Dunántúli Napló, 1951. április (8. évfolyam, 76-100. szám)

1951-04-10 / 82. szám

1051 ÁPRILIS 10

N B P L O

3

PÄRT ÉS P ÁRTÉRIT ÉS *

QttpjieAxelúk liiuebun a békáért

Kásád község pártszervezete erősítse sorait a délszláv dolgozd parasztok legjobbjaival

„Egész Pártunknak, de különösen megyei és főleg járási szerveinknek mindent meg kell tenniök, hogy meggyorsítsák falusi szervezeteink fejlődését... Fel kell erősíteni falusi szervezeteinket új tagokkal, a szocialista szektorban dolgozó parasztok és munkások mellett azoknak az egyénileg dolgozó parasztoknak soraiból, akik kiváltak a népi demokrácia szolgálatában, a termelésben és helyeslik szövetkezeti politikánkat." (Rákosi elvtárs kongresszusi beszédéből.)

Kásád délszláv termelőszövelke-' zeti községben alig 600 lélek lakik. A dolgozó délszlávok itt is szilárd 'meggyőződéssel követik Pártunk útmutatását, fokozzák békeharcukat a tőlük párszáz méterre ólálkodó fasiszta Tito és bandája ellen. Igazi hazafiakhoz méltóan dolgoznak már a felszabadulás óta. Szeretetük mindjobban elmélyül a szocializmus építése iránt. Ezt bizonyítja a termény- beszolgáltatási kötelezettség teljesítése, a Békekölcsön-jegyzés, de bizonyítja az is, hogy Kásád község délszláv dolgozó parasztsága is rálépett a nagyüzemi társasgazdálkodás, a fel- emelkedés útjára. Jól állnak a tavaszi vetésekkel is, csak a kapások vannak még hátra. Folyik a harc a nagyobb terméshozamért. így harcolnak a békéért, így bizonyítják be azt, hogy hűen követik Pártunkat, forrón szeretett Rákosi elvtársat.

A harcot itt is a pártszervezet, a kommunisták vezetik, irányítják. Csak az a hiba, hogy a pártszervezet vezetői megelégszenek az eddig elért eredményekkel. Elhanyagolják a legfontosabbat, amelyet a kongresszus határozatai cs Rákosi elvtárs a kongresszusi beszámolójában éppen a falusi pártvezetók elé tűzött, mint .számunkra különösen fontos, feladatot; a pártépítést.

A pártszervezetből több párttag máshova költözött, vannak olyanok, akik üzemekben helyezkedtek el. Mind kevesebb és kevesebb lett a párttagság száma. Ennek ellenére a múlt évben egyetlenegy taggal sem erősítették soraikat. Valahogy úgy

néz ki a kérdés, mintha Söffer János párttitkár elvtárs, a több párttaggal együtt csak egy kérdést látna maga előtt: a munkaszervezést, a vetés idöelötti elvégzését, a többtermelést. Helyes, hogy ezt is elsőrendű feladatként kezelik, csak nem szabad megfeledkezni a legfontosabbról, a jó gazdasági munka irányítójáról, előfeltételéről: a pártszervezet erősítéséről.

Kikkel erősítsék meg a pártszervezetet, azt nagyon jól tudja Söffer elvtárs: „Azokkal a tisztamultú dolgozókkal, akik eddigi munkájukon, magatartásukon, a Békekölcsön-jegyzéskor, a begyűjtésnél jó példát mutatva követtek bennünket." Csakhogy ezeket a becsületes dolgozókat nem szabad magukra hagyni. Nevelni kell őket, egyengetni kell előttük az utat, amely a Párt kapujához vezet. Nem szabad előfordulni olyan esetnek, mint ami előfordult Horváth Mihály középparaszt dolgozóval. Horváth elvtárs úgy érzi, hogy neki i^-a Pártban volna a helye. El is határozta, hogy kéri a tagjelöltfelvételét. Már két hete, hogy nála van a tagjelöltfelvételi ív, de még ezidáíg nem kérdezte meg tőle senki, hogy miért nem adta már be, Lehet, hogy nehézsége van a kitöltéssel, vagy talán nem tudja, hogyan kell megírni az önéletrajzot. Söffer elvtárs keresse fel és segítsen neki, , •

Söffer elvi úr s elvileg tisztában van azzal, hogy miíyen elvtársakkal kell erő. itteni a Párt sorait. De. ezt nemc-ak elvileg kell tisztán, látni, hanem gyakorlatban is' meg kel! valósítani Söffer elvfársnak látnia kell. hogy vannak becsületes dolgozó parasztok a községben számosán, akik érdemesek a tag- jelöltségre.

Ott van Gál Mihály kisparaszt, akinek a fia a pécsi pedagógiai főiskolán tanul, aki csr(t éppen azért nem kéri felvételét, mert: „Én már öreg vagyok, úgysem vesznek fel." Magyarázzák meg Gál elvtársnák: ő még csak'35 eves és ha 80 éves lesz. akkor is lehet hű harcosa Rákosi elvtársnak. Vagy ott van Lendvai Pál 12 holdas középparaszt, aki minden megmozdulásnál az elsők közt veszi ki a részét, aki úgy a beszolgáltatásnál, mint az adófizetésben jó példával járt elöl. hogy ezen keresztül fejezze ki háláját megszépült életéért. a most épülő új kövesútért. amely összeköti Kásád falut Bcremenddel.

Nézzük tovább! Itt, vannak Horváth István és Horváth Pál tanácstagok is, akik, mint pártoukívüli népnevelők mindenkor együtt dolgoznak a kommunista népnevelőkkel Horváth István és Horváth Pál elvtársak tekintélyes középparasztok, Az egyiknek 10, a másiknak 16 holdja van. Őket figyelik a többi pártonkívüli dolgozók is: „Ha ezek is bemennek a termelőszövetkezetbe, akkor biztos, hogy nem tévedünk" — mondották a többi délszláv-parasztok a tszcs-k szervezésekor. Miért nem kérik tagjelölt felvételüket? Talán nem szeretnének az élcsapat tagjai lenni. Lehet, hogy még nem látják kellően annak jelentőségét. És nem is láthatják. mert még senki sem világosította fel őket arról: Mit jelent ma kommunistának lenni. Magyarázzák meg nekik: Kommunistának lenni annyit jelent mint a szocializmusért, a felemelkedésért, a béke ügyiének megőrzéséért az élvonalban küzdeni. A jelenleg folyó békoagitációt a népnevelők kössék össze a pártépítés kérdésével. Neveljenek új harcosokat pártszervezetük részére, mert annál nagyobb eredményeket érnek ól a termelés frontján.

Hogy rosszul áll a pártépítés kérdése Kásádon, arról nemcsak a helyi pártszervezet vezetői tehetnek. Február hónapban jelentkeztek tagjelöltnek: Czéner József, Bosnyák Pál. Stébics Pál középparasztak és Slipcsovics Pál tszcs elnök. A taggyűlés el is fogadta őket. Az ivókét továbbították is a felsőbb szervek felé, de még máig sem tudják, hogy elfogadták-e a kérelmüket, vagy sem. Ezek az elvtársak állandóan mennek a pártszervezetbe érdeklődni, hogy mi van a tagjelölt kérelmükkel. Söfíor elvtárs pedig nőm tud mást válaszolni, mint azt, hogy „nem tudom". Ezt a taríhatatlan bürokráciát számolják fel a siklósi JB munkatársai is, és necsak beszéljenek a párt- építés hatalmas jelentőségéről, hanem maguk is cselekedjenek, hajtsák végre a Kongresszus határozatait, és segítsék ebben az eddiginél jobban alapszerve- zeterket. is. j.

FelFŐszentmárton délszláv dolgozó parasztjai üzennek a fasizmus igájában sínylődő jugoszláv testvéreiknek

Községünkben, Feleőszentmárton- nan ’ leginkább olyan dolgozó parasztok laknak, akik a múltban sommások voltak. A Magyar Dolgozók Pártja II. Kongresszusára megalakult a községben a III. típusú, Dráva őre nevű tszcs. A dolgozó parasztoknak "j életet hozott a népi demokrácia. Ők tudják, hogy mit akarnak az imperialisták. a kulákok, meg a többi ellenség._ Újra csak ki akarják zsákmányolni, leigázni a dolgozó népet. Olyan életet szánnak nekünk, mint odaát van' a- dolgozóknak, Tito Jugo ez Líviájában. Az egyik felsőszent- mártoui dolgozónak -azt írlúk Veljevo községből., hogy húrom éve nem ettek dijsznóhtíst, a községben kevés a süldő és ha valaki meghizlalja, attól is elszedik és nem adnak érte semmit.

Ilyen életet mi nem akarunk.

Látja ezt községünk katolikus pap. ja, Geosits Lajos plébános is. Ezért fordult vasárnap prédikációjában azzal a hívőkhöz, hogy védjék a békét. Elmondotta, hogy minden katolikus hívő legszentebb ügye legyen a béke, meri hiába építünk erős várat, ha azt nem védjük meg a vihartól.

Minden becsületes dolgozó békét akar. Üzenjük jugoszláv testvéreinknek, — mondják községünk délszláv dolgozói —• hogy szívósan harcolunk a háborús uszító1; ellen, erősítjük hazánkat,■ mert. ez a béketábor erejét növeli, s erőt ad neki is a litoisták elleni harchoz a szabadságért, a jobL életért. Ezért 'írjuk alá a békéivel is. Balogh Autal F elsőszentmárton.

LEVELEINK NYOMÁBAN

A sellyei járásban „minden jól megy..,“

Levelet kapott szerkesztőségünk Sellyéről, a levélben a sellyei járás terraelőcsoportjainak jó versenyszelleméről számol be Tormási János elvtárs, a járási tanács . mezőgazdasági osztályáról. így fejezi be levelét:

„ .,. bizonyíték arra, hogy termelőszövetkezeti mozgalmunk helyes irányban fejlődik és az ellen, ség, a kukák propagandája nem fog már termelőszövetkezeteinken, felismerték már annak a célját és tisztában vannak csoportjaink azzal, hogy a jó verseny is újabb csapás lesz legvadabb ellenségünkre, a ku- lákságra.“

Megnéztük a sellyei járás csoportjait, valóban ilyen nagy lendülettel indultak-e el a megkezdett úton? Az eredmény azt mutatja, hogy a lenti levél túlzottan optimista és nem a valóságot adja vissza. Még távolról sem lehet elmondani a sellyei járás valamennyi tenuelö- csoportjáról, hogy már a helyes úton jár. És éppen a mezőgazda- sági osztály altalja el az éberséget azzal, hogy az „üt minden jól megy" kezdető nyugodalmas nótát fújják, ahelyett, hogy keményen vívnék az osztály harcot a járási pártbizottság irányításival.

Nézzük a valódi helyzetet. A jó csoportok mellett: Kisasszony- fán kulák van a csoportban, az elnök sem jól vezeti a csoportot. Gyöngyfán kizártak a közelmúltban négy kulákot, de még kettő bent lapul a csoportban. Királyegyházán a pártszervezet tagjai nem ismerik az osztályharcot, kulákokkal cimboráinak. Náluk „jó ember a ku- fák", megalkuvók az osztályellen- séggel szemben. Elkenik a kulákkérdést, a kízsákmányolókat nem mutatják be teljes aljasságukban, igyekeznek iehérre mosni szennyesüket. Körcsönyepusztán a párt- szervezet gyöngesége miatt villon- ?ai-iVOll a CS0P°rt tagjai között, kulako.t szították a tüzet a cső. csoportban, pocsékolták a takarmányt, később aztán alomszalmát (•tettek. A csoport elnökének feleség® még most is bejár ahhoz a „kulákasszonysághoz“ dolgozni, akinél valamikor cselédeskedctt.

Ez volna az a nagyon jó út, amelyen a sellyei termeíöcsoporfok haladnak? Ne átitassuk magunkat, ha hibák vaunak, ezzel csak áriunk! Mutassunk' rá .? hibákra és javítsuk ki, pzzel segítünk Tormási elv- torsi

126 százalékra leljesí teile a Komlói Épílcsi Vállalat április 4-i felajánlását

A Komló Bányavidéki Építési Vállalat dolgozói felszabadulásunk évfordulójára, április 4-re telt felajánlásaikul 126 százalékra teljesítették, mert a felajánlások forintértéke 387 ezer forint volt, — a teljesítés értébe pedig 488 ezer forint. A verseny során a legkiválóbb eredményt Bedő Albert kubikus érte el, aki normáját 324 százalékra teljesítette és 1780 forintot kereseti. Kocsis Imre kőműves 276 százalékot ért el és az ő havi keresel« 1680 forint. A verseny során a, legjobb munkahely a Kökönyös „C" lett.

Rózsavölgyi Károly pécsbányatelcpi ■ békebarcos vájár a. Leisz-fejtés bányászaival beszélgetett a békéről. Elmondotta nekik, hogy milyen élete volt a bányásznak a múltban. Beszélt az újra és újra megismétlődő sztrájkokról, a nyomorúságos életről. „Ezt akarják visszahozni, nekünk az imperialisták. Háborút, rombolást akarnak.' Mi pedig békét és ezért lutreo lünk" ■— mondotta többek között. Ekkor Rózsavölgyi Károly szavaiba beleszólt egyik bányász: ■ „Hát. ha békét akarunk, akkor minek kellenek a katonák?" Rózsavölgyi Károly ezt válaszolta: „ügye maga bányászé Itt a bányában nincs szerencsétlenség állandóan, meg nincs tűz sem. De azért kiképezték a mentőket, hogy ha arra szükség lesz, hát kéznél tegyenek. Érti már?" A bányász megértette.

ftk

Nagymányokon bókeröpgyülést tartottak. Itt felsorolták, hogy mit kapott, a község a" felszabadulás óta. Elmondották az új bekötő utat, Nagy Lajos vájár tanuló beszámolt arról, hogy milyen nagyszerű dolguk van a vájáriskolásoknak, egy másik békeharcos a kibővített, kultúrházról, a napköziott-honról beszélt, amely mind

a béke vívmánya. „Ezt akarják lerombolni az amerikai imperialistái — mondották. ,,Békcalúírúsunkkal, jobb munkánkkal ezt re jiik meg ÍSIÍ át oly községben (J. M.-nó délszláv parasztasszony a békealáirás- gyüjtós során elvitte magával azokat a leveleket, amelyet rokonai írnak Tito fasiszta Jugoszláviájából. A meg. látogatott családoknál, amikor a dnl- gozó parasztok, jólétéről folyt a szó, felolvasta a leveleket, amelyekben többek között az áll: „Ruhánk nincs, ennivaló is osak ritkán jut"... „Ilyen élet van odaát. Ilyet akarnak Titoék a mi számunkra is. ez ellen kell harcolnunk" — mondotta.

#

Tésenv községben vasárnap délelőtt a tavaszi munkákat végezték a dolgozó parasztok. A földeken dolgozókat is meglátogatták a népnevelők. Itt rövid röpgyülést tartottak a békéről. A földön dolgozó parasztok válaszoltak az elhangzottakra. Kemséi Ernő középparaszt azt mondotta: „Most is azért dolgosául;, hogy erősítsük a békclüborl, azt akarjuk, hogy idejében a földbe kerüljön -t mag, hogy necsak aláírásunkkal szolgáljuk <r békét."

Jűrátsi tanácsok versenye a begyűjtés sikeréért

Járási és községi tanácsaink előtt ina fontos feladat a tojás, baromfi és gabomabegyüjtés. Kormányzatunk újabb kedvezményt adott a hátralékos dolgozó parasztoknak, bárminemű hátralékuk van,' kenyérgabonával teljesíthetik'a kötelezettségüket. A komlói, járás nagyon helyesen — nem nyugodott bele abba, hogy hiányuk van, ezért vállalták, hogy egyéb munkájuk és a gazdalajstromok pontos elkészítése melleit felszámolják a járás héitralékát is. Ezt a kezdeményezést a siklósi és a’ mohácsi járás is átvette. Előbbi vállalta, hogy még ezen a héten 7 vagon kenyérgabonát gyűjt be. utóbbi pedig 5 vagon gabona begyűjtését vállalta.

Ezen kívül a mohácsi járás vállalta, hogy a baromfi- és íojásbegyüjiést úgy végzik, hogy május 15-ig 100 százalékban teljesítsék a július 1-i előirányzatot. Ehhez csatlakozott a villányi járás is. Ez a lelkes megmozdulás akkor lesz szép és eredményes, ha a MÉSZÖV és a BARNEVÄL (Baromfi- értékesítő) jól mozgósítja alsóbb szerveit. Úgy szervezzék meg a felvásárlást, hogy zökkenőmentesen adhassák át megyénkben a dolgozó parasztok a tojást és a baromfit, ne forduljon elő olyan esel, mint Szigetváron, hogy 20.000 darab tojást felajánlottak, de nem voltak felkészülve ilyen nagyarányú kínálatra és nem tudták átvenni.

Igen fontos ma a burgonyaszóllilási szerződések kötése is. A földműves szövetkezetek felvásárlói gondoskodjanak arról is, hogy a legkisebb tételt is átvegyék burgonyából, ez különösen a vetőmagellátás szempontjából fontos. Kormányzatunk ezen a téren is

A

6

jelentős kedvezményeket ad. Az vételiji-gyre leadott burgonya után forint vermelési költséget térit meg és prémiumot fizet, a B vételi jegyre, leadod burgonya után is megtérít 3 forint vermelési költséget. A földmü- vesszövetkezetek felvásárlói részletes felvilágosításokat adnak erre vonatkozóan. Azok a dolgozó parasztok,, akik A, B és C kötelezettségüket már teljesítették, a tanács által kiadott igazolvánnyal ieleslcgciket a piacon szabadon értékesíthetik.

Az ivnndárdai dolgozó parasztok átnézték a határon

Ivándárdún néphadseregünk tagjai is resztvettek a vasárnap megindult békealúírásgyiijiésben. Beszeltél; a falu dolgozó parasztjainak úrról, hogy milyen nyomorúságos életei látnak a határon túl. A dolgozó parasztokat kisebb csoportokban kivittek a. fürt-árra, ott odaadták nekik távcsöveiket, hogy nézzék meg, milyen élet van 7'ito Jugoszláviájában. Az ivárt- dárdai dolgozó parasztok azt látták, hogy túl a. határon tfzes-huszás csoportokban az UDB-ások szuronyainak árnyékában robotolna!; a parasztok:

Este újra csak ezt láthatták, mert Tito janicsárjai lúmpavilágUás mellett reggel 6-tól este 12 óráig dolgoztatják a parasztokat a földön, hogy aztán munkájuk gyümölcséi elrabolják.

Akik ezt látták, elmondták, társaiknak a békéivel; aláírásakor, s hozzá, tették: odaát, kényszer, Nálunk dicsőség a munka.

TITO SZÖVETSÉGESE A BÉKEGYŰLÉSEN

Gyönyörűen sütött a nap. Az ősziek kör,ül egyik másik már arasznyira nyálait ki a nedves, barna rögök közül. A falu dolgozói becsületes munkát végeztek. imasziárpa, zab is a földben van már.

Kovács Péter vígan döcögött kocsijával hazafelé. Elengedte a gyeplői is, nézegette a földeket, a veUsckct. Ma korábban megy hazafelé, hiszen este bé- krgyülés lesz, éppen az. ő udvarukon, ha meg hűvös lesz. akkor belül, a szobában. Szépek a földek . . . Kovács Péter vidáman nézegette a táblákat. Még fütyült is, akkora kedve támadt a me leg, napos, tavaszi időben. Hirtelen hagyta el a füttyöt, ráncbaszaladt a homloka. Leugrott a kocsiról, s közelebb ment az átmenti, hosszá parcellához.

— Hál ez micsoda . .. — morogta magában.

Aeste, lies tv a földe*. Itt, az ál melleit, a szélen szépen kizöldült már. De néhány méterrel beljebb, ahova már inkább csak a kocsi ülésének magasságából lehetett ellátni, — ott már csak elvétve akadt egy egy zöld elő szálacska. Mintha itt a szélen vetetlek volna, de beljebb már nem . ., Nézzük csak ... Kovács Péter a tábla'közép- felé tartóit. Még a földet is megkaparta, de magot nem talált. Elgondolkozva ment vissza a kocsihoz.

Hát ez az ember nem szereti a földet?! A kulák mindenségiül — káromkodott megában. Aztán még az is eszébe jutott, ahogy u 35 holdas Mihály Gézára gondolt, hogy bizony ez volt az, aki biztatta ül magái is, hogy ne lépjen be a csoportba, mert hátha jönnek őszre a t.itoék, háború lesz, aztán... Szóval úgy magyarázta, hogy jobb lesz várni....

Mire hazatér/, már sokan beszélgettek az udvarban. A® időjárásról, az árpáról, még arról, hogy helyes-e négy- sefesen vetni a kukoricát, mennyivel teremne több ezzel a módszerrel. Aztán megjölt az előadó is, megkezdődött a gyűlés. Kovács Péter figyelt. Külö nősen, amikor az előadó, u szomszédok Pisla fia, a kulákokról beszélt, hogy azok nem akarják a békét, a háborút várják. Sokat tanult ez a Pista a katonáéknól, más ember lett odabent... Szépen ragyog a vállán az aranycsil- lag...

Aztán jöttek a hozzászólások. A cső portból is itt. volt a Kerék Feri, elmondta, hogy ök mi) vállaltak a béke- tábor erősítéséért. meg hozzászóllak még sokan. Mindenki arról beszélt leginkább, hogy ő milyen örömmel írja alá a békeívet és mit tesz majd azért, kint a földeken, a munkában, hogy annak az aláírásnak minél nagyobb súlya legyen. Hallgatta őket Kovács Péter, bólogat oil a szavukhoz. D» hirtelen felkapta a fejét. Hát ez meg mit keres itt?!

Mihály Géza beszélt,. Mosolygott az arca, csendesen, szinte k-érlelően nézett körbe beszéd közben. Az emberek gyanakvóan fordullak feléje. Szépen beszélt, az igaz. Elmondta, hogy ö is békéi akar, mert a béliére szükség van. s ezt bebizonyítja azzal is, hogy aláírja a békeivet. Kiss Mari néni oda is súgta a szomszédjának: „Látod, milyen jó ember ez! Mégse lehet ezt is olyan kuláknak mondani, mint a többit!" De a szomszédasszony nem halódott meg, ismerte ö már Mihály Gézát, meg a többit is. hát letorkolta Kiss Mari nénit, ő maga meg gyanakvóan figyelt.

florae* Páter fejében kergetöztrk a gondolatok. Aztán ahogy a kulák befejezte a mézesmázos szóáradatot, egyszerre középre ugrott, meg sem várta, hogy szót kapjon. Apróra szűkült a szeme, ágy villogott Mihály Géza felé.

— Maga beszél a békéről? Most láttam a földjét, nem vetett, csak a szelébe, hogy kevesebb teremjen a mi nr szögünknek! Maga akarja aláírni azt a békeivet, amit mi írunk alá, maga, aki néhány héttel ezelőtt, amikor n csoportot szervezték, még az én fülembe is suttogta, hogy ne menjek a közösbe, mert „jön a háború, jönnek titoék, aztán baj lesz?!" Maga akarná bepiszkítani a békéivel akinek minden álma a háború, mert ágy gondolja, hogv ak kor visszakapná a kél csépiögarniturút, ami must n:ár mindannyiunké?! Hát azt miír nem! Mi a békét akut juk, nem egy az álunk azzal, aki háborús párti! Erii!?

A kutak sunyitva oldalgutl kifelé. A hallgatók szidták, nini a bokrot. Kovács Pétert meg. lelkesen tapsolták.

Ahogy a kulák ki-li'kerő't ( l-avnn, közelebb sy.e, .. !■,:/■ • - :

berek.