Dunántúli Napló, 1951. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1951-01-28 / 23. szám

•r&jwjor

w n pi. S

TERMELŐSZÖVETKEZETI DOLGOZÓK TAPASZTALATCSERÉJE

A vezetőségválasztástól kezdve a munkák időbeni elvégzéséig — minden nagyon érdekli az egyéni dolgozó parasztokat

OSaastfk e Dmufatúii Napiöt ás örömmel látjuk, hogy a termelőszövetkezetek leírják tapasztalataikat a szervezéssel és a csoport további erősítésével kapcsolatban. Mi még nem vagyunk atban a helyzetben, hogy régi tapasztalataink lennének, mert csak az ősszel alakultunk, de célul tűztük ki magunk elé, hogy mi. nél több dolgozó parasztot kell beszervezni soraink közé. A szervezés annyival nehezebben megy, hogy nincsenek tapasztalataink és nincsenek eredményeink. Teljesen rá vagyunk utalva más, jó eredményt elért csoportok példáit előhozni. Ez nem köny_ nyű feladat, de a Párt segítsége megvan és így biztosan haladunk előre a megkezdett úton.

Eddig a Párt niég minden feladatot segített végrehajtani, most is segít, éppen ezért szívós felvilágosító munkánk sikerrel fog járni. Pártunk II. Kongresszusának tiszteletére jelentősen megnöveljük a csoport taglétszámát és földterületét. Ezen az úton az első lépés a vezetőség újraválasztás volt. Olyanok kerültek a csoport vezetőségébe, akik már az egyéni gazdálkodásuk során is példamutató jó munkát végeztek. Ebből is láthatják a még kívülálló dolgozó parasztok, hogy azokat becsüljük meg legjobban, akik jó munkájukkal kiérdemelték a csoport bizalmát; szorgalmas, becsületes dolgozó parasztok voltak mindig.

Erről beszélünk, amikor a dolgozó parasztok beszervezését megkezdjük, mert elsősorban az érdekli a még kívülállókat, hogy menyivel javul meg az élete, ka már a csoportba lépett, és az is, hogy Ink vezetik a csoportot a szebb élet felé. Nem ok nélkül nézik azt, hogy kik a vezetők. Ebből nagyon sok következtetést lehet levonni Ha jók a vezetők, megvan a biztosíték arra, hogy jól fog működni a csoport, érdemes belépni tagnak.

A lovászhetényi és a mágocsi csoportok jó eredményt értek el, mert jó volt a vezetőség és jól dolgozott a tagság Volt jövedelmük szépen. Az eredmények mindennél szebben beszél, ivek.

Mi is arra vettük az Irányt, hogy minden munkát idejében elvégezzünk. Traktorral szánttattunk és a magot határidő előtt főidbe tettük. Ez volt a legfontosabb lépés, ez a legjobb agitáció. Időben kell elvégezni minden mimikát, akkor a dolgozó parasztság látja, hogy van értelme, van célja az áj utón járó embernek, mert könnyebb munkával nagyobb eredményeket érhet •1, megszépül az élete.

Idejében földbe került a mag és elmondhatjuk, hogy szakszerű munkát Végeztünk. Ezzel nemcsak a mennyiséget, hanem a minőseget is javítani akarjuk. Termelési vonalon arra vettük a fősúlyt, minél több minőségi terményünk legyen. Nem feledkeztünk

meg a területi ás éghajlati viszonyokról sem. Jól kihasználjuk a lehetőségeket és 27 holdon termelünk konyha, kerti voteményeket, de lesz szépen ipari növény iá a vetéstervben, Így elsősorban jön számításba a gyapot. Mindegyik nagyon jó érv tapasztalatunk szerint.

Jól tudjuk és erről fs beszélünk, hogy a nagyüzemi gazdálkodás nem csupán az életszínvonal emelkedését jelenti számunkra, hanem jelenti a szocializmus építését és o béke megvédését, a béketábor erősítését. Mi nem felejtjük el', hogy túl a határon a jugoszláv nép fegyveres kísérettel és korbácsom őrök felügyelete alatt dolgozik étien, szomjan és a munkában nem hogy énekelniük, iránt azt mi megtesszük, hanem még beszélget. niők sem szabad. Mi ezt nem akarjuk,

mi a béke mellett vagyunk, a békét jó munkával erősítjük és védjük Csoportunk tagjai vállalták, hogy a IL Pár,kongresszus tiszteletére több parasztcsaládot meglátogatnak és beszervezik közülük azokat, akik megértették a nagyüzemi gazdálkodás jelentőségét, akik nem tétováznak tovább, hanem követik az úttörők példáját, belépnek a termelőcsoportba.- Mi azon leszünk hogy minél több dolgozó paraszt álljon soraink közé, azt akarjuk elérni, hogy csoportunk Pártunk //. Kongresszusáig jelentősen megerősödjön, hogy minél nagyobb erővel és minél kevesebb segítséggel tudjunk saját erőnkből megindulni és lépést tartani a régi termelőcsoportokkal Siklósi István

a siklósi Táncsics Mihály tszcs tagja.

Szászváron a tízes fejtésben bevezették a szovjet ciklusos módszert

— teljesítményük osonnál 236 százalékra ugrott

A NAGYMÁNYOKI ezénmiedenco ^ átlagteljesítményével. Ez az eredmény dolgozói keményen folytatják kttz- nem kielégítő. A szászváriak sem nyu

delmüket a ez én c?ata frontján. A

pénteki napon egyezerre egy száza, lékkai ugrott a nagyinAnyoki bányaüzem havi átlagtermelése és Így a kongresszusi versenyt egész hónapon keresztül 113 százalékra teljesítette. De amint a jelentésből is kitűnik: a mányoki bányászok nem elégszenek meg még a 113 százalékkal sem. Kitűzték célul: „Meg kell nyernünk a kongresszusi versenyzászlót“ Ezzel a jelszóval indulnak neki a harcnak és ennek eredményeként születnek meg a nagymányoki bányában a szebbnéi_6zebb termelési eredmények. A „Rezső bányarósz“, Bence József körletaknász irányításával 12 százalékkal múlta felül a pénteki napon az előző napi teljesítményét. Így a lelkes körlet 157 százalékod, ért el. Ez olyan teljesítmény, amire a körlet dolgozói már nem k emlékeznek, hogy valaha is sikerült volna egy napon ennyi szenet feLhozni abból a bányarészből. Ebben a részben a 75-ös fejtési brigád teljesítette legjobban a napi tervét az ősz. ezes csapatok között, mert a napi tervelőirányzatát 162 százalékra teljesítette. Egyénileg Glöckler József vájár tűnt ki magas teljesítményével, aki tervét 162 százalékra túlteljesítette. Több, mint öt százalékot emelkedett a teljesítménye Isztl István vájárnak is a pénteki napon és így 136 százalékos teljesítményével a termelés élenjárói közé küzdötte fel magát.

SZÁSZVÁR 92 százalékom áJj havi

godtak ebbe bele. Kísérletképpen a 10-es csapatnál bevezették a híres szovjet ciklusos fejtési módszert, melynek előnye már az első napon megmutatkozott: a 26-i műszakon a csapat 236.7 százalékra teljesítette tervét. A munkaidő teljes kihasználása természetesen nagyot emel a vájárok teljesítményén is. Dékáng István vájár 287.7, Sust Mihály vájár 220J), Budai Mihály vájár 204.7 százalékra teljesí- , tette pénteki tervét.

991

Nekünk papoknak is tovább kell fejlesztenünk a békemozgalmat“

Két plébános nyilatkozata a béke védelméért folyó harcról

Mind szélesebb területen bontakozik

ki hazánkban a békemozgalom. Egyetlen becsületes, hazáját, népét, családját szerető ember sem vonja ki magát a világot átfogó békeharcbóL A becsületes, hazájukhoz hű katolikus papok is mind nagyobb számban csat. lakoznak a béke híveinek napról-nap- ra növekvő, hatalma« tömegeihez és mind aktívabban veszik ki részűket a békéért folyó harcból. Megkérdeztük Balogh Ferenc mecsekszabolcsi és Brenner Ferenc kozármislényi plébánosokat, a Katolikus Papok Baranya. megyei Békabizottsága elnökségének tagjait, hogy ők hogyan látják a papok feladatát ebben a küzdelemben.

— Minden papnak a béke hívének kell lenni — mondta Balogh Ferenc plébános —, különösen most, ezekben a H"héz Időkben, mikor látjuk az imperialisták veszett fegyverkezéséi, halljuk fegyoercsörtetésüfíet. Nekünk, papoknak helvt kell állnunk a békéért folyó harcban, a nemcsak fenn kell tartanunk, de tovább fs kell fejfeszte- tünk a békemozgafmat.

— Átérczzük felelősségünk súlyát,

hiszen tudjuk, hogy a háború megakadályozza az alkotó munkát, as or* szágépítést, soha nem látott ezeravo- dóst zúdít ártatlan emberek millióira. Mi, papok ia tudjuk, hogy a háborút csak komoly erőfeszítésekkel, erős békemozgalommal tudjuk leküzdeni is nem elég békét akarnunk, de esel»., kednünk is kell.

Brenner Ferenc kozármislényi pM> bános a következőket mondotta:

—• Minden becsületes embernek dolgoznia kell minden erejével, hogy a békét meg tudjuk védeni. Mindéivel ott végezze jól munkáját, ahova a sors állította. Különösen a falu népére várnak még nagy feladatok a béke védelme terén. Elsősorban a termelőszövetkezeti csoportokba való belépéssel segíthetik elő dolgozó parasztjaink mindannyiunk számára drága békénk védelmét. Én a magam részéről mindent megteszek, hogy a békeharcban méltóképpen kivegyem a részem és mindegyes paptársamnak is tadnia kell„ kötelessége, hogy a békéért imádsággal, de komoly tettekkel is harcoljon.

A LEVELEZÉSI ROVAT EGYHETI MUNKÁJA

Január 22-től 27-ig terjedő héten levelezőink 68 levelet írtak szerkesztő, ségünknek. Ezen a héten a beérkezett levelek száma nagyarányú emelkedést mutat az elmúlt hetekkel szemben. Levelezőink közül 18-an a Pártkongresz- szusról írtak. lO.en beszámolót küldtek egy-egy eseményről. Bíráló cikk négy érkezett. Verset hárman küldtek be. A DISZ munkájáról hárman emlékeztek meg. A szovjet filmhét sikeréről négyen írtak. Nyolcán kérelemmel és panasszal fordultak a szerkesztő, séghez. 18 levelező egyéb témáról írt.

A legjobb leveleket ezen a héten | Bölcskei Sándor elvtárs mohácsi, Kollár Hona bezedeki, Lengyel Ilona szovjet ösztöndíjas mároki és Magyar János pécsi levelezőink küldték be.

Az elmúlt héten 22 levelet és 4 olvasó hangját közöltünk le lapunkban. Ez is lényeges emelkedést mutat az előbbi hetekhez képest. Ezenkívül Komlón megszerveztük az első levelező-értekezletet, amit január 30-án, kedden délután 5 órakor tartunk meg Komlón a bányászkultúrházban. Ezúton is értesítjük a komlói járás ősz- szos levelezőit, hogy az értekezleten feltétlenül jolenjenek meg.

Dunántúli Napló levelezési rovata.

Sutyor János pártbizalmi elmondja, hogyan akar a régi-boxos kongresszusi üzemrész lenni

Sutyor

János elvtárs a párfbizalml- ja a Bőrgyár régi boxosmű- —|-------helyének, annak a műhelyne

k, ahonnét kiindult a kezdeményezés: indítsanak a gyárban versenyt a kongresszusi üzemrész címéért.

Sutyor elvtárs az aláhúzógép csapkodó csápjainál dolgozik, átvette a gép diktálta sebes iramot és eközben is vigyáz arra, hogy a puhuló bőmé szakadjon. Keresztes Mária a rámázó asztal fölé hajol és gyors mozdulatokkal feszíti kj a ‘bőrt, Angyal József a szélpuhító géppel versenyez. Az egész üzemrészben minden munkás, minden munkásnő keményen ál! a várián, jobban, átgondoltabban dolgozik. A régi boxosban nyolc órán át csak termelnek, mert nagy feladatokat tűztek ki maguk elé.

Ebben az üzemrészben negyvenha

HAZÁJÁBAN

n világ legnagyobb képzőművészeti alkotásait őrzi, hogy naponta ezrek és ezrek láthassák azokat a remekműveiket, amelyeket évszázadokig elrejtették azok igazi gazdája, a nép előtt

Szovjet emberek kozott

MSyen az ember, aki ebben a légkörben nevelkedik IN dolgozik? Hogyan tükrözi a szovjet ember gondolko- náamódja, a munkához és embertársaihoz való viszonya ll forradalom hagyományait? Erre a kérdésre is megkapok a választ, e ügy, hogy kérdeznünk sem kellett. — Ahány találkozás a szovjet emberrel, annyi válasz erre n kérdésre. S valamennyi válasz ezt mondta: Szeresd hazádat, ahogyan & szovjet ember szereti hazáját. Dolgozz olyan munkaszeretettel és olyan felelősségtudattal, ■hogyan a szovjet ember dolgozik. Védd munkádat, békédet, gyermekeidet úgy, ahogyan a szovjet ember védi 31 ha keÚ, úgy harcoFj hazádért, békédért, gyermekedért, ■hogyan szovjet ember harcolt 1917-ben a polgárháborúban, a a nagy Honvédő Háborúban. Ezt a választ kaptuk

t katonákkal, ha munkásokkal, ha kolhozparasztokkal, egyetemi tanárokkal, vagy tanítónőkkel beszélgettünk ‘Megpróbálom iderajzolni néhány szovjet ember arcát.

Sztálin szülővárosában Gorldban történt. Leonidze, * nagy szovjet költő elmondotta pohárköszöntőjében, hogy előző nap egy falusi lakodalom vendége volt. — Mindenki mulatót, mindenki táncolt, csak a vőlegény édesanyja húzódott félre. Mikor őt is táncolni, énekelni hívták így felelt: „Örülök én, nagyon örülök Mám boldogságának. De engedjétek meg nekem, hogy egy mázik fiammal legyek. Azzal a fiammal, aki messze Magyarországon van eltemetve, Szegeden, örülök annak, hogy itt lehetek a fiam lakodalmán, de arra vágyom, hogy elmehessek a másik fiamhoz, Szegedre . ..

Aznap este a Lenin-szovhoz elnöke ült az asztaliéul. Poharát emelve, a mi Rákosi elvtársunkat, s a ma- fcrar népet köszöntötte.

— Nagy nép a magyar nép — mondotta — mert fetőfit, Rákosit adta a világnak. Nagy nép a magyar ■ép — mondotta — mert 1848, mert 1919 népe, s most ü hatalmas béketábor harcosaként, a szocializmust építi.

Az asztal túlsó végén kolhozban és szovhozban dolgozó parasztok ültek. Volt közöttük, aki Budapest alatt, volt aki a Tisza partján, s volt aki a Dunántúlon harcolt.... __

Tb

ilisziből, Grúzia fővárosából visszarepítve Moszkvába, arra figyeltünk, hogy egyik útitársunk, egy magasrangú szovjet tiszt, Petőfi orosznyelvü életrajzát olvassa. Mikor megtudta, hogy magyarok vagyunk, mint régi kedves barátait üdvözölt bennünket. Kiderült, hogy ez a barátság valóban régi keletű: 1918-ban a polgár- háborúban, magyarokkal harcolt együtt, közöttük Zalka Mátéval.

Moszkvában ellátogattunk egy Iskolába. Itt találkoztunk Gcraszimov történelemtanárral, egy fehérhajú, de fiatalos arcú férfivel, akinek szelíd tekintete mögött is megláttuk, megéreztűk a kemény, harccal teli életet. S megtudtuk, hogy ez a férfi, aki szenvedélyes szerelmese mesterségének, a nevelésnek, épp ilyen szenvedélyes szerelmese volt a szovjet haza védelmének is. Végigharcolta a nagy Honvédő Háborút, s már alezredes volt, amikor visszatért az iskolába. Természetes, hogy az ilyen ember mélységes hazaszeretete, a béke szeretetére, de ugyanakkor az ellenség gyűlöletére is megtanítja növendékeit, a komszomolcokat s a pirosnyakkendős pionírokat. - —

Hány és hány ilyen nagyszerű emberrel találkoztunk. Egy kötet kevés lenne felsorolásukra. Befejezésül egy magasnövésü, tiszta tekintetű fiatalemberről szólok, akivel' a moszkvai Gorkij-intézetben találkoztunk. Negyvenkét nemzet fiai, leányai tanulnak ebben az intézetben, ahonnan húsz Sztálin-díjas író került ki eddig. Köztük olyanok, mint Szimonov és Azsajev. Azerbajdzsán, jakut, mongol írók mondták el itt nekünk életüket s beszéltek hazájukról, amely az analfabétizmus országából virágzó tudomány és művészet földjévé változott. Végül felállt a 29 éves Szubotyin és így szólt; „Az én életrajzom katonai életrajz. Mini páncélos résztvettem Riga, Varsó, Berlin elfoglalásában. Ott voltam, amikor a Reischtagra tűztük a győzelem zászlaját Erről Írtam eddig, erről írok és erről fogok írni ezután."

Ki tudja hová, milyen magasságba vezet ennek a fiatal Írónak az útja? Egy bizonyos: mindent leírt szavával a nagy szovjet hazát, s az emberiség, a világ minden dolgozójának ügyét fogja szolgálni. Minden leírt szava fegyver lesz, amely a békét védi, amely a béke ellenségeit pusztítja. Ilyen fegyverré kell válni a magyar írók szavainak isi

Olvastuk

tan dolgoznak, többségben nők és a 46 közül harmincnyolcán kommunisták, de nemcsak ők, hanem valamennyien szívükben hordják a Pártot és most, amikor teltekkel bizonyíthatják be, bebizonyítják, hogy nagyon szeretik.

A régi boxos az utóbbi időben nem tartozott az élenjáró üzemrészek közé. Ez mi tagadás, így van, de ahhoz, hogy az élre kerüljön, nem kellett most átszervezés, a gépek átcsoportosítása, nem kellett semmi más, csak a híre annak, hogy Pártkongresszus lesz.

Hogy miként történt, azt mondja el Sutyor elvtárs, a pártbizalmi, mert ő ismeri a történteket a legjobban.

a Szabad Népben a Hofherr-gyáriak felhívását és éreztük, hogy nekünk is kellene valamit csinálnunk, hogy lássák: a régi boxosban is megértették, mit jelent a Párt- kongresszus.

— Mert megértettük: a Pártkongresszus annyit jelent, mint az egész Párt taggyűlése, ahol nem egy, hanem valamennyi pártszervezet tart taggyűlést és ahol Rákosi elvtárs beszél.

jutott eszembe a kongresszusi üzemrész gondolata és reggel mindjárt szóltam a szólpuliltás- nál dolgozó Angyal Józsefnek erről: „Te, ezí meg kellene csinálnil“ — mondta rögtön. Hamar híre ment az üzemrészben ennek. Mindenki örült és mindenki helyesnek tartotta, hogy versenyt indítsunk. Délben pedig Kajtor Lászlóné és Keresztes Mária rámázókkal, Gács i?éla szélpuhitóval, meg Makiári János munkavezetővel felmentünk a pártirodába, ahol Mil- kovics elvtársnak és Kőhalmi elv- társnak elmondtuk, hogy mi járatban vagyunk és kértük a pártszervezet segítségét

— Este már negyvenen jelentkeztek, hogy a másnapi röpgyűlésen felajánlást tesznek ‘és Angyal, Gács, Fekecsné, Keresztes Mária, meg Gungl Anna még este eljöttek hozzám is és 11 óráig, vidáman, nagy örömmel tervezgettünk, hogy mit ajánlunk fel másnap.

Éjszaka

Azóta

a

aztán megszületett a versenyvállalás, melyet már ismernek. Valamennyien tettünk egyéni felajánlást. Nem kellett senkit sem biztatni, még akik máskor léitek beszélni, azok is bátran leiszólaltak, hiszen a Pártunk kongresszusáról volt szó. Ez 19-én, pénteken történt.

— Már másnap hozzáláttunk, hogy teljesítsük is, amit vállaltunk. Tudtuk, hogy nehezet vállaltunk, de végre kell hajtanunk, hisz a Párt js mindig nehéz feladatokat oldott meg az érdekünkben

— Milyen szép lesz az ajtón kívül a felirat, hogy kongresszusi üzemrész! — mondta Makári János munkavezető. Több sem kellett, jöttek ám a rámázóból az asszonyok: „Ne várjunk, menjünk ki, írjuk ki, jöjjön a festő, Írja rá!"

— Persze ezzel még várunk, mert előbb teljesíteni, sőt túlteljesíteni kell a felajánlást, méghozzá kemény munkával, mert az apróbör. üzemrész már a sarkunkban van.

nagy lépést tettünk előre. A szárítóban dolgozó Gertner Irén, meg Horváth Mária 79 százalékról száz- kettőre léptek, mert most folyamatosan biztosítva van a munka náluk is.

— Nálunk az aláhúzásnál eddig 3500 bőr után 18 kiló volt a selejt, vállaltuk, hogy ezt lecsökkenjük 15 kilóra, de máris lecsökkentettük 8 kilóra.

— Azután Müller Károly vállalta, hogy ifjú Garzó Gábornak átadja a munkamódszerét, én meg Kovács Sándornak és Terleczki Lászlónak. Garzó Gábor lej is jött 94 százalékról 108-ra, Kovács László meg 91-ről llf-re, Terleczki László pedig 88-ról 101 százalékra.

A ragasztásnál vállalták, hogy napi 200 kiló hasítás felragasztását három helyett ketten végzik és ezt már is elvégzik valóban. A rámázóknál eddig öt órán át égett 14 darab 60-as körte, most pedig három órát ég csak hét darab, mert úgy oldották meg, hogy emellett is jól látnak. Senki nem feledkezik meg arról, hogy mit vállalt, mindenki azon van, hogy teljesítse ígéretét.

is, délben is, meg este is szóba kerül a Párt- kongresszus. ,,De jó lenne ott lenni csak egyszer 1st" —

mondják az asszonyok. Nagyné, meg Hirthné arról beszélnek, hogyha majd visszajönnek a küldöttek, akkor aztán egyhamar számoljanak be, mit végeztek, mit tapasztaltak.

— Ez így is lesz, de az is jó lenne, ha a baranyai küldöttek beszélhetnének odafent a mi üzemrészünkből és elmondhatnánk, hogy túlteljesítettük vállalásunkat. Ezt akarjuk és sikerülnie is kell. Máris iebruár 6-i tervünket teljesítjük.

T . . I Sutyor elvtárs mondta a tZEKBi | régi boxosról, a vállalásuk---------- ró!, munkájukról Az üzemrészben ő a párlbizalmi, napjában jóformán valamennyi dolgozóval beszél és amit mondott, az a régi boxos véleménye és a versenykihívásának története. Ez a történet még nem zárult le. A Pártkongresszus napján dől el, hogy melyik üzemrész fölé kerül a dicsőséget jelentő lelirat. Azon a napon dől el. amikor új fejezet kezdődili a magyar nép történelmében.

Re

ggel