Dunántúli Napló, 1951. április (8. évfolyam, 76-100. szám)
1951-04-08 / 81. szám
2 m RPh 6 1951 ÁPRILIS 3 — A béke ügyének legnagyobb védelmezője, a bókemozgalom legtöbb támasza — a mi felszabadítónk, békénk és függetlenségünk őre: a Szovjetunió. A békealáírásgyüjtés során váljék :nég mélyebbé, nyilvánuljon meg még jelentősebben tettekben a magyar nép barátsága, szeretete és hűsége a nagy Szovjetunió és a békét védelmező bölcs Sztálin iránt. Bozsóki Ferenc beszéde alatt szinte percenként rúgcítt fel a taps. Jelszó, ként emelték magasba a világ dolgozói vezérének, Sztálinnak nevét és ünnepelték szeretett vezérünket, Rákosi Mátyás,!. Fii Ilye rkán zúgott fel, amikor Bo zsóki Ferenc az imperialisták aljas ügynökei, a titoislák ellenünk elköve tett újabb merényletét bélyegezte meg. „Vesszen Tito“ — hangzott a kiáltás percekig. Ebben a harcban olyan hakniink járnak a/ élen. mini hazánkban Rákosi elvtárs és az egész világon a nagy Sztálin Babies Antal Kossuth-dfjas egyetemi tanár felszólalása következett: — Orvos vagyok és ebben az ünnepélyes órában és erről a helyről nemcsak a magyar tudósokhoz, nemcsak a magyar orvosokhoz, hanem a világ minden tudósához és orvosához szólok. Sok belső ellentmondás tette nehézzé életemet akkor, amikor az első lépések csetlés-botlátfa után, 1938- ban a moszkvai rádió késő esti adásait hallgatva, az orvostudományon kívül a világ és embertársaim sorsára is figyelni kezdtem. Hosszú és tövises utat jártunk meg 1938 óta. Több, mint egy évtized áll mögöttünk, telve szörnyű emlékekkel, amiket ma mégis nagy kincsnek kell tartanunk. Emlékezés nélkül nem ismernénk hűséget vagy árulást, megvetést és szeretetek gonoszságot és jóságot. Nem lehet nem emlékezni a népek szenvedéseire, az embertelen, siralmas pusztulásra, ami körülvett bennünket ma, amikor újra háború réme sötét- lik Nyugat felöl. Csak a gonoszok és bűnözők álmodhatnak feledésről hogy ennek leple alatt megfeledkezzenek az emberi együttérzésről, és az emberi kultúra tiszta hagyomá nyairól. — Tudományos munkánkon keresztül mi is nagyon büszkék vagyunk új gyárainkra, traktoros mezőinkre, gyönyörű hídjainkra, épülő városainkra, a falu csillogó villanykörtéire és még inkább büszkék vagyunk a szellem csillogására, amely a Szovjetunióból frissen áramlik be hozzánk megmutatva azt, hogyan k .11 küzdeni a sötétség, a maradiság, á művelet- lenség ellen, hogyan kell harcoln minden olyan elvakultság ellen, amely visszamaradt az ember tudatában A tudomány fegyvereit mi arra használjuk, hogy a bányászok tiszta levegőben, gépek segítségével dolgozhassanak, hogy a Kara-Snm sivatagban is zöldelő mezőkön dübörögjenek a traktorok, hogy Kínában a zabolátlan ember- pusztító folyókból a gazdag élet csatornái legyenek. Rendületlenül bízunk győzelmünkben és hitünket megerősíti az a tudat, hogy ebben a harcban olyan szocialista hazafiak járnak az élen, mint hazánkban Rákosi Mátyás elvtárs és az egész világon a békéért küzdő dolgozók legnagyobbika, Sztálin generalisszimusz. A béke a mi ügyünk, a Vasmű pedig a béke erődje Ezután CsobAn Anna, a dunapentelei Vasmű ifjúmunkása mondott beszéde!. — Kn a muillban csak egyszerű ház. tar ási cseléd lehettem. El voltam zárva mindattól, ami szép és ami nekem is öröme1*, adott volna. — De azután Sztálin elvtárs katonái elhozták a szabadságol. — Ezelőtt néhány hónappal, novemberben Pártunk és a IX. kerületi DISZ szervezet azzal tjinietett ki, hogy a Dunai Vasműhöz mehettem dolgozni. — Ekkor megkérdeztem magamtól, szerefein-e hazámat? Igen. Szerelem-e dolgoz*» társa ima',? Igen. Szeretem-e a Pártot? Igen. És szeretem-e azokat, akik felszabadítottak bennünket, azo- ka' a hősöket, akik meghozták szá. munkra az életet? Igen, Azután megmondtam, hogy minden nehézség dacára is megyek, mert érzem, hogy helyt tudok állni, mert a béke a mi ügyünk. A Vasmű pedig a hékénk erődje. Nekünk, fiataloknak épül. Ez a n^i életünket leszi majd boldoggá. Ezután Kisfaludi Stróbl Zsignvond. Kossuth-díjas szobrászművész emelkedő 11 szólásra. Minden eszközzel, munkával és szóval, fellel élesszétek a kéke vágyál, a béke gondolatát — Nemrég éltük át a háború minden borzalmát. Még magam előtt látom a remegő anyát, aki testével vé- dőleg takarja kicsiny gyermekének már élettelen, vérző testét. Hallom a bombák szörnyű robbanását, látom a lekopasztott fák csonkjait. Szeretném odakíáiíaní azoknak, akik az Önző nagyhatalmi vágy, a gazdaságra spekuláló üzérek szolgálatában állanak: Mit akartok? Innét vérözönt? A milliók rabigába hajtását? 1 udjátok meg, hogy mi itt, ebben a kis országban nagy munkát végzünk. Tudással és megtörhetetlen akarattal építjük a szocializmust. Már elhord- tuk a romboló háború törmelékeit és szédületes iramban építünk, szépítünk nemcsak házakat, nemcsak gyárakat, de lelkeket is. — Művészek, ti, akik az emberben, a természetben a szépet, az igazságot keresitek, szakítsatok időt elmélyülő alkotó munkátok közepette is, és minden eszközzel, munkával és szóval, tettel élesszétek a béke vágyát, a béke gondolatát. — Nincs szebb dolog az alkotásnál és nincs borzasztóbb, miat a rombolás. Mi, a néphadsereg kálónál, meg fokozottabb éberséggel fogunk őrt állni népünk békés építő munkája felett A sportcsarnokot zsúfolásig megtöltő dolgozók hatalmas tapsa és a néphadsereg égetése közben 5ép a mikrofonhoz Radios János, a honvédlisz'i iskola hnttgatója. — Én még fiatal vagyok, alig 23 éves — mondotta — d* a felszabadulás előtt szomorú volt életem. Hat'esztendeje azonban minden becsületes dolgozó ember megbecsült tagja népünknek. Én min*! hánvaesillés dolgoztam Tatabányán. Örömmel dolgoztam, mert tudtam, hogy már nem a hányabárók, nak, hanem a népnek dolgozom. Büszkén mondhatom el, hogy alig 18 éves koromban azok közé az emberek közé tartoztam, akiknek mellén ott ragyog az ötágú, fényes csillag, amely a mnnka hősét illeti meg. Mt, a néphadsereg katonái, még fokozottabb éberséggel fogunk őrt állni népünk békés építő munkája felett, minden becsületes ember békéje felett. De a békét csak a hadsereggel nem lehet megvédeni. Fontos, hogy népünk és hadseregünk továbbra is szorosan összeforrva folytassa a küzdelmet a békéért. Ne legyen egyetlen olyan becsületes magyar ember sem, aki ne írná alá ezt a békeívet. Radios János szavai után lelkes taps tört fel, a nagygyűlés résztvevői liosz- szan eltelték a néphadsereget és vezetőjét, Farkas Mihály elvtárs, bori védelmi miniszter, vezérezredest. Nagy taps köszönti Veszelinov Jez- dimir délszláv dolgozó parasztot, aki a magyarországi délszláv dolgozók elszánt békeakara'át jött tolmácsolni a •nagygyűlésnek. Veszelinov Jezdimir anyanyelvén beszélt, tolmács fordította magyarra szavait. — Én, — mondotta — Ujszentivan- ról, közvetlen a jugoszláv határról jöttem fel erre a gyűlésre. Mindenki biztatott, hogy jöjjek föl Pestre, különösen a községben lak^ délszlávok, hogy mondjam el ill a nagygyűlésen »/, egész ország színe előtt, hogy mi magyarországi délszlávok mennyire szeretjük hazánkat és azt a szép, békés, és nyugodt életet, azt a megbe- 'csülést, amiben a haza részesít bennünket. Azt is lelkemre kötötték, hogy mondjam el itt: mi, magyarországi délszlávok mostani életünk és békességünk megvédésóért minden erőnkkel hclytállunk. — Mi forrón szeretjük népünket, a délszláv népet és éppen, mert ennyire szeretjük őket, halálosan gyűlöljük azt a rendszert, amely határainkon túl, községünktől alig néhány kilo. méterre gyűlöli és elnyomja testvéreinket. — Szövetkezetünk földje egész a határig terjed. Messzire belátjuk a életet valaki meg akarja zavarni, ami szépen vetett, gazdagon, termő földjeinket, ahol sok helyütt már vágják a rozsot, fel akarják dúlni: ökölbe szorul a kezem és úgy érzem, mindég áldozatra képes vagyok, hogy ezt na .engedjem.*» — De a gyűlölet és elszántság mellett bennünket, magyarországi délszláv dolgozókat, a szégyen is elfog, ha Titoék legújabb gálád merényletére gongolunk. Sz-égyeljük, hogy Titoék még azt merik mondani ezekután, hogy ők jugoszlávok, amikor a jugoszláv nép mindig becsületben tartotta más népek képviselőit. — Ma reggel olvastuk az újságban, hogy Titoék megtetézték eddigi gaz- emberségüket ebben az ügyben és megtagadták a magyar ügyvivő feleségétől, hogy hazatérjen MagyarorMegígéricm Rákosi elvtársnak, hogy nem állok meg 320 százaléknál sem szágTa. Csak a legalávalóbb gazemberek képesek arra, hogy egy nőn és egy gyermeken próbáljanak bosszút állni azért, mert aljas tervüket nem tudták teljesen véghez vinni. — És hígyjék el, így vagyunk ott valamennyien, délszlávok, magyarok. Bennünk talán még nagyobb az elszántság és gyűlölet, mint itt a pestiekben, mert még közelebbről látjuk, milyen sors vár a parasztságra Títo- bandita uralma alatt. Közelebbről látjuk testvéreink nyomorúságát és küzködését és azt, hogv az amúgyis rosszul megművelt, gyöngén termő földeket hogyan» dúlják fel nap-nap után a gyakorlatozó katonák. A háborúnál is robban gyűlöljük azokat, akik a háborút akarják — Tisztelt békegyülés! Csak any- nyit mondhatok, mi, délszláv dolgozó parasztok nem akarunk többé szolgaságban élni. Mi nem akarjuk a háborút, de a háborúnál is jobban gyűlöljük azokat, akik a háborút akarják, akik odaát, a határon túl arra készülnek, hogy fegyverrel pusztítsák el a mi életünket, szép házainkat, családunkat. Mindent megteszünk, hogy tervük ne sikerüljön. VesS7.cn Tito! Veszelinov Jezdimir beszédét zúgó taps fogadta. Izzó gyűlölet visszhangzott végig a termen: „Vesszen Tito!" — zúgott a kiáltás. Ezután Barna József sztahanovista kőműves mondott beszédet. — Én annak köszönhetem, hogy sztahanovista lettem, hogy Makszi- menko elvtárs a lőrinci építkezésen átadta nekem munkamódszerét. Ezt azzal hálálom meg, hogy még többet termelek és átadom munkamódszereimet munkatársaimnak. — Itt a nagygyűlés előtt vállalom, hogy május 1-re tíz szaktársnak adom át munkamódszeremet cs teljesítményemet brigádommal együtt 450 százalékra emeljük. Barna József után özv. Jónás Gyu- láné, Kossuth-díjas magkészítőnő lépett a mikrofon elé. özv. Jónás Gyuláné felszólalásában a következőket mondotta: — Bevallom, soha nem gondoltam arra, hogy valaha ennyi ember előtt fogok beszélni. De sok minden történt velem az utóbbi időben, mire azelőtt soha nem gondoltam volna. Például kaptam 1.500 forint munka- jutalmat, élmunkás lettem és most legutóbb, március 15-én a Kossuth- díjjal tüntettek ki. — Szeretném elmondani, hogyan jutottam el idáig. 23 év óta dolgozom a Hubert és Sigmund fémáru üzemnél. Mi volt az én sorsom ott a fel- szabadulás előtt? Nem kell „ többet mondjak: Mikor férjem 16 esztendővel ezelőtt meghalt — ólommérgezésben halt meg, mert nem gondoskodtak számára védőételről — csak hitelben tudtam eltemettetní. . Pedig akkor is dolgoztam, de akkor fáradtan, meggyötörtén mentem haza a munkából. Akkor változott meg az én életem, amikor a szovjet katonák meghozták számunkra a felszabadulást. Ott maradtam a gyárban, többet dolgoztam, mint azelőtt, de soha nem voltam fáradt utána. Most már tudom, hogy miért dolgozom. A gyermekeimért, az. unokáimért. A mag- kcszítöben dolgozom és átlagteljesítményem 320 százalék. — De a legnagyobb öröm most ért, április 4-én, felszabadulásunk ünnepén, amikor a parlamentben Rákosi elvtárssa! beszélhettem. Itt bizony már nem igen tudtam tartóztatni magam és könnyes lett a szemem, amikor kezet fogott velem és-megsimogatta áz arcomat. Megkérdezte tőlem, hogy mit kezdtem a tízezer íorinltal, amit a kitüntetés mellé kaptam? Elmondtam neki, hogy egy kis házat veszek Cínkotán, kétszoba- konyhásat. Az egyikben a fiam lakik a két kis unokámmal, a másikban pedig magam, egyedül, hogy pihenhessek a munka után. Tudom, hogy mindazt a szépet és jót, ami nekünk jutott, a béke tartja meg. Ezért én is minden erőmmel a békéért harcolok. — Ott harcolok, ahol ehhez a legjobban értek. Benn a gyárban. Megígértem Rákosi elvlársnak, hogy nem állok meg még a 329 százaléknál sem. » És megmondtam, hogy csak most sajnálom, hogy így eljárt az idő felettem. — Nem engedem, hogy a régi úri csirkefogók, akik elpusztították férjemet, akik boldogtalanná tettek az egész régi életemet, ezt az új, szép életet is visszalopják tőlem. Nem engedem a cinkotai házat elpusztítani. Nem engedem a békét! Özv, Jónás Gyuláné beszédét hosz- szantartó, lelkes taps kísérte. Mi. néphez; hű katolikus papok, nyíltan és őszintén állunk oda a béke ügye mellé Nagy figyelemmel fogadták a szónoki emelvényre lépő dr. Babocsa Endre plébánost. — Mi hisszük, — mondotta — hogy a mostani békeív aláírásnál nemcsak maga az aláírások száma jelent nekünk erőt, hanem az is, hogy mindenki öntudatosan írja alá a békét követelő ívet. Magyar népünk erős kézzel tartja a béke frontjának reá eső szakaszát. Ez az erős kéz nyilatkozik meg minden aláírásban, amellyel hazánkban kifejezésre fut az összefogás: hogy kérgeskezű paraszt, ipari munkás, katedrák tanára, tollforgató író, hazát védő honvéd és a templomok népéhez hű papja egymás mellett harcol a legszentebb ügyért: a világ békéjéért. Mi, néphez hű katolikus papok szívünk minden dobbanásával, akaratunk minden elszántságává!, nyíltan és őszintén állunk oda a béke ügye mellé. Babocsa Endre plébános után hős Nagy Jánosáé dolgozó paraszlasszony lépett a mikrofon elé. Az aiáípásoinaí arra is adom, liogy cgv női munkacsapatot alakítok határon túli földeket, s amit látunk, azon csak összefacsarodhat a paraszt szíve. Mintha nem is ugyanolyan föld lenne, mint a miénk, mintha a határon túl egyszerre valami szikes, kopár főid kezdődne. Mindenfelé fel- szánlatlan földek, s tömérdek gyom és gaz borítja az egész vidéket. És így van ez végig az egész határ mentén, amerre utaztam. Ismerjük mj a testvéreinket, ismerjük határontúli gazdatársainkat, tudjuk jól, nagy baj lehet ott. ha így bánnak a földjükkel. Vagy olyan kedvetlenek, elkeseredettek. hogy nincs kedvük dolgozni, vagy egyszetüen nem akarják erősíteni azt a rendszert, amely ku’.á- kokat ültetett a nyakukra és egyengeti a régi világ visszatérését. Egész Ujszentiván szövetkezeti község. Úgy élünk, úgy dolgozunk együtt a csoportokban magyar anyanyelvű gazdatársainkkal, hogy az édestesivérek sem különben. Délszláv kultúrcsoportunk van, műsoros estéket rendezünk, ahová az egész község eljön S hogy mennyire egyek vagyunk, mennyire megbecsülnek bennünket, délszlávoknt, semmj sem bizonyítja jobban, mint, hogy én is tagja vagyok a csongrédmegyei tanácsnak. a éppen tegnap választottak meg a községi tanács elnökévé.-r~ Ha arra gondolok, hogy ezt az — Én ás családom — mondotta — de a Iszcs-ben dolgozó minden egyes asszony gyűlölik a háborús nszitókat és a termelés emelésével, de ha kell, fegyverrel is harcolunk ellenük. Én az aláírásomat arra is adom, hogy a tennelőszövelkezelbcn egy női munkacsapatot alakítok, azon bélül egyenként versenyezünk egymással, hogy többtérméiért érjünk el. Nagy laps közben emelkedett szólásra Szentivánszky Sándor délszláv országgyűlési képviselő. — Fel kell szólalnom ezen a nagy békegyűlésen — mondotta, mert a na pókban olyan eseményeknek vagyunk ta- _ nui, amelyek újra világot vetnek " arra. hogy az amerikai imperialisták megbízásából az átkozott fasiszta Tlto-bandu milyen mester. kedésekkel szolgálja a háborús készülődést. A belgrádi Hiller-fiókák aljas provokációjáról kell megemlékeznem. Még a megvetés és felháborodás ileghara- gosabli .kifejezéseivel sem tudom méh lóképpen *'!flélni — joggal mondha- íom, hogy minden Magyarországon élő délszláv testvérem nevében is — ezt a gonosztetiet. — Micsoda rettenetes kiszolgáltatottság a része az egyszerű jugoszláv dől. gozóknak egy olyan országban, ahol még egy másik ország diplomáciai képviselőit is állandóan rendőrkopók, spiclik figyelik és követik, ahol egy diplomatát is tetileg bántalmaznak. Az egyszerű jugoszláv dolgozó ma még ilyen börtönországban él cs hozzátche- lem: harcol a Tilo-klikk ellen a békéén, hazája szabadságáért, a nép legelemibb élet érdekeiért. »Szegyélném, hogy délszláv vagyok, ha nem tudnám, hogy ehhez a merénylethez semmi köze sínes a népnek — Én. délszláv nemzetiségű dolgozó, szégyelném magamat, hogy délszláv vagyok, ha n*-m tudnám, hogy ehhez a merénylethez semmi köze nincs a népnek. Szégyelném magam, hogy a szabadságharcos délszlávok fia vagyok, ha nem tudnám, hogy nem jugoszláv provokációról, hanem Tito gaztetteiről, a háborús gyújtogatok, imperialisták gonosztetteiről beszéltem most. Titoók nagyon jól tudják, hogy -i jugoszláv nép baráti érzelmekkel viseltetik a magyar nép iránt és felháborodással fogadja ezen újabb gyalázatosságokat. Ezért hazudoznak, ezért próbálják a fehéret feketének mondám, s eltitkolni a valóságot népünk előtt. — Magyarországi dolgozók! A Ti- lo-fasiszlák belgrádi merénylete is fokozza gyűlöleteteket a háborús gyújtogatok és külföldi, belföldi ügynökeivel szemben. De növelje ez a felháborító bűntény egységeteket, elszántságotokat, harcos békeakaratotokat is, amellyel most a békealáírásgyiijtés kezdetén harcba indultok a háború sötét erőivel szemben drága hazánk védelméért, a békéért, En, a magyar- országi délszláv dolgozók nevében is ígérhetem, hogy a béke védelmében vállvetve harcolunk magyar testvéreinkkel. Szentivánszky Sándor után Lengyel József sztahánovista főmozdonyvezető lépett a szónoki emelvényre. — A világ békeszerető emberei között ott vannak a kapitalista országok dolgozói is — mondotta, — akik sztrájkokkal, selejt gyártásával és a hadianyagdk gyártásának és kirakásának megtagadásával harcolnak a békéért. Nehezebb körülmények között harcolnak a békéért, mint mi. Mi forró, elvtársi üdvözletünket küldjük a francia közlekedési dolgozóknak. Szolidaritásunkat azzal is kívánjuk kifejezni, hogy elhatároztuk, hogy mi, közlekedési dolgozók egymillió irancia frankkal segítjük a irancia közlekedési dolgozókat harcukban. A nagygyűlést Mészáros Ági, Kos* suth-díjas, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze zárta be. Meg vé ti j ü k a békét! Harcolunk a békéért! Dübörgő tapsvihar, zúgó éljenzés válaszol a zárószavakra. „Megvédi'Vc a békét!',. „Harcolunk a békéérll Hömpölyög a kiállás egyetlen óriási folyamként elárasztva és betöltve a hatalmas termet. A magyar dolgozók szilárd egység*, az imperialisták és liloislrt ügynökeik elleni izzó gvűlö. let, a békelübor legyőzhetetlen ereje nyilvánul meg n lelkes tüntetésben. Anitán felcsendül c Bélre Híveinek éneke „••■ha összetartunk raiulüUit- len, legyőzzük végleg a háborút.“ Mi, magyaromzági délszlávok mostani életünk és békességünk megvédéséért minden erőnkkel helytállnak
