Dunántúli Napló, 1951. február (8. évfolyam, 26-48. szám)

1951-02-04 / 29. szám

»S! FESUTTÄ'R 1 H S PI» Ő 9 Alapos népnevelő munkával ki kell szélesíteni a munkamódszerátadó mozgalmat Komlón Szét kell venni az ellenség hasún rágalmait — Munkamódszer-átadásra Kurz Ja. «sas és Rein János vájárokat állítot­tuk be ős rövidesen beállítjuk Szílas Adolfot is. Kusz és Rein vájárok két hónapja végzik ezt a munkát Kusz János az 5-ös, 6_os és az 1-es csapat­nál, Rein István a 10-es csapatnál, ad­ta át munkamódszerét. így mondja Weisz József, a komlói Kossuth-akna helyettes üzemvezetője. Szavai nyomán ki-• ■ rül: A komlói -Kos. «uth.aknán mindössze, írd és mondd, három munkamódszer-átadó van, azok is csak időlegesen, mert mint mond­ják, Kusz Jánosnak és Rein Jánosnak együttesen a múlt hónapban csak 12 műszakja volt — más elfoglaltságuk miatt. Rajtuk kívül munkamódszer-átadót, nagyítóval sem lehet találni. Kusz Já. nos és Rein János vájárok valóban jó vájárok. A komlói bányászok tudják, hogy lehet , tőlük sokat- tanulni. Azok­nak, akiknek átadták munkamódsze­rüket, felemelkedett a teljesítménye. Kusz Jánostól ' már nemcsak a komlói bányászok tanulüíi többtermelést eredményező módszereket, hanem a brennbergbányai bányászok is. Tudott dolog, hogy Kusz János nemrégiben ott jártakor 3 óra alatt teljesítette a brennbergi bányászok 8 órai normá­ját és sok hasznos módszert tett köz- kinccsé. Kevés a jnrasiJinmóclsizciráfatíó «Miow, bogy me^finjön a 100 szásaEék aSaííi teS., estié« Azonban, bármennyire is aláhúzzuk és méltatjuk Kusz János és Rein Já­nos munkamódszer-átadásának ered­ményét, megállapíthatjuk azt, hogy a két munkamódszer-átadó, de mé£ a há­rom sem elég Komlón ahhoz, hogy megszűnjön a 100 százalék alatti tel­jesítés. Nem, mert mire ők eljutnának minden munkahelyre, a naptár már 1952-őt mutatna. Márpedig a komlói bányászok feb­ruár 24-re, a Magyar Dolgozóié Párt­ja II. Országos Kongresszusának tisz. tel Ötére, népünk szeretett vezérének, Rákosi elvtársnak megígérték, hogy január és február havi tervüket a Kon­gresszus napjára befejezik. Hogy ezt elérjék, ahhoz feltétlenül hozzátarto­zik az is, hogy mindenki teljesítse a tervelőirányzatát, maradéktalanul. A komlói Kossuth-akna elmaradt tervének teljesítésében és az elmara­dáshoz az is hozzátartozik, hogy szá. mos széni ejtésen dolgozó bányász csak 100 százalékon alul teljesíti előirány­zatát. Ha a számokat vizsgáljuk, ak­kor a kővetkezőket látjuk: Az 1-os csapatnál 15, a 10-es csapatnál 11, az 5.ős csapatnál 10, a 6-os csapatnál 9, a 12-es csapatnál 8 vájár, segédvájár és csillés nem teljesíti normáját. Ezek. nek a termelése 56 százaléktól 99 szá­zalékig van. Tehát hosszú időbe telik, míg há­rom munkamódszer-átadó ennyi em­bernek átadja magasabb ez.-Jcmai tu­dását Ezt lényegében felismertek Komlón is és Woisz József helyettes üzemvezető arról beszél, hogy a 100 százalék alatt teljesítőket beosztják egy-egy felvigyázóhoz (számszerint mindegyikhez hármat) és az minden­nap megnézi, hogy munkáját, hogyan teljesíti és elmagyarázza neki, hogyan lehetne többot termelni Ax ellenség az oka, hogy egyesek visü/aulasií j ák a segítséget Az beTyas, hogy a műszaki értel­miség is súllyal foglalkozik a 100 szá­zalék alatti teljesítmények megszűn­tetésével, de az ahogyan meg akarták szüntetni, bürokratikus módszer. We:sz József azt hozta fel indoknak, hogy „a műszakiakra jobban hallgatnak, mint esetleg egy másik vájárra, mert a 100 százalékon alul teljesítőkben legtöbb- sesör felébred egy rosszízű „önérzet", amely legtöbbször Így nyilvánulj meg: ..Törődjön maga a saját munkájával." , Ezt a hangot Komlón igen sokan elhallgatják és nem néznek utáría, honnan, miből ered. Pedig ez az ellen­ség, a komlói bányában dolgozó jobb­oldali szociáldemokraták és egyéb' el. lenséges elemek hangja. Erről beszél­getve Richter Gyula elvtárs, a párt- , szarvezet helyettes ágii prop, titkára és Szegődi Ottó elvtárs, a II. alap- szervezet titkára is felismerte, hogy ez a hang nem csupán „önérzet“ — sőt egyáltalán nem az. A munkamódszer-átadás ellen is dolgozik az ellenség, amely ellene van, hogy mindenki 100 százalék lelett tel­jesítsen, Azok felé, akik 100 száza­lék felett teljesítenek, így beszél az ellenség: „örüljön, hogy magának megvan a teljesítménye és ne törőd­jön a másikkal.“ Azok felé pedig, akik. nek 100 százalék alatt van a terme­lése, ezt mondja: „Mit hagy beleavat­kozni a munkájába.” Általánosságban azt beszéli az ellenség: „Hiába, akár átadják a munkamódszert, akár nem, úgyis annyit fizetnek, amennyit akar­nak magánalt.“ Ilyen hangokon beszél Meiszter Ti­vadar vájár is, aki Nagymányokról ke­rült át Komlóra és uszít, gyalázkodik a népi demokráciára- Hasonló társa ogy Dókány nevezetű vájár, aki MeUz- ternek puszipajtása. Az ellenség felismerte Komlón a munkamódszer-átadás nagy jelentősé­gét és most többek között azon dol­gozik, hogy akadályozza ennek a nagy- jelentőségű mozgalomnak kifejlődését, ezzel együtt az akna termelésének emelkedését. Ezeket az ellenséges hangokat meg kelt semmisíteni és kemény csapásI kell mérni az ellenségre. Ennek egyik módja az, amit már-már megkezdték: a muikamódszer-átadás jelent őségének tudatosítása. A munkáinAdszer.átadas kiszélesítésének pedig szerintünk nem az a módja, hogy a felvigyázók vé­gezzék. Foglalkozzanak ezzel a kér­déssel azok is, segítsék ezt a mozgal­mat -—de a 100 százalékon aluli tel­jesítmények megszüntetése elsősorban a magasan termelő vájárok, segédvájá. rok feladata. Vannak ilyenek szép számmal, jóval többen, mint kétszázan. Van bőven munkamódszer-átadó, any­nyi, hogy csak minden negyedik 100 százalék felett teljesítőre jut egy, aki alul van a 100 százak kon. Hogy ezt elérjék, feltétlenül szüksé­ges az alapos tudatosító munka, meg­magyarázása annak, hogy milyen je. lentősége van annak, ha nem lesz 100 százalék alatt teljesítő, milyen haza­fias kötelesség az elmaradókat, segí­teni, Azokfelé pedig, akik alul van­nak a 100 százalékon, rá kell világi, tani arra, hogy jobb módszerrel ma­gasabb le-sz a teljesítmény, több a fi­zetése és az országnak több szenet tud termelni. Az, hogy minden fejtésben a 100 százalék felett, teljesítő vájárok adják át a munkamódszereiket, megvalósít­ható a komlói bányában. Ezt csinál­ják Pécsbányatelepen is. így nem kel l senkit sehova küldeni, mindenki ma­radhat a lejtésében, a saját munkavi­szonyai között és jobb eredmény lesz. A 100 százalék felett teljesítő vá­járok között nagyon sokan szívesen átadnák munkamódszereiket. A sok közül csak egyik Höffler András vá­jár, akinek januárban 150 százalék volt a havi átlaga. Ö így beszél; — Én sokat, tanultam Rein Jánostól. Szívesen átadom másnakK amit tudok. Most csapatvezető lettem és anélkül, hogy mondanák, átadom munkamód­szeremet Reisz Jánosnak, aki csapa­tomban 100 százalék alatt teljesít. ozovjeiuuio népgazdasági terv.icleutése szerint a széoiparban befe­jeződött a réselésnek, a fejtésnek, ra kodásnak és a szén íö.dalatti szállí­tásának gépesítése. A kép az egyik do nycc-mcdcnccl aknában egy iszénkom- bájnt ábrázol munka közben. Alapos politikai isevelőimtnlsái keíl végezni Nemcsak egy Flöffler András van Komlón, száz és száz van még, aki szí­vesen átadja munkamódszerét. Ki kell szélesíteni a mukamődszor-átadási mozgalmat Komlón és ennek érdeké­ben alapos politikai nevelőmunkát kell végezni, szét kell verni az ellen­séget. amely ellene uszít és ha kiszé­lesítik, rendszeressé teszik ezt a nagy. jelentőségű mozgalmat, megszűnik a 100 százalék alatt teljesítők száma, magasabb lesz a termelés és közelebb jut Kossuth-akna ahhoz, hogy a Párt- kongresszusra tett vállalását teljesítse, a lemaradást behozza. Elbúcsúziah a Pedagógiai Főiskola első végzett növendékei Szombaton délelőtt búcsúztatta a Pécsi Pedagógai Főiskola hallgató, sága és tanári kara végzett hallga­tóit. A főiskola fennállása óta elő­szűr bocsát ki kapuján a Szovjet­unió tapasztalatai alapján, az épülő szocializmus követelményei szerint nevelt pedagógusgárdát. Az ünnepséget. Szokodi István hall­gató nyitotta meg, majd Ballá Fe­renc; a tanulmányi osztály vezetője ismertette a szakvizsgák eredményeit. A főiskola eredményei rendkívül jók, a tanulmányi színvonal erősen meg. halmija a közepest, ' az átlagos vizs­gaeredmény 3.ÍJ. At. eredmények ismertetése után Szokotezky István elvtár«, a Peda­gógiai Főiskola igazgatója beszédé­ben szembeállította a Ilorthy-korezak tanítóinak, pedagógusainak remény­telen helyzetét a most végzett hall. gatók széles lehetőségeivel. Rövid beszéde után felolvasta a kinevezéseket. Szerte egész hazánk­ba, hazánknak szinte minden várme­gyéjébe kerülnek pedagógusok a fő­iskoláról. Számos fiatal kerül fontos vezető pozícióba, így például a nép­művelési, vagy a vallás- és közokta­tásügyi minisztériumba, vagy éppen a főiskola gyakorlóiskoláinak egyi­kébe. De akárhová is kerülnek a végzett fiatalok, a. Párt szellemében, a dolgozó néj) érdekében dolgoznak majd. Ezt követően Wirth Aladár elvtárs, a megyei tanács oktatási osztályának kiküldötte szólalt fel. Megígérte a most végzett pedagógusoknak, hogy a megyei tanács és a járási tanácsok oktatási osztályai mindem nehézség leküzdésében segítségükre lesznek. Szilágyi Jenő másodéves vett. bú­csút ezután a távozóktól a DISZ ifjúság nevében. Kérte a végzetteket, hogy képezzék magukat tovább, ol­vassanak kitűnő szovjet és magyar pedagógiai «.zakkünyveket, hogy mun. kájukat jól, a béke megvédésének érdekében folytathassák. Elérte ez ezret a békééit aktívan harcoló magyar katolikus papok száma A h aranya megyei katolikus papok b sheer tekexlete A baranyamegyei katolikus papok békebizotlsága. értekezletet tartott, amelyen résztvett dr Osömöz Gás­pár ezolnokmcgyei püspöki helynök, dr. Balogh István, az Országos Béke- tanács elnökségi tagja és Parragi György országgyűlési képviselő. Az értekezletet Czindery Endre, olaszi esperes-plébános nyitotta meg. Dr. Osömöz Gáspár beszámolt a varsói Világbékekongreseziisról, ame­lyen ő is küldött volt. Elmondta, hogy Varsó nemrég a rom, a halál gs pusztulás városa volt, most pedig az újjászületés városa. Ahol a fel- szabaduláskor 15 ezer ember bujkált a romok között,, ott ma már 800 ezer ember él, a romok eltűnnek a len­gyel építőimtnkások hősies munkája nyomán. A küldöttség tagjai közül többen mondották: ide kellene hozni mindenkit, aki háborúra készül, hadd lássa mi a háborúba rombolás és hadd lássa, hogy a lengyel nép is, mint a többi népi demokrácia népe, milyen szívvel és lélekkel áll a béke oldalán. — A varsói élmények — mondotta — még jobban meggyőztek bennün­ket arról, hogy a békéért nemcsak imádkozni, de dolgozni és harcolni is kell. A békét meg kell védeni és erre nemcsak a magyar néphadsereg hivatott, hanem mi is a rágalmak visszautasításával, a tévedések eliga­zításával. Parragi György felszólalásában hangsúlyozta, hogy a békeharcot. az eddiginél elszántadban keli folytatni. Lássuk meg, hogy előttünk folyik az új háború előkészítése. Truman el­küldte Európába Eisenhowert, azt mondta neki: ugyanaz lesz a feladata mint MacArthuré Koreában. Hogy Mac Arthur mit tett Koreában, milyen szörnyű gyilkosságok, embertelen­ségek tapadnak a kezéhez, valameny- nyien tudjuk. — Amikor a stockholmi felhívásra gyűltek az aláírások, — mondotta — sokan a jóhiszemüek közül 1« azt «Jrwfca tudni... 'Az újságíró megjelent a gyárkapuban, végigfürkész, te a leiiratokat és versenytáblákat. Nem volt sok ol­vasnivaló, csuk az egyik sarokban búslakodott egy ott­felejteti versenykiértékelés. Az már el is mosódott, hogy melyik műhelyé. Mindössze csak az derült ki, hogy 1949-ben a 37. bérhéten Kilincs Mihály 121, Fürj Vikior 118, Takács Géza 112, Fej Lajos 111 százalékot telje­sített. Az újságíró megnézte az óráját és megállapította, hogy 1951 iebruár 3-ika van, viszont két évet nem siet. hét az órája. Máshol a hiba. Lehellet Imre, az UB-titkár hosszasan fontolgatta a kérdést. — Szóval azt akarja tudni az elvtárs, hogyan áll nálunk a verseny nyilvánosságaT. Hát megmondhatom, hogy jól Ez egy nyilvános gyár. Lehellel elvtárs véleményét még a kapu melletti pa­tinás versenyidőid sem. befolyásolta. Ö, az elvtárs ne hagyja megtévesztem magát ilyesmitől. Van minékünk sokkal újabb versenykiérté­kelésünk is! Az orvosi rendelő mellett, a legforgalma­sabb helyen áll az a tábla. A tábla valóban oít is voll és hatalmas haladást jelentéit az előzővel szemben, mert ezen már az 1959. novemberi eredmények unatkoztak. Hát igen, ez is egy kicsit öregecske — mondotta Lehellel elvtárs, tőle szokatlan önkritikával. — De azért még így is érdekes, mert a dolgozók összehasonlíthat­ják mostani teljesítményüket a novemberivel. Lehellet elvtárs azt azonban már nem tudta meg­mondani, hogy hol van az a versenykiérlékclés, ahol a mostani eredmények vannak. így az összehasonlítás egyelőre csak az 1949. év 37. bérhetének és 1950 no­vemberének eredményei között jöhet létre. Ez viszont már a lörténelemtudósok feladata. Az ÜB-lilhúr' ezután olyan elszakadó mozdulatokat végzett, mint Koreában az amerikaiak'és a gyorsan oda­hívott műszaki tisztviselőt úgy. otthagyta, az újságíró­val, mint MacArlhur a törököket. Pipacs ahvlárs a verseny- és lervirodán dolgozik és elmondta, hogy jelenleg a javításra szoruló vízcsapok összeírását végzi, mint iolyamatos ügyet. — Van úgy néha — mondta —, hogy a versennyel is foglalkozunk, de az ilyesmit a kampányokhoz kötjük. Ez rendben is lenne, csak ott a hiba, hogy a dolgozók sokat zavarnak bennünket, egyre azért járnak a nya­kunkra, hogy megtudják, hol álinak, mennyit vállalhat■ nak, milyen eredményeket értek el. A későbbiek során Gulyás elvtárs, a párttítkár, is elmesélte, hogy a 'pártirodára is sokan jönnek ilyen ügyben, de most nem ér rá ilyesmivel foglalkozni, „majd a kongresszusi verseny után“ kiértékelik az egészet. A dolgozóknak más volt a véleményük. Fürj Viktor azon panaszkodott, hogy ő felajánlott ugyan 130 száza­lékos termelést, de később derült ki, hogy akkor mát 147 százaléknál tartott és így tulajdonképpen 17 száza­lékos teljesítménycsökkentést ajánlott fel a verseny titkoltságának jóvoltából. Takács Géza párlbizalmi még élesebben beszélt. — Egyre-másra mondják itt az emberek „de jó vol­na tudni, hogy is állunk a tervvel, de jó volna tudni, mennyit értünk el.“ En még azt is hozzáteszem, hogy de jó volna tudni, miért nem biztosítja az ÜB a ver­seny nyilvánosságát, miért nem értékelik ki a műsza­kiak és miért nem kérdezi meg ezt tőlük maga a párt- szervezeti En most mindenesetre elhatároztam, hogy a magam csoportjában vezetem és nyilvántartom a telje­sítéseket és naponként odamegyek a gyári stúdióba, le­veszek egy állandóan forgó „szív kü!di“-lemezt és be­mondom, hogyan állunk a teljesítéssel. Az újságíró ezután megírta a ciklcel. Amit hallott, amit látott, leírta, megbírálta az üzemet, hogy még az 1949. évi 36. bérhétriél tart. nem a versenyben, hanem a kiértékelésnél. — Na, ez az újságíró is alaposan iélretogott! Nem jó az egész cikk, nem építő a bírálat — mondta Leheltet Imre —, nem is a 36-os, hanem a 37-es bérhét van ki­függesztve a kapunál — mondta nevetve és meqnyugod- tan hozzálátott a cipőtalpio*nylése'- összeírásához , hangoztatták, hogy aláírásokkal nem lehet semmit sem tenni, az atombom­ba használatát így nem Lehet meg­akadályozni. És mégis ime: Koreá­ban nem vetették be ars atombom­bát. Ebből is kitűnik, ha még elszán­takban, egységesebben harcolunk, meg tudjuk gátolni a háborúi. Varga Jenő elvtárs, a megyei ta­nács elnöke köszöntötte a néphez hü papság képviselőit és aláhúzta: a népi demokratikus állam a meg­egyezés értelmében elvárja, hogy minden becsületes pap aktívan har­coljon az imperialisták háborús ké­szülődése ellen, nyíltan álljon ki dolgozó népünk hősies építő munká­ja mellett. Ez valamennyi állampol. gátnak, így a katolikus papoknak, is hazafias kötelessége. Dr. Balogh István felszólalásában méltatta a kormány és a püspöki kar közti megegyezést,' amely felszólít mindenegyes katolikus papot: vegyen részt a békeharcban. Beszámolt ár­iéi, Logv már elérte az ezret azoknak a katolikus papoknak a száma, akik személy szerint beálltak annak a po­litikai gondolatnak a szolgálatába, amely teljesen megfelel egy pap lel- kiismeretének, törekvéseinek: a béke szolgálatába. Ha háborús vészéi}' áll fenn, nekem, mint papnak — mondotta Balogh István — mindent meg kell tennem, hogy ezt a veszélyt elhárítsam, az egyház érdekében, a hívek érdekében. Az értekezlet hitároz ata Végül határozati javaslatot terjesz­tett az értekezlet elé, amelyben hűsé­güket fejezik ki egyházi hatóságaik­nak és kijelentik: „Ugyanakkor a baranyamegyei ka­tolikus papság a Magyar Népköztár­saság kormánya iránti őszinte bizal­mának is kifejezést ad, ezért teljes orejével támogatja a kormányt min­den törekvésében, amely szeretett né­pünk folemelkpdését szolgálja 1. Helyesli és együttműködik a« ötéves terv megvalósításáért, 2. helyesli a szociális igazságtalan­ságok kiegyenlítését és a szociális fejlődés irányában látja az emberi­ség jövőjének helyes kialakulását, 3. az egyház és ' az állam között létrejött megegyezés szellemében tá­mogatja a mezőgazdaságban a gépe­sítést és a szövetkezeti irányban tör­ténő fejlődést, 4. teljes egészében ott áll a kor­mány mellett, mind a jólét ée fejlő. dés feltételeinek biztosításáért, mind a békéért folytatott törekvésében ée küzdelmében, 5. üdvözli a II. Világbékekongresz- szuenak a béke megvédése érdeké­ben hozott határozatait és helyesli, hogy a kormány kezdeményezésére a magyar országgyűlés állást foglalt a varsói békehatározatok mellett. Végül felhívja Baranya vármegyé­nek és az egész országnak katolikus papságát, hogy tegye magáévá ezen határozati javaslatot, csatlakozzék a katolikus papok békebizottságához. Erősítse és segítse győzelemre vinni azt a mozgalmat, amelynek célja: megmenteni az egész emberiséget a legnagyobb csapástól, a háborútól és biztosítani számára mindazt, amit ez az egyetlen szó jelent: béke. Az értekezlet résztvevői a határo­zati javaslatot nagy éljenzés és taps közben fogadták el, majd Czin. dery Endre esperes zárószavaival végétért a tanácskozás.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom