Dunántúli Napló, 1951. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1951-01-21 / 17. szám

NAPLÓ 1951 JANUAR 21 A_ , KÜLPOLITIKÁBAN „Kívül^ tágasabb!" — ezzel fogadta Nyugat-Eu-ropa a Marshall-terv végső tételeként leszállított amerikai katonai ■diktátort, Eisenhower tábornokot. Ezt Eisenhowernek észre kellett vennie, mégha csak annyira ís jó megfigyelő, hogy a virágcsokrot a záptojástól és az ,,£ljen"-t a „Pfuj"-tól meg tudja különböztetni. Megkülönböztetésre nem volt szükség, mert sehol 6em fogad­ták virágcsokorral vagy „£ljen”-nel. Art „európai hadsereg'1 főparancsno­ka első kőrútján nem a hadseregeket, hanem az amerikai imperializmusnak a marshalüzált államokban kormá­nyon lévő ügynökeit szemlélte meg. Névsorolvasást tartott a jobboldali szociáldemokrata, inunkásáruló, kle­rikális, nagytőkés miniszterek között és „kihallgatásra" rendelte őket, majd elutazása előtt ismertette „napiparan- csát" a dollár engedelmes regrutáival. kai többen vannak, mint a gazembe­rek! Nem szabad megfeledkezni arról, hogy Eisenhower, Európa amerikai tá­bornoka olyan országokban járt, ahol milliók és milliók írták alá a stockholmi békefelhívást, mint pél­dául a 17 millió olasz dolgozó. Eisen­hower olyan országban is járt, mint Franciaország, ahol a stockholmi bé- kefelhivás aláíróinál is többen írják most alá a követelést Nyugat-Német- ország fegyverkezésének betiltásáért. így azután feltehető, hogy Eisenho­wer a nászútját jobban töltötte, mint a mostani útját. Norvégiából való el­utazása után a Friehet.j című újság ezzel búcsúzott: „A norvég nép épp­úgy, mint Nyugat-Európa népei, nem óhajtja, hogy Európát Koreává vál­toztassák. A norvég nép szabadon és békében akar élni. amerikai uralom Norvégiából Angliába, Angliából Olaszországba utazott Eisenhower és a tiltakozás hulláma előtte járt, de utána sem csitult el. Eisenhower nyu­gateurópai körutazása az amerikai külpolitika csúfos kudarca és bizonyí­téka annak, hogy az USA imperialis­ták bár a kizsákmányolok egy vékony rétegét maguk mellé állíthatják, a dol­gozó tömegek széles rétegeit soha. Nyilvánvaló, hogy miért nem. Azért, ment az imperialisták háborút akarnak a becsületes emberek pedig békát. Es szerencsére a becsületes emberek sok nélkül. A norvég nép nem hajtja meg fejét a katasztrófához vezető kalan­dorpolitika elölt. Eisenhower tábornok takarodjék vissza Washingtonba!" Londonban a Trafalgar Square kö­zelében tartott tiltakozógyűlésen leve­let szövegeztek meg, Éisenhowernak, majd a levelet a tömeg az amerikai követséghez vitte, ahol az őrség a kerítés rácsánál átvette. A tömeg még sokáig tüntetett a követség előtt, de Eisenhower nemcsak ho,gy nem jelent meg, de a levelet sem tette az ab­lakba. Még jóval Eisenhower Olaszország­ba érkezése előtt a legdurvább rend­őri intézkedéseket léptették életbe. A véreskezű Scelba belügyminiszter ki­jelentette: ,,a rendőrség minden esz­közzel elfojtja a tüntetéseket.“ Scelba tehát előre bejelentette, hogy rend­őreivel gyilkoltatni fog. Azonban még ez a fenyegetés sem rettentette vissza az olasz népet lés városról-városra, tartományról-tartományra terjedt a tiltakozó sztrájkmozgalom. Tizenhatezerfőnyi, állig felfegyver­zett olasz lovas- és gépesített rend­őralakulat őrizete mellett érkezett Ró­mába Eisenhower tábornok. A rendőr­ség az egész forgalmat lezárta, senki sem tartózkodhatott azokban az ut­cákban, amelyek a repülőtérről Eisen­hower szállása felé vezettek. A sztrájk mégis kitört, hatalmas tiltakozó nagygyűléseket tartottak Ró­mában is lés szerte az egész országban. „Ebben a súlyos órában egyetlen olasz férfi, vagy nő sem háríthatja el magá­tól a felelősséget hazánk békéjéért és jövőjéért. Eisenhower Olaszország és egész Európa számára ugyanolyan romlást készít elő, mint amilyent MacArthur zúdított Korea földjére" — mondta a Béke Hívei Olaszországi Bizottságának felhívása. Scelba hiába fenyegetödzött, sem­milyen eszközzel sem tudta elfojtani a tüntetéseket, még gyilkosság árán sem. Hiába öltek meg rendőrei öt, az életért tüntető embert. Azt érték el, hogy még magasabbra csapott a tilta­kozás hulláma és a gyűlölet lángja az imperialisták ellen. A dolgozók minden rétege félreért­hetetlenül kinyilvánította, hogy nem akar a nagytőkéért háborúba menni. Az Unita szerkesztősége levelet ka­pott a Livomóban állomásozó 8. tü­zérezred katonáitól, akik a többi kö­zött a következőket írják: „El kell ítélnünk a kormány vétkes szándékát. A kormány életünket és jövőnket amerikai parancsnok rendelkezésére készül bocsátani, aki azután olyan háborúra küldene bennünket, amely­hez semmi közünk. Ez a háború csak szenvedést, rombolást <í? katasztrófát hozhatna. Ezért már lókor kijelentjük, hogy nem akarunk á gyűlölt elékké lenni!" Eisenhower „seregszemléje" megmu­tatta, hogy hadseregében nem számít­hat a nyutfateurópai népekre, csak a népek árulóira, a dollárszekér rúdjá- ba fogott politikusokra. As amerikai üzletemberek tönkreteszik a marshallizált országok mezőgazdaságát A hírhedt „Marshall-terv'1, amely a .nyugateurópai országok gazdasági rab­ságához vezetett, a mezőgazdaságban i3 érezteti romboló hatását — A „Marshall-terv" eredményeképpen Olaszországban, Franciaországban, Belgiumban és Hollandiában a munkanélküliség krónikus je­lenség lett. A fegyverkezési hajsza, amelyet a Wall Street üzletemberei kényszerí­tettek rá a marshalüzált országokra növeli az adókat és a városi és fa­lusi dolgozók nyomorúságát. A dolgo­zók nyomorának növekedése pedig Olaszországban és a többi marshalli- zált országokban maga után vonja azt, hogy összezsugorodik a belső piac a mezőgazdasági termények számá­ra. Az amerikai üzletemberek tudató San teszik tőnkre a nyugateurópai országok mezőgazdaságát. Az ameri­kai malomipari monopóliumok érde­kében a „Marshall-terv" alapján kü­lön törvényt hoztak arra, hogy a búza 25 százalékát liszt alak­jában kell bevinni a nyugateuró­pai országokba. Ennek az eredménye az, hogy a nyugateurópai országok malomipara leállt és ezekben az országokban az állattenyésztést megosztották pél­dául a korpától, az értékes takar mányi ól. A francia kormány 1950 augusztu­sában egyezményt kötött, amelynek értelmében nagymennyiségű mezőgaz­dasági terményt importál az Egyesült Államokból. Azokat a terményeket, amelyeket francia parcsztok Is termelnek. Franciaország lavaly több hajórako­mány sűrített tejkonzervet kapott. A francia kormány ezért a „Marshail- terv" kplőnszámlája terhére 3 milli­árd frankot fizetett ki, ugyanakkor a tejtermékeket értékesítő francia társaság, a ..Société anonimé des Fer- incs Réunies" 22 ezer liter tejet ön- tö’t a párisi csatornába. Az algíri árpa Franciaországban nem talált piac­ra, viszont özönlik oda az amerikai búza, kukorica, zab és árpa. A tej­termelő Dánia, amerikai sajtot és vajat importál, Hollandia a „Marshall terv" alapján kénytelen amerikai tej­port és tojásport importálni. Az amerikai üzletemberek gyakran dömpinghez folyamodnak, hogy a rak­táron heverő árukat értékesíthessék. Az. amerikai kongresszus 1950-ben tör­vényt fogadott el, mely szerint a me­zőgazdasági cikkek alacsony árakon '„cserélhetők be" külföldi stratégiai anyagokra. így tehál az amerikai termények dömpingjét, amely tönkreteszi a marshallizált országok mezőgazda­ságát, arra használják fel, hogy stratégiai nyersanyagokat csikar­janak ki tőlük. Az amerikai áruk versenye tönk­reteszi a nyugateurópai országok ki­vitelét. Tekintettel arra, hogy a nyu­gateurópai piacokat elárasztja az Amerikából importált cukor, a fran­cia kormány tavaly úgy rendelkezett, hogy 20 százalékkal csökkentsék a cu korrépa vetésterületét. A nyugateurópai országok marshal- lizá'ása odavezet, hogy nyomorba Mícsurinszkban 5 napos országos konferenciát tartottak a gyümölcs- és növénynemesítök, amelyeken megvitat­ták a szovjet kertészet fejlődésének további feladatai!.- A háború utáni években a szovjet kolhozokban létesí­tő11 gyümölcsösök területe 110 ezer hektárra növekedett. A kertésze!, a kolhozok gazdaságának rendkívül jö­vedelmező ága és most a szovjet tu­dósok és növénynemesítök tevékeny közreműködésével a közeli években 6—8 szorosára növekszik majd a Szovjetunióban lévő gyüinülcs&skcrtek területe. * A Donyec-medencei Sztálino város ban egy évvel ezelőtt nyílt meg a személygépkocsi és motorkerékpár áiuház. A bányászok ez elmúlt év dönti és koldusbotra juttatja a pa­rasztságot, s növeli a falusi munka- nélküliséget. Olaszország minden évben óriási mennyiségű amerikai gabonát és élelmiszert Importált ugyanakkor, amikor az országban többszáz­ezer hektár föld parlagon hever és több, mint egymillióra rug a teljesen munkanélküli mezőgaz­dasági munkások száma. Olaszország, Franciaország és a töb­bi marshallizált ország parasztsága rájött arra, hogy mit jelent a „Mar­shall-terv'1 alapján nyújtott amerikai „segítség11 és harcot kezdett a kato­nái adók növelése ellen, küzd a me­zőgazdaság céljaira szánt kiuta :ok csökkentése ellen, amit a háborús készülődés idézett elő, harcol az ame­rikai mezőgazdasági cikkek behoza­tala ellen. A falusi dolgozók aktívan részt- vesznek a harcban, amelyet az egész nép vív a békéért, a demokráciáért az amerikai háborús gyújtogatok el­len, akik úgy csinálnak üzlelet, hogy a nyugateurópai népeket tönkrete­szik. alatt ebben az üzetleben 1062 Mosz­kvics gyártmányú és 536 ,,Pobjeda‘‘ gyártmányú gépkocsit vásároltak. Az áruház ezalatt az idő alatt több, mint 4 ezer motorkerékpárt és több tíz­ezer kerékpárt adott el. #■ A Szovjetunió Tudományos Akadé­miája elnökségének határozata értel­mében Völga-Kasi>i-lengeri expedíciót szerveinek, amelyek feladata, hogy a kujbisevi és a sztálingrádi vízierő­művek körzetében kutatómunkái vé­gezzen. Az expedíció) vezetőjévé Vla­dimír Szukacsev akadémikust nevez­ték ki. A munkában több mint , ezer különféle tudományos területen műkö­dő tudós vesz részt. Az expedíció ku­tatási lerülele a Volga porijaitól a középázsiai homoksivatagokig terjed. Hírolí a Nxovjdoíiiilélíé! Az . amerikai kém, a véreskezű Tito, ma már egészea nyíltan, mint az amerikai háborús gyújtogatás habzószájú ügynöke lép lek Á belgrádi rádió mikrofonján keresztül a Títo-banda amerikai gaz­dáinak hazugságait kürtöli világgá. A belgrádi halálkereskedők Titoék szó nélkül teljesítik az ame­rikai háborús gyújtogatok minden parancsszavát. Elég a Wall-Street urainak egyetlen szemrebbenése — Tito és Rankovics áruló bandája máris ezrével hajtja kényszermunkára a ju. goszláv dolgozókat, hogy az egész országot az amerikai imperializmus agresszív kalandor tervei megvalósí­tásának felvonulási területévé változ­tassák. Egész Jugoszláviában egymást érik a katonai repülőterek, melyek egytől-egvig angol és ame­rikai ellenőrzés és irányítás mellett épültek, A nép verejtéke és vére árán épülnek Fruska Gora és Zajacsar hegycsúcsai alatt a földalatti fegy­verraktárak. Jugoszláviának Bulgá­riával, Albániával, Magyarországgal és Romániával határos területeire vonták össze a csapatokat azokról a területekről, amelyek a monarchofa- siszta Görögországgal, Olaszországgal és Ausztriával határosak. Titoék egy- re-másra szállítják a jugoszláv élelmi, szert az amerikaiak által adott cí­mekre: Nyugat-Németországba, Olasz­országba, Angliába és a többi mar­shallizált országba. Tito propagandafőnökei a jugoszláv nép felé „szárazsággal" igyekeznek megmagyarázni az élelmiszerhiányt és arról akarják meggyőzni a népet, hogy az éhínségtől csak az amerikai „segít­ség" mentheti meg a jugoszláv népet. Mindez arra jó, hogy a népet belekény- szerítsék a Marshall-terv jármába éa a fasiszta politika engedelmes eszkö­zévé tegyék. Az amerikaiak elégedetten fogad­ják a lakáj szolgálatait. Jugoszláviá­ba megérkeztek az első tojáspor- szállítmányok, sőt Truman arra is kiadta a paran­csot, hogy adjanak Jugoszláviának némi lisztet, de nem az Egyesült Ál­lamokból, hanem .. . Nyugatnémetor­szágból. Olaszországból, ahová nem­régiben szállíttatott ki Tito jelentős mennyiségben jugoszláv élelmiszert. Jugoszlávia most háromszoros árat kénytelen fizetni saját élelmiszeréért, amit Truman nagy kegyesen „oda­ajándékoz” neki! Titonak az az ígérete, hogy ágyú­tölteléket szállít az Atlanti Szövet­ségnek, arra ihlette az USA szená­tusát, hogy 38 millió dollárt szavaz­zon meg Jugoszlávia „megsegítésére". Az említett törvényjavaslat ezt az összeget a Marshall-terv pénzalapjá­ból utalja ki. Ilyenformán Jugoszlávia is csatlakozik a Marshall-terv uzsora­hálójába keveredett országok sorához és ezzel végképp a Wall-Street gyarmatává válik. Mint MacCarren szenátor mondotta, a rablógyilkos Titonak nyújtott se­gítség talán az amerikaiak életét menti meg. E meglehetősen homályos gondolatot gombolyította tovább Lu­cas szenátor ,aki kijelentette, hogy egyetlen amerikai hadosztály fenn­tartása és felszerelése 176 millió dol­lárba kerül, mig 32 millió dollárért „32 jugoszláv hadosztályt kapunk." A belgrádi halálkereskedök Jugo­szlávia sorsát n jugoszláv nép meg­kérdezése nélkül akarják eldönteni. De a jugoszláv nép még nem mondta ki az utolsó szót. Titoék valóságos luíborút kénytelenek folytatni saját népük el­len. A „Napred11 című lap jelenti, hogy Rankovics, a kenyere és sza­badsága védelmében felkelő Cazin és a környező falvak lakói ellen nem ki­sebb katonai erőt vetett be, mint a 179. ezredet, majdnem az egész sza­rajevói hadosztályt és egy Nisböl átve. zényelt zászlóaljat. Hasonló terrorhoz fordultak a titoist.’k r, forrongó Síkos­ság ellen Horvátországban, Boszniá­ban, Macedóniában és Montenegró­ban is. Magasra csap a népharag lángja az egész országban. Egyre szélesebb és szélesebb körökre terjed ki az ellen­állás még a jugoszláv hadsereg sorai­ban is, amelyet Tito bandája fillérek­ért árusított ki a Wall-Streetnek. A megvesztegetett árulók felé félelme­tes figyelmeztetésként hangzanak a szavak, melyek már a „legmegbízha­tóbb" belgrádi hadosztályok kaszár­nyáinak falaira is felkerültek: „Le a fasiszta Tito-bandával DITMAR TÁBORNOK RECEPTJEI Dilmar tábornok, aki annakidején Hitler rádiógengszterének szerepét töl­tötte be és a második világháború alatt olyan ulólérhetctlenül és „mély­ért címűén" tudta megmagyarázni a „führer‘ hordájának csúfos veresé­geit, most a koreai eseményekkel kapcsolatban elhagyta börtöneelláját. Arról még nincsen tudomásunk, hogy Ditmar közvetlenül is segítségé­re van-e MacArthurnak hadißlcntesei összeállításában, az azonban fény, hogy az amerikaiak által kiadott ha- dije!e;itések hangjukban erősen Dit­mar szellemének hatását mutatják. „Taktikai szempontból mesterien hajtolták végre a visszavonulást a hadműveletekben résztvevő alakulatok parancsnokai" ,... Ez a mindannyiunk előtt ismerős hangnem, rendkívül erő­sen hasnolít Ditmar stílusára. Mac Arthur hadijelentéseinck ma már senki sem hisz. Minden hazudo- zót utolér ez a sors. MacArthur „ál­talános" támadásának megindítása előtt még úgy rendelkezett, hogy ,,mondjátok meg a fiúknak, hogyha elénk a Jalu folyót, a karácsonyi vacsorát már otthon ehetik meg." A „lilik" közül többen ugyan kételkedve azt kérdezték, hogy melyik karácsony­ról van szó. Mire MacArthur elhatá­rozta volna magát, hogy valami vaskos hazugsággal kitérjen a válasz elöl, már megindult a futás visszafelé. MacArthur minden gondja az volt, hogy miképpen magyarázza meg ezt a „sikeres elszakadást". Szerencséjére segítségére sietett Dilmar „jól bevált" receptjeivel. .,

Next

/
Oldalképek
Tartalom