Dunántúli Napló, 1951. június (8. évfolyam, 125-150. szám)

1951-06-01 / 125. szám

t951 JUNIUS 1 s w j% p i. ó PÁRT ÉS PÁRTÉP1TÉS * így lett fagje'ölt Vókó Mihály magyaregregyi dolgozó paraszt Lenin és Sztálin elvtársak ismétel­ten figyelmeztettek bennünket, hogy a vezetés munkájának alapvető részét képezi a feladatok elvégzéséhez szük­séges káderek kiválasztása, elosztása, munkaközben való ellenőrzése, segí­tése és nevelése. Dobszai József elv- társ, a magyaregregyi pártszervezet­nek volt titkára, (ma a komlói JB- nél dolgozik), ezeket a szempontokat tartotta szem e!őH. Bevonta a munká­ba a párttagokat és a pártonkíviili dolgozók legjobbjait is. Megszervezte a politikai oktatást és ő maga vezette a szemináriumot, hogy ezzel jobban elősegítse az elvlársak fejlődéséi. Dobszai clvlárs a pártépílés kérdé­séről nem feledkezett meg. Uj, friss erőkkel erősítette Pár­tunk sorait azokból a becsületes dolgozó parasztokból, akik jó munkájukkal kiérdemelték ezt a nagy megtiszteltetést. Így lett februárban Pártunk tagjelöltje Vókó Mihály, bétholdas magyaregre­gyi dolgozó paraszt is. Milyen munkát végzett Vókó ©Ívtárs, hogyan is érdemelte ki azt, hogy a Rákosi elvtárs Pártjának tagjeiöltje le­hessen? Erre 6 maga adja meg a vá­laszt. Elmondja, hogyan dolgozott cs milyen tervei vannak és hogyan fog dolgozni azért, hogy Pártunk tagjai sorába felvegyék. — Felszabadulás után megalakult nálunk a Kommunista Párt, — kezdi elbeszélését Vókó elvtárs. — Kezdet­ben 45 tagja volt. Engem elijesztettek a kulákok, m-cg hasonlók, hogy a kom­munistákkal felakasztják és más ehhez hasonló rémhírekkel. Azt akarták, hogy ne lépjünk be mi dolgozó pa­rasztok a Kommunista Pártba. Nem voltam kommunista, de minden gyű­lésükön, kivétel nélkül megjelenteni. Az elvtársak szívesen fogadlak és én csak figyeltem a működésüket. Az el­ső gyűlésükön a földosztásról beszél­tek, Én nagyon helyesnek találtam. Minek kell egyeseknek többszáz, sőt többezer hőid föld, amikor mennyi nincstelen agrárproletár van. akiknek nincs egy talpalatnyi földjük sem. — A másik fő munkájuk a három­éves fen kidolgozása volt. Közben pokal harcollak a kommunisták itt a mi falunkban is, amit érdemes lenne a történelemben megírni. — Láttam azt. hogy a kommunisták amit megígérnek, teljesítik is. Meg- győződtem róla, hogy a Párt, Rákosi elvtárs szavában hízni lehet. És Iái - tam, hogy a kulákok hazudnak. Gon­doltam, nem lépek mindjárt a Pártba, hisz én semmit sem dolgoztam még azért, hogy kiérdemeljem. Beléptem a FÉKOSZ-ba. Tömegszervezeti munkán keresztül kapcsolódtam be a mozgalomba. Min­dig szoros kapcsolatot tartottam a párttitkár élv,társsal, tőle kértem ta­nácsot és ő szívesen segített nekem. Az állammal szembeni kölclezeiitsé- geninck mindenben eleget tettem. Több, mini egy éve, DÉFOSZ-Gtkámak választottak. Az elmiilt nyáron már a cséplőgéptől olvitiem a gahonafelcsie- get, hogy leadjam a dolgozók államá­nak. Mint népnevelő, mézön, munka­közben, vagy utcán, bárhol találkoz­tam dolgozó paraszttársaimmal, min­dig a békéről, a felemelt ötéves terv­ről beszélek velük, mert én tudom, hogy a mi községünk is mit kap az ötéves tervtől: mozit, hangszórói, stb. Megvitatjuk a beadási kötelezettség teljesítésének fontosságát is. Én több mini 200 százalékban teljesítettem. — Tanácsválasztáskor VB-tagnak választottak. Most úgy érzem, még sokkal nagyobb a felelősségem, mint ázelöit. Sokat gondolkoztam, vájjon kérhe'.em-e a tagjelöHfelvételémet, ki- érdcmcltem-e már, hogy felvegyenek? Mini párton kívüli. jártam szemináriumra. Láttam, hogy a Párinak csak a leg­jobbak lehelnék a Tagjai éá. nagy meg­tiszteltetést jelent ez azok számára, akit felvesznek. — Még jobban hozzáfogtam a mun­kához é.s azon törtem a fejem, hogy hogyan tudnék sokkal eredményeseb­ben dolgozni a Párt. a haza, a dolgozó nép javára. Egyszer a 'párttitkár elv- társsal arról beszélgettünk, hogy bc- kebizoltságot kellene szervezni. de olyen vezetővel, aki szívvel-lélekke! harcol a békéért. Gondolkoztam sokat ezen a kérdésen. Mondtam a tiikár elvlársnak, hogy én örömmel váUaib nám, ha a dolgozók ezzel megbízná­nak és éjjel-nappal dolgozni fogok a béke érdekében. Meg is választottak — én azóta fáradságot nem ismerve dolgozom. Olvastam Sztálin elvtárs nyilatkozatát. Megfogadtam, hogy én is kezembe veszem a béke megőrzésé­nek ügyét, s erre nevelek minden dol­gozót. Vókó elvtárs már 52 éves. őszülő haját megsimogatja, nem is tudja ho­gyan mondja el azt, mikor tagjelölt­nek felvették. Szinte megfiatalodik egyszerre az arca, szeméből öröm su­gárzik. — Nem vagyok fiatal ember, sok rossz napokat éltem át, de a felszaba­dulás óta sok jól is. De ilyen napom még nem volt. Mikor megkaptam a tagjelölt igazolványt, nem indiain szól­ni a meghatottságtól. Valóság lehet, hogy én tagja vagyok annak a Párt­nak, ahol a dolgozók legjobbjai van­nak? Es igaz. Belső zsebéből szép óvatosan előve­szi a pénztárcáját és a Jegbelső rekesz­ből előhúzza a gondosan őrzött piros könyvecskét. — Úgy őrzöm, hogy még a vihar se érintse — mondja boldogan —. Ez a könyvecske nagy felelősséget jelent, mert Rákosi elvtárs azt mondta, hogy elsősorban tűi kommunisták vagyunk a telelőnek mindenért. A Pártkongresszus anyagából sokat tanultam. Nagyon teszett nekem, hogy Rákosi elvtárs felhívta figyelmünket az éberségre. Bizony, a Pártban csak becsületes embereknek van helyük. Most a munkámat a növényápolásra, az aratás, cséplés.jó megszervezésére összpon! ősi Iont. Mint DLFOSZ-tilkár, felelős vagyok azért,. hogy a munka­erő biztosítva legyén úgy az aratásra, mint a cséplésre. — Megmagyarázom a nehézségeket is dolgozó paraszltársaimnak. Vannak többször a közeLátás terén nehézsé­gek. Ilyenkor Rákosi elvtárs szavait mondom el, hogy ,,nem ehetjük meg a jövőnket". Most a Szovjetunió Kom­munista (bolsevik) Pártjának a törté­netét olvasom, tanulmányozom. Lá­tom a bolsevikok harcát és tudom, hogy nekünk is ilyeneknek kell len­ni. Mos! tovább harcolok; hogy mi­előbb a Párt tagja lehessek. Ary Róza Á bőrgyári dolgozók tanuljanak saját üzemük élenjáróitól Kétizben nyerte már el a Pécsi Bőr. ■ gyár az clüzem kitüntető címet. Kü- | önösen a kongresszusi verseny ide- 'cn volt jó a versenyszellem, amikor nemcsak egyes dolgozók, hanem egész üzemrészek indulták harcba és har­colnak ma is a sztahánovísta szint eléréséért. Az üzemrészek között első helyen áll az öregboxos, de már szo­rosan felzárkózik mögéje a blankos üzemrész is, és készül újabb nagy harcokra az apróbőrös is. De mi van az újboxos, a meszes, a vasetta és a Bőrgyár többi üzemrészé­ben? Ezekben az üzemrészekben is van kitűnő felszerelés, vannak jó szakem. berek, sztahánovisták, s a veiseny- szcllem mégsem kielégítő. flthelyezgetik a munkásokat, nem szervezik a versenyt az újboxosban Megvan ennek az oka. Az újboxos üzemrészben fejetetejen áll a munka megszervezése és a munkafegyelem kérdése is. A dolgozók közül sokat állandóan helyezgetnek, új cs új mun­kafolyamatok elvégzésére állítják be őket. így azután nem tudják megismerni munkájukat, nem tudnak gyakor­latra szert tenni, s sokszor azt sem tudják, hogyan állnak telje­sítményükkel. Emiatt nem tudják teljesíteni megfe­lelően normájukat sem. Végül aztán, mint ,,gyenge" munkaerőnek, felmon­danak nekik, Ez történt Pildoffer Ilonával is, aki még soha igazolatlanul nem mulasztott, lelkesen végez társa­dalmi munkát, s előző munkahelyén, a vasettában 140 százalékot teljesített. A cserélgetés miatt nem tudta telje­síteni normáját, s erre „használhatat­lannak" minősítették. És ez megtör, tént másokkal is. A versenytábla ismeretlen fogalom az " újboxosban. Tervkönyvecskéje van ugyan mindenkinek, de legtöbben nem ismerik ki magukat benne, nem tudják, hogyan kell vezetni, hogyan kell beírni napi teljesítményüket. Ezek a tények elkerülhetetlenül hozzák aztán magukkal a munkafe­gyelem meglazulását is. Ebből adódott éppen az elmúlt na­pokban, hogy a készraktár 285 darab bőrt küldött vissza az újboxosba újra- préselés végett. Csodálatosképpen még máig sem akadt gazdája a rosszul végzeit munkának, mivel a hidraulikus présnél hárman váltják egymást, és egyik sem akarta elvállalni, hogy a selejtmunka tőle származik. A fegyel­mi bizottság pedig elég helytelenül, a könnyebb utat választva, az „egy mindenkiért, mindenki egyért" elvét akarja alkalmazni, méghozzá olyféle. képpen, hogyha nem jelentkezik a „tettes", akkor a kárt közösen fog­ják megtéríteni. De igen helytelen az újboxos munkavezetőjének, Czigler elvtársnak eljárása is, egy másik eset­ben, amikor két dolgozó, Szalontai Gizella cs Pallós Edit müszakmulasz- tása felett szemethunyt. Szalontai Gizella és Pallós Edit az üzemi DISZ jóvoltából az elmúlt vasárnap balatoni kiránduláson vettek részt és hazatér­ve, mindketten már a második napja otthon pihenik ki az út „fáradalmait". — Eizler elvtársnőtől, a párttitkár­tól ledorongolást kaptam, amiért üzemrészünk már hosszabb idő óta 100 százalékon alul áll a termelésben — mondja Czigler elvtárs. Nem ledorongolás volt ez Czigler elvtárs, hanem kritika. Egészséges, építő kritika, hogy az újboxos minél előbb számolja fel a hiányosságait és minél hamarabb zárkózzon fel az öreg­boxos és a többi élenjáró üzemrészek mellé. Persze vonatkozik ez a vaset­ta újbőr üzemrész felé is, ahol még nem találták meg a módját a munka­verseny és a munkafegyelem megszi­lárdításának. Harcolni keli a möszakmulasztók ellen a meszesben is De vonatkozik ez a meszes üzem­részre is, ahol derütkeltö esetnek tartják azt, amikor Horváth Ferenc áztató segédmunkás, aki máskülön­ben a jól dolgozók közé tartozik, egyszerűen azért nem jelenik meg a munkahelyén, mert ivás közben ő ma­ga is „elázott . Nem humoros eset ez és nem kell sem az újboxosnak. sem a meszesnek, sem a többi lema. radl üzemrésznek messzire menni jó példáért. A jó példát saját üzemükben is megtalálják, csak figyelemcsebben körül kell nézni. Czigler elvtárs vegyen példát a blankos munkavezetőjétől, Gergely elvtárstól, aki helyesen látja és szervezi is üzemrészében a munkaversenyt. Vegyenek pél­dát a bőrgyári dolgozók Szántó Lajos elvtárstól, aki nem elégszik meg azzal, hogy jó munkája ered­ményeként sztahánovísta oklevelet szerzett, hanem mindent elkövet, azért, hogy elvtársait is megtanít­sa munkamódszerére, a munka szeretetére és munkafegyelemre nevelje őket. Vegyenek példát Ilia Mária élmunkás elvtársnötöl, az „apróbőrös" munkave­zetőjétől, aki a napokban fog üzem részével együtt versenykihívást intéz­ni a sztahánovísta üzemrész címért harcoló öregboxos dolgozói felé. És példát vehetnek Bank Dezső elvtárs- lól is, aki a hozzá beosztott fiata­lokkal lelkiismeretesen foglalkozik. Jobb versenyszervezés! a icmaradt özemreszeliben A bőrgyári üzemvezetőség és a szakszervezet biztosítsa a munkaver- seny nyilvánosságát és a munkamód­szerátadás rendszeresítését. A párt- szervezet pedig több gondot fordítson a kommunista példamutatás biztosítá. sára. Nem szabad megtűrni a műszak- mulasztókkal szemben fennálló oppor­tunizmust. Karolja fel és személye­sen foglalkozzon a pártszervezet az üzem sztahanovistáival és példamu­tató dolgozóival. Ne tűrjék a börgyári kommunisták a munkafegyelem tudatos megsértését, neveljék a dolgozókat a munka sze­retetére szívós munkával, s ismertes­sék meg velük Lenin elvtárs szavait: „Le a haszonlesőkkel, le azokkal, akiknek csak a nyereségen és az üzérkedésen jár az eszük, akik kibújnak a munka alól, akik vonakodnak meg­hozni a szükséges áldozatokat a győ­zelem érdekében." Az élenjáró dolgozók felé pedig azt üzente Lenin elvtárs: „Örök dicsőség azoknak, akik most a dolgozók millióit ragadják maguk­kal azáltal, hogy a legnagyobb buz- gósággal haladnak a munkahadsereg első soraiban." Pálinkás György II másodveleményezéssel az állatállomány fejlesztését biztosítják termelőcsoportjaink Sokezer forint jövedelmet jelent a szigetvári Kossuth-tszcs sztímára a 30 hold másodvetemény A szigetvári Kossuth-tszcs földje a felszabadulás előtt egyházi birtok volt. Azokat a dolgozókat szipolyoz- ták ki kíméletlenül 248 hold földön, akik ma a (öld jogos tu­lajdonosai. Ma már boldog tszcs.ta- gok. Meg is érti egymást a 22 csa­lád. Tudják,, hogy ma már nem a ki- zsákmányolóknak, hanem maguknak dolgoznak. A Kossuth-tszcs tagjai a magasabb termésátlag eléréséért jól kihasználják minden földterületüket. Ezen felül ál­latállományuk fejlesztésével, építke­zéssel járulnak az ötéves terv meg- valósításához, saját jólétük növelésé­hez. Növénytermeléssel, gyümölcsös­sel. szőlővel és kertészettel is foglal­koznak. A Szovjetunió tapasztalatait felhasználva, a búza helyére aratás után csalamádét, az árpa helyére kö. lest, kerékrépát vetnek. Mindenüvé vetnek másodnövényt, ahova jövőre nem tavaszi vetemény kerül. így használják ki a lehető legjobban a földet, A növénytermesztési brigád két munkacsapatának tagjai hallották és olvasták, hogy a Szovjetunióban a nö­vények betakarítása után a föld jobb kihasználására másodtakarmányt vet­nek. — Kövessük a Szovjetunió példá­ját, ezen a téren is — mondotta Ba­logh Józsefné és Deák Antal csapat­vezető, a legutóbbi brígádértekezle- ten, mivel előbb már megvitatták ezt a csapatban. Ki is hívták egymást versenyre. Abban versenyeznek, hogy melyik csapat végzi cl a saját földterüle­tén előbb a ferménybetakarításí munkát, s ezután melyik csapat veti el előbb a másodnövényt. A verseny meg is hozza majd gaz­dag gyümölcsét, hiszen a csapat dol­gozói jól tudják már, mit jelent a má. sódveteményezés. Tudják, hogy állat- fcjlesztcsi tervüket csakis így tudják teljesíteni. Erről beszél Pintér János is, a tszcs elnöke. — Nagyjelentőségű a másodnövénv vetése, mert így több takarmányt tudunk termelni. Mi is rátértünk a minisztertanács felhívása után az ál* iatállományunk növelésére. Egyre növekvő jószágállományunk nak pedig úgy biztosítjuk a ta­karmányszükségletet. hogy másod- növényt is vetünk. Ezzel nagy jő. védelemhez is jut a tszcs tag. sága. A Kossuth-tszcs a másodnövény ve. lését 23 kataszteri holdra irányozta elő. De a csoporttagok látják azt. milyen hasznot hajt, ha többet vet­nek. Ezért módosították eredeti ter­vüket és kimondták, hogy 30 hold* nyí másodnövényt, vetnek el. , A másodnörényekből 5000 lovint tiszta jövedelemre számit a tszcs tag. ság­Ez annyit jelent, hogy a 22 család mindegyikére 227 forinttal több jut a zárszámadásnál. Ez,azonban csak a másodvetemény tiszta ér­téke. Azt is számításba kell ven­ni, hogy a másodvctemcnyböl származó takarmányon mennyi jó­szágot nevelhetnek fel. így könnyen kitarthatják a borjúkat például egészen addig, amíg törzs­könyvezésre, továbbtenyész.tésrc a!, kalmasakká fejlődnek. És tegyük hoz­zá: hamarább azzá is fejlődnek a bő- séges, jómtnőségü takarmányon. A másodveteményezés segítségével te­hát nem kényszerülnek arra, hogy la. kormanyhiány miatt nchányszáz fo­rintért eladjanak például egy-egy bor­jút, hanem felnevelhetik azt 2—3000 forint értékűre. Ezt látják a csoport tagjai. Ezért ki is hívják versenyre az Adorján pusztai Győzelem termelő szövetkezeti csoportot, a másod- növények vetésében. A versenyszempont: a növények idő­beni betakarítása, a másodnövények időbeni elvetése, a talaj minőségi megművelése, vetésterület mennyisé­gének minél nagyobb emelése cs má. sodvetemények betakarításakor a mi­nél magasabb termésátlag elérése. A Kossuth-tszcs versenykihívása hozzásegíti az Adorján-puszlai tszcs-t is az állattenyésztés sikeresebb fej­lesztéséhez.-- ■■ ■ - i LEVÉL HÁSSÁGYRA . . . „Gyertek az építőiparba dolgozni44 Ezt'a leveM Kocsis Julianna küldi, hásságyi ismerőseinek a Pécsi Épü- j letlakatosipari Vállalat tói. Kedves Barátnőim, Ismerőseim! A Dunántúli Naplón keresztül küldöm ezt a levelemet hozzátok, amit bizto. san szívesen is fogadtok. Én most már harmadik hete, hogy eljöttem ho. zujrói hogy itt a városban ipari szakmát- tanuljak. Amint tudjátok, egy szegény családnak,, a gyermeke vagyok. A régi' rendszerben a sze. gényember gyerekei nem tudtak ta­nulni, nem volt rá mód. Csak azok tanulhattak, akik gazdagok voltak. Én a Horthy-kapitalista rendszerben még gondolni sem mertem volna, ar­ra,. hogy iparostanuló legyek és mint lányt, nem is vedrek volna fel-. A Szovjet Hadsereg meghozta számunk, ra a felszabadulást a hosszú elnyo­más alól. Édesapám 1945-ben földet kapott, aminek az egész család na. gyón örült. Én még akkor kislány voltam, de nagy boldogságot jelen, tét számomra, hogy szüleimnek nem kell a más szolgájának lenni. Igaz, hogy so-k nehézségeink voltak az egyéni gazdaságban, de tudjuk, hogy már n«m a földbirtokosoknak, kuk­koknak termelünk, hanem saját ma­gunknak. Egy napon azonban ismét nagy öröm érte a családunkat. Megalakult a mi falunkban is a termelőszövetke zel. Beléptünk miis a tszcs.be. Még nagyobb megkönnyebbülést jelentett ez számunkra, mert a kollektív gaz. dálkodással, sokkal könnyebben lehet a földet megművelni és nagyobb a jövedelem is. Ez az én életemben is nagy változást hozott. A családban már nélkülözni tudnak. így elmehet­tem ipari pályára. Az újságból olvas tűk, meg nálunk a pártszei vezetben is beszéltek arról hogy lehet menni a városba szakmát tanulni. így én is el. határoztam, hogy elmegyek ipari ta­nulónak. Most három, hete, hogy elhelyezi kedtem d pécsi Épületlakatosipari Vá lila latnál tanulónak. Itt nagyon jói érzem magam, szeretem ezt a szak­mát. Szép munkánk van. A most épü­lő házakhoz, melyeket a bányász és más dolgozóknak építenek, mi gyárt juk a vasfeiszere'.éseket. Szeretettel végzem én is ezt a munkát, mert tu­dom, hogy ezek a házak már nem a tőkéseknek, hanem a dolgozóknak épülnek. Goiidot fordítanák az ipari tanu­lókra. Díjtalanul megkapjuk a napi háromszori étkezést, szép munkaru­hát és emellett még fizetést is. Blum, mer János, kiváló jó szakember az oktatónk, nagy figyelemmel tanít ben_ nünket, hogy belőlünk is jó szak. munkás legyen. Én alig pár hete, hogy itt vagyok „és már egész szé­pen megy a munka. Ha ezt a szakmát megtanultam, szeretnék tovább ta. nulni, hogy technikus, vagy gépész­mérnök lehessek. Erre minden lehető, ségem megvan, csak az kell, hogy szorgalmasan tanuljak. Én igyek­szem is jól tanulni. Befejezésül még azt szeretném üzenni, hogy szívleljétek meg szavai mat. Tudom, R is szeretnétek szak­mát tanulni. Gyertek el az építőipar, ba dolgozni Petz Arina, Bor. Márta, Bursii János és a többi ismerőseim. Meglátjátok, hogy milyen szép az épí töiparban dolgozni. Szeretettel üdvözöl benneteket: Kocsis Julianna Cpület'.íikaíosipari Vállalat ipari tanulója.. Bogdán Endre és a „világ14 Az elhagyott, árva gyermekekről az Anya- és Csecseiuővcdö Intézet gondoskodik. Ez a szerv gondosko­dik arról is, hogy a nevelőszülők rendszeresen megkapják a gyerme­kek után járó tartásdíjat. A neve­lőszülőkhöz kiadott gyermekek után járó tartásdíj fizetése azonban na­gyon rendszertelen. „Mióta a világ világ, mindig bizonytalan volt a te­lepen kívüliek helyzete és ha a te­lepen kívüliek nem küldik be a köz. ségi tanács igazolását, bogy valóban eltartják a gyermeket, akkor írhat­nak százszor és ezerszer, nem tud­juk a tartásdíjat kiutalni." — mond­ja Bogdán Endre, az ügy intézője. Ha Bogdán Endre körülnézne kissé, azonnal észrevenné, hogy mennyire megváltozott nálunk a „világ". Ma már a szocializmust építjük é.s leg­féltettebb kincseink a gyermekek, — az elhagyott, árva gyermekek 1$. Az intézet tehát gondoskodjék úgy a reá bízott gyermekekről, mini leg­féltettebbjeinkről kell gondoskodni A százszoros és ezerszeres érdeklő­désre pedig Bogdán Endre válaszol­hatna: felvilágosítva a nevelőszülő­ket, hogyan és honnan kell kérni tnrlásdijat!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom