Dunántúli Napló, 1951. április (8. évfolyam, 76-100. szám)

1951-04-01 / 76. szám

1951 ÁPRILIS 1

6'

NAP hó

Harc a tanulmányi színvonal emeléséért, a rend és fegyelem megszilárdításáért a szigetvári iskolákban

LEPLEZZÜK LE

A TOVÁBBTANULÁS ELLENSÉGEIT

Mi szigetvári pedagógusok azzal kezdtük harcunkat a tanulmányi eredmények javításáért, hogy felvettük a kapcsolatot a Párt alapszervezeteinek vezetőivel, a helyi tanáccsal és a tő* megszervezitek vezetőivel. Közösen határoztuk el, hogy iskoláinkban fegyelmezési és jótanulási versenyt indítunk.

A legnagyobb gondot fordítottuk a rend és fegyelem kialakítására. A tapasztalat ugyanis azt mutatta, hogy tűm lehet addig tanulmányi -zínvona! emeléséről beszélni, míg a tanórákon rendetlenkedő tanulók elterelik a figyelmei a tanításról és zavarják az előadót Bevezettük a magatartási naplót, melybe minden nevelő órája végén beírja az osztály óra alatt la- nusított magatartását. Minden szombaton kiszámítjuk az átlagot és az eredményt az iskola hangos híradóján sereseiül a tanulók, tudomására hozzuk. A legjobb eredményt elért osztály kapja egy heti időtartamra az „Iskolánk legfegyelmezettebb osztálya" feliratú vándorzászlót, amit ünnepélyes keretek között helyezünk el a 1 győztes osztály ajtaján. Ezen túlmenően tanulmányi kirándulással jutalmazzuk meg azt az osztályt, amelyik már több ízben elnyerte a vándordíját és a késések és iskolai mulasztás megszüntetése terén jó munkát végzett. Több osztály volt már Pécsett tanulmányi kiránduláson, amit

tapasztalatcserével kötöttünk össze.

Ilyenkor egy pécsi iskola megfelelő osztályában egy-két tanórát is meghallgatnak a tanulók s a tanítási anyaghoz hozzá is szólnak.

Az iskolai késések megszüntetése érdekében nz épületek bejáratánál úttörő. „kapusok" írják fel az esetleg Vésőn jövő tanulókat, akiknek az igazgatói irodában jelentkezniük kell, elkéséstik okát megindokolva, s nevüket az iskola hangos híradójában naponta többször közöljük. A felső osztályokba járó pajtások reggel, mikor iskolába jönnek, betérnek az alsó tagozatba járó tanulókért. Uymódon megszüntettük, különösen az alsó ta. gozatban mutatkozott „eicsavargáso- kat“ s most már ott tartunk, hogy a késések oly ritkák, mint a fehér holló.

Igazolatlan mulasztónk egy sincs

s az Igazolt mulasztások száma 15*/*ról ö%-ra csökkent.

Nagy gondot okozott nekünk, hogy 870 tanulónk közül 411 tanulónk abba akarta hagyni a tanulást. A helyi tanács, a Szülői Munkaközösség segítettek a pedagógusoknak családlátogatásokon keresztüli meggyőzni a tanulók szüleit a továbbtanulás fontosságáról;

A rend és fegyelem megszilárdításával ogyidőben a tanulmányi színvonal emelése érdekében beindítottuk a „Jótannlással a békéért" versenyt. A tanulók elé azt a célt tűztük ki, hogy legalább „jó- általános osztályzatot érjenek eL Az elégtelen tanulók mellé egy jó tanulópár! osztunk be. A tanulópárok a napi korrepelálásra is eljönnek, ahol a jó tanulók, mini „tanársegédek“ működnek a nevelők mellett. A tanulási versenyláblát minden osztályban kifüggesztettük, melyből a tanulók elért eredményeiket állandóan lemérhetik. A jótanulási versenyben „kitűnő" eredményt elért tanulókat a Szülői Munkaközösség támogatásával lefényképezzük, s képeiket, mint követendő éltanullókat az iskola- épületeiben kifüggesztettük.

A verseny beindítása óta az általános tanulmányi eredmény az egész iskolában a félévi kiértékelés alapján 0.3-al emelkedett, s egyetlen osztályunk sincs, amelyben az általános tanulmányi eredmény el nem érné a „közepes“-t.

A „kitíínő“-rendüek száma

ll-ről 24-re. a „jó“-rendűek száma 105-ről 246-ra emelkedett. Számtalan elismerés érkezik a szülőktől is a verseny hatásáról, úgy szóban, mint írásban.

Harmati Józsefné cipőgyári munkás ezt írja: „öröm számomra is, hogy iskolánkban a „Jótanulással a békéért" való verseny megindult és egyre erősödik, szélesedik. Ebben a versenyben az én gyermekeim is részt vesznek és nem eredménytelenül A tanulásban szépen haladnak előre. Pedig egyik beteg volt, hiányzott is az iskolából az év elején. Meggyőződésem az, hogy hasznos ennek a tanulmányi versenynek további kiszélesítése és fokozása. Sajnos én a múltban nem tanulhattam tovább. Mi még

csak verést kaptunk az iskolákban. Hálás vagyok a Pártnak, vezetőinknek, hogy gyermekeink szabad hazában, boldog gyermekként élnek, s míg én a gyárban a gép mellett dolgozom, addig gyermekeim a „Jótanulás- sal a békéért" versenyben szépen haladnak előre.“

„Az őszi wtőkonfereneia után rgen elkeseredtünk — írja Gregorovits Já- nosné, — mert VIII. osztályos kislányom általános osztályzata „elégtelen" volt. Mértaniról rovót hozo' t haza. December elején megígéri«, hogy szorgalmas tanulással iparkodik kijavítani osztályzata!, mert azzal az ötéves tervet szolgálja és a békét védi. Ettől az időtől kezdve észrevetlem, hogy szorgalmasan tanuL

Első dolga a leckéje,

elbeszélte, hogy minden hét végén kiértékelik az osztály magaviseletért és tanulmányi eredményét, s igen boldog volt, mikor a vándordíját a VIII. osztály elnyerte. Félévi bizonyítványa már közepes volt. Nem bukott meg semmiből. Ne hagyják abba ért a versenyt, így reményünk van arra, hogy Gitta kitart továbbra is és középiskolába mehet, hogy tudásával építse á mi édes hazánkat."

Haraszti Pál igazgató,

a szigetvári pedagógus munkaközösség nevében.

„El kell érnünk, hogy a középiskolások létszáma az ötéves tervidőszakban az előirányzott 45.000 helyett 77 ezerre emelkedjék“.

(Révai József elvtársnak a Párt- kongresszuson mondott beszédéből).

Pártunk Kongresszusa után újult erővel indult meg a küzdelem a továbbtanulók számának emeléséért, meg indult a harc a beiskolázást megnehe zitó ellenség ellen. Különösen a falusi általános iskolai tanulók továbbtanulását igyekszik az ellenség minden eszközzel — rémhírek terjesztésével, kiagyalt nehézségek meséjével, — meg akadályozni. EjJyháaasharasztm például a volt csoportelnök a kulákokka! karöltve 5 fiatalt beswéílt, 1« a továbbtanulásról.

— Hibába jelentkeztek középiskolába — mondották nekik, — úgyse vesznek fed benneieketLuzson is megmozdult a reakció éa az elmúlt évben lemorzsolódott diákokon keresztül agitált a továbbtanulás, a diákotthonok allem. Boldogasszonyain a pap a Szív-újság hirdetéseit mutogatta és úgy beszélte le a gyerekeket

tanulmányaik folytatásáról, hogy ká* továbbtanulniuk, tanuljanak inkább —* mint ahogy a Szív-újság hirdeti —» gép- és gyorsírást.

Az ellenség rágalmai ellen fel ke® vermünk a küzdelmek L* keil lepez* núnk őket, a béke, országunk rpitésh- nek ellenségeit, a kulákokai, a klerikd* lis reakció szócsöveit. Leplezzék lel ezeket az elemeket pártszervezetednkfc népnevelőink, tanácstagjaink az égést falu dolgozói elölt. Magyarázzák mejj a féTrevozetett fiataloknak, azok #z&« leinek, hogy az ellenség azért akarja eh riasztani a munkás és paraszt s zár ma* zású gyermekeket a továbbtanuláslől^ hogy dolgozó népünknek ezzel is ártó son, hogy szocializmusunk építését eh. szakemberképzés megnehezítésével ist akadályozza.

A népnevelők az ellenség rágalmainak leleplezésével agitáljanak

Cáfolják meg az egyházasharaszH reakciósok rágalmait a népnevelők. Bizonyítsák be Révai elvtárs kongrt^a- szusi beszédének ismertetésével, az elmúlt évből vett példákkal, hogy aki továbbtanulásra jelentkezik, az minden segítséget megkap tanulmányaihoz.

Ltrzsdkon beszéljenek a népnevelők a diákotthonokról. Mondják el, hogy a rászorultakat teljesen ingyen, a tök* bieket. pedig minimális ellátási díjért — 50—100—150 forintért, — helyezik el és biztosítják számukra a teljes eb ■tát ásón és lakáson khnil a korrepetálást, a szórakozási lehetősége^ íj.

A boldogasszonyfai pap aljas próbálkozásait az új értelmiségre váró szép feladatok ismertetésével, a biztos jövő megrajzolásával verjék vissza népnevelőink. Kövessék valamennyien at nagyharsányiak példáját, ahol a párts szervezet, a tanács, az iskolabizottság és a pedagógusok közös munkával bivw losítják, hogy minden arra érdemes fiatal továbbtanuljon. A népnevelők, iskolabizottság! tagok és pedagógusok a tanulók szüleit győzték meg család- látogatás során, a tanács tagjai pedig a tanácsházba jövő dolgozókkal beszélgettek a továbbtanulás jelentősígéröU Szenti ászló pártszervezete és tömeg- szervezetei is hasonló módon biztosították, hogy az arra érdemesek tovább- tanuljanak.

Számtalan, szebbnél szebb példa bk> zonyítja megyénkben is, hogy dolgozd népünk nagy többsége megérti és magáévá teszi' Révai elvtárs elhangzott szavait. Feladatunk most az, hogy nx ingadozó szülőkul meggyőzzük, a húzódozó fiataloknak megmagyarázzuk a tanulás fontosságát. Harcoljunk az ellenség ellen a beiskolázás teljes sikeréért!

Köbli Katalin mégis továbbtanul

Kőbli Katalin Vili. osztályos tanulót győztem meg a tavábbtanulás fontosságáróL Munkám először eredménytelennek látszott. Számtalan akadály gördült elém: Kata iin elmondta, hogy nagy a család, szükségük van a kenyérkeresőre és ő is csak közepes általános tanulmányi eredményt ért eL

Felvettem a harcot. Egy szülői értekezlet alkalmával beszélgettem az édesanyjával. Megtudtam, hogy a szülők minden áldozatra készek leányuk továbbtanulásáért. Kérelemmel fordultak hozzám, hogy valamiképp győzzem meg a pajtást a tanulás fontosságáról.

Egyik tízpercben Köbli Katalint magamhoz hívtam.

— Beszélgetni szeretnék veled — mondtam. — Nem, nem az iskoláról, nem a továbbtanulásról, hanem magamról.

Kíváncsian, érdeklődve nézett rám.

Elmeséltem a diákéletemet:

— Apám a Dohánygyárban volt fizetni asztalos, munkáscsaládból származom, úgy, mint te. Az iskola nagyon sok pénzbe került. A tanulás mellett magántanulók tanításárt is vállaltam, s amikor végeztem, mint tanító, egy évig állás nélkül voltam.

— Ma másképp- van, ma minden diákra biztos jövő vár. A tanulás ingyenes, a legmagasabb műveltséget és szaktudást is elérheted. Gondolj csak arra, milyen büszkeséggel töltene el az a tudat, ha máról-holnapra a földből kinövő háztömbök a te kezednyomát hirdetnék, vagy ha orvos lennél és az emberek százai köszönnék meg neked a megmentett életűket.-— Továbbtanulni harcot és dicsőséget jelent. Harcot az imperialisták ellen, dicsőséget épülő, szépülő országunknak.

A pajtás nem szólt semmit, de nem » akartam, hogy azonnal határozzon. Másnap reggel az általános gimnáziumba kérte felvételét.

Bártfa-utcai iskola.

Csöndör Károlyné

A SZÜLÖK FELELŐSEK GYERMEKEIK JÖVŐJÉÉRT

Iskolánkban két nyolcadik osztály működik. A nyolcadik osztály az általános iskola befejezője s a középiskola előkészítője. Ezért, mint az egyik nyolcadik osztály főnöke, nagyon sokszor beszéltem az év folyamán a középiskolai tanulás fontosságáról növendékeimnek és családlátogatások alkalmával a szülőknek. Növendékeim legnagyobb része örömmel készül középiskolába, szívesen tervezget jövőjéről. Voltak azonban olyanok is, akik elmondták, hogy szeretnének továbbtanulni, de szüleik kereső munkára adják őket.

Két érdekes és jellemző esetet említek meg tapasztalataimmal kapcsolatban:

Az egyiknél a jeles-rendű, példás magaviseletű, szorgalmas Muskát Mária szüleit kellett meggyőznöm arról, hogy több hasznát látják ők is és az ország is, ha leányukat tovább taníttatják, és lehetővé teszik, hogy elérje vágyát: gyógyszerész legyen. Külön beszéltem édesanyjával és asztalossegéd édesapjával. Megnyugtattam őket, hogy a most vállalt . áldozat később bőven megtérül, a gyerek tehetséges, s jövőjéért a szülök felelősek. Fáradtságom legszebb jutalma az a boldog mosoly volt, mely kis tanítványom arcán ragyogott fel, mikor kitölthettük a középiskolai jelentkezési lapot.

Nemvárt eredményt értem el egyik közepesen tanuló, nagyon szorgalmas, de kevés önbizalommal rendelkező munkásszármazású kis tanítványomnál, Gáspár MáriánáL Folyton azt hajtogatta, hogy nem tanul tovább, mert fél, hogy nem állja meg a helyéi a középiskolában. Pedig vágya az, hogy óvónő legyen. Elmagyaráztam a családnak, hogy államunk nemcsak biztosítja a tanuláshoz való jogot, hanem segíti is a tanulást tanulópár-mozgalommal, korrepetálással, tanulókörrel, tanulószobával, i így nem kell félteniök leányukat a középiskola nehézségeitől. Most már a kislány is felbátorodott s eljött jelentkezni, de nem egyedül, hanem egy évvel idősebb testvérével együtt, aki már egy éve végezte el az általános iskolát, 6 most a húga lelkesedésétől áthatva elhatározta, hogy ő is óvónő lesz.

. Dr. Gádoros Míklósné Egyetem-utcai ált. isk.

am

Vera Petrovna egy óra végén így szólt:

— Gyerekek, hétlőre „AH szeretnék lenni' címmel moh fogalmazást. Meséljétek el benne, mivel szeretnétek foglalkozni, ha felnőttük ...

Falja Csizsov szomszédja, a mozgékony, aprócska Petja Vorobjov (elnyújtotta kezét és megkérdezte:

— Ha paca lesz benne, rosszabb osztályzatot kapunk?

Vera Petrovna válaszát elnyelte az óra végét jelző csengő.

Kolja és Petja együtt mentek hazafelé. Ma azonban nem beszélgettek, mert Kolja mélyen beletemetkezett gondolataiba. „Mi az ördögöt írjak ebbon a feladatban — gondolta —, Piájának könnyű, hiszen pályáskora óta geológus akar lenni. Én meg ..

Kolja valamikor régen mozdonyvezető akart lenni. Esténként hosszú előadást tartott erről az egész családnak. Sőt az egész társaságot székekre ültette, ő maga pedig a sor elejére telepedett és elszántan forgatta a húsdaráló fogantyúját, melyet némi jóakarattal indttőkamak is lehetett tekinteni.

Később aztán számtalan egyéb fog. Udkozás került sorra, az utóbbi időben azonban gondolatai minduntalan visszatértek a pilóta és a búvár foglalkozáshoz.

... Amint Kolja hazaérkezett, bekapta az ebédet, gs máris letelepedett az Íróasztal mellé. Piszkozat- papírt veit elő és gyorsan leírta, hogy „Mi szeretnek lenni' — a címnél tovább azonban nem igen haladt: Otí üldögélt a papír melleit, miközben a fákról lehulló, clsárgult őszi levelek játékosan kopogtattak be az ab- lakon.

A HÁZI FELADAT

írta : ANATOLIJ ALEKSZIN

„Kimegyek egy kicsit — gondolta Kolja — talán a friss levegőn gyorsabban forog az agyam.“

Az udvaron már ott futkároztak Kolja barátai. A padokat deszkalapok kötötték össze. Ez volt a „ha- jáfedélzet“. A középen álló kerti asztalon hatalmas láda állt. Ez pedig a „kapitány kid" volt. A „hídon" honija fílashov állt. Az arcát ugyan nem lehetett látni, mert az apja régi kapitányi sapkája egészen az orráig csúszott le.

— Siess Kolja!... mindjárt indul a hajó — integettek a fiúk már messziről.

Kolja fürgén felugrott az egyik padra. Ebben a piüanattHtn a „hajón“ mindenki fütyülni kezdett, ahogy csak bírta a tüdeje, hogy a hajókürtöt helyettesítsék. Klava és Tanyecska, a két lány ott álltak a kerítés mellett és elérzékenyülve, integetve búcsúztak a „távoli hajóútrá' induló „férjeiktől".

A „kapitányi híd" felől pattogó hangú vezényszavak szálltak. Eleinte miniden jól ment, csali mikor a „hajó“ elhagyta Kamcsatkát, megjelent a kerti úton Pasa néni, a házmester. A kezében hatalmas seprő volt.

— Vihar közeledik! — kiáltotta a „kapitányi hídt’.ról Lomja.

Pasa néni arcán válóban szörnyű erővel tört ki a vihar.

— Mi a csudának hoztátok ide ezt a rengeteg■ deszkáié! — kiáltott-: vésztjóslóan.

A hajó legénysége hősiesen küzdelembe kezdett az elemi erők ellen, megpróbálták meggyőzni Pasa nénit arról, hogy milyen életbevágóan fontos ügyben utaznak és a házmester néni arcán rövidesen jóindulatú mosoly csillant fel. A „vihar“ elült. A játék folytatódott. Az udvaron összésöprődött falevelek, félelmetes: jéghegyeknek, a békésen szunyókáló kutya pedig lustán úszó rozmárnak tűnt fel a gyermekek előtt.

„Mi lenne, ha hajóskapitány lennék? — jutott Kolja eszébe és még mielőtt meggondolta volna, leugrott a „fedélzetről“ és a ház felé kezdett szaladni. Az, hogy Kolja beugrott a „nyílt tengerbea fiúkat határtalan rémületbe ejtette.

—- Ember a tengerben!. .. mentsük meg! — kiáltozták.

Mire azonban ők is a „tengerbe"

ugrottak volna — Kolja már eltűnt az ajtó mögött. Csak úgy futtában emelte ki a levélszekrényből az újságot. Odabent kiterítette a friss lapot és figyelmesen olvasni kezdte. A har. madik oldalon képek voltak — az amerikai gyilkosok koreai gaztetteiről készült felvételek. ,

Kolja egészen magánkívül lett. — Látta a képen a kivégzett koreai hazafi holttestét, ít lángoló iskolaépületet, egy ház vontjai mellett síró kisgyermeket — és emlékezetében felvillant. 1042 tele, amikor az ő házuk fala is üszkösen meredt, az ég felé. Azóta alig néhány év teli el és valahol a földön újra bombák suhognak,

újra égnek az iskolák és a kórházak. Koljának úgy tűnt, mintha most is hallaná a bombák szörnyű robbanását

Odament a telefonhoz és Petjtíék számát tárcsázta. Mikor meghallotta barátja hangját, minden bevezetés nélkül azt kérdezte tőle:

— Láttad a meri újságot? Láttad mit müveinek m amerüsai banditák?

Aztán újra odaült az íróasztalhoz és sokáig nézte a szörnyű fényképeket, hogy egész életére emlékezetébe vésse ezeknek a koreai árváknak fájdalomtól eltorzult arcvonását'.

Hamarosan megjött az apja.

— Nos, Kolja, hogy áll a tanulás? — kérdezte.

Kolja nem felelt.

Papa felrántotta szemöldökét, odalépett az asztalhoz, de amikor meglátta a fényképeket, “gy látszik mindent megértett. Arca e.Komol\odott, szemei'elvesztették vidám csillogásukat.

— Tudod papa, azon töröm a fejem, hagy mivel segíthetnék a koreai gyermekeknek, amikor olyan messze 'vannak ide. Pedig úgy szerelném, ha ok is tanulnának, játszhatnának, mint mi... Mit gondolsz, mit lehetne tenni? ,

Papa megshnogatta Kolja fejét és ezt mondta:

— Lehet, rajtuk segíteni. Emlékszel, nemrégiben írtuk alá a gyárban a bé- kávékéi. Minden dolgozó aláírta. — Aztán megválasztottul* küldötteinké:

a moszkvai békekonferenciára ■. Megfogadtuk, hogy minden erőnkkel a békéért fogunk küzdeni! Minél több harcosa tesz a béke ügyének, annál kevésbbé tudnak háborút kirpbu, bántani az amerikai fasiszták. A mi békeharcunk jelenti a legnagyobb segítséget a koreai gyermekeknek.

— Akkor én is békeharcos leszek! — jelentette ki. határozottan Kolja és nyomaték kedvéért az asztalra csa* patt, véletlenül éppen oda, ahol <ta amerikai katonák álltak a fényképen.

Felkapta a tollat és sebesen írni kezdeti.

KE

Az osztályon izgalom futott végig* Vera Petrovna megállt a katedrán,

— Kijavítottam a házi dolgozat»* kát — szólt Vera Petrovna.

Az egész osztály várakozdstcljat mozdulatlanságba merevedett.

Mindenekelőtt Kolja Csizsov doh gozatáról szeretnék szólni . . .

Kolja zavarában idegesen kezdte csavargatni a táska fogantyúját. Vorn Petrovna folytatta.

— Kolja Csizsov azt irta, hogy bátor békehirrcos akar lenni...

De hiszen ez nem foglalkozás! * kiáltotta az egyik gyermek.

— Valóban nem foglalkozás — hő* linfotl Vera Petrovna — hanem miny den egyes szovjet ember becsületben kötelessége. Bármilyen munkát is végezzen a szovjet ember, mindig a béke harcos őre. Azért kell harcolnunk a békéért, hogy meg is valósuljanak azok a csodálatos álmok, amelyekről ezekben a. füzetekben írtatok. Kolja Csizsov helyesen tette, hogy mind a. ne.kelőit, erről irt. Dolgozatáért kh tűnőt érdemel.