Dunántúli Napló, 1950. december (7. évfolyam, 279-303. szám)
1950-12-10 / 287. szám
6 IIPLO 1950 DECEMBER 10 A KÖ1XYV LEGYEN AZ OSZTÁLYHARC ■ÉLES FEGYVERE HOSSZÚHETÉNYBENIS Feíőfi ísándori A hosszúhetényi kultúrotthon egyi ka azoknak a falusi kullúrotlhonok- nak, ahol állandó munka folyik. A rendszeres, hétről-hétre megállapított program mindig pontos időben, a tervezet szerint zajlik le. Ez csak úgy lehetséges, hogy a pártszervezet irányításával valamennyi tömegszeivezet aktiv munkát végez s ezt a munkát szoros összhangéba hozza a kultúrotthon tevékenységével. llziniber Láezs'ó eli tär; kultúrotf- hon-igazgatónál bárki meglelheti a hónapok óla műsorra került előadások, gyűlések, rendezvények li.táját. Ez a napló igen tanulságos lenne valameny- nyi falusi kultúr otthonunk vezetője számára. Aki átböngészi, hétről-hétre megtalálhatja a kultúrotífjonon belül működő könyvtár kölcsönző-idejét, az ol- vcsimozgalomban történt előadásokat, könyvismertetéseket is. Szabó Szeréna, a könyvtár vezetője köze! kétszáz könyv katalógusát mutatja, mely ott sorakozik a fiók iában. Mögötte, a nagy könyvesszekrényben azonban lényegesen kevesebb kötet van, mely azt mutatja, hogy Hasszúheiényben sokan és állandóan olvasnak. A könyvek nagyrésze, mintegy 500 darab, különböző iömegszervezctekíől jött összeg A jó munka eredménye már a könyvtáregyesítésnél is meglátszik. Szeptemberben ehhez az ötszáz kötethez még több, mint 120 kötetnyi könyvanyag érkezett, mikor a pécsi Körzeti Könyvtár népkönyvtárt létesített Hosszúhetényben. De sajátmaguk is gondoskodtak tíj könyvekről. A tömegszervezetek támogatásával mintegy 1.000 forintot fordítottak az idei könyvnapokon könyvvételre. Hogy mennyire fclletuHili az olvasás Hosszúhetényben, azt az olvasók száma is bizonyítja. 210 beiratkozott olvasója van a könyvtárnak és egymás kezéből veszik ál a könyveket. Az elolvasott művek száma októberben 380 volt, novemberben ez a szám még emelkedett s most decemberben minden valószínűség szerint rekordot érnek el. De nézzük csak meg, mit is olvasnak, milyen könyveket kedvelnek legjobban Hosszúhe- lényben? Itt már meglehetősen tarka a kép. Elmondhatjuk, hogy minden fajtájú könyv, ideológiai, szcpirodal-mi, tudományos és ismeretterjesztő könyv kezébe kerül az olvasóknak. A politikai irodalom könyvei közül kétségtelenül a „Rákosi-per‘‘ a legolvasottabb mű. Sokan olvassák a „Föld, kenyér, szabadság'i-ot is. Az ismeretterjesztő müvek közül legnépszerűbb lllin-Szegál: „Hogyan lett az ember óriás" c. könyve. Nagyon olvasottak a Természettudományos Kiskönyvtár füzetei is. >1 szépirodalom a legvegye, sebb. Jókaitól és különösen Mikszáth- tól Gorkijig, Nexöig és Azsájevig minden írónak, szinte minden műnek megvan u kistbb-nagyobb olvasótábora. Az olvasás sem rendszertelen. Megszervezték az olvasómozgalmat s ennek keretében 6 olvasókör működik: 2 úttörő, 1 MSZT, 2 DISZ és 1 MNBSZ olvasókör. Mindegyiknek 18 20 tagja van. Nézzük meg mit olvasnak, hogy dolgoznak az olvasókörökben. Az MSZT olvasókörökben befejezéséhez közeledik a „Rákosi-per" olvasása. Mlinden alkalommal csaknem teljes számban megjelentek az olvasókör tagjai és alaposan megtárgyalták, megvitatták a könyv részleteit. A két DISZ olvasókörben a „Hogyan leli az ember óriás'* című könyv után most Azsájev „Távol Moszkvától“ című könyvét olvassák, amiből hat példány van a könyvtárban, úgy, hogy ki is vihetik a fiatalok. Az úttörők olvasókörben régebben Móricz Zsigmond elbeszéléseit olvasták és az irodalmi szakkör dramatizált is egynéhányat belőlük. Nagy sikere volt legutóbb Szántó György ,,Boszorkány' című könyvének, mely az első magyar orvosnőről szól. Az úttörőknek azonban hamarosan rá kell térniók a szovjet és magyar úttörő-irodalom egymásután megjelenő könyveire is. A könyvtár olvasói között egyformán megtaláljuk a gyermekeket, fiatalokat, középkorúakat és öregeket is. A leglelkesebb munkát az áttörök és a DISZ-fiatalok végzik, ők az olvasók többsége is. Panta István DlSZ-titkúr- ral és Szekeres Annával az élen olvasásban, kultúrmunkúban éppúgy, mint a szervezeti életben előljárnak a fiatalok. Erős a DISZ-szervezet és jó dolgozik. Különösen a természettudományos oktatásra, tanulásra lordít az utóbbi időben egyre nagyobb gondot. De a könyvtárnak nagyszámú olvasója van az idősebb bányászok között. Horváth János bányász a könyvtár egyik legszorgalmasabb olvasója. Es az öregek sem maradnak le. Példa erre a 82 éves özv. Korzsinek Lajosné, aki a természettudományos könyveket és a politikai irodalmat olvassa. Ugyanígy a a MSZT-o tvusóhlir minden előadásán megjelent a hetven körül lévő Helm Móric, aki a Rákosi- per szeminárium 'egyik leglelkesebb résztvevője. Hosszúhetényben azonban mégsincs minden rendben. A több, mint háromezer lakosú túlnyomó részét bányászok, méghozzá földdel rendelkező, kéllaki bányászok lakjék, akik Komlóra járnak dolgozni. .4 kellő felvilágosító munka hiányát mutatja, hogy He- tényben még nemiger,látlak hozzá, hogj a föld nyűgétől megszabaduljanak bányászaink. A népnevelő munka csak kampányszerű, egyes alkalmakra szorítkozik, Nincs állandó, , ió érvekkel dolgozó felvilágosítás. Innen van az, hogy termelőcsoport csak most ősszel alakult a községben és a 16 kulák még mindig befolyásolni tudja a ke- vésbbé öntudatos dolgozókat. A könyvtárnak tehát még jobban kell dolgozni a felvilágosítás terén. Az egész községben például egyetlen Tito-ellenes könyv van (Desanti: Tito- ék arca és álarca), az is most novemberben került ki és még csak egy ember olvasta. Nem gondoltak arra sem, hogy Igisev: „Bányászok“ éimü könyvét olvasókörön, vagy ankéton tárgyalják meg. A tei melősaBvatkcaeíi mozgalom kérdéseivel foglalkozó szépirodalmi és ismeretterjesztő könyvekre szintén fel kell hívni a figyelmet s ugyanígy a természettudományos sorozatokra. De Hosszúhetényben alkalmasak arra a dolgozók, hogy kijavítsák a hibákat. A tömegszervezetek összefogása és különösen a DISZ ereje, a fiatalok lendülete, tudásszomja biztosíték arra, hogy a pártszervezet erélyesen kezébe vegye a maradiság elleni harcot és azt sikerrel vívja meg. Csak ha komoly fordulatot vasz az osztályharc és a felvilágosítás, akkor mondhatják el magukról, hogy minden tekintetben jó munkát végeztek a kulturális munka terén is. INÉGY NAP PÖRGÖTT AZ ÁGYÚ. Négy nap dörgő ít saz ágyú Vízakna s Déva köxt, Ott minden talpalatnyi Földet vér öntözött;! Fejér veit a világ, szép Fejér hó este be, ügy omlott a piros *yér Á fejér hóra le. ri~.li ' Négy hosszú nap csiíi'áztunk Rettentő vad csatát, Minőt a messzelátó Nap csak nagy néha LSI. Mindent megtettünk, a» mit Kívánt a becsület... Tízannyi volt az ellen, Győznünk nem lehetett Szerencse és az Isten Tőlünk elpártola, Egy pártfogó maradt csak Velünk: ez Bem vala. Oh Bem, vitéz vezérem, Dicső tábornokom! Lelked nagyságát könnyes Szemekkel bámulom. Nincsen szóm elbeszélni Nagy hősiességed« Csak néma áhítat Öal Szemléllek tégedet,, S ha volna ember,, kit mint Istent imádnék, Meghajlnék előtted Tcrdem, meghajlan r k. S nekem futott a ^részes Dicsőség, hgy velect Járjam be, oh vezi'ä.em, A csatatereket Te melletted íovagjlék A harc veszélyt bei j, A hol az élet pus;ti;ul És a halál terem. . t ...... So kan elhagytanak, te Rendíthetetlen agg, . De űgy-e téged, 'úfjy-e Én el nem hagytalak? S lépésíd mind haL Sülig Követni is fogom, Oh Bem, vitéz vezérem, Dicső tábmkom! Dubinyín szovjet akadémikus nyilatkozott a Magyar Tudományos Akadémia munkájáról Budapestről visszaérkezett Moszkvába az a szovjet ttidósküldöttség, amely résztvett a Magyar Tudományos Akadémia iccsillapításának 125. évfordulója alkalmából! tartott ünnepségeken. Mihail Dubi- nyin akadémikus, a küldöttség vezetője a TASZSZ-iroda munkatársával folytatott beszélgetésben lejelentette: ,pi magyar tudomány az ország népgazdasága fejlesztéséhez nagy támogatást nyujt.u Ipari lözépiskaiai érettségire elkészíti tanísfywÉ Az ipari szakiskolát- végzettek rész éré ipari középiskolai érettségi vizsgálatra előkészítő tanfolyamokat szerveznek. A tanfolyamokra jelentkezhetnek azok a dolgozók, akik: elektromos-, fa-, fém-, vagy textilipari szakiskolát végeztek. A tanfolyam tartama tíz hónap. A jelentkezési határidő: 1950 december 15. A tanfolyam kezdet» 1951 január 15. Jelentkezni lohet Budapesten a dolgozók általános, gépészeti technikumában, VETI., Jfépezín- ház-utca 8., XIL, Márvány-u. 32., vagy IV., (Újpesti Dózsa György-u. 26. vidéken pedig a megy« tanácsok .oktatási osztályán. : A z öreg Mester az idén nem utazott tengerpartra. Műtermében ült és cigarettáról cigarettára gyujtotí. Nem akart látni és nem akart hallani. De gondolkodott, látott és halottá, amint Paris utcáin dübörögtek a nácik tankjai. A szégyen és megalázás éve, 1940, augusztusa volt. Ma hallotta a Mester, hogy letartóztatták a fiatal Chan- tont, a Citroen-gyár munkását. A bulvár sejtjének ő volt az elnöke. Ugyanezen az éjszakán lőtték le Primo y Tovart, a spanyol lektort, Primo y Tovar gyönyörű fiatalember volt, Szikrázott az asszonyok szeme, ha ránéztek... Kint csöngetnek. . \ r • / > & Michu apó jön. Michu apó házmester az egyik szomszédos házban. Némi szabódás után leül. Michu apónak csak jobbkeze van. Balkezét 1915-ben a Marnenál ásáták el. Most jobb- kezének ujjaival a piros asztalkára mutat; oda rakta le kis batyuját. Aztán megéred a szava: — Szerencsétlenség ért. Azt mondják uram, hogy a rossz hármasával látogatja az embert. Ha a három rossz egyszerre (ön, akkor még csak hagyján. Igaz,, engem a második és harmadik szerencsétlenség majdnem egyszerre sújtott. — Elvesztettem a kezemet, házmesterséget vállaltam. Igaz, a lakás csak egy kis lyuk, a kapunál, a lépcső alatt. De elférünk benne hárman. A fiam, a kis unokám, meg én. A kicsi anyja szülés közben meghalt. Pár évig csak megvoltunk. Aztán a fiam elvesztette állását. És amikor a fiam hazajött — Jean Baptiste volt a neve —, hárman takarítottuk a házat. A kis unoka is segített. Ismeri a házunkat, mindig ragyogott a tisztaságtól! A Mester válaszként biztatóan intett a fejével. — A Marne-nál most nem voltak nagy harcok. A fiam mégis ott esett el. Ez a második szerencsétlenség, ami ért. Ketten maradtunk kis unokámmal. Kis unokámat Lucien-nek hívják; Baptiste kilenc galambot hagyott ránk. Jean Baptiste mindegyiknek nevet adott Az egyik Bolivár lett, a második Garibaldi, a harmadik Juarez, a negyedik Robespierre, az ötödik Danton ... és így sorra mindegyiknek forradalmár nevet adott. Csak Leniről nem nevezett el egy galambocskát sem. Lenin neve szent volt a számára. Hiszen tudja, Jean Baptiste, a fiatal Chanton legközelebbi munkatársa volt. Tudja arról a Chanton- ról van szó, akivel most már nem találkozik a lépcsőházban. És látja ezt a galambocskát, ezt a fehéret, ezt a búbosat, ez Juarez. Michu apó kibontotta a ki^ batyut. Ki tudta bontani egy kézzel is. A Mester holt galambot látott maga előtt. Hófeiér volt, foltnélküli. — Megfojtották — mondja Michu apó. — Ez tehát Juarez, uram! Tegnap estefelé Lucien, az unokám felmászott a háztetőre, hogy levegőztesse egy kicsit apja galambjait. És Lucien arra gondolt, hogy apja halála után most, hogy itt vannak a nácik, nem lenget a levegőben fehér ruhát, mert a betolakodók még arra gondolnának, hogy megadjuk magunkat. Már mint én és Lucien. Mi sohasem adjuk meg magunkat uram! És így egy hosszú botra vörös lobogót kötött. Volt otthon egy piros zászlónk. Mindenesetre elkészítettük. Jean Baptiste rajta aludt. Abból a zászlóból vágott le Lucien egy darabot és azt lobogtatta. A kémény mellett ült a tetőn és csak lengette, lobogtatta a piros ruhadarabot. Tudtam róla. ''Vvelmeztettem. Azl válaszolta, hogv apja tiszteletére lobog- ■ iveknek, hanem a galamboknak és hogy ezérl Cßieasjo- galamb ja írtai FRANT1SEK KUBKA semmi baja nem történhetik. Hiszen tudja, á gyerek önfejű, olyan mint Jean Baptiste és, én. Valamennyien egyformák vagyunk. — Tegnap sötétedés előtt felment a padlásra. Fogta a kulcsokat, kis piros zászlaját. Még azt sem mondta nekem, hogy szervusz nagyapó. Kis idő múlva valaki veszettül csengetett. Kinéztem az utcára és puskás, sisakos férfiakat láttam. Motor- biciklin jöttek. Jó hallásom van, de nem hallottam, hogy közeledtek volna. Rám üvöltenek nagyot, hogy vezessem fel őket a padlásra, mert ők a katonai rendőrség. Ha nem mondták volna is, láttam, kikhez van szerencsém. Egyikük törte a francia nyelvet. Mondom neki: nícsenek kulcsaim. /íol vannak? Azt mondtam, hogy az egyik lakónak adtam kölcsön, aki nem adta vissza. Kinek? Erre’már nem tudtam mit mondani és ők tovább nem is kérdeztek, csak rámparancsoltak: — Mars a padlásra! Zavartak fölfelé. A padlásajtó nyitva volt. A szellőztetőlyuk-is nyitva volt a padláson. Egyikük kinézett a szellőztetőlyukon: bedugta a fejét és megparancsolta Luciennek, hogy mászon le. Lucien nyugodtan jön visszafelé. Először a lábait dugja be, aztán megáll a két férfi előtt. A kezében — mint valami fegyvert — úgy tartja vesszőjét a piros lobogóval és haragosan néz. Ránézek Lucienre és a szemeimmel intek, hogy legyen udvarias, Lucien azonban nem érti meg. — Milyen rongy van ott azon a boton? : ?: 1 — Vörös lobogó! — válaszolja Lucien. — Miért kell neked a galambok számára vörös lobogó? — Ha az emberek számára nem lehet, akkor legalább a galambok számára van piros lobogóm! — Tudod, hogy ez tiltva van? — Tudom! — És' miért csinálod ezt? Hogy legalább valamivel jelét adjam annak, mennyire gyűlölöm a nácikat! —A két férfi közül a fiatalabbik ekkor borzalmasan ráütött Lucien szájára. A kisfiú vérzett, de egy hangot sem adott. Csak megtán- torodott. — Ebben a pillanatban a lyukon kirepültek Jean Baptiste galambjai. Mindig maguktól tértek vissza kalitkájukba. Olyan okosak, kedvesek voltak! Most azonban, hogy idegeneket láttak, újra kirepültek. Csak Juarez maradt a kalitkában és nézte, mi történik. Az ő madárszeme olyat még nem látott. Az én emberi szemem sem! — Nem kérsz bocsánatot? i — Nem! — válaszolta Lucien. — Minek ráncigáljuk magunkkal? — mondta az idősebbik. És a derekánál megfogta Lucíent. Mind a ketten röhögtek, Felemelték Lucient és már kinn is volt a szellőztetőlyukon a feje és törzse. Rugdosott a kis lábaival. A. férfiakra vetettem magam, kérleltem, vállaiknál fogva ráncigáltam őket és egyetlen öklömmel püffültem őket hátulról. Figyelemre sem méltattak, S már kínt volt a tetőn Lucien kis mezítelen lába is, Lucien gurult az esőcsatorna felé. Hallottam, amint gurult lefelé kis teste a tetőcserepeken. De Lucien nem kiáltott. A férfiak kinéztek a szeülöztetöablakon és szívből nevettek. Nem értettem, miért nevednek. Lábbújjra emelkedtem é» a hátuk mögött én is bámultara lefelé. Lucien ott csüngü’jt az esőcsatornán, abba kapaszkodott pici, piszkos gyermekijeivel. Kedves arca — tisztára Jesin Baptiste, amikor bosszankodr^ —* piros, feszült. Szája nyitva, kiáltani akar, de nem kiált Aztán a gyerek szája kinyílik és kérlel: „Segítség!"* Az esőcsatorna Lucien te stének ~:úlya alatt meghajlik. Segítünk neki — mondta! a fiatalabbik férfi. Gondosan levetette a sisakját és a szellőztetölyuk melletti deszkába vert szögre akasztotta, a puskát kitette a nyíláson, kibújt x tetőre és lassan, óvatosan lépkedett az esőcsatorna felé. Az idősebbik nyugodtan nérett utána. Én mrilette álltam. Arra gondolok: most megfogja \a kezét és felhúzza, Jaj, csak ne legyen nagyon nehéz az én lás Lucieneml — És tudja isit csinált! A pinkát nyelével lefelé íbrdijotta. és elkezdte lassan, egyenletesen \r érni Lucien ujjait, melyekkel a csatornába kapaszkodott. Munkája közben nem káromkodott, nem is vörösödött ki, hallgatott >és csak dolgozott Száksze- rűen, óvatosan, hogy ő maga meg„ ne csússzék és hogy ütései elég erősek legyenek. — Forgott velem a világ. Mint üres zsák, úgy roskadtam össze. A földön zokogni kezdtem. — Még egy kis időbe telt, aml£ a férfi visszatért. Először megvasalt cipője, aztán a puska, aztá n lassan az egész ember. Levette a szögről sisakját s a fejére } ette. Két hosszú tépéssel a kalitkához lépett, belenyúlt és kicsavarta Juarez nyakát. ’ Rajtam kívül ö volt az egyedüli nem .fasiszta tanú. Énr^m nem is néztek többé. Valószínűleg nem hulták, hogy vagjyek a Lucien nagyapja. Az apó elhallgatott és könnyei tlassű patakban folytak végig az arcán. i Aztán újra megszólalt: 1 — Ma reggel még egyszer visszamentem a padlásra. A galambok nem tértek vissza. Sem Bolivár, sem Garibaldi, sem Danton, egyikük sem. Talán a kisfiú utá»t repültek, akinek holttestét a nácik kocsijukban elhurcolták, miközben vadul üvöltöttek az emberekre: micsoda rend az, Siogy nem törődnek a gyermekkel ,aki lezuhant a tetőről és m^jjjölte magát. A tömeget szétzavarták. ' — Ezután a harmadik szerencsétlenség* után csak ez a picike zászló maradt, amellyel Lucien lobogtatott. Visszavarrom a nagy darabhoz és egykor, ha forradalom lesz, akkor kiteszem. Talán nem lesz baj, hogy varrott. Aztán megmaradt még Lucien fényképe. És most arra kérem szépen, feiáö úr, rajzolja le nekem ide emlékbe Juarezt! Biztos megteszi nekem, hiszen ez magának nem is munka ... Nagyon szépei*, tisztelettel kérem! És Pablo Picasso lerajzolta a gyönyörű búbos, hófehér, okosszemű galambot. De nem a holt galambot, hanem az élöt, az élőt és vidámat, olyat, mint maga az élei, mint a nap, mini a boldogság, mint a béke.,, . . # 5 És amikor 1949 nyarán — nyolc évvel később — Párisban Békevílágkongresszus volt, eszébe jutott Pablo Picassonak Michu apó, Jean Baptiste és Lucien történél e. És fejből lerajzolta Juarezt, a galambot. Képét azoknak a jándékozta, akiknek a szívében a harc eme nehéz éveiben a világ békéjéért milliónyi hasonló, fehér madár röpköd. "■ j ‘
