Dunántúli Napló, 1951. február (8. évfolyam, 26-48. szám)

1951-02-27 / 48. szám

6 »RPLO 1951 FEBRUAR 27 zés megkezdése a falun elválaszt, hatatlanul össze van kötve azzal a segítséggel, amelyet e téren a Szov­jetuniótól kapunk. A kolhozok mu_ tátják az utat a mi mezőgazdasá­gunk szocialista építésére. Az a két nagy parasztdelegáció, mely a Szovjetunióban járt, valamint a Szovjet-Ukrajnából hozzánk ellátó, gatott magyar kolhozparasztok fel. világosításai adtak lendületet a mi szövetkezeti mozgalmunknak. A falun, a mezőgazdaságban is megindult tehát a szocializmus építése. Mi a teendőnk, hogy előbb, re vigyük ezt a fejlődést;' A döntő tényező ebben, hogy dolgozó parasztságunk önként, ma. gától, saját belátásából és meg­győződéséből lépjen erre az útra. Meggyorsítani ezt a fejlődést csak a meggyőzés és meggyőződés esz­közével lehet. Az erőltetés, vagy éppen erőszak ezen a téren feltét­lenül az ellenkező hatást fogja ki. váltani. É,s megfordítva: a meggyő_ zés, a jó példa biztos eredmény­hez fog vezetni. Ezt mi éppen a- kongresszust megelőző hetekben láthatjuk, ahol mint Túrkevén és egyefcvttt a termelőszövetkezetek na. gyón jó eredményeket mutatnak fel, ott a parasztság, benne a kö­zépparasztság is, várakozáson felül indult meg a szövetkezés útján. Ezért az első és Iegf°ntosabb feladatunk megerősíteni a már meg­lévő termelőszövetkezeteket és gon­doskodni róla, hogy ezek a szövet, kezetek jó példáikkal, jó eredmé­nyeikkel vonzzák a dolgozó pa. rasztságot. Be kell vallanunk, hogy nem egy helyen ettől még messze vagyunk. Ezért minden erővel tá­mogatnunk kell a termelőszövetke­zetek munkáját, segítenünk kell ne. kik a nehézségek elhárításában. A segítségben járjon élen a Párt, a DISZ, az állam, a tanácsok, az ál-\ lami gépállomás°k, az állami gaz daságok. Az.t szokták mondani, a jó bor­nak nem kell cégér. A gyakorlat nem egészen ezt bizonyítja. A gyakorlat azt mutatja a termelő­szövetkezetek terén, hogy a leg­jobb példa sem elegendő, ha el- mulasztjuk az ismertetését, pro­pagálását. Fontos, hogy ahol a fejlődés ar­ra nem érett meg, ott ne javasol­juk a legmagasabb, a III. szövet­kezeti típust, hanem elégedjünk meg a legegyszerűbb, az I. számú típussal, melynek előnye az, hogy módot ad az egyéni gazdálkodó, még ingadozó parasztoknak arra, hogy kipróbálják a szövetkezés jó oldalait, akkor, amikor még félnek a fejlettebb, számukra túlságosan kollektív, magasabb formától. Nem kell tartanunk az I. számú csopor­toktól. A szövetkezeti termelés fö lénye már ezen az egyszerű fokon is annyira meg fog mutatkozni, hogy — mint az elmúlt esztendők tapasztalatai mutatják — az esetek többségében az I. típusú szövetke­zetek tagjai az első aratás után már irányt vesznek a magasabb szövetkezeti típusra. Bármennyire kívánatos, hogy a termelőszövetkezetek mindjárt meg alakulásukkor lehetőleg olyan nagy területet öleljenek fel, melyen gyorsan érvényesülhet a mezőgaz­dasági nagyüzem minden előnye, mégis óvakodnunk kell attól, hogy arra szorítsuk a szövetkezni akaró parasztokat, hogy feltétlenül a már meglévő csoportokba lépjenek be. Napról-napra látjuk, hogy a jó termelőszövetkezeti csoportok von zóak és minden nyomás nélkül nö vekednek. De a tapasztalat azt is mutatja, hogy a kisterületű cső ortok gyorsan egyesülni szoktak, zért ezen a téren is legyünk tü­relmesek. , Gondoskodnunk kell arról, hogy a termelőszövetkezetbe belépő bir. tokos parasztoknak feltétlenül biz­tosítsák a behozott föld után a földjáradékot. Minden szövetkezeti tagnak nagyobb a haszna, ha meg- nagyobbodik a terület és így bőven megtérül a földjáradékért kifizetett fisszeg. A tapasztalat azt is mutat ja, hogy a szövetkezeti vagyon és terület növekedésével csökken az egyes tagok által behozott föld je. lentősége. Viszont kezdetben a földjáradék elutasítása nagyon megnehezíti, visszatartja a szövet­kezet növekedését. Rendkívül fontos a Magyar Dől. gőzök Pártjának, a magyar kom­munistáknak a példamutatása. A termelőszövetkezetek létrejöttének vagy fejlődésének sok helyen az a legkomolyabb gátja, hogy a helyi kommunisták egy része, vagy ve­zetői kívül maradnak. A fejlődés azonban ma már ott tart, hogy párt. tagjainktól is mint minimumot meg kell követelnünk azt, hogy támo­gassák e téren Pártunk politiká­ját. Vonatkozik ez a DÉFOSZ-el nökökre, a helyi tanácsok elnökei, re, titkáraira is. A mezőgazdaság áttérése a sző vétkezés útján a nagyüzemi terme, lésre, hazánk további felmelkedé- sének és felvirágzásának elkerülhe­tetlen útja. Éppen ezért támadja tajtékozva a kulák és népi demo­kráciánk minden ellensége. Aki eb­ben a fontos kérdésben egy követ fuj a kulákkal, az akarva, nem akarva, dolgozó népünk ellenségei­nek kezére jár. A szövetkezetbe nrég be nem lépő kommunista is legyen tudatában annak, hogy této. vázasa komoly károkat okoz. Ma. mikor több, mint százezer párton- kívüli paraszt tagja van a termelő szövetkezeteknek, egyre nehezebb a helyzete a szövetkezeten kívül álló kommunista párttagnak. Az ilyen kommunista egyrészt büszkén vall. ja magát az élenjáró, vezető Párt tagjának, másrészt pedig ebben a döntő kérdésben a szövetkezet oár tonkívüli paraszt tagjai mögött kul. log. A mezőgazdasági termelőszövet, kezetek ismertetésén és propagálá sán kívül nagy súlyt kell helyezni arra, amit Sztálin elvtárs a ,,me­zőgazdaság kívülről való átkaro­lásának‘ — nevezett: legyártani a nagyüzemi gazdálkodáshoz szüksé. ges mezőgazdasági gépeket, trak torokat, arató-cséplőgépeket, stb. és módot adni az egyénileg dolgo. zó parasztoknak, hogy saját tapasz, tálatokból meggyőződjenek a gé­pek hasznosságáról. Szerződé­ses termeléssel, azzal, hogy az egyénileg dolgozó parasztok ne a piacon, hanem a földmüvesszövet kezeteken keresztül értékesítsék tér melvényeiket, fokozatosan közelebb hozzuk őket a szocialista gazdál­kodáshoz. Támogatni kell azokat a mozgalmakat, melyek a kis szőlő­termelőket, zöldségtermelőket a földmüvesszövetkezeteken belül egyesítik. Sztálin elvtárs rámutatott arra: minden attól függ, hogy a kolhoz szocialista 'formáját milyen tarta­lommal töltik meg. Ezek a megál­lapítások állnak a mi termelőszö­vetkezeteinkre is. Ha a Párt és a kormány nem figyeli őket a jövő­ben is, ha nem támogatja minden téren, nem gondoskodik róla, hogy ellenséges elemek, kulákok, fasisz. ták bele ne kerüljenek s megelég­szik'a szövetkezés puszta tényé­vel, akkor természetesen nem fo­gunk célt érni. Ezért a termelő szövetkezetekkel való gondos és szakadatlan foglalk°zás, erősítésük, növelésük, fejlesztésük álljon a legközelebbi esztendőkben Pártunk és kormányunk szakadatlan gon­doskodásának központjában. Végül fel akarom hívni Pártunk figyelmét arra, hogy a termelőszö. vetkezet kérdése nem mezőgazda­sági és szövetkezeti osztályunk vagy a földművelésügyi miniszté. rium szakkérdése, hanem jelenleg egész szocialista építésünk font°s problémája. Amíg ez a'kérdésmeg oldást nem nyert, elkerülhetetlenek az átmeneti nehézségek, többek közt az élelmezés s fiz iparnak me zőgazdasági nyersanyagokkal való ellátása terén. Ezt nemcsak Pár­tunknak, de ipari munkásságunk­nak, sőt egész dolgozó népünknek meg kell értenie. Olyan óriási át alakulás, miflt a szocializmus fel­építése a mezőgazdaságban, nem folyhat le átmeneti nehézségek nél. kül. Mi rajta leszünk, hogy ezeket a nehézségeket lecsökkentsük, hogy az átmenetet megkön,nyítsíik. Eh­hez azonban az kell, hogy Pártunk és dolgozó népünk tisztában legyen velük, fel legyen rájuk készülve, fegyelmezetten, áldozatkészen fo. gadia őket és kíméletlenül utasítsa el az ellenség kísérleteit, melv egészséges szocialista fejlődésünk velejárójaként jelentkező átmeneti nehézségeiből tökét akar kovácsol, ni. Minél jobban oldjuk meg a fel­adatot, annál kisebbek lesznek az átmenet nehézségei, annál rövidebb az átmenet ideje. Remélem, hogy legközelebbi kongresszusunk már a teljes sikerről veh.et tudomást. Nagy taps.) Uj ötéves tervünk végrehajtásá­ban, de különösen' a termelőszö­vetkezeti mozgalom fejlesztésében óriási feladat hárul az államappa rátusra. elsősorban a községi, járd. si és megyei tanácsokra. A tanácsokat a falun, a járás­ban, a megyében, de még Budapes­ten is száz szál fűzi a mezőgaz­dasághoz, benne a fejlődő terme­lőszövetkezetekhez, állami gazdasá­gokhoz, gépállomásokhoz. Túlzás nélkül el lehet mondani, hogy jó tanácsok nélkül nemcsak jó köz- igazgatás, de jó termelőszövetke­zeli fejlődés sem lesz. A tanácsok­ról azt mondotta Sztálin elvtárs, hogy ezek a politikai szervezet szó cialista formái ugyan — de min­den attól függ, hogy hogyan tud­juk ezt a formát szocialista tarta­lommal megtölteni. Mi a tanácsokat a legszélesebb demokrácia alapján választottuk. A demokráciának ilyen széles és bátor alkalmazása azonban ma- gábanvéve még nem biztosíték arra, hogy a tanácsokat szocialis­ta tartalommal tudjuk megtölteni, hogy a tanácsok már tagjaik de­mokratikus összetételéből kifolyó­lag meg fognak felelni azoknak a feladatoknak, melyek a szocializ­mus építésében reájuk hárulnak. Sztálin elviárs a szovjet tapasz­talatok alapján megmutatta, hogy a szovjetek, melyekhez a mi ta­nácsaink hasonlóak, nem egyszet az ellenség eszközévé váltak, ha a Párt nem volt elég éber. Ez a veszély nálunk is meg­van. Nemcsak a veszély van meg, de egyes tények azt mutatják, hogy az ellenségnek ez már bizo­nyos fokig sikerült. Kiderült, hogy azon a címen, hogy biztosítani kell a közigazgatás zökkenőmen­tes folytatását és támogatni kell a közigazgatási tapasztalatokkal nem rendelkező tanácselnököket, ugrásszerűen megszaporodott a ta­nácsok apparátusában dolgozó volt horthysta tisztviselőknek a száma. Különösen megnőttek a községi és járási végrehajtó bizottságok titká. rai között a horthysta elemek. Ezekre a titkárokra van bízva töb­bek közt a gabona és az élelem- begyűjtés. Meg lehet állapítani, hogy élelmezési nehézségeink ép­pen a tanácsválasztások óta foko­zódtak. A tanácsokra is áll az, ami a líermelőszövetkezetekrc. Fiatal, új szervezetek ezek, melyek a leg­közelebbi esztendőkben szakadat­lanul rá lesznek szorulva Pártunk és a kormány folytonos segítsé­gére, támogatására, tanácsaira A termelőszövetkezetek is orlit nőt­tek meg leggyorsabban, ahol a tanácsok teljes erővel támogatták őket. Ha a termelőszövetkezetet gyöze_ lemre visszük, akkor győzött a szocializmus a városban és falun egyaránt. A tanácsok kifejlődése és megerősítése a szocialista állam alapjait szilárdítja meg. Ha ez a két feladat sikerül, akkor nyugod­tan elmondhatjuk, hogy leraktuk a szocializmus alapjait hazánkban. Amíg ezt a két feladatot jól meg nem oldottuk, addig elkerülhetet lenek az ingadozások és mindazok a nehézségek, melyek fejlődésünket fékezik. Kongresszusunknak egyik fő feladata, hogy erre a két egy- mással összefüggő kérdésre ráirá­nyítsa Pártunk és rajta keresztül az egész magyar dolgozó nép fi­gyelmét. Megnövekedett és új feladatok állanak tehát Pártunk előtt, me­lyek megoldása csak úgy sikerül, ha megerősítjük pártszervezetein, két, emeljük fegyelmüket, tudásu­kat, kapcsolataikat a dolgozó tö­megek legszélesebb rétegeivel. Er. re annál nagyobb a szükség, mert ötéves tervünk megkezdésével a tanácsok kiépítésével és egyéb fel­adatokkal kapcsolatban sok, a Pártban dolgozó elvtársunkat áten. gedtük más munkára, ami érezhető, en gyengítette szervezeteinket. Az előttünk álló nagy célok megköve­telik ezért, hogy figyelmünket új­ra pártszervezeteink megerősítésé­re, pártkádereink nevelésére és előléptetésére irányítsuk. El kell ismerni, hogy pártkádercink a leg. magasabb funkcionáriustól az egy. szerű pártmunkásig és tagig zö­mükben jó.l végezték feladataikat, bár soraikból tízezrével vittünk át más területekre elvtársakat. De ideje, hogy megerősítsük Pártunk gerincét, különben az a veszély fe­nyeget, hogy nem tudjuk jól meg­oldani a magunk elé tűzött nagy feladatokat. Pártszervezeteink megerősítésé, hez tartozik az elméleti színvonal, a példamutatás és áldozatkészség fokozása mellett az új káderek bá tor kiemelése és felelősebb mun­kába állítása. Különösen a nőket és ifjakat kell bátran előléptem: ezen a téren minden figyelmezteté- sünk és követelésünk dacára még lassú a fejlődés, még vontatottan folyik a női káderek előléptetése. Legsürgősebben azonban falusi szervezeteinket kell megerősíte­nünk. A szocializmus építése a fa­lun csakúgy, mint a tanács munká jának beindítása és kifejlesztése, elsősorban falusi szervezeteinkre hárul. Viszont — amint mondtuk — éppen szocialista fejlődésünk következtében falusi szervezeteink jórésze átmenetileg meggyengült. Bizonyos fokig még a tanácsok létrehozása is falusi páil.titkáraink befolyásának meggyengülését ered­ményezte. A falusi tanácselnök függetlenített tisztviselő és ha Pártunk tagja, akkor a pártíonkí- viiliek, de néha még elv társaink is őt tekintik a falu tényleges veze_ tőjének, Egész Pártunknak, de kü­lönösen megyei és főleg járási szerveinknek mindent meg kell tenniök, hogy meggyorsítsák falu­si szervezeteink fejlődését:. Gon­doskodjanak róla, hogy a falu üzemi és helyi szervezeteit újra egy erős, egységes szervezetbe fogják össze. Minden módon erő­sítsük falusi párttitkáraink tekin­télyéit, befolyását. Fel ;kdl erő­síteni falusi szervezeteinket új tagokkal, a szocialista szektorban dolgozó parasztok és munkások mellett azoknak az egyénileg dol­gozó parasztoknak a soraiból, akik kiváltak a népi demokrácia szol­gálatában, a termelésben és he­lyeslik szövetkezeti! ro'ífikánkat. Meg kell gyorsítani a falun a Dol­gozó Ifjúság Szövetségének fej­lődését és gondoskodnunk kell ró. la, hogy a DISZ ott is minél előbb a Párt jobbkezévé váljék. A sikerek, a békés fejlődés árnyoldalai a mi Pártunkra is kihatottak. Bár tagjaink zöme ma is jó példát mutat, élenjár a termelésben, a beszolgáltatásban, az állampolgári fegyelemben és koáelességteijesítésben, ugyanak­kor akadnak szépszámúnál Pár­tunkon belül is olyanok, akik azt mondják: ,,A dolgok úgy is jól mennek, minek íide különösebb erőfeszítés, áldozatvállalás, az éberség, az osztályharc fokozása." Ez a hang minden helyzetben ve­szedelmes, de különösen vesze­delmes most, amikor élesedik az osztályharc. Élesedik és élesedni fog, mert a szocialista építés ter­jedése miai'jt az ellenség egyre szükebb területre szorul és egyre elkeseredettebben védi azt, ami még megmaradt számára. Ugyan­akkor a nemzetközi reakció, a nyugati imperializmus mozgósítja itthon megmaradt erőit. Ilyen vi­szonyok között nem szabad tűrnünk lazulást, hanyagságot. Az eddigi­nél sokkal keményebben kell fel. lépni minden fegyelmezetlenség, megalkuvás, pártszerűtlenség ellen. Élesen fel kell lépnünk azokkal szemben, akik példamutatás és ál­dozatvállalás helyett a könnyebb végét f°gják a dolgoknak, akik vi­zet prédikálnak és bort isznak. Hányszor voltunk tanúi annak, hogy Pártunk tagjai, sőt funkcio­náriusai a nehezebb vagy kényel­meden, nem népszerű feladatok elöl kibújtak? A kulákeilszámol- tatás idején hánysz.or tapasztal­hattuk, hogy sok eivlársunk nem lépett fel határozottan, sőt, ő ma­ga sem teljesítette a beszolgál­tatást, nem fizetett adót s ezzel rossz példát mutatott. Hány párt­tagunk van, aki nem teljesíti a normát, aki az üzemekben, állami birtokon, gépállomáson tanúja a lógásnak, anyagpocsékolásnak, sc- lejtgyártásnak, nyílt kártevésnek és ^megalki: rásból vagy hanyag­ságból nem lépett fel ellene. Há­nyán voltak tanúi áruhalmozásnak, feketénésnek, feketevágásnak, an­nak, hogy a kulák kenyérrel, bú­zával etette állatait és szemet hunytak felette vagy a tetejébe még morogtak az élelmezés, a közellá’tás nehézségei miatt? Ho­gyan fogják ezek nz elvlársak ne­hezebb, válságosabb helyzetben állni a sarat, mikor szocialista fej-# ödésünk elkerülhetetlen velejáró­jaként kiélesedik az osztályharc, amikor az egyéni példamutatás, az áldozatvállalás, a nyílt bátor szembeszállás az ellenséggel á döntő. Aki most, a nyugodt, biztos fejlődés mellett már tétovázik, le. marad, az ellenség uszályába kerül, az kritikus helyzetben még ke. vésbbé fogja megállni a- helyét és csődöt mond. Ezért ezen a téren fel kell fo-: kozni, meg kell szigorítani a kö­vetelményeket. A mi Pártunkat nemcsak az tette naggyá, hogy küzdelmét az élenjáró lenini­sztálini elmélet vezette, de az is, hogy tagjai a Horthy-rendszer 25 esztendeje alattt életüket nem kí­mélve, bátran, börtönnel, terror­ral dacolva harcoltak igaz ügyük­ért. Győzelemre vitt bennünket a felszabadulás után, hegy mi vol­tunk azok, akik nem sajnálták a munkán és verejtéket, példaadóan és áldozatkészen küzdöttünk az országépítés frontjainak nehéz ál­lásain és éberen, bátran, elszántan hiúsítottuk meg, vertük vissza az ellenség minden támadását. Ezt kell most is tennünk: fokoz­nunk kell Pártunk elméleti színvo­nalát, fegyelmét, a pétdamutatást, az áldozatkészséget, a bátor el. szántsegot, hadat kell üzennünk a mégalkuvás, a gyáva magatartás minden megnyilvánulásának! En­nek a szellemnek a megerősítése és felszítása kongresszusunk egyik fő feladata. Ez a szellem jövendő si­kereink és győzelmeink legbizto. sabb záloga. (Taps) Ezt a szellemet csak úgy fog­juk sikerrel megnövelni, ha Pár­tunk minden területén bátran és bőven alkalmazzuk a kritika és önkritika bolsevik fegyverét. Ami­kor tavaly Központi Vezetősé­günk harcot indított a pártdemo­krácia megsértői, a bürokraták ellen, e hibák feltárására és kikü­szöbölésére, a bírálat és önbíráliat fekozditabb alkalmazását követel­tük, s idéztük nagy tanítónk, Sztá­lin elvtárs szavait: „Hadd tárja fel a Párt, hadd tárják fel a bolsevikok, hadd tár­ja fel országunk minden becsü­letes munkása és dolgozója mun_ kánk hiányosságait, építésünk hiányosságait, hadd jelöljék meg hiányosságaink felszámolásának útját, hogy munkánkban, építé­sünkben ne legyen fennakadás, mocsár, korhadás, hogy egész munkánk, egész építésünk nap_ ról-napra jobbá váljék és siker- röl-sikerre haladjon.“ A tapasztalat azt mutatja, hogy pártszervezeteink újjáválaszt ása óta kétségtelenül javult a helyzet, de azt is tapasztaljuk, hogy a pártdemokráciát funkcionáriusaink nem egyszer ma is megsér­tik, hogy a bürokrácia a Párton belül és kívül még sok formában jelentkezik. Még mindig sok a panasz a tagfelvétel körül, hogy a belépési nyilatkozatok elbírálása, a tag­könyvek kezelése, kiadása, hosz- szú hónapokig tart, hogy a jelöl­teket küldözgetik Ponciusítól— Pilátusig. Az előttünk álló hatalmas fel. adatok megkövetelik, hogy foko. zottan biztosítsuk a párldem°krácid érvényesülését sorainkban s szakoz datlanul vegyük igénybe a bírálat és önbírálat fegyverét. Nálunk ez­zel kapcsolatban különösen kél helytelen nézettel találkozunk. Aj egyik az önkritikát valami múlí jelenségnek, §gy egyszeri kam­pánynak tekinti. Van azonban » téren olyan új jelenség, melyr* fel kell figyelnünk, mert elterjedő, se alkalmas arra, hogy rossz hírb< hozza, lejárassa az önkritikát, f pártkáderek és a munkásosztály forradalmi szellemben való neve lésének e fontos módszerét. Egyrf gyakrabban találkozunk olyan párt taggal, aki önkritikát gyakorol utána változatlanul folytatja hibáit Az ilyen „visszaesőkkel“ szemben akik az önkritikát igy alkalmaz, zák, fokozott eréllyel kell fellép, nünk. összefoglalva megállapíthatjuk: Pártunk vezetésével rövid néhány esztendő alatt korszakalkotó vál­tozásokon ment át a magyar nép eltűnt az atkos múlt hagyatéka, a hárommillió koldus, eltűnt- u köpködők, az embervásárok re­ménytelen, kiuzsorázott szolgaha­da, megszűnt a tőkés kizsákmá­nyolás, elnyomás s velejárója, a munkanélküliség, a szörnyű gond, a harc a mindennapi beécvő fa­latért. Gondokban most sincs hiány, de dolgozó népünk most nyugodtan néz a holnap elé és si-

Next

/
Oldalképek
Tartalom