Dunántúli Napló, 1951. április (8. évfolyam, 76-100. szám)

1951-04-04 / 78. szám

2 K Ä P L O 1951 ÁPRILIS 4 Sztálin elvtárs üdvözlete a leningrádi Kirov-üzem dolgozóinak Moszkva. A leningrádi líimv-iizem fennállásának 159. évfordulója alkalmá­ból Sztálin elvtárs a következő üdvöz­letét intézte az üzem dolgoznilioz: Kirov üzem. Leningrad. Szmirnov elvtársnak. az iizem igazgatójának, Uuharjin elvtársnak, az üzeni főmérnö. kének, Szmimov elvtársnak az SZK(b)P Központi Bizottsága pápíszervezííjé- nek, Bogdanov elvtársiak az üzemi bizottság elnökének, Korszakos- elv- társnak, a lenini Kom.szomol Központi Biseoiítsága szervezőjének. Üdvözlöm Kirov- (Pulyüov) iizem munkásainak, munkásnninek, mérnö­keinek. teeiiniknsainak és alkalmazót, ti.ina!: kollektíváját és szerenesekívá- natuimat küldöm nekik az üzeni fcun- állásának 150, évfordulója és Lenin- renddel történi kitüntetése alkalmából. A Kirov.iizem az ország egyik leg­régibb üzeme, történelmi szerepei ját­szott az orosz munkásosztály forradal­mi harcában, a szovjet hatalom létre­hozásában és hazánk gazdasági és véd. erejének megerősítésében. A nagy honvédő háborít után az ii/cm dolgozói komoly sikereket értek el az üzeni újjáépítésében és a nép­gazdaság számára igen fontos termé­kek gyártásának bevezetésében. A Klrov-üzemi elvtársaknak további sikerekeit kívánok a Párt és a kor­mány által kitűzött feladatok teljesí­tésére irányuló munkájukban. 1. SZTÁLIN Magyar művészküldöftség utazott a Szovjetunióba és Cs* !i szlovákjába művészeti Főiskola főigazgatója. Április 3-án, kedden reggel a feri­hegyi repülőtérről magyar művész- küldöttség indult Moszkvába. A tizen­négy tagú küldöttség tagjai a követ­kezők: Antal István zongoraművész, Csillag Miklós, a népművelési minisz­térium művészeti főosztályvezetője, Ék Sándor Kossuth- és Munkácsy- díjas festőművész, Ferencsik János Kossutfí-dijas karmester, Fischer An­nie Kossuth-dijas zongoraművésznő, Gyurkovics Mária Kossulh-dijas ope­raénekes, Mátyás Mária és Melis György operaénekesek, Sárközy Ist­ván zeneszerző, Szabó Ferenc Kos- suih-dijas. zeneszerző, Szabolcsi Ben­ce Kossuth-dijas zenetörténész, Szé­kely Mihály Kossuth-dijas operaéne­kes, Terdős Béla zeneszerző, a Mu­zsika Hángversenyrendező Vállalat, vezérigazgatója és 'Aathureczky Kde Kossuth díjas hegedűművész, a Zene­Április 7-én csehszlovák filmhét kezdődik- Budapesten és számos vi­déki városban. Ugyanekkor Prágában és több más csehszlovák városban magyar filmhetet, rendeznek. Ez alka­loméból mindkét ország művészeti kiik. döttséggel képviselteti magát a film­héten. A magyar küldöttség kedden reg­gel indult el a ferihegyi repülőtérről Prágába. Tagjai Ferrari Violetta, a Nemzeti Színház művésze, a „Dalol­va szép az élet.“ című film női fő­szereplője. Szirtes Adóm, a Honvéd Színház művésze, a „Kis Katalin há­zassága“, a „Felszabadult, föld“ és föbb más .film férfi főszereplője és Fábry Zoltán rendező és díszletter­vező, a Magyar Filmgyártó Vállalat művészeti osztályának vezetője. A koreai néphadsereg í őparancssi o&ságának hadi jeSen tése Pbeujau (TASZSZ). A Korea} Nép! Demokratikus Köztársaság néphadsere­gének főparancsnoksága április 2-án közölte: A néphadsereg egységei a kínai ön­kéntesek egységeivel együtt valameny- nyi arevnnalon továbbra i( kemény harcokat vívnak miközben emberben és technikai felszerelésben jclcniős veszteségeket okoznak az ellenségnek. A nyugati és középső arevonalon a néphadsereg egységei a legutóbbi né­hány nap alatt több mint háromezer ellenséges katonát és lisztet semmist. tettek meg és ejtettek fogságba. \ Népk<>ziár.