Dunántúli Napló, 1951. április (8. évfolyam, 76-100. szám)

1951-04-08 / 81. szám

1951 ÁPRILIS 8

NAPLÓ

5

LEVELEINK NYOMÁBAN

A Párt Idamajorban sem tűri, hogy elnyomják a pártsajtó levelezőinek hangját

A bolsevik sajtó egyik jellemző vonása, hogy állandóan szoros kapcsolatot tart fenn az olvasókkal, a dolgozó tömegekkel. A munkások és parasztok levelei nemcsak, hogy gazdagítják az újság hasábjait, hanem, ami ennél is döntőbb

a munkás- és paraszt-levelezésen keresztül olyan kapcsolat alakul ki a- széles dolgozó tömegek és a Párt között, amely erejére nézve felér bármelyik inás tömegjellegíi közvetítő apparátussal.

Ismeretes, milyen nagyra becsülte Lenin elvlárs a pártlap kapcsolatát olvasóival, a dolgozókkal. Lenin elvtárs a dolgozók leveleit baroméierszerfi eszköznek tekintette, amelynek segítségével sok hibát lehet elkerülni, mely lehetővé teszi, hogy a politikát a leghelyesebben irányítsuk, a lehelő legnagyobb mértékben számba véve a valóságot, a dolgok tényleges állását. Ugyanezt a gondolatot fejezte ki Sztálin elvtárs is, amikor a munkás- és paraszMcvelezőkrői szólva kijelentene:

„Az egyik legfontosabb hajtóerőt jelentik hibáink feltárásában és a helyi párt-, valamint szovjet épí- tömunkánk megjavításában.“

A Dunántúli Napló szerkesztőségébe is egyre nagyobb számban érkeznek dolgozóinktól levelek. Nagyobb részük a termelés kérdésével a szocializmus építésében elért szép eredményekkel foglalkozik. De különösen örvendetes az, hogy munkás levelezőink egyre bátrabban megírják az eredmények mű. gött húzódó hibákat is, hogy ezen kérésziül segítséget adjanak azok gyors kijavításához.

Hogy munkás-levelezőink bálorhangú bírálatot mondanak a sajtón kérésziül, egyes párt- és gazdasági vezetők munkája felett, Pártunk erejének növekedését, dolgozóink politikai színvonalú, nak gyors emelkedését mutalja.

A pártsajíőval való levelezés az alulról jövő ellenőrzés egyik fontos, az egészséges fejlődéshez el- cngcdhcleUen formáját jelenti.

S ugyanakkor a dolgozók leveleikkel a jó munkamódszereket, helyes javaslatokat megismertetik ezrekkel és ezrekkel a sajlón keresztül.

Súlyos h ibái kövei el tehát az a

vezető, aiki a levelezés útjába áll, aki „ellenőrizni“ akarja a dolgozók leveleit, mielőtt azokat a pártsajtónak el- küklenék.

Ez a kritika, a bátor bírálat, durva, pártcllenes elnyomását jeleníti, s az ilyen jelenségek ellen minden kommunistának, minden vezetőnek kíméletlenül küzdenie keli.

A levelezők érezzék azt, hogy a Pártnak segítenek leveleikkel, s érezzék, hogy a Párt minden tá. madás elől megvédi őket.

Mert akadnak még, párlszervezetcink- ben is, akik elfelejtették Rákosi elvlárs február ]0-i beszédét és elnyomják az egészséges bírálatot, támadják a levelezőket

így van ez a püspökbólyi állami gazdaság párttitkárával, Bak József elvtárssal is. Az alapszervezet kongresszusi küldöttválasztó taggyűlésén, több tagjelöltet vettek fel a pártszervezetbe. A lelkeshangú taggyűlésről levélben beszámolt Lőffler József elvtárs szerkesztőségünknek, melyet az újság le is közöli, Lőffler elvtárs levelében megírta azt is, hogy Horváth György is be akart furakodni Pártunkba. Az a Horváth György, aki a jugoszláv király katonatisztje volt, aki munkáját felületesen végezte a gazdaságban, aki állandóan azon törte a fejét, hogy milyen módszerrel rontsa a munkafegyelmet. Lőffler elvtárs ébersége megakadályozta Morváthnak a Pariba való bejutását már a taggyűlésen. Mivel Lőffler elvlárs levelében feltárta, hogy a vezetőség nem volt éber, Bak elvlárs ezért rossz szemmel nézett Lőffler elvíársra és igyekezett őt munkájában gáncsolni.

