a szakértők megállapították, hogy nem jó és ezért kiszánttatták. A második vetést nem szívesen gondozta- senki a csoport dolgozói közül, sőt még a gyapotfele lös, Büki József sem törődött vele. Büki József ekkor még brigádvezieíő volt a tszcs-ben és a gyapottermesz­téssel kapcsolatos iskolát is elvégez­te. Mivel a brigádja munkájával nem törődött, leváltották erről a tisztség, ről. Gyapotfelelős azonban továbbra is ő maradt, mert a dolgozók úgy gondo'ták, hogy ha az állam taníttat- fa. akkor mutassa is meg, hogy nem hiába tanult. Erre azonban nem ke­rült sor, mert Búki József csak ak­kor ment ki megnézni, hogy mi van a gyapottal, ha erre a tszcs elnöke, Hammer János elvtárs utasította. Elhanyagolta a gyapot gondozá­sát, a gyapotos brigád is. Váradiné az egyik csoportvezető is csak nagy ritkán „látogatta“ meg a munkaterü­letét. Nem szívesen gondozták a gya. pofot Pilári Jánosné és Pfilf József­né sem, mert ők nem tartják érde­mesnek vele vesződni és azzal ér­velnek, hogv eddig sem termeltünk, úgy sem sikerül. Nem így gondolkozik azonban a termelőcsoport minden tagja. Borbás Jánosné. Homan,n Mátyásné, kemé­nyen harcolnak azért, hogy a gyapot­vetés meghozza a megfelelő termést. Élenjártak a kétszeri kapálásban, az egyelésben. de példájukat csak ke­vesen követik. Múlt szombaton agya- potbrigád nem volt hajlandó kimenn; egyelni. Hogy a gyapotegyelés ne maradjon el, a tszcs összes dolgozó­ját erre a munkára kellett küldeni. ■ Szekér Gyuláné, Schneider Anna, Csirke Irén, csapatvezetők Is szere­tik a gyapotot, szívesen is dolgoznak benne, de a csoport tagjai általában csak hossza^ rábeszélés után hajlan­dók odamenni dolgozni. Ebből ered ezután az is, hogy hétfőn vették ész­re, hogy a gyapot fiatal cserjéit meg. támadták a rovarok, ami eilen, h-a nem védekeznek azonnal, nyolc-tíz­ezer forintos kárt okozhatnak, vagy teljesen kipusztíthatják a gyapotv^ test. Oil rögtön meg is állapították, hogy mit kell tenni, csak az azonnali permetezés segit. Ez hétfőn volt. A csoport tagjai befejezték az ősziárpa aratását, azután nekifogtak a vissza* maradt fűkaszálásnak. Voltak köztük akik sóhajtottak, meg keilen^ mái permetezni a gyapotot, de nem tettek ezért semmit. Maga a csoport elnöke is azzal „nyugtatta“ meg saját ma­gát, hogy még nincs káliszóda, per­metezőgép is kellene, de az sincs, az egyéni gazdák talán nem is adják oda és ezzel „eüntézettnek“ tekintet­te az egészet. A járási tanács is felelős ezért a hibáért, mert az agronómus Szilvási Imre tudott róla, de nem igyekezett segíteni annak ellenére, hogy több­ször felszólították erre. Sásdon atöld- művesszövetkezetben van három nő- vény permetezőgép, vegyék ezt igénybe a godisai tszcs dolgozói, dn ha kell, akkor alkalmazzanak kény­szer-megoldást és permetezzenek sej* tűvel, de ne nézzék tétlenül, hogy a rovarok elpusztítják a gyapotot (Mesteri alvi) Lecsökkent a 100 százalék alatt teljesítők száma a Dohánygyárban A. telepi sauili szervez;© £ fogjon Ehoz%!t-a Si^ÄoliIalia páros verseny ssKérveaseséhez Az Istvan-aknai Forál József citi­n'05 fejtés bányászainak eredmériyé'i- -ől tudomást szereztek a Széchenyi- is András-aknai vájárok is. Elhalá- •ozták, hogy az ő aknájukon is be- ndftanak kéj fejtés: ciklusos mód- jzerrcl. A választás a Széchenyi-ak- )án lévő Jelenszki és az András-ak- lán dolgozó Kotoúcs fejtési csapalok nünkaheh’ére eseti. A két fejlés a hónap elején kezdle a szovjet módszerrel lejteni a szenet,- a termelés szépen emelkedett, .zoriban egyik csapat termelése sem íözélftette ínég; a ForáFcsapáf ered- ncnyct. 96-*-97 százalék között moz­iz'I a teljesítményük, mig a Forál- ejtós 130- százalékra teljesítette elő- •áuyzá'át. A hibák az éjjeles faadók és biz­tosító csapat munkájából adód­tak. Előfordult olyan eset Is, hogy nem készítenék elő a fej­tést a termelő harmadnak. Az üzemvezetőség az utóbbi napok- \an- átszervezte az éjjeles faadó és jiztosító csapatot. A fejtési csapat­van lévő nuiszakmulasz-'ökat elteli éh uásik munkahelyekre, hogy ne aka­dályozzák felelőtlenségükkel a ciklu- os munkát. A megtett intézkedések nyomán emelkedni kezdett a termelés és pár nap alatt 110 százalékra állt már a csapat termelésével. „z eléri szép eredmény ellenére van rég hiba a fejtési csapatnál. A Je- enszki-csapatnál kedden iirescsillc- jánv volt és a esapal nem tudta Iöl­ési: eni tervelőirányzatát. A bányászok új versenyformát kéz­iének. Ólyaft párosversenyt india­iak, amely versenybe állítja úgy a ■izikai, mint a műszaki vezetőket. A erraelőcsoportok a termelés emelő­ére tesznek vállalást, mig a felelős •nűszaki vezető a föltételek biztosi- •ását vállalja. Ezt a versenyformát vegindíth,itták volna már a Jelcn- zki-fojtésnél és minden bizonnyal megszűnne az iirés'csi'Uehiány. De megindulhatott volna már a többi fejtésekben is a kétoldalú pá- rosvorseny szervezése, ha a pécs- liányalclepi szakszervezet törő­dött volna ezzel. A verseny szervezésében semmit em tett eddig a szákszervezet, pedig 7. elmnlt öt napban erre bőséges lód nyílott volna. De a pécsbánya- lepi szakszervezet „mnukaverseny­szervezése“ bürokratikus. Müller elv­társ, András-akna párltílkára pár nappal ezelőtt felhívta Kálmán elv­társ CB-lithár figyelmei, hogy elha­nyagolják a verseny szervezésé! és javasolta, hogy lássanak munkához. Erre Kálmán elvtárs a versenytáblára mulat: „Nézd Müller elviárs. minden nap kiírjuk a táblára ' az eléri ered­ményeket.“ Ennél nagyobb bü­rokráciát keresni kell. De kiderült az is, hogy az eredmé> nyék kiírását sem a szalcszerveze' végzi, hanem az üzemvezetés egyik adminisztrátora. Mit csinál akkor a szakszervezet? Erre sem nehéz fele­letet adni. Elaprózzák idejüket min­den apró-cseprő üggyel, de a döntő kérdéssel, az újmódú verseny szervezésével nem foglalkoznak. Ennek ellenére „sok munkára“ hi­vatkoznak. A pártvezetőségi üléseken nem jelennek meg a szakszervezeti vezetők, amikor oda hivatalosak. Mi­kor megkérdezi őket Müller elvtársi „Miért nem jöttetek el?“ — akkor azt válaszolják: »„Nem érünk rá“. Amikor erre a helytelenségre figyel­mezteti őket ismét a pártszervezet ve- ze!őségé, akkor ahelyett, hogy meg­vizsgálnák. hol van lazaság a munká jakban, csípős megjegyzéseket lesz­nek a pártvezetésre: „Ila a Müller olyan jól érti a munkát, diát csinál­ja“. Ezí. mondta Kálmán elvtárs nem­rég, amikor jogos bírálat érte a szak­szervezet-munkáját az üzemi párt- szervezet titkárának részéről. Ebből tapasz'alható az is, bogy a pécsbá- nvatelepi szakszervezet nem fogadja el a pártszervezet1 irányítását, bírála­tát Az, bogy a szakszervezet munkája milyen a valóságban, megmutatja a verseny. Pécshányntelcpon ma Is ugyan­annyi a versenyzők száma, mint egy hónappal ezelőtt volt. Erre is felhívták már a szakszerve­zeti vezetők figyelmét. Mi volt a vá­lasz? „Elvégre a szakszervezol nem tartozik a pártszervezet irányítása alá“. Ezt a gyökerében helytelen véleményt nyilvánította Kálmán elv- társ. Igenis az üzemi szakszervezet az üzemi pártszervezet irányítása alá tartozik és minden ellenkező vé­lemény politikailag káros és meg­engedhetetlen. Ezt látni keli Kálmán -elvtársnak és azt is. hogy sürgősen javítani keit a hibákat, A bányászok versenyezni akarnak. Több szenet akarnak termelni az Al­kotmány és a Bányásznap tiszteletére. Ennek jelei máris mutatkoznak, mert a jelenlegi termelésükkel megelőzték párosversenytársukat István-aknát is. Ezt a munkát nem segíti a szakszer­vezet, amely a bányászok után kullog a munkaversenyszervezésben. De el­marad a műszaki veze'és mögött is, mert a műszaki vezetők megkezdték a kétoldalú versenyek szervezéséi. Fogjon hozzá ehhez a munkához a pécsbányaielepi szakszervezet is. , Csór dós Géza A dohánygyári dolgozók is készül­nek alkotmányunk ünnepére. Pécsi Józsefné egy asztalnál dolgozik a do­hányt szedi szét és egy ládába rakja. Pécsi Józsefné okleveles sztahano­vista, a Dohánygyárban 25. éve dol­gozik A brigádjában nyolcán dol­goznak. Az alkotmány tiszteletére ver­senyre hívták a Brosó-brigádot. Pécsi Józseíné brigádja első a takarékos­ságban, a. minőségi munkában. Má­jus hónapban felajánlást tett Pécsi Józsefné, hogy egy hónappal előbb befejezi tervét. 124 százalékot ér el átlagosan. Tamás Jenő készíti az anyagot a női dolgozóknak. Elmondja, hogy ők nincsenek teljesítménybe, mert any. nyit dolgoznak, amennyit a nők el tudnak használni, ök is felajánlották, hogy a női munkásokat Igyekeznek még jobban ellátni anyaggal, hogy még nagyobb eredményt tudjanak el­érni. Márics B eláné a dohány bontónál és nedvesítésnél dolgozik. Igyekszik jó munkát végezni. Most 125 száza­lékon áll teljesítménye, kiveszi ré­szét. a Vorosin-mozgalomból.' Hor­váth Lajos párttitkár helyettes el­mondja, hogy a Dohánygyárban a do'gozók nagy többsége már megtette felajánlását alkotmányunk ünnepére. Eddig a Dohánygyárban 24 fő volt °lyan, aki 100 százalékon alul telje­sítette normáját. Most örömmel mondhatják el, hogy 24-ről hat főre csökkent a 100 százalékon aluli tel­jesítők száma, az alkotmány ünnepé­nek tiszteletére indított munkaver­seny során. Új istállók épülitek állatni gazdaságainkban Állatállományunk fejlesztése új istállók építését kívánja meg. Az öt­éves terv folyamán számos állami gazdaság, termelőcsoport kap istállót, korszerű, modern felszereléssel. A het- vehelyi és szentégáti állami gazdasá­gokban máris megkezdték egy-egy csikóistálló építését? melyek egyen­ként 250—250 csikó befogadására al. kalmasak Mindkét istálló még az őszre elkészül. , LÉBER FERENC NÉPNEVELŐ LETT Sűrűn megtörölgeti verejtékes homlokát Bíró Boldizsár, főbb• mint hatvan éves, himesházai egyénileg dolgozó paraszt, amint kopálja a répát. — Phiij, de meleg van. Lébcr Ferenc a Győzelem csoport tagja éppen arra jár. Köszönti az öreget és hál megáll egy pár szóra. — Szép az árpátok Feri — mondja Boldizsár bácsi ~' No izzadhattok, mig elkészül. — Mi ugyan izzadunk, 1de nem izzad a traktoros, aki~ a kombájnt vezeti — magyarázza Lébcr. — mert ernyő alatt dolgozik. Hát 1tudja Boldizsár bátyám, sokat hal­lottam már arról, hogy a Szovjetunióban arató-cséplőgép dolgozik a kolhozban. Jót nevettem mindig rajta. Ki hiszi azt el, — gondoltam, — hogy olyan országban arató- cséplőgépet, gyártanak m,int Oroszország. Hiszen mindig azt hallottam, hogy a világon a legmüvéletlenebb, legelma­radottabb emberek laknak ott. Most aztán saját szemem­mel láttam Bolyban, ahol aratott és csépelt egyszerre a masina. Hát aztán hogy néz ki? — kérdi Boldizsár bácsi Egyetlen ember kezeli, és arat is, csépel is, még­hozzá nem akárhogyan. Az árpa szélén kézzel vágtak utat a gép előtt és több kalász letörött, elhullóit, A gép nyomán azonban egyetlen kalász sincs, pedig még a szal­mát is szélkaparlam a földön. Megnéztem én minden porcikájál, a szalma hátul szépen kihullik, megy utána a kocsi és már hordja is a szalmát.. Van egy nagy tar­tály, ebbe 14 mázsa szem fér egyszerre, ott a vontató és beviszi a raktárba a:szemet. Ez aztán a munka Boldizsár bátyám. Nem kell se kaszás, se marokszedő, se kötöző. Aztán mennyi kár van a hordásnál. A mezőn, az úton. a szerűn rakodás közben, mindig pereg a mag. ez iti mind megszűnt. • — Hát valóban nagyszerű gép lehet, — mondja Boldizsár bácsi. És méghozzá Budapesten gyártották, mit szól eh­hez? — kérdi Léber. A Szovjetunióból kaptunk kombájnt és annak mintájára készül — feláll, elmenni készül. — Na nekem aztán beszélhetnek ezután, — legyint a keze­vei egyet, hogy ilyen, meg oly-an elmaradott az orosz nép: Hát ilyen gépel kiállítani, ahhoz aztán nagy tudo­mány kell. De milyen jó, hogy megalakítottuk a csopor­tot, meri ilyen gépekkel, csak nagy táblán lehet dolgozni. Molnár Vendellel a kocsmában ta’álkozik Léber. Neki is elmondja részletesen, hogy néz ki a kombájn. Hát voil már valaha az életben ilyen, hogy nálunk gyárt­sanak valamilyen külön!egrS gépeket? Amerika, vagy bármely más országban találtak fel új gépeket, azt mindig titokban gyártották és jó borsos áron adták el nekünk. A Szovjetunió átadta nekünk a kombájnt, hogy gyártsunk mi is. Ez aztán nagy segítség. Hatvan hetven ember munkáját végzi el. Sokat hallottam a télen arról, hogy bányákban, gyárakban sok új munkás kell. Mos aztán, ahol kombájn arat, van sok munkás, aki elmehet a bányába mert nem kell aratni. Én aztán többet nem engedem félrevezetni magam. A csoport aratja az árpát, mindenki itt van, pe­dig még kapálnivalá is akad. — Hej bárcsak itt arathatna a kombájn — mondja Lébcr Ferenc. Mi legalább mehetnénk kapálni. Így győzi meg Lébcr napróknapra az embereket, a kombájn jó munkájáról. Állandóan arról beszél, hogy mindent el kell kövclniök. hogy szemveszteség nélkül arathassák le a terményt. Meg kell kapáim a kukoricát is többszöi, hogy minél több teremjen. Hogy minél többet adhassanak az államnak. Ette későn jár haza, bárhol találkozik emberekkel, megáll, elbeszélget velük, minden érdekli őt egy idő óta. Az emberek nem ismerek rá Lcberrc. A tanács­elnök az!, mondja róla. hogy Léber azelőtt egészen tar­tózkodó ember volt, akit még csak egy falugyűlés sí m érdekelt. Mindentől elzárkózott. Csak úgy élt máról- holnapra. Népneveiéi vagy ilyesm\ arra csuk mindig le­gyintett egyet. Most azonban ö lett népnevelő és ö ma­gyaráz mindenkinek, és minden érdekli, ami a csoport­ban, nagy a faluban történik. ARY RÓZA

Next

/
Oldalképek
Tartalom