«a«ág Elnöki Tanács a kitüntet.« a párt­ós a töstríegszepveaeíi munkában kitűnt dolgozókat A Népköztársaság Elnöki Tanácsa kiváló párt és tömegszervezeti munká­juk elismeréséül: Király Lászlónak (Tofaia megyei pártbizottság trikóra) a Magyar Nép­köztársasági Érdemrend V. fokozatát. Zsuró Jánosnak (Baranya m. községi függetlenített titkár) a Magyar Nép­köztársasági Érdemérem ezüst foko zatát, Bálint Károlvnak (Tolna m. kurdi ■tszcs páritv'kár) a Magyar Népköztár­sasági Érdemérem bronz fokozatát, Hueker Ferencnek (SZOT Baranya m. tanács káderese) a Magyar Nép­köztársasági Érdemérem ezüst fokozá­sát adományozta. \ mfző»a3!dn»ág Icrulclén végzell kiváüó munkuéri kitüntetettek A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a mezőgazdaság területén végze t ki­váló munkájuk elismeréséül: Rajnis Lajosnak, a mohácsi mező gazdasági technikum igazgatóhelyet­tes tanárának a Magyar Népköztársa­sági Érdemérem ezüst fokozatál, GyenLs Henriknek, Tolna megyei mezőgazda,sági osztáliy áillattenyész' ési csoportvezetőjének a Magyar Népköz- társasági Érdemérem bronz fokozatúi adományozta. Szloboda Jánoséknái a békéről tanácskoznak C zloboda János kátolyi tszcs pa­1'- ranzt takaros háza lassan be- burkoló/.ik az estébe. A szétterpeszkc- dci esti csöndet csak a felsőfaluvégen pöfögő traktor töri meg. Éjjeli tárcsa- zásra indul. Szloboda János lemossa magáról a napi munka porát és odaül ez asztal mellé: „Ma 13 ezer négyszög­ölet elvetettem. Holnap kész lesz az o a;len, a rostlen és a rozs vetése is.” Kél hazaké szülő dolgozó paraszt hall­gatja beszédét és rábólinlanak: „Jo munka.” — A munka, az fegyver, Péter bará­tom. Abból vannak a nővendékálla- taink, m!‘g az élet, amit élünk — vá­laszolja, A kél ember hazakészül: ,,Nc menje­tek. Béke gyűl és tesz.” Azok maradnak. Nyílik az ajtó, Pólics Jáno's lép b<\ A kilincs még ki sem hült és újra nyílik. Hárman jönnek, majd újra kelten lép­nek be. Uj és új köszönés hangzik és már n'on is elég a szék, padot hoznak a szomszédból. Hiába, Szlabodáák nin­csenek berendezkedve kisgyűlésre. Folyik a szó. Miről is beszélhetné­nek másról, mint a munkáról. Egyik az erdőirtást, a másik a vetést, a har­madik a takarmányozási lógja a nyel­vére. Mindenki figyel. Mire vágni lehet a füstöt, nyílik az ajtó és be- prr.dercdlk rajta a jólevegővel együtt Pécsi elvtárs, a tanácstitkár. Pár pilla­natra csend ül, csak az óra ketyegése matatja, hogy este van már. össze­húzzák a székeket a szobában és as.z- szony, férfi, gyerek figyel: Pécsi elv- társ beszél. Nem szónokol, csak úgy be izéi. A békéről, meg arról, hogy mit kell a béke megvédése érdekében tenni. Szloboda János soha nem gondolta volna, hogy valamikor ilyen világje- lentőségíí ügyek tárgyalásának sziiiht- lye lesz az ö lakása. Mert hát ki m< ni el a Szlobodához megvitatni az orszá­gai, meg a világkérdéseket! Most ilyenről folyik a szó. Pécsi elvtárs azt mondja: „A béke minden becsületes ember, a világ dolgozóinak ügye.” Meg: „Aláírjuk a békét, de nem ám akárhogy. Munkával, meg n tszcs erősítésével, a még egyénileg dolgozók öntudatának nevelésével Ezután fogjuk csak a plcjbái/t.” JJajszos, kérgeskezű parasztok ül­nek. A szavak szinte széttörik r plafont, szsldöntik a ház falát, meri olyan nagy dolgokrril van szó. Óh ma­guk u világ ügyei intézőinek Iái iák magukul. Így ig van. ,,Jó munkáról k ai megerősíteni a böhctáhorl" — te­lezi be Pécsi eivíárs — Hát a béke a: jó dolog is. meg a szabadság is, az az élet amiben é'iivk — mondta mindjárt c füstölgő liga- ret'n mellől Szloboda. Hogy azok a bitangok ért akn-jáh megsemm's terv! Nti. a:t nem A felszabadulás előtt 60 fillért ka­pott napszámba a „hercegnélMa, 1951 április 3-án 60 forintot keresett a munkaegységgel. Pécsi elvtárs fűzi tovább szavait. „Jól esett hallani, hogy tehenet vettél, lvánkovics Mi­hály mesélte, hogy egyből kifizetted az árát. Ezt már a felesége sem állja szó nélkül: „Hát jó drágán vette." „Nem baj az — vág vissza Szloboda volt miből." Az állattenyésztésre terelődik a szó, meg az állattenyész­tési tervre, az elütésre, a békés építő- munkára. Az öreg Pólics bácsi sem állja meg szó nélkül. ' Hát sok bitangság is volt az ura­segek idejében. Negyedévre a „fizeté­sem" 20 kilő só volt. (ebből adlak, sokat, hogy meg ne romoljunk) meg 4 mázsa kenyérnek valót, amit az öl gyerek úgy megevett két hónap alatt, hogy nyoma sem maradt. Meg 12 pen­gőt kaptam. Na, ennyi volt. A „vitéz" Kovács Anialnál. Igy ' hívták a Drisz-puszta bérlőjét, 1 ahol dolgozott Pólics bácsi. A nyomorgás melleit még le is köpdöste a „vitéz", mert nem volt fája és sze­gényember módján szerzett. Ebből aztán nem kell. Meg ab­ból sem, hogy azok idejöjjenek ~~ mondja az ablak felé fordulva és ki­felé, délnek mutat, amerre Tito Ju­goszláviája halárál sejti. Folyik a szó, de nem potya beszéd. Súlya van minden betűnek. Hogy nem csak tál a határon vannak, akik nem akarnak bókét, akik a háború hívei, hanem itt n faluban is? Hál ez biztos. Erről is előjön a szó, parasztember módján. Kremlsberger Jakab kulák neve haitik> aki 12 mázsa terményt rejtegetett, de csak rejtegetett,- inert rajtakapták. ... Solti Tivadar' malmos­tul! ák, Szabó Márk:) 35 holdas kulák jön szóba, hogy Szabó Márka a mali­ban mindig azzal hivalkodott. hogy milyen, gazdag, most meg mindig azt bizonygatja, hogy milyen „Szegény" — Na, ezekhez ugyancsak nem me­gyünk „népnevelni' — állapítják meg és el is mosolyogják magukat — min­ket Szerelne becsapni. — Hogy aláirná-e? Naná — szól hozzá egy btkveses a kályha meiliíl — csakhogy utairná, de mi nem visz- szük hozzá. Ellensége az a békének, ólálkodott ellensége. Mind a három egykaptafára készült. — Elmúlott az nz idő, hogy tál le­het járni a magunkfajta )>araszt eszén — bővít Pécsi clvlárs. — De el ám — válaszolják. A béke. a munka. EggyéfonóJik e ^ keltő ebben a szol-óban. Tava­szi velős, szánlás, boronálás. állattá nyósztés kerül szóba és azl tes-ih hozzá: így erősödik az ország. Aztán Budapestről beszélnek, lit megint W lies bácsi kapcsol rá: „Még az abla­kok is kiégtek abban a szép Budában, a Margil-híd meg a Dunába lógott, ágy tönkre tettek mindent azok a nyi­las meg náci bitangok." A többiek meg hozzáteszik: „A Margit-híd áll és ha most menne Budapestre, nem látna romokat."- Hát nem ts akarok romokat, elég volt abból míg katona voltam. De, hogy ne legyen sc-mmi rom, arról majd teszünk. később Iaz agitáció szempontjaira kerül a szó. Ki, kivel megy és kihez, hogy mit mondanak, hogy hasonlítják össze neki a múltat a jelennel, hogyan mulatják meg a jövőt, amiéri érdemes karcolni. Mert hát nem elég csők uzf mondani, hogy: Béke, meg Béke! „Bókeharcossá kell nevelni az embere­ket. erre hívott fel bennünket Sztálin elvtárs" — mondja Pécsi elvtárs. „Így is van" —- helyeseinek hozzá. És . öreg estére hajlik már - az ülő, mire végére érnek a beszédnek, mire megbeszélnek mindent, ami a békéhez fontos. Azt hangsúlyozzák: „Nekünk a békeharcban a munka a legfonto­sabb.'' Mikor kilépnek az ajtón, már alszik a falu. Csak a traktor dübörög még — indult az éjszakai munkára. Á Magyar Népköztársaság Honvédelmi miniszterének napiparancsa ápriSis hó 4-én Bajtársak! Honvédek, tisztesek, ti.szlhelyctle.sck, tisztek, tábornokok! Hazánk felszabadulásának halódik évfordulóját ünnepeljük ma. Tint esztendeje annak, hogy a dicső Szovjet Hadsereg hazánk egész térülőiéről kiűzte a német fasisztákat és végetvetett Hillcr magyar cinkosai véres, nép- ellenes uralmának. Az elmúlt hat esztendő alatt győzelmesen küzdöttük le belső ellensé­geinket, biztosítottuk hazánk gazdasági fellendülését, emeltük dolgozóink jó­létét, megszilárdítottuk népi államunkat, erőteljessé fejlesztettük békénk őrét, a néphadsereget. Hat év alatt hatalmas lépéseket tettünk a szocializ­mus építése útján. Mindezt a felszabadító Szovjetunió, a nagy Sztálin állandó baráti segítségévek Pártunk és szeretett vezérünk, Búkosi elvtárs bölcs ve­zetésével értük el. A inai nap — a magyar szabadság és függetlenség nagy történelmi nap­ja. Ezen a napon az egész magyar nép hálájának és szereidének forró érzé­sei szállnak felszabadítónk, a dicső Szovjetunió és népünk igaz barátja, a világ dolgozóinak bölcs vezére, Sztálin generalisszimusz felé. A szocializmust építő dolgozó népünkkel együtt ünnepli hazánk felsza­badulásának halódik évfordulóját honvédségünk is, amely büszke arra, hogy fegyverbarátságban nagy példaképével, a felszabadító Szovjet Hadsereggel erősíti a hatalmas békeíábor igazságos ügyet. Az évforduló alkalmából megparancsolom hazánk fővárosában 1951. évi április hó 4-én tüzérségi díszffiz — huszonnégy löveg húsz össztüze — küszöntse hazánk felszabadulásának halódik évfor­dulóját! Éljen felszabadítónk és dicső példaképünk — a Szovjet Hadsereg! örök dicsőség a hős szovjet harcosoknak, akik életüket adták népünk szabadságáért! Éljen és virágozzék a Szovjet Hadsereg és magyar honvédség rendít­hetetlen fegyverbarátsága! Éljen a magyar nép igaz barátja, a világ dolgozóinak lángeszű vezére, a béke ügyének tántoríthatatlan védelmezője: Sztálin generalisszimusz! FARKAS MIHÁLY sk. vezérezredes, a Magyar Népköztársaság Honvédelmi minisztere. Moghall M. F. Vfagyinirsikij, a Szovjetunió taranista (bolsevik) Farija Klzpouti Ellenőrző Bizottságánál! einöks A Szovjetunió Kommunista (bolse­vik) Pórijának Központ: Bizoltsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa a kö vetkező közleményt teile közzé: A Szovjetunió Kommunista (bolse­vik)» Pártjának Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa. mély fájdalommal közli, hogy április 2-án reggel 9 órakor, hosszú, súlyos beteg­ség következtében meghalt Mihail Fjn. dorovies Vlagyimirszkij elvtárs, a Bol­sevik Párt és a szovjet állam egyik legidősebb funkcionáriusa, a dolgozók ügyének odaadó harcosa, a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja Köz­ponti Ellenőrző Bizottságának elnöke, n Szovjetunió Legfelső Tanácsának képviselője. M. F. Vlagyimirszkij etv­társ egész életét a kommunizmus nagy ügyének szentelte é.s minden erejét a nép javára fordította, halála nagy veszteség a Kommunista Párt és a szovjet nép számára. A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja Központi Bizoltsága, a Szovjetunió .Minisztertanácsa A Szovjetunió Minisztertanácsa el­határozta. lrogy kormánybizottságot létesít, M. F. Vlagyimirszkij, a Szov­jetunió Kommunista (bolsevik) Pórija Központi Ellenőrző Bizottsága elnöke lemoésének megszervezésére. A bizott­ság tagjai: Szuszlov (elnök), Skirjalov. Poszpjolov, Gorkin, Ignatyev, Rumjaii- cev és Krupin. M. F. Vlagyimirszkij elvtárs életrajza Mihail Fjodorovios Vlagyimirszkij 1874-ben született Arzamasz városá­ban. A 90-e>3 évek elején M. F. Vla- ■ gyirnirszkij, miután a Nyizsnyij- novgorod-i (szociáldemokrata körök­ben megismerkedett a marxizmussal és a forradalmi munkásmozgalommal, a forradalmi harc útjára lépett. Vla- gvimirszkij már, mint a moszkvai egyetem orvosi karának hallgatója, mint az egvik szociáldemokrata kör tagja, tevékeny forradalmi propiujan- disia és szerveiéi munkásságot, fejtett ki a munkások között. 19Uő őszén Moszkvába utazott és mint a mosz­kvai pártbizottság (bolsevik szerve­ret) tagja te vékonyén részivesz az VJOö-ös' forradalomban. 1906-ban a rendőrség letartóztatta. Vlagyimir- «zkijnak azonban még az 1907-be-n tárgyalásra kerülő per után «ikerült Franciaországba emigrálni, ahol nagy tevékenységet fejtett ki a külföldön működő bolsevik szervezetekben. 1917 júliusában tért vissza az emig­rációból Oroszországba. ekkor a moszkvai pártszervezetben működött és részivel,t a moszkvai októberi fegyveres felkelés irányításában. A Párt VII. kongresszusán bevá­lasztották a Párt Központi Bizottsá­gába. A Párt- ért a szovjet szerveze­tekben sokoldalú tevékenységet fej­tett ki. Mindenütt Lenin és Sztálin nagy ügyét szolgálta, rendíthetetlenül harcolt a Párt ós a forradalom ellen­ségei ellen. 1927-ben, a Szovjetunió (bolsevik) Pár!jártuk XV. kongresszusán Vlagyi­mir szkijl megválasztották a Központi Ellenőrző Bizottság elnökévé. Azóta — több, mint 23 éven át — töltötte be ezt a tisztséget. Vlagyimirszkij a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldötte voll. A pagy Honvédő Háború idején Lenin-rehddel tüntették l;i. Hetvene­dik születésnapja alkalmából a Szov­jetunió Legfelső' Tanácsának elnöksé­ge sok éves sikeres állami- és párt- tcvékenyüégééft másodszor tüntette ki M. F. Vlagyimdrszkijt a Lenin- renddel. A kMÍiigTmini§zterIielyefie§ek értekcxletéliek április 2-i ülése Páris (TASZSZ). A lcülügyminisz- tcrhelyettesek április 2-i ülésén, Pa- rodi Franciaország megbízottja elnö­keit, aki a három nyugati hatalom nevében beterjesztette új napirendi javaslatukat. . A nyugati halalmak képviselői a- ja­vaslathoz fűzött kommentárjaikban ki­jelentették, hogy az új napirendi ter­vezet teljesen megfelel a szovjet kül­döttség kívánságainak. Gromiko, a Szovjetunió képviselője rámutatott, hogy az új javaslatban Né­metország demilitarizálásának kérdése nem kapta meg azt a helyet, ami je­lentősége szerint megilletné. Ez bizo­nyítja — mondotta Gromiko —, hogy a három hatalom továbbra is csök­kenteni igyekszik ennek a tonlos kér­désnek a jelentőségét. A továbbiakban megállapította (íro- miko, hogy a fegyvere.? erők csökken­tesének és a fegyverzet szinvonalának, valamint a nemzetközi ellenőrzés meg­teremtésének kérdésiét az új javaslat első pontja ismét a fejdeleiére állítja. Szó van ugyan a javaslatban az ellen­őrzésről. ■ dé nem hat,'"-ózzák meg r:t hogy mit kell ellenőrizni. Azt állítják, — mondotta Gromiko — hogy a nyugati hatalmak jelenleg} politikájukat a Szovjetunió nagylét- számú fegyvet-es erői miatt folytatják. Ezeket az állításokat azonban I. V. Sztálin közismert .nyilatkozata, vala mint a szovjet kormány jegyzékei már régen megcáfoltak. 1: V. Sztálin rá­mutatott arra, hogy az a politikus, aki valamit is éri a közgazdasághoz, tudhatja, hogy a fegyverkezési hajsza a békeipar leállításával, a nagyszabá­sú polgári építkezések csökkentésével, az árak és az adók emelésével jár együtt. A Szovjetunió nem csökkeni:, hanem éppen kiszélesíti a polgári szükségletekre dolgozó iparának ter­melését. kifejleszti az új hatalmas vi- zicrötelepek építését és folytalja az árleszállítás polilikájál. Mindez bizo­nyítja, hogy ezzel egyidejűleg nem duzzaszthalja fel hadiiparát és nem sokszorozhatja fegyveres érőit, a csőit veszélye nélkül. A három hatalom képviselői mégis tovább beszélnek a Szovjetunió fegyve­res erejéről, akkor érthetetlen, hogy miért tiltakoznak a Szovjetunió javas­lata ellen, hogy a négy hatalom — kö:tűk a Szovjetunió fegyveres erői­nek ké -dósét megvitassák. A három hatalom képviselői nem válaszoltak arra a szovjet javaslatra sem, hogy a miniszterek vitassák meg az atlanti szerződést és a világ min­den táján létesített amerikai támasz­pontok kérdését. A szovjet kormány úgy véli, hogy az európai feszültség okainak meg­vizsgálásánál nem lehet mellőzni az HSA katonai lámaszpontjainak kérdé­sét. Gromiko után Jessup szólalt fel és „inszinuációnak“ nevezte Gromiko ér­veit az amerikai támaszpontok küldé­sével kapcsolatban. Gromiko vála­szában kijelentette, hogy az ame­rikai támaszpontok kérdése — függetlenül attól, hogy ez tetszik-e Amerika kormányának vagy sem, — szorosan kapcsolódik a négy hatalom egymásközti viszonya megjavításának kérdéséhez. Hiszen a támaszpontod rendeltetését azok sem titkolják, akik építették ezeket a támaszpontokat. Gromiko az amerikai sajtóból vett idézetekkel bizonyította, hogy meny­nyire alaptalan’ Jessup kijelentése: „Az USA-nak nincsenek más államok lerületén katonai támaszpontjai.“ „Ilyesmit csak olyan emberek állít- hatnak, akik éppen most jöttek a vi­lágra" — mondotta befejezésül Gro­miko. A következő ülés április 3-án volt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom