Dunántúli Napló, 1951. május (8. évfolyam, 101-124. szám)
1951-05-20 / 115. szám
6 H AP L 6 1051 MÁJUS ?0 'Tjáí)ol JltxnziwxLtM A szovjet film a felszabadulás óta eltelt hat év alatt hazánkban is milliós dolgozó tömegek legnépszerűbb szórakoztatójává, tanítójává, nevelő, jévé, éles, erős, hatalmas fegyverévé vált. A szovjet filmek újat, a magyar dolgozók előtt eddig ismeretlent mutattak be: a szocializmust épitő mun ká~ok. parasztok, értelmiségiek, a szovjet hazáért mindenre kész ifjúság, a felszabadult nők, az évszázados elnyomás jármától megszabadult nemzetiségek és elsősorban a kommunista fórra, dalmárok, a bolsevikok harcait, egyre szebbé, boldogabbá váló életét, a szocializmus országának épttesét. A magyar dolgozók negyedszázados elszigeteltség után végre megismerték ezeket a hősöketPéldaképeinkké és barátainkká váltak a szovjet filmek hősei, címnek soráén és jellemén keresztül — mint nyitott kapun (if, — boldog holnapunkba láthatunk. A munka, az épités hőseinek és hőstetteinek filróesité'-ét a szovjet dolgo- zók elvárják a filmgyáraktól és nem egyszer felhívják az írók figyelmét is arra. hogy miről írjanak. 1950 májusában • szovjet ipar és mezőgazdaság legkiválóbb dolgozói nyílt levélben fordult s(< a. szovjet dramaturgokhoz cs felhívták öltél arra, hogy műveikben még fokozottabban forduljanak a munka-hősei felé Többek között ezeket írták: „Énekeljétek meg a szabad szovjet ember munkája nyomán fakadt örömét, ezt a boldogságot, ami eltölti az embert egy új felfedezés után és írjatok arról az életről, melynek boldogsága korszakunk minden szovjet emberét áthatja!" A szovjet írók munkája középpontjában ez a célkitűzés áll. A munka hőseinek, a Nagy Honvédő Háború dicsőséges harcainak megírása megtisztelő feladat minden szovjet író számára. Vaszilij Az.-ajov, fiatal szovjet író a Távol Moszkvától című könyvében ,a szovjet munkások, mérnökök, az élenjáró bolsevikok háború alatt véglett hatalmas munkáját, a Távolkeleti Olajvezeték építéséért vívott harcukat írja le. A Távol Moszkvától filmváltozatának írói nem tértek el Azsajcv alapgondolatától, bár a film cselekménye nem követi pontosan a közismert regény eseményeit. A Papava által megírt forgatókönyvet önálló irodalmi alkotásnak kell tekintenünk, mely változatlanul érvényesíti Azsajev regényének szellemét, eszmei tartalmát. Az élő, gyönyörű színekkel fényképezett filmöriás elhozta közénk a szovjet embereket, a .színpompás, nagyszerű szovjet tájakat. A természet szépségei, a technika csodái és az emberi hősies. ség, akarat egy csodálatos szimfóniába olvad össze elöltünk, A szocialista- realista filmművészet e legújabb remeke csak fokozza csodálatunkat, elmélyíti. szere tétünkét a szovjet film iránt. A megragadóan szép film nemcsak Tróját, de rendezőjót és operatőrjét is dicséri. Alexander Szlolper, a szovjet filmművészet egyik legtehetségesebb rendezője. Ö rendezte a nálunk is bemutatott Legény a talpán és az Egy igaz ember című filmeket is. Utóbbiért Sztálin-díjjak Hintették ki és a filmgyártás terén végzett munkásságáért elnyerte a Vörös Zászló-rendet is. Alexander Selenkov, a film operatőre eddig 17 játékfilmet fényképezett. Ezek között olyan jelentős alkotások szerepelnek, mint a Zóia, Magas jutalom. az Egy élet muzsikája. Selenkov háromszor nyerte el a Sztálin-díjat. Selenkov az orosz táj fényképezésének mestere. Erről a képességéről lesz nagyszerű bizonyságot a Távol Moszkvától forgatása, mely a Távol-Kelet téli tájait és természeti szépségeit ad. ja vissza, A film szereplői mindenki által ismert, kitűnő szovjet művészek. Pável Kadoesnyikov, Sztá- lin-dijjal kitüntetett érdemes művész Alexej Kovsov szerepében egy fiatal kommunista mérnököt alakít. Szverd. lin„ akit a Szuhe Bator című filmből ismerünk. Zalkind párttitkár szerepét játssza. Alexander Hanov Sztálin-díjas érdemes művészet Topoljev mérnök szerepében láthatjuk, mig Gurzó. az Ifjú Gárda, a Bátor emberek főhőse, egy komszomolista szerepében tűnik ki. A Távol Moszkvától című kimagasló szovjet filmóriásra talán legjellemzőb. bik a Vecsernaja Moszkva-ban megjelent sorok: „Úgy az épités. mint a film hőseinek sorsában meglátjuk a Párt vezetésének nagyszerű eszméjét, amely segít az élenjáró és új növekedésében és könyörtelenül megsemmisíti a régit, az elmaradottat." T O S C A a pécsi Nemzeti Színházban iVnifj- é* «*ép feladatra vállal kozott a zeneiskola és a pécsi Nemzeti Színház, mikor megrendezték és előadták Puccini egyik leg. szebb, legdallamosabb operáját, a Toscát. Hosszú hónapok fáradságos munkájának eredménye, hogy valóban jól, élvezetesen tolmácsolták az előadóművészek a nagy haladószellemű zeneszerző müvét, A munkából oroszlánrészt vállalt Horváth Mihály zeneszerző-karnagy, aki az operát úgy a szólistáknak, mint a zenekarnak betanította, és azt kitűnő előadásban hozta a közönség ilé. Ö vezényelte a pécsi Szimfonikus Zenekart, amely a kevésszámú próba ellenére is művészien oldotta meg feladatát. A zeneiskola énekkara Antal György vezénylésével segítette sikerre az operát. Az első felvonásban kissé halkan. bá<orlulanul szólaltak meg, de a második felvonásban már teljes szépségében szárnyalt a fiatalok ajkáról a dallam. Papp Júlia, az Állami Operaház tagja minden áriájával élményt nyújtott a közönségnek. Tisztán csengő, színes hangja, remek énektechnikája kitörő tetszésnyilvánításra bírta a hallgatóságot, Tosco imáját az átélés nagy- szerűsége telte felejthetetlenné. Hajdú Péter énekén, játékán érezhető volt, hogy komoly gonddal készült az előadásru. A Viktória és a Levélária zúgó tapsot váltott ki, sőt a Levél- áriát meg is kellett ismételnie. Róna Dezső nehéz feladatot vállalt magára Scarpia szerepének éneklésével és igyekezett feladatát becsületesen meg is oldani. Somos Jenő sekrestyése sikerült alakítás volt. a szerep nemcsak dalt követelt meg. hanem komoly színészi játékot is. Kovács Gyula Ange. lolti szerepében lépett a színre, A korhoz nem illő ruhája zavaróan hatott. A pée*; dolgozók itfirétirn hatalmas érdeklődés nyilvánult meg az opera iránt. Talán soha helyi zenei produkció ilyen komoly közönséget nem mozgatott még. mint a Tosca előadása. Csütörtökön, pénteken, szombaton zsúfolásig telt házak előtt énekellek a művészek, a hétfői előadásra is minden jegy elkelt. A dolgozók már az elkövetkező szombatra is számos jegyet vásároltak elővételben. A bányavidék dolgozóit két autóbusszal szállították haza, a Dohánygyárból is számosán tapsoltak a szép előadásnak. De sorolhatnánk sokáig az üzemeket, hiszen legtöbb üzem igen nagy érdeklődéssel fogadta az operaest hírét, a dolgozók örültek, hogy .megismerkedhetnek az operairodalom egyik csillogó gyöngyszemével. A népművelési minisztérium, értesülve az operaest sikeréről, kilátásba helyezte, hogy a zeneiskola néhány tagja számára lein tővé teszi, hogy az Állami Operaház műsorát. Csajkovszkij Anyegin-jét tanulmányozhassák. A zeneiskolának ugyanis legközelebbi terve az, hogy Csajkovszkij gyönyörű, lírikus operáját hozza saját rendezésében a pécsi közönség elé. A Tosca előadása tehát — nagyon helyesen. — csuk első lépés azon az az úton. mely a pécsi Nemzeti Színházban rendezendő rendszeres, állandó operaelőadások felé vezet. A Mátyás király-utcai általános iskola harcol a békéért ^ Benin.* (tvvacsadzc) és Kovsov (Kad ocsnyikov) a lavol Moszkvától című magyarul beszélő szovjet színes filmben. Iskolai életünk békéért folytatott harcának három döntő kérdéséről számolok be. Az első és legfontosabb ezek közül a tanulmányi színvonal emelése. A z arlsó tagozatban a gyermekek még képekben gondolkodnak. Fogékony agyuk sok ismeretet tud elraktározni, de csak akkor, ha azokat elég színesen kapják. Tellát a tanítás legfőbb kelléke itt az elevenség, szó uesség, érdekesség. Nevelőink rendszeres készüléssel sok szemléltető anyag összegyűjtésével, bemutató előadásokkal, jó vázlalkészíléssel igyekeznek jó eredményeket felmutatni. A Mátyás király-utcai iskola párhuzamos osztályai- versenyben állanak egymással és a gyermekek öntudatosan, büszkén pontozzák egymás számait, helyesírás, lermészetrajzi, slb. eredményeit. A felső tagozatban már öntudatosodó, logikusan gondolkozó, igen jó felfogóképességű tanulókkal foglalkozunk. A gyermekek itt kezdik már megérteni az összefüggéseket az egyes cselekedetek, egyes képek között. A jó tanítás, nevelés lényege itt nem a mennyiségi, hanem a minőségi munka. Nem az a fontos, hogy nagy mennyiségű ismerettel tömjük meg a tanulók fejét, hanem az, hogy a tananyag elevenen éljen bennük, hogy be tudják illeszleni a tanultakat szemléletükbe, hogy megértsék az összefüggéseket. ü z év elején megállapítottuk az osztályzás mértékét és ehhez ma is szigorúan ragaszkodunk. Amikor megállapítjuk, hogy szeptemberi tanulmányi átlagunkat 2.7-ről áprilisban 3.4-re emeltük, ez teljesen reális eredmény. A tanulmányi eredmény további tokozására tanulószobát lélesítettünk. Ránevfeltük tanulóinkat a közös letemben, való tanulásra.' Megszerveztük a korrepetálást és a tanulópárokat. Jó hatással volt annak az elvnek a végrehajtása. hogy úttörő -’vagy bármilyen vezető, csak jó és szorgalmas tanuló lehet. IVagy feladat volt, különösen a nyolcadik osztályos tanulóink köréből kiirtani a régi, léha diákszellemet, mely az elmúlt rendszernek jellegzetessége volt. Valamikor dicsőség volt a súgás, a puskázás. Ezeknek kiküszöbölése érdekében kapcsolatot teremtettünk a már fejlettebb gimnáziumi tanulókkal: a Leőwcy Klára leánygimnáziummal és a Janus Pannonius gimnázium diákjaival. A hatás meglepő volt. A gyermek az ifjútól szívesebben vette át a jó tanácsol, mint a nálánál sokkal idősebb felnőttől.. Ma már nálunk ritka jelenség az, hogy tanulóink nem készülnek, nem dicsőség már a szekunda, megszűnőben van a súgás és a puskázás. A munka már az iskolán belül is becsület és dicsőség dolga. Másik igen fontos kérdés volt iskoláink munkájának megjavításában a fegyelem megszilárdítása. Ma már egységes és szilárd a munkafegyelem. Háromnegyed nyolc órakor minden nevelő a helyén van, lanulóink közül i* igen kevesen késnek, azok is inkább egyes szülök hibájából. T gen nagy szolgálatot tesznek e té- * ren úttörőink, akik önkormányzatot építettek ki maguknak. Pedagó-) gusaink segítségével a rendbrigád, tisztasági brigád, az ultörőkésziiltség, a csapat'tanács ma már önállóan intézi a fegyelmi ügyeket. Nekik köszönhető, bogy a gyermekek a folyosókon, a tantermekben csendben, rendben vannak, az utcán is fegyelmezettek. Harmadik kérdésünk a beiskolázás. Ili is jó eredményeket értünk el. Körzetünkben lakó iskolaköleles tanulóink' közül csak ketten maradtak ki, nyolcadik osztályos diákjaink pedig 88 százalékban jelentkeztek továbbtanulásra. Ezekét az eredményeket elsősorban a jól működő és a nevelőtestülettel mindenben együtt dolgozó szülői munkaközösség segítségének köszönhetjük. Szilágyi Béia I ■ , , „igazgató . Valamelyik nyáron elmentem egy parkba, a nevét már nem is tudom. Egy nagyon érdekes könyv volt ná- ' lám. Leültein olvasgatni és nem is vettem észre, hogy rámköszontött a2 este. ■ Amikor a szemem kifáradt és olvasni már nagyon nehéz volt, becsuk, fám a könyvet, felálltam és elindul ' tam a kijárat felé. ■ A park már kiürült, az utcán pis. lákoitak a lámpák és valahol mész- sze egy őrharang kongott. Féltem, hogy a parkot lezárják és eietni kezdtem. Egyszer csak megtorpantam. Úgy tetszett, hogy oldalt a fák között valaki sír. A mellékút felé indultam, ahol a sötétben egy kis, köményes házikó állt, amelyik a városi park őrének nyújthatott pihenőhelyet, a fal m©l* lett egy kisgyermek állt. Lehetett úgy 7 éves, vagy 8, aki a fejét lehajtva keservesen sírt. Odamentem hozzá és megkérdeztem: — Mi van veled, őcskös? 0 erre, mintegy vezényszóra, még jobban sírni kezdett. Felemelte fejét rámnézett és így szólt: — Semmi! — Hogy.hogy semmi? Ki bántott té ged? — Senki? — Hát akkor miért sirsz? A gyermeknek még nehezebb volt válaszolni, még jobban szipogott és . törö’.getta az orrát. — Gyerünk, — mondtam én neki — Nézd, már késő van, a parkol,' be zárja}c. Meg akartam fogni a gyermek kezét, de az kirántotta magút és így szólt: — Nem mehetek. — Hogy-hogy nem mehetsz? Mondd már, mi van veled? — Semmi! — mondta isméi a gyer- *mek. — Talán beteg vagy? BECSÜLETSZÓ írta: L. PA NTELEJEV — Nem. Egészséges vagyok. — Hát akkor, miért nem mehetsz el innen? — Azért, mert őr vagyok — mond. ta 6. — ör? Miiéle őr? Hogyan, maga nem érti? Mi játszunk. — Hát aztán leivel játszol? A gyermek elhallgatott, felsóhajtott és azt mondta: — Nem tudom. Az első pillanatban arra gondoltam hogy biztossá! beteg a gyerek, a feje nem lehet rendben. Figyelj ide, — mondtam neki. — Mit mondasz te? Hogy van ez? Játszó/ és nem tudod, kivel? — Nem tudom, ültem a pádon, egyszer csak nagyobb fiúk jötték hozzám és azt mondták: Akarsz há borúsdit játszani? — Akarok — mondtam én. — pl- kezdtünk játszani és így szóltak hoz. zám: — Te leszel az „őrmester." Az egyik nagyobb ftá, 6 volt Ti- mosenko marsall, idehívott engem és azt mondta: — Ez itten a mi lőszerraktárunk, te leszel ennek az őre. Állj itt addig, míg én téged le nem váltalak. — Jól van — mondtam én. De ö azt mondta: Add becsületszavadat, hogy nem mész el innen ... — Nos? Én becsületszavamat adtam, hogy nem megyek el innen. — Aztán mi lett? Mi lett? Azóta állok, de azok nem jönnek. — És régen >dé állítottak téged? — Még világos volt, — De hál hol lehetnek ők? A gyermek ismét fel® óhajt ott és így szólt: — Én azt h is nem. azok ettógtak. — Hogy-hogy ellógták? — Elfeledtek engem! .— De hál akkor miért állsz még itt? — Én becsületszavamat adtam. — No és mit fogsz most csinálni? '— Nem tudom. — szólt a gyermek — és ismét sírvafakadt. Mindenképpen segíteni akartam raj. ta, de mit tehetek az érdekében? Menjek megkeresni ezeket a fiúkat, akik becsületszavát vették ennek a gyermeknek ős maguk hazaszaladtak? De hol is találom őket? Ezeket, az ör dögöket, ök már biztosan bevacso ráztak, lefeküdtek aludni és a tizedik álmukat álmodják, és 6 még itt áll az őrségben a sötétben és éhesen. — Te biztosan éhes vagy? — kér. deztem tőle. — Éhes vagyok — mondta. — Na látod, —r szóltam elgondolkodva. — Szaladj haza, vacsorázz meg, addig én helyettesítelek téged. — De ezt nem lehet ám! — szólt a gyerek. — Hát miért nem lehet? — Meri maga nem katona. — igazad vari! De hát nem kell telned, semmisem történik, ha én' le váltalak téged. A gyermek azonban hajthatatlan maradt. Hirtelen ötletem támadt. Láttam, hogy a gyermeket becsületszava alól felszabadítani és az őrségről leváltani, csak egy katona tudja. így kézenfekvő a megoldás: Keres, ni kell egy katonát! Hirtelen így szóltam: — Várj egy pillanatra! Magam — időt nem vesztegetve — a kijárat felé szaladtam. Szerencsére a kapni »ég nem zár. fák be,, sikerült kijutná - az utcára hogy valamilyen katona után nézzek Mindegy volt, hogy hadnagyot,, vagy bármilyen sorkatonát találok. De ■ ahogyan ilyenkor szokásos, egyetlen- katona sem tartózkodott az utcán. Egyszercsak az utca sarkánál, ott, ahol a villamos megáll, megpillantottam egy lüzéregyenruhás kato. nát. Úgy éreztem, hogy soha senki az életben nem volt olyan boldog, mint én ebben a pillanatban. Rohantam a megállóhoz. Á villamos akkor már megállt és egy fiatal parancsnok — őrnagyi rendfokozattal — éppen fel 'akart szállni á kocsiba. Hozzárohantam, megragadtam a kabátjánál fogva és szinte kiabálva mondtam: — őrnagy elvtárs, várjon egy kicsit, őrnagy elvtárs! ö visszafordulva, csodálkozva rám nézett: „Mi baj van?" — Nézze csak, gondolja cs<*k —> mondtam neki dadogva, — itt a park bari a kisház melleit őrségben áll egy gyermek, nem mehet el, mert becsületszavát adta, nagyon kicsi szegényke és úgy sír. Az őrnagy még jobban csodálkozva nézett rám: Ezért kellett ittmaradnom? A villamos már elment és ő nagyon, nagyon mérgesen nézett rám. De amikor megmagyaráztam neki job, ban. hogy mi itt a teendő, nem gondolkodott tovább és így szólt: — No, menjünk menjünk — természetesen ... — Miért nem mondta ezt nekem azonnal? • Ahogy befordultunk a parkba, az öt máris ránkcsukta a kaput. Megkértem, hogy néhány pillanatig vár jón, elmondva, hogy mi járatban vagyunk és a,z őrnaggyá.! együtt szaladni kezdtünk a . sötétben. . CSak nehezen találtuk meg a fehér házi. két. A gyerek ugyanazon a helyen áll dogéit, ahol hagytam és csendben sírdogált. - . . Meglátva minket, felragyogott, as arcocskája. No, látod, elhoztam a parancs nokot. Meglátva az őrnagyot az én kis pajtásom kihúzta magát úgy, hogy néhány centivel mindjárt magasabbnak látszott. — Űr elvtárs — mondta neki a pa. rancsnok — Milyen rangban van ön? Őrmester vagyok — mondta a gyerek. — Őrmester elvtárs, mcgparancso- lom, hogy azonnal hagyja el az őr helyét! A gyermek sapkájához emelte a .kezét, majd széles mozdulattal leengedte és így szólt; — Parancsára, őrnagy elvtársi Azonnal elhagyom őrhelyemet! Ezt olyan komolyan és olyan lelkesen mondta, hogy sem az őrnagy, sem én, nem tudtuk visszafojtani nevetésünket. ; , A gyerek szintén vidám és boldog volt. Nem vesztegettük tovább az időt és mind a hárman elindultunk kifelé. Az őrnagy megszorította a gyerek kezét: Derék gyerek vagy, őrmester elv. társ. — mondta, — kitűnő katona lesz belőled! A viszontlátásra! Az örnagv rámhagyta a gyermeket, látva, hogy a villamosa ismét jön, a megálló felé sietett. En is hosszasan megszorítottam a gyermek kezét. Hazavezesselek? — kérdeztem tőle. — Nem, közel lakom és különben sem félek — mondta a gyerek — és mégegyszer boldogan kezetfogiunk.