Bak elviárs a püspökbólyi állami gazdaság pár 1 titkára, de mivel ehhez a gazdasághoz tartozik Idama- jor is, így nyomása egyre nagyobb súllyal! nehezedett a levél írójára.

Egyik termelési értekezleten, Lőffler elvtárs megkérdezte, hogy miért van ez.

Erre Bak aat válaszolta: „Mit írtál . a Dunántúli Naplónak, ki adott arra engedélyt“ és még azt Is hozzá tette, hogy nézzen körül Lőffler, meddig fog meg dolgozni az idamajori állami gazdaságban. Persze az sem tetszik Bak elvtársnak, amikor Lőffler elvtárs nyíltan szemébe mondja a véleményét, úgy mint az évzáró üzemi gyűlésen a pártszervezet és a gazdaság vezetői felé, amikor éle. sen kihozta a hiányosságok okait. Ezért szeretnék elriasztani Lőffler elvtársat a levelezéstől, de ez nem sikerült nekik, mert Lőffler elvlárs tudatában van annak, hogy amikor levelet ír a pártlapnak, akkor a Párt ügyéért harcol, a dolgozókat segíti. „Eleinte el voltam keseredve, de rájöttem arra, hogy helytelenül cselekednék — írja levelében Lőffler elvlárs, — mert azzal nem előre vinném az ügyet, hanem hátraarcot csinálnék Pártom felé. Elhatároztam, hogy ezután még több levelet Írok a szerkesztőségbe és még három levelezőt szervezek a Dunántúli Naplónak, mert tudom, hogy a Párt a hátam mögött áll ebben a kérdésben is, és lesújt azokra, akik fékezni akarják a bírálat és önbírála't kifejlődését, akadályt akarnak gördíteni a pártsajtó és a dolgozók közötti, minél szélesebb, szoros kapcsolat megteremtéséért folyó küzdfelemben.“

Lőffler elviárs harca eredménnyel fog végződni. Ezután is bátran írja meg a felmerülő problémáit, mert annál sikeresebben tudja végezni a reábízott feladatokat.

A Párt minden ilyen és hasonló esetben is a háta mögött áll Lőff. ler elvtársnak és a pártsajtó minden becsületes levelezőjének, félresöpri áljából azokat, akik gáncsolják a szocializmus építését, akik kijavítás helyett takargatják a hibákat,

s gátolják a dolgozó tömegek kezdeményező lendületének feltörését.

R. J.

A Moháca-axigeti Petőíí tszcs 1949 október 20-án alakult 13 család fogott össze, hogy megkezdjék a szocialista mezőgazdaság felépítését. A kezdet itt is, mint mindenhol, nehéz volt A földek nem voltak tago- sítva, a tagok is elszórtan, 6—8 femes körzetben laktak. Nagy problémát okozott a későbbi fejlődés folyamán a lakás-kérdés. Ha valaki mesz- sze lakott, különösen esős időben nagy fáradtságba került a naponként,• bejárás. Az emberek, akik a kapitalista társadalomban nevelkedtek, nehezen tudták levetkőzni a régi szokásokat, a földek, a házak magukon viselték a kapitalista gazdálkodás bélyegét és máról-holnapra nem lehetett mindezt megváltoztatni. De hogy a csoporttagokban mégis győzött'a haladó gondolat és hogy megértették a Párt és Rákosi elvtárs útmutatását, arra szép példa a következő eset.

Gulyás elvtárs, az elnök, a lakáscsere során (ő is messze lakott, s elcserélte lakását), egy nagy, 25 m-es épületet kapott, ami nagyon rossz állapotban volt. Előzetesen, ahogy az idő és az anyagi helyzet megengedte, rendbehozták a házat és több, mint egy évig nem is volt semmi hiba.

Egy este azonban vacsora közben felfigyeltek arra, hogy valami ropogás hallatszik a padlásról. Az elnök elvtárs felszaladt és megnézte, mi ennek az oka? És mindjárt látta, hogy a rossz ház elérte a végét. Mire szólt a bentlévőknek és azok kijöttek, éppen összeroskadt a tetőzet. Az éjjeliőr azonnal értesítette a kőzetben lakó tagokat, akik rövidesen meg js jelentek és a lakást azonnal kiürítették. Az elnök elv társ másnap elment az

esetet bejelenteni és este, mikor visz- szajött, meglepődve látta, hogy a tető újra áll. Amíg az elnök elvtárs a városban járt, a csoporttagok, mindenki Összefogva, aki csak mozogni tudott, odamentek a házhoz és szétszedték a romokat. Volt egy ember, aki érteti az ácsmunkához és a rossz gerendákat újra összeácsolta, a többiek pedig újra felrakták a cserepeket. A tető estére már újra állt és erősebb volt, mint azelőtt.

Saép pélpa es, bizonyítja, hogy a dolgozókban megvan az, hogy megértik egymást és megértik a Párt irányvonalát. Itt például senki sem mondta nekik, hogy építsék fel a házat, mindenki valahogy természetesnek találta, hogy ha hiba van, akkor minden tagnak kötelessége, hogy személyesen ts ott legyen és segítsen a hiba megszüntetésénél. Ez egy olyan- léle dolog, egy természeti törvény, mint mikor a testen egy sebet ejtenek és a vérsejtek azonnal vágtatnak oda, hogy védelmezzék a várat a betolakodó ellenség, a. bacillusok ellen. Jó példa ez azoknak a számára, akik még nem értették meg a Párt útmutatását és a szocializmus lényegét. Mert mi történt volna, ha egy egyéni gazdánál fordult volna elő ilyet- mi? A saját erejéből képtelen lett volna ilyen hamar felépíteni, nem beszélve arról, hogy mennyi pénzébe került volna.

SUR1 ANDRÁS Mohácsszigel, Petőíí tszcs, brigádvezető.

Íróink, művészeink egyhangú lelkesedéssel csatlakoznak a követeléshez:

„Hz öt nagyhatalom kössön hieegyezményt!“

Líppó termelőcsoportjaí a békéért harcolnak

Lippó dolgozó parasztságának nagy i része már „öreg" szövetkezeti tag- 1 nak r számít. Legnagyobbrészt a Béke Őre termelőszövetkezetnek a tagjai. A csoport építése, erősítése során drága „tandíjat“ fizettek az éberség elhanyagolása, a megalkuvás miatt. Azért, mert elfelejtették azt, hogy az ellenség nem békéit meg velünk, csak soraink közé férkőzik, „jónak és hasznosnak, nélkülözhetetlennek" teteti magát, hogy a tagság és a vezetőség bizalmába férkőzhessen és így sokkalta nagyobb kárt okozhasson a szövetkezet vagyonában, a csoport tagjainak kárára, egész dolgozó népünk kárára.

Drága tandíj

Több, mint 30.000 forint volt a kár tavaly, mert a volt csendőr azzal vezette félre borsóhordáskor a vezetőséget és a tagságot, hogy „a borsó maradhat, viszont csépelni kell az árpát, hogy az újságba kerüljön a csoport". Ügyesen, a vezetőség hiúságára építette kártevő munkáját. Sikerült is terve, mert hallgattak rá, engedtek a csábításnak, —

valóban bekerültek az njságba, — de nem azért, mert jól dolgoztak, hanem azért, mért engedték magukat az ellenség által az orruknál fogva vezetni, és hagyták a borsót kíperegni.

Tanulságos eset ez minden régi és üj termclöcsoport számára. Az ellenség „jól dolgozik" addig, amíg a „jó" munkájának sokszorosát sikerül a közös vagyonból elpusztítani. Az osztályharc élesedik falun és ezt nem szabad elfelejteni egyetlen csoportban sem, egyetlen kommunistának és csoporttagnak sem, mert a lippói példa, és számos más csoport példája beszédes bizonyítéka annak, hogy drága a tandíj akkor, ha saját kárán tanulja meg a csoport az éberséget!

Ma a lippói Béke őre termelő szövetkezetben a múlt hibáin okulva már , jobban megy a munka. Mindent a maga idejében végeznek el, nem akarnak híressé válni saját kárukra, de jól dolgoznak, éppen ezért többre >s becsülik őket a környéken jó munkájuk után

A brigádokat és muhkacsapatokat megszervezték.

Jegyzőkönyvileg vette át a területeket és a gazdasági felszerelést, az igavonó állatokat és a haszonállatokat is a brígádvezető a szövekezet vezetőségétől.

A felelősséget az átvett felszerelésekért ezzel szemben nem csupán a brigádvezető viseli, hanem a munkacsapatvezetők és a tagok is külön- külön személyenként, — akinek kiadják.

Előre ismerik a feladatokat

— Két növénytermelő brigád ala- gult, mindkét brigádban 3—3 munkacsapat van. Minden növényféleséget felosztottunk a két brigád között, — mondja Tuza János, az I. számú Vörös Csillag brigádvezetője. — Mi Frank István elvtárssal, a szövetkezet elnökével esténként megbeszéljük előre a máspapi feladatokat. Értesítjük a munkacsapatvezetőket, hogy másnapra milyen feladat vár ránk, a munkacsapatvezetők még este tudják a tagokat is értesíteni, hogy másnap hová megyünk és mit fogunk elvégezni. Megpróbáltuk már úgy is, hogy

egy hétre előre beosztottuk a munkát, ment is minden rendben, fgy nem kellett naponta sem összejönni, hogy a másnapi munkánkat az elnök elvtárssal megbeszéljük.

A lippói termelőszövetkezetben jól dolgozik a pártszervezet, a vezetőség és a brigádok is jól kezdték meg a

munkát. Munkájukon azonban látszik, hogy még nem kiforrott, még csak most kezdik értékelni és helyesen alkalmazni a munkaszervezeteket. A verseny kérdése is jó mederben halad, azonban fontos az, hogy a csoport tervéből már széntbontott brigádterveket ismertessék a brigád tagjaival, önálló brigádértekezleteken, ahol még jobban elmélyítik a munkacsapatok és különösen az egyenek versenyét.

A brigádértekezleten alaposan nézzék át a brigádok saját tervüket. Legyenek valóságos gazdái a rájuk bízott területnek.

A brigádvezetők ne várják az elnök „jeladását“ egy-egy munka megkezdése előtt, mert akkor nem lesz a verseny verseny. Lessék a perceket és a földet, mit mikor tudnak .előbb elkezdeni és befejezni, mint a másik brigád, hogy így az egész szövetkezet is előrelendűljőn.

A versenyben legyenek a brigádok példamutatóan jól szervezve, ezen belül egészségesen úgy tudják kifejleszteni a munkacsapat versenyét, ha a munkacsapatvezetők már este tudatják a munkacsapat tagjaival, mi lesz a feladat és mikor kezdik reggel a munkát, hogy a brigádon belül elsők legyenek. Ehhez hasonlóan az egyéni versenyzők is ismerjék előre a másnapi feladatot, igyekezzenek egymást megelőzni.

A z életnek, kiváltképpen pedig az élet fejlesztésének, szebbé, jobbá tételének okvetlen feltétele a béke. Ez a megállapítás ■ az élet valamennyi területére érvényes. Nyilvánvalóan a szellemi életre s ezen belül az irodalomra is.

Ember vagyok és fró. E kettős adottság lehetővé teszi számomra, hogy az egyszerű emberek, a tömegek gondolkozását, érzésvilágát megközelítsem és megértsem. Tudom, hogy az egyszerű emberek szerte a világon, itt nálunk is, szivük mélyéből gyűlölik a háborút és óhajtják a békét.

A háborút tehát mások akarják, nem a dolgozó tömeg: k. Hogy kicsodák, az senki előtt nem kétséges. Azok, akiknek a háborúból hasznuk van; a kapitalista bankárok és üzletemberek.

Minden pécsi író nevében beszélek, amikor csatlakozásunkat jelentem ki a béke megvédéséért vívott harchoz.

A magunk frontszakaszán megtesz- szük kötelességünket, ott leszünk mindenütt, ahol szükség lesz ránk. Írói müvekkel küzdünk a nagy célért s ezt magatartásunkkal, a békeívek aláírásával is meg fogjuk erősíteni“ — nyilatkozik a békemozgalomról, a béke jelentőségéről Csorba Győző pécsi író.

Festőművészeink js egy emberként állnák ki a béke ügye mellett. Pécsi festőink csatlakozva a budapesti képzőművészek határozataihoz munkájukkal, aláírásukkal harcolnak a békéért.

A művész napi munkája egyér99telmű a békéért folytatott harccal — ezért csatlakozott szövet súgunk a Béke Világtanács határozatához. Ebben a nagy egységben nekünk3 pécsieknek, minden tettünkkel bizonyítanunk kell a művész legfőbb hivatását: kiváló szocialista és realista müvekkel kell harcolnunk a béke ügyéért.

Ma is két kiállítás között vagyunk. A Múzeumok és Műemlékek Országos Központja állal összeállított Magyar Karikatúra Kiállítást rendezzük. A pécsi művészek száma nem magas, de a békéért vívott harc legtöbb munkájukban megnyilvánul. Itt van Sin- kó András -két szobra, a „Menekülő asszony" a múltat idézi, másfelől a „Tanuló honvéd", békénk őrét ábrázolja. Vasárnap megnyíló karikatúra- kiállításúnkkal kapcsolatban idézzük a kiváló grafikus művésznek, Szilágyi Jolánnak szavait; trA karikatúrának erős fegyverré kell válnia a békéért való harcban, a szocializmus építéséért való harcban, nevelnie kell a dolgozókat“ — mondotta Martin Ferenc festőművész. Gádor Emil festőművész így nyilatkozott:

TV em lehet közömbös egy alko99 tóművósz előtt sem a béke ügye. Különösen nem akkor, amikor a béke az alkotó szabadságát, .munka- lehetőségét biztosítja. Mi, pécsi művészek bátran sietünk az elsők közölt, hogy névaláírásunkkal gyara- pitsuk azok névsorát, akik a pusztulás ellen és a béke megvédése mellett állanak. Nemcsak aláírjuk, de mi magunk is fáradhatatlan munkával résztveszünk abban, hogy a béketábor hívei napról-napra gyarapodjanak. Aláírásunkkal odaállunk minden gyermekét féltő anya, minden jövőjét féltő ifjú és minden hazáját szerető magyar mellé."

A Pécs; zenepedagógusok és ze99 neművészek lelkesedéssel csatlakoznak a budapesti Művészeti Szövetségek Házában lezajlott békegyűlés határozataihoz, amelyek a Béke Világtanács felhívásával kapcsolatos teendőket jelölték m«g a művészet frontján.

Mi, pécsi zenészek is, mindannyian békét akarunk. Tudjuk, hogy ez többet: kell, hogy jelentsen, mint pasz- szív, a milliók harcát közömbösen szemlélő békevágy. Tudjuk, hogy a béke nagy ügye egy a haladás és az alkotás ügyével. Érezzük mindannyian, hogy a szocializmus építésének egvik jelentős tényezője akut túrforradalom célkitűzéseinek valóra - váltása. Ezért haladószellemű müvek tanításával és azok minél szélesebb körben való kisugárzásával, a kuttúr- íorradalom zenei céljainak diadalra juttatásával akarunk őrlállni a béke frontján.

A béke ügyét akarjuk szolgálni akkor, mikor teljes odaadással azon fáradozunk, hogy városunk zenei kultúráját magasabbra emeljük, hiszen tudjuk, hogy a mi alkotó munkánk és művészeti tevékenységünk lemérhető az értünk és a békéért dolgozó tömegek mind nagyobb és nagyobb teljesítményeiben.

Amikor lehát igyekszünk valóra- váltani a pesti művészek jelszavát: „A művészet minden erejével küzdünk a békéért!“ — alátámasztjuk követelésünket, melyet aláírásunkkal is meg fogunk erősíteni, hogy az öt nagyhatalom kössön békeCgyez- menytr

Miklós Klára,, a pécsi Nemzeti Színház tagja lelkesen csatlakozik a budapesti művészek nyilatkozataihoz, szívvel-lélekkel, népnevelő munkával és nem utolsó sorban művészi munkájával készül a bókealáírásgyüj- tésre.

A mikor olvastam a Szabad

99ra. Népben, hogy művészeink egységesen a béke ügye mellett nyilatkoztak, újabb erőt merítettem a további békeharchoz. A szürke hétköznapok eseményei is csak támogatják munkámat. Ha néphadseregünk katonáit látom, erőnket érzem, ha iskolába menő diákra tekintek, eszembe jut, hogy ma már a kultúra terén is megálljuk a helyünket. A meszesi házakra gondolva természetes, hogy szépen, rajongva beszélek a mi életünkről. A koreai harcokról, az imperialisták gazságairól olvasva pedig gyűlöletet tudok kelteni a háborús uszítok ellen a szinpadoíj.

Nekünk, művészeknek a szovjet művészektől példát véve, kell szolgálnunk még jobban a béke ügyét. Valamennyi művésztársam nevében is kijelenthetem, hogy egyéni agitáció- val, művészetünkkel, mindennapi munkánkkal, aláírásunkkal támogatjuk az őt nagyhatalom megegyezését követelő aláírásgyűjtési mozgalmat" — mondotta.

Antal György, a pécsi zeneiskola igazgatója, zeneszerző, ezeket mondotta:

Nagyobb segítséget as I-es típusú új csoportnak

Ha megnéztük a lippói önálló termelőszövetkezetet, nézzük meg az I, típusú Zrínyi táblás csoportot is. Tagjai becsületes dolgozó parasztok, munkájukat mindig idejében végezlek, — úgy ismeri őket a falu és a környék, hogy jól gazdálkodtak. Pártunk kongresszusának tiszteletére alakították meg az I. típusú csoportot. Többen elvetettek mar az alakulás előtt. A Béke őre szövetkezettől kaptak segítséget, hogy a kapásnövényeket már egységesebben vethessék, két vetögépet és egy harmadikat is,kaptak, ami ugyan nem volt jó, de az I. típusúban is kerülnek ezermesterek, mire a kukoricát vetni kell, mar három géppel erősebbek lesznek.

A szervezésben, a fegyelem megszilárdításában is segít a Béke Őre a Zrínyinek, de még

több segítséget adjon neki a Béke Őre, mert van már tapasztalatuk bőven. Legyen a csoport segítségére a pártszervezet is, mivel a Zrínyi csoportban még nincsen üzemi szervezet. Segítsenek megszervezni a tagok párosversenyét.

Harcoljon az új csoport magasabb terméseredményekért, a nagyobb jövedelemért. A Zrínyi taggyűlésein patronálja a Béke őre vezetőség: tagja az új csoportot, legyenek mindenben segítségükre, hogy az első év nehézségeit könnyebben tudják leküzdeni. Ma a béke csatáját vívjuk, a bajtársias segítséggel nagyon sok nehézséget tud könnyűszerrel leküzdeni a lippió Zrínyi1 Íermoíőcso- port.

(ÜL L.)

Levél Mohács-szigetről — a közösség erejéről