Dunántúli Napló, 1951. február (8. évfolyam, 26-48. szám)

1951-02-04 / 29. szám

2 N Ä P L 5 mi FEBRUAR « Dől a szén a fejtésekben, soha nem látott lelkesedéssel folyik t munka a vasasi dombok alatt. Az ak na tornyában szélsebesen forognak t kerekek s szinte megállós nélkül húz­zák fel a napszintre üzemeink, gyá­raink kenyerét, a szenet. A Megyei Pártértekezlet nagy lendületet adott a kongresszusi munkaversenynelc Pe­tőfi-aknán is. Szeretnék slnyemi Pár­tunk Központi Vezetőségének és a Megyei Pártbizottságnak vörös zász­lóját. Azt a zászlót, melyet munkás osztályunk Jeghűbb, legharcosabb, leg áldozatkészebb fiainak, köztük <_ vasain bányászok mártírjainak vére festett vörösre. Ez a zászló a dicső eég zászlója, Pártunk és szeretett ve zérünk, Rákosi elvtárs lobogó ja, ami ért napról-napra a többtennelés eme­lésével harcolnak dolgozóink bányák ban, üzemekben, gyárakban, künn l szántóföldeken, — egyszóval az élet minden területén. Eb a zászló nagyon kSzel éli a vasas! bányászokhoz, mert vörös . elvtársaik véré» is jelképezi, ame­lyet az 1937-es szabolcsi osandőrsor- tüz eldördülésekor ontottak. Nagy°n J61 emlékeznek ezekre a sötét idők­re a vasafíi bányászok. Ezért készül­nek ilyen határtalan lelkesedéssel, r széntermelés fokozásával Pártunk Or Bzágos Kongresszusára, ezért tűzték tej célul: a részükre legszebb elisme­rést jelentő zászló elnyerését. Ez az az erő, amelybő] megszületnek a szebbnél-szebb termelési eredmények és az, hogy éppen az 6 aknájukról is Wavra János elvtárs, a vasasi Petőfi-akna párttitkára, a Pártkongresszus küldötte egy olyan elvíár&a* választottak meg küldöttnek az Országos Pártkongresz- ezusra, mint Wavra János, az üzemi pártszervezet titkára. Petőfi-akna bányászai jogosan lő­hetnek büszkék erre, mert Wavra elvtárs Is a régi harcosok közül va­ló. A kongresszusi vörös zászló eszé­be Juttatja a 37-es cscndőrsortüzetl Ö is az Bitókor hősi hálált bányászok­kal dolgozott együtt ós talán már nem is élne, ha akkor éppen nem a bá­nyában kapta volna azt a megtisztelő feladatot, hogy az. éhségsztrájkot szer­vezi* és irányítsa. Wavra elvtárs, akkor még mindössze húsz éves volt, de gyűflölete a Ikiesátanányoló bá­nyabárók és talp nyal óik iránit betöl­tötte életét Tizenkét éves korában lett bányász. Nyolc évig húzta az igát 40 százalé­kos takarítói fizetésért. Már szak­munkát végzett és még mindig taka­rítói fizetésit folyósítottak számára. Azért, mert édesapja is, meg ők is kommunistáik voltak és harcoltak a nagyobb darab kenyérért. Édes­apja áldozatául esett a 37-es éheég- ^ttrájknak, mert a sztrájk bukása után • csendőrök úgy elbóiozták, hogy pár hónap alatt meg lg halt. Wavra «dvtérs az utolsó erőfeszítéséig har­colt a sztrájk ideje alatt. Buzdította a bányászokat kitartásra, helytállás­ra. Már 106 órát voltak a bányászok a föld alatt, amikor Wavra elvtárs a fáradtságtól és az éhségtől kidőlt a harcból. Kidőlt, de csak addig, míg esz­méletlen állapotban volt. Mikor a fürdőben észhez tért és újságolták ne­ki az eldördült csendőrsortüza*. e véres gyilkosságot, mellvei harcostár­sai vérét ontották ki, megfogadta, még keményebben harcol a munkás- osztály ügyének győzelméért — Ezek a piszkos gazemberek — mondotta —, még ilyen aljasságokra is képesek! De azért, ha most nem is, de ügyünk előbb-ulóbb • győzni iog! Wavra eivtárs tudta, hogy eljön az idő. amikor véglegesen le lehet szá­molni a gyilkos, népnyúzó, fasiszta rendszerrel. Nem is csalódott. Amikor meglátta Vasason a* első szovjet katonát. „Ezek a mielnkl" — kiáltotta örömében. _ Most kezdődik csak igazán ami életünk — mondotta a többi bányász­nak. — Ezek a bősök a mi Sztálin elvtársunk katonáit Wavra eivtárs megsokszorozott erővel látott hozzá a széntermeléshez a felszabadulás után. Tudta, hogy most már nem az uraknak, hanem saját magának termel. Szerelteit Rá­kosi elittársunk felhívására elindított első széncsatában győztesként került ki a széncsatából. Csapata nyerte el elsőízben a MESZHART kerületi vö­rös vándorzászlót Munkájában nem ismert nehézséget, állandóan kereste az újat, az észszerűbb feltételeket, hogy termelését fokozni tudja. A há­roméves tervben végzett kiváló mun­kájáért többször részesült pénzjuta­lomban. háromízben kapott elismerő oklevelet, majd a hároméves terv befejezésekor egy teljes konyhabe­rendezést kapott A felszabadulás után 1945-ben be­iratkozott Pártunkba és azóta aktí­van kiveszi részét a pártmunkából. 1950 tavaszán a Pártunk függetlení­tett funkcionáriusa lett. Jelenleg ő a párttitkár Petőfi-aknán. Mindenki szereti Wavra elvtársat — kivéve a jobboldali szociáldemokratákat, — mert biztos kezekkel irányítja a párt­szervezet munkáját, segíti, jótaná­csokkal látja el a dolgozókat, neveli a tagságot, úgy, mint ahogyan őt nevelte édesapja igazi kommunistá­nak. Nézzünk egy-két példát a sok közül! A békekölcsön-jegyzéskor Horváth János (39) segédvájárnak véletlenség- ből 900 forint helyett 1.500 forintot irtaik a jegyzési lapjára. Horváth elv- társ elment Wavra elvtárshoz és je­lentette a téved felt Igaza volt és helyben hagyta igazát Wavra elvtárs is. Negyedórát beszélgetett Horváth elvíárssal a békekölcsön jolentösé- géröl, majd utána útbaigazította: ho­va menjen a tévedést kijavíttatni. — Horváth elvtárs vem javíttatta ki. sőt azóta már jónéhányszor kijelentette: ..Bánom már, hogy nem jegyeztem ennél többet.'1 Azóta aktív pártmun­kás Horváth elvtárs és nem tud el­menni úgy a pártiroda előtt, hogy meg ne kérdezné Wavra elvtársat; „Nincs valami feladat?“ Horváth elv­társ a beszélgetés óta egyszer sem hiányzott a szemináriumról és szor­galmáért. az üzemi pártszervezet párt­iskolára javasolta. Wavra elvtá.rs nem feledkezik mog a legényotthonban lakó bányászok neveléséről sem. Hetenként kétszer elmegy hozzájuk elbeszélgetni, igaz, hogy ezt csak egy hónapja teszi, de máris nagy eredményei vannak. Ja­nuárban 50 százalékkal csökkent az igazolatlan mulasztások száma, emel­kedett a széntermelés. Vasason a kommunistáik, — egy-két kivételtől el­tekintve — élenjártak a kongresszu­si munka felajánlásban és ennek ered­ményeként elmondható: Pstőfi-aknán a dolgozók nagy többsége aktívan versenyez és tettekkel küzd Központi Vezetőségünk és Pártunk Megyei Bi­zottságának kongresszusi zászlójáért Akik már felismerték az orosz nyelvtanulás fontosságát Orosz nyelvtanfolyamok a pécsi Gorkij-könyvtárban I/rvn, tettekkel! Ezt bizonyltja a múlt havi versenykiértékelés is. Petőfi-akna bányászai 103.2 százalékra teljesítették tervüket, azt a tervet, amire egyesek azt mondták: „Ezt képtelenség lesz teljesíteni.“ A gyakor­lat bebizonyította, hogy nem lcéptelen ség, mert ott vannak az üzemben az újtípusú bányászok százai: a kommunisták. Olyanok, akik még a csend- őrsortüziől sem Ijedtek meg és ma sem hátrálnak meg a nagyobb felada­tok előtt *em, akik egyre szorosabb an zárkóznak tel a termelés arcvo­nalán fi löhhtermelésért, nagy Pártunknak és Rákost elvtársnak kon­gresszusi vörös zászlójáért, az MDP 11. kongresszusának sikeréért. Fokozott éberséggel leplezzük le a terményrejfegető kufákokat Megyénk dolgozó parasztsága ké­szül Pártunk Országos Kongresszusá­ra. Tanácsüléseken a. kommunisták, a tanácstagok példamutatóan élenjár­nak és «ladják terményfeleslegüket a nép államának, mert tudják, hogy cr-ze! Is a béketábort erŐ6Ítík- így erősíti például Pál József maróoeai középp araszt is, aki 5 mázsa búzát ajánlott fel a kongresszus tiszteleté­re. Ugyanakkor azonban a dolgozó nép ellenségei, a vérszipohjozó kalá­kák, — Tiito hű bérencei — minden mesterkedésükkel azon igyekeznek, hogyan tudják megkárosítani a dol­gozó nép államát és elfeketézni a terményt. Ilyen például a kólák Csonkicsné a turbékl szőlőben, akit bezártak, mert a tavaszi növény, ápolást nem végezte eL Eldugta és a forgalomból kivonta csépi őgép­gararturáját m. Most a fia gazdál­kodik a birtokon: Nagyanyjánál Szi­getváron eldugott 80 kg mákot, két nagy tábla talpbőrt, két hordó pálin­kát és egy férfi kerékpárt — ami­nek származását nem tudta igazolni, — 24 zsák csöveskukoricát és hat kocsi szérűit. D« a kulákok ezabotá. iánál vég nélkül sorolhatjuk tovább is. Jakab József nagydobozai oséplő- géptulajdonos kulák 20 mázsa szénát dugott a szalma alá. Dudás Lajos somogyhatvani 27 holdas kulák 0.40 mázsa csöves és 8 mázsa szemes ku­koricát rejtett el a szétüt alá. Eldu­gott még 3 zsák lisztet ós négy mú­zsa árpát. De az elrejtettem kívül volt még három zsák lisztje, két zsák búzája és 10 mázsa csöves kukoricá­ja. Nagy Antal nagvvátyi malomtu. Lajdoncw kulák elfeketéze.tt 5 mázsa 20 kiló lisztet abból, amit a becsü­lete« dolgozó parasztoktól -ellopott .V lisztet András János szigetvári íésztakészltőnak adta el. Göresöny- dobokán Gólya János kulák lt má­zsa kukoricát dugott el. Mindezt az aljas szabotáldsf sok esetben nem látják a helyi tanács­elnökök. Együtt sírnak a kuhikokkal, hogy nincsen semmi fölöslegük, ami­ből a begyűjtésnek eleget tudnának tenni. így vélekedett például a tor. mási község tanácselnöke is, de ami­kor a központi kiküldött megnézett egy nyilvántartó lapot, kiderült, hogy 12 mázsa feleslege van még, az illetőnek. A helyi tanács ezt nem látta meg. Hasonló a helyzet a mohácsi járási Kisnvárád községben, ahol a tanács is azt mondja, hogy nem mégy itt a begyűjtés, mert itt aszálr^piialt ke­vés termett Ugyanakkor a auláknál a felülvizsgálat alkalmával még 87 és fél mázsa, gabonát találtak. A begyűjtés vonalán komoly mun­ka vár a tanácstagokra ée a párt- szervezetekre, Legfontosabb feladat, hogy fokozzák az éberséget a kuli­tokkal szemben, mert az ellenség nem alszik, sőt igyekszik a becsüle­tes dolgozókat is a hálójába keríte­ni Három hónapja sincs annak, hogy megindult a Goikij-könyvtár pécsi orosz nyelvtanfolyama, a Magyar-Szov­jet Társaság székhazának könyvtár- termében. Kezdők és haladék tanulnak itt. A teremben most éppen a kezdők órája folyik. Fehérváry Árpádné elv­társnő ott áll az asztal végén és a fü­zeteket vizsgálja. Minden tanfolyam- hallgatónak 2 házi és 2 tanfolyami fü­zete van. A címlapjukon cirillbetüs felírással áll a nevük. A tiszta füzet­lapokon biztos vonattal írt betűk. Koppány Jenőében az egyik helyen ellentétes szavakból álló feladatot lát­hatunk: továrís goszpogyin, elvtárs — úr. . A tanfolyam hallgatói feszülten fi­gyelnek: egy Leninről''szóló rövid kis versei (Bóján: ..Képed előtt*) mond ei Domonkos Imréné. Koppány Jenő ma­gyarul fordítja. Ezt szavalták el a tanfolyamhallgatók Lenin emlékünne­pélyén, mely már a második ilyen me­leghangulatú ünnepség volt orosz nyelvtanulásuk ideje alatt. Boldogan pmlékezoek vissza az elsőre is, decem­ber 21-re, Sztálin elutárs születésnap­jára. Nagy eseménye volt ez életünk­nek: akksr íriák az első orosznyelvű levelei, melyben mindannyiunk szeretett édes­apját, a nagy Sztálint köszöntötték. Levelüket, a Pravdához is elküldték s mindennap nézik az újságot. mikor jön rá válasz. Mert biztosan jön. A Pravda egyetlen levelet sem hagy vá­lasz nélküL A tanfolyamon a legkülönbözőbb életkorú és foglalkozású dolgozók vesznek részi. 10 éves a legfiatalabb, 60 a legidősebb. Munkások, értelmisé­giek, kisemberek, akik a szovjet nép iránti szeretőtöket az orosz nyelvi a. nulásscl is kifejezik. Egy széken édes­anyja mellett térdel a tízéves Király Irénke. Együtt tanulnak a mamával. Király Irénke nővére már a haladó fokú tanfolyamra jár. — Én azért tanulok, meri szeretem az orosz nyelvet, mert úttörő vagyok és szeretek tanulni — mondja Király Irénke. — Meg aztán jövőre már ötö­dikes leszek és mennyivel könnyebben fog már menni. Azt szeretném, hogy mindig ötösöm legyen! Folyik a tanítás, Burgert Róbertné a táblához lép. A tanárnő oroszul kér­dez, s ő oroszul válaszol: ,,Ja ploho csitáju pá-ruszki. — Én oroszul rosz.- szul olvasok" — válaszolja a kérdés­re folyamatosan, tökélete» kiejtésseL Gyimóti László elvtárs, a pécsi Ma. gasépítés dolgozója, tanfolyamfelelös lép most elő. — Kló vozsgy vengerszkogo národá? (Ki a magyar nép vezére? — hang­zik a kérdés. — Továris Rákosi vozsgy vengerszkogo národá! — szól a felelet s Gyimóti eivtárs felírja a táblára­Ezután nyelvtan — igeragozás kö­vetkezik. A „szprasivaty“ (kérdezni) ige alakjait tanulják. „Ja szprasivaju, ti szprasivajcs, on szórásivá jel“, mond­ják a jelenidő egyesszámát, s utána a többest: „mi szprasivajem, vi szprasi- vajetye, anyi szprasivajut" A haladófokú tanfolyamon már szé­pen beszélgetnek az őszhajú Tatiana Ivanovna Kozlovával. tanárnőjükkel. Medvoczki Sarolta, Kussinszky Kornél elvtárs a városi tanácstól, Nazarov Viktor, a Zsolnay-gyár műszerésze, Fenyvesi Ádámné, Miklós Ernő, aki Budapesten a Gorkij-tanfolyamon vé­gezte cl az alapfokú tanfolyamot, és a többiek is csaknem kivétel nélkül jól beszélnek és irodalmat is olvasnak mér. Miklós Ernő éppen Isszakovsrkij „U Mávzoleja" (A Mauzóleum mel­lett c, gyönyörű verset olvassa és for­dítja. Á vére Lenin elvtársról szól: szárnyaló soraiban a szovjet nép sze- retete jut kifejezésre, a nagy szocia. lista forradalom és a szovjet állam hallhatatlan vezére iránt. Az órákon itt már csak croszu! beszélgetnek. Tatjána Ivanovna fiatalos derűje, hu­mora s világos tanítási módja rövid idő alatt is nagyszerű eredményeket hozott. Oroszul tanít, magyaráz min­dent s a hallgatók tökéletesen meg­értik. Az óra végén megelégedve, újabb tudással gyarapodva mennek ki­felé a teremből, de egy pillantást a tábla fölötti képre vetnek. Sztálin elv. társ néz rájuk, szemében bölcs, szere­tettel telt mosollyal. A magyar nép fiaira is vigyáz, akik itt, Pécsett is egyre többen, a Corkij-könyvtárban és az üzemekben tanulják a nagy szov­jet nép nyelvét, Sztálin nyelvét! Jleoél a mamdi dolgozó parasztokhoz Kedves Barátaim! A közelmúltban utam a régi mun­kahelyem télé vezetett és nem tudtam elmenni Erzsébet- és Lajos-puszta mellett anélkül, hogy egyik-másotokkal el ne beszélgettem volna- Sok mindenről esett szó kö­zöttünk, beszélgettünk a napirenden lévő kérdésekről, így a termelőszövetkezet alakításról Is. Beszélgetéseink során, válaszaitokból láttam, hogy nagyon maradiak vagytok. Jóllehet, nem ti vagytok a hibásak, de a lemaradástoknak ti is az okai vagytok, mert nem tartjátok lontosnak a felvilágosító munkát. Egyikőtök azt az érvet hozta fel saját magáról, hogy „nelrem már elég volt a cselédsorsból... Élég volt ab­ból, hogy a hátam mögött álljanak és hajtsanak mun­kára.“ , i Megdöbbentett ez a kijelentés. Ott a helyszínen praóbáltam megmagyarázni azt, amit most újra efismét- tek, azért, hogy megvilágítsam azt, hogy milyen hely­telenül látjátok még ma Is a kérdést. Nem látjátok, hog a cselédsorsot nem lehet még távolról sem párhu­zamba hozni a szocializmusban működő termelőszövet­kezeti élettel, mert cselédsorban rabszolga volt az em­ber. Felhozok egy példát összehasonlításul: „Gróf" Draskovlch Iván ,gnéilóságos“ úr 3000 holdját kitevő Erzsébet- és Lajos-tanya gazdaságát kibérelte 1927-ben két bérlő, a bankból kölcsönvett pénzen, tizenöt évre. Ez Idő alatt a sokszáz cseléd közül egyik sem szerzett házat. De mire a. tizenöt esztendő lejárt, a két. bérlőnek többemeletes háza volt Budapesten. Ha ti beléptek a termelőcsoportha, amit meg kelle­ne alakítanotok, akkor a munlcátok eredménye a csa­ládotok körében nyer felhasználást és a bérházak a ti életkörülményeiteket teszik jobbá és szebbé. Nem látjá­tok a lehetöséijeket. amelyek soraitok körében adva van­nak. Von közietek kovács, bognár, traktoros, rendelke­zésetekre állnak az uradalmlépületek műhelyrésze!, jó­szágaitok számára szükséges helyiségei, csak össze kéne mindezt lógni valakinek. Gondoljatok csak vissza a cselédidőre! Gondolkod­jatok . .. mert érdemes azon elgondolkodni; amikor a sajúl kis földjeiteken lévő muri):ál vasárnap kellett el­végeznetek. ügy vonszolótok elzsibbadl tagjaitokat. Nem éreztétek'a hálátok mögött a gazdát a iurkósbot- tat és mégis dupla annyi munkát végeztetek el. mint köznapokon, amikor hajt ittak benneteket. Csak azért dolgoztatok o-Von odaadöan, mert tudtátok, hogy ezt magatoknak Uszítok. Mennyivel többet tudnátok■ ter­melni ma közös érővel, közös összefogással, azzal a tudattal, hogy ma a hét ,minden napján nektek, saját magatoknak termellek. Miridannyiótokat várna a vasár­nap. a megérdemeli pihenés napja, amit önmagotok kép­zésére. kuiturá/ts íejlödéstekre fordít halná! ok. Nem ér- zilek. mennyire szebb volna így nektek, mennyivel job­ban segítenélek, az országot, ha ezt csinálnátok? Eszetekbe, futtatok riévszerint is egyes dolgokat, hogy még inkább lássátok a szocialista fejlődés róla­tok való gondr skeriását. Az őszi hi-egbon, eprikor meg.eredt az eső és az uraság sajnálta a lovakat, hazaengedett benneteket. A lovai kilogtátol és bekötöttétek az isiállóba, de nektek magatoknak az étáföll ruhában ki kelleti menni knpával vagy lapáttal ékezetekben az. utakra a „léniáira'’ viz.el eregetni, a szmadó esőben is. látjátok, az. ember nem érdemelte meg azt, umit az. állat. Szönyi Józset barátom gondóltál-e vissza arra a beszélgetésünkre, amit velem folytattál, úgy nyolc év­vel ezelőtt? Ott ültél este a szobámban és szidtad ha­lott poraiban is a szüléidét, amiért nem tanítottak meg Imi és olvasni. Pedig nem azok voltak a hibásak, ha­nem a rendszer, amelynek az kellett, hogy ts ne tanul­jál, ne műveljed magad. A tőkéseknek csak a munlcád kellett. Az, hogy már 10 éves korodban dolgozzál. Mond­tad azt is, hogy vinnél újságot olvasni ki a rétre, mig a disznókat deleltetled, olvashattál volna, de nem tud­tál olvasni, nem ismerted a betűt. Veled már nyolc éve, hogy nem találkoztam, de tudom azt, hogy a {elszabadulás után elvégezted az analfabéta iskolát, a íeleséged mondta el ezt nelcem. Bizonyosan eszedbe jutott már, ha tszcs-ben dolgoznál, a szépen berendezett kultúrházban szeretettel olvashat­nád a sok szép könyvet, mellyel fejleszthetnéd tudáso­dat. Rádiót hallgathatnál, minden szórakozási lehetősé­get megkapnál, amitől eddig el voltál zárva. Murzsány Jóska barátom téged js visszavezetlek 15 évvel, akkor hosszú estéken át színdarabot tanultatok, lelkesen, odaadással, sugárzott belőletek a tudás utáni vágy. Emlékszem, akkor milyen lelkes tagja voltál a futballcsapatnak mellyel a falukba jártunk mérkőzésre. Persze az uraságnak sem a színdarab, sem a lutbal] nem tetszett, mondván: elvonja a munkást a munkától és így hanyaggá válik. Gondoltál-e már arra, hogy ierme- lőszövelkezeten belül, milyen sportélet állana rendelke­zésiekre? Olvashattad, hogy a sportszereket ajándékban kaphatnátok az államtól, támogatásként a lelkesedés mellé. Sumonyi József barátom, a beszélgetésünk alatt <i termelőszövetkezet ellen foglaltál állást. Nem is tudod hogy le, akinek az apja és testvéreid is cselédek vol­tak, a kulákok hangján beszéltél. Tudsz a gépekkel bánni, traktort vezetni, neked kellene szervezni a töb­bieket, nem, hogy visszatartani őket. Nem lehetsz ellen­ség, mert közülünk való vagy, csak az a te bajod, hogv csukott szemekkel jársz és nem látod a fejlődés mene­tét, Elfelejted, hogy a múltban nem vettek emberszám­ba bennünket. Volt egy szó, amely nyomort, megalá­zást jelenteit, úgy hívták, hogy „cseléd“ — és minket neveztek így. Ott lenn. nálatok a Dráva nem egy országot, hanem egy borzalmakkal és kegyetlenségekkel terhelt szörnyű világot választ el tőletek: Tito Jugoszláviáját. Ott át Tito és bandája ugrásra készen les arra, hogy romba- döntse hazánkat, azt a hazát, ahol felszabadult a „cse­léd“ és emberré lett az ember. Rázzátok hál le magatokról a maradiságot. Tartsátok szem előtt, hogy a közösségben rejlik az erő. A he­lyett, hogy pár holdjaitokon magatok gazdálkodtok to­vábbra is, szántsátok ki a parcellák közül a barázdá­kat. Kérjetek a tralctorállomúsról traktorokat. Az egyik­re ültessétek rá Bruckner Lajost, mert már vezetett traktort. Induljatok el a számotokra egyedüli helyes úton: Pártunk vezetésével a szocializmus leié vezető úton, magatok és családotok jobb, szebb jövője felé. mert csak Így verhetitek bilincsbe a hóhérok, a háborús gyújtogatok kezeit, így maradhattok szabad emberek! GYENIS JÓZSEF, a Bárány amegy ei. Beruházási Vállalat műszaki ellenőre.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom