Dunántúli Napló, 1951. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1951-01-14 / 11. szám

s N A P L Ő «51 JAKÜ/a M hol a járási pártbizottság és a tanács támogatja a kultúrversenyt, ott elmaradhatatlan a siker ' A Téli Falusi Kultúrveraeny járási bemutatódra készülnek kultúrcsoport. jaink. Vasárnap újból felzeng az ének szó, peregnek a jelenetek, dobban a tánc járási székhelyeink színpadain. Ebben a napsugaras, szinte tavaszi időben szerte a megyében szorgalmas próbázások folynak, a vezetők pedig a szervezés és versenylebonyolítás kér, déseit dolgozzák ki, valósítják meg. Legjobb példa erre, ba megnézünk egy járást, hogy míícóp történik mind­ez. A scllyei járás a határ mentén fekszik, de mélyen felnyúlik Közén. Baranyába. Magában foglalja az Or­mánság legnagyobb részét, mely egy. aránt nehéz és könnyű terep is. Az a járási népművelési előadó, akit itt jó munkát akar végezni, nagyon változa­tos feladat elő kerül. A kultárversenjr története a sellyei járásban is azt igazolja. Szí. lágyi L/ezső, a járási népművelési bi­zottság titkára ifj. Kisgyőri Ferenc ja rÚ6Í népművelési előadóval a verseny elején komoly nehézségekbe ütközött. A benevezések gyengén indul'ak, de­cember 15-ig csak 16 kultúrcsoport jelentette be részvételét. Komoly agitá ciót és szervezőmunkát kellett végez­ni, hogy néhány nap alatt még 6 kül. túr csoport benevezzen. A következő feladat » körzeti be­mutatók megszervezése és lebonyoli tása volt. A négy csoportban megren­dezett bemutatók minőségileg teljes, mennyiségileg is majdnem százszázalé­kos eredményt hoztak. A 22 csoport közM 19 risztvett a verseny első nagy összecsapásán, csupán 3 maradt távol. Ezek közül a kétujfalusi—szentmihály- ptisztái gépállomás ktiltúrcsoportja hí. • bét követett el akkor, mikor azt han­goztatta. hogy nekik nem fontos a kör réti bemutató, cfc majd csak « járásin vesznek részt. RévUlnn és Tekfafahtn már ki­fejezetten az ellenség, a klerikális reakció és a legsúlyosabb malomkő, a maradiság tartotta vissza a falvak DISZ kultúrcsoportjait. Révfalun a kle' rikálís reakció mételye hatására a szü­lők azért nem engedtek el lányaikat a •eomszéd falvakba szsrcpelni, mert «at a lány, aki kiteszi lábát a falu. ból. nem tisztességes, nem veszi el lobbá senki.“ Megfenyegették az agi­táló népnevelőt is, aki a kultúrverseny jelentőségéről beszélt nekik. A kiéri Itália reakció, melynek „érveit" a ku- lákok újabbakkal fűszerezték, szétzül. losztette a kultúrosoportot é» ezzeí tudatosan r’toék is az imperialisták romboló szándékát, segítette. Látni kezdik ezt már a két község becsiile- i *» dolgozói, a fialalok, de az időseb bek iá. A többi kul táj-csoport azonban an­nál féáoyesebben állta meá a helyét. Elég, ha csak a sellyei AVH, rendőrséS és DISZ-ku 1 túrcsopőrtját, a csányosz- sói, kákicsi, stmionyi, kisasszony-fai és folsőszentmártooi együtteseket említ fék. A mflsorválasztások és előadások szinte kivétel nélkül kifogástalanok voltak e ennek köszönhető, hogy mind • 19 kul túrgárda eljutott a járási be ttutatóig. najjfyon A verseuyazerződóaben ■nk tanulságot vonhatunk le most a Járási bemutatóink során a sellyei pél­dából Miért nem ment jé! a kultúr- varseny elején a munka? Mert két igen fontos erő hiányzott: az egyik, hogy m pártszervezetek a járást pár'tbizott «feni •z é'en, nem támogatták kellő­képpen a kaltúrversenyt. Másodszor, Aogg a térrácsok a járási tanács veze­tésivel, nem tulajdonítottak kcNő fon­tosságot neki, elhanyagolták a kuüár­verseny ügyét. Azonban hamarosan fel­ismerték, hogy a versennyel milyen új tehetőségek, micsoda nagyszerű távia­tok nyílna,L népünk kulturális felemel­kedése terén, Pártunk és tanácsaink milyen nagy segítségei kapnak a jó knltúrmunk ával­Eőrö^ elv társ, a járás! pdrtbizott- •ág titkára a járási bemutatókra mái nagyfokú támogatást adott a Párt ré­méről A népnevelők agitáció juh során kreittók a knltúrverseny ügyét a dol­gozók széles rétegei közé. A falusi pán- •zezvezetek figyelmét kiülőn leiratban UrU fel a járási pártbizottság a kul- lúrversenyre, legutóbb pedig egy nagy- értékft járási versenyzászlót helyezett kilátásl» a járás legjobb kultúrcsoport- jának. Ez a zászló egy éltig marad a győztes birtokában s a jövő évben újabb versenybe szállnak érte. Ezzel • kultúrmunká! a járás szívügyévé tét. te, mely nagy lépést jelent a kampány- azerflség megszüntetésére, a csoportok fejlődésében és a kulliirmunk« kiter­jesztésében. A járási tanácsnál is megtörtént * nagy fordulat. Itt Fia Jánosné, ta­nács elnökhelyettes lelkes munkájának köszönhető, hogy a tanács tagjai meg­értették és mindenben — ha kel! anya­giakban is — támogatják a kuttúr- gárdákat• Ugyanígy példamutató tévé. konységet fejt ki Szava Dezső elvtárs, járási rendőrkapitány, az ÁVH Határ- védelmének helyőrsége is, mely a fá- vo’dakó knltúrcsoporiokat autóval szál­lítja be. De a helyi tanácsok elnökei és titkárai is szép munkát végeztek a lcultűrversennyel kapcsolatban. Szabol­csi Sándor sellyei tanácselnök a kultúr­otthon palronálása terén, Kiss -Tű 1 ia csányoszrói tanácstitkár agitáeióban knltiirértekezlelekem való megjelenésé­vel személyes példamutatáséval tűnik ki.’ Szilágyi elvtársik már minden elő készületet megtettek, hogy « jalmái 14-1 és a lobbi járási bemutatót teljes siker koronázza. A tanácsok, tömeg- szervezetek és üzemek minden szereplő kuHűrcsoporfcnak ajándéktárgyakat — szobrokat, plaketteket, zászlókat — ad­nak. A közönségszervezést minden üzem és szervezet felelősök útján vég­zi. összefogva segítik egymást, hiszen a cél n sellyei járás és ezen keresztül megyénk, országunk dolgozóinak kul­turális felemelkedése minden dolgozó­nak közös ügye- , A aellyaf járásban a kull-ÚTver- seny jó megszervezése mellett a tel­jesítmény versennyel is tőrödnek. A fia­talság egyéni kezdeményezése megnyil­vánul abban is, hogy a drávafokiak például saját maguk írtak verset és vil­lámjelenetet mutattak be. mely a ma­gyar népdalok népszerűsítésével fog­lalkozik, A másik fontos eredménye a kuJtúrverseniynek a sellyei járásban, hogy az Ormánság gazdag népi kultú­rájára irányította a figyelmet. A ká- kicsiak pékiául a „kákicsi dohogós‘‘-t, fahéjuk egyik régi láncát is bemutat­ták. Mindjobban felhasználják az ere­deti ormánsági népdalokat és népi bánookhl. Bob ön vei Gizella sellyei nép­művelési ügyvezető, aki a DISZ tánc- csoportjának tánc-felelőse, gyűjtéssel is foglalkozik. Megkereste az öreg, 82 éves Szóké Jánost, aki egymásután ta­nítja meg a régi, már-inár feledésbe merült népdalokra és táncokra­Ebből is láthatni, hogy a sellyei já­rás alaposan felkészült a bemutatókra. A békéért folyó harcnak új, jólszcr- vezett és egyre szélesebb frontja nyílt meg a Tito-klikk szomszédságában Békénk, kultúránk, boldogságunk vé­delmére erős kulturális végvár épült, melyet semmilyen ellenség, semmilyen ártó szándék nem rombolhat le többé, cA. két köntjoei A Szikra könyvkiadó új könyvei: Marx—Engels: Művészeiről—irodalom­ról 244 oldal, 6 Ft, Sztálin: A káder, munkáról 2. kiadás 76 olual 2 Ft , Csernisevszkij: Válogatott esztétikai tanulmányok 382 oldal 12 Fi fűzve, 18 Ft kötve. Zsdánov: Módosítások a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártia szervezeti szabályzatán 2. kiad 8,6 oldal, 1.30 Ft,, Bahsijev: A Bol­sevik Párt centralizmusa és demo­kratizmusa 2 kiadás % oldal, 2 Ft, Haszhacsih' A világ megismerhetősé­géről 144 oldal, 4.50 Ft. Desarrti: Titock arca és álarca 2. kiadás 160 oldal, 4.50 Ft. ParvuleS- cu—Brumaru: A proletárcukölcsről 84 oldal, 2,50,Ft, Milov: Irán a máso­dik világhálarú alatt és után 72 ol­dal, 1.50 Ft. Fekete Sándor: A már­ciusi fiatalok 246 oldal fűzve 9 Ft, kötve 15 forint. Szépirodalom könyvkiadó kőnvvei: Horváth Mihály: Tatár Péter (regény) 136 oldal 8 Ft fűzve, Nagy László: A tüzér és a rozs (versek) 60 oldal. 7 Ft fűzve, Földes Mdiály: Mélyszántás (színmű) 100 oldal 9 Ft fűzve. Tömörkényi István: Kétkezi munkások (elbeszélések) 194 oldal 19 Ft kötve, Konwiczki: Vasútépítők (regény) 88 oldal 7.50 Ft fűzve. Kru. czkowski: Ur és paraszt (regény) 262 oldal, 16 50 fűzve. Volosin: Kuznyec- ki föld, Sztálin díjas regény 332 ol­dal 19 Ft kötve, Kratt: Rideg nart regény) 160 oldal 13 Ft kötve, B'ej- man—Bolsincov—Ermler: A nagy ha. zafi (irodalmi forgatókönyv) 144 oldal. 6,50 Ft fűzve, Szobko: Távoli front regény) 128 o!Jal 6 Ft fűzve. Művelt Nép Könyvkiadó Lcbegvin szkij: A csillagok világában 3. kiadás 40 oldal, 1.20 Ft fűzve. Hegjeleni I. V. Sztálin Művei 4. kötete A győztes Nagy Októberi Szocia­lista Forradalomtól az imperialista intervenció győzelmes visszaveré­séig, a polgárháború győzelmes be­fejezéséig — ez a kerete annak a valamivel több, mint hároméves időszaknak (1917. novemberétől 1920. decemberéig), melyben a 4. •kötetben foglárt sztálini művek ke­letkeztek. A kötet megnyitó cikkében Sztá­lin elvtárs leszögezi: „Megtörtük, a földesúri jármot... megtörtük a tábornokok hatalmát..í megzábo- lbíztuk a kapitalistákat. Az egész országot, a városokat és falvakat, a hátországot és a frontot belepik a munkások, katonák és parasztok forradalmi bizottságai" — a szovje­tek végrehajtó bizottságai — ,Amelyek saját kezükbe vették a kormány gyeplőjét.” Az Októberi Felkelés győzelme azonban csak kezdete volt egy nagy világtörténelmi harcnak. A prole­tárdiktatúra megteremtése, a mun­kásosztály uralkodó osztállyá emel­kedése egy országban megnyitotta a p rol etárfosrad a 1 mák korszakát. Megkezdődött a döntő harc az im­perializmus és -szocializmus között A világ — Írja Sztálin elv­11 ** társ a kötet együk cikkében — visszavonhatatlanul és megmá- síthntatlonul két táborra szakadt, az imperializmus és a szocializmus táborára __ E két tábor harca a te ngelye a ma egész életének, ez az egész tartalma a régi és az ú) világ mai bel- és külpolitikájának.” E két tábor közti döntő harcok három esztendejét tükrözik a 4. kö­tetben olvasható sztálini művek. A kötetet befejező cikkek egyi­kében, ams'ynek címe „A proletár­diktatúra 3 éve”, Sztálin elvtárs visszatekint a lefolyt három esz­tendő harcaira és eredményeire. A Bolsevik Párt fejlődéséről szólva, Sztálin elvtárs a Pártnak aat a sa­játosságát emeii ki, amelynek meg­szerzésére és megőrzésére kell má is mindig is törekedni a világ min­den marxista-leninista munkáspárt­jának: „kis Kommunista Pártból — mondta Sztálin elvtárs — három év elmúltával, annyi vihar és vés: után olyan hatalmas Párt lett. amely acélból van kovácsolva’’ . „olyan Párt, amely o'yan példátlan rugalmasságra tett szert, hegy bármely pillanatban — a Központi Bizottság egyetlen intésére át tud­ja csoportosítani sorait és bármely nagy munkára tudja felsorakoztat­ni és összpontosítani tagjainak szú. Droight Dávid Eisenhower egyszerű családból szár­mazik, apja gyárigazgató volt és az anyja az apjának a felesége. A kis Dé.üc hamar kitűnt lassú íeliogó képességével és a szobatisztaság hiányával. Rakoncát­lan, büdös kis kölyök volt, annyi szent. Ebből az apja azt a következtetést vonta le, hogy gyakorlati pályára kell adni. így lett hát a kis Dé-Dé Eisenhower bankár- tanonc heti 4.000 dollár fizetéssel, plusz három dollár nyelvkoptatási díjjal. Eisenhowerre még nem hízlak komoly munkát, mind­össze csak a páncélszekrényekben és séíckbcn söpör­getett és a ledült dollárkötogekel lapátlói íelhányta. Eközben egyízben ráesett egy nagyobb pénzeszsák. Bankárja íogadoU egy jelenlévő lőzsdéssel, hogy az a zsák pénz nem fejre eseti. Meg is nyerte a íogadást, mert a tőzsdés is elismerte, hogy ait, ami Eisenhower nyakán van. nem lehet fejnek nevezni. Egyszer éppen vette u partvist, hogy bemen jen a pénzszekrénybe, amikor betoppant egy nadrágtartó ügy­nök és nyakába sózott 100 dollárért egy nadrágtartót. Már ki akarta fizetni, amikor az ügynök azt mondta: — Adjon csak ötven dollárt. — Miért? — kérdezte Dé-Dé csodálkozva.- Azért, mert ötven dollárért cgy lukkal bc/jebb húzom n maga nadrágszíjját. és akkor már nem is kell magának a nadrágtartó. — mondotta az ügynök és. el­tette az ötven dollárt, valamint a nadrágtartót. Eisenhower nem győzött hálálkodni. Összcfcgezöd- <«’■: Droiglil Dávid vagyok‘‘ mondta, „Háry vagyok “ mondta az ügynök, aki ezentúl mindennap eljött a sze­métért, amit Dé-Dé kisöpört a kasszából. így kezdődött Eisenhower és Truman barátsága. Eiscnhowert azonban íőnöks nem szabadította lel. mert mindig összekeverte a centet a dollárral és ezért kereken megmondta az apjának: — Mister Eisenhower! A maga tia olyan hülye, hogy kénytelen lesz beadni ti hadügyminisztériumba. Bizony vem volt más választás és Dé-Dé egyszerű ezredesként kezdte katonai pályafutását. Truman pedig a szeméttel önállósította magát Mucsa City-ben. Eisenhower a hadügyminisztériumban értelmesebb fickónak számított és így bonyolultabb icla^atokut is rábíztak, mint például 20 ezer katonával megrohamozni 214 sztrújkolót. Rövidben bebizonyította fölényes strafe giai tudását, amikor a szlrájholóknak először a szemét verette ki, hogy ne lássák az imperializmus’ további rothadását. Magánélete is példás volt. Mégha szabad­ságon volt, akkor is szerét ejtette, hogv társadalmi mim. kát végezzen és egy-kcl néger meglincselcsében részt. vegyen. Így lett Eisenhower tábornok. „ , - , , Eiscnhowemak komoly katonai ambíciói támadtak, szeretett volna olyan vezér lenni, mint a Führer vagy a Ducc. így azután a háború kitörésekor fanyalogva togadta a hírt, hogy mintaképei, ellen keli harcolnia. Azonnal megindította a második frontot, melynek az volt a nevezetessége, hogy seholsem húzódott és mégis a nagytőke, meg Churchill zsebében ért véget. Eisen- howert a szenátus a háború aldtt többször kitüntette Először, amikor a szovjet csapatok Sztálingrádnál meg­verték a nácikat, másodszor, amikor Kievnél, harmad­szor. amikor Szcbasztppolnál, majd végül kapott egy bérletet, melynek felmutatásakor rögtön kiadtak egy rendjelet. Amikor már úgy látszott, hogy a szovjet szövetséges egész puhára verte a nácikat, Eisenhower egy pezsgősüveg dugóját kihúzta és ez a pukkanás volt a jel a szicíliai export megkezdésére. Amint, az első amerikai katona partralépctt Szicíliában, Eisen­hower Washingtonból azonnal New-Yorkha utazóit. Az utazás jó lebonyolításáért kinevezték lővezérnek. A háborúi végeidé hallott egy puskalövést, erre azonnal írt barátjának Mucsa Citybe. hogy küldjön ha­mar egy nadrágtartót, de a levél visszajött, hogy . A címzett elköltözött" Truman Hary vett magának Was­hingtonban egy elég jólmenő alelnökséget. majd elha. lálozús folytán ő lelt a góró. Közben vége lett a háborúnak és a kutya sem vette a hadianyagot. Valamit kellett csinálni. Elkezdődött n hidegháború és Eisenhower is mondott egy per vérfa­gyasztó beszédet. Megalakult az atlanti szövetség és az öreg Churchill sem volt annyira szenilis, hogy amikor Truman Eisenhower/, ajánlotta fővezérnek, -:e cmléktt. zett volna rá. „Ugye arról van szó — mondta Churchill — aki annyira irigyelte a mi szegény megboldogult Adollunkat, amikor bevonult Parisba?'’ ..Arról, crról‘ — erősítette Truman és így máris döntöttek az atlanti szövetség fővezérének személyébon és állomáshelyében. Dé-Dc elutazása előtt megkapta Triirnantól a löve- zérségi receptkönyvet, a fontosabb dolgokat a maruset• tájára írta és utazás közben is olvasgatta: „Ke1 fetch tel térdeitekről óh európai népek, elég volt n hódolat­ból. én csak egyszerűen, mint mindannyiatok teljha­talmú parancsolója jöttem, nem vagyok én semmi más." Ezt akarta mondani, miután elvonul a párisi diadalív alatt, —Azonban apróbb hibák voltak a szervezésben. Búi a diadalív a helyén állt, de Eisenhowert annyira meg­dobáltál; a repülőtéren záptojással, hogy nem tudta el. olvasni a párisi házuk falára írt ícliratokat, pedig azok pontosan megmond, rk, hogy hová menjen. __ ez reit anélkül, hogy »óraiban, m­eartól kellene tartania.“ A proletárdiktatúra három év« alaitt „kialakult to. nemzet­közi szocialista mozgalom magva — a Kommunista Intemadonálé, amely szétverte a II. Internaeioná- íéí”, „Keleten pedig már egész sor szabadságmozgalom indult meg az antant és az imperializmus ellen,” A Szovjetország „ezalatt az idő alatt — írja Sztálin elvtárs — vi­harban, vészben, tűsön-vizen it, a világ óriási szocialitsa hatalmává kováesolódott." A proetárdiktatúra három éve alatt megtelt útját és elért ered­ményeit átfogó visszatekintését Sztálin elvtárs a nagy és igaz ügy győzelmébe vetett hitet, a megin­gathatatlan meggyőződést, a törhe­tetlen, sziklaszilárd akaraterőt ki­fejező szavakkal végzi; „Mindezek a tények, amelyek arról tanúskod­nak, hogy forradalmi tekintetben mennyire szegények voltunk három évvel ezelőtt és milyen gazdagok lettünk most, mindezek a tények feljogosítanak annak a kijelentésé­re, hogy a. Szovjct-Oroszorstág élni fog, fejlődni fog és le fogja győzni eí fenségeit.” A proletariátus első három év», a külső és belső ellenforradalom felett aratott győzelem időszaka; egyben az újtípusú állam megszi­lárdulásának, a nemzeti szovjet- köztarsaságoK megalakulásának, a Vörös Hadsereg megteremtésének időszaka volt. A 4. kötetben egye­sített sztálini művek tükrözik a Bolsevik Párt és a szovjet állam óriási építő és katonai munkáját. Ezek a művek nagyszerű történel­mi dokumentumok, amelyek meg­világítják Sztálin elvtársnak, Lenin legjobb tanítványának és legköze­lebbi fegyvertársának hatalmas ál­lamépítő és katonai tevékenységét. S ztálin elvtárs leleplezte, hogy a nemzetiségi területeken ala­kult s az imperialisták aktív támo­gatását élvező burzsoá-nacionalista, úgynevezett „nemzeti kormányok” harca a szovjet hatalom ellen nem egyéb, mint a burzsoá ellenforra­dalom harca a szocializmus ellen. Kimutatta, hogy a végvidékek kü­lönválásának követelése a szocia­lista szovjet ország és az imperia­list antant élet-halálharca köze­pette teljesen ellenforradalmi köve­telés, mert a végvidékek előtt csak két út áll nyitva: „vagy együtt Oroszországgal — és akkor a végvidékek dolgozó tö­megei fel szabadulnak az imperia­lista elnyomás alól; vagy együtt az antanttal — és akkor elkerülhetetlen az imperia­lista járom. — Harmadik út nincs. A 4. kötetben egyesített művek nagyrésze — megannyi dokumen­tuma annak, hogy közvetlenül Sztá­lin volt a Vörös Hadsereg és a Vörös Hadseregnek az intervenció­sokon és fehérgárdistákon aratott legdöntőbb győzelmeinek szerve­zője. Sztálinnak a különböző frontok­ról Leninhez intézett számos levél­beli és távirati jelentései, melyek­ben a hadihelyzetet elemzi és ja­vaslatait kifejti, mutatják, hogy Sztálin volt Lenin fő támasza a Szovjetország védelmének megszer­vezésében és vezetésében. Sztálin volt tehát a legfontosabb stratégiai tervek szerzője és a dön­tő je’entésgű hadműveletek veze­tője. Caricin alatt. Perm alatt, Petrográd alatt és Gyenyikin ellen, végül nyugaton a földesúri Len­gyelország ellen és délen Vrangel ellen — mindenütt Sztálin vasalta,- ruta és stratégiai lángesze biztosi- tolta, a forradalom győzelmét. A polgárháború lényegében aj imperializmus első nagy had: járata volt a szovjet hatalom ellen, az első nagy háborús összeütközés az imperializmus és szocializmus erői között. A szov.jethatalom ebből az össze­ütközésből győztesen került ki. Sztálin elytárs műveinek 4. kö­tete, amely feleleveníti a szovjet- hatalom történetének azt a nagy­szerű időszakait, amikor s szocia­lizmus erői a mainál hasonlíthatat­lanul nehezebb körülmények között tegyözték az imperializmus erőit, és Sztálinnak, a rettenthetetlen foradalmárnak, a bölcs államfér­fidnak, a zseniális hadvezérnek új meg új vonásait mutatja meg _ még jobban megerősít bennünket ab­ban a meggyőződésben, hogy a bé­kéért. a demokráciáért, a nemzeti függetlenségért' harco'ó tábor ügye a szocializmus ügye, a nagy Sztálin ügye legyőzhetetlen. A sztálini út — a győzelem útja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom