Dunántúli Napló, 1951. január (8. évfolyam, 1-25. szám)
1951-01-07 / 5. szám
»St JANUAR 7 WBPLO 7 A palotabozsoki és mohácsszigetf gépállomások dolgozói lelkesen csatlakoztak a pártkongresszus! felajánlásokhoz A palo tábornoki gépállomás dolgozói lelkes hangulatú üzemi értekezleten foglalkoztak a Hofherr-gyári dolgozóknak az Országos Pártkong resz- szusra tett munkafelajánlásával. Felszólalásaik során értékes felajánlásokat tettek, majd határozatot hoztak. „Elhatározzuk, hogy egész népünk ünnepére, a Pártkongresszus tiszteletére, munkánk megjavításával készülünk fel. A téli gépjavítást munkák sikere, sebb elvégzése érdekében párosversenyre hívjuk ki a pécsváradi gépállomás dolgozóit. Versenykihívásunkban vállaljuk: 1. Február 24-ig, a Pártkongresszus rvapjáíg kifogástalan minőségben kijavítjuk a gépállomás összes erőgépeit, számszerint 23 traktort, 23 ekét, 7 tárcsát, 7 vetőgépet, 10 cséplőgépet és különböző más gépeket. 2. A javítási munkákat olyan minőségben végezzük el, hogy a tavaszi munkák során műszaki okok miatt a gépkiesés a megengedettnél legalább 5% -kai alacsonyabb legyen. 3. A gépjavítások költségeit az előirányzathoz viszonyítva 10%-al csők. kentjük. 4. A javítási munkák alatt a karbantartáshoz gépen kint az előirányzottnál legalább ! kg petróleummal ée 1 kg, törlőronggyal kevesebbet használunk fel. 5. A fögépész, a körzeti szerelő és a brigádvezetők és a szakmailag fejlettebb traktoristák vállalják. hogy gyakorlatlanabb társaikat a javítások ideje alatt úgy oktatják, hogy a tava. szí munkák megkezdésénél minden traktorhoz megfelelő számú szakképzett munkaerő jusson. A versenyben vállalt feladatok végrehajtását ellenőrizzük olymódon, hogy kéthetenként győződünk meg vcrseny- ‘ társunk eredményeiről és a tapasztalatokat kölcsönösen hasznosítjuk a verseny további menetében. ' Vállalt feladataink maradéktalan ■ teljesítésével ki akarjuk fejezni hálán- I kai és ragaszkodásunkat győzelmeink szervezője: Pártunk és szeretett vezé- rünk, Rákosi Mátyás elvtárs iránt. Kljén a Magyar Dolgozók Pórija és , Országos Kongresszusa! A palotabozsoki gépállomás dolgozói nevében: Barna József pol. helyettes és Lőrincz József ÜB titkár. Hasonlóan lelkes gyűlésen hívta ki párosversenyre a mohácsszigeti gépállomás az újpetrei gépállomást. A mohácsszigetiek páros versenykihívásukban szintén arra vállalkoztak, hogy a gépállomás összes erő- és egyéb gépeit A legutóbbi minisztertanácsi határozat felhívja az ország dolgozóit arra, hogy mindenki takarékoskodjon a munkahelyén tőle telhetőén, azért, hogy ezzel is elősegítsük a termelést és 5 éves tervünk mielőbbi megvalósítását. örömmel vettem én is ezt a határozatot, hisz nálunk az üzemben is sokat lehet takarékoskodni az anyaggal, és a munkaidővel. A vállalatvezetőség is többször kért bennünket, hogy takarékoskodjunk. Az üzem dolgozói felajánlást is tettek a takarékosságra. Megemlítem a novemberi termelési értekezletet, amelyen én felajánlottam, hogy selejímente- sen dolgozom, a szénfogyasztást a legminimálisabbra csökkentem, és az energiával is takarékoskodom. Legtöbbet szénnel dolgozom, mivel a melegüzemben végzem a munkámat. Egyíben mint a széncsata komplex-brigádjának egyik tagja szén- felelőso vagyok az üzemnek. Az ősszel kerültem az üzembe do'gozni, a melegsajtolóba. Hamarosan a szemembe tűnt, hogy a kemence rostélya ritka és a tűzrostély rácsán át sok szán pazarI ódik el. Elmondtam a szaktársaknak, hogy ezen segíteni kell. Válaszul azt felelték, hogy ők már kora tavasszal ezt jelentették a műszakiaknak. Meg is rajzolták, sőt még egy fél rostélyt is adtak mintának. Azonban még nem történt intézkedés, pedig azóta már sokszor sürgették. a Kongresszus napjáig kijavítják és a tavaszi mankók során a gépeknek műszaki hibák következtében kiesését 5%-ról 3%-ra csökkentik. A párosversenyfelhívást Beck József gépállomásvezető és Rumán József h. politikai vezető aláírásával juttatták eL Az előbb említett termelési értekezleten fel is hoztam, hogy mi lesz az új rostéllyal. Azt a választ kaptam a műszakiaktól, hogy holnap el is hozzák a rostélyt. Szavukat be is tartották, C9ak a Sopiana Gépgyárban jóval nagyobb rostélyt készítettek, mint amekkorára szükség lett volna. Ekkor a mi műszaki dolgozóink arra hivatkoztak, hogy valami tévedés van. Azóta újból eltelt két hónap. A héten újból meghozták a rostélyt, már kezdtem örülni, de sajnos most sem jó, mert ritka, nem a kívánt méretű és. ilyen, ez a fajta van nekünk is. Akár nálunk, akár a Sopianában van a hiba, valahol hiba van és akaratom ellenére is pont nekem, a szénfelelősnek kell a szenet pazarolnom, csupán egy rostély miatt. Nem mehetek el a Sopianába a helyzotet feltárni, mert dolgozom, így inkább a Párthoz és a sajtóhoz fordultam. így aztán majd megtudom, hol volt a hiba, náluk, vagy nálunk. Mindenesetre akiket érint ez a kérdés, nézzenek utána, . hogy a drága szenet, amit olyan nehéz munkával termelnek ki, mi i’yen könnyelműen ne pazaroljuk. Szeretném azt, hogy mielőbb megkapjuk az új rostélyt, hogy minél pontosabban végrehajthassam a minisztertanács takarékosságról szó’ó rendeletét Magyar János, Mezőgazdasági Szerárugyár szénfelelőse. Egy széntakarékosságot akadályozó rostély története Sok a tennivaló a komlói Kossuth-oknán a takarékosság terén Egy hét ti>í el azóta, hogy kijött a minisztertanács határozata a takarékosságról, de a határozat máris nagy visszhangot váltott ki bányászaink körében. Amikor bemennek a bányászok a versenyirodába, hogy megkössék a hosszú- lejáratú versenyszerződtst, második pontként az anyaggal való takarékosságot tűzik ki célul. Vállalják, hogy 10 százalékkal csökkentik a faanyaggal való takarékos- ságot. 2—3 százalékkal csökkentik a kitermelt szén pala- és hamu- tartalmát. Takarékoskodnak az olajjal stb. Mindez azt mutatja, hogy bányászaink egyetértenek a határozattal. A komlói- Kossuth-aknán már az 1950-es évben 13 százalék megtakarítást értek el az áramfogyasztásban. 21 százalékot értek el az egyéb anyagok felhasználásánál. A dolgozók vállalták, hogy ebben az évben még 7 százalékot takarítanak meg az anyagoknál. Szép eredmények ezek. Ha összeszámolnánk, kijönne, hogy sokezer forintot takarítottak meg a komlói bányászok már ötéves tervünk első évében. Azonban ez csak a kezdet, hiszen ahogy a határozat mondja: „A feszült nemzetközi helyzet, a béke védelme megköveteli a szocializmus építésének meggyorsítását és honvédelmünk megerősítését. Ennek fontas feltétele az anyaggal, gé- pckkel, munkaerővel való takarékosság fokozása, amely újabb hatalmas tartalékok mozgósítását teszi lehetővé népgazdaságunk gyorsabb ütemű fejlesztése érdekében.** Ha az ember végignézi a Kos- suth-aknai üzemterct, azt látja, hogy a 'takarékosság terén az eddig elért eredmények ellenére, még nagyon sok a tennwaló. Az üzem tér déli oldalán van az úgynevezett ócskavas-kert”. Ide kerül a műhelyekből a selejt, a hulladék vasanyag. De amint jobban nézegetjük a hatalmas ócskavas kupacokat, azt látjuk, hogy oda nemcsak a már semmire fel nem használható anyagok kerülnek, hanem olyan vasalkatrészek is. nmelveket fel lehetne használni. Körülbelül ott van fél vagónra való csillecsapágy. Szépen összerakva. Még tavaly nyáron rakták össze a vájáriskolások, hogy a cíüllekészitő és javító munkásoknak ne kelljen keresgélni, amikor olyan alkatrészre van szükség. Azonban a tények azt mutatják, hogy az ott kiválogatott öreg, használható csille-csapágyakból nagyon keveset használtak fel a műhely dolgozói. Nemhogy kevesebb lett a kiválogatott vashalom, hanem jóval több. De nemcsak erről az egy alkatrészről akarunk beszélni. Találunk ott csillokerekeket, olyanokat is, melyeken semmi hiba nem látszik, körfűrészt, amely finom acélból készült, csöveket, szelepeket, rázó- csúzdákat és még lehetne tovább sorolni. Elég az hozzá, hogy azt a nag%i halom vasat, már évek óta a rozsda marja. Senki sem gondolt még arra, hogy milyen hatalmas értékű anyag megy tönkre nemtörődömségből. Hogy mennyire így van ez, azt bizonyítja az egyik mühelyrész vezetőjének, Nagy Ferenc elvtársnak a válasza, amikor megkérdezzük tőle: — Miért nem használják fel azt n sok használható anyagot a munkájuk során? Miért hagyják ott elpusztulni azt a sok értéket? — Hát, az úgy van — mondja félvállról, — hogy nagyon messze esik a műhelytől. így aztán addig használjuk a raktárból az új alkatrészeket, ameddig el nem fogy. Amikor elfogy az új, akkor használunk a régiből is. Na, meghát — mondja — mi Időbérben dolgozunk és senki sem áldozhat annyit, hogy olyan messze járjon az anyagért. Ha így gondolkozik a munkavezető, akkor el lehet képzelni, hogy „milyen súlyt fektetnek” a műhely dolgozói az anyagtakaré- koság fontosságára? De, ha még Nagy elvtárs nem látja a kérdést tisztán, még az sem olyan súlyos, mint Inkább az. hogy Becsák Zoltán, a műhely művezetője sem veszi észre, hogy milyen állapotok uralkodnak az anyagpocsékolás terén. Mert ez nem más, mint pocsékolás. A minisztertanács határozata megvilágítja előttünk, hogy milyen hala más fontossággal un- az anyaggal való takarékosság kérdése népgazdaságunk számara. Milliókat dobunk ki, ha nem fordítunk elég figyelmet a takarékosságra. Ezi kell látnia Nagy Ferenc munkavezetőnek és Becsák Zoltán művezetőnek is. Arra kel! törekedniök, hogy azt a sok használható vasanyagot újra használják fel, hogy ezen keresztül minél kevesebb újat kelljen rendelni, megvenni a komlói bányászoknak. Azt pedig, amit ■már egyáltalán nem tudnak felhasználni, szállíttassák el a rendeltetési helyre, hogy azt ismét megolvasszák és mint készárut fel lehessen használni. Még egy pár szót szeretnénk szólni a komlói Kossuth-aknán a takarékosság terén tapasztalt másik súlyos hiányosságról. A földalatti dolgozók több esetben azon panaszkodnak, hogy azért nem tudtak több szenet termelni, mert nincs számukra elegendő üres csille. Ezzo' szemben, ha az üzem területén valaki körültekint, azt gondolja, hogy a csatatéren van. Akármerre néz, mindenfelé feldöntögetett csilléket lát. Csak a p.Va- hányóra vezető pálya mellett 11 csille hevert. Sokban még a pala is benne volt. Közvetlen az akna mellett Is négy ürescsille volt félredobva. mert hiányzott róla a láncszem, ami azt a célt szolgálja, hogy a huzatásnál össze lehessen kapcsolni. Az üzemtér nyugati részében vadonatúj csillék láthatók feldöntögetve. Hiányzik róluk a futószerkezet, a csapágy és a kerék. A déli o'dal on viszont meg a rozsda marin a futószerkezetet. A minisztertanács határozata éppen ezért vált szükségessé, mert az ország területén sokhelyen tapasztalták a takarékosság terén mutatkozó hiányosságokat. A komlói Kos- suth-aiknán is sok még a tennivaló ezen a területen. Az üzemi háromszög a műhely művezetőjének bevonásával sürgősen lásson hozzá ennek a sú'yos mulasztásnak a kiküszöböléséhez, Köszontjük a MESZHART pártszervezetek küldöttértekezletét! Ma ül össze a pécsújhegyi kultúrházban a MESZHART pártszervezetek küldöttértekezlete. A taggyűlésen megválasztott küldöttek lemérik pártszervezeteik eddigi munkájának eredményeit, kiértékelik a hiányosságokat és megszabják a következő hónapok feladatait, azt: hogyan készüljenek fel a kommunista bányászok és a Pártunkat szilárd egységben követő pártonkívüliek a Párt- kongresszusra, Jelentős állomás a mai MESZHART pártszervezetek küldöttértekezlete az aknai pártszervezetek, a kommunisták és minden péesvidék) bányász életében. A küldöttértekezlet jelentőségét növeli ez a tény, hogy az utóbbi hónapokban Pártunk, de egész dolgozó népünk ügyeimé a bányászok, a széntermelés felé fordult, hogy bányászainkra a Párt és a minisztertanács határozata nyomán komoly és szép leiadatok megoldása vár. Egész megyénknek, de nem túlozunk, ha azt állítjuk: az egész országnak is jelentős eseménye a mai küldöttértekezlet- Megyénk szíve, lüktető ereje a pécsi bányavidék és az ország szénszükségletének nem csekély részét azok a bányák termel k, amelyek munkáját vitatja meg a küldöttértekezlet. Határkövet jelent a bányászpártszervézetek munkájában a MESZHART pártkonferencia, amelyen a megválasztott1 küldöttek bizonyára számos javaslatot tesznek a munka megjavítására, kemény bírálatot mondanak a hiányosságok felett, a legjobb bányász elvtársak megszabják a feladatokat bányászaink élőt1. Köszöntjiik a MESZHART pártszervezetek küldöttértekezletét, a Pártunk V. Országos Kongresszusára való készülődés egyik nagyjelentőségű . állomását! (gazda tdííáft^köucsdi Uüzéppazas&i is ÜtmetGS'zmitkt'zúl cmfra’Utafy leit Nyár volt. — augusztus — ragyogó napsütés. Ebben az időben sorra alakultak meg az előkészítő bizottságok" megyénkben. A villányi járási pártbizottság és a járási tanács mezőgazdaságii osztálya alapos munkát végzett. Szinte egymással versenyezve alakultak meg az előkészítő bizottságok, így többek között a villánykőves- di is. Az alakuló bizottságokban becsületes dolgozó parasztok fogtak össze a Párttal, hogy előkészítsék a termelő- csoport megalakulását. A Párt minden támogatást megad arra, hogy csoporttá alakulhassanak át, mégis sok nehézséget kellett már a kezdet-kezdetén leküzdeni: Az előkészítő bizottságba befurakodott ellenség — köztük a vagyonkorlátozott Réti és Parázs kulák — a legocsmányabb módon támadta a kívülálló dolgozó parasztokat. Mindenféle rémhírekkel igyekeztek ‘megzavarni a dolgozó parasztok készülődését és nem egy dolgozó paraszt — köztük olyan is. aki előbb már a tszcs felé hajlott — megindult. A kulúkok aljasul támadták a csoportot így volt akkor Gazda János is. Sok álmatlan éjszakája volt. Elhitte a ku- lákok rémhíreit, tópelödött, gondolkodott állandóan. Nem volt öröme szépen felszerelt gazdaságában, mert az ellenség arról beszélt, hogy aki nem lép be a termelőcsoportba, annak itt kell hagyni mindent. Az idegőrlő té- pelődésből csak nehezen talált kiutat. Nyíltan támadta a kulák a szövetkezeti eszmét és a középparasztokat. A Párt azonban idejében észrevette és eltávolította az ellenséget Villány- kövesden az Előkészítő Bizottságból. Az ellenséget megverték, de a szelleme még erősen kísértett. Jó népnevelő munkával azonban ezt a hibát is kijavították. A csoport becsületes, gondos munkájával pedig nap mint nap újabb és újabb eredményeket ért el. A kívül álló dolgozó parasztokat egyre-másra győzték meg a nagyüzemi gazdálkodás eredményei. Gazda János és a többi becsületes dolgozó paraszt fellélegzett. Most megértetlek, miért volt eddig oli-an ellenséges hangulat a faluban a termelőcsoport megalakulása ellen. Látták saját példájukból, hogy a kulákok, — Tito bérencei, Tito csahos kutyái — miért ugattak olyan veszettül a termelöcsoport megalakulása előtt, miért fordítót!ák szembe a becsületes dolgozó parasztokat a nagyüzemi gazdálkodás egyedüli helves és biztos útiéval. Azért, mert látják, hogy ez a dolgozó parasztság felemelkedésének útja. Tudjuk, i a termelőcsoportok minél erősebbek lesznek. ők annál inkább kiszorulnak a gazdasági életből. Nem szipolyoz- hatják tovább a dolgozó parasztokat. Gazda János is megértette, hogy hot a helye. Győzött benne a nagyüzemi gazdálkodás gondolata, az új út. Nem ck nélkül. Türelmes felvilágosító munka gyümölcse az, hogy ma már a termelőcsoport tagja. Közel van a szőlő- telep. Elment, hogy meggyőződjön arról, mit jelent a nagyüzemi gazdálkodás, milyen előnyei vannak. Amit ak- kor látott, felejthetetlen. Most már nem ingatják meg a rémhírek Ma már az Alkotmány csoportban tervezgetnek. Gazda János sokat vár a termelöcsoporttól. Tudja, ha jó eredményt akarnak elérni, az a feladatuk, hogy keményen összefogjanak és re engedjék magukat újra a kulákok és cinkosaik, — a Tito-banda, « háborús gyujtogatók bérenceinek rágalmai által megtéveszteni. Az kell, hogy az üzemi pártszervezet segítségével hárítsanak el minden akadályt. Kérjék ehhez a járási pártbizottság segítségét. így lesz az út, amelyen elindultak. — a biztos jövő útja. így tud csak Gazda János és sok niás dolgozó paraszt is haladni, ha nem csak várnak, a termelő csoporttól, hanem határozottan és keményen kiállnak a szilárd alapokon nyugvó gazdaságuk megszervezéséhez már most a tél folyamán. Ma már nincs előttük annyi akadály, mint volt az alakulás közben, sokkal biztosaiban tudnak haladni, mint az Indulás első hónapjaiban. Ezt jól látja Gazda János is. „A magunk erejéből akarunk megerősödni, — mondja, hogy ne kelljen az államtól segítséget várni. Van épii’et- anyagunk, tudunk mi építeni is. Van állatállományunk, de ez még csak a kezdet. Gazda Jánoson látszik, hogy a nyár óta^sokai változott, már nem a hulá- kok rémhíreit nézi, hanem erős tagja a csoportnak, foglalkozik a jövővel, tervezget és sokat gondol arra a változásra, ami vele történt. Tudja, hogy nemcsak neki volt nehéz útja, amíg a csoportba jutott. Vele együtt sokan vannak, akikben ép- penígy végigmegy a régi és az új harca és győz az új. Ma már a becsületes középparaszlok is megértették, hogy csak a gépekkel ellátott és kiváló tenyészállatokkal rendelkező belterjes nagyüzemi gazdaságok előtt van jövő, csak a termelőcsoporlokban tudja 6zcbb jövőjét biztosítani dolgozó parasztságunk. hogy Felhívás a vállalatok vezetőihez ! Január 15-től kezdve üzemünk mindennemű fénymásohísf villlafi MECSEKI NYOMD 4 ÉS BÉLYEGZŐ-ÜZEM Pécsy Mól t > ’• utca 1. szám
