Dunántúli Napló, 1951. június (8. évfolyam, 125-150. szám)

1951-06-24 / 145. szám

195Í JUNTOS 2¥ N fl P l Ä 5 PARI ES PÁRTÉPilÉS * Felsföszeiatmárfonbaii megtartf&ttóli a politlfeal-iskola évzáró ünnepélyét Felsőszentmárton községben az 1950/51. oktatási évben megszervez' tünk egy alapfokú politikai iskolát A hallgatók közé bevontuk a tiszta- múltú, munkájukat kiválóan teljesítő becsületes pártonkivüli dolgozó pa­rasztokat is, azokat, akikből számítót, tunk tagjelöltet nevelni. Eleinte bi­zony áz elvtársak sehogysem akarták megérteni a pártoktatás hatalmas je­lentőségét. Ez természetesen nem vo­natkozik az összes hallgatóra, de volt vagy nyolc ilyen elvtárs, aki inkább bármely pártmunkát szívesen elvégez­te, minthogy elmenjen politikai isko Iára, Így volt ifj. üreges József elv­társ is, aki mint tagjelölt úgy gon. dolta, hogy úgy is lehet valaki ren­des tagja Pártunknak, ha nem képezi magát. üreges elvtárs csalódott, mert amikor kérte januárban a rendes taggá való előléptetését, a tag­gyűlés visszautasította azzal, hogy előbb képezze magát poli­tikailag, rendszeresen járjon el a szemináriu­mokra. Azonban büszkén elmondhatom, hogy a Pártkongresszus után egyszerre megjavult Felsöszentmártonban az oktatási mun­ka. A 14—15 hallgatóról 23—24-re emelkedett a hallgatók száma. Ez azt bizonyítja, hogy az elvtársak magú kévá tették szeretett vezérünk, Rá­kosi elvtárs — a Pártkongresszuson — a pártoktatással kapcsolatban el­mondott szavait, amikor a tanulás je­lentőségére hívta fel figyelmünket. Megnőtt a hozzászólók száma is, bát­rabban tették fel a kérdéseket, egy­szóval nagyot emelkedett a szeminá­riumok színvonala. De nem is erről, hanem az összefoglaló évzáróról sze. retnék beszámolni. Június 18-án teljes létszámmal 21 dolgozó paraszt elvtárs jelent meg ezen az ünnepélyes találkozón. Mikor én elmondtam véleményemet az okta­tási évben szerzett tapasztalataimról a hallgatóknak, még be sem fejeztem, de már le lehetett olvasni Kusztra József elv-társ arcáról, hogy ő lesz az első hozzászóló. Kusztra elvtárs azok közé a hallgatók közé tartozik, aki rendszeres látogatója volt az esti is­kolának, aki mindig aktívan hozzá­szólt a kérdésekhez. Nem is csalód­tam. Valóban elsőnek jelentkezett, hogy elmondja véleményét: „Nagyon sokat tanultam ezen a politikai iskolán. Csak az volt a baj, hogy nem mindnyájan jelentünk meg rendszeresen, többször el is késtünk. Most tudom csak, hogy milyen hatal­mas feladatok várnak ránk, kommu­nistákra itt közvetlen a fasiszta Tito szomszédságában. Most látom csak igazán Pártunk célkitűzéseit. A mu't évi terménybeszolgáltatási kötelezett­ségemnek 1.700 százalékra tettem ele­get. De, — amint az idei termés mu­tatja — az idén még ennél is többet adok be, mert megtanultam, hogy min­den szem gabonával hazánkat, a bé ketábort erősítem,“ Papp János elvtárs alig várta, hogy Kusztra elvtárs befejezze hozzászólá­sát. „Míg nem jártam en-e az isko. iára, őszintén megmondom, nem tudtam elképzelni, hogy tulajdon­képpen, milyen is az a nagyüzemi társasgazdálkodás. Ez az iskola segített ahhoz, hogy ma már én is tagja vagyok a községünkben mű­ködő Dráva Őre tszcs-nek.“ Ezen az évzáró ünnepélyen nem volt olyan elvtárs, aki ne szó­lalt volna fel kétszerháromszor, A felszólalásokból szinte kiérződött. hogy az elvtársak egészen más embe­rekké fejlődtek. Most már nemcsak a jogokat nézik, hanem tisztán átják azt is, hogy mik egy kommunistának a kötelességei. Ezt támasztja alá az a lelkes munkafelajánlás is, melyet hallgatóim ezen az évzárón tettek- ,.Az élet minden területén, úgy az aratás, behordás, cséplés, begyűjtés és minden egyéb munka elvégzésiben példamutatóan élenjárunk, hogy sa­ját példánkkal vigyük harcba az egész község dolgozóit." Megígérték és egyben kérték a hallgatók a párt- szervezet vezetőségét, hogy a nyár folyamán is biztosítsanak számukra ideológiai brossurákat, könyveket, hogy a következő oktatási évadot ugyanilyen lendülettel — mint aho­gyan ez az oktatási év zárult — tudják folytatni. Sok hasznos tapasztalatot szűrtünk le az 1950/51. oktatási év munkájáról, amit a következő évad­ban tovább kívánunk fejleszteni. Örömmel beszámolhatok arról, hogy azok a tlsztamultú, becsületes, ha­zájukat és népüket szerető párton- kívüli dolgozó parasztok, akiket bevontunk az oktatásba, kivétel nélkül mindnyájan, már az oktatási év iolyaman Pártunk tagjelöltjei, a tagjelöltekből pedig — Greges elvtárs kivételével — rendes tag­jai lettek nagy Pártunknak. Szorgalmas tanulása folytán érdemel, te ki tagjelöltfelvételét özv. Palasics Józsefné, Kecskés József, a helyi DISZ-fiatalok titkára, Kárpáti Pák így érdemelték ki rendes tagságukat Szol­noki Márián, Gulyás Pál és Barics József elvtárs, dolgozó parasztok. Ezek a tények fényes bizonyítékai annak, hogy pártszervezetünk az az 1950/51-es pártoktatási évadban lényegesen megerősödött, Egyrészt azzal, hogy a hallgatók látásköre megbővült, másrészt pedig úgy, hogy új harcosokkal erősödött pártszerveze­tünk. Balog Antal politikai iskolavezető. A szénabegyüjtésben élenjár a pécsi járás, a baromfibeadásban első Pécs városa fi8 K, Kovács Ferenc kötkedl húszhol­das egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt az árpa aratását már befejez, te és 20-án egy holdon már másod­növényt is vetett. Jó munkájával a békét védi, hazánkat erősíti. Dolgozó parasztok! Kövessétek a jó példát, az élenjáró békeharcosokat, végezzétek el időben az aratást és vessetek mi­nél több másodnövényt! Sásdon is, akik nem látják még, hogy az aratás időben történő, szemveszte- ség nélküli elvégzése a hazát, s Így az egész béketábort erősíti. Illés An­dor, Meggyesi Gábor, Váradi Mihály, illés István és Nagy Ádám sem látják még ezt. Fogjanak munkához, s kö. vessék haladéktalanul a béke élenjáró harcosait ők is! Sásdon Korbacz Mihály, Deli Imre, Nagy József, Buzsal József közép­parasztok már learatták árpájukat. Munkájukkal bizonyították be, hogy valóban kezükbe vették a béke meg őrzésének ügyét. Vannak azonban A magyarmecskci Kossuth tszcs dolgozói befejezték az árpa aratását. Példát mutattak egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztjaink előtt, s jó mun­kájukkal bebizonyították, hogy mél­tóak a megtisztelő békeharcos elneve- zésre! Szederkény község dolgozó parasztjai közül sokan elvetették mór a mósodnövényt Megyénk dolgozó parasztsága az aratás és növényápolás munkája mel­lett iolytatja békeharcát a begyűjtés­ben. Egyre több községben kerül a szé­na egyenesen a rétről, vagy a kaszá­lóról a földművesszövetkezetbe. Szé. nabegyüjtésben a pécsi járás jár az élen, közvetlenül nyomon követi a pécsváradi járás. Egyes községek máris szép ered­ményt értek cl. Szalánta öntudatos délszláv pa­rasztsága az évi beadási kötele­zettségének 70 százalékát már a gyűjtőhöz vitte. Orsovics János középparaszt élenjárt azok között, akik a rétről vitték be a szénát. Peterácz János kilenc hol das németi középparaszt már C vételi jegyre is adott be néhány mázsát, Kátoly község dolgozó parasztsága js a hét elején szállítja be a szénái Pécsváradra. R szigetvári és sásdi járás lemaradt és szívósan kell dolgozniok, hogy ezt behozzák. Ehhez az is szükséges, hogy a sásdi begyűjtő végre már megkezdje a működését. A komlói já rás is a lemaradók között van. Nehezíti helyzetét, hogy egyes felvásárlók, mint például a ma­gyarszéki, nem olvassák el a tér idényiorgalmi körlevelét és így nem tudják, hogy a szénára nincs külön vételi jegy, hanem a régi gabona vételi jegyeken történik az átvétel. Igv a gazdák nem tudnak beadni, és a széna még mindig a réteken van. A baromfibeadásban, melynek 10 százalékát kell július 1-ig teljesíteni, élen jár Pécs város 6.5 százalékos tel iesitéssel. Nyomban utána következik a -mohácsi járás. A siklósi járás le­maradt, a pécsi járás a negyedik, kom­lói járás az ötödik, szigetvári járás a hatodik, a sellyei járás a hetedik, a villányi járás a nyolcadik, a sásdi járás a kilencedik, a pécsváradi járás a tizedik helyen van. Ez azt mutatja, hogy egyes járá­saink a tojásbegyüjtés mellett elhanyagolták a baromfíbegyüjtést. így például Sellye és Pécsvárad az elsők között vannak a tojás­beadásban, de az utolsók között állnak a baromfiban. Vannak községeink, mint például Babarc, ahol a jelentések szerint- még semmi baromfit nem adtak be. A Bar- nevál megjavult működése mellett is hiányosság, hogy egyes helyeken még mindig csak egyszer fordul hetenként és így az átvétel folyamatossága nincs biztosítva. Tanácsaink elsőrendű be­gyűjtési feladata, hogy a tojás ütem­tervet — beleértve a tszcs kötelezett ségét is — teljesítsék. A tszcs-k pe­dig használják ki a kormányzatunk által nyújtott kedvezményt, hogy tojásbeadásukat hízott sertésben is teljesíthetik. A pécsváradi járás dolgozó paraszt­sága aratás után azonnal végzi a tar­lóhántást és a másodnövény vetését. Felszámolták azt a maradi nézetet, ősidőktől örökölt szokást, hogy a tar. lót csak az aratás-cséplés után, az úgynevezett „holtszezonban" szán­tották feL Az állami gazdaságok, tszcs-k ta­valyi példája azt bizonyítja, igen fon tos az időben, az aratás után azonnal végzett tartlóhántás, különösen a má- 3odnö vény éknél. Ezen a téren hasznos újítása van a pécsváradi gépállomásnak: traktor- vor.tatású vetőgépe a tarlóhántást a rászerelt kis kormánylemezekkel vég. zi. így a vetőgép azonnal a friss szán­tásba elveti a másodvetésű terményt. Kapcsolva a hengerezés és fogasolás is megoldható, A pécsváradi járásban Véménd, Máriakéménd, Szilágy, Hi­das, Szederkény községek dolgozo parasztsága megértette a másodnö vények időben való elvetésének je­lentőségét. Szederkény községben ma befejezték az árpa aratását, a Dózsa tszcs-ben pedig már végzik a másodnövények vetését. Vetőmagot a mustár, muhar, pohánka kivételével, sajátjukból állítják elő. Hiszen nem sok vetőmag kell hozzá, úgy, hogy a padlás, góré összesöprésével is lehet biztosí­tani annyit, amennyire szükség Úgy tervezik a tszcs-ben, hogy a 400 hold földből 190 holdon másod­növényt vetnek. — Nem kis, haszna származik eb­ből a csoportnak — mondja a tszcs elnöke, Rácz Gyula. — Hisz az idén korán aratunk és a korán elvetett másodnövénynél különösen magas termésátlagot fogunk elérni. A földet kétszer ki tudjuk hasz­nálni, a másodnövény magját ér­tékesíthetjük, míg a szalmája ki­tűnő takarmány lesz silózva. Ha legkevesebbet számítunk, akkor Í3 2.500—3000 forint haszna lesz eb­ből a csoportnak. Azonkívül biz­tosítjuk jószágállományunk takar­mányát is. Ezért igyekszünk az aratást is idő­ben, gyorsan elvégezni, hogy július 5—6-ra befejezhessük a másodnövény vetését. A Dózsa termelőszövetkezet példá­ját követik az egyénileg dolgozók is, akik az árpa aratása után ugyancsak megkezdték a másodnövények veté­sét. Bősz Lajos 10 kataszteri holdas dolgozó paraszt is elvégezte már a másodnövény vetését. összeseperte padlásán a kukoricát és másodnövény­ként elvetette. — Jó, hogy a tanács hangosbtradón felhívta a figyelmünket a másodnö- vény vetésére. Földem közel van a faluhoz — mondja Somos György nyolc kataszteri holdas dolgozó — és az aratás közben hallottam: „Ves­sünk idejében másodnövényt!" A föld jobb kihasználását, több jövedel­met, növekvő állatállományunk takar, mányszükségletének biztosítását je­lenti. Amikor aztán Somogyi György azt is látta, hogy Bősz Lajos, Palotai Ödön i azonnal az árpa aratása után elvetették a’ másodnövényt, ő sem várt tovább, hanem példájukat követ­ve, elvégezte a munkát. Kárlevésével 11 mázsás szemvcszleségef okozott a kulái — négy ávi bőriöiibönletésre Ítélték Ifj. Fazekas (Berger) József ara nyosgadényi 46 holdas kulák a köz ség határában lévő 12C0 négyszögöie.- árpavetését hatvan százalékos zöld állapotban levágta, s ugyanakkor Pel- lérd határában lévő két hold árpájá­nak Iearatását — mely már túl volt a sárgaérésen — elszabotálta, nem végezte el. Kártevésével 11 mázsa szemveszteséget okozott népgazdasá­gunknak. A járásbíróság bűnesetek, méryéért négy évi börtönre, 6.000 fo. rint pénzbüntetésre, a közügyektől való tízévi eltiltásra és Aranyos- gadány községből való egy évi kiuta­sításra ítélte. (Pécsi járási tadósUánhiél). A hásságyi magyar és német ajkú DISZ-fiatalok már az aralás megkezdése előtt tanácskoztak, hogy mit tehetnek azért, hogy a Párt ifjú­sági- «élvezetéhez, DISZ-tagoklioz méltóan kivegyék a részüket a béke­aratási munkákból. A DISZ-fiatalok elhatározták, hogy aratóbrigádot ala­kítanak. Ezt szerdán meg is valósító!, ták. „Most elvtársak kellene nekünk földterület, ahol a mi brigádunk dol­gozhat“ — mondja Bor Mária elv- társnő, & DISZ titkára, a hásságyi Kossuth tszcs-ben dolgozó DISZ fia­taloknak. Gondolataikat lettek kö­vették. Szerdán kissé bizonytalanul áll­tak a tszcs irodája előtt , mert az a gondolat járt az eszükben, • hogy mi lesz, ha ezt a kérésüket nem tá­mogatják. Hiszen ók nagyon komoly munkára vállalkoztak. A dolgozó nép egészévi kenyerének a biztosítását Jelenti az aratási munka, ök pedig még fiatalok, 15—20 év között van­nak, rájuk blzzák-e majd egy egész fóbia leaTatását? Bementek a tszos Irodájába. A tszcs eflnöke, Vigh Mihály elvtárs fogadta őket. — Na, mi újság, DISZ-ifjak, miben töritek a fejeteket? Bor elvtárgnó állt az élre. — Mi alakítottunk egy DISZ ara­tóbrigádot, most szeretnénk kérni egy tábla ősziárpát, amiben a DISZ- brigádunk aratna. __u_„, Íg y szereztek maguknak becsületet a hásságyi fiatalók — Hány tagból áll ez a brigád, mennyi kaszáltok van? “ kérdezi az elnök elvtárs. — Eddig van, három, de még majd lesz. Az 'attól 'függ, hogyan álljuk meg a helyünket az aratásban, hogv példánkat követhessék a többiek is. — Hej, ti még nagyon fiatalok vagytok, hogy tudtok ti önállóan aratni?! Tóth Ferenc eiviár*, a párt- szervezet titkára, komolyan vette a kezdeményezésüket és felkérte a tszcs vezetőségét, biztosítsa számukra a te­rületet. Na,'jól van, ifjúság — mondja Vigh ajvtárs, —1 hát kimehettek a hosszúföld-dűlőbe és megkapjátok a pacsirtahát-dűlőben lévő ősziárpát is. " Hány holdat tesz eí ki a kettő? — kérdezik a fiatalok. — Ez majdnem négy hold — kap­ják a választ. — Két nap múlva, ha elvégeztétek, akkor megint kaptok másik területet. Volt nagy lelkesedés a fiatalok között. • Hallottátok? Két nap) munkát jelentene ennek a fö’.dterüleinek a lo aratása — mondják az irodából kijö­vet a fiatalok. — Hát mi most meg. mutatjuk, hogy DISZ-tagok vagyunk. Úgy fogunk neki az aratásnak! hogy büszkén mondhassuk mi a hős lenini, Komszomol példáját, követjük. Szerdán éjszaka még aludni sem tudtak örömükben. Alig várták a reggelt Reggel jó élesre kalapálták a kaszájukat. Mivel szerdán nagy eső volt, az árpa megázott, nem tudtak korán nekiállni az aratásnak. Így csak nyolc óra felé tudtak kimenni nótaszóval a mezőre. A föld nagyon messze van a falutól. Mire kiértek, már fél tíz volt. A DISZ-fiatalokat a pártszerve­zet minden munkájukban -egiti. Ez most sem maradt, el. Tóth elvtárs. a pártszervezet, titkára, kiment velük aratni. Ez a fiatalokban még nagyobb lelkesedést váltott, ki. Erezték, hogy a Párt itt is veiük van, most mái biztos a győzelmük. Vidáman állták a munkához. A fiatal kaszások kezé_ ben suhogva vágtak az élesre kala pált kaszák az ősziárpa aranysárga szárai közé. Voltak köztük, akiknek még nehézkesen ment a kaszálás. A párttitkSr elvtárs gondosan megma­gyarázta nekik, hogy hogyan' dol­gozzanak Türelemmel tanilqatta őket Később már nagy lendületbe jöttek. Volt olyan, aki még egy méter húsz, egy méter harmincas rendet is vá­gott. Csak úgy dűltek az árpaszárak. A DISZ-leányo'k, élükön Bor, DISZ- titkár elvtársnővel, a marokszedéshez láttak. A munkát úgv osztották fel, hogy két kaszára jutott t*gy kötélte­regető. Munka , közben vették észre hogy valamit elfelejtettek megszervezni. Nincs kötözőjük, ez azonban nem hátráltatja őkét. — Majd mi felkötözzük, meg ösz- sze is rakjuk keresztbe a kévéket — mondták egymásnak. Dé él ran. Sietnek a7 ebéddel, hogy minél előbb munkába álljanak. Dél­után ismét szorga'masan aratták az — Csak siessetek, talán még ma levágjuk az egészet! — lehetett halla­ni itt. is, ott is. Tóth elvtárs pedig örömmel hallgatta a'' fiaía:okai, mi­közben velük együtt vágta az árpát. ö* óra felé uzsonnaidőt tartottak a nűs bokrok tövében. Elővették a jó finom szalonnát, fehér kenyeret, meg még bor is került a fűvel borított asz­talukra. — Hát te miért nem jössz uzsonáz- ni? — szóltuk oda a DISZ-titkár elv- társnőnek, aki még mindig kötözte a kévéket. — Jól van na, csak siessetek, mert nem végzünk mára - felelt? Bor elv­társnő, Az uzsonna hét percig tar­tott, Bursli József hetykén odaveti a lányoknak: — Most a lányok fognak kaszálni, mi pedig markot szedünk! — Na, de elbíztad magadat, hátha különben tudunk kaszálni, mint ti! — felelik a lányok. A legények itt visz- szaálltak: — Nem adjuk oda a kaszákat mert eltörik a lányok — ezzel hátráltak meg, nehogy legyőzzék őket. A párt. titkár elvtárs azonban odaadta a DISZ-titkárnak a kaszát. Bor elvtárs­nő boldogan vágta a rendet. Igaz, hogy kezdetben nem ment a leg­jobban, de azt mondta-. „Addig gya­korolom, míg bele nem jövök. Akkor aztán megmutatom, hogy a lányok sem maradnak le a legények mö. gött!" E„ ste fél kilenc felé már el is vé­gezték a vágást, nekifogtak a kötö­zésnek és uiáha megkezdték az ös­szehordást. Mái sötétedett, az éhes szúnyogok megrohanták az Izzadt fia­talokat, ez őket. nem zavarta, vidá­mon, nótázva rakták a kereszteket. A munkát befejezték, hazafelé In­dullak Bent a tszcs irodában idő­sebb dolgozók megkérdezték: , — Na, mennyi maradt vissza? — Semmi, mind elvégeztük — vá­laszolták lelkesen. Kissé iiiie.ilénül nézlek a fiata­lokra. A fiatalok .szavait azonban megerősítette Tóth elviárs Is, így el­oszlott a kétely Most készülnek újabb versenyre, hogy összemérjék erejüket az Idősebb aratókkal. Példájukat már többen Is követ­ték Péntek reggel a tszc3 elnök fia, ifj. Víqh István és Piktor János, aki a falu mozikezelője, kimertek dol­gozni, hogy munkájukkal segítsék gvőzelomra vinni a békearatási mun­kákat. Ambrus Dezső

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom