Dunántúli Napló, 1951. március (8. évfolyam, 50-74. szám)

1951-03-07 / 55. szám

1951 MÁRCIUS 7 NAPLÓ Péfermon György és bányásifársai munkájukkal is erősítik a magyar-szovjet barátságot „Éljen a. magyar-szovjet barátság" felírás díszíti az István, aknai nagy­csarnokot, A nagycsarnokban vidá­man, mosolyogva nézegetik a bányá­szok és egyik-másik még azt is hozzá- ♦eszi: „Ne csak éljen, hanem mindig jobban viruljon!" A Magyar-Szovjet Barátság Hónap­ja a számvetés hónapja. Bányászaink is ebben a hónapban lemérik mindazt . a sok felmérhetetlen segítséget, ame- ' ? lyet a magyar nép nagy fölszabadító já- nafc, a Szovjetuniónak köszönhetnek. Mit is jelent egy ember életében a Szovjetunió barátsága, mit jelent szá munkra az, hogy a hős szovjet nép gazdag kincsestárából merülhetjük ta j pasztalatainkat, hazánk felvirágoztatá­sához, a szocializmus építéséhez? — Ha a szovjet katonák — mondja Péterman György vájár elvtárs —, nem szabadítottak volna fel bennünket, ta­: fen már nem is léteznénk. Ha. élnénk is, annyi bizonyos, hogy ilyen szaba­don, és jólétben nem. Péterman elvtárs bálatelt szív­vel beszél a nagy Szovjetunióról és először nem is tudja hol kezdje el élettörténetét. A múlt. rendszerről, a sötét fasiszta korszakról nem igen sze­ret mesélni, borzad a háta, amikor a múltban eltöltött időkre gondol. — Négyen voltunk testvérek és azt már nem is kell mondanom, hogy egy . - bányász milyen körülmények között tartotta családját, amikor egyszerre hatan ülnek az asztalhoz —, kezdi . Mesélni Péterman elvtárs. — Elég az hozzá, hogy szüleim alig várták, hogy kikerüljek az iskola padjai közül, hogy élküldhessenek munkára, hogy némi. 1 leg hozzásegítsek a család eltartásá­hoz, Tizem kétéves koromban már a kőművesekhez jártam és 18 filléres órabérért robotoltam. Mikor 14 éves lettem, szerettem volna elmenni inas­nak- Igenám, csakhogy akkor az ina­soknak nem fizettek, hanem ellenke­zőleg, nekik kellett fizetni. Továbbra is hordtam a „maltert", mert úgy gon. ■ doltam, ha nem csurran, legalább csöppenjen. Tizenhétéves legényke let­tem. Más lehetőség nem volt számom­ra, mint az, hogy bányász legyek. Édesapám ellenezte elhatározásomat, mert tudta, hogy a Horthy-idök bá­nyászainak milyen az élete. De én mégis ezt választottam. Egy évig édesapámmal {áriam 'együtt a bányába, de ő 1941-ben meg- rokkant és így az egész család eltar­tása az én vállaimra nehezedett. Egy évi betegsége után a vállalat szabály­szerűen .kirúgta” az állományból. A teher mindjobban rámnehezedett, mert akkor márt azt a pár fillér táppénzt is elvonták az édesapámtól. Ha má­sik üzembe kért munkát, akikor egy­szerűen azzal utasították el: „Mén. len oda dolgozni, ahol tönkretette ma­gát.“ —1943-ban megkaptam a csillééi fan got — folytatja Péterman elvtárs. — Otthon mindig rosszabb lett a csa­lád helyzete. Kezdtem harcolni a több bérért. De a spiclik hálózata azonnal működésbe lépett és feljelentett az üzemvezetőnek. Sillai üzemvezető „úr" azonnal visszaminősített. Ismét 50 százalékos takarítófiú lettem S úgy dolgoztam, mint amikor kezdtem. Az üzemvezető nyomban felhívta az akná­szok figyelmét arra, hogy engem ál­landóan tartsanak szem előtt, mert az ilyen „kommunista csemetékre“ nagyon vigyázni kell. Nagyot lélekzik Péterman elvtárs, mert a mult-rendszerben letöltött éle­te történetének végéhez ér. Az öröm­től ragyognak a szemei, ahogy rágon­dol arra a percre, amikor meglátta az első szovjet katonát. A Kommunista Párt megalakulásakor az elsők közi kérte felvételét, hogy lendületesen hozzálásson az új élet alapjainak meg. teremtéséhez. Már akkor tisztában volt azzal, hogy a nagy Szovjetunió kato­náitól nyert szabadságot meg is kell szilárdítani. Harcát forrón szeretett vezérünk, Rákosi élvtárs zászlója alatt kezdte a felszabaduláskor és most olt fokozza mindjobban úgy a termelés, mint a poiltikai élet területén. — Soha el nem múló hálával tar­tozom a nagy Szovjetuniónak — mondja Péterman elvtárs — a felsza­badulásért és nagy Pártomnak, amely embert faragott belőlem. Annak kö­szönhetem, hogy ma megbecsülésben részesülök úgy, mint minden becsü­letes dolgozó. Munkámban és a többi bányászokéban is hallatlan segítséget jelent — a szovjet sztahánovista bá­nyászok segítsége. — Januárban ciklusos fejtési mód­szerré dolgoztam, amelyet Podzsarov szovjet sztnhánovistától kaptunk az­ért, hogy meggyorsíthassuk hazánk­ban is a szocializmus építését. A szovjet bányászok gazdag tapasztala­tainak kincsestárából merítve több, mint 50 százalékkal emelkedett a tel­jesítményem, de ezzel együttjáróan napi keresetem is az átlagos 40 fo­rintról 60 forint lett. A kongresszusi versenyben pedig közel nápi 70 forin­tot kerestem, mert havi átlagteljesít­ményem elérte a 141.9 százalékot Péterman elvtárs és a többi bányász szavaiból is kiérződik az a mély sze­retet, melyet felszabadítónk, a nagy Szovjetunió iránt éreznek. Tudják, hogy minden eredményünk kiinduló­pontja a Szovjetunió barátságából, felmérhetetlen támogatásából ered. Most. a Magyar-Szovjet Barát­ság Hónapjában ez a szeretet még jobban elmélyül, miért o többi bá­nyász is, úgy mint Péterman elvtárs saját életén keresztül méri le: mit jeíetit számára a Szovjetunió, mit je­lent hazánk és népgazdaságunk fejlő­désében az a sok segítség, amelyben már ezídáig is részesültünk. A sze- retetet és hálát bányászaink teljesít­ményük emelésével is igyekeznek ki­fejezésre juttatni. Ezt támasztja alá az a tény, hogy már javában folynak az előkészületek felszabadulásunk évfordulója tiszteletére, április 4-re. De ezt sugározzák azok az egyszerű szavak is, melyek a kifüggesztett jel­mondatok előtt, nap, mint nap el­hangzanak: „Ne csak éljen, hanem mindig jobban viruljon a magyar- szovjet barátság Közel egymillió lorielot takarítottak meg a baranyai tszcs-k a kongresszusi verseny sorón A Pár.tkongreeezns tiszteletére in­dított versenymozgalom során száz. nyolcvan baranyai termelőszövetkeze­ti csoport tett felajánlást, amelyeket majdnem kivétel nélkül teljesítettek is. A csoportokon belül hatvankét brigád, száztövenhat munkacsapat és ezemyolcszázhúez csoporttag állott párosversenyben egymással. A baranyai tszcs-k közül a leg­jelentősebb eredményt a mdgocsi Rá­kosi önálló termelőszövetkezet érte el, amely a kongresszusi verseny alatt romanyagból felépített egy száz férőhelyes süldőszállást, száz férő. helyes ezarvasmarhaistállót, ezer ba­romfi részére ólat e ezenkívül a eer- tésfiaztatóba bevezették a villanyt is. Határidő előtt kijavították az összes mezőgazdasági gépeket és felszereié, seket. Mindezekkel 59.300 forintot takarítottak meg. Jó eredményt értek el az almamel- léki „Béke“ csoport tagjai is, akik amellett, hogy a takarmány felhasz. nálását tizenöt százalékkal csökken­tették, tizenöt százalékkal emelték a tejhozampt. A vállalt építkezéseket a határidőre befejezték, a vetőmag- tisztítással és a gépek, munlcaeszkö. zölt kijavításával pedig már február 22-re Végeztek. így a „Béke“ tszcs 32.700 forintot takarított meg. A harmadik helyen a nagydobozai Vörös Sugár termelőszövetkezeti cflo. port áll, amely — annak ellenére, hogy a vállalt építkezést anyaghiány miatt nem tudta befejezni — 58.140 forintot takarított meg. Megyei viszonylatban a baranyai tszcs-k 980 ezer forint megtakarítást értek el, amelyből maguk a komlói járási csoportok 351.390, a sziget­vári járás tszcs-i pedig 279.492 forin­tot takarítottak meg. A baranyai termelőszövetkezeti csoportok közül százhatan, további jó eredmények elérése céljából hosz. szúlejáratú versenyszerződést kötöt­tek. Jleoít egy, íruncia. bány.ásjg.ai&z&nykaz a Olemzetk&zi OlűnapréL V Kedves francia asszonytársam! II olnap ünnepeljük a Nemzetközi Nőnapot. Erre a napra írom Neked ezt a levelet Meszestelepről. Tudom, hogy ezt a napol nemcsak mi, magyar asszonyok ünnepeljük a fokozódó békeharc jegyében, hanem a világ ^linden asszonya. Valamennyien egy célért küzdünk: az Imperialista háborús uszítok és Tito fasiszta bandája el­len; a békéért, férjeinkért, fiainkért, leányainkért, kis­gyermekeim boldog, örömteli életéért. Engem a tőkés elnyomás tanított meg arra, hogy most Veletek együtt erezzek. Hogy átérezzem szenvedé­seiteket, nélkülözésieket és bátor harcaitokat az elnyo­mók elten. Ha az én boldog, megszépült életemről írok Neked,‘azt is meg kell írnom, hogy a mi, lakásunkban Bem szólt mindig rádió, nem tudtam mindennap zsíros jj'teleket főzni, nem sorakozott évekkel ezelőtt a szekrény. °en hét-három pár cipője egy-egy gyermekemnek. Nélkü­löznünk kelleti, mert igy akarták a tőkések, a magyar- országi urak, a DGT részvényesei. Ma már nem igy van. A dicsőséges Vörös Hadsereg, hősies harcok árán lel szabadított bennünket. Azóta sza­badok vagyunk, alkotó, boldog emberek. Olyan életét éjünk, amilyen csak olyan országban lehetséges ahol a Bot gozó nép van hatalmon és híven hallgat a Párt sza­mára minden dolgozó. Mert az életünket csak 1945 óta ’ehet életnek nevezni, amióta Sztálin elvtárs hős katonái 'riszabaditottak bennünket. Amikor hála fakad a szivem­ből, a Szovjetunió és nagy Pártunk felé, sokkal nagyobb- ra nő a gyűlöletem is az ellenséggel, az amerikai irnpe- Nudistákkal és Tito fasiszta bandájával szemben. Tiloék ’bridorlatos módon, az imperialisták parancsára, külön, "öző határmenti provokációkkal veszélyeztetik a béke **ent ügyét. Az én szivemben, férjem és gyermekeim szí bében van olyan hatalmas az ellenség elleni gyűlölet, Btint amilyen elragadó Pártánk, és Rákosi elvtársunk ‘jánti szeretetünk. Fért fiam nemrég bányász volt. Még részt veit abban o széncsatában, melyet szeretett vezérünk, Rákosi elvtárs 'Bditott el 1945-ben. Azóta a Néphadsereg soraiba hívta ® Párt. Bányászból alezredes lett. Valahányszor látom bél cég alakját, könny szökik a szemembe. Szinte el sem °«urom hinni, hogy ilyen nagyot fordult velünk a ydág. Jancsi fiatalabb, ö a Magyar-Szovjet Hajózási Tár *aság pécsújhegyi telepén a szénmosóban dolgozik. Na fyon szereti a munkáját és büszke arra, hogy brigádja Ml megállja a helyét. Naponta túlteljesítik a normáju­kat. örülök, hogy megérti a fiam; erre van szüksége most az országnak, a népnek. Csak több széntermeléssel való­síthatjuk^ weg, kitűzött idő előtt új, ötéves tervünket , több szénnel épülhetnek, gyorsabban a komlói és meszestelepi modern, emeletes banyászhnzak, ezzel gyorsíthatjuk csak meg az inolai erőmű és a Dunapcntelei Vasmű építését is. Azelőtt nem taníttathattam a gyerekeimet. Jó fejük Volt, megsem bírtuk középiskolába küldeni őket. Ma pe• dig, Miklós, a legkisebb gyerchem a Pedagógiai Gimná­zium 11. osztályába jár. Tanár lesz belőle. ' Kató leányom is szívesen tanul. Huszonegyéves ko­rára üzletvezető lett az egyik pécsi Népboltban. Én már nem tudok üzemben dolgozni, tönkrement a lábom és a szívem, mert azelőtt „nem volt mivel gyó­gyítani." Otthon dolgozom, örömmri látom el mindenféle jóval a családomat. Miklóst kivéve valamennyien keres­nek, igy bőven jut pénzünk élelmezésre és öltözködésre. Ma már nem fordul elő, hogy zsír nélkül főzöm az ebé det, mert abból is. másból is biztosítva van az ellátásunk bőségesen. Azon igyekszem, hogy otthoniévá gyermekei­met is dolgos, müveit, hazájukat, a Szovjetuniót és Párt­jukat forrón szerető emberekké neveljem. Kedves asszonytársam!! Ti azért harcoltok, hogy ki­vívjátok szabadságtokat, függetlenségieket. Mi azért visz szűk tovább a harcunkat, hogy megőrizzük izeket, a kin­cseket, melyeket a Szovjetuniótól kaptunk. Megvéde’mez- zük békénket a háborúra éhes amerikai imperialistáktól és uszályhordozóiktól. Nem engedjük megvalósítani sötét terveiket, hogy a koreai háborút világméretűvé tegyék. A Nemzetközi Nőnap alkalmából ígérem Neked és a világ minden békéért harcoló asszonyának, hogy itt, a pécsi szénmedencében. Meszestelepen, nem hagyjuk abba a har­cot. Folytatsd bátran Te is tovább a harcot. Az én pél­dámból láthatod, hogy érdemes. Ha lerázzátok nyakatok­ról az elnyomókat, ha a dolgozók lesznek Nálatok is ha­talmon, a Te fiadból is lehet katonatiszt, tanár, leányod­ból üzletvezető. Álljatok ki bátran Pártotok mellett, har­coljatok továbbra is a tartós békéért a Szovjetunió olda­lán. Harcotokban ott állunk mellettetek mi és a világ minden békeszerető asszonya, a világ munkásosztálya. Bí­zunk abban, hogy harcotok eredményes lesz. kJ ok szeretettel, harcos kommunista üdvözlettel, „Szabadság"-ni köSzöntlek! MOOR FERENCNÉ bányászasszony, Meszes-telep. A munkaverseny új sikereivel készüljünk felszabadulásunk ünnepére, április 4-re Pártunk Kongresszusa szép, nagy feladatokat tűzött a kommunisták, egész dolgozó népünk elé. Azcfc a szá­mok, amelyek új ötéves tersünk beru­házásait, feladatait tárják elénk, őrömmel töltenek el minden becsületes embert. Nehéziparunk termelése 1954- re, 280 százalékkal haladja meg az 1949. évit. A munka termelékenysége az eredeti 50 százalékos emelkedés he­lyett 90 százalékkal nő. Hosszan le­hetne sorolni a már mindenki által is­mert, nagyszerű számokat, boldog jő. vőnk ismertetőit. Minden becsületes ember tudja, hogy feladatainkat csak úgy tudjuk megvalósítani, ha min­denki a tudásának javát adja, ha min­denki a saját munkaterületén harcba indult a tervszerűbb munkáért, az anyagtákarékosságért, a Selejt tecsök- kentéséérl, a termelékenység fokozásá­ért, vagyis ha minden dolgozó új mun. kasikereket ér el, új mur.kafeladato­kat tűz maga elé április 4, a felszaba­dulásunk nagy ünnepére, május 1-re, a nemzetközi munkásosztály napjára. "pz soronlévő feladata megyénk dol- gozóinak: továbbvinni a kon­gresszusi versenyben elért eredménye, két, új győzelmeket elérni ápri­lis 4-ig, .május 1-ig. Ehhez minden alap és feltétel megvan. Megyénk bá­nyászai, üzemi munkásai felemelt fej. jel tekinthetnek vissza a kongresszusi munkaversenyro. Nyugodtan elmond­hatjuk: Ilyen hatalmas tömegeket megmozgató, ilyen hatalmas eredmé­nyeket hozó verseny nemcsak me­gyénkben, de hazánkban sem volt. A MESZHART-bány ászok 81.4 szá. zalélca tett kongresszusi vállalást. Ha­sonló az arány Nagymányokon és me­gyénk gyáriparában Is. A hatalmas tö­megmozgalomként ibifejlődött kon­gresszusi versenyben bányászaink a MESZHART-nál és Nagymányokon 17 ezer 129 tonna szenet termeltek ter­ven felül. A pécsi Magasépítési Vál­lalat dolgozói túlteljesítették 452 ezer forint értékű felajánlásukat, kiváló eredményeket értek el a Mohácsi Se­lyemgyár, a Dohánygyár, a Pécsi Bőr. gyár dolgozói, a kökönyösi építkezés munkásai. A Pártkongresszussal eTőink meg­nőttek, de megnőttek feladataink is. Ezeket a megnövekedett feladatokat csak úgy tudjuk megvalósítani, ha me­gyénk bányászai megsokszorozzák erői­ket, továbbfejlesztik eddig elért ered­ményeiket és a Kongresszusi Hét ün­nepi versenye után a következő hét­köznapokat is az új. nagyszerű terme­lési eredményekkel ünneppé teszik. Bányászainknak, üzemi munkásaink­nak a kongresszusi versenyben kifej­lődött lelkes versenylendűletét egy percre sem szabad elveszteniük, ha­nem azt minden erővel tovább kell fejleszteni. Ehhez fel kell használni minden egyes dolgozónak a kongresz. szusi verseny értékes tapasztalatait. A MESZHART és a nagymányoki aknák között azelőtt is fennált a vetélkedés. De olyan nemes vetélkedés még soha nem fejlődött ki, mint amilyen a kongresszusi verseny során. Pécsbányatelep, Vasas és Me- csekszabolcs aknáik között, Nagymá- nyok. Máza, Szászvár bányászai nap- mint nap izgatottan figyelték a ver­seny állását és ugyanígy lesték az újabb eredményeket a MESZHART- bányászek, valamint az egyes üzemek dolgozói. A MESZHART-bányászok — különösen a Kongresszusi Héten —, fogadkoztak, hogy őket ugyan el nem hagyja Nagymányok. Szavukat be is tartották és soha nem látott ki­váló eredményeik nyomán 16.500 ton­na szenet termeltek népgazdaságunk­nak. Ezzel és a többi gyönyörű ered­ményeikkel ők érdemelték ki a Megyei Pártbizottság kongresszusi zászlói;ál. A kongresszusi verseny során elért eredményeinket tovább keli fejleszte­ni. A MESZHART-bányászxk nevében erre tett ígéretet Heller András elv­társ, Széchenyi.aknai vájár, amikor büszkén átvette a zászlót. Ez az ígé­ret egész megyénk bányászainak, üze­mi munkásainak ígérete kell, hogy le­gyen. Újabb sikereket kell elérni további munkáik során. Ehhez szükséges az, hogy ébren tartsuk a lelkes verseny­szellemet a bányászok, üzemi munka. sok között, továbbra is használni kell az ötletes, mozgósító versenytáblákat, mégpedig úgy, hogy minden egyes dol­gozó tudja, hogyan áll a versenyben, tervének teljesítésében, mert ez a ver­seny egyik legfontosabb éltető eleme. Pártszervezeteink egy része a kon­gresszusi munkaverseny során jelentős lépéseket tett afelé, hogy mindennapi munkájában megfelelően tudja alkal­mazni a dolgozókkal való rendszeres foglalkozást, az alulról jövő kezdemé­nyezések általánosítását. Ezt a mun­kát pártszervezeteinknek tovább kell fejleszteni. Az új, friss erőket, ame­lyek a kongresszusi verseny során ke. rültek Pártunk soraiba, tovább kell ne­velni, mozgósítani a példamutatásra, élen járásra, csakúgy, mint a többi kommunisták TUTegyénkben a kongresszusi mtm- 1 ka versenynek van még egy je­lentős tapasztalata. Rákosi elvtárs a Pártkongresszuson mondott beszédé­ben többek között ezeket mondotta: „Sikereink aláhúzásánál méltatnunk kell az értelmiség jó munkáját, amely­nek zöme őszintén és becsületesen tá­mogatja a népi demokrácia célkitűzé­seit. Külön ki kell emelnünk a tech­nikai értelmiség érdemeit.“ Megyénk bányáinak, üzemeinek műszaki értel­misége nagy többségben a kongresszusi munkaverseny során ismét bebizonyí­totta, hogy szereti a Pártot, hazáját, hogy küzd becsülettel a szocializmus mielőbbi megvalósításáért. A MESZ- HARTJbányákban például az összes körletaknászok versenyben álltak egy­mással és különösen jő munkát vég­zett Laki Imre elvtárs, körletaknász Ferenc-aknán, akinek bányakörlet# lett az első ferencaknai viszonylatban. Do találunk hasonló példát Nagymá­nyokon és az üzemekben is. Szükséges, hogy továbbfejlesszük a műszaki értelmiség aktivitásait, a dol­gozókkal való szoros együttműködést, mert ez elengedhetetlen feltétele a si­keres versenynek. A kongresszusi verseny során bá­nyáinkon, üzemeinkben lényegesen le­csökkent a 100 százalékon alul telje­sítők száma. A MESZHART.bámyák- nál ezt a jól megszervezett munka­módszer-átadással érték -el, ahol a munkamódszer-átadek számát a kon­gresszusi verseny során 164.re emel­ték. A munkamódszer-átadások folytán az addig hátul kullogók nemegy eset­ben élre törtek. Ezt a kiválóan bevált módszert is tovább kell fejleszteni nemcsak a MES ZHART-nAL, hanem a többi üzemekben is. ti a pártszervezeteink, szakezerve. zeteink, a műszaki vezetés jól hasznosítja a verseny tapaszta­latait, akkor túlszárnyalhatjuk a kon­gresszusi munkaverseny legnagysze­rűbb eredményeit is. Ez a cóL A cél elérése érdekében mindent u»eg kell tenni. Ha jó munkát végeznek párt­szervezeteink, szakszervezeteink, az újabb nagy győzelem nem is marad el. A pártszervez,etek és szakszervezetek politikai tudatosító munkájától függ, hogy megértse minden dolgozó, hogy nem állhatunk meg elért eredményeink, nél. Látni kell azt, hogy ellenségeink, Tito-tes bandája, az imperialisták, a jobboldali szociáldemokraták sem hagyják egy percre sem abba aljas aknamunkájukat, hogy akadályozhas­sák a szocializmus építését. Nekünk nem szabad megállnunh erőink növe­lésében egy percre sem. Nem lanyhul­hat el egy pillanatra sem békeharcunk, az osztályellenség elleni karcunk. Pártunk Kongresszusa megmutatta gyönyörű jövőnket. Néhány év és ha­zánkban megszűnik az ember ember által való kizsákmányolása, az agrár­ipari országból ipari-agrár ország lesz. Néhány év és ontja már magából a gépeket. szocialista építésűnk büsz­kesége, a Dunai Vasmű. Ezt a jövőt m"gva1ósítani minden becsületes em­bernek öröm, büszkeség. Előre tehát boldog jövőnk mielőbbi megvalósításáért, — új munkasikerek­kel készüljünk április 4 és május 1 nagy ünnepére, harcoljunk erőinket megsokszorozva, ötéves tervünk ml. előbbi győzelméért. Olvasd a Társadalmi Szemte minden számát. Elméleti fejlődésedet segíti eWl

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom