Dunántúli Napló, 1951. június (8. évfolyam, 125-150. szám)

1951-06-03 / 127. szám

" 1951 JUNIUS 3 H A P h O B Feketevág© bűnszövetkezet Dunaszekcsőn Dunafiaekcső vagy kiét. kilométer hosszúságban húzódik a Duna mel­lett. Nagy kitérjed'ése van a község határának — hozzátartozik a duraa- aoekcsői sziget is. Az év elején, úgy március1 végéiig nem volt ritka itt! sem a feketevágás! Korsós József, akinek eredeti foglalkozása hentes és mészáros volt, húsvót előtt feketén két borjút vágott. Most méltó bünte­téséit tö-íti. Bubreg Szabó János hat disznót vágott feketén. Bubreg is bőr, főnben gondolkodhat tette. felett Le. hetne még tovább sorolni a fekelevá ■gók névsorát — Most elvtársak, nincs feketevá­gás. Nem. mondom, húsvét előtt még előfordult, de mióta ilyen szigorúság van, nem merik meglenni. Nincs tudó. másunk árról, hogy az utóbbi időben feketevágás előfordult volna, meri másként keményen belenyúltunk . volna. Ezeket mondja Kaíikin Ferenc ta­nácselnök. De olyan ártatlan arccal mondja, hogy szinte azonnal meg­győződik az ember: „Hát biztos, meg­javultak Dunaszekcsőn a kulákolk is Közéi százan vannak, de biztos, hogy jó emberek léitek. — Kényszervágások? — Ismétli a kérdést Kal/ikin tanácselnök, — azt pontosan meg tudjuk mondani. Kiderül, hogy ebben az évben kényszervágással 12 - darab marhát, négy darab borjút, három darab ser­tést, vágtak. Egy-két kivétellel vala mennyinek a levágási ideje valami­lyen ünnepnapot előz meg. Éppen ün­nep előtt törött el a borjú vagy a tehén lába.., Bence Jenő haivanholdas állatorvos Június. elsején, péntek délután' 'olyan álmosnak látszik az egész köz eég, hogy az idegen szinte belefárad. A terpeszkedő csendet á közeli gépállo­más traktorának hangja töri meg, ami­kor nagy dübörgéssel végdgviharzik sz utcán. Más nem »történik. Azaz m égis... sín azt' is feketén. .Nem véletlen ez a gyors intézkedés, mert Kecskés egy­felől; K'.ics, másfelől pedig a Mákok barátja. Nemrég Kecskés Miidós és Klics Dezső, Vida Sándor kuláknái voltak vacsorára. A dunaszekcsői szi­geten lakó Szigeti Kocsis András ku- lákot. is édes-kettesben látogatták egy kis tivornyára. Molnár István tanács funkcionárius „belenyugszik“ Ehhez a társasághoz tartozik Molnár István, a községi tanács közellátási vezetője. Molnár adja az állatorvos­sal együtt a kénryszervágási engedé­lyeidet. Molnár az, aki belenyugszik: „Hát kényszervágás, kényszervágás, — mit csináljunk“. Molnár István ap­ja vágta le feketén Bubreg Szabó Jánosnak a hat sertést A fanács- funkcionárius apja volt a segédkező a Máknak a feketevágásban. Kulák. barát ©z a Molnár ' István apjával együtt.. Molnár jelenleg kulákasszony- nyal: Gyuricámé, Mártinek Máriával cimborái, neki „udvarol“ a tanácshá­zán zárt ajtók mögött. Hát csoda, ha belenyugszik a kényszervágásokba, csoda, hogy a füle botját sem moz­gatja, hogy mi lehet a feketevágások mögött? Egyenes itt a vonal, kezdve a,z állatorvos Bence Jenőtől, Klics Rezsőn át egészen a kulákokig, bele. értve a községi papot és a többi fe­ketevágásból, kényszervágásból doT. bézolót. — Lehet húst kapni? — ezt a kér­dési szegezzük egyik dunaszekcsői la­kosnak. A következők' derülnek ki: Van Dunaszekcsőn egy hentes, Bo kor (Heim)- Béla. Ez pünkösdre enge­déllyel vágott a tszcs-nek sertést — Május 24-én is vágott engedéllyel sertést, A becsületes dolgozó parasz­tok az'üzlet előtt váriák,' hogy sorra- kerüljenek. Bokor Béla a hátsó ajtón adta ki a kedvenceknek a kívánt húst. Ezt is elnézi Molnár István, de miért' is ne nézné el hisz azokat, ré­szesíti előnyben, akik neki is meg­hitt barátai. Érdemes lenne megnézni közelbbröl ezt a Bokor (Heim) Bélát. Nyíltan beszélik róla. hogy a Szov­jetunióból — ahol mint katona járt kirnt —, sok értéket rabolt és küldött haiza lakására, nagy ládákba rakva. A lerakodásokat többen látták a köz­ségben. „Ha nem fuj a szél, nem zö­rög a falevélj‘ — mondja a közmon­dás és ez minden bizonnyal ráillik Bokor Bélára is. így fonódik össze Dunaszekcsőn a kulák, állatorvos^ pap, hentes, ta~ náosfunkcionárius a feketevágásban, a „kényszervágásban“, fonódik össze az ellenség keze állatállományunk terv szerű irtásában, állattenyésztési ter­vünk szabotálásában. Ha húsvétéiről érdeklődik valaki Dunaszekcsőn, .rövid néhány mondat után a szigetre terelődik a szó. És ez nem véletlen. A sziget nagykiiterjedé- sű terület, zeg-zúgos, tele Mákkal és egyéb kétes elemekké]. Rövidesen ki. derül a szavak nyomán, hogy a szék­eséi sziget a rendszeres feketevágá­sok színhelye. Múlt vasárnap is volt feketevágás, de volt minden heten. Általában szombaton szoktak itt rejt­ve levágni egy-két disznót, borjút, tehenet, a községbe úgy kerül, hogy áthozzák a Dunán, minden valószínű ség szerint magáncsónakban, úgy dél. után öt óra tájban. beszélnek? Nem tudni. Miit beszélhet­nek? — Nehéz elindulni, neh-éz szálát talál ni, amely bevezet a rejtelmekbe. Hosszú keresés u-tán - akad egy vé­kony szál, amely a,szavak nyomán göngyölödik, vastagszik s a -végén ki bontakozik, hogy Dunaszekcsőn minden ellenkező „tudomás“ ellené, re van feketevágás, méghozzá nem is ritkán, hanem minden héten, vagy pénteken, vagy szombaton. De kezdjük csak szép sorjában, úgy,, ahogy az események történték. Bence Jenő a község állatorvosa, ö adja. ká a kényszervágási engedélye­ket, Ez a Bence állató rvoskodása mellett 60. hold föld tulajdonoőa volt az úgynevezett Jegyző-pusztán. A felszabadulás . után , személyesen Nagy Ferenc is meglátogatta. Bence a kulá­kok egyik legjobb barátja.' Arról ne­vezetes, hogy a . kényszervágásokból nekn jár majdnem minden esetben a vesepecsenye, meirt ez az állatorvos „úr“ kedvenc étele. De nem veti meg a friss kolbászt sem Bence állatorvos. Mintegy három he+e Bence Jenő, a községi pap, és Hónig György ke­reskedő friss kolbászhoz jutottak. A községben páran megtudták. P. I. is átment,a henteshez, ő is venni akart kolbászt, mire a hentes elmondta ne­ki: „Nem tőlem származik, valahon­nan mástól kapták“ — és hozzáka- osintotta a ezokásoit, amibő] azt kell érteni, hogy feketén. Bence Jenő el­ei Já fogat a küiákokhoz egy kis lako­mára, akárcsak Klics Rezső, aki a tanácson az adóügyi osztályon dol­gozik. .._ Klics Rezső két vágási engedélye Hz a Klics Rezső hús vét élótt Ki­rály Sándornál füsöltette levágott disznóját Illetékes szervek megvizs­gálták Király füstölőjét és ott két disznó sonkáit és egyéb részeit ta­lálták. Erre kérték a vágási enge­délyt Klicsnétöl (mert a férje Mohá­cson voltig, aki azonnal fölmutatni nem tudta, mondván: „Nem is tudom, hogy hova tette az uram.“ Egyet tu­dott mutatni, mire vártak a másikra 1« az illetékes szervek. Hosszabb vá­rakozás után felmutatta a második vágási engedélyt, ami nem ment egy­szerűen. A községben többen; látták, amint, sápadtan szaladgált vagy há­romszor v a tárnicshoz intézni“, az ügyet A tényállás az, hogy égy vá­gási engedélye volt Klicsnek és ket­tőt vágott. A futkosás után Kecskés a kérdésre aranyi a válasz P. I-től: „Majd megnézem, lehet, hogy most is teketéznekÁt is megy s néhány perc múlva visszajön: Ma nincs még hús,. de holnap, azaz szombaton. este felé már lesz, hoznak a szigetről. Le is adta a rendelést Es így megy ez többféle, mert nem az 'egyédullj elosztók a Támásék, van még jónéhány ilyen hely Dunaszek- c-Siőn. Tehát, május 2-án, a dunaszel?- csői szigeten ismét volc feketevágás. Hús is volt az elosztóknál. De kese­rű hús lesz, keserű vágás lesz ez egyesek számára. Néhány embernek torkán fog akadni a hús. reszketni fog a mai napon kezében a kés és a villa. A feketevágók, a hússzállítók A szorgalmas háziasszonyok, ami­kor a:z eső esik, mosással, vasalással, varrással foglalkoznak, hogy ez a munka is rendben legyen. Bosnyák Mária személyi délszláv dolgozó pa­rasztlány is úgy osztja be az idejét, hogy esős időben minden házimun­kát elvégezhessen, hisz öreg édes­anyja nemigen tud már dolgozni, na­gyon meggyötörte a múlt nyomora. Bosnyák Mária amint szorgal­masan végzi házi munkáját, szemei önkéntelenül is a falon függő bána­tos idős asszony fényképére (éved. Egy-egy pillanatra megáll, szeretet­tel és biztatóan néz a képre, mintha .csak ezt mondaná a szomorkodó asz. szonynak: „Bízzatok a szabadságsze- •relö népek ágaiéban, nálatok is íel- ragyog nemsokára a szabadság ■ csil­laga.“ Ha összejön ra. család, vagy a ro­konság, sokat beszélgetnek arról az időről, mikor még ez a bánatos asz- szony vigasztalta őket. a német meg­szállás idején, hogy nemsokára itt lesznek a felszabadító csapatok. Ha nem akartak hinni a szavának, soká ig el-elvitatkozoít velük, hogy ő biz. t.osan tudja, bármennyi SS-katona van is most ill, eljön nemsokára a dicső Vörös Hadsereg. A^ bánatos szemű asszonynak iga­za -ott, a felszabadító Vörös Hadse­reg valóban eljött, felragyogok ná­lunk is a szabadság csillaga. — Szegény, nénikém _ siratgatja sokszor Bosnyák Mária, — meqint várhatja a tólszabadiló hadserege1, mert ismét nyomorba, szolgaságba ke­rül l. és aiz elosztók nem fognak húst en­ni a feketevágásból, az egyszeír bizo­nyos. De az is biztos, hogy a bűn­szövetkezet tagjai megkapják méltó büntetésüket. Kalikin elvtárs, tanácselnök azt mondta: „Most elvtársak már nincs feketevágás.“ Nincs? Van, méghozzá minden héten! A . községi tanácson nem tudják pontosan, hogy hány fe­ketevágás volt ezévben. 11 esetet emlegetnek, sertésből. Ennyiről tud nak Dunaszekcsőn. (A megyei tanács­tól a Megyei Pártbizottságra küldött jelentés szerint ez évben az egész megye területén 10 sertést vágtak fe­ketén.) Szét kel robbantani Dunaszekcsőn a feketevágó, ellenséges bűnszövet'ke zetet,. szét kell verni még a porát is az ellenségnek,'■ amely szabotálja két­éves állaitneyésztési tervünk végre­hajtását. Nem lehet büntetlenül le­vágni. az 'áljaitokat feketén, s nem le­het büntetlenül tűrni, hagyni sem az ilyen ellenséges mesterkedést szabadulást az áruló Tito zsarnoksá­ga alól. • — Sok keserű emlék maradt ne­kem a múltból — meséli Bosnyák Mária. — Annyit dolgoztunk a kutak­nál, amennyit csak bírtunk, hajnaltól késő éjszakáig, de legtöbbet éhen. Nem volt semmink a szobában. Pöl dön, szalmazsákon köpennyel taka­rózva aludtunk: Ha bejeg lett valaki a háznál, nem volt egy vánkos, amit a leje alá tegyünk. Ha a szomszéd községbe orvoshoz kellett vinni, úgy a szomszéd!ól kértünk kölcsön egy vánkost, a kocsiba, a beteg leje alá. Leveszi a fényképet a fairól, elő­szedi, ami még van a néni családjá­ról és így kezd magyarázni. ^lagynénéméket 21-ben Jugo­szláviába űzte a Ilorthy-rendszer, mert kommunisták voltak. Hat gye­rekkel hagyták el az országot. A nagybácsi meghalt. A íclszabadulás elölt vissza kellett jönni, a családnak abban az időben, mikor nálunk a ná­ci hadsereg garázdálkodott. Sokan voltunk a kicsi, szegényes házban. Szorosan egymás mellett aludtunk a földön, tetves köpennyel . takarózva Még tisztítani sem lehetett, mert nem volt mivel leváltani a ruhái. . Egyszerre könnyes lesz a szeme, msgi.símogatja a képet és lassan maga elé beszél, miniha csak a képnek be szülne. Szegény nagynéni. Mennyit vi­gasztalt bennünket, hogy -nemsokára itt lesz a felszabadító hadsereg. Én altkor hittem is nem is, meg aztán léltem is nagyon, hogy még ezek a németek agyonvernek bennünket az ilyen beszédért. A nagynéni nem tudta türtőztetni magát, sokszor lel- háborodott a németek garázdálkodó­Miklós szövetkezeti .pénztáros állított ki ntkí vágási engedélyt, természete• Ez a nagynéni ma a fasiszta Tito Jugoszláviájában él, ahol ismét szolga lőtt, ahol reménykedve várja a íél­A» új városrészben sűrűn lehet lát. ni, amint összedugják néhány an a fejüket és stiéktek toyább. Látszik raj ’tűk, hogy sem a szegény, sem a kö­zép para szfeágh oz nem tartoznak. A biaaiinas beszélgetők a szekcsői „arisztokrácia“ képviselői. Hogy mit Megvannak a helyek, ahova , el­osztják és onnan hordják szét azok, akik tudnak róla, hogy lehet húst kapni. Sőt, rendelésit is lehet leadni, az elosztóhelyeken. Egyik ilyen el­osztó, hely a, szekcsői kastélytól nem messze lakó Tamásék lakása. — Ma is lehet húst kapni? — Erre Kitszon József BOSNYÁK MÁRIA ÚJ ÉLETE A DISZ KV Intéző Bizottságának felhívása a dolgozó parasztfiatalokhoz Szépen fejlődő vetéseink dús termést Ígérnek.. A kitűnő időjárás fokozza terméskilátásainkat, de egyben sürge­tően előírja; meg. kell gyorsítani a nö­vényápolási munkákat, különösen az állami gazdaságokban. A DISZ' Központi Vezetőség Intéző Bizottsága felhívja a dolgozó paraszt­ifjúságot, hogy segítsenek az állami gazdaságoknak a növényápolási mun­kák elvégzésében. Az állami gazdasá­gok, a mi gazdaságaink cs termésük a dolgozó népünk kenyere lesz. A Központi Vezetőség Intéző Bizot". sága felhívja a munkásfiatalokat és a diákifjúságot is, hogy vasárnap segít­senek ők. is az állami gazdaságoknak a növényápolási munkák elvégzésé­ben. A néhánynapos munkára jelentkezés a DISZ-szcrvezeteken keresztül törté­nik. A munkára jelenikezö fiatalok teljesítménybért kapnak. A növényápolási munka elvégzésé­vel ötéves tervünk, szocialista építé­sünk, békeharcunk jelentős csatáját kell győzelemre vinni. Segítsük a koreai gyermekeket; A június 3-i gyermeknapra a tanitónőképzö gyakorló általános leány­iskolájának Vili. osztályos úttörői szép képes albumot készítették.43 album képei megmutatják a koreai gyermekek határtalan szenvedéseit, és a Szovjetunió és a'szocializmust építő országok gyermekeinek éleiét. Az albumot, lapozgatva, látjuk az elpusztított Szöult, a szétbombá­zott otthonkai, ahol még nemrég boldog családok laktak, a síró csecs? mőket, akiknek a szüleit amerikai bombák pusztították cl, nein tudjál megállni, hogy ne gondoljunk a saját gyermekeinkre is. Eszünkbe jut, hogy mikor a mi hazánkban pusztított a háború, mi­lyen szörnyű kin volt az anyáknak kenyerei kérő gyermekeiknek oil jelelni, hogy: 'nincs. Milyen fájdalmat jelentett a beteg gyermek szenvedik se, mikor nem volt orvosság, és milyen nehéz volt az élet, mikor a bom­bák tették tönkre az otthonainkat. A Szovjetunió Vörös-Hadserege felszabadított bennünket. Azóta békri ben élünk. Pártunk vezetésével virágzó országot építettünk a romok he­lyén, és boldog jövőnk- megteremtéséért harcolunk. Békés, boldog életünk azonban nem felejltetheti el velünk, hogy tőlünk messze, keleten, a békeszérctö koreai nép ma a barbár támadók elleni élet-halál harcát, vívja. Azok az úttörők, akik az albumot készítették, nem feledkeztek meg erről. Meleg szeretettel fordultak koreai pajtásaik felé. Egytől-egyig fel­ajánlották megtakarított zsebpénzüket, a koreai barátaik megsegítésére. Koreai bélyeget vásároltak. Az albumban van egy kép. Szenvedőarcú koreai anya áU a háború viharában, síró gyermekét, magához szorítva. A gyermek felé egy ameri­kai szurony nyúl ki fenyegetően. „Védjetek meg gyermekeinket 03 amerikai támadóktól“ — hirdeti ennek a képnek a felirata. Ez a felhívás nemcsak a koreai harcosoknak szól. Mindannyiunkmk szól. ^linden békeszerelő embernek, minden anyának. Várszegi Pál állami gazdasági agronómus könnyeo előállítható répaegyel5 gépet készített A növényápolási munkák meggyor­sítása érdekében Várszegi Pál és Ko­vács János, a püspökbóiyi állami gaz­daság dolgozói répaegyelő-gép újítást készítetlek. A gazdaságnak nagy a ta­karmány és cukorrépa vetés' enilete. Mivel évidig a répaegyclést csak kézzel végezlek, a munka nagyon .lassan ha­lad!. Várszegi Pál. segédagronómus clgon dolása alapján Kovács Jártas, a gazda­ság kovácsmestere egy ve.tögép cso- roszlyái elé két alátét és egv csavar segítségével kis lúdtalpa kapákat erő- silett, melyeket a esoroszlyához egy vassal merevíieft ki. Az ilyen módon álszereit vetögépet a. takarmány és cukorrépa sorokra merőlegesen járat­ták. A kapák kivágták a felesleges ré­pákat, csak kis csokrokat hagynak maguk ulán, amit már könnyű kiegyel­ni. A kapákat más-más távolságra és nagyságra szerelik fel egymástól asze­rint, hogy cukor-, vagy takarmányré­pát, kisebb, vagy nagyobb fötáyolság­ra akarnak egyelni vele. A géppel, amely mindjárt a talajt is lazítja és a gyomot is irtja, 8—10 holdat végeznek el naponta. A répaegyeléshez szükséges munkaerő: a gén harminc százalékkal csökkenti és ezt a munkaerőt másutt fel tudják használni. < Az ú jítást a napokban próbálták' ki és kitünően bevált. Most a megye va­lamennyi répatermelő gazdaságában elkészítik és bevezetik, de már rész­ben ál is vélték a környező termelő­szövetkezeti csoportok is. A gazdaság újítói most az aratási munkák megkönnyítésén dolgoznak. Kovács János és Bognár János több­szörös újítók vállalták; hogy az aratás megkezdése elölt egy olyan újítást ké­szítenek a kévekötő áratógépekbez, amely összegyűjti a kévékéi és egy ke­resztre valói tesz le a tarlóra. Eddig ugyanis az aralógép egyenkint dobálta ki a kévéket és sok felesleges munkát igényelt összehordásuk. són. Az apámat sokszor meghurcolták, a múltban a esendőrőlmindig azt mondtál:, hogy „büdös kommunista.“ Az öcsém egy vörösre lestett repülőt készített a ház tetejére, ráírta, hogy szabadság, öt is meghurcolták, „kom. munista fattyú“-nak nevezték. — Megjött a hideg tél. A íöldön mégsem alhátunk ennyien. A nagyné néméknek kibéreltünk egy kulákszo- bát. Volt egy tüdőbeteg lánya, hogy az ne feküdjön a földön, a kulák egy rossz ágyat (ami naponta lerogyott), öt napszámért adott használatra. De, mert csak négyet töltöttek le, vissza­vették tőlük az ágyat és a kulák in­kább elégelte azt, minthogy egy sze­gényt kisegítsen. — A nagynéninek igaza leli. Va­lóban megjött a lelszapadíló Vörös Hadsereg. A munkásosztály a Párt vezetésével megkezdte a harcol: föl. det kaptunk. Nem voltunk már to­vább rabok. A nagynéninek könyö­rögtünk, hogy maradjon itt velünk. Éljünk együtt a szabad hazánkban, Ö azonban visszavágyott, mert már a szüleit ott temette el, a férjél szintén. Nem gondolta, hogy ismét rab lesz, hogy Tito eladja az országot.-K arácsonykor levelet kop­tam tőlük. Azt írja, hogy „nincs ke­nyerünk.“ Egyszerre elszomorodik. Leteszi a képeket összecsapja a két kezét. . — Mór karácsonykor nincs kenye­rük, akkor, amikor mi hófehér kalá­csot eszünk? Mit csináljak? El­mondjam c többi rokonoknál:, vagy ne, hogy szegény nagynéhi már ka­rácsonykor sem ehet kenyeret és, hogy mi lesz velük még az újig? — Válaszomban megírtam a nagy­néninek, hogy sajnálhatja, hogy ki­hagyott bennünket — lolytalja. — Megírtam, hogy ha most eljönne, nem a íöldön feküdne és nem tetves kö­pennyel takarózna, hanem hófehér ágyneműben, rendes ágyban alhatna. Húrom dunyhát vettünk vánkosokkal. Tavaly nyáron egyszerre vettem hpr. mine méter ágy huzatnak való anya, got. Megírtam, ha most eljönne, a beteg lányának azt tfdnék, ami csak kell. Nem kell már elmenni a kulák, hoz azért, hogy a betegnek adjon egy kis tejet, túrót vagy szalonnát. Ma már nálunk minden van, amire egy családnak szüksége van. Minden évben egy szerződéses hízót adunk az államnak. Ezzel az államot is segít­jük, de magunk js sok pénzt kapunk érte. Magunknak is vágunk mindig. Nagyon-nagyon sokat kaptunk a de-, mokráciától. Semmibcn nem kell nél ­külöznünk. A múlt keserveit, nyomo­rát azonban elfelejteni nem lehet so. ha. Huszonnyolc éves vagyok eleqel. robotoltam a kuláknak ingyen. Ma már boldogan élünk. öl beszorít ja kezét és sokkal keményebb haragon folytatja1 — Nekünk minden erőnkkel har­colni kell a Tilo-banda ellen. Tito' nyomorba döntötte a jugoszláv dol­gozó népet, és nyomorba szeretne dön. leni minket is. Hál mi megmutatjuk az erőnket, hogy a békéért harcolni tudunk. Nekem már a múltból elég volt, csak a szegény jugoszláviai ro honomat sajnálom. Bosnyák Mária már a felszabadulás előtt sem volt picike lány. Látta, em­lékszik. hogyan nyomták el akkor a délszláv dolgozókat. Semmihez nem volt joguk. Bosnyák Mária a helyi ia. nácsbam végreha jló, bizottsági tag. Ma már nem a kulákasszonv parancsolgat neki, nem ..vadrác“ ma már senki szemében, hanem megbecsüli mun­kásnő, aki résztvesz a község életé­nek az irányításában. Mint non-^k, mint délszláv dolgozónak jogai van- ' nak, ezt biztosítja számára népköz, társaságunk Alkoínványa. Ary Kéz» Esen a vasárnapon keserű less a feketehús

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom