Dunántúli Napló, 1951. április (8. évfolyam, 76-100. szám)
1951-04-30 / 100. szám
üissSstg Sztálinnak, a legyőzhetetlen héketáísns’ vezérének, a magyar síén nagy barátijaid A® alsészeiatiBiártoMl párttítkái* Az Országos Béketanács közleménye 'A Magyar Táviiatj Iroda jelenti: A magyar dolgozó nép továbbra is nagy lelkesedéssel vesz részt a Bélre Viiégtanács felhívása nyomán az egész világon megindult aláírásgyűjtési akcióban. Az utolsó összesítés szerint hazánkban eddig 4,877.6(14 ember írta alá a követelést hogy az öt nagyhatalom kössön egymással békeegyezményt. Meszesen, is győzőit a Makssimenko-módszer Májas 1 a mjinka ünnepe. Tízéves korban hallott erről először Jaka- bovics István alsószentmártoni délszláv dolgozó paraszt. Hallotta az idősebb munkásoktól, amikor azon a napon egyik-másik elszólta magát. „Ünnepei a munkásosztály az egész világon, mi meg itt „kulizunk“ az vróságnak ezen a nagy ünnepen is." Persze ezt csak úgy suttogva mondták, bizalmasan, egymásközt, nehogy véletlenül fülébe jusson az intéző úrnak. Hogy miért nagy ünnep május 1, azt. még nem tudta Jakabovics István. De' azt már észrevette, hogy valami nincs rendjén. Miért járnak R.eizinger Ádám földbirtokos gyermekéi állandóan új ruhában, azt ehetnek, amit szemük-szájuk megkíván, neki pedig már tízéves korában dolgoznia kell, csak azért, hogy valahogy megélhessen? Tizénkétévés koráig Reizinger uraságnál dolgozott Jakabovics István. Pásztor volt. Fizetése: ami megmaradt a konyhán étel, abból kapott égy tányérral, „fiát ezeknél ■. az átkozottaknál sem maradok“ — gondolta magában, amikor kikerült az iskola padjai közül. Változtatni akart sorsán, de sehogysem sikerült. Hát évig a környékbeli ku- lákok keserű kenyerén tengődött. Azoknál három má^sa búza volt az évi fizetés, meg egy pár csizma. De a csizmát akkor kapta meg, amikor a kuíák már el akarta dobni. így sem lesz jó. Gondolt egyet 18' éves korában és szakított a eselédi sorssaL Két hónapi utánjárás után sikerült, bejutnia kubikusnak a esa- 1 .tornaépítéshez. A munkásosztályhoz húzott a. szíve. Ott sokat tanult, annak ellenére, hogy a munkavezető, Nicsinger Henriit, egy 86 holdas kukák volt. Itt már nem suttogtak május 1 jelentőségéről a dolgozók, hanem: „Majd eljön az idő, amikor szabadon ünnepelhetjük ezt a szép na. pót“ — beszélgettek egymásközött az emberek. A fizetés itt nagyon kevés volt — egy napra két pengő. De azért szeretett ott .dolgozni. A munkások nem húzták be a nyakukat, hanem, amikor Nicsinger lemarliázta őket,, bátran visszavágtak neki. Ez a bátorság megerősítette Jakabovics Istvánban a bitet: „Majdcsak vége lesz ennek a cudar világnak". ’Ä háború szele megcsapta a Hor- thy-rendszert és minden ,pénz a háborús előkészületekre kéllett,,'nem akadt kubikus munka. Jakabovics István kénytelen, volt ismét cselédnek beállni. A kává cl i határban fekvő Stein- baeh József földbirtokoshoz került. Ekkor már annyira ment a kizsák-' mányolás, hogy egy kommencióért ketten a féleségével dolgoztak, éjjeí- nappaL Akkor aludt, amikor Pécsre kellett mennie kocsival. Ekkor még osak suttogni sem mertek május 1- ről, csak* gondolatban álmodoztak. Külön besúgók voltak közéjük osztva és figyelték — különösen Jakabovics élvtársat —, hogy nem „lázit-e“ ezen a napon. 1944 november 29. Erről a napról úgy beszél Jakabovics elvtárs, mintha tegnap történt volna. Csakúgy zuhogott a havas-eső. Az ágyuk golyói keresztezték egymást a falu felett. Remegtek az ablakok, ahogy egy-egy lövedék becsapódott valamelyik házba. Pokoli éjszaka volt. Jakabovics elvtárs és a két szomszéd család a pincébe szorult, gyertyafény mellett, várták a felszabadulás pillanatát. A gyertyafény a •pinceajtó repedésein kiszűrődött. Kopogás hallatszott. Jakabovics elvtárs .szemei felvillantak, ment az ajtó felé, hogy megnézze, kik azok. .Három szovjet katona meresztette ■Jakabovics elvtársra a géppisztolyt, majd amikor látták, hogy civil, mosolyogva köszöntötték. „ Zdraysztvuj- iye“. Jakabovics elvtárs megértette őket, hisz ő is tud azon a nyelven beszélni. Első útja a Magyar Kommunista Pártba vezetett. Ő volt a második beiratkozó. Janies Pál volt az első. Hónapról-húnapra nőtt a párttagság száma. De lassan. Jakabovics elvtárs még nem ismerte ki magát. De csakhamar rájött 'a hiba okára: Janies összes rokonsága ku- lák. Mivel ő volt az első belépő, a Pártba, ő lett a párttitkár. Ez nem tetszett Jakabovics elvtársnak, tudta, hogy Janics nem lehet jó párttitkár, amikor állandóan a kulákokkal paktázik. Jani'os nem a becsületes kis- és középparasztokat szervezte a pártszervezetbe, ■ hanem a kulákokat. Tgy került be Magosi'cs István is, aki Verbanecz Mihály akkori bírónak volt a legjobb barátja. Annak a Ver- banecznek, -aki kizavarta a kis- és középparasztokat a községházáról még 48-ban is azzal:, hogy ilyen „koldusoknak1“ semmi helyük a. községházán. Verbanecznak 25 hold földje, cséplőgépe van és akinek nem volt ennyi birtoka, azt koldusnak hívta. Jakabovics elvtárs kemény, harcokat vívott a felszabadulástól egészen a tagfelülvizsgálatig. Szembehelyezkedett Janics ellenséges nézetével, ezért őt igyekezett az ellenség . elnyomni. „Szinte lélekzythez sem jutottam." Janics és barátai Tito rendszerét .akarták kiépíteni, a kulákokat akarták a nyeregbe ültetni. De ez nem sikerült nekik. Pártunk a tagfelülvizsgálatkor kis-öpörte a nem odavaló .ellenséges elemeket és így a tíz tagból csak az öt becsületes' dolgozó maradt a pártszervezetnek, .tagja.. Az ellenség kikerült á pártszervezetből. Jakabovics elvtárs harca eredményűvel végződött, Uj harci szakasz kezdődött. Jakabovics elvtársat párttitkárnak választották meg 1949-ben. Az ellenség erre mégjobban felbőszült; A faluban lévő kulákok Bosnyák Mihály plébánossal az élen, szövetségre léptek, hogy megakadálypzzák Jakabovics elvtárs munkáját. Ekkor kezdődött csak igazán az osztályharc Al-só- szentmártonban. A kulákok a középparasztok között agitáltak, . azokat szerették volna megnyerni. Jakabovics elvtárs pedig. először is a kulákok által „koldusokénak nevezett szegényparasztok között kezdte meg a felvilágosító munkál. A szegényparasztokat megszervezte' és a legjobbakat felvették a pártszervezetbe. Első feladata tehát a pártszervezet megerősítése volt. Munkája eredménnyel járt. A múlt év őszén megalakult a falúban egy III. típusú tszcs. Itt a kommunisták mutattak példát és magukkal ragadtak több pártonkívüli dolgozó parasztot is. Közben az ellenség mindig aljasabb módszerekkel támadta a pártszervezetet, a kommunistákat. Céljuk az volt, hogy szembeállítsák a szegényparasztokat , a középparasztsággal. Az osztályharc közepette állandóan erősödik a pártszervezet. Már 10 tagja van és 13 tagjelöltje, s most, a legutóbbi taggyűlésen ismét nyolc új harcossal erősítették soraikat az alsószentmártoni kommunisták. Jakabovics elvtárs biztos kezekkel irányítja falujában az "osztályharcot. Mind a harminc párttag egyben népnevelő is. Rendszeresen . eljárnák a dolgozó parasztokhoz és ennek eredményeként. két hónappal ezelőtt az egész falu dolgozó parasztsága — három családot leszámítva, akik még a kulákok befolyása alatt állnak — rálépett a nagyüzemi társasgazdálkodás útjára. Vagyis a középparasztság is a Párt szavára hallgat már. Mindkét tszc-s-ben, a tanácsban, a pártszervezetben, mindenütt a dolgozó kis- és középparasztok vették kezükbe az irányító szerepet. A kulákok Bosnyák . Mihály plébános irányításával.’ minden vereség után új és új eszközökhöz nyúlnak. Legújabban mutogatják leveleiket, melyeket Tito Jugoszláviájából küldenek rokonaik és azt akarják elhitetni, hogy ott milyen jól megy a parasztoknak. Persze ez a politikájuk, is csődöt mondott, mert azzal az alsószentmártoni dolgozó, parasztok is tisztában vannak, hogy Ti tónál jó] megy a soruk — a. kalákáknak. Az ott élő dolgozó parasztok éhségét, nyomorát ismerik ők eléggé. Az ellenség támadásaira azzal válaszolnak, hogy május 1-re teljes egészében befejezik a tavaszi vetést, Május 1-re készül Alsészentmárton dolgozó parasztsága. A pártszervezet és a tanácsháza falain vörös zászlót lenget, a tavaszi szél. Az asszonyok meszelik a házakat, virágcsokrok ’ díszítik az ablakokat. A harcot Jakabovics1 elvtárs, délszláv dolgozó paraszt irányítja ebben a faluban és vezeti újabb csatákra a dolgozókat az ellenség végleges felszámolásáért, a kongresszusi határozatok végrehajtásáért. Jakabovics elvtárs ügye, a Párt, a nép ügye győzött Alsószentmártonbarr is. Az új harcokat, új győzelmeket, az elmúlt évek és a, jövő évek győzelmeit ünnepük május elsején. Ragoncsa János Az építésvezetőség irodájából, Meszesen, nem sok abjak nyílik — ideiglenes az épület, — de van egy ablak, .melyen át nagyon messze látni, pedig valójában nem is ablak ez, csak néhány fényes fénykép. A Gor- kij-ulea 'Moszkvában. Sztálinogorszk főtere és az épülő felhőkarcoló egye tem a Lenin-hegyen. Ott is készültek május elsejére. Ott is lobogtak a szélben a dnyeperi, sztálingrádi erő művek, az uráli gyárak, az ötéves terv, építőinek vörös zászlói, hogy azután május első napján ott vigyék azokat a végtelen sorokban... Mi is május elsejére készültünk. Ezen a napon nálunk is szerszám helyett zászló kerül a kézbe és. azok mennek elől, akik a munkában is az élenjártak. A meszest bányászházak építői elől mennek. A fényképek alatt az építkezés tervrajza: hat nagy, kétemeletes ház alapja bontakozik ki a vonalakból, közöttük pedig ott kácskaringózik az iparyasút vágánya. Odakint pedig a rajz kezd testet öl, feni. Hat ház épül egyidőben és hat kőműves építi a falakat. A szovjet kőművesek gyorsfalazás; módszerével, a-Makszimenko.módszerrel. Eriéi- kül legalább 36 kőműves kellene ugyanehhez a munkához. A brigád vesetője Pretz Lajos elvtárs, a munkavezetőjük pedig May János, ő állítja fel előttük a zsinórkalodákat. Épületről épületre mennek, amint egy emeletnyi szintet befejeztek hogy átadják helyüket a födémkészítőknek. Eddig másfél nap alatt építettek lel egy emeletet, de amikor aláírták a béke- felhívást, akkor, elvállalták, hogy május elsejéig elérik azt: egy nap alatt egy emetelet építenek. Békeműszakot tarlotlak és teljesítették vállalásukat. Egy nap alatt felépült egv emelet és ezzel a Makszi- menko-brigád komolyan hozzájárult ahhoz, hogy az építkezés együttes vállalását, azt, hogy május egyig a határidőt 20 nappal lerövidítsék, — teljesíthessék. Reggel, amikor a környező új bányászházakból műszakra indultak a bányászok, még nem voltak annak a háznak falai, amelyik délutánra mái egy emelet magasan állt. Mondták is hazatérőben: ..Ez aztán munka, e2 az- ' tán eredmény." Ez aztpn valóban munka, gyors is és minőségileg kifogástalan, úgy, hogy a végén Nemeskén László' elvtárs építésvezető tréfásan még azt is mondta a Makszimenl^o-brigádnák; „Vigyázzatok, mert olyan jó minősé gií a munka, hogy majd el .sem hiszik hogy egy nap alatt csináltátok.“ Nagy eredmény ez, méghozzá annak az eredménye, hogy bátran alkalmazták a falazás kiválj szovjet munkamódszerét. Ezen. érdemes lenne elgondolkozni nem egy bányásznak azok közül, akik a ragyogó szép meszes; házakban laknak. Gondolkozzanak . el azok . a pécsbányatelepi ős mecsekszab.olcsi bányászok, akik nem dolgoznak még a szovjet ciklusos módszerrel, akik nem ragadták meg. két kézzel. Pod- zsárov ős Logvinyenko ’ ejvtársak feléjük nyújtott segítő kezét. 4/úr János elvtárs ott volt, ott dolgozott a Dunai Vasműnél, Makszimenko elvlárs mellett. Mosolyra derül az -arca valahányszor visszaemlékezik • erre. Heteken ár fi gyelte, Makszimenko -elytársat, amint barátságosan, vidám kedvvel magyaráz és . dolgozik, amint megmutatta, hogyan dolgoznak ma a Szovjetunió, ban a kommunizmus építkezéseinél. Ekkor valamennyien, akik ott tanultak, elhatározták, hogy ők is így do.goznak majd nálunk a szocializmus építésein. Valamennvien elhatározták hogy leküzdtk a várható pe- hézségeket, legyőzik ct pártszervezet segítségével az új módszerek ellen támadó ellenséget. Amióta a Maksziipenko-brjgád megkezdte Meszesen a munkát, azóta már eldőlt; itt az építkezésen is a kérdés: győzött a Makszimrnko-módszer. Szinte kivétel nélkül minden kömű- ves szívesen munkába állna már ezzel a módszerrel, de egyelőre még nincs rá elég terület és nem elég szervezett az anyagszállítás sem. A hékemíísaukon kitűnően megoldotta a műszaki vezetőség az anyagszállítást, nem is volt semmi zökkenő, de ezt a folyamatos anyagellátást még ném biztosították egyszer s mindenkorra. Nem biztosítottak még elég munkaterületet sem ahhoz, hogy beindíthassák a második Makszimcnko-brigádot.Lemaradás, mutatkozik a födémkészítésnél, mert itt még nem elég jó a gépesítés. Hiányzik egy kis daru. Ennek beállításával megoldódna a munkaterület kérdése is. A meszesi építkezés 'pártszervezete adjon több irányítást, a műszaki' vezetőségnek ahhoz hogy lépést tudja, nak tartani a Mákszimenko-módszer követelményeivel. A május elsejei felvonulók között ott. mennek a meszesi építőmön kasok is és soraikban hatan, akik 212 százalékot teljesítenek a szovjet módszerrel. Sz.„ T. A felszabadulás óta hetedik szabad májusunkat ünnepeljük. Gondoljunk vissza szabad május elsejénkön azokra a harcokra, amelyet megyénkben vívtak a bányászok, üzemi munkások május 1-ért. Pécsett és környékén a munkásmozgalom fellegvára a bányászság volt, akiknek száma.' az 1880-as években már többezer főt tett ki. Májusi megünneplésére 1882-ben szervezkedtek először a pécsvidéki bányászok, « harcukat összekötötték bérköveteléssel. A pandúrok megtiltották a felvonulást. Hetekig készültek erre a napra a bányászok. Tanúskodik erről egy utólagos 1882 május 2Q-i iszolga- bírói jelentés, amit Forrav István írt a, „Nagyságos alispán Untak! Húsvéthétfőn három utazó social demokrata Szabolcson a községi kocsmában megjelenvén, népgyűlést tartott, engedély nélkül lázította a népet." ■A tilalom ellenére a bányászok felvonultak május 1-én. A felvonulást hat század katonaság 'szétverte. A szétoszló tömegben már akkor kiáltozták: „Streikkal válaszolni!" Május 5-én sztrájkba is léptek a bányászok. „Amit hetek óta naponta vártunk, bűteljesedett. Pécsbányalelep, Szabolcs, Somogy, Vasas bányászai a munkát beszüntették“ — írja urának Forrav szolgabíró. A sztrájk a tőkéseié számára ijesztő méreteket öltött. Katonaság szállta meg az aknákat, távírdákat, „szükséges volt eme cselekedet azért, hogy ezeket a vagyonokat, megkíméljük a. pusztulástól." A?. •egységesen sztrájkoló bányászok harca. egyre jobban élesedett, (.’sima Lajost,,, egy másik lakáj szolgabírót a nép haragjától egy század katonaság tudta csak megvédeni: „S szerencséire egy másik század cpp a legkritikusabb pillanatban megérkezett, s éltként a két század közé szorított körülbelül 800 munkást, közbelépve felszólítottam őket, a törvény nevében, hogy szélmenjenek, különben szétveretnek." A felvonuló nsí rój k ol óh a t — a nemrég épült és építés alatt lévő meszesi bányászházak környékén - szétverték.’ A szolgabíró jelentése. ,,csekély szurony sebről", „rövid gyógy ulású sérülés"-ékről, „eme cselekedet megérdemléséről"• beszél. Az akkori munkássajtó viszont kórházi ápoltakat, esetleges halottakat is emleget. akik a „csekély szuronyseb"- töí véröztek el. —- Vérbe fulladt tehát 1882 május 1 és az azt követő sztrájk. A harc azonban nem szűnt meg. 1893-ban még nagyobb erővel robbant ki május 1 • ünnepén a sztrájk. A követelés egyik pontja május l szabad megünneplése volt. Az akkori bányaurak „ígéretet tettek" erre, amiből nem lett semmi. Minden május 1-én újra és újra a nyolcórai munkaidő volt a'követelés egyik legfőbb pontja, ezért, folyt országos viszonylatban is a harc a tőkések- ellen. 1905-ben is május megünnepléséért rohbant ki a bányászok sztrájkja. fs v /« Irt a hare évről-évre. Évről - évre hullott a drága munkásvér az út porába,' évről-évre lesújtott a huszár- század kardlapja, a pandúrok bunkója. A csapások nem tudták összetörni a munkásságot, kitartott május 1 mellett, jogai mellett, fűtötte a nemzetközi munkásszolidaritás. Szájrób szájra szállt ennek a harcnak története, s minden évben új. hősi eseményekkel bővült. Újult erővel indult meg, a szervezkedés a Mecsek erdőin, tisztásain a további évek folyamán. Az 1920—21-as május elsejéit emlegetik a pécsi öregek. Ebben az idő; ben az akkori munkásmozgalom vezetői közül sokan Pécsett bujdostak. 1921-ben hatalmas tömeg készült megünnepelni május elsejét. Hiába volt minden akadályozás, fenyegetés, és tiltó rendelkezés, május 1-én — a mai Kossntfi-léren, — összegyűltek Pécs‘üzemeinek munkásaiba dolgozók és hatalmas tüpiegtiintetést rendeztek. A szemtanú elbeszélése szerint: a tüntető tömeg rendőrkordon és esondőrszuronvok között vonult fel. ,,Vesszenek, a tőkések!" — „Nem. kell a Hf/rthy.bunl;ó!li jelszavakat kiáltották. A felvonulás eleje a Tettyén, a vége még a Koesuth-téren volt. A Tettye öreg romjai között, az alsó Tettyfe zöld füvén az árulással -megbuktatott Tanácsköztársaságról, a Szovjetunióról folyt a halk beszéd. Ha rendőrspicli került a közeibe, a 15—20 főnyi csoportok egyszeribe futballozó, labdázó csapatokká alakultak át.’A Mecsek hűs tisztásai, Kisrét, Kantavár, Hidegkút, Mandulás és a többi helyek május elsejék alkalmával. a tőkések elleni harc szervezkedésének színhelyei voltak. A harcos, keménykötésű /».munkások nem dolgoztak. ÍV Zeolnay-gyár munkásainak egyrésze minden évben beszüntette május elsején a munkát. Ezekben tir években még kevés politikai tartalma volt a május 1-i felvonulásoknak. Elzárva tartották Horthy-fasisztái és a tőkések a dolgozók előtt nagy példaképünk, a Szovjetunió híreit és c-sak azok tudtak mesélni a munkásfiatalomról, a proletárdiktatúráról. akik visszatértek a Szovjetunióból. Voltak olyanok, akik látták Lenint, Sztálint, az Októberi Forradalom többi vezetőjét. A május elsejei elbeszélők körül éhes fülek hallgatták a szavakat: „Proletárdiktatúra", — „szovjet hatalom“ — „Lejön és Sztálin." Akárhogy próbálkoztak Peverék „kirándulássá" változtatni a harcos május elsejéket, ,— nem', sikerültek terveik. Nem sikerült ez 1923-ban a- hidasi bányászokkal sem. A Párt ereje nagyobb volt minden áruló mester, kedésnél. A bányászok fütyültek Fever tilalmára: „Gyűléseket, felvonulásokat nem engedélyezek. Ezen a napon mulatságot, vágy társas kirándulást rendezzenek. Budapest, 1923. április 18. Jó szerencsét. Pcycr Károly.“1 És nem sikerült 1942-ben sem megakadályozni a szabolcsi bányászok május elsejei ünnepségét.Jstván-aknán a bányabárók lakájai betekkel május 1 előtt, tele szájjal ordítozták müszakváltáskor: „Aki május elsején nem jön műszákra, meg lesz büntetve." .Sülni és társai diilledt szemekkel lestek ki az ablakon május elsejének hajnalán: jönnek-e dolgozni, Egy-két ingatag, büntetéstől félő alak lézengett csak arra. Erre megcsörrentek a telefonok és a századparancsnokok parancsait vissza- t verték a kaszárnyák rideg falai: „Élestöliénnyel felszerelni". -A kivezényelt katonaság kivonult Szabolcsra és a fényesre pucolt géppuskák- ál- ványra- kerültek a szabolcsi templom előtt, az. utcákon. A katonák feltüzütt szuronyain tompán csillogott a. májusi napsugár. A bányászok ekkor már az erdőben voltak és május elsejét- ünnepelték. Hiába volt házkutatás, szuronyával ' kikényszerített ..műszakokon való kötelező megjelenés". egész nap nem volt munka és a fél műszak büntetés még jobban megkeményítet- te a bányászok öklét. hlyének voltak a felszabadulás előtti május elsejék. 1945 óta hetedszer ünnepelünk szabadon. Ma a néphadseregünk katonáinak szuronvá nem a nép. hanem" a nép ellenségei .felé, a tőkések maradványai, a kulákok felé mered és katonáink nem a nép ellen vannak, hanem a néppel együtt ünnepelnék május elsőjén. Nincs már rendőrkordon, csendőrszui'ony, büntetés, titkos kirándulás, nines leplező labdajáték, hanem hatalmas erő van, amely megmutatja e. napon újra és újra erejét a tőkéseknek, a háborús nszítóknak. hogy szabadságát, szabad május elsejét, boldog életét, munkával, harccal, de ha. kell élete árán is megvédi dolgozó népünk. Ilyen most a május elseje, ilyen, az idei is: a hetedik szabad májusunk. ' Kászon József
