Dunántúli Napló, 1951. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1951-01-03 / 1. szám

2 m a pi, 6 mi JANUÁR 5 Megrendítő bányaszerencsétlenség Tatabányán A hánya- és rnergiaiigyi minisztérium mély i'áj- duinmiunl jelenti, hogy Tatabányái), a XII. sz. aknán 1850 (leccriihfi- 30-án éjjel, eddig még ki nem derí­tett okból sóly<ts sűjtólégrohbnmis történt, melynek SÍ hős bányász esett áldozatul. A mentési niuiiká- l«ínk a szerencsétlenség után •; a laűék talmiul megin­dultak s a mentésben részvevők a munkálatokat a legnagyobb önfeláldozással végezték. Ennek köszön­hető, hogy 14 bányász életét sikerült megmenteni, ■\ bányaszerencsétlenséget követően a Magyar Dolgozók Vártjának és a Magyar Népköztársaság ml- uirzlertanáesának képviseletében a helyszínre utazott (leró Ernő főtitkárhelyettes, államminiszter, Vas Zoltán, a Politikai Bizottság tagja, az Országos Terv­hivatal elnöke és Czollncr Sándor, a Központi Veze­tőség tagja, hánya- és energiaügyi miniszter. A vizsgálat a .szerencsétlenség pontos okának fel­derítésére tovább folyik, A minisztertanács a bányaszerencsétlenség áldo­zatait « .Magyar Népköztársaság hősi halottainak nyilvánítja és temetésükről állami költségen gondos­kodik. A kötelességük teljesítése közben hősi halált buti bányászok hozzátartozóinak a loiniszlertiuiáe.s családonként kétezer forint gyorssegélyt utalt ki és elhatározta, hogy az özvegyeknek járó nyugdíjon felül az összes árvák neveltetését 18. életévük betölté­séig állami, költségen biztosítja. A hányászszereucsé'lenség tiős áldozatainak te­metése 1851 január 2-án 13 órakor volt Tatabányán, A temetésen a Magyar .Népköztársaság miniszterta­nácsa, a Magyar Dolgozók Pártjának Központi Veze­tősége, valamint az összes társadalmi szervezetek képviselői megjelentek. Eltemették Tatabányán a munka hősi halottaít Kádár János eivtárs mondott búcsúbeszédet Pártunk Központi Vezetősége nevében Kedden délben a tatabányai új­telepi temetőben helyezték örök nyu­galomra a tatabányai bányaszeren- seétlonség hitei halottaít. A temetésen megjelentek: Gerő Ernő, Révai Jó. ■séf, Kádár Jánoe elv társak, a. Ma­gyar Dolgozók Pártja főtitkárkelyet- tecei, Rónai .Sándor eivtárs, az El­nöki Tanács elnöke. Dobi István, a miniszterlanáes elnöke, Czottnér Sándor eivtárs bánya- és energia, úgvi miniszter. Apró Antal eivtárs, a SZOT főtitkára, Péter Gábor elv- társ altábornagy. az államvédelmi hatóság vezetője, Hurrán István elv- társ. a bányáé:: -7,ak.-:zerVezet fótit, kára. Oszfrovsz! y György elvtárs, a Tervhivatal vénökliclyetteee, Bárdi Imre eh társ. a Koiuároiqtnegyei Párt- bizottság titkára, az MDP tatabányai szervezetének, n helyi hatóságoknak, ezakszarvezeteknek és tömog^zorve­zetőknek képviselői. a tatabánya! neérimedenee dolgozói. A sírok előtt a néphadsereg, az államvédelmi hatóság és a rendőrség diszszakaszai sorakoztak fel. Csaj­kovszkij gyászindulójának hangjai után Kádár János elvtárs, aj; MDP Központi, Vezetősége nevében bú­csúztatta a munka hősi halottaít. —■ A megrendítő súlyos szerencsét­lenség, amelynek áldozatni esett 8L tatabányai bányász dolgozó, gyászba hrjritott számos családot. Á munka hősi halottai között fiatalok, meg­hitt korúak és idősek is vannak. Ki testvérét, kí szülőjét, rki élettársát gyászolja az elhunytakban. De a szé- ■ (.■nesétlcnsóg híve a közvetlen roko­nokon túl, mély gyásszal tölti el egész irmnkósasztruyunkat, egész dől. gozó népünket, ilányásztestvéroink halála mély gyásszal és együttérzés­be! tölti eí munkásosztályunk dicső pártját, harcos vezetőnket, a kom­munistái: százezres 'tömegeit hazánk­ban. a Magyar Dolgozók Pártját. Eintékiikd gjawoljuk, liejfyddlel megííri/znk, t!e dolffozuck és ísareo unk SonhL-Ií r — Elhunyt bónyásztestvéreink a munka hősi halottai. Ve bennük luencsak a termelés frontjáról kiesett dolgozókat gyászolja Pártunk, ha­nem drága tlc társa inkai. a munkás. iosztály forrad<xl.már harcosait. A ma ­gyar kommunistáknak. Pártunknak harca — mint, Rákosi elvtárs mon­dotta — az illegalitás viszonyai kö- *ött éppen úgy, mint a felszabadu­lás óta. Pártunk ege-z története su­tán Összeforrott, egy volt a bányász- tág legjobbjainak karcával. Az el- •yornázi évei alatt a bányászok leg­jobbjai, nehéz harcát vívó Kommu- aieta Pártunkkal együtt hirdették a reményt, a megtörhetetlen hitet a munkásosztály szívében élő nagy re. «lény»-:éget, a munkásosztály szocia- Sista hazája, a nagy dicsőséges Szov­jetunió és Sztálin eivtárs iránt. Bol­dog szívvel köszöntötték & hajnal hasadását, hazánk, munkásosztályunk felszabadulását, Sztálin fiainak, 'har­cosainak eljövetelét — És azóta, 1945 április 4.e óta. Pártunk minden harcában a szárnya­kat kapott munkásosztály küzdő se­regében. as első sorokban olt- nie. »eleitek bányát ^testvéreink, közöltük, tbben a mgy szerencsétlenségben most elhunyt dolgos kezű, harcos bú- »yásztestvéreink is. Győzelemre visszük a nagy ügyel, amelyéri életüket áldozták törjön meg minket, tegyen még aeé. losabbá bennünket, erősítsen meg minket hitünkben és elszántságunk­ban,, abban az eltökéltségünkben, hogy szabad életünket, békénket tüzön.mzen át minden nehézség le­küzdésével győzelemre visszük. . — Ezek az én búcsúszavaim, ezek­kel harcos bányásztestvéreink szel­lemében búcsúzom Pártom nevében, elhunyt testvéreinktől. Meghajtjuk emlékük előtt a Párt zászlaját — fejezte be beszédét Kádár János. A szerencsétlenség áldozatni a nemzet liaiotlal A Magyar Népköztársaság mi­nisztertanácsa nevében > Czottnér Sándor elvtárs, bánya- és energia­ügyi miniszter beszélt. — A Magyar Népköztársaság kormánya nevében veszek búcsút a munka frontján e'húnyt bányász hősi halottaktól . — mondotta. — A Magyar Népköztársaság kormá­nya legmélyebb részvétét fejezem lei azoknak a bányászcsaládoknak, akiket ez a szerencsétlenség érint A hős bányászhalottak a nemzet halottal. Az özvegyeket és árvákat biztosítom arról, hogy a Magyar Népköztársaság kormánya messze- . menően gondoskodni fog megélhe­tésükről, íi gyermekek felnevelésé­ről. — ■ Mn még riem tudjuk határozot­tan megállapítani, hogy ezt a sze­rencsétlenséget mi okozta, de fo­lyamatban van a legszigorúbb vizs­gálat, amelynek ki kell derítenie a szerencsétlenség okát. Mindent el fogunk követni, hogy a bányák üzembiztonságát a legmagasabb fokra emeljük, hogy a lehető leg­kisebbre csökkentsük a bányászok életét fenyegető veszélyeket, —- .Nagy fájdalom minden ma­gyar dolgozónak, de elsősorban a magyar bányászoknak, társaik ha­lála. Hősi halált halt testvéreink emléke kötelez bennünket arra, hogy ne kisebb, hanem még na­gyobb részt vállaljunk az előttünk álló nagy feladatok mego’dásánál. — Itt, ezeknél a koporsóknál, ha­lóit testvéreink szent emléke előtt, az ő szellemükben fogadjuk meg, hogy a dolgozók életét — minden nehézséget leküzdve —* szebbé fog­juk tenni. — Búcsúzom tőletek, drága bá­nyásztestvéreim. a szocializmust építő munka hősi halottat. A Ma­gyar Népköztársaság kormánya, az egész magyar dolgozó nép szívébe zárt benneteket és örökre meg fog­ja őrizni hősi emléketek. A bányűszok minden erejükkel és f adásuk kai tovább folytatják a széncsatát Az évvégi zárszámadások is mutatják, hogy a nagyüzemi gazdálkodás az egyedüli helyes út kapunk levelezői hirt adnak ar­ról, hogy nem volt hiábavaló a munkájuk — ezt írja levelében dunaszekesői levelezőnk, Oroszlán Teréz is. — A dunaszekesői Petőfi termelőszövetkezeti csoport Jó mun­kájának meglátszik az eredménye. A csoport tagjai az évvégi zárszám­adáskor 24 forint munkaegységgel tudtak elszámolni. 1949 őszén alakult a csoportunk — írja levelében Oroszlán Teréz _ jo bbára agrárproletár meg újgazda- csadádokból. Földet a kormányza­tunk adott, vetőmagot és műtrá- gyát szintén az államunk adta, a gépállomás meg felszántott és el­vetett. Az első bevételhez július 20-án ju­tottunk, amikor az első zöldborsót szállítottuk. Csogrortunk minden egyes tagja szorgalmasan dolgo­zott, összetartok voltunk és azon igyekeztünk, hogy a járásban az el­sők legyünk. így már a tavaszi munkáknál megkaptuk a megyei vándorzászlót, május elsejére. De nemcsak a tavaszi munkákban, ha­nem a gabonabetakarításban és a beadásban is az. elsők lettünk. Mun­kánk elismeréséért díszoklevelet, könyvtárat, szobrot, képeket, ezen­felül újból megyei vándorzászlót kaptunk. Az őszi munkát is idejé­ben elvégeztük. így már nyugodtan vártuk az. el­számolást, amelyben már az új tag­jaink is részesültek. Nekik tó jól esett as a pénz, amit a teljesített munkaegységükért kaptak. ' Most, hogy a zárszámadás megtörtént, nagyobb érdeklődéssel fordulnak középparasztjaink is a termelőszö­vetkezet felé. Látják azt, hogy jól dolgoztunk, így jól is végződött a zárszámadás. December 22-án osz­tottuk ki a munkaegységekért járó összeget. Minden asszonynak jutott csizma és új ruha. A férfiaknak bakancs, meg télikabát. Minden ta­gunk boldog örömmel ment az újonan épült szövetkezeti boltba. hogy aztán nagy csomagokkal tér­jenek haza otthonukba. Ez évben én 3322 forintot kap­tam. Jutott ruha, cipő és ami a leg­nagyobb vágyam volt: szép selyem- paplant is vettem, amiről a múlt­ban még álmodni sem mertem volna. IIáhver Mihály 5350 forintot kapott, Klenovics Pál kocsis 306 munlzaegységet ért el, így 7344 fo­rintot kapott Minden tagnak ju­tott mindenre, amire csak szüksé­gük volt. Nem kell egyikünknek sem éhezni, sem fázni. A népi de­mokrácia segített ezen. Mindezt a Szovjetuniónak, á Pártnak és Rá­kosi elvtársnak köszönhetjük. A lippót Béke ore tszcs nem eszi meg jövőjét 2 Ezután Varga Barnabás, Kossuth- díjos sztahánovista vájár, Tata­bánya és az egész ország bányászai nevében vett búcsút a hősi halot­taktól. — Mi, bányászok, még soha sem voltunk olyan megbecsült emberek, olyan megbecsült tagjai & társa­dalomnak, mint a felszabadulás óta . ... . , egyre fejlődő népi demokratikus — Emlékükül gyászoljuk es k . ,. . el ette! megőrizzük, de dolgozunk i országunkban mondotta, majd ' így folytatta: — Most itt, sírótoknál fogadal­mat teszünk arra, hogy minden erőnkkel és tudásunkkal tovább­visszük a harcot. Helyetekbe ál­lunk, drága barátaink. Vállvetve, .sziklaszilárd helytállással és ke­mény akarattal visszük előre a szocializmus építését, hazánk, né­pünk boldogabb jövőjét. Fogadjuk, hogy mindennapi munkánkban, ter­melésünk ■ fokozásával erősíteni fog­juk a népek szabadságáért harcoló embermilliók szilárd béketáborát, amelyet a hatalmas Szovjetunió Vezet. Fogadjuk, hogy azokat a, fel-' adatokat. amelyeket győzelmeink szervezője és vezetője, a Magyar Dolgozók Pártja és annak bölcs vezére, Rákosi Mátyás elvtárs elénk tűz, maradéktalanul teljesíteni fog­juk. Ezután dr. Kriegler György espe­res-plébános gyász-szertartást vég­zett el és gyászbeszédet mondott n síroknál.. A gyász-szertartás végeztévé1 az Intemaciomre és a Chopin-gyász- induló hangjai mellett lccresztct­harcólunk tóvúlfb. Küzdenünk kell, mert elhunyt, bányá-sztcötvéroink özvegyei, árvái. Inítruluuryoltai bol­dogabb jövőjét építenünk és védel­meznünk. az elhunytakkal szembeni szent kfttele&seglink. — A legnagyobb tiszteletet emlé­küknek akkor adjuk meg. ha a sor­itól kiesetteket pótolva, erőinket, tudásunkat megfő-*;'!nlég nagyobb lendülettel, elszól rá'1, dolgozunk és harcolnak továbá. ' Pár: Közpon­ti Vezetőcége nevében fogadom itt a meghalt bányászok sírján»!, hogy rá­juk gdiidojvM, még magasabbra emel­jük a munkásosztály szent zászlaját amely alatt ők te éltek, dolgoztak és harcoltak. Győzelemre visszük a nagy ügyet, ahrctyM dolgoztak és életüket- őldozíá/e — JTúnkdetrtisaim. i-'vtársak. elv társnők! Legyetek erősek. A Hhat at. o sak é:~ szilárdak. Mutassátok meg barátin i'üenséítte effvaránt. hogy a bányászok hősi uépu é--- a di­csősége* munká-oszt,-i.lv, e szeri-ncvét- lenség nyomán, bár szivünkben gyász van, még keményebben, még ered­ményesebben dolgozik és harcot. mogv előre, új harcok, új győzelmek ich- Sr.etcAcsétteim:g és bánat ne tők a koporsókat -a sírokba; ame­lyeket- csakhamar belepett a ko­szorúk tömege. Rákosi Mátyás elvtárs, az MDP főtitkára hatalmas vörös koszorút küldött, «melyet Gerő Ernő elv- társ főtitkárhelyettes helyezett el. A Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetősége nevében Kádár János elvtárs és Révai József elv­társ főtitkárhelyettesek, az Elnöki Tanács és a kormány nevében Ró­nai Sándor elvtárs, Dobi István és Czottnér Sándor, a SZOT nevében Apró Antal elvtárs, a Bányaipari Szakszervezet nevében Havrán István alvtárs, a néphadsereg ( ne­vében Supka Kálmán őrnagy ko«- szorúzták meg a sírokat Yu Siu-Csuan Pekingbe érkezett Vu Siu-Csuan, aki a Kínai Népköz- társaság küldötte volt az ENSZ Biz­tonsági 1 anácsában, visszaérkezett Pe­kingire, Fogadására megjelent Kuo Mo-Zso, több magasrangú személyiség és a népi szervezetek több mint 200 képviselője. Kuo Mo-Zso üdvözlő be­szédében kijelentette: „Bár a Bizton­sági Tanács az amerikai imperialisták nyomásúra elvetette igazságos indít­ványunkat, a világ népei tisztán lát­hatták, hogy az Egyesült Államok agressziói hatalom, amelyet meg hell büntetni. — Ha végigmegyünk a Lippó felé vezető országúton — írja leve­lében Horváth Ibolya elvtársnő — jobbról és balról elterülő egytag- ban felszántott 800 kataszteri hold földet látunk. Ha bemegyek a fa­luba, a legszélsőbb házban 74 da­rab szép sertést, látok. Megyek tovább, jk>k szépen gondozott szarvasmarha tűnik elém, megszá­molom: 54 darab. A lóistállóban 20 darab lovat számlálhatunk össze. Ez a gazdaság a miénk. Még saját magunk is csodálkozunk azon, hogy milyen nagyot fejlődtünk. Egy éve, amikor a csoport megalakult 10 csa­lád 128 kataszteri hold földdel, há­rom lóval, tíz tehénnel. Szegényen és gyámoltalanul indultunk el. Ez- szel szemben most két év után erő­sek és gazdagok vagyunk. Most volt meg az évvégi zár­számadás, a természetbeni juttatá­sok mellett egy munkaegységre 15 forint esik. Több tag zúgolódott amiatt, hogy csak ennyi pénz esik egy munkaegységre. Azonban ez csak kevés ideig tartott, addig, amíg megértették, hogy az elszámo­lás miért volt ennyi- Ma már, ná­lunk a tagság látja azt, hogy ami­kor a közösség Vagyonát növeljük, akkor növeljük a sajátmagunkét is. A lippói „Béke Őre” tszcs tagsága, ebben az évben nagybon növelte a vagyonát ami megmutatkozik ab­ban is, hogy saját erőnkből 19.208 forinttal növeltük a gépek és be­rendezések értékét, az állatokéi 7.000 forinttal, a szaporulatot 14.600 forinttal. Most már ezt a fejlődéát látja minden tagunk és meg van elégedve a 15 forintos munkaegy­séggel. Bern át h Józsefné, akinek 138 munkaegysége van, 2.071 forintot kapott „Érdemes csoportban dol­gozni” — mondta Csősz József, ki­nek 238 munkaegysége van, ezért 3.583 forintot kapott. Mészárosék is meg vannak elégedve: 290 munka­egységre 4.761 forintot kaptak. Vettek egy rádiót inert mint mondta Mészáros elvtárs, abból so­kat lehet tanulni. A termelőszö­vetkezeti tagság, okulva az eddigi hibákon, a jövőben még jobban fog dolgozni, hogy magasabb le­gyen a munkaegység, hogy maga­sabbra emelkedjék életszínvona­luk. Az eddigi befektetés jövőre kamatozni fog, többet hoz minden tagnak, ezen keresztül az egész or­szágnak is. Az új esztendő küszö­bén még nagyobb lendülettel fogunk neki a munkának, hogy minél na­gyobb eredményt érjünk el 5 éves tervünk, békénk és a szocializmus építésében. Még jobban készüljenek fel továbbjutott fa lusi kai tár csoportjaink a téli verseny járási bemutatóira A Teli Faltisi Kulíórversény körzeti bemutatói Baranya megyében végetér- tek. Az elmaradt Zatáia és Kemsc, Fels őszen tmárt on és Révfalu, Kozár- mislény és Birján kullúrcsoportja központi körzeti versenyt megtartot­ták. Egyedül a pécsi járásban rende­zik meg január 6-án Görcsöny, Biik- kösd és Személy közli versenyt. Bár a megye körzeteinek összesítő kiértékelése még n^m készült el, megállapítható, hogy a körzeti bemu­tatók ott sikerültek a legjobban, ahol a pártszervezetek megértették a kultúrverseny fontosságát;, s ahol a helyi tanács tagjai szívügyüknek te­kintették falujuk kultúrcsoyort jónak szereplését, a verseny jó előkészítését és szervezését. _ _ Nem véletlen, hogy a mohácsi já­rás Majd községben (melynek táncc-o- portja versenyre hívta kí a megye összes tánccsoportját) nagyszerűen si­került a körzeti bemutató. A tanács­elnök mindenben támogatta a népmű­velési ügyvezető munkáját, ugyan­olyan tájékozott volt az egész k'ultűr- csoport munkájáról, a helyi körülmé­nyekről. mint az ügyvezető, aki .szin­tén jól dolgozott. M.ajson a helyi kulíúresoporton kívül a nagvnyárú- diak, külkediek és sátorhelyiek szere­peltek még. A népi tánccal beneve­ző majsi kullúrfcsoport, erősen felké­szült a versenyre, munkáját példának lehet állítani, De jól felkészültek a sátorhelyi népi táncosok is s csak nagy, mindvégig - kitűnő küzdelem után jutottak a második/ helyre. A niujsi kultürcsoporl tagjai snjátmaguk készítette esasztu-kákhan kiénekclték azokat a gazdákat, akik a termény-be­adásban lemaradtak s megdicsérték azokat, akik élenjárnak. A fegyelme­zettségben a sátorhelyiek emelkedtek kí különösen, A szervezésre jellem­ző, hogy a körzeti bemutatót mintegy 1.000 ember nézte meg, sőt hárommá- zait kintrekedtek, mert semmi, áejy nem maradt a zsúfolt kultúrotfion- ban. A körzeti versenyek során kiesett csoportok nagyrésze már a helyszí­nen kijelentette, hogy a telje síim iny- vcrSenyben továbbra is resztvesz. Kz nagyon helyes is, mert a teljesítmény, versenyben a versenyszerű bemutatók- tói függetlenül kitűnő eredményi ér hétnek el. Vannak azonban olyan csoportok, mélyek helytelenül dolgoznak. \ kör­zeti bemutatókról elmaradt Mária és Diósviszló kultürcsoporljai kijelentet­ték, hogy „nem baj, majd a tcljesít- mény versenyen résztveszünk." Az valóban „nem baj", hanem helye«, hogy résztvesznek, csak az a hiba, hogy cinellet nevezésük ellenére clha- nvagolták a versenyszerű bemutatókon váló részvételt. y A járási bemutatókra, melyeket ja­nuár 7-én, 14-én és 28-án rendeznek, minden továbbjutott csoportunk úgy készüljön fel, hogy a bemutatóvcrteny legmagasabb formája, a megyei bemu­tató, a tét.Különösen nagy szükség van a kuliúrversenyre való nevezések­ben és a körzeti bemutatók megrende­zésében elmaradt pécsvárndi, komlói és szigetvári járásokban. Különös nyo­matokkal hívjuk fel a péosváradi já­rási tanács figyelmét a kultúrverseny, a járási bemutató jó megszervezésére, A járási pártbizottság hasson oda, hogy népünk kultúrforradalmának é.s békéért folytatott harcának fegyverét, a' Téli Falusi Kultúrverscnyt, a helyi tanácsok és tömegszervezetek felis­merjék és használják is. V

Next

/
Oldalképek
Tartalom