Dunántúli Napló, 1950. december (7. évfolyam, 279-303. szám)

1950-12-14 / 290. szám

1950 DECEMBER 14 NAPLÓ 10 műszak = 3 pengő 96 fillér Tréber elvtárs nem felejts eS a múltat és a fiatal bányászoknak is gyakran jelidézi a kapitalista hajcsárok gaztetteit őszi esC veri Péesbányatolep öreg gesztenyefáit, az úttestet, a házak moháé tetejét — mintha, le akarná mufini & régmúlt emlékeit. András aknán a kihúzó ventillátor hatalmas méretű torkából vastag gőz csapódik ki, egyébként csendes minden. Rit­kán morálul az aknatorony kereke, itt már nem szállítanak szenet liosz- szú évek óta, most légakna. Volt idő, amikor emberek szálltait te rajta napjában háromszor és küld­ték fel a szenek Ezt a szerepet jó pár óve már átvette a Széchemyi-akna. De az Andráe-akna azért most is ott áll a völgyben óe ha arra járnak u öregebb bányászok, bizony kese­rű emlékeket juttat eszükbe. Osanics Gyula, <m embernyúzó üzemvezető volt a hajcsár üt a 30-as években. Neve puszta említése gyűlöletet vált' ki a bányászokból, akik hátukon érezték a múlt elnyo­másának 6úlyát, a kizsákmányolok ostorcsapásaik Beszéljenek csak ezek az emlékek, hadd elevenedjenek meg, mert Tréber Antal elv társ azt mondjam — Sokas éli elejtették wir a múl­tat, sokan elfelejtették, milyen volt akkor as élet. Hogy kik mondják el? Nem, nehéz rájuk találni. Egy 1935. évi elbocsá­tási listáról vegyünk csak pár nevet: fjartmann János, Heidtmann József, Szabó József 14, llalbich József, Két József, Dolezsúr Ferenc, Tréber An­tal. Lehet választani közülük, mind­egyik egyformán sokat tud beszélni a múlt tengernyi keserűségéről. Be­széljen ezúttal Tréber Antal elvtáré, aki jelenleg Széchenyi-aknán dolgo­zik, mint vájár. *— Hatan voltunk testvérek. Apám ISllJben bányász Szerencs ét levs ég ál­dozata lett. Anyám ment ol dolgozni szintén bányára, a napszfntre, de ké­sőbb ő ie szerencsétlenül járt. Apám halála után 2 pengő 50 fillér „nyug­dijai“ kaptunk. Mikor anyám sze­rencsétlenül járt, Ozanics Gyula, az akkori üzemvezető olyan munkára osztotta be, amit ereje megfeszítésé­vel sem tudott elvégezni. Rajtam volt a sor. 1920-ban lementem a bá­nyába Alig 15 évos voltam akkor, do 1922-ben már sztrájkoltam a többi bányásszal együtt a 8 órai munka. mm. Itt megáll Tréber elvtárs és el­gondolkozik. Eszébe jut; ott ültek vagy fltvenén egymás mellett a le­szállást jelző kolompnál András-ak- nán. A kokrmp már elbombölté a le­szállást, nem mozdult senki. Jött Ozanics: JtfÜ csináltok itt ti disznók, miért nem mentek dolgozni?“ Nem bírta, tovább Tréber elvtáre, hozzá­vágta a benzinlámpát és elkezdték kergetni a gyűlölt üzemvezetőt, aki a végén a rendőrségnél talált mene­déket. — A többiekkel együtt átbocsátót- tak. Munkát nem kaptam sehol, meg­bízhatatlan lettem, A felszabadulás után került kezembe az erről szóló bizalmas írás. ' Nyolc évig kopogtatott munkáért, de nem kapott. Nyolc évig húzta szo­rosra a wdr ág szíjat, amikor éhes volt. 1980-ban visszavették. 