Dunántúli Napló, 1950. december (7. évfolyam, 279-303. szám)
1950-12-31 / 303. szám
a líUPlf r?3tí DECEMBER SI "DaLáLkő-záj a írta: BORISZ GORBATOV 5 TIF,NJ.(M1N LÁSZLÓ^ NYOLCSZAZMILLI'Ó B. Gorbatov új regényéből kiiz- íüök az alábbiakban egy részletet, amely a regény bányász-hősének, — a Sztahánov-mozgalom egyik kezdeményezőjének — találkozását írja le Sztálin elvtárssal. M ég egy kis idő, lehet, hogy egy pillanat — és látni fogja Sztálint . • ■ Ez a pillanat kissé korábban következett be. mint várta: Andrej még nem kúsztilt fel rá. De mindegy lett volna, ha egész napot ül is itt, a fogadószobában várva a találkozást, mégsem tudott volna felkészülni rá: erre nem lehet felkészülni. Izgalmába azonban a félelemnek még árnyéka sem vegyült. Azt az új, megmagyarázhatatlan érzést, amelyet mosb Andrej tapasztalt- nehezen tudta volna szava Ural tolmácsolni. Leginkább még a/ egyszerre rázúdult boldogság érdemtelenségitiek tudata volt ez. amelyet most már semmiféle hőstette! nem tud megfizetni, ledolgozni .. . —■ Tessék leérem — mondta másodszor is a titkár, kitárva a dől goszoba ajtaját. Sztálin a dolgozószobában lassú, kimért léptekkel jött Andrej elé. Könyökben félig behajlított balkezében pipa füstölgőit. Jobb kezét előre nyújtotta, nrntegy üdvözölve a vendéget. Andrej pedig, miután belépett, csak állt egyhelyben, mintha földbe gyökeredzett volna a lába. Azután egyszerre összeszedte magát tis néhány lépést tett gyorsan Sztálin felé. A szoba közepén találkoztak. Természetesen Sztálin jól tudta, mi játszódik le most a bányász lelkében, sejtette izgatottsága okát. Talán egy olyan ember, aki nem ilyen nagy, nem ilyen tapintatos, nem Sztálin, azért, hogy bátorítsa Andrejt, túlzott szívélyességgel rámosolyog, megveregeti a a vállát, sőt lehet, hogy testvériesen átöleli a bányászt, bekkarol és magával vonja az asztalhoz — és ezzel valószínűleg még jobban megzavarta és megriasztotta volna őt, végkép zavarba hozta volna. Sztálin egyszerűen kezét nyújtotta Andrejnek: kezét nyújtotta, csaknem mosoly nélkül, mintha nem először találkoznának, mintha Andrej naponta járna ott és semmi rendkívüli nem volna abban, hogy ma is idejött. — Üdvözlöm, Voronyko elvtársi — mondta Sztálin csöndes, barátságos hangon. Andrej örömmel és óvatosan szorította meg a feléje nyújtott kezet. Eiben a pillanatban úgy érezte, hogy vele együtt Viktor meg Prokopij Mak- szvmovics, Gyed meg Onyiszim bácsi, Mitya Zakorko és Dasa is, meg az összes kommunisták, az összes bányászok, a „Marija“-bánya minden embere megszorítja Sztálin kezét. Az 6 nevükben ő, Andrej Voronyko, a „Marija" párttitkára az 6 nevükben szorított kezet a Bolsevk Párt főtitkárával. Az ő nevűkben van itt, Sztálinnál. ő — csak küldöttjük. Nincs itt semmi tévedés: jogosan van itt, ebben a dolgozószobában. Megnyugodott. O sak most látta, hogy ott áll n ^ nagy, üresnek látszó, világon faburkolatú dolgozószobában. Sztálin pedig kedvesen ás kíváncsian öéz rá, azzal a jóságos kíváncsisággal, ahogy csak az néz, aki szereti az embereket, its Andrej bizalommal, félelem nélkül nézett egyenesen Sztálin szemébe. Drága ismerős arc. Hasonlít is, meg nem is a képekre; öregebb is, meg fiatalosabb is; és jóságosabb, még jóságosabb, mint a képeken, közvetlenebb, egyszerűbb, szeretetreméltóbb .. . Sztálin kíváncsian néz rá, de kérdés- sekkel nem sürgeti, időt ad arra, hogy magához térjen; változatlanul ott állnak a dolgozószoba közepén. És akkor Andrej bátran maga kezdte a beszélgetést. Azt kérdezte, amil helyébe elsőnek kérdezett volna Pro- W és Onyiszim bácsi is, Szerjozsa Oca»wetyin és minden szovjet ember, mindenki, aki Sztálint szereti és gondolkodás nélkül feláldozná -érte életét. Azt kérdezte: — Hogy szolgál az egészsége, Ioszif Visszarionovics? — hangjában őszinte hnegindultság rezjjett és Sztálin kiérez- te ezt — Jól, — felelte azonnal. — Nagyon jól. Köszönöm. ÉS ön?... És miután választ kapott, lágy, kiméri mozdulattal az asztal mellett álló ka rosszékre mutatott. — G-Tuifeon rá — fűzte hozzá mosolyogva, amikor Andrej leült és egy dobozban cigarettát toll a vendég elé. — Andrej kivett egy cigarettát, de elfelejtett rágyújtani, csak sodorgatta ujjal között... —•Először jár Moszkvában? — kérdezte Sztálin pipára gyújtva. — Először. — Nos, hogy tetszik? — Oh! — Andrej csak ennyit tudott mondani. — Kedvesen fogadták Moszkvában? — Várakozáson felül, Ioszif Visszá- rionovxs! — Hogy-hogy „várakozáson felül"? — mosolyodott el Sztálin, — Nálunk a fővárosban uagyrabecsülik a bányászokat. — Mi ezt egy percre sem felejtjük el, Sztálin elvtárs... — felelte szilárdan Andrej. Sztálin pipázott és füst felhőbe burkolózva leült, — de nem az asztal mögé, hanem egy karosszékbe, szemben Andrej jel. — Meghívtam önt, Voronyko elvtárs, — szólt vendégéhez hajolva, — hogy valamiről tanácilkozzunk. — Velem? —■ csúszott ki akaratlanul Andrej száján, akit az első pillanatban a „tanácskozni" szó szinte megrémített. — Igen, éppen, hogy önnek Hiszen ön a Sztahánov-mozgalom egyik kezdeményezője. A sztahánovisták pedig — új, különleges emberek . . . — De mit tanácsolhatok én önnek, az emberek legbölcsebbjénck? — Andrej majdhogy felkiáltott. — Hiszen én. .. én magam is még sötétségben tapogatózom. Még pártmunkásnak is fiatal vagyok, hiszen még rajtam van a tojáshéj ... K önyörgőn nézett Sztálinra. — Óh, istenem, micsoda tévedés történt! Más embert hívtak meg Sztálinhoz! — Küldjön el innen engem, ne vesztegesse drága idejét rám, kérem önt... Sztálin nyugodtan figyelte vendége izgatottságát. Azután közelebb hajolt hozzá. — Legyen szíves mondja el, — kérte —, hogyan született ez a nagyszerű mozgalom Önöknél a bányában? A csúcsteljesítmény egész történetét... Andrej megkönnyebbülten fellélek- zett. — Ezt megtehetem, — mondta készségesen, sőt őrömmel. — Kóteir... ügy hitte, hogy valóban könnyű lesz. Csak nehéz volt hozzákezdeni, meg a lehető legrövidebbre összefoglalni. Sztálin türelmesen várt. — Hát az úgy volt.. . kezdte kissé akadozva Andrej. —■ Úgy kezdődött, hogy a vájároknak szűk lett a járat. - De itt meg is állt. Kétsége támadt, aj jón Sztálin elvtárs tudja-e, mi a; a „járat?" Lehet, hogy meg kéne ma gyarázni? Kicsit gondolkozott és úgy döntött, hogy Sztálin mindent tud. Mondta tovább, hogyan született meg akkor az eszme, hogy lerombolják a régi rendszert, s a munkát felosztják, és ezt az eszmét támogatta a bánya pártszervezete, de a próbához csak egy szénréteget adtak és hogy Abroszimov elvtárs, meg a bánya legjobb vájárja, Viktor Fjodorovics vállalta el rekordra és hogy a megfeszített munka után egy órával értesültek Sztahánov elvtárs csúcsteljesítményéről, és ez még nagyobb lendületet adott és hogy túl akarták szárnyalni Sztahánov teljesítményét, amit Abroszimov elvtárs meg is tett, majd a „Meredek Marija1 sok más bányásza is... — Köztük én is, — fűzte hozzá félénken Andrej. — De nem sokkal.. Sztálin nagyon figyelmesen hallgatta, mintha Andrej minden szava drága lenne neki és minden szó után többet cs távolabb látott, mint maga az elbeszélő. De amikor Andrej befejezte, lassan fejét csóválta és Andrej látta, hogy elégedetlen az elbeszélésével. — Ez minden! — suttogta elhaló hangon a bányász, — Minden? — kérdezte mosolyogva Sztálin és ismét fejét rázta. — And- rejnek úgy rémlett, hogy szemrehányóan. — Miért nem mondja cl nekem az egész igazságot, Voronyko elvtárs? — kérdezte egyszerre, könnyű szemrehányással hangjában Sztálin. — Nem bízik bennem? A ndrej lélekzete elakadt. Felin- ***■ dultan nézett Ioszif Visszario- novicsra és pislogott: — Mivel tévesztettem meg önt, SztáPn elvtárs? Hát megtehetem azt? Hogy is gondol ilyet, — kérdezte gondolatban majdnem sértődötten Sztálint. — Miért nem beszélt nekem például arról ■— kérdezte Sztálin' —, hogy az a javaslata, hogy új módszerrel dolgozzanak, a bányavezelöség részéről dühös ellenzésre talált? Hiszen így volt? — így volt.. . — A Párt városi bizottságának titkára pedig... hogy is hívják? Ru- gyin? . .. még kártevőnek is nevezte önt. Abroszímovy csúcsteljesítményét pedig — szemfényvesztésnek. Igv volt? De mi Rugyint már ... elkergettük. — mondta maga számára is meglepő határozottsággal Andrej. — És helyesen tették, — bólintott fejövei Sztálin. Arca az egész beszélgetés alatt először vált szigorúvá. — Régen itt az ideje, hogy ezeket a Ru- gyinokat... ezeket a fecsegő...; fiatalurakat .. . faragatlan fickókat ... minden tisztségből kiűzzükl — mondta undorodva. — Régen itt az ideje! Kitűnő. hogy ebben -'s a Sztahánov-mozgalom volt a Párt segítségére. De nemcsak a Rugyinck álltak az útjukban. Vagv talán nem voltak ellenfeleik a munkások között is? Minden embert és minden népet Sanghajtól Hegyeshalomig egybeköt n harc és a munka, műit folyó partjait a híd. A fölkelt nép nem nézi többé tétlenül és testvériden, hogy milyen medret tör magának a hömpölygő történelem. Szabályozza" a történelmet, tereli nyolcszázmillió, hogy szolgáljon akaratának, mint a szabályozott folyó, melyre hajót bocsát, amelynek öntözni küldi bő vizét, hogy növelje és szertehordja a nép rozsát, a nép rizsét S míg Sanghaj és Hegyeshalom közt fejsze csatlog, csákány kopog szökölve kotródik az Ínség, talpraállnak új városok, a földet új formába öntik a hősök nemzedékei — kalandorok hada tűnődik: a hősöket hogy Irtsa ki? Nyolcszázmillió férfi és nő! — súlyos és félelmes tömeg, ha a természet vad erőit magának szelídíti meg, — ha megmutatja a világnak, hogy a mezők, hegyek, folyók kincse a népé mindenütt, hol nincsenek klzsákmányolók. Ezért' retteg a bnrzsoá és ezért cinci öles falat határain; de az igazság felhők felett és föld alatt áttör, és ahogyan az égről nem téphetik le a napot, földünkről sem törölhetik te az égő vörös csillagok Mint a tengerek, óceánok a roppant szárazföldeket, szabad népek, szabad hazáját csapkodja úgy a gyűlölet, — de vízen, gyűlöleten által — Hogyne lettek volna, voltak... — helyeselt halkan Andrej. — Na látja. Voltak olyanok is, akk féltek, hogy a sztahánovista újítások letörik a keresetüket. így volt? — így ... — És a bányában. art mondják, még olyan felügyelő is volt, aki ami kor a csúcsteljesítményt csinálták, kikapcsolta a légvezetéket... — Ön ezt is tudja? — csodálkozott Andrej ás elpirult. — Amint látja, — mosolyodon el akaratlan is Sztálin. — Miért nem mondta el ezt mindjárt, Voronyko elvtárs? Valóban, miért nem mondta el? Miért gondolta azt, hogy ebbe a dolgozószobába csak győzelmi hírekkel lehet jönni. Miért dicsekedett? Pedig ebben a szobában nem szabad dicsekedni. Itt az igazságot akarják hallani, a színtiszta és teljes igazságot. Lám hova jutott: megcsalta Sztálin elvtársat. Megtévesztette ... őst lesujtottan és megszégyenfil- ten ült. És Sztálin észrevette ezt. — Nos, pirttitkár — mondotta Sztálin vidáman. — Megérti most, ; már, hogy ezek a különböző tények 1 mit jelentenek? Mint vezető, érti? — Még fiatal vezető vagyok, — suttogta Andrej megzavarodva attól a jelentőségteljes értelemtől, amelyet ez a hozzáintézett szó Sztálin ajkain nyert. — Mindegy, mégis vezető! Sztálin felkelt és néhány lépést tett a szőnyegen. Azután ismét egész közeljött Andrejhez. — íme ezt jelentik ezek a tények, Voronyko elvtárs, — mondta. — Megszületett a Sztahánov-mozgalom b vele együtt rögtön megjelentek a mozgalom ellenfelei, ellenségei is. Mindig így szokott lenni. A régi mindig az új útjában áll. Az új mindig csak a régivel vívott harcban győz, — nézett az el- csöndesült Andrejre és összehúzta ai szemöldökét. — Nos, számoljon be” részletesebben nekem a Sztahánov- mozgalom ellenfeleiről. Kik ezek? Ki áll mögöttük? Milyen reális erőt jelentenek? Ki akadályozza még a mozgalmat? Milyen intézkedéseket kel! tennünk, hogy segítsünk? Már nem ült, a szobában könnyű, nesztelen léptekkel hol fdl-alá járkált, hol meg egyszerre megállt, hogy új kérdést tegyen fel vagy meghallgassa a választ. Andrej most már igyekezett mindent elmondani. Mielőtt válaszolt volna, visszaidézte emlékezetébe a történteket, valóságos csoda történt vele: élesebben kezdett látni! És az, ami előbb véletlennek, jelentéktelennek, figyelemre méltatlannak tűnt előtte és ami mellett, előfordult, bosz- szariíodva ment el, — most egyszerre új megvilágítást nyert, jelentőséget és értelmet kapott. _ í"\h dehogy, Ioszif VIsszarlono. vi es!... szabadkozott!, de azért örült is Andrej. — Hisz Sztahánov sem tartotta magát államférfinak, amikor rekordteljesítményébe fogott? — mosolygott §ztálin. — Hiszen ön äs csak a saját „Meredek Marija".jóra gondol. — Igaz, de... — mosolyodott el Andrej is. — És országos mozgalom lett belőle.. Ez pedig népi véletlen. Megérett a helyzet. Elég volt egy szál gyufa. Hiszen ön is vájár, igaz? kérdezte váratlanul Sztálin. — Igen... — Milyen képzettsége van? — összese® hét osztály. — összesen hét osztály! — ismételte mosolyogva Sztálin. — Hát volt a forradalom előtt akár egy bányász is, akinek hetosztályos képzettsége volt? Fejtőkalapáccsal dolgozott? — Igen ... fejtővel... — Nos, milyen szerszám? Jó? — Nem lehet rá semmi rosszat mondani ,— megfelelő szerszám. — És nem avult még el a fejtőkalapács? — Hogy gondolja, Ioszif Visszarionovics, — csodálkozott Andrcj. — Csak nemrég vezettük be és tanultuk meg a kezelését. — No rendben van! Tegyük fel! — egyezett bele nevetve Sztálin. — Mégse egyszerű csákány. — összehasonlítani sem leheti — kiáltott fei Andrej. — Gép! E s hogy dolgoznak önöknél a fejtőgépek?... — Nálunk nincs fejtőgép... Inkább a lejlős rétegekben... — Nos és hogy dolgoznak a lejtős rétegekben? — Nem tudom... Nem érdeklődtem iránta... ismerte be zavartan Andrej. — Elég helytelen, hogy nem érdeklődött utána — mondotta Sztálin. — Egy pártmunkásnak minden iránt érdeklődnie kell. — Most majd érdeklődni fogok — mondta sietve Andrej. — És meg- 1 írom önnek. leronihoniataflan Hidat, a szívtől szívig tv 8 löt, emel az osztályönti l dat Vietnamtól francia földig sok marcona országhatár őrködik felt űzött s:9 íronnyal s csapdáival a tengi a r áll a népek között De tanúm rá minden francia kik!)tő: ahol a munkások erősek, a tenger nem lesz sztrájktörő. Mint a vadász, ki c í *oszIánra készül, de hogyha e | ;y veréb rebben fölötte, már ^jedteu vállához kapja fegyvfi'ét: az elnyomó — ki sz* i bndságank ellen új háborúra tör — félelmének foglyául e I vén vészéi,’, les minden tg lg felöl. S mert a Jövö hideg 1 elése rázza a rabló trösztöket] a francia rcudőrmSnkia tér a bányászok közé löve^, munkások és parasztok rére gőzllk Olaszország egéifi, — szent hajszára szövetkezik bankár, pap és rendőri]-gény. Hadra készül a szentsz^ vétség összeszedi még híveit, a lázongó népek nyakéi» ereszti dotektívjeft. De SangháJ és Hegyesi | «lom közt világ szemébe villogó szerszámot és fegyvert Uovácsol a szabad nyolcszázmillió. Traktoré a mezőgazdaságinak, az Iparnak Jó gépeket, a munkásnak erőt koríjcnl, hogy szabadságát védje | neg. Az áldott földet, hol felépül a népek boldogabb hotuj nyolcszázmillió ember őiad, nyolcszázmillió katona. Fiatalok, harcoljatok a kultúrversennyel a békéért! A DISZ központi vezetősége iníézőbizoítságáutek felhívása a dolgozó fiatalokhoz A február 1-én kezdődő kul túrversennyel kapcsolatban a DISZ Központi Vezetősége Intézőbizottsága felhívást Intézett a dolgozó fiatalokhoz. A ku] túrverseny feladata az, hogy még jobban fokozza a dolgozó népünk békeharcát és emelje a legszélesebb tömegek politikai fejlettségét, kulturális színvonalát — mondja a felhívás. A kultúrver- seny sikerének az az egyik legdöntőbb feltétele, hogy a verseny minden területén a legnagyobb számban leglolkesebben a fiatalok dolgozzanak. A kul Hírverseny lehetőséget ad minden fiatal számára, hogy a kultúra fegyverével is küzdhessen a békéért. Ne legyen üzem, vállalat, egyetem és főiskola, melynek fiataljai nem vesznek részt a kultúr- versenyben. Egész népünk lelkesen várja a Párt V. kongresszusát — folytatja a felhívás. — Legyen a Irattár venseny méltó előkészítője a i'árt és dolgozó népünk e nagy eseményének — úgy vegyetek részt a kulturver- senybén, hogy munkátok erősítse szervezetünket és a szervezeten kívüli fiatalok ezrei lépjenelt be a közösen végzett munka révétíi alapszervezeteinkbe. Kultúrmunkátok neveljen önfeláldozó munkára, kötelesség, teljesítésre, a fegyelem emelésére. Afü- sorszámaitok mutassák be a bányamunka fontosságát és tzépsi\\gét, a Dunai Vasmű építésének feUulatait, emeljéték kt a munlca hőseit», leplezzétek le, gúnyoljátok ki a nap- lopókat, dologkerülőket. Az eredményes munka érdekében készüljetek fel gondosan, léphetek versenybe, küzdjetek a kultúra és művészet fegyverével a békéés-t, a szocializmusért, — fejeződik t)1® a felhívás.. ! — Megírja? — húzta össze szcm-i üldökét Sztálin. — Nono, ügyeljen, tartsa be ígéretét. Várom levelét! — és' tréfásan megfenyegette pipájával. — Feltétlenül megírom önnek... — ismételte Andrej . — De nocsak a fejtőgépekről írjon. Általában a bányamunka gépesítéséről is. Minket itt, a Központi Bízott. Ságban különösen érdekel ez. Éppen a gépesítés, az új technika az, ami más tényezőkkel együtt segít nekünk felszámolni a fizikai és szellemi munka közti évszázados ellentétet és se- gít abban, hogy minél gyorsabb ütem, ben eljussunk a kommunizmushoz ön, hogy gondolja Voronyko elvtárs? kérdezte egyszerre és szemében vidám szikrák ragyogtak,, — elérjük együtt a kommunizmust? — Ez a mi egész munkásosztályunk szilárd meggyőződése, — felelte lel késén Andrej. — Én is úgy gondolom: elérjük! — mosolygott Sztálin. — Csak az kell hozzá, hogy országunkban m:nden -mbi’i- Sztahánov módszerekkel dolgozzék... ü. — Sztálini módra — mondta alig hallhatóan Andrej. 1j~^ e Sztálin nyilvánvalóan már nem hallgatott rá. Félig az .ab- i!ak felé fprdult, meggyújtotta kialudt [pipáját és néhány pillanatig elgon- wdolkozva nézte a kremli fenyőket, amelyek a zúzmara ezüstös csillagaitól voltak ékesek. Andrej felemelkedett a karosszók- 1 bűi. Úgy látta, ideje, hogy elmenjen és, ugyanakkor nem volt kedve tá- vnzni. Drága volt minden Sztálinnal töltött perc: ezek a percek Andrej- nek most már egész életére emléke, zetpsek maradnak. , — Köszönöm, Ioszif Visszariono- I vicsV — mondta halkan, de telje* szivéből. Sztálin megfordult, odament Andrejhei:. — \Én köszönöm önnek! — mondta melegen és kezét nyújtotta. — A levélről ne feledkezzék meg! — emlékeztette vidáman, amikor 'Andrej1 már az ajtó felé tartott — VáromC,..,