5 évig dolgozott havonta 10—12 műszakot és keresett egy hónapra 49—58 pen. gőt. Nem lehetett többet dolgozni, mert ezt, kívánta az imperializmus közeledő újabb válsága. De beszel­jen csak erről egy 1931 július 27-i határozat, amelyet szintén bizalmas iratként kezeltek. „A pótműszakok április 1-től kezd­ve fokozatosan csökkentetnek, úgy, hogy a PM és a BKP rendeleteknek megfelelően jún. hótól kezdve a munkdsonkénti rendes és pótműsza­kok összege nem fulladhatja meg a havi, hétköznapok számát.“ — Örültem, ha tíz más zakót dolgozhattam — folytatja Tréber elv társ. — Kerestem 10 műszak után 49 pengőt. Ebből levontak táppénz és nyugdíjjárulék címén 10 pengőt, á lakbér 5 pengő volt, a villanyért 2 •pongőt kotlett fizetni. Ehhez még hozzájött a .Jon-cédula" (fizetési bárca) és azon büntetésként (>—7 műszakot vontak le. mert pala volt a szénben. Kern egyszer 3 pengő 90 . fillért kaptam, fizetésként, kézhez. Eladóéodtam. Kétszer kerültem bíró­ság e.Ié. mert fizetni nem tudtam. A pók, meg a szabó pörölt be. kenye­ret, 'meg a ruhámat nem tudtam kifi­zetni. Hát így éltem, 1935 január 5-én újra elbocsátot­ták, mert sztrájkot szervizett. !!o- árulták őkot a soraikban megbúvó Vele együtt 114 munkás jutott- erre a sorsra. Február 8-án vették vissza újra. jellemző kapitalista módszerrel, amelyről egy 1985 február 8-i 1704. számú hirdetmény tanúskodik. A hirdetmény második punja így szól: „A január hó 5-én elbocsátott 114 munkás újra fevétetik és pedig 3 havi időtartamra egy fokozattal alacsonyabb kategóriába való beosz­tással. “ Aláírás: „Szabolcs sk.1’ — Újra csillés ,lettem, pedig vagy tíz évig- küszködtem, már a segédvá- jári beosztásért. Újra megszorították a hurkot a nyakunkon — emlékszik Tréber elvtárs. 1937-ben megrendítő módon rob­bant ki a bányászok elkeseredése. Márciusban egyik reggel a bányában leékelték a kasokat, elzárták a mun­kahelyeket és éhségsztrájkba, kezd. tek. Ezalatt fönn a Csörtetem osen- dőrsortűz dördült el. 103 órát voltak már a föld alatt a bányászok — mi­kor jött a hír: „Bányászok gyertek trí győztünk." Kijöttek ss akkor látták meg, hogy elárulták őket. Peyer, a jobb­oldali szociáldemokraták vezére egy bérházat kapott árulásáért, azért, hogy hazugságával Iáhozta a föld alól a bémyászokat. Kegyetlen ter­ror következett. A sztrájk vezetőit, köztük Tréber elvtársat is elbocsá­tották. — Mit tehettem? A többiekkel együtt külföldre mentem. Belgium­ba. Saját hazámból kellett elmen- nem, mert mint baloldali, „megbíz­hatatlan” munkásnak, kiütötték, a ke­zemből a száraz kenyeret is. 1946-ban jött vissza.- Most a Szé­chenyi-aknán dolgozik, átlag 900 fo­rintot keres havonta, teljesítmény­jutalom nélkül. Lakbérre és villany­ra 11 forintot fizet, más levonás nincs. Jut a két fiának is bőven mindenből és apjuk azt mondja: — Hála a Szovjetuniónak és Pár­tunknak, ők már nem tudják mi a nélkülözés. Az idősebbik, József, ve­gyészmérnök akar lenni, a kisebbik. Tibor rajzoló lesz. 1945-től ekkorát változott az élet. Tréber elvtárs pártcsoport vezető lett, megbecsült vájár, aki szeminá­riumot vezet. Legutóbb arról tartott előadást: Hogyan éltek a dolgozók a Horhy-rendszer alatt Volt hosszú anyaga, élménye bőven. Végén ezt mondta: — Ha hasamén tek kérdezzétek meg apátoktól, anyátoktól, hogy úgy van-e minden, ahogy elmondtam. — A következő szemáriumon pedig azt mondták Tréber elvtársnak: — Tonosi bácsi nem is mondott el mindent. Ekkor aztán bepótolta Tréber elv­társ az „elmulasztottakat” és ezzel búcsúzott hallgatóitól: — Azért markoljátok meg ti fia­talok még keményebben a. csákányt, hogy soha vissza ne térhessen a múlt, mnnlyi.tok.kal tegyétek erőssé hazánkat, hogy sem az imperialis­ták, sem pedig csatlósaik, Tito és bandája ne üthessen rést rajtunk. Ezt teszi Tréber elvtárs is, pedig már nem tartozik a fiatalok közé. Es azért, mert felszabadultan, meg­becsült dolgozóként, gondnélfcül él­het, hálás szívvel köszönetét mond Sztálin elvtársnak és december 21- ig 15 méter bőwfíés helyett 17 mé­tert végez el. Őszi eső mossa Pécsi) ányatel ep öreg fáit, az András-akna szállító- tornyát, de a múlt keserű, emlékeit nem mossa le soha. Nem. mert em­lékeznek rá azok, akik nem hajla­mosak a feledésre, és a múlt har­caiból, a szovjet emberek példájából erőt merítve keményen, elszántan védik békés, szép életünket és Pár­tunk vezetésével menetelnek a szo­cializmus útján, az újabb és újabb termelési győzelmek felé. Pénteken tartja nyilvános ülését a megyei tanács Pénteken, 15-én délelőtt 10 órakor tartják meg a megyei tanács nyil­vános tanácsülését. A járási tanács (volt megyeháza) nagytermében. A tanácsülésen Varga Jenő elvtárs, a megyei tanács elnöke beszámol a végre - rehajtó bizottság végzett munkájáról, majd a megye 1951. évi költségve­tését terjeszti elő Kassai Károlyné, a pénzügyi osztály vezeiője. Ezt köve­tően Sírnék Árpád elvtárs, a végrehajtó bizottság titkára az állandó bi­zottságok felállitásárq teszi meg javaslatát. A napirend utolsó pontjaként itass Miklós elvtárs, a tervonsztály vezetője ismerteti az 1951. évi terveket. A tanácsülésre minden érdeklődő dolgozót szívesen vár a megyei tanács. Tíz dolgozó paraszt lépett be a termelőcsoportba a görcsönyi földművesszövetkezet közgyűlése után A görcsönyi földmüvesszövctkezet rendkívüli közgyűlést tartott. A szö­vetkezet 176 tagja és 200 meghívott vett részt a közgyűlésen, melynek szónoka Dögéi Imre elvtárs, aSZÖ- VOSZ elnöke volt. Szászi József, a szövetkezet ügyve­zetője beszámolt a szövetkezet eddi­gi működéséről, eredményeiről és hi­bái róL Erős kritikáit gyakorolt a ve­zetőséggel szemben, mert elszakadtak a tömegtől és maguk akarták felada­taikat megoldani. A szövetkezet irá­nyításába nem vonták be a tagságot és nem szervezték meg a népi ellen­őrzést sem. Rávilágított, hogy ilyen­képpen nem lehet szövetkezetei ve­zetni, mert a tagság soha nem tudja, hogyan gazdálkodik, a vezetőség a közösség vagyonával. Beszámolt Szabó József lisztesére- telep vezető eddigi eredményes mun kajáról, aki a szövetkezetnek jelentős összeget takarított meg újításával, illetve észszerüsítésével. Beszámolójá­ban a felajánlások teljesítését is ki­értékelte. A szerződéses termelés vo­nalán a község 60 széizalékról decem­ber 8-tól 10-ig 96.4 százalékra ugrott tel. Begyűjtésben 60 százalékról' 7n százalékra emelkedett a teljesítés, amit meg fokozni kell. Szászi József ügyvezető beszámolóját sokszor meg­szakította a- szövetkeze; tagságúnak helyeslése. Ezután Dögéi Imre elvtárs tartotta meg ünnepi beszédét, melybén kiér­tékelte a nemzetközi helyzetet, ered­ményeinket új feladatainkat. Beszé­dét lelkes tapssal többször is meg­szakították. Sokan meggyőződtek a szövetkezés előnyeiről a közgyűlésen s utána 10 dolgozó paraszt, kérte fel­vételét ii termelő csoportba, továbbá tizenhárom szövetkezeti tag még a közgyűlési n befizette a lelemelt rósz. jegyeket. Huszonegy szövetkezti tag hozzá­szólásában vállalta hogy három hó­nap alatt befizetik a íclcmelt, részje­gyeket. Szabó József, a lisztcsere- teiep vezetője 40 száza léikos önlcölt- ség.csökkentést vállalt Sztálin elvtárs születésnapjának tiszteletére. A termelésben élenjáró dolgozó pa­rasztok közül 7 szövetkezeti tag könyvjutalmat kapott, a vásárlási blokk sorsolásnál értékes tárgyakat nyert több szövetkezeti tag. A köz­gyűlés a DISZ kultúrműsorával és az Intemacionálé hangjaival ért véget. A pécsi dolgozók nagy lelkesedéssel készülnek a vasárnapi békegyű lésre Vasárnap délelőtt 10 órakor a pé­csi Nemzeti Színházban tartják meg Pécs nagy békegyűlését, melyen Lu. kacs György elvtárs, a Békevilágta­nács tagja, varsói békeküldött szá­mol be a Békevilágkongresszus mun­kájáról. A színház páholyában váro­sunk élenjáró békeharccsai. szl&há. novtsáink, bányászaink, néphadsere­günk tagjai loglalnak helyet. MNDSZ asszonyaink és 100 tagú uttörőkül- döttség üdvözli majd a békegyülésl és Lukács elvtársat. A gyűlést Hor­váth Károly elvtárs, a megyei béke- bizottság titkára nyitja majd meg. -* Szavalatok és a honvédzenekar síé. mai szerepelnek még a műsorban, Pécs dolgozói, békeharcosai nagy érdeklődéssel várjáit a békegyülésl cs a beszámolót, mely alkalomból üj. ból hitet tesznek a béke harcos meg védése mellett. A városi békebizotfc ság felhívja a figyelmét üzemi és 1» rulett békebízottságamk tagjainak hogy okvetlenül jelenjenek meg a va sárnapi békegyűlésen. Ma kezdődik az MSZT„ismerd, meg a Szovjetuniót“ előadássorozata A Magyar—Szovjet Társasáé egy- rátságot dolgozóinkban­másután lát hozzá az előadások meg­rendezéséhez. Hétfőn tartotta meg 400 főnyi hallgatóság előtt előadását Szimonidesz Lajos elvtárs, vezérőrnagy „Mit köszönhetünk a Szovjetuniónak" címmel. A mindvégig na£y érdeklődés­sel figyelt, élvezetes előadás nagy si­kert aratott és nagyban, megerősítette a magyar és a szovjet nép közti ba­December 14-én és 15-én Indalnak meg bányatelepeinken az Ismerd meg a Szovjetuniót" előadássorozat köz­ponti előadókkal. December 14-én, csütörlkön délután 6 órakor Mecsek- szaboloson és Vasas II. Bányatelepen, 15-én, pénteken 6 órakor pedig Kun­sági Viktor elvtárs Komlón tart elő­adást. A bányász olvasóértekezlet sok jó szempontot adott a sajtómunka megjavítására Szerkesztőségünkben megtartottuk az első bányász olvasóértekezletet. Az értekezleten resztvettek Mecsek Sza­bolcsról, PécsbányáróL Vasasról be­hívott a lenn elésben kitűnt bányá­szok, akikkel együtt lapunk ipari ro­vata megvitatta a sajtómunka kérdé­seit. A bányászelvtársak bírálatukban rá­mutattak az ipari rovat hiányosságai­ra és sok hatznos szempontot adtak a további munkához. Rámutattak arra, hogy rendszeresen közölni kell a Termelés Élén rovatban a legjobban teljesítő bányászok neveit és kérték, hogy foglalkozzon az ipari rovat m újítások, a műszaki keresztmetszet kérdéseivel is. Az olvasóértekezleten alaposan megvitatták azt is, hogyan dolgozik egyes aknákon az ellenség, hogyan dolgoznak a nép ellen a jobboldali szociáldemokraták. Az első bányász olvasóértekezlet ia megmutatta, hogy a bolsevik sajtó pél. dájára nálunk is szükség van az ilyen megbeszélésre, mert ezzel is megszi­lárdítjuk a pártsajtó és c tömegek közötti kapcsolatot. „Boldog a fiam, hogy továbbtanulhat“ Kémes község dolgozó népe őrül amink, hogy a gyermekei helyben ta­nulhatnak és nem kell nekik Siklósra bejárni, hogy az általános iskolát el­végezhessék. Valamikor ez nem így volt. Aki a gyermekét polgári Isko­lába akarta járatni, annak nagyon sok költségébe került a taníttatás. Ma egészséges élet folyik, éppen ezért hálásak vagyunk a népi demokráciá­nak. Ha a múltban élnénk, akkor sok szülő nem tudná taníttatni a gyerme­két felsőbb iskolában. Egyik este, ahogy hazajött a fiam, boldogan újságolta: „Édesanyám, en­gem íb előjegyzett Miksa igazgató pajtás a továbbtanulásra. Ugye, édes­anyáin, ennek csak örülni leheti" igen, örülök és szeretettel gondolok nagy vezérünkre és hálás szívvel mondom fiam pajtásainak: látjátok gyerekek, ezt is mind Rákosi pajtás­nak köszönhetitek, aki törődik ha­zánk sorsával és azzal, hogy ti bé!:é- ben tanulhattok. Ti nem úgy vagytok, mint mi a múltban, amikor elnyomtak bennünket. Ti, a dolgozó nép gyer­mekei most tanulhattok. czirbus $ Andorn s Kémes. Jól dolgozik a tanács: Alig egy-két százalék választja már cl Líppót begyűjtési tervének teljesítésétől A múlt héten minden községben összeült a helyi tanács, hogy megvi­tassák eddigi munkájukat, lemérjél; az elért eredményeket és kiszabják a soronkövetkező feladatokat. így voll ez Lippón is, ahol a nyilvános tanács­ülés valóban népi parlament volt. De mondhatnánk a békeharcosok hadtta nácsáriak is, mert haditervet dolgoz­tak ki a begyűjtés 100 százalékos tel- jesítésére. Az eddig elért eredmények mellett nem maradhat szégyenfolt ép pen a kukorica két és fél százalékos hátraléka és a kenyérgabona fél szá zaléknyi hiánya sem. Ennek is be kell jönni, mert megvan és bejöhet. A gyűlésen meggyőzően megmutat, kozott, mennyin■ a népé a tanács, mennyire magáénak érzi mindenki ezen keresztül a községet, az országot. Nem üres szószátyárkodással töltötték a2 időt, mint a múltbeli képviselőtestü­leti tagok, liánom a helyzetnek meg­felelően értékelték a begyűjtést — ezen belül a kukorica és a kenyér- gabona begyűjtésének fontosságát. Sőt nem is egyszerűen a begyűjtés telje­sítésének kérdését látták abban, hogy beviszik-e feleslegeiket, vagy sem, hanem azt, hogy a begyűjtés teljesí­tése harc a békéért, harc a szocialista hazánlc telépitéséérl, harc a dolgozó nép boldogabb, szebb életéért.. A gyűlésen nem bólogató Jánosok hanem öntudatra ébredi dolgozó pa­rasztok vettek részt.. Olyanok, mint az öreg Zsivanovics Kosztov, aki mái 74 éves. de még mindig igen tevé­keny. Mindenkit elismerésre készte teil felajánlásával. — Hét mázsa kukoricát adok még be — mondta. — Ki adjon más, ha nem mi. adunk? Ki védje meg a bé két, ha mi nem védjük meg azt? — Az asszonynak a fakanál mel lett a helye — hirdették a régi vi lágban. Lippón azonban ma már a2 asszonyok is mindenben résztvcsz- nek, — így a bókeharcban is, — a jó begyűjtési teljesítéssel. Bodonyi Jánosné terrnelőcsoportlag nagy csa­ládos dolgozó asszony legutóbb 2 mázsa kukoricát adott be' — most, a 8-i tanácsülésen újabb 150 kilós fel­ajánlást tett, így együtt 350 kiló kukoricát adott be feleslegéből. Mirkovics Zsófia, szin­tén a . lennelöcsoport tagja, két má­zsa kukoricát ajánlott fel és azl mon­dotta: — Mindent megteszek a békéért. Fiam a néphadseregben, én a be­gyűjtésben akarom kivenni a ré­szemet a békeharcból, mert én tu­dom. milyen drága ma nekünk a bé­ke.” Frank István begyűjtését már ed­dig is- 220%-ra teljesítette, de újabb 120 kiló rozsot és 100 kiló kukori­cát ajéinlott fel,- nyolcadikéin periig ilyen szép eredményeket értek el. még 212 kilót adott feleslegéből. Ha- Szívós, nehéz harcot kellett folytat- sonlóan Bock Mihály is, alti azt ni ezért. mondta, amikor a 3 és fél mázsa ku- De a szívós, kemény harc ered­ményeként. melyben a pártszervezet állandó segítséget adott a tanácsnak ma már . nyitott szemmel nézik a vi.ágot és kötelességeik teljesítését államunkkal, munkásosztályunkkal szentben harci -feladatnak t« km tik. Harc a kulúkság és a reakció ellen, — ezzel egyúttal harconak a Tito- prioékok ajjas bandája ellen '.s az amerikai imperialisták és lakájaik ellen. Nem vesztettek a lendületből, to­vább viszik a harcot a kukorica én a kenyérgabona hátralékok felszá­molásáért, hegy büszkén elmond­hassák — tel jesítettük a tervet, győ­zelemre vittük a harcot. Minden le­hetőség megvan erre Lippón. Tct karmány gabonából 117 százalékra, szénabcgyiljtésben- 138, burgonyabe- gyiijtésben í 58 százalékra állanak. Jó népnevelő munltái'al elérik, hogy a kukoricánál mutatkozó 2,2 és fél százalékot, és a kenyérgabonánál mutatkozó-fél százaléknyi terményt bevigyék, hogy tervük 100 százalékos teljesítése minél, előbb .meglegyen. y. • Nem véletlen szerencse, nem is magától értetődő az. hogy Lippón koricát leadta: • — Szívesen adom, mert van és jól tudom, hogy a béke megvédéséhez 1 rövidesen elmondhatják a iippóiak: ezzel is hozzájárulok. j megérte a harcot, a munkát, mert Jól dolgozott a lippói tanács, eleget tettünk államunk iránti kff* Alapos felvilágosító munkával ériek telezettségünknek, becsülettel meg­öl azt, hogy a dolgozó parasztok i álltuk helyünket c béke frontján.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